Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

Az SZKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) lenini elve ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellenállt, és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszerve­zése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetek­ben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép helyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért cl, és tovább fej­lődik a nehézipar elsődleges fej­lesztésével, új, tökéletesebb ipar- igazgatási formákat kellett talál­ni, amelyek nagyobb tartaléko­kat tárnak fel, és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is foly­tatta harcát az iparigazgatás át­szervezése ellen, amikor az or­szágos megvitatás után elfogad­ták a szóban forgó intézkedése­ket, és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésszakán. A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új fel­adatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhozparasztság anyagi érdekeltségét a mezőgaz­dasági termelés bővítésében. El­lenezték a kolhozok régi, bürok­ratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új terve­zési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdemé­nyezőkészségét gazdaságuk veze­tésében, ami máris pozitív ered­ményeket hozott. Annyira elsza­kadtak az élettől, hogy nem tud­ják megérteni azt a reális lehe­tőséget, amely ez év végén mó­dot ad a kolhozparaszt-gazdasá- gok kötelező mezőgazdasági ter- mcnybeszolgáltatásának meg­szüntetésére. Ez a szovjetország sok millió dolgozója szempontjá­ból létfontosságú intézkedés, a kolhozok közösségi állattenyész­tésének jelentős fellendülése, es a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes cso­port tagjai ahelyett, hogy támo­gatták volna e megérett intéz­kedést, szembehelyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan tiareot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktí­van támogatnak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Ál­lamokat az egy főre eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést ta­núsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gaz­daságban rejlő óriási lehetősé­gekben, a szovjet népnek a tej- és hústermelés rohamos fokozá­sáért indított egyetemes mozgal­mában. Nem lehet véletlennek tekin­teni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativizmusból és közöm­bösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasz­nosításának szükségességét, ha­nem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld fel­törésével, ami pedig óriási jelen­tőségűvé vált országunk gazda­sági életében. Malenkov, Kaganovics és Mo­lotov elvtársak makacsul elle­nezték azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és egész pártunk a személyi kul­tusz következményeinek felszá­molására, a forradalmi törvé­nyesség annak idején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremté­sére foganatosított, amely felté­telek kizárják ezek megismétlő­désének lehetőségét a jövőben. Amikor a munkások, a kol­hozparasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tu­dósok, az írók, egész értelmisé­günk egy emberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kong­resszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit, ami­kor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intéz­kedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép ak­tivitása cs újabb alkotó erők törtek a felszínre — a pártelle­nes csoport részvevőinél süket fülekre talált a tömegek alkotó mozgalma. Külpolitikai téren ez a csoport, különösen Molotov elvtárs ma­radinak bizonyult és minden esz­közzel gátolta a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb megérett intézkedések keresztül­vitelét. Molotov elvtárs hosszú időn keresztül mint külügyminiszter nemcsak hogy nem tett semmit külügyminisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszo­nyának megjavítására, hanem is­mételten szembe is szegült azok­kal az intézkedésekkel, amelye­ket az SZKP Központi Bizottsá­gának elnöksége a szovjet—jugo­szláv viszony megjavítása érde­kében tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfoglalt helytelen ál­láspontját, »mint, amely nem fe­lel meg a szovjet állam és a szo­cialista tábor érdekeinek, vala­mint a lenini politika elveinek«. Molotov elvtárs gátolta az oszt­rák államszerződés megkötését és a kapcsolatok megjavítását ezzel, az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszer­ződés megkötésének fontos jelen­tősége volt az általános nemzet­közi feszültség enyhítése szem­pontjából. Molotov elvtárs elle­nezte továbbá a szovjet—japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távol-keleti nemzetközi feszült­ség enyhítésében. Szembehelyez­kedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elhárít­hatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a kül­földi haladó pártok között. Molotov elvtárs ismételten el­lenezte a szovjet kormány elen­gedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egye­bek között tagadta annak cél­szerűségét, hogy személyes érint­kezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető állam- férfiai között, ami pedig nélkü­lözhetetlen a nemzetközi kapcso­latok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban támogat­ta Kaganovics elvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A központi bizottság elnöksége, és maga a központi bizottság tü­relmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra szá­mítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat, nem fognak ra­gaszkodni azokhoz, és lépést tar­tanak a párt vezető kollektívájá­val. Ök azonban kitartottak hely­telen, nem lenini álláspontjuk mellett. Malenkov, Kaganovics és Mo­lotov elvtársaknak a párt irány­vonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen alapult, hogy régi elképzelések és módszerek rabjaivá váltak, és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körül­ményeket, az új helyzetet, kon­zervatívak, makaesul ragaszkod­nak a túlhaladott, a kommuniz­mus felé tartó előrehaladás ér­dekeinek meg nem felelő mun­kaformákhoz, és munkamódsze­rekhez, elutasítják azt, ami az életből születik, és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekei­ből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik. Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektásak és dog­matikusak, betűrágó, élettelen módon értelmezik a marxizmus —leninlzmust. Nem tudják meg­érteni, hogy a jelenlegi körül­mények között az élő, cselekvő marxizmus—leninizmus, a kom­munizmusért vívott harc a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés egy­más mellett élés politikájának állhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátiágért kifej­tett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének poli­tikájában, az iparvezetés tökéle­tesítésében, a mezőgazdaság sok­oldalú fejlesztéséért, a termék- bőségért, a nagyarányú lakás­építkezésért, a szövetségi köztár­saságok jogkörének kibővítéséért, a nemzeti kultúrák felvirágozta­tásáért, a néptömegek kezdemé­nyezőkészségének sokoldalú fej­lesztéséért folytatott küzdelem­ben ölt testet. Amikor Molotov, Kaganovics, Malenkov eivtársak meggyőződ­tek arról, hogy helytelen fellé­péseik és cselekedeteik állandó visszautasításra találnak a köz­ponti bizottság elnökségében, amely következetesen valóravált- ja a XX. pártkongresszus irány­vonalát, ráléptek a pártvezetőség elleni, csoportos harc útjára. Fárteilcnes alapon összebeszélve azt a célt tűzték maguk elé, hogy megváltoztatják a párt politiká­ját, visszatérítik a pártot azok­hoz a helytelen vezetési módsze­rekhez, amelyeket a XX. párt- kongresszus elítélt. Intrikus mód­szerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a központi bizottság ellen. A központi bi­zottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Ma­lenkov, Kaganovics, Molotov elvtársak és a hozzájuk csatla­kozó Sepilov elvtárs a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak »A párt­egységről« című határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki, és amelyben többek között ez áll: »Hogy a párton belül cs az egész szovjet munkában a leg­szigorúbb fegyelmet valósítsuk meg, és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egy­séget érjük el, a kongresszus fel­hatalmazza a KB-t arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás újból jelentkezése, illetve meg­törése esetén (eseteiben) alkal­mazza a pártbüntetés minden formáját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tagjaival szemben pedig a póttaggá való visszaminősítést, sót, mint végső rendszabályt, a partból való ki­zárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival, póttagjaival és az Ellenőrző Bizottság tagjaival szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB minden póttag­ját és az Ellenőrző Bizottság minden tagját. Ha a párt legfele- lősebb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbbséggel a központi bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett fog­lal állást, ez a rendszabály hala­déktalanul foganatosítandó.« A lenini határozat arra köte­lezi a központi bizottságot cs az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatlanul erősítsék a párt egységét, határozottan utasítsák vissza a frakciózás és a csopor­tosulás minden megnyilvánulá­sát, biztosítsák a valóban baráti, a munkásosztály élcsapatának — a kommunista pártnak — akarati és cselekvési egységét valóban megtestesítő munkát. A központi bizottság ülése nagy megelégedéssel állapítja meg az SZKP Központi Bizott­sága összes tagjainak és póttag­jainak, az SZKP Központi Reví­ziós Bizottsága tagjainak szoros egységét és összeforrottságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot. A központi bizottság ülésének részvevői kö­zött egyetlen ember sem volt, aki támogatta volna ezt a cso­portot. Amikor kitűnt, hogy a központi bizottság ülése egy emberként elítéli a csoport pártellenes te­vékenységét, amikor az ülésen jelenlevők egyöntetűen követel­ték a csoport tagjainak kizárását a központi bizottságból és a párt­ból, ők beismerték az összeeskü­vést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alá­rendelik magukat a párt határo­zatainak. Az SZKP Központi Bizottsá­gának ülése a fent elmondottak­ból kiindulva és a párt lenini egységének mindéi) eszközzel való erősítését szem előtt tartva, elhatározta: X. Elítéli Malenkov, Kagano­vics, Molotov és a hozzájuk csat­lakozott Sepilov pártellenes cso­portjának frakciós tevékenysé­gét, mint amely összeegyeztethe­tetlen pártunk lenini elveivel. 2. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárja a központi bizottság elnökségéből és a központi bizottságból; Sepi­lov elvtársat leváltja az SZKP Központi Bizottsága titkári tiszt­ségéből, kizárja az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének póttagjai és a központi bizottság tagjai közül. * Az az egyöntetű elítélés, amely­ben a párt központi bizottsága Malenkov, Kaganovics, Molotov elvtársak pártellenes csoportjá­nak frakciós tevékenységét ré­szesítette, lenini pártunk sorai egységének további szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott harc ügyét szolgálja. A párt központi bizottsága fel­hív minden kommunistát, tömö­rüljenek még szorosabban a mar­xizmus—leninizmus legyőzhetet­len zászlaja köré, összpontosítsák minden erejüket a kommunista építés feladatainak sikeres meg­oldására. (E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogadta a központi bizottság valamennyi tagja és póttagja, a Központi Revíziós Bizottság valamennyi tagja. Molotov elvtárs egymaga tartózkodott a szavazástól.) mí a nagyvilágban KAIRÓ. Egyiptomban szerdán tartották a nemzetgyűlési vá­lasztásokat. A 278 mandátu­mért az egyiptomi nemzeti tö­mörülés 1241 jelöltje küzd. A jelölteket három miniszterből álló bizottság választotta ki és Nasszer elnök hagyta jóvá őket. Először indulnak a válasz­tásokon nők is. Az öt jelöltnő a választási harcban a többne- jűség eltörlését és a nők számá­ra a válás megkönnyítését kö­vetelte. A 278 mandátum közül 72 sorsa eldőlt, mert a szóban- forgó jelöltnek nincs ellenjelölt­jük. WASHINGTON. Az ameri­kai szenátus kedden este elha’- tározta, hogy az 1957—5ll-as költségvetési évre t 34 milliárd 500 millió dollárban állapítja meg az Egyesült Államok kato­nai kiadásainak összegét. Mint­hogy ez az összeg csaknem egy- milliárd dollárral magasabb an­nál, amelyet a képviselőház jó­váhagyott, parlamenti vegyes bizottságnak kell megállapodnia a végleges számadatban. KAIRÓ. A kairói A1 Bulisz című hetilap legutóbbi számá­ban cikket közöl »Amerikai összeesküvés« címmel. A cikk leleplezi, hogy az Egyesült Ál­lamok az Egyiptom elleni an­gol—francia—izraeli agresszió idején kétszínű politikát folyta­tott. Rámutat, hogy bár az ame­rikai politikusok külsőleg el­ítélték az agressziót, az Egye­sült Államok lényegében az ag- resszorok oldalán állt. — »Ml Egyiptomban tudjuk — írja a lap —, hogy miközben az Egye­sült Államok megbízottja az ENSZ-ben ellenezte az egyip­tomi agressziót, azalatt az ame­rikai Port Szaid-i tengerészeti attasé rádión keresztül adatokat szolgáltatott a támadók csapatai­nak az egyiptomi katonai ob­jektumokról.« DAMASZKUSZ. Az A1 Ha­dara című szíriai lap közli, hogy az izraeli hatóságok kiürítették Eilath kikötőjét. A lap szerint ennek az a célja, hogy a kikötő vidéké1: átadják az Egyesült Ál­lamok fegyveres erőinek hadi­támaszpont berendezésére. PEKING. Tokiói jelentés sze­rint a Japán Szocialista Párt kedden arra kérte a parlamenti két házának elnökét, hogy hív­ja össze a parlament rendkívüli ülésszakát az égető belföldi es diplomáciai problémák megtár­gyalására. A »agy japán ellenzéki párt ugyanakkor arra szólította fel Kisi miniszterelnököt, hogy az ülésszakon számoljon be Ame­rikában és Déikelet-Azsiában tett körútjáról. A diplomáciai problémák, amelyeknek megvitatását a párt követeli, a következők; a ja­pán—amerikai katonai támasz­pontok megszüntetése, az atom­fegyverek betiltása és a Kíná­val folytatandó kereskedelem bővítése. LONDON. Allan Noble angol külügyi államminiszter az alsó­ház szerdai ülésén bejelentette, hogy a jövő héten a kormány fehérkönyvet ad ki a leszerelési értekezlet munkájáról. PÁRIZS. A francia minisz­tertanács felhatalmazta Bour- ges-Maunoury miniszterelnököt, hogy esetleg felvesse a bizalmi kérdést a közös piacról és az euratomról szóló szerződés most folyó ratifikációs vitájában. A DEMOKRATIKUS IFJÚ­SÁGI VILÁGSZÖVETSÉG Ta­nácsa elhatározta, hogy össze­hívja a KISZ IV. kongresszu­sát, amely összefoglalja mun­kásságának eredményeit és meg­határozza az új feladatokat. A kongresszus kevéssel a VIT be­fejezése után, augusztus 16-tól 22-ig ülésezik Kievben. HÁGA (Reutfer) A Hét Vrije Volk című hollandi lap kedden közölte, hogy Hollandiában gyor­san terjed az ázsiai influenza. Mulder professzor, a Leydeni Egyetem orvosi karának tanára, aki az influenza elleni kampányt irányítja, kijelentette, kétsé­gét kizárólag bebizonyosodott, hogy egy bussumi iskola har­minc leánynövendéke ázsiai in­fluenzában betegedett meg. A professzor szerint a járvány 2—3 hónapig fog tartani s előre­láthatólag a lakosság 10—30 százaléka betegszik meg. Az in- luenza enyhe lefolyású, Zászló avatási ünnepség a Vasútkertben Július 6-án, szombaton dél­után 5 órakor zászlóavatási ün­nepség színhelye lesz a kecske­méti Vasútkert. A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár dolgozói zászlót ajándékoznak a Bács­Kiskun megyei rendőr karhatal­mi századnak, amely az ellenfor­radalom fegyveres leveréséből, a rend helyreállításából derekasan kivette részét. Anvakönwi hírek Kiskunhalasról SZÜLETTEK: Rohoska Ilona Mária (anyja Polereczki Ilona), Hirsch Katalin (Mozi Katalin), Rákóczi Éva (Hegyi Ilona) Hor­váth Endre (Dinka Irén), Nagy Tóth Éva (Sörös Erzsébet), Ra­dies Ibolya (Patai Aranka), Gyöngyi Anna (Vajda Anna), Gulyás Etelka (Flaisz Mária), Takács Ilona (Timár Julianna), Szabó József János (Császár Má­ria), Bánóczki Ibolya Erzsébet (Czagány Ilona,), Nagy Biblia Sándor (Gárgyás Erzsébet), Ván Magdolna (Horváth Magdolna), Miskei Sándor (Kosa Mária), Hajdú Györgyi (Sós Irén). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Maki János és Maróti Ilona, Handl Zoltán és Varga Ilona, Pap István Mátyás és Vágó Zsófia, Tamás Endre és Dobocs* ki Edit Ilona, Dagi László és Török Julianna. MEGHALTAK: Berényi Be* nőné Fekete Zsuzsánna 63 éves, Czombos Miklós egynapos, Hor­váth Endre egynapos, Takács Jánosné Mészáros Margit 91 éves, Nagy Andrásné Felföldi Irén 70 éves, Csikós Ferencné Juhász Viktória 75 éves, Senke József 59 éves, Böröczi Sándor 24 éves, Kovács Mihály 45 éves, Répási Lajos 73 éves, Tallér De* zső 61 éves, Rausch Mária egy­hónapos korában*

Next

/
Oldalképek
Tartalom