Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-08 / 184. szám
Ä jászszenHászlói mmd'ádísi ottUfat&cn% ▼▼TYYYTTYT TTTVTTTTTTTTY Tanácskozzunk a pártmunka módszereiről ALIG FEJEZŐDTEK BE a jászszentlászlói művelődési otthon építésének kőműves munkái, a községi tanács újabb 35 ezer forintot adott az építkezés befejezéséhez. Ebből az összegből a tető javítását, a folyosó beüvegezését, az ajtók, ablakok és falak befestesét és a mellék- helyiségek építését végzik el. Gyorsan is haladna az építkezés, ha nem kezdenének állandó anyaghiánnyal. Nehezen jutnak hozzá például a folyosóhoz szükséges ablakkeretek faanyagához. Különböző szórakozási és kényelmi berendezéseket is létesítenek. Röplabda- és tekepálya építését határozták el. Gondolnak a művelődési otthon bekerítésére is, parkosítják az épület környékét és virágoskerttel teszik szebbé az udvart. A jelek szerint, a nehézségek ellenére, a nyári nagy mezőgazdasági munkák ideje alatt mégis csak befejeződik az építkezés. Nagy szükség is van erre, mert ősszel minden körülmények között szeretnék megindítani a művelődési otthont. ÉRDEKLŐDTÜNK az eddig végzett munkákról a kultúrotthon igazgatójától és megkérdeztük, milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan. Győrök Imre pedagógus, aki áprilisban vette át a művelődési otthon vezetését, érdekes tervekről számol be. Megegyezés készül arra, hogy rendszeresen, legalább havonként egyszer valamelyik vidéki színház vendégszereplését biztosítsák. Sajnos, nem valami jó anyagban kellett eddig válogatniuk. A szegedi színészek április 14-én a »Nyitott ablak« c. bohózatot mutatták be és május 19-én, ugyancsak a szegedi színészek előadásában Mikszáth »Vén gazember« című regényének színpadi változatát láthatták a jászszentlászlóiak. A helybeli színjátszók pedig Móricz Zsigmond »Légy jó mindhalálig« című színművét tanulták be az év elején. Ez bizony vajmi kevés. Jóval rendszeresebb műsor- ellátásra kell tehát gondolni. Ősszel éppen ezért újjászervezik a színjátszó gárdát, műsoraikkal a járás többi községébe is ellátogatnak. MEGINDÍTJÁK a gazdák kívánságára az ezüstkalászos tan-] folyamot is. Nem hanyagolják el a művelődési házban az ismeret-] terjesztést sem. ősszel előadás-, sorozatot indítanak, amelyet ok-] tató filmekkel szeretnének élén-! kíteni. Ehhez a megyei művelődési osztály segítségét kérik. Nem ismerik ugyanis a kölcsönözhető dokumentumfilmekneli a jegyzékét. Nem lesz hiány vidám szóra-1 hozásban sem. Rendszeresen tartanak majd két-három hetenként ifjúsági tánccstéket. AUGUSZTUS 20-AT méltó-« képpen kívánja megünnepelni a] művelődési otthon. Július 30-án« hívták össze első ízben az au-] gusztus 20-i ünnepségeket előkészítő bizottságot. A bizottság-' ban részvevő tanácstagok, peda-, gógusok, termelőszövetkezeti tagok és kisiparosok helyi mező-] gazdasági és ipari arukiállítás rendezését határozták cl és meg-] kezdik az előkészületeket a szó-, rakozlató ünnepi műsorok ösz- szeállílására is. Több év és különböző munka- Cterületek tapasztalatai alapján /jutottam el ahhoz a gondolathoz, íhogy párt-alapszervezetünk vehetőivel szükséges a pártmunka (módszereit alaposabban meg- >ismertetni. A Kiskunfélegyháza város és (a járás alapszervezeteinek vezetőségében nagyszámban vannak (olyan elvtársak, akik régebbi /mozgalmi, de főleg vezetési tapasztalatokkal még nem rendelkeznek. Véleményem szerint ez >u helyzet valamilyen módszertani foglalkozásokat tesz szükségessé. Ehhez járul még az is, pogy bizonyos munkamódszer /helytelennek bizonyult, másrészt ?újak vannak kialakulóban. A /módszertani foglalkozások véle- /mépyem szerint, mindezekre építően hatnának. Tudom. mindezekre többen gólyán ellenvetést hozhatnak, >hogy a pártvezetőségi üléseken, ^titkári értekezleteken, vagy a propagandisták összejövetelein lehetőség nyílik a pártmunka különböző módszereinek is a megbeszélésére. — Véleményem szerint, ezek az értekezletek csak kis részben szolgáljál? ezt a célt, mert azokon a soronlévő íeludatok megtárgyalása mellett másra kévés idő jut. Ezért javaslom a külön módszertani viták, tanácskozások tartását! Ezeken a tanácskozásokon szerepelhetnek a taggyűlések előkészítésének, lefolytatásának, a propagandisták segítségének, a vezetőség kollektív munkájának, a pártmegbízatások adásának nnódjai és így tovább. Ezek az összejövetelek lehetnének tapasztalatcsere jellegűek is. E rövid írás keretében nem kívántam a részleteket tárgyalni, csak néhány gondolatot vetettem papírra, de úgy gondolom, érdemes ezen gondolkozni, érdemes erről vitázni. — ég — A Skofic-család cA hamhág azért ategtiaa fcilibalin István türelmetlen- ” kedik. — Siessetek már — szorongatja a mázsálókat. — Nem lopom én az időt, sok dolgom van még ma. Elnézem ezt a törődött parasztembert, amint nyugtalanul, idegesen figyeli a mérést. Mi űzi vajon? Mindjárt meg is kérdezem: — Miért siet úgy, Sibalin bácsi? — Hát hogyne sietnék — válaszolja, miközben ráncba szalad a homloka: — Várnak a Vörös Csillagban. Megyek nekik segíteni a hordásban, mert azért, hogy nem vagyok szövetkezeti tag, az még nem jelent háborút. Egy hús és vér vagyunk, ők segítettek nekem három napig a hordásban, most ezt viszonzom. Bizony jólesett, hogy Bácsborsódról és Bács- szentgyörgyröl a vontató behozta a termést. Az én lovaim nehezen bírták volna a strapát. Megigazítja az ülést, majd kihúzza magát: llllllllll! — Mert amit mondok, azt szeretem is betartani. Az is a bajom, hogy egy kicsit önfejű vagyok, de csak akkor, ha érzem, hogy igazam van. Emiatt volt összeütközésem a szövetkezetben is. ■L' lhallgat, látszik, hogy mor- zsolgatja a gondolatokat. Nem tudja, hogyan kezdje a mesélést. Mintha el is feledkezett volna az előbbi sietségről. — Három éve már, hogy kiléptem a garai Vörös Csillagból. Nem egyeztem az elnökkel, ő is makacs volt. Nem vette figyelembe, amit a tagok mondanak, azt hitte, hogy aki valamikor cseléd volt, az már nem is tud okosat mondani. Addig-ad- dig, míg kiléptem. Pedig ott is jó volt. Jól emlékszem, hogy a feleségemmel 758 munkaegységet teljesítettünk, kaptunk 30 mázsa búzát, 16 mázsa burgonyát, 40 mázsa kukoricát. — Ilyen jól emlékszik? — Mi az, hogy. Azóta is ösz- szejárok a tagokkal, beszélgetünk egymás sorsáról. Node,/, gyerünk! Lemérik a gabonát. Majdnem/ 20 mázsa maradt az adón, meg/] a cséplőrészen kívül. Mind el-y adta az államnak. őst már ismét idegesen)-L”-® készül az induláshoz. —<■ Gyorsan elbúcsúzik. A lovak) közé csördít, de még vissza tor-/ dúl egy pillanatra és mintha ön-) magának mondaná, megismétli:/ — Szívesen dolgoztam én a) szövetkezetben, szerettek a ta-$ gok, csak hát, hiába, az elnökkel nem egyeztem. ——- —ő —r Híd a Boszporusz lelett Isztambulban szerződést írtak( alá a Boszporusz felett építendő) függőhíd elkészítésére. A hidat? egy francia cég építi egy török) vállalat közreműködésével. A< függőhíd hossza 1400 méter, ma-S gassága pedig 60 méter lesz. A/ híd építése három esztendőt vesz) igénybe. Az olasz lapok sok felvételt közölnek Gina Lollobrigidáról és csecsemőjéről. A filmszínésznő népszerűségére jellemző, hogy az újszülöttet »Bambino nazionale«, a nemzet csccscmője- ként emlegetik. — Képünkön az újszülött édesanyjával és Gina férjével, dr. Skoíic, jugoszláv származású orvossal látható. Illll sut JOUiV HUNT: Ugyanolyan problémát okozott az a tény is, hogy a készülék szelepei könnyen befagynak, ha új, erősen áthült tartályt kapcsolnak be. Ez három nappal előbb is megesett, amikor a 6. táborban a Déli Nyereg felé vezető útjukon új tartályt vettek használatba. A kockázattal köny- nyen szembenézhettek itt, mint a Déli Csúcs tetején, ahol a hasonló természetű hiba nagyon komoly következményekkel járhat. Ezzel az érvvel szemben viszont azt az ellenvetést lehetett felhozni, hogy a használatban levő tartályok hátrahagyásával sokat elvesztegetnek a készülékek élettartamából, és ezzel megrövidítik a nap felhasználható óráit. Azért mentem bele a kérdés részletezésébe, hogy éreztetni tudjam, milyen súlyos dilemma meredt Charles és Tom elé, 8540 méter magasságban a Délkeleti Gerincen; s ez aligha volt a legalkalmasabb hely az ilyen fogas kérdés mérlegelésére és megvitatására, különösen oxigénmaszkkal az arcukon. Ügy döntöttek, hogy kicserélik a tartályokat, azután továbbmennek. Charlesnek megint baja támadt a készülékével; ismét gyorsan, kapkodva lélegzett, amit talán az új tartály okozott. Hatalmas és hősies erőfeszítést tett, hogy folytatni bírja az utat. Elérték az utolsó meredek magaslat lábát, amely hirtelen töréssel, éles szög alatt emelkedik a Déli Csúcs felé. A hó állhatatlan volt, törékeny kéreg födte az alatta rejlő mély, laza havat, és Tom, aki ezen a szakaszon elől járt, nem tartotta biztonságosnak. Kicsit odább balra sziklák meredeztek: a Déli Falat szegélyezték, ahol a Déli Nyereg pereme felé szakad alá. Átkeltek ezekhez a sziklákhoz, és minden percben szinte várták, hogy a lejtő leomlik alattuk. A sziklák emelkedési szöge szintén meredek volt, a kőzet maga könnyen morzsolódott, de rétegződésének hajlásiránya kedvezett a mászó- nak a hegy innenső oldalán, a párkányok pedig, bár keskenyek voltak, úgy helyezkedtek el, hogy alkalmas támaszul szolgálhattak. Tovább, egyre tovább kapaszkodtál? fölfelé azon a 120 méteren, most már nagyon 129 lassan; Charles Evans nehezen lélegzett, de eltökélte, hogy nem adja fel a küzdelmet. Akkor hirtelen, egészen váratlanul szelídre fordult az emelkedés szöge, és egyszerre csak fenn álltak a Déli Csúcson, 8750 méternél magasabban. Egy óra volt. Charles Evans és Tom Bourdillon néhány száz méterrel magasabbra jutottak fel az Everesten, mint előttük bárki. Mi több: megmásztak az odáig egyáltalán elért legmagasabb csúcsot. Felhők burkolták be őket, elzárva előlük a kilátást, és zászlók gyanánt tapadtak a roppant keleti meredélyhez, amely a betetőző gerincről ereszkedik le a Kangsung völgy leié. De az utolsó gerinc tisztán és világosan magaslott fel előttük, s ők most olyan feladattal néztek szembe, mely minden hegymászót régóta izgatott, és amelyet mi arinyira vágyódtunk megpillantani. A látvány nem volt bátorító. A gerinc így, az éle felől, keskenynek hat és látszólag meredeken emelkedik. Baloldalt élesen szakad le a hegy nyugati falát koronázó sziklákig, s ez a fal 2400 méteres meredéllyel nyúlik le egyenesen a Teknőbe, az Előnyomulás bázisa fölött. Jobb, vagyis keleti oldalán még merészebb és magasabb szakadékkal hull alá, de itt most felhők leplezték. Nagy hótuskók meredhek a mélység fölé a gerinc tarajából, himalájai méretű hópárkányok, amelyeket az uralkodó nyugati szél alakított ki. Folytassák az utat? Számukra most nyílt az egyedülálló alkalom felkapaszkodni a végső csúcsra. De hát nemcsak egy irányú útról volt szó; megtétele az idő és az időjárás tényezőitől függött, az idő kérdése pedig elválaszthatatlanul kapcsolódott oxigénkészletük kérdéséhez. Hacsak nem rendelkeznek elég oxigénnel ahhoz, hogy megmászhassák a gerincet és visszatérőben leereszkedjenek még azon a gerincszakaszon is, amelyen idáig feljutottak, a vállalkozás keresztülvihetetlen. Nem könnyű felbecsülni az időt, amelyre szükség lehet az ismeretlen gerinc megmászásához, s a gerinc olyan megrövidülésben jelent meg, hogy képtelenség volt megmondani, vajon a legtávolabbi látható pont valóban a csúcs-e, Charles Evans úgy vélte, hogy három óra kellene a csúcsig és két óra vissza a Déli Csúcshoz. Eszerint rég kimerítenék a maradék oxigénkészletüket, és ha vissza tudnának is jutni a Déli Csúcsig oxigén nélkül, nem érhetnék el 6 óra előtt, s akkor még további 900 métert kellene leereszkedniük, hogy biztonságosan befejezhessék a kísérletet. Erről szó sem lehetett, és helyesen cselekedtek, amikor elhatározták, hogy erről a pontról visszafordulnak. S mégis vonakodva, belső ellenkezéssel küszködve indultak lefelé. Most már mind a ketten nagyon fáradtak voltak, és ha még meggyőző érv kellett, ez rámutathatott a kísérlet reménytelen voltára: lehetetlen útjukat a hegy csúcsáig folytatni. 130 (Folytatjuk)
