Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-25 / 198. szám
SZAKCSOPORTJAINK Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei határozottan felhívják a figyelmet a mezőgazdasági termelőszövetkezetnél egyszerűbb szövetkezeti formákra, amelyek módot nyújtanak arra, hogy a dolgozó parasztság megismerje a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, olyan tapasztalatokat szerezzen, amelyek előre segítik a fejlettebb szövetkezeti forma felé, 125 szakcsoport 3771 taggal Megyénkben jelenleg 125 szakcsoport működik 3771 taggal s a birtokukban levő földterület 3123 hold. Termelési áganként sokfélék. Legtöbb: 54 a méhészszakcsoport száma, majdnem 2000 taggal s közel 22 000 méhcsaláddal dolgoznak. Szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport 39 működik 1405 taggal, 2588 holdon. Hat szakcsoport foglalkozik szőlővessző gyökereztetéssel, 4—4 zöldségtermeléssel és juhtenyésztéssel, de van burgonya-, rizs-, paprika-, spárga-, gyógynövény-, dohánytermelő, sertés-, baromfi-, szarvasmarhatenyésztő, halászati, vetőgéphasználati stb, szakcsoportunk is, A méhész szakcsoportok szervezetileg a legaktívabbak Igen szeretnek tanulni, eredményes oktatásokat tartanak, amelyek eredménye a szaporulatban s az évről évre emelkedő mézfelvásárlásban is megmutatkozik. Közös tevékenységet azonban nemigen fejtenek ki, csupán a vándoroltatás megszervezésében, esetleg méhészeti eszközök beszerzésében nyilvánul meg. Közös alappal is csak néhány nagyobb szakcsoport rendelkezik. A méhész szakcsoportok tagjai a szerződéses méz után 3 százalékos felárat élveznek, a mű- lépet pedig a 66 forintos hivatalos árral szemben 60 forintért kapják, a földművesszövetkezetek fuvareszközökkel s egyébbel támogatják őket. A Kecskeméti Földművesszovetkezet például több mint 113 000 forintos beruházással segítette méhész szakcsoportját. Sokirányú, helyes kezdeményezések a szőlő- és gyümölcstermelőknél Számszerint s a közös vagyont illetően szép eredményt mutatnak a szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok. Legtöbbjük tekintélyes közös alappal rendelkezik, a tompaiak például közel 34 000, a szabadszállásiak 23 000, a kiskőrösiek 13 000 forinttal. A soltszentimrei csoportnak, amely csak tavaly őszelején alakult, a tavasszal már két magasnyomású gépe s több száz forint készpénze volt. A közös tevékenység is egyre szélesül és élénkül ezekben a szakcsoportokban. A keceliek közösen főzték a mész- kénlevet s együttesen permeteztek, a lakitelekiek együtt préselték el a termést stb. S a jövőt illetően igen jó elgondolásaik vannak a tagoknak. A szabadszállási szakcsoport a közös alapból csemetést és szőlővessző- iskolát létesít. A Soltiak azt tervezik, hogy a házi szükségleten felüli szőlőtermést fajtánként dolgozzák lel s közös pincében szakszerűen kezelik, hogy fájós hírnévgaranciával tudják értékesíteni. Igen sok szakcsoport gépeket akar vásárolni a közös alapból. A szőlőgyökereztető szakcsoportokban is jó munka folyik s irántuk meglehetősen nagy az érdeklődés. Kerekegyházán, Ladl pl^&nzaLag^as KISLÁNY tlyzelíwL josmizsén, Ladánybenén és Szánkon új társulás van szervezés alatt. A gyökereztetés általában jól sikerült, egyes helyekre azonban a múlt ősszel a SZÖL- FA nem tudta leszállítani a vesz- szőt, máshova — például Szánkra — pedig rassz, száraz anyagot küldött« A legfiatalabb szakcsoportok működéséről még nem lehet határozott véleményt mondani, mert valamennyi az idén alakult, illetve látott munkához, de többségük ígéretesen dolgozik. Az aprómagtermelők például a tanácsoktól kaptak területet, a gépállomással dolgoztatnak s szerződést kötöttek a Magtermeltető Vállalattal. A kerekegyházi csoport például a tavasszal már fél hold tormaültetvényt is létesített. Ehhez a dugványokat saját erőből vásárolták. Erőteljesen bontakozik a közös tevékenység a zöldség- és spárgatermelő szakcsoportoknál is. A szakcsoportok további és fokozottabb támogatását segíti elő a földművesszövetkezeti agronó- musok beállítása. A MÉK a szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportoknál a tél folyamán oktatást szervez s a zöldségtermesztés nagyarányú fejlesztése érdekében az ezzel foglalkozó szakcsoportok számát szándékozik gyarapítani. Ha minden földművesszövetkezetünk megérti, hogy az egyszerűbb termelési társulások, szakcsoportok fejlesztését mező- gazdasági politikánk fontos kérdésének kell tekinteni — nem kétséges, hogy megyénkben is ugrásszerűen megnő ezeknek a szövetkezeti formáknak száma s eredményekkel bizonyítják be tagjaiknak s a kívülállóknak egyaránt az összefogás sok-sok előnyét. Cipőfűző vásárlásra tértem be néhány nappal ezelőtt a Koháry utcai rövidáru boltba. Sok női vevő, s a kiszolgálók is lányok, asszonyok. Míg rám került a sor, körülnéztem s így szem- és fültanúja voltam egy rövid párbeszédnek, amit nagyon sokáig nem fogok elfelejteni. Mellettem egy életerős, fiatal parasztasszony állt, karján olyan másféléves forma kislánnyal, mindketten láthatóan ünneplőbe öltözve. A gyermeken új ruhácska és vadonatúj cipő. A kiszolgálónőnek is feltűnt a beleharapnivalóan édes gyermek, s miután éppen ők voltak soron, megindult az alábbi párbeszéd: — Mivel szolgálhatok? — Ennek a kislánynak szeretnék venni 60 centiméter piros szalagot. — Csak nem lakodalomba mennek, hogy ilyen szépen, ünneplőbe öltöztek? — Nem. Orvoshoz viszem a gyereket, most kapja meg a paralízis elleni oltást, örülünk annak, hogy most már védett lesz ettől a szörnyű betegségtől a mi gyerekünk. Ezért öl- tűztünk ünneplőbe. Ez az egészséges ösztönt! Kecskemét környéki paraszt-« asszony, gyermeke féltése közben már rájött arra — amire -sajnos nagyon sokan még nem —, hogy a gyermekparalízis elleni védőoltás rendkívül hatásos, a betegség megelőzésének és súlyos következményei elkerülésének egyik legfontosabb eszköze. Bár így gondolkodnának azok a szülők is, akik a hamis híresztelésnek hitelt adnak, s gyermeküket még nem oltatták be. A pirosszalagos kislány édesanyja egy szóval sem mondta, de én úgy éreztem, hogy amikor ünneplőbe öltözötten mentek az orvoshoz, akkor ezzel a szép gesztussal köszönték meg az ország vezetőinek, hogy nagy anyagi áldozattal annyi oltóanyagot vásároltak külföldön, amellyel a veszélyeztetett korosztályoknak védettséget tudnak biztosítani. Ehhez azonban az is kell, hogy a gyermekeket a szülők beoltassák! M. I. Szőlészeti tapasztalatcsere volt Csáíalján Jól sikerült a csátaljal Üj Tavasz Termelőszövetkezetnél megtartott szőlészeti tapasztalatcsere. A bajai járás valamennyi termelőszövetkezetének küldöttel előtt Schmiedt József mutatta be a gépi segítséggel történő bordóilé-készítést. A vendégek megtekintették a szövetkezet 38 holdas szőlőskertjét és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a csótaljaiak munkájáról, a szőlőskert tisztaságáról és szépen mutatkozó terméséről. A várható szép terméseredmény előreláthatóan lehetővé teszi, hogy a tervezett 56 forintos munkaegységértéket 60 forintra tudják emelni. Persze hiányosság is akadt a szövetkezet házatájón. így sokan kifogásolták, hogy az állat- tenyésztéssel keveset törődnek a szövetkezet tagjai. A szövetkezetiek megszívlelték a vendégek tanácsát és elhatározták, hogy a jövőben a jószágállományrá is több gondot fordítanak. A tapasztalatcsere beváltotta a hozzáfűzött reményeket s rövidesen Garára, majd Sükösdre látogatnak el a szövetkezeti parasztok, hogy az ottani jóhírű Vörös Zászló Termelőszövetkezet házatáján tanuljanak, gyarapítsák tapasztalataikat Hurutos sárgaság, epehólyag-gyulladás, epekő, az epeutak hurutjai, máj-megbetegedések legkiválóbb természetes gyógyszere egységes orvosi vélemények szerint MIRA—• GLAUBERSÖS gyógyvíz. Adagolása: az eredmény fokozása érdekében •— esetleg orvosi előírás szerint; SZTK-vényre Is rendelhető. Ismertetőt küld: Gyógyvíztermelő Vállalat, Budapest, V,, Báthory utca 15. szám, 1250 Ikljemrégiben a hazánkban HN járt csehszlovák turistákkal beszélgettem s a magatartásunkról alkotott véleményüket kértem tőlük. Leplezetlen őszinteséggel mutattak rá azokra a hibáinkra, amelyek szemet szúrtak nekik. Ne értsük félre, nem a vendégjog megsértésével, a lebecsülés hangján beszéltek rólunk, hanem a jóbarát szavával; olyasféleképpen, mint néhány évvel ezelőtt a fővárosunkban járt nagy török költő, Nazim Hik- met, aki nagyon szereti népünket s éppen ezért mondta meg minden kertelés nélkül az újságíróknak, hogy mi nem tetszik neki nálunk, mi visszataszító számára. S igaza volt. Mint ahogy igazat kell adnunk csehszlovák barátainknak is, amikor »kívülről-« nézve bennünket, talán jobban is felismerik mimagunknál a magatartásunk, viselkedésünk szépségfoltjait« Ezekről lesz szó: a művelt, illetve műveletlen magatartásról, indenek előtt meg kell állapodnunk abban, hogy azt értjük »művelt magatartáson«, amellyel azon vagyunk, di művelt b műveletlen | MAGATARTÁSRÓL | hogy embertársaink jól érezzék magukat társaságunkban; ami által nem sértjük meg senkinek a jóízlését, nem kellemetlenkedünk másoknak. Ez volna körülbelül az a morál, amelyhez társadalmi érintkezésünkben igazodnunk kéne. Nos, így cselekszünk-e? Figyeljük csak meg utcai viselkedésünket! A csehszlovákok elmondták, hogy az ő városaikban a gyalogjárdán is egyirányú a közlekedés s szinte a »vérükben van« már, hogy jobboldalt haladjanak, nehogy esetleg ösz- szeütközzenek a szembejövőkkel. Alma-, kukoricacsutka, cigarettavég, eldobott papír és egyéb szemét az utcán? Náluk nincs. Nálunk? Nézz körül s adva van — az említettekkel együtt — a válasz. Ha magad nem tartozol a »tettesek« közé, Iums (tersen gyermekmese) írta: Esiik Sándor : János az anyjától elbúcsúzott szépért« Ki sem ért az útra, mint látta, hogy éppen veri az út porát hintó, urasági, olyan jelhőt kavar, ki nem lehet látni, milyen ördögfajzat lubickol a porba* noha nem keverte Jánost nagyobb gondba. Látott ő már olyat, nem egyet, de százat, ám arra nem gondolt, mennyit csal a látszat. Mert a nagy porfelhő íme csak kettévált, hogy odaért János, a szava is eláüt..: Előbb két szarv látszott, meg két kis hegyes fül, végül kiviláglott; asun.ua, vén ördög ül sérti ez jóízlésedet, kellemetlen neked? De mennyire! Mert valaki, valakik műveletlen módon cselekedtek. Ha pedig te is ludas vagy, ne csodálkozz, hogy ezt mondják rólad: na, ez is egy műveletlen ember. enj be bármelyik étterembe. Láthatod ott is a műveletlenség szektájának felkent frátereit (elnézést a kínálkozó szerzetesi hasonlatokért), de noviciusait is, akik ügybuzgalommal gyakorolgatják, hogy mielőbb kiérdemeljék a művelt emberek megvetését, öt perce sem ülnek az asztalnál, de már csupa hamu-, sör-, vagy borfoltos, ételcseppektől dekorált előttük a terítő. Ha esznek? Hát igen, igaza van Kosztolányinak, amikor azt írja, hogy a művelt ember nem eszik, hanem étkezik —, de ők, akiket az étterem ama bizonyos asztalánál látsz, hol vannak még az evéstől is? (Az éttermi vendégek túlnyomó, többsége egyébként tud étkezni, ha akad közöttük, aki előkelősködésnek tekinti a kés, villa használatát s túl előkelőnek akarván látszani, átfinomkodj a magát a »ló túlsó oldalára«, vagy éppen nem tudja, hogy a késnek csak a nyelét illik használat közben kézzel érinteni.) S ahogy eltávoznak a -műveletlenség ben testvérek« (a »fráter« t. i. testvért jelent) az asztaltól! Recsegtetve—ropogtatva húzzák ki maguk alól a széket s úgy is hagyják utolsó nyugalmi állapotában, ahelyett, hogy csendben visszatennék az asztalhoz. Mintha legalábbis főúri sarjak volnának, akiket annak idején inas szoktatott rá erre a »hanyag eleganciára«« ágy beszéljünk talán arról, hogy a férfiak magúk között (de a nők is!) — tisztelet a kivételnek — mennyire pallérozattanul —. ha egyáltalán annak lehet nevezni — társalognak? Na, igen, de sért ez valakit? — lehetne ellen vetni« Hiszen ki nem mondott »közmegegyezésre« folyik ügy a szó, ahogy folyik. Igen, sért, mégpedig a mindannyiunkban többé- kevésbé szunnyadó »művelt em- ber«-t sérti. S eljutottunk oda, hogy nemcsak embertársaink kedvéért kell művelt módon viselkednünk, hanem önmagunkért is« Feljegyezték, hogy Stanley, a múltszázadi angol újságíró, miközben expedíciója élén kereste Afrika őserdeiben Livingstone misszionáriust, minden nap megborotválkozott. Kísérői megkérdezték tőle, hogy miért, hiszen úgy sem látja társaságbeli ember? — Önmagam tisztelem meg — válaszolta. I gen, a művelt magatartással önmagát is tiszteli az ember. Van azonban ennek az öntisztelésnek, bár egyre ritkábban, de sajnos, még mindig tapasztalható beteges tünete, amit talán »osztályöntudatos« gőgnek lehetne nevezni« Minthogy az osztályöntudat kinyilvánításának azonban semmi köze a gőghöz (figyeld meg az öntudatos munkást, vagy dolgozó parasztot, aki soha sem lenézően társalog veled), megmarad az említett magatartásból a gőg, ami műveletlenségre utal mindig, hiszen sért másokat. Az ellenkező véglet — s éppen az effajta embereknél, ha náluk magasabb beosztásúak közé keverednek — a szerénységgel so« ha nem azonos (jóllehet, a felületesek által gyakran annak titulált) meghunyászkodás. A művelt ember szemében ez is sértő; az említett esetből pedig talán arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy a jellem és műveltség, vagy e kettő ellenkezője szorosan összefüggenek. A témát ezzel korántsem merítettük ki. ahhoz talán kötetek is kevésnek bizonyulnának. De már az is eredmény lenne, ha azzal a szándékkal gondolkoznánk el a művelt magatartásról, hogy a gondolatot majd a tett követi! Tarjátt István.
