Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-20 / 168. szám

ifjúsági Találkozón ifjúságának. Budapesten Szüntessék meg c\rc\rc\ Trrwn hiiT°n a falusi fiatalok művelődését dMIaijUZU Ulli UM dűld» A KISZ KECSKEMÉTI já­rási szervező bizottságának a na­pokban megtartott értekezletén szó volt arról is a többi között, hogy a falusi fiatalok megfelelő szórakozása elé akadályokat gör­dít a bürokratizmus. Nem egy KISZ-vezetőnek, s kiszistának kedvét szegi ez, a formaságokba kapaszkodó ügyintézés, ami ta­gadhatatlanul parasztifjúságunk szórakozva nevelésének a lany­hulását vonja maga után. Nem újkeletű, s már a DISZ — különösen falusi — munkájá­nak a kerékkötője volt e jelen­ség, amit azonban mielőbb meg kell szüntetni, mert nem a bü­rokrácia elburjánzásának az elő­segítése, hanem a minél helye­sebb formában szórakozni is tudó, művelt ifjúság nevelése a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik feladata, s tegyük hozzá, mindannyiunk feladata is. MIBEN MUTATKOZIK meg a bürokrácia ténykedése ezen a téren? Abban, hogy például fa­luhelyen egy-egy műsoros tánc­est megrendezéséhez összesen hat engedélyt kell kérni: kettőt a járástól, négyet pedig a köz­ségtől. Emellett előfordult nem egyszer, hogy háromszor is kel­lett kilincselni az engedélyekért. Különösen rossz a helyzet La- josmizsén, ahol az előbbiek te­tejébe, és a rendelkezések elle­nére, Fábián elvtárs, az ottani kultúrház igazgatója önfejűskö­iwr f*- ­Ötéves a hajai bábcsoport Jubileumát ünnepli a bajai bábcsoport, 1953-től — tehát két év alatt — több mint 26 elő­adáson hatezer gyermeket és felnőttet gyönyörködtetett mű­vészetével. Ez a kis csoport igen nehéz körülmények között kezd-• kis csoportra, mely nevelő mun­kájával, a maga eszközeivel je­lentősen hozzájárul a dolgozók szórakoztatásához, kulturális neveléséhez. Bükki Józsefné dik; legutóbb például két falu­rész kiszistáinak nem akarta en­gedélyezni a mulatságát, Más­különben: engedélyt csak akkor szokott adni a kultúrház igény- bevételéhez, ha nincs benne ren­dezvény (ami tslán érthető), és csak a műsoros est időpontja előtt három nappal hozza tudo­mására a KISZ-szer vezetnek, hogy engedélyezi-e a szereplést, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy az effajta ügyintézés akadályozza a KISZ tervszerű kultúrmunkáját, s eleve sikertelenségre kárhoz­tatja a kiszistúk rendezvényeit. AZ IS NYILVÁNVALÓ azon­ban, hogy a KISZ működését nem akadályozhatja sem a bü­rokrácia, sem egy-két ember kénye-kedve. Meg kell ezért ta­lálni annak a módját — mégpe­dig minél előbb —, hogy a falusi kultúrotthonok vezetői és a KISZ-szervezetek ne akadályoz­zák, hanem segítsék egymást az ifjúság szórakozási, nevelési le­hetőségeinek a megteremtésé­ben. TENNI-, PÓTOLNIVALÓ van tehát elég a kecskeméti járás­ban a falusi KISZ-munka, a pa­rasztfiatalok nevelésének előse­gítésére, s nem szabad abba a hibába esni, ami az elmúlt esz­tendőkben eléggé uralkodó volt e téren, hogy nyáron a paraszt­fiataloknak úgy sincs idejük művelődni! T. I. A VIT-en képviseli ifjúságunkat Bemutatjuk Kiskunhalas V1T- küldöttét, Soós Gábort, aki jelenleg a Kiskunhalasi Láda­gyárban dolgozik, mint műsza­ki vezető. 1949 óta vesz részt az ifjúsági mozgalomban. A DISZ megszervezésekor is tevékeny­kedett, majd később 1953-tól 1956-ig függetlenített titkári funkciót töltött be. Lelkiisme­retes munkájáért a fiatalok kö­rében köztiszteletnek és megbe­csülésnek örvend. A kiskunha­lasi kerületi KlSZ-szervezat megalakításában is elsők között volt, mint alapító tag. Fárad­ságot nem kímélve segíti az if­júsági élet fellendítését, segít a szervezetben lévő fiatalok szo­cialista nevelésében. Dióhéjban ez tette őt méltóvá arra a meg­tiszteltetésre, hogy méltó képvi­selője legyen a moszkvai Világ­Kiskunhalas te meg munkáját. Anyagi tá­mogatást alig kaptak, saját ere­jükkel, szorgalmas munkájukkal jutották el a jubileumi évhez. A bábcsoport vezetője, Foga- rasi Imréné, a 8. körzeti nőta­nács kultúrfelelőse. Különben a Bajai Tűzoltó Alosztályon dol­gozik és az alosztály volt báb­csoport, tagjait, saját hozzátarto­zóit vonta be a munkába. Igen lelkes régi tagként szerepel a bábcsoporlban Nagy Jenöné, Marecs Gézáné, Horváth József­né. Sok mindent lehetne mesélni erről az öt esztendőről, a kitar­tó, küzdelmes, de eredményes munkáról. Nem véletlen jelen­ség, hogy az ellenforradalmi események után a széthulló, kör­nyékbeli bábcsoportok közül ők altiak legelőször lábra. Jó lenne, ha az illetékesek több gondot fordítanának erre a — Tóth József lászlófalvi la­kos keresztberakott gabonája villámcsapás következtében ki­gyulladt és leégett: Rövidesen befejezik a Corvin Mozi helyreállítását. Ez lesz az ország első szélesvásznú állandó mozija. Beszerelték a vászon mögé a tíz darab bioner-hangszórót és a kékcsempéjű gépházba a két vetítőt. A nézőtér is elkészült már, de sok munka van még az előcsarnokban. Valószínű, hogy augusztus 20-án megnyitják az 1200 nézőt befogadó szélesvásznú mozit. Mint ahogy az iparban önkölt­ségcsökkentő tényező, hogy bi­zonyos időegység alatt minél több alkatrészt legyártsanak, ugyanígy az állattenyésztők vo­nalán is az a fontos, hogy a te- nyészkoca évente minél több életképes malacot hozzon a vi­lágra. A kocatartás költsége lé­nyegesen csokikén, ha minél több malac terheli az egy kocá­ra fordított összeget. Fontos, hogy a tenyészkoca jó malacnevelő legyen. Ezt a malacválasztási súly mutatja meg legjobban. Nem mindegy, hogy milyen súllyal választjuk le a malacokat. A magas vá­lasztási súly azt árulja el, hogy a tenyészkoca tejelékeny, to­vábbá a szülők az utódokba nagy növekedési-fejlődési erényt örökítettek. Sokszor az anya megelli a 10 —12 darab malacot is, de mire a választás időpontja .elérkezik, a Kalocsai Sütőipari Vállalat új kenyérUzlelében Kalocsán. A járás valamennyi sütőüzemében, valamint a földműves- szövetkezet által kijelölt üzletekben, IDŐT TAKARÍT MEG, MEGKÍMÉLI MAGÄT, HA LISZTJÉT KENYÉRRE CSERÉLI. 379 SÍK .JOHN HUNT: George Lowe és bajtársa, Michael Ward nem adták be egykönnyen a derekukat. 20-án, az utolsó napon,mielőtt átadták helyüket Noyce csa­patának, még egy kísérletet tettek, hogy felhatoljanak a Harántútig. De a hosszas erőfeszítés tetemesen csökkentette ellenálló erejüket. Ismét följebb jutottak ugyan valamivel, de rövidesen visszafordultak. Ha úgy érezték, hogy kudarcot vallottak, akkor ez olyan körülmények között történt, amelyek senki más emberfiának sem tették volna lehetővé a sikert. George Lowe, jóllehet munkáját az időjárás akadályozta, csapatát és őt magát is betegség gyöngítette és az irtózatos nyugati szél aláásta mindnyájuk erkölcsi erejét, ez alatt a tizenegy nap alatt olyan teljesít­ményt vitt véghez, amelynek emléke a hegymászás történetében a hősies kitartás és kivételes jártasság eposzaként fog fennmaradni. A csúcstámadás A Déli Nyereg. A csucstámadásra szánt készletek íelszállítása a Déli Nyeregre a meg­állapított menetrend szerint öt napra terjedt ki. Ez alatt az idő alatt nagy igyekezettel gyűjtöttük össze a felső szakasz táboraiban a készleteket, hogy a nagy magasságban működő csapatok ellátását biztosítsák; a csapatok nagy létszáma megnehezítette volna az időtartam meghosszabbítását, mert ez még további élelem- és tüzelőanyagpótlást igényelne, nem is beszélve az időjárás eshetőségeiről és a testi leromlásról. Így azután a Felépítés végső szakaszára vonatkozó tervet kénytelenek voltunk mereven meg­szabni, alig hagytunk időt holmi váratlan események esetére. Amikor az 5. táborban 19-én este azt mondtam Noyce-nak, hogy csapatát talán egy második éjszakára is a 7. táborban kell hagynia, nyomatékosan hozzá­tettem: »ha szükségesnek találja-, hiszen a létszám növekedése feltétlenül kínos helyzetet teremt abban a táborban. Nem volt fenn elég sátor annyi ember részére, s ezenfelül a csúcstámadó csapatoknak szánt élelem- és tüzelőkészletekböl kellene fogyasztanak. Május 20-án egész nap tiszta maradt az idő, de magasabban fenn 97 erős szél fújt, mert a fölénk magasodó sziklák morajló nesszel feleltek a vad szélrohamokra. Az Előnyomulás bázisán Charles Wylie felkészült embereivel, hogy Wilfrid Noyce-ot kövesse. Annak ellenére, hogy az el­múlt néhány nap alatt már tömérdek rakományt szállítottak fel a 7i táborba, Wylie és Noyce csapatai igen súlyos terheket cipeltek. London­ban úgy számítottuk, hogy a serpáktól legfeljebb 13,5 kg teher felszállí­tását kívánhatjuk meg a Lhoce falára, de Wylie csapata most közel 22,5 kilót hordozott fejenként. Ennek ellenére vidám kedvvel készültek ezt az ijesztő súlyt felcipelni a 7320 méteres magasságban álló táborba, oxigén nélkül, kapaszkodva a meredek lejtőkön. Meg kell jegyeznem, hogy a málha egy része a serpák saját cók-mókja volt. Gyengéjük, hogy a háló­zsákjukon és felfújható derékaljukon kívül jóval több személyes holmit hordoznak magukkal, mint amennyire szigorúan véve szükségük lehetne: Ha mindezt leszámítjuk, akkor is még körülbelül 13,5 kilónyi felszállítani való »hasznos« teher jutott egy-egy emberre. Tenzing és Wylie azt taná­csolták, hogy még néhány tartalékemberrel egészítsük ki a tizenhárom serpát, az előzetes terv szerint ehhez a szállításhoz szükséges minimális létszámot. Készségesen el is fogadtam tanácsukat, hogy az egész készlet bizonyosan feljusson. Mindkét csapathoz még két külön ember tartozott, főleg azért, hogy a betegség vagy más ok miatt menetképtelenné vált serpákat helyettesítse, különösen a részben ismeretlen 600 méteres útsza­kaszon a 7. tábor és a Déli Nyereg között, meg azért is, hogy ezen a darabon az egyesekre jutó terhet több ember közt lehessen megosztani: Mivel hálófelszerelésüket és személyes holmijukat a 7. táborban hagyják, terhük mindenesetre könnyebb lesz a kapaszkodó második szakaszán, s azt is indítványoztuk, hogy a nagyon kimerült vagy beteg serpákat küld­jék le a táborból. Alighogy a Déli Nyereg első szóllítójárata beérkezett a 7. táborba, láttuk, hogy két serpa lefelé indul onnan. Nyilván betegek voltak, vagy annyira kimerültek, hogy nem bírták folytatni az utat. Amikor leértek az Előnyomulás bázisára, igen nyugtalanító írásos üzenetet adtak át nekem Wilfrid részéről, akj — mint többi társunk is, kivéve a csúcs- támadó csapatokat — az úgynevezett »gyakorló- oxigénpalackokat hasz­nálta. Wilfrid szerint, mire megérkezett az üresen álló ö. táborba, kiszi­várgott palackjából az oxigén, de talált egy ott heverő palackot és hasz­nálatba vette. Csahogy ez is szivárgott, s így a 7. táborban is kisajátított két palackot a következő napra, egyet magának, egyet vezető serpájának, Annullunak, akinek megszavaztuk az oxigént, hogy segítségére lehessen másnap Wilfridnek az előkészítetlen nyomdok kiépítésében. S még mind­ezek tetejébe Wilfrid üzenete e szavakkal zárult: »Mondd meg Tómnak, hogy több palackból kiszivárog az oxigén, amikor megnyitják a csapot.« 93 (Folytatjuk) Önköltségcsökkentés q sertéstenyésztésben mindössze 4—5 darabot tudunk csak leválasztani. Ha ez soroza­tosan előfordul, akkor azt je­lenti, hogy a szülők nem képe­sek utódaikat megfelelő vitali­tással ellátni, ilyenkor selejtezni kell, vagy az apát, vagy a? anyát. A sertéstartás végső fokon a hizlalás eredményességében domborodik ki. Az utódok jó ta­karmányértékesítő képességűek legyenek, egységnyi takarmány­ból minél több húst és zsírt ala­kítsanak. A szaporaságot — jó malacnevelő képességet — élet- képesség örökítését, jó takar­mányértékesítés képességet ok­szerű tenyészkiválasztással lehet csak elérni. Erre kell törekedni, mert csak ez eredményez élet­színvonalemelkedést és több ex­portlehetőségei. Haraszti Pál üzemgazdász. Kiskunhalasi SERNEVÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom