Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Vége a rejt vény verseny nek Odaítélték a díjakat Kukkantó Karesz a díjkiosztó bizottság elnöke Vége az iskolaévnek, itt a üyár. Az évi megfeszített mun­kát felváltja a pihenés, a szó­rakozás. Kukkantó Karesz is ha­zavetődött egy-két napra. Meg­ragadtuk az alkalmat, megkér­tük, legyen elnökünk a díjak odaítélésében. Kukkantó Ka­resz örömmel vállalkozott erre a feladatra. A bizottság hétfőn délelőtt összeült. A bizottság elnöke megálla­pította a díjakat: A Gyermekvilág rejtvényver­seny nagydíját két első díjra osztotta. Ezek szerint az egyik első díj, egy óraműves vasút, amely áll egy mozdonyból, két kocsiból és egy kör sínpályából. A második első díj egy komp­lex fémépítő készlet, amelyből elektromos és egyéb kísérleti gépek állíthatók elő a benne lé­vő műszaki rajz magyarázata alapján. A második díj egy rex játék­asztal. három fém golyóval, egy bábuval és két dákóval. Harmadik díj egy társasjáték, »Horgászverseny a Balatonon« címmel. A negyedik, ötödik és a ha­todik dijak nyertesei egy-egy értékes, szép könyvet kapnak. SORSOLÁS; A nagydíjat azért kellett két részre bontani, mert Király La­jos és Madarász Laci egyforma pontszámmal nyerte a versenyt, így tehát a fémépítő készletet Király Lajos bajai pajtás, az óraműves kisvasútat Madarász Laci kecskeméti pajtás nyerte 15—15 ponttal. A második díjat, a rexasz- talt. Kara József kecskeméti paj­tásnak ítélte oda a bizottság. A harmadik díjat, »Horgász­verseny a Balatonon«, Lalia Kati, kiskunhalasi pajtás nyer­te. A negyedik, ötödik és a ha­todik díj egy-egy szépirodalmi ifjúsági könyv, ezeket Kovács Marika, Czakó Margit és Illés Margit nyerték. A vidéki nyertesek ajándékát postán küldjük el, ezért kérjük a vidéki pajtásokat, írják meg pontos címüket. A kecskeméti nyertesek személyesen vehetik át ajándékaikat a Petőfi Népe szerkesztőségében, Kecskémé' ten, Széchenyi tér I. emelet. A nyeremények átvétele kedd délután 3 és 5 óra között. Kukkantó Karesz, a díjkiosztó bizottság elnöke Levelesládánkból Ballagunk Vége a tanévnek. Mi. nyolca­dikosok, szombaton ballagunk. Elbúcsúzunk szeretett tanára­inktól, osztálytársainktól és kedves iskolánktól. Üjra fel­csendül a régi szép nóta: »Bal­lag már a vén diák,,,«, s mi ezzel egyidejűleg belépünk egy másik iskolába, az élet iskolá­jába. Vége a pajkos gyermekkor­nak, vár ránk a komoly munka és valamennyien szeretnénk eb­ben a munkában helytállni. Lalia Katalin Kiskunhalas Kecskemét műemlékei Kecskemét műemlékei közül legjobban a szobrokat szeretem, azok közül is a Kossuth-szobrot. Nemcsak azért, mert nagyon szép. hanem azért is, mert a legszebben van elhelyezve. Az épületek közül a színház és a nagytemplom tetszik a legjob­ban, Az utóbbinak a tornyában már én is jártam. Gyönyörű ki­látás esik onnan. Madarász Laci, Kecskemét ■OOOOOOOOOO'OOOOOO'OOOOOO Fizesse elő a Petőfi Népét Itt a nyár Megjöttek a Jó melegek, Vidámak is A gyerekek! Pista, Jancsi, Kis Ernőké, Elindultak A mezőre, A bőrükbe Alig fértek, A mezőre Míg nem érlek. Ott volt aztán Sok-sok öröm: Bukfenc selymes, Puha füvön; Futás, játék, Ezerféle, Ki bírna be­telni véle? Hogy repUlt a Pettyes labda, Ahogy a kis Ernő dobta! Hát a sárkány Fenn a légben, Hogy húzott a Napsütésben? Hamar el is Jött az este, Anyukájuk Ükét leste, Az asztalon Volt friss kenyér, Kávé, eper, Meg sütemény. Gyorsan megtelt Gyomr ócskájuk, Húzta őket A kis ágyuk. Álmodozott Mind a három; fgy lesz mostmái Egész nyáron!! Bárdos Ferenc eje&iJrhß A fülöpháziak is szeretnek moziba járni Fülöpháza nagyközség, habár még csak szétszórt tanyavilágból áll. Igen, tanyavilág, de még sem olyan elmaradott, mint a múlt­ban volt. Van telefonja és ami fő, mozija is. Habár ez okozza a legtöbb kellemetlenséget, gondot. Moziépületünk még nincs, s így az általános iskolában szokott minden kedden este egy előadás lenni. Ezt a kecskeméti Moziüzemi Vállalat rendezi meg. Egy idő óta nagyon rendetlenül, kapkodva játszanak a »mozi«-ban és pontosan soha sem érkeznek ki hozzánk. Üjabban pedig azt vesszük észre, hogy már nem is jönjnek el. Nem tudjuk elképzelni, hogy miért nem tartják szívügyüknek falura elvinni a kultúrát. Az emberek itt Is szívesen járnak moziba. Én hat kilométerre lakom az iskolához és ha jó filmet hirdetnek, bizony gyalog is elmegyek. Szeretnénk, ha a jövőben nem érnének ilyen kellemetlen meglepetések bennünket és hozzánk is eljutja minden jő film, nem csak a címe, ígérete. Sornodi Józsefné Hová került ^ Az ellenforradalom hatására a kunbajai Rózsa Termelőszövet­kezet tagsága is elhatározta a szövetkezet feloszlatását. A ter­melőszövetkezet két éves, szép, törzskönyvezett juhállománnyal rendelkezett. A felosztás folytán akadt legalább tíz olyan tsz-tag, aki vállalta volna a tsz állatál­lományának gondozását. Ennek ellenére a juhállományt felaján­lották az állami gazdaságnak. Rövidesen megérkezett a gazda­ság főállattenyésztője és agro- nómusa és »szerorevettck« a juhokat. Azután megállapodtak abban, hogy átveszik, hiszen a gazdaságnak úgyis szerepel a tervében a juhállomány fejlesz­tése. Igen ám, csakhogy közben Kerényl íőállattenyésztőnek és Pavisa növénytermesztési agro- nómusnak eszébe jutott, hogy a jelenlegi munkaerőhiány miatt nem lehet fejleszteni a juhállo­mányt. Ezzel elhatározták, hogy ők maguk hárítják el az akadályt, és egymás között megfelezik az állományt. Ötven juh Herényié lett, ötven pedig Pavlsáé. A kész állatállományt átvenni nem ne­héz, különösen minden térítés kunbajai Rózsa Tsz törzskönyvezett állománya ? nélkül, méghozzá akkor, ami­kor további takarmányozásuk sem okoz nagy gondot. A két vezető ugyanis megegyezett ab­ban, hogy a birkák takarmá­nyozása nehézségekbe ne ütköz­zék, hozzácsapják az állami gaz­daság juhállományához. Amikor ez lassan napvilágra kezdett jönni, gyorsan elkerültek a ju­hok a bácsalmási Tánesics Tsz- be, mondván, hogy igen fontos a gabonák juhokkal való jára­tása. Innen a bácsalmási Petőfi Tsz-bc vándoroltak a juhok szintén ezzel a céllal. A gabonák járatását már önálló juhász irá­nyította, akivel azután a szőlő- gazdaságnak cserébe adott lege­lőre »diszponálták« a juhokat. Ez alkalommal mintegy 13 (MM! forint kárt okoztak a szőlőgaz­daságnak. Hosszú ideig a szőlő­gazdaság a kárt az egyéniek ro­vására irta, míg végre a rend­őrség leleplezte az igazi bűnösö­ket Herényi és Pavisa személyé­ben. A két érdekhajhász vezető így gátolta a szocialista szektorok munkáját, amelynek hatásáról bizony előbb levonhatják a ta­nulságot, mint gondolták volna. t SIR JOIIY HUNT: a szerteszét heverő nagy kövekből rakták össze ezeket. Michael Ward szabályozta a különféle rendeltetésű felszerelés elhelyezését. Nyomban hozzáláttunk a Jégeséshez vivő útvonal továbbépítéséhez, a felderítő csoport remek munkáját folytatva, míg ennek tagjai jól meg­érdemelt pihenőjüket tartották a Tóparti táborban. Wilfrid Noyce és Mike Westmacott, majd később én is csatlakoztam, két napbt azzal töltöttek az Alaptábor és a 2. számú tábor között, hogy sok új lépcsőt vágjanak a jégbe, lecsapkodják a nyomdok fölé hajló, veszélyes jégtuskókat és biz­tonságosabb új nyomdokot készítsenek a nagy hasadékon keresztül, elke­rülve »Hillary Rémét«, s közben új kapaszkodóköteleket helyezve el itt és más pontokon. A második nap — április 2-e — délutánján Mike Westmacott és én éjszakára a 2. táborban maradtunk, mielőtt a Jégesés teteje felé indul­tunk volna, hogy alkalmas helyet keressünk 3. számú táborunknak és fel­állítsuk az első sátrakat. Öt serpa volt velünk, akik a 3. számú tábor­helyre szánt felszerelést hordozták; estefelé azután Hillary és Band is csatlakoztak hozzánk. Ügy terveztük, hogy Hillary és Westmacott a 3. táborban maradnak és továbbfejlesztik a nyomdokvonalat' a Jégesésen elhelyezett két tábor között. George Lowe együtt indult el velük az Alap­táborból, de még mindig nem lábolt ki egészen a betegségből, és vissza kellett fordulnia; még némi időre volt szüksége, hogy egészen összeszedje magát és teljes mértékben kivehesse részét a munkából. Április 22-én felkerekedtünk. Ed Hillary és George Band az élen jár« tak, hogy rendbehozzák és zászlókkal jelöljék ki a nyomdokot, míg West­macott meg én lassabban haladva, a serpákat kísértük. Amióta utoljára ezen a területen jártunk, sok friss hó esett és 20—30 cm magas rétegben födte a talajt; nyoma sem maradt az előbbi útvonalnak, amelyet április 17-én, az előkészítő felderítés idején, nem jelöltek meg zászlókkal. Az elől haladóknak elcsigázó munkát kellett végezniök, térdig lábolva a friss hóban. Az én súlyosabban megterhelt csoportomat is eléggé kimerítette az igyekezet, hogy a nyomdokot még jobban megtisztítsuk a hótól és szi­lárddá tapossuk. 41 Ezidáig Eddel csak az alsó szakaszt jártam végig; mögt láttam először a Jégesés felső részét, és ez új, izgalmas terület volt számomra. Ahogy már fiúiról is látszott, a jég egészen más jellegű volt, mint lenn az ala­csonyabb szakaszon. Míg a 2. tábor alatt a gleccser összevissza halmozott romrr|á töredezett szét, idefenn nagyobb méretű jégtömbök közt mozog­tunk;! a terep mintha jobban megülepedett volna, kevésbé hasonlított egy dinamittal felrobbantott kőbányához. A 2. tábornál húzódó újabb sikáto­ron keresztül vitt, azután jobb kéz felől meredeken felfelé jfordult és elérte a sokj jellegzetes akadály elsőjét, egy nagy jégsüveget, amely úgy 75 mé­terrel magasabban állott sátraink fölött. Fel kellett kapaszkodnunk egy négysjzögletes tetejű jégszirtre, mely a hegyoldalból kitelő hajolt, télig elszakadva a vele eredetileg egybetartozó jégtömbtől. A jégbe vágott magas lépcsőfokok és kapaszkodókötél segítségével jutottunk fel rá, azután megkerültük az oldalát, hogy túlsó végén átlépjük a hasadékot és elérjük a mögötte emelkedő teraszt. Valamivel távolabb nagy katlan tátongott. Legalább tizennyolc méter lehetett a szélessége. Részben jégszilánkok töltötték meg, s úgy hat méter mélységben keskeny párkányt láttunk; ez annak a teraszhak a szintjéről süllyedt alá, melyen állottunk. Az előttünk járók itt is lépcsősort vágtak a jégbe, mi pedig rögzített kötelet helyeztünk el, hogy megkönnyítsük a leeresjzkedést. A kijárat talán az egész űt legnehezebb része volt az Alap- táborjés a Teknő között, mert a katlan túlsó oldalán a meredek lejtőt a legkülönbözőbb méretű jégtömbök födték, amelyek leírhatatlan zűrzavar­ban halmozódtak fel egy széles homlokzat vonalán, és több mint hatvan- méter magasan terjedtek tovább a lejtőn fölfelé. Akár egyetlenegy tömb leomlása szerencsétlenséget zúdíthatott volna az alant állókra. Ez a jég- lavinu nem sokkal Ed csoportjának átkelése előtt nyugodhatott el, mert a törmelék, még lazább és ingatagabb volt, mint a »Pokoli sétány« kör­zetében. És nem volt rá mód, hogy elkerüljük. Előbb át kellett jutnunk egy tátongó hasadékon, hogy elérjük a fenyegető tömbhalmaz alsó pere­mét, az egyetlen megközelíthető ponton, ahol egy vékony jégnyelv nyúlt ki, amelyet alulról semmi sem tartott, csupán a hasadék alsó szegélyéhez támaszkodott egyik végével; ezen kellett három aggodalmas lépést meg­tenni, abban bízva, hogy nem szakad le, mielőtt a szakadék felső szegé­lyét elérnénk. Három nap múlva észrevettem, hogy a törékeny támasz eltűnt az alatta tátongó kék mélységben; kiderült, hogy egyszeriben szét- málloljt, amikor Bourdillon könnyedén rákoppintott csákányával. A hasa- dék legalább harminc centiméterrel szélesebbre nyílt. Addigra már kéznél voltak a szálfák, amelyeket Westmacott leért, és egy gerendából, meg egy karfát pótló kötélből »hidat« rögtönöztünk, amelyet később iémlétránk két részdsjrabjával helyettesítettünk. (Folytatjuk) 42 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom