Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-23 / 170. szám
Levél a kecskeméti pajtásokhoz Mikor kezdődik az üdülés ? Kedves pajtások! Szóltunk már hozzátok a Gyermekvilág hasábjain egyszer, amikor arról volt szó, hogy nektek, akiknek szüleik üzemekben, vállalatoknál dolgoznak, születtek kenyéradói elküldenek benneteket kétheti gondtalan üdülésre a Balatonra. Akkor nagy megelégedéssel vettétek ezt a hirtj&de már bizonyára azt gondoltátok, ebből mi sem lesz, ahogy több pajtás szemünkre is hányta, hogy úgy hallgat erről a dologról a Gyermekvilág, mint a sir. Az igaz, hogy hallgattunk, de amíg hallgattunk, addig mások dolgoztak ezen a terven. az elmúlt napokban összeült a nevelői gárda, — akik majd elkísérnek titeket és ügyelnek arra, hogy gondtalan álmaitok legyenek — és megbeszélték a laoorozás végső tervét. Nézzük hát, mi született ezen a megbeszélésen. Megállapodtak abban, hogy ki legyen a táborvezető. Hát ezzel a nehéz, de megtisztelő feladattal Fazekas Ferenc tanárbácsit bízták meg. Neki lesz a legnehezebb dolga, mert amíg ti nyugodtan nyaraltok, addig ő gondoskodik a megélhetés és nyugalom felett! Lesznek segítői is. Kik? A már olyan jól ismert Feri bácsi, na eltaláltátok, hogy melyik? Az, aki tavaly is olyan ió pajtásotok volt a keceli nagy táborban, ki lehet más, mint a Borbély tanár bácsi. Lesznek még többen is, de mindenkinek a nevét nem sorolhatjuk fel, mert kicsi a papír, majd megtudjátok, ha odakerültök. Többen kérdeztétek már, mikor íesz az indulás? A benneteket kísérő tanár bácsik, tanár nénik iz indulásra vonatkozólag a következőkben állapodtak meg: Indulás a fiúknak július 25-én hajnali 5 órakor. Ekkorra valamennyien legyetek ott az állomáson, nehogy bárki is lemaradjon közületek. Irány Budapest! Lesz időtök körülnézni a fővárosban, mert Zamárdi felé a Déli pályaudvarról csak a déli órákban indul vonat, amelyik *-ste felé, 5 óra körül ékezik meg. 4 zamárdi állomáson már ott mr benneteket Fazekas Ferenc táborvezető, aki nemcsak azért megy korábban, hogy benneteket fogadjon, Iranern gondoskodik arról is, hogy titeket, ezt a száz, százhúsz fos létszámú fiúcsoportot ]ó uzsonnával, utána pedig bőséges vacsorával várják a szakácsok. Uzsonna után berendezitek a tábort. Esetleg tesztek egy sétál a Balaton partján és vacsora után álomra hajtjátok a fejeteket. Másnap még lehet rendezni a tábor környékét, de azt hisszük, ennél lesz egy kellemesebb szórakozás is: — f ürödni egy jót a Balaton vizében. Ezután gondtalanul múlnak a napok. Bőséges, kiadós koszt, vidám fürdés a vízben, játék, pihenés. Így megy ez két héten át. És egyszerre jön a szomorú nap, 1957. augusztus 7. Jaj, vii lesz akkor? Déli 12 órakor ott álltok barnára sülve az állomáson, amikor befut a vonat, amelyik késhetne még néhány napot, esetleg hetet is, de akkor mit szólnának a lányok, hisz azok mennek a helyetekbe. Amikor tehát ti ' elbúcsúztok Balatontól, ők meg akkor vesznek búcsút Kecskeméttől. Augusztus 8-án már ők is nyakig benne lesznek a Balatonban. Nekik is megkezdődik a vidám, derűs két hét. De augusztus 22 az ő részükre is szomorú nap lesz. Megfújják a harsonát, jönni kell haza, vége a nyári üdülésnek, hiszen már csak egy hét és elölről kezdődik a komoly munka, a tanulás! De még soká lesz. Haliotiad-e már pajtás . : . hogy egy millió másodperc elteléséhez 12 napra sincs szükség, ellenben egy billió másodperc csak 33333 év alatt telik el. . . . hogy az egy tized milliméter- hosszúságot alig elérő egysejtű moszatok (algák) olyan végtelen mennyiségben élnek együtt, hogy a tenger tükrét ezer, meg ezer kilométernyi kiterjedésben vörösre festik. j . . . hogy a XVIII. században | Pest és Buda polgárainak legkedveltebb mulatsága — Bécs példájára — az »állat, heccek« voltak: bika-, ökörviadalok, medvéknek. vaddisznóknak,, farkasoknak kutyákkal való viaskodása. : : hogy a naptár kalendárium neve a hónapok első napjának régi római. Kalandae (kikiál- tandók) nevéből származik, eredetileg ugyanis a hónapoknak az újhold bekövetkeztétől megszabott első napját a római főpap ünnepélyesen kikiáltotta. Miért nem mérnek bort a földművesszövetkezetek italboltjaiban ? SOKAT FOGLALKOZTATJA és bosszantja ez a kérdés a kiskunfélegyházi járás borszerető lakosságát, de nem kevésbé a földművesszövetkezetek elnökeit és italboltvezetőit. Számukra sem érthető, hogy miért van akkor az italbolt, ha italt nem lehet benne kapni. Csak abban nincs igazuk a sérelmezőknek, hogy ebben az italboltvezetők, vagy éppen a földművesszövetkezetek vezetősége a hibás. Hiszen ők szeretnének magasabb forgalmat lebonyolítani. KIT ILLET meg tehát a borra szomjazok elérzékenyült hangú szidalmai és egyéb jókívánságai? Talán az Alföldi Pincegazdaságot? Mert a kalocsai járáson kívül egy földművesszövetkezetnek sem adott bort a III. neALFÖLDI TÁJ gyedévre? Vagy a SZÖVOSZ igazgatóságát illeti? Hiszen az igazgatóság lehetőséget adott rá, hogy a földművesszövetkezetek szabadon vásárolhatnak, 11.5 mai. fokon 1 felül adhatnak literenként 60 fillért, vagyis 12 fokos borért 7.20 forintot. KISKUNMAJSA. Szánk és Jászszentlászló termelőinél kb. 4000 hl bor vár eladásra. De ki tehet arról, hogy 10 forinton alul nem adják át a termelők a szövetkezeteknek, természetesen úgy, hogy áz 5.60 forint borfogyasztási adót a szövetkezet fizesse. A bort a termelők akkor is el tudják adni, ha nem a földmű vessző vetkezeteken keresztül értékesítik, mert a zug- mérők. vagy engedéllyel rendelkező borkimérők is szívesen megadják érte a 10, vagy 12 forintos árai, rájuk nem vonatkozik a felvásárlási ár. A bortermelők is jobban jönnek ki, ha ezeknek adják, mert az elfogyasztott bor után csak 4 forint fogyasztási adót fizetnek. Az állam viszont elesik az 1.50 forintos fogyasztási adókülönbözettől, amit szövetkezeti értékesítés esetén a földművesszövetkezetek befizetnének. RUGALMASABB földműves- szövetkezeteink, ha mégis akarnak italboltjaikban bort mérni, kénytelenek a 7.20, vagy 7.80 forintos literenkénti ár helyett megadni a 10 forintot, mert a ;»terv törvény«, a forgalmi ter- jvet teljesíteni kell. A lakosság | áruellátásának biztosítására. így ja borfogyasztók igényei kielégítésére is elsősorban a szocialista szektorok a hivatottak. De a szövetkezeti vezetők ilyen rugalmassága komoly felelősségrevo- nással és következményekkel járhat. Pedig a megoldás egyszerű. Véleményem szerint egy rendelet, illetve ármódosítással szövetkezeteink italboltjaiban is lehetne bort kapni. Hunyadi Imre. Tsz-iagok anyasági segélye Megjelent a Magyar Közlönyben a tsz-tagok anyagsági segélyéről szóló rendelet. Eszerint a termelőszövetkezeti tagok vagy családtagjaik részére az anyasági segélyt az SZTK illetékes alközpontja folyósítja. A határozat augusztus elsején lép hatályba. SIR .IOIIA HI M: Ebben a válságos pillanatban határoztam el, hogy végrehajtjuk a tegnap este felvetett indítványt: nevezetesen, két hegymászót küldünk fel a járat megerősítésére. A döntés megtörtént, de hátra volt még a kényes kérdés, hogy kikre essék a választás. A táborban levők vagy mind a csúcstámadó csapatok tagjai voltak, s csak a szállítás befejezését várták, hogy nyomban indulhassanak, vagy a Lhoce falon végzett emberfeletti munka fáradalmait pihenték ki. Az első csúcstámadó csapat tagjairól szó sem lehetett, hiszen ezzel felforgattuk volna a két kísérlet sorrendjét, vagy ki kellett volna kapcsolnunk a zárt áramlási) készülékkel végrehajtott támadást. Én és Gregory ugyan felmehettünk volna, de eltekintve attól, hogy ezzel megbontjuk a csúcstámadó csapatok összeállítását, mind a két csapattól elvonnánk azt a hegymászót, akire a támogató csoport vezetésének felelőssége hárul. Csak egyetlen megoldás kínálkozott, s ez ugyancsak elevenbe vágott: Tenzingnek és Hillarynak kell menni. A támadásban csak később kerül rájuk a sor; mind a ketten pihentek és rendkívül erőteljesek voltak. Azonfelül Tenzing tekintélye mérhetetlenül magasan állott a serpák szemében; ha bátorításra van szükségük a Déli Nyereg szállítójáratainak és választott vezetőinek, erre mindenkinél inkább hivatott. Délelőtt 11 órakor mindent megbeszéltem velük és megmondtam nekik, hogy így valószínűleg később fog sor kerülni a második csúcstámadásra, és hogy az erőfeszítés, amelyre vállalkoznak, kárára válhat saját esélyeiknek a csúcstámadásban. A két férfi nemcsak készségesen vállalta a feladatot, hanem úgy látszott, még örülnek is a velejáró kilátásoknak. Tenzing különösen el volt ragadtatva. A készletek felszállításának egész időszaka alatt szükségképpen a legkevésbé izgalmas feladatokat vállalta; az alacsony szinti ingajáratokat vezette, az élelem- és tüzifabeszefző csoportokat szervezte, a postafutárokat indította és fogadta az Alaptáborban, rendet tartott és gondoskodott arról, hogy emberei mind jó hangulatban végezzék munkájukat. Mindezt kitűnően és készségesen tette, mert természetében volt, hogy jó munkát végezzen. De jól tudtam, hogy szívében magasabb, miniül dig magasabb pontok elérésére vágyakozik. Akkor volt mindig a legboldogabb, ha hegyet mászhatott. Már a Csukhung-csúcson megfigyeltem ezt, és újra tapasztaltam, amikor együtt mentünk fel a Teknőbe, hogy megkeressük a svájciak 4. számú táborhelyét. Most hát eljött az alkalom — először a bámulatos teljesítmény óta, melyet Hillaryval vitt véghez, amikor május 2-án az Alaptáborból felmentek a 4. táborba és még aznap vissza is tértek —, hogy ismét megmutassa, miféle fából faragták. Régóta várt már ilyesmire. Minden teketória nélkül felkészültek és délben útrakellek. Eközben tovább figyeltük Noyce és Annullu haladását. Kevéssel Hillary és Tenzing elindulása után túlhaladtak az addig elért legmagasabb ponton a Lhoce-gleccseren, és 12 óra 30 perckor a Lhoce legmagasabb lejtője alatt húzódó párkányon álltak, ahonnan a tervbevett Harántút ágazik ki balra, a Genfi Sarkantyú mentén húzódó barázda felé. 7630 méteres magasság körül járhattak. Izgalmunk tetőiokára hágott, amikor láttuk, hogy a hírhedt Harántút felé haladnak; bár akkor még nem tudhattuk, most Annullu járt az élen, s mint Noyce mondta később, »olyan ütemet diktált, mint egy gyorsjárású svájci vezető.« Alulról nem volt könnyű megítélni, de mindig úgy vélekedtünk, hogy a sekély barázda, mely a gleccser szegélyén nyúlik végig felülről lefelé, mielőtt a szélesebb hó- és jéglejtők következnének, laza, veszedelmes hótömeget rejteget. Tervbe is vettük, hogy kicseréljük a svájci kötelet, amelyet fényképeik tanúsága szerint itt az átjáró biztosítására elhelyeztek. De a két férfi kitartóan folytatta útját. Meglepően magas vonalon mozogtak; mintha egyenesen a Genfi Sarkantyú teteje felé igyekeznének. Noha még nem gondoltuk, hogy tényleg ez a szándékuk, jólesett látnunk, hogy nem találták szükségesnek megállani és kötelet rögzíteni a kétséges pont fölé. Haladásuk üteme észrevehetően gyorsult, és izgalmunk bámulattá fokozódott, amikor ráébredtünk, hogy Noyee és Annullu határozottan a Déli Nyereg felé tartanak. Minden addigi gondunkról megfeledkezve, egész délután szemmel követtük őket. Alig tartottak szünetet, rendületlenül nyomultak tovább, míg egészen közel jutottak a Sarkantyú szikláihoz. Folytatták a kapaszkodást és eltűntek a kiugró szirtbástya mögött. Nem bírtam magammal izgatottságomban: egyedül kimentem a táborból és vagy kétszáz méterre a glecs- cser közepe felé siettem, hogy jobban láthassam a Sarkantyút. Ezt ugyan nem éppen okosan cselekedtem, hiszen Tom Bourdillon csak tegnap esett bele egy közel két méter mély, rejtett hasadékba, néhány lépésnyire a sátraktól, de a kivételes alkalom nyilván eltompította hegyjáró ítélőképességemet. 102 (Folytatjuk)
