Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek 1 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM Ara 50 fillér 1957, JÚLIUS 7, VASÁRNAP P ártunk és egész dolgozó népünk életében döntő jelentőségű politikai esemény volt az MSZMP országos párt­értekezlete. Nemcsak népünk kísérte nagy érdeklődéssel, fi­gyelemmel és várakozással az értekezlet munkáját, de nagy érdeklődést keltett külföldön is. Külföldi barátaink, kommunis­ták és haladó szellemű emberek, akik a legnehezebb időkben, az ellenforradalom véres napjaiban szolidaritást vállaltak a magyar kommunistákkal, a magyar nép­pel, kiálltak a forradalmi mun­kás-paraszt kormány mellett, bizakodással, reménnyel tekin­tettek felénk ezekben a napok­ban is. Jóleső érzéssel töltött el bennünket az a tudat, hogy ba­rátaink bíznak bennünk. Rajta voltunk, hogy értekezletünk se­gítségükkel, biztatásukkal a dolgozó magyar nép érdekében eredményes munkát végezzen, ezzel is erősítve a nemzetközi szocialista tábor erejét. Természetesen árgus szemek­kel figyelte értekezletünket az ellenség is, a nemzetközi impe­rializmus valamennyi ügynöke és lakája, együtt a külföldre szökött hazaárulókkal. Az ellen­ség veresége ellenére sem mon­dott le a harcról, keresi, hol fedezhet fel ingadozást, bizony­talanságot, ellentéteket, esetleg repedéseket a párt falán, hogy ezeket saját céljai érdekében felhasználja. Meg kell monda­nunk, hogy értekezletünk ebből a szempontból nézve és érté­kelve, újabb súlyos politikai vereség az ellenség számára. Újabb győzelem a mi számunk­ra. Pártunk egysége még soha sem volt ilyen sziklaszilárd. Politikai vonalát pártunk vala­mennyi küldötte egyhangúan magáévá tette. A z országos pártértekezlet tanácskozásait közel nyolc hónapos, kemény, szívós küzde­lem előzte meg a pártért, a munkáshatalomért, a szocialista vívmányok megvédéséért. Moz­galmunknak örökre kitörölhe­tetlen emlékei maradnak azok a hónapokon át tartó, száz- és százezres tömegeket összekap­csoló pártnapok, pártaktívák, munkásgyűlések, nagygyűlések, a májusi és júniusi megyei, ke­rületi, nagyüzemi aktívagyűlé­sek és a budapesti aktívagyűlés, amelyeken magasan lobogott a kommunisták harci tüze. Ezek az élénk és bátor kritikákból táplálkozó viták készítették elő valamennyi nagy és fontos kér­dés tisztázását. Ezért bátran mondhatjuk, hogy amikor az országos pártértekezlet összeült, már egységesen mögötte állt 350 ezer párttag akarat- és cselekvő­egysége, s rajtuk keresztül a munkásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a néphez hű értel­miség támogatása. A lezajlott viták segítették, hogy a pártértekezlet higgadt, nyugodt légkörben, de a legna­gyobb fokú szenvedélyességtöl fűtve, üsse rá az áruló bélyegét Nagy Imre és társai homlokára, s kimondja elszánt akaratát a szektás, dogmatikus hibák fel­számolására. M ielőtt arról szólnánk, mi jellemezte az értekezletet, ejtsünk pár szót a helyszínről is. Az egykori felsőház helyén, a kongresszusi teremben ült ösz- sze az értekezlet. Még nem is régen rikító díszmagyarbau ma­A PARTERTEKEZLET UTÁN írta: MAROSÁN GYÖRGY gyár mágnások, tőkések ültek itt, díszes palástban a főpapok, a Horthy-fasiszta rendszer minden rendű és rangú támogatói. Most, az ellenforradalom leverése után munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek vitatkoztak arról, ami volt, tanácskoztak arról, ami van, és szót értettek abban, hogyan tovább. A folyosókról, a termekből a téli és tavaszi viharok szele ki- hordta az ellenforradalmi napok bűzét. Eltűntek a külföldi „ven­dégek” díszes egyenruhái, a naf- talinszagú Horthy-tisztek mun­dérjai, eltűnt a tömjénszagú Mindszenty is, az ellenforrada­lom „bajnoka”. Most egy más épületben tanyázik. A falakról a régi freskók néz­tek le ránk, és figyelmeztettek azokra az erőkre, amelyek októ­berben nemcsak a felsőház de­koratív, díszes termébe akartak visszatérni, de vissza akarták foglalni a tízezerholdakat is. Mi jellemezte az országos párt­értekezletet? A mi egész pártéletünket, egész állami, gazdasági, társadalmi életünket jellemzi az elmúlt hónapokban. Soha ilyen nyíltan, őszintén, bátran nem beszéltünk a párt, az állami élet ügyeiről, ilyen elmélyülten, eny- nyire elvi alapon. Egyik vidéki küldött meg is jegyezte: „Ez az értekezlet felért egy hathónapos pártiskolával.’’ Bármily „kényesnek” látszó kérdés őszinte felvetését, meg­vitatását, a bátor kritikát semmi sem korlátozta. A küldötteket csak a felelősségérzet, a párt, a munkásosztály és a dolgozó ma­gyar nép ügyének helyes, igaz, jó szolgálata befolyásolta. Az értekezlet nemcsak bon­colta az eseményeket, bírálta a múltat és jelent, a személyeket, de önbírálatával erősítette a kri­tika jogát és szükségességét, ön­kritikusan foglalt állást minden olyan bonyolult kérdésben, ami az utóbbi években, és fő­képpen az utóbbi hónapokban a párt, az állami, a gazdasági és társadalmi életben felmerült. Lelkes, forró levegőjű aktíva­gyűléshez hasonlított az értekez­let. Nagy aktivitás uralta az egész értekezletet. És ez nem volt véletlen, hiszen a küldöttek a nép sűrűjéből hozták maguk­kal az élet igazi hangját, ízét, levegőjét. Ahogyan lent lüktet az alkotás láza, ugyanúgy lüktetett a cse­lekvő akarat a pártértekezlet vérkeringésében is. Ahogyan a pártszervezetek aktíváin, a mun­kásgyűlések forró levegőjében harcos munka folyt, ugyanúgy harcos, alkotni kész munkaérte­kezlet volt az országos pártérte­kezlet. Egyaránt volt vádló és bíró az értekezlet. Több százezer kommunista nevében és sok­millió magyar dolgozó nevében vonta felelősségre mindazokat, akik felelősek az októberi ese­ményekért. A politikai beszámoló és a szervezeti szabályzat referátuma feletti általános vita, mely mély­rehatóan értékelte az eseménye­ket, őszinte és izgalmas volt. A vitázók hangjából kicsendült a párt szeretete, a párthoz való hűség, a dolgozó nép szeretete és a haza felemelkedéséért vég­zendő munka nagy felelőssége. Valamennyien hitben és bizalom­ban megerősödve, egységbe ko- vácsolódva határoztunk és dön­töttünk. M egszilárdítottuk a pártot, amely a harcot vezeti a haza és a nép üdvére. Tisztán áll előttünk az az út, amelyen haladnunk kell előre. Világos perspektíva tárult elénk, tarisz­nyánk meg van rakva az elvi, politikai és szervezeti egység értékes tartalmával, jól feliegy- verkeztünk a további harcra. Lezárult egy régi fejezet és újat nyitottunk a párt és az or­szág történetében. Megszűnt az ideiglenesség állapota a pártban. Az állami és törvényes rend helyreállítása után helyreállítot­tuk a párt alkotmányos és tör­vényes életét. Magunk mögött hagytuk, de soha el nem felejt­jük az októberi, novemberi és a következő hónapok harcos ese­ményeit és tanulságait, amelyek mélyen be1 evesédtek agyunkba és szívünkbe. Ezeknek az idők­nek történelmét feldolgozzák majd a néphez hű bátor írók, újságírók, munkások, mérnökök, tudósok, a nép igaz fiai, s az egész magyar nép okulására be­kerülnek a tankönyvekbe. Mik voltak azok a főbb kérdé­sek, amelyekben a pártértekezlet teljes egységben határozott? Egységesen erősítette meg az értekezlet az ideiglenes Köz­ponti Bizottság, az ideiglenes Intéző Bizottság eddig végzett munkáját, politikai vonalvezeté­sét. Egységes volt a Központi Bizottság és a Politikai Bizott­ság megerősítésében és kiegészí­tésében. Egységesen sorakozott fel a pártértekezlet, az egész párttagsággal együtt a párt- és kormányvezetés mögött. El­ismerte annak történelmi és politikai érdemét, amely abban rejlik, hogy az októberi—novem­beri események idején a prole­tárnemzetköziség szellemében, a magyar népi hatalom új útra lépett a forradalmi munkás­paraszt kormány megalakításá­val, az MSZMP újjászervezésé­vel. E gységes volt az értekezlet abban is, hogy jó kezek­ben látja a magyar dolgozó nép ügyét. Egyhangúan fogadta el a határozati javaslatot és a párt szervezeti szabályzatát, amelyek­hez sok küldött komoly, egész­séges, figyelemreméltó kiegészí­téseket terjesztett elő. A hatá­rozat és szervezeti szabályzat a pártértekezlet kollektív munká­jának eredménye. Egységes volt az értekezlet abban, hogy a harcot az ellen­forradalmi erők ellen a törvény minden rendelkezésére álló esz­közével továbbra is határozottan, kemény kézzel és következetesen folytatni kell. Mindenkinek tud­nia kell, hogy a nemzetközi im­perializmus és hazai cinkosaik, a kiváltságaikat vesztett osztá­lyok és rétegek nem tettek le a további harcról. Ezért minden, kommunista és becsületes hazafi legyen éber, nemcsak az ellenség mesterkedéseinek felismerésé­ben, de leleplezésében is. E gységesen állapította meg az értekezlet, hogy a pár­ton belül és a párton kívül vál­tozatlanul fő veszély a revizio- nizmus, a „nemzeti kommuniz­mus”. Egységes volt az értekez­let a szektás, „baloldali” hibák felszámolása tekintetében is. E hibák elkövetőitől elvárja, hogy kommunista módon, megfelelő önkritikával kijavítsák hibáikat. Egységes volt az értekezlet abban, hogy a párt egységére mindenkinek úgy kell vigyáznia, mint a szemefényére. Az egysé­get megvédj ük minden módon és minden eszközzel, mindenki­vel szemben, bármilyen irány­ból jövő támadással szemben. A pártkonferencia egység alatt nem szervezeti egységet ért, hanem marxista—leninista elvi, politi­kai egységet. Az egység megbon- tóival szemben következetesen harcolnunk kell. E gységes volt az értekezlet abban, hogy a pártvezetés egységét, szilárdságát és tekinté­lyét mindenkivel szemben meg kell védeni, mert az ellenség — az eddigi politikai gyakorlat, az októberi események tanulsága szerint — nem a párt elleni tá­madással kezdi bomlasztó mun­káját, hanem a pártvezetés le­járatásával, egységének és szi­lárdságának megbontásával. De a pártvezetés egységét, tekinté­lyét és szilárdságát legfőképpen a párt helyes politikája, a de­mokratikus élet kibontakozta­tása és a törvényesség betartása erősíti és szilárdítja meg. Ha ezen a téren nem követünk el hibákat, az ellenségnek kevesebb módja lesz ártani. Egységes volt az értekezlet abban is, hogy senkinek sincs joga sem a párt-, sem az állam-, sem a gazdasági életben szemé­lyi okokból a sértődöttet ját­szani, mert maga a munkásosz­tály és a magyar nép sem játsza a sértődöttet. Mindenkinek alá Érik a szőlő — készül a hordó A Kecskeméti Kádárok Kisipari Termelőszövetkezetének dol­gozói teljes érővel készülnek a szüretre. Az erre az évre tervezett és 15 litertől a 2 hektóig váltakozó űrméretű 5—6 ezer darab hor­dóból mintegy 2000 darabot már elkészítettek, s elszállítottak a budapesti Műszaki Árut Értékesítő Vállalathoz, ahonnan tovább­juttatják azokat az ország különböző részeiből jelentkező megren­delőknek. Ugyanakkor kecskeméti szőlősgazdák megrendeléseinek is eleget tettek, s a hordókon kívül háztartási faedényeket (dézsát, kádat) is készítenek, javítanak. Ha hordókészítési tervüket telje­sítik, szüret után majd iszunk az egészségükre! kell magát rendelnie a párt he­lyes összpolitikai, harci célkitű­zéseinek. Egységes volt az értekezlet abban, hogy meg kell szilárdí­tani a párt- és az állami életben a demokratikus centralizmus lenini elvét. Az egészségesen ki­fejlődött demokratikus gyakor­latot és eredményeket megőriz­ve és továbbfejlesztve, a jelen­legi szakaszban pártunkban és államunk életében a centraliz­must kell erősíteni. Egységes volt az értekezlet abban, hogy a pártnak meg-< győző, nevelő munkával tovább kell fejlesztenie a tömegekkel való jó és egészséges kapcsolat tát. Ezen a téren nagy feladatok várnak a szakszervezetekre, a KISZ-re, a dolgozó nők szerve­zetére, a Hazafias Népfrontra, az országgyűlésre, a tanácsokra. Ezeken a szervezeteken keresztül a pártnak széttéphetetlen kap­csolatokat kell teremtenie a dol­gozó néppel. E tömegszervezetek; egészséges erőit felszínre kell hozni. Ez feltétlenül szükséges előrehaladásunk érdekében. E gységes volt az értekezlet abban is, hogy a párt és az állami élet vezetése és vezetői éppenúgy, mint eddig, ezután is mindig nyíltan és őszintén tár-» ják fel a helyzetet. Mondják meg a népnek az igazat, mert a magyar nép szereti, ha így be-! szélnek vele. A párt és a kor­mány bizalmát látja abban, hogy, megtanácskozzák vele a dolgo­kat, tanácsokat kérnek tőle és vele együtt oldják meg a fel­merülő nehézségeket és problé­mákat. Ezt a nyíltságot, őszin­teséget várja az ország minden becsületes dolgozója. Ez a szel­lem vezesse tovább a pártot, mert ez vezette a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjait) az eddigi eredmények elérésér ben. Egységes volt az értekezlet abban, hogy a gazdasági élet kérdéseit a pártélet homlokte-i rébe kell állítani. Ha a gazda­sági kérdéseket helyesen és jól oldjuk meg, ez csak tovább erő­síti a politikai konszolidációt, viszont a politikai konszolidáció terén elért eredmények kihat­nak a gazdasági életre is. A keU tő kölcsönös hatásában megszid lárdítja a proletárdiktatúrát. Egységes volt a pártértekezlet abban, hogy a párt és az állam külpolitikáját a nemzeti függet-> lenségre, a proletárnemzetközi-t ségre kell építeni és erre támasz- kodva erősítsük a szocialista tábort. Egységesen foglalt állást a pártértekezlet a kommunista és munkáspártok viszonyában eddig elért eredmények mellett. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségével és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársasággal viszo­nyunk további javulását tartja szükségesnek a pártértekezlet, elvi és politikai nézeteink fel­adása nélkül. A határozatokkal nemcsak a párt küldöttei értenek egyet, hanem a párttagság és ® dolgozók széles tömegei is. A har tározatok jók, helyesek, előre­vivők. Rajtunk múlik, hogy ezt? a fegyvert a nép és hazánk fel- emelkedése érdekében jól és eredményesen használjuk fel. t • Marosán elvtárs rat a cikket a megyei pártbizottság és a szerkesztA bizottság kérésére, a Pető ti NáptK gaájsiáxa- írta«

Next

/
Oldalképek
Tartalom