Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-13 / 162. szám
j4 Ojdlettm ííohzeLO a l&a&ti ffl 8 -* - ?' " Az utolsó osztályzatokat írja be naplójába az idős pedagógus. A sükösdi tantestület tagjai R*eghatódottan búcsúztak a tanév végén kollégájuktól, a hivatásinak élt, életét a népünk nevelésének szentelt öreg pedagógustól, Csaba Bélától. Könnyes szemmel mondtak neki búcsút a Ealu lakói is, és kicsi tanítványai —, ha egy élet munkássága lezárásának fájdalmát még meg nem is értve —, rajongó tisztelettel csókolták meg tekintetükkel emberrélevésük mesterét, annyi és annyi generáció tanítóját. .ív! Béla bácsi 77 éves fővel nyugdíjba ment, ennyi idős koráig ápolta, gondozta a legdrágább palántákat, nyesegette vadhajtásaikat, vigyázva, hogy bennük a legnemesebb — »az Ember« — meg ne sérüljön, hanem mind magasabbra nőjjön. Hetvenhét esztendő- Az ember a hősnek kijáró tisztelettel gondol arra, aki már jóval előbb nem a megérdemelt pihenést választja, hanem tovább ott áll a munka padjánál, mezején, vagy, mint Csaba Béla, a katedráján. S ő mégsem hősnek, hanem szerényen a nép szolgájának érzi, nevezi magát. És talán itt a titka annak is, hogy közel a nyolcadik évtizedéhez, olyan fiatalos lendülettel, lankadatlan energiával képes volt végezni munkáját. Tanítócsaládból származik, de tizenötéves korában már apát- lan-anyátlan árva; gyermekfővel a nyomort és a küzdelmet ismeri meg legelőbb, így végzi el á tanítóképzőt. Tanít a Bácskában, a messzi északon, Trencsén megyében, a Dunántúlon, Pesterzsébeten. majd a bajai teljesen osztatlan tanyai iskolában 11 éven át; innen került a városba. Egész életére büszke lehetne, de ő csak egyet említ jogos önelismeréssel, azt, hogy a tanyai iskolán mindig elvégeztette tanítványaival az elemi iskola mind a hat osztályát. Ezt tekinti élete főművének. Csak az tudja értékelni, hogy mit jelent ez, aki ismeri a tanyavilág gyermekeinek iskoláztatási nehézségeit. 1941-ben nyugdíjba küldték ugyan Béla bácsit, de 1952 őszén újból kérte: hadd taníthasson. Ä veterán katona áll így a győzelemért harcolók seregébe, hogy tapasztaltságával, példamutatásával segítsen fiatalabb társainak- Mert tudta Béla bácsi, hogy a győzelemhez nemcsak a dolgozó nép hatalmának a biztosítása kell, hanem az is, hogy minél kiműveltebb emberfőkből álljon az új társadalom. Sükösdön nem tudtak számára lakást biztosítani, de Bajáról minden nap kijárt autóbuszon az iskolába; s míg fiatalabb társai igen, öt esztendő alatt ő nem hiányzott egyetlen napot sem. Soha nem tartotta számon, hogy mit végzett »túlórában«, a hivatásának élő pedagógus mintaképe ő. — Az ellenforradalom ideje alatt is látta a helyes útat, a szocializmus jelszavával és a gyermekek szocialista nevelésének aktív tevékenységével előljárt testületünkben — mondják róla társak — Tanítói működésem alatt kitüntetésben, előléptetésben nem volt részem, ilyet sohasem is kerestem. Természetemnél és világfelfogásomnál fogva a dolgozó néptől soha nem tudtam elszakadni — vallja ő maga. S most, a pihenés óráiban, napjaiban bizonyára el-elme- reng: arcok jelennek meg az emlékezetében, gyermekeké, akiknek a zöme már mind felnőtt, és akikben ami jó, nemes, ahhoz köze van neki is. És nem kétséges, hálával gondolnak reá is egykori tanítványai, ha néha- néha számvetést csinálnak életükről. Éljen, drága Béla bácsi még nagyon sokáig, s lássa mind gazdagabban gyümölcsözni azt a kertet, amelynek hosszú évtizedeken át olyan odaadó kertésze volt-. Tarján István Lakatos Gabriellának a lovaglást Is gyakorolnia kellett, mert a szabadtéri színpadon műsorra került a »Hattyúk taváéban, az új rendezés szerint, Odilia, a varázsló leánya, lóháton érkezik az ünnepségre. Jiíáit fa felen. Egy gyár életében mindig különös hangsúllyal esik ez a két szó: múlt és jelen. Főként akkor, ha mérlegszerű megállapításként gyártörténeti adatokra kér választ az olvasó. Ilyen elgondolások alapján vessük össze a Bányászati Berendezések Gyára két félévét; az 1956-os év első felét az 1957-es év azonos időszakával. A gyár befejezett termelése 1956. első felében 15 százalékkal volt magasabb, mint az idei év első részében. Ennek az az oka, hogy az idei beruházásokat országos méretben csökkentették. Ismeretes, hogy az ellenforradalom okozta károk és ennek következményei bizonyos mértékben megbillentették az ország gazdasági egyensúlyát. Ennek következtében csökkent a nemzeti jövedelem és ez írta elő pa- rancsolóan a beruházások csökkentését. Hogy mindez világosan álljon előttünk, hozzá kell tennünk, hogy a Bányászati Berendezések Gyára kifejezetten beruházási dolgokat gyárt. A főok magyarázza a mellékokokat : — létszámcsökkentés, megrendeléshiány és a nem kielégítő anyagellátás. A létszám Az üzem dolgozóinak összlót- száma 1956 első félévében 15,3 százalékkal magasabb volt, mint 1957 első felében. A gyár vezetősége persze az improduktív létszámot csökkentette a munkás- létszám javára, — mondja a tervosztály egyik dolgozója. A termelékenység az idei év első fejében alatta maradt az 1956-os év megfelelő időszakának, melynek az volt az oka, hogy januárban vontatottan folyt a termelés, áramhiány miatt. A januári állapotokat mi sem érzékelteti jobban, mint az alábbi összehasonlítás: Januárban egy fő egy napra eső termelése 169 forint értékű volt. Júniusban viszont már 247 forintot tett kj. (A második negyedéves szinten pedig már 251 forintra rúgott.) A kereset 1956 első félévében egy ipari munkás átlagosan 6851 forintot keresett. 1957 ugyanazon időszakán már 8152 forintot tett ki átlagosan egy ipari munkás kereseteTehát a termelékenység csökkenése ellenére indokolatlanul nőtt a kereset. Az 1956 első fejövében egy fi) egynapi keresete átlagosan megfelelt 43 forint 90 fillérnek. 1957 első felében pedig már egy fő egynapi kereseti átlaga 52 forint 6Ö fillér volt. (A különbözetben természetesen benne foglaltatik a 10 százalékos fizetésemelés.) Több adattal is tudnánk még szolgálni, de feleslegesnek lart- juk, mert fejtegetéseinkből máris kitűnik, hogy az ipari műn-* kások életszínvonalának az emelése egybevág a párt és a kor' mány intjézkedéseivel. Vagyis bebizonyosodott a két félév ösz- szehasonlítása révén — a gyár- történetj adalékok útján —, hogy a kereset nem csökkent, sőt emelkedett Bár a termelékenység még nem mutatja a szükséges kívánalmakatA számára apró* és keretes- hirdetássket felvesz a Petőfi Képe Kecskemét, Szabadság-tér 1/a. sut JOUST IIlhVL: A sátrak elosztásának terve bonyolult volt és felkértem Mike Westmacottot, akire ez a feladat hárult, tegye meg végső intézkedéseit, Charles Wylie-vel együtt, mielőtt lemegy Lobudzsébe. A 4. tábor és az Alaptábor közt nem tudtunk közvetlen összeköttetést létesíteni, de talán érdekli az olvasót, ha megemlítem, hogy-míg a 3. táborban tartózkodtam, sikerült kétirányú kapcsolatot teremtenem a 4. táborral, a 6. táborban lévő George Lowe-on keresztül. Kevésbé eredményes drótnélküli párbeszéd hangzott el ekkortájt a S. táborban levő, betegségéből felépült Da Namgjal és az Alaptáborban tartózkodó Tenzing között. Tenzing valami fontos dolgot szeretett volna közölni Da Namgjallal és rábeszélték, hogy használja erre a célra a távbeszélő készüléket. A hívás megtörtént, és a 3. táborban az erősen húzódozó Da Namgjalnak is kezébe nyomták a telefon beszélőkagylóját. Egyikük sem próbálkozott még ilyesféle szerszámmal, és valami megmagyarázhatatlan okból mind a kettőt lámpaláz fogta el. A beszélgetés körülbelül így ment végbe: »0 — Da Namgjal!« — »Ö — Tenzing!« — »Ö — Da Namgjal!« — »Ö Tenzing!« Ennél tovább nem is jutottak, és a két ugyancsak felindult serpa végül kénytelen volt abbahagyni a sikertelen kísérletet. Két éjszakára a 3. táborban maradtam, minden este távolsági beszélgetést folytatva George Lowe-val és rajta keresztül a 4. táborban levő Ed Hiilaryvel. Griff Pugh rávett, próbáljam ki az »oxigénes alvást«; az élményt hasznosnak és kellemesnek találtam. Különleges, könnyű maszkokat hoztunk magunkkal erre a célra, s ugyanúgy kapcsoltuk össze az oxigénes palackkal, mint a nagy maszkokat szoktuk. Rendszerint két személy használ egy közös palackot, s az oxigént mind a ketten egyenlő mennyiségben kapják a kétágú, gumielosztócsövön át. Fejenként és percenként egy liter volt az áramlás mértéke. A maszk viselését nem találtam kényelmetlennek, igazán nyugalmas éjszakám és kellemes álmaim voltak- , Ugyanekkor másfajta, de legalább ilyen fontos kísérlet ment végbe 85 a Jégesésen. Minden lehetőt elkövettünk annak biztosításéra, hogy a két csúcstámadáshoz szükséges készletek, amelyektől az egész terv sikere függött, elérjék rendeltetésük helyét. Michael Ward gyógyszeres ládájában őrzött némi benzedrint;, ezt a szert a háború alatt, a hosszantartó harcok idején sikeresen alkalmazták a csapatok teljesítőképességének és 'ellenálló erejének fokozására. Főtulajdonsága abban áll, hogy megszünteti az álmosságot. Michael úgy vélte, hogy kockázatos lenne, először a Lhoce falán kísérletezni vele, s ezért két önként jelentkező serpán próbálta ki, akik a Jégesésen működtek. Amikor Charles Wylie megtudakolta tőlük, mi a véleményük a szerről, az egyik így felelt: »Pompás! Kigyógyított a köhögésemből!« A másik kijelentése sem hozott több dicsőséget a benzedrinnek: »Nagyszerűi Nagyon jól aludtam tőle!« • Május 17-én Griff Pugh-val visszatértem a 4. táborba. A szép idő továbbra is tartott, és már égtünk a türelmetlenségtől, hogy megtegyük az előkészületeket a csúcstámadásra, ameddig a hegy ilyen jóindulatúan viselkedik irányunkban. Az előkészületek leglényegesebb része az volt, amivel George Lowe már egy hét óta foglalkozott a Lhoce falán. Ideje hát beszámolni kalandjairól, amelyeket a hatalmas jég- és hótorlaszon élt át- * George május 10-én délután ment fel az 5. táborba, négy legkiválóbb serpánk, Da Tenszing, Ang Njima, Gjaldzsen és Ang Namgjal kíséretében, A serpák feladata volt, hogy feltöltsék készletekkel Lowe és West és West- macott ideiglenes táborát a Lhoce falán, azután felhordják azokat a készleteket, amelyeket a 7. svájci táborban szándékoztunk összegyűjteni. Ezt az utóbbit a csúcstámadás időszakára pihenőállomásnak szemeltük ki; fele- útján feküdt a távnak, amelyet a csapatoknak a Déli Nyeregig vagy onnan vissza meg kellett tenniük. George első dolga volt elhelyezkedni a 6. svájci táborhelyen, ahonnan fel- és lefelé egyaránt mozoghatott, kitaposva a nyomdokot, lépcsőket vágva, köteleket és kapaszkodó zsinórokat rögzítve a légmeredekebb szakaszoknál. Május 11-én ment: fel oda serpáival. Nagyon nehéz terepviszonyokkal' kellett megküzdenie, mert a felderítő csapat útvonalat megint vastag hó födte és George éppoly mélyre süppedt a hóban, mint annak idején a felderítők. A meredek lejtő kezdetétől a táborhelyig emelkedő 180 méteres kapaszkodó leküzdéséhez a csapatnak öt és fél órára volt szüksége, — vagyis óránként 30 méternél alig valamivel többet haladtak fölfeléMivel Michael Westmacott még nem érkezett meg az 5. táborba, amikor George Lowe elindult., megkérte Ang Njimát, csapata legtapasztaltabb és legjártasabb tagját, hogy maradjon vele a 6. táborban, míg a többiek lemennek a mélyebben fekvő táborba. Lowe és Ang Njirria nagyon kimerültek voltak az elcsigázó teljesítmény után és nyomban' lefeküdtek aludni. 86 (Folytatjuk)
