Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Az üzemi tárgyalt! Kiskunhalas városi I. B. : Kiskunhalason az MSZMP városi intéző bizott­sága az elmúlt napokban megtárgyalta a Sertés- hizlaló, valamint a Gépjavító Vállalat termelési eredményeit és az ott dolgozó párt" és szakszer­vezetek munkáját. A jelentést négy tagú brigád készítette, s elő­zőleg behatóan tanulmányozta és vizsgálta az üzemek munkáját, valamint az ottani párt- és tömegszervezetek tevékenységét. A beszámoló megállapította, hogy a termelés mind a két üzemben emelkedést mutat. Jobb eredményt a Sertéshízlaió Vállalat érte el, ahol a kifizetett bé­gekre eső termelési érték • az előző év hasonló dőszakában teljesített értéket is túlhaladta. Ezzel vemben a Motor- és Gépjavító Vállalatnál jóval a tavalyi szint alatt maradt a termelési 'érték aranya. A számok a következőket mutatják: a Sertéstenyésztő Vállalatnál 100 forint kifizetett munkabérre 1956. első negyedévében 553 forint, ez évben 586 forint, a Gépjavító Vállalatnál az előző év hasonló- időszakában 271 forint, most 248 forint temelési értéket teljesítettek. A brigád tagjainak megállapítása szerint a le­maradás legjelentősebb oka, hogy számos üzem­résznél még most sem alkalmazzák a teljesít­ménybérezést. Az üzemek munkáját tanulmányozó elvtársak vizsgálták a szekszervezet érdekvédelmi munká­ját, azonban alig foglalkoztak a szakszervezet pártirányításának kérdésével, a párt és a töme­gek kapcsolatának erősítésében betöltött szere­pével. A pártszervezetek tevékenységében legnagyobb gonddal a tagfelvételi munkát vizsgálták. Hiba volt azonban, hogy a brigád figyelmét elkerülte a pártpolitikai munka helyzetének vizsgálata és erre vonatkozóan azután megfelelő javaslatoka sem készítettek. A jelentés néhány hiányossága ellenére a párt- intézőbizottság a helyszínen szerzett tapasztala­tok alapján helyesen elemezte az üzemi pártszer­vezetek tevékenységét és utat mutatott munká­juk megjavításához. Az intéző bizottság behatóan foglalkozott a tö­megszervezetek pártirányításával, valamint a dol­gozók között végzendő politikai munka kérdésé­vel is. Az üzemi pártszervezetek munkájának ha­sonló, jó előkészítés után való megtárgyalását a termelés pártellenőrzésének egyik helyes és fel­tétlenül célravezető módjának, követendő példá­nak tartjuk, — N ~ Qé tehenet érdemes tártani .. MAe/AÍ. SZOCIALISTA MU'NKAIPA'KT B AC$<lsyUN MtOyf I k eddi m e ff jegyzései Jle, le , le hizem tj! A minap kíváncsian olvasgat­tam a Széchenyi téren elhelye­zett útjelző-táblákat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy meg­tudhassa bárki: a főbb útvonala­kon fekvő városaink, falvaink némelyike merre cs hány kilo­méterre esik Kecskeméttől? Az egyik tábla baloldalán ez a felírás olvasható: »Kiskun- íégyháza 26 km.« Néhány pilla­natig törtem a fejem: nem isme­rem eléggé megyénk földrajzát? Töprengésemnek a jobboldali szöveg elolvasása vetett véget, mert kiderült, hogy Kiskunfél­egyházáról van szó. Most aztán töprenghetek to­vább. Mi az oka, hogy a másik oldalról a két betű, a »le« — lemaradt? Le-spórolták? Vagy le-egyszerűsítették tán a szóban- forgó város nevét? Vagy a két betű lc-olvadt a melegben? De akkor miért csak az egyik olda­lon? Vagy Ie-felejtették? Ha ez az utóbbi az igaz —» gondolom, hogy igen —, nem ártana, ha az illetékesek le­vetetnék a táblát, kijavíttatnák rajta a városnevet, s máskor job­ban »le«-ellenőriznék, hogy mi kerül az utcára, mert az ilyen »kicsiség« is szemet szúr, ha­nyagságra vall. Bednárik Pál Miért van a füle? — mondja a juhászból lett tehenész A messze környéken ismerik Bognár Lajos tassi dolgozó pa­rasztot. Jóhírét kiváló gazdálko­dásának köszönheti. Most is van négy olyan tehene, hogy alig találni a párját. — A Jolán 35—36 litert, a Juci 38—39 litert, a Füge 16—18 litert, a Muci 18—20 litert ad — sorolja lel egymás után büszke­ségeit. Ahogy elmeséli életét, egy szegény ember nehéz, küzdel­mes sorsa elevenedik fel. Feles juhász volt. A felszabadulás után lett a maga gazdája. 1948-ban építette ezt a kis tanyát, itt a tassi határban. Akkor volt egy Ilyen tehenei vannak Bognár gazdának, valóságos. sztárok az állatvilágban. Azt nem kell mondani, hogy törzskönyvezett valamennyi jószága. 7200 liter tejre szerződött le, amely után 30 mázsa korpát kap. A teheneket egyedileg takar- mányozza. Most arról esik szó, hogy sok parasztember nem tartja kifize­tődőnek a borjúnevelést és igyekszik megszabadulni a jó­szágtól. — Én magam is tapasztalom ezt. Az ilyen emberek csak a mát nézik és nem gondolnak a — Most könnyebb gazdálkod-] ni, mert nincs kötöttség. Én is] kevesebb gabonát vetettem, de másfél holddal több lucernám van. A jó takarmányozáson sok] függ. Télen általában a gazda-] Ságokban apasztanak a tehenek.; Nálam télen magasabb a tejhozam, mint nyáron. A legelőn lejárják magukat a1 jószágok. Észre sem vesszük, hogy gép­kocsi kanyarodik az udvarra. A Tenyészállatforgalmi Vállalat gazdasági irodájának szakembe­rei vannak itt. A Jucinak a fia, Berci érdekli őket. Kivezetik a] kis bikát, alaposan megnézik,] körültapogatják. — Kicsit ólába] van, de majd kinövi — mond-] ják, s meg is kötik mindjárt a szerződést. Alig, hogy elrobog a gépkocsi,] a gazda esze már azon jár, hogy mit vásárol a bika árán. Min­den évben bővíti a gazdaságot. Tavalyelőtt az istállót nagyob- bították, tavaly 10 000 forint ér­tékű disznóólát létesítettek. Az idén kalapácsos darálót akarnak vásárolni, hogy megkönnyítse a takar­mányelőkészítést. Így gyarapodik a Bognár-] porta. —ő—r Kellemes érzés a Sörkert hűs fáj között leülni. Szívesen ke­res az ember különösen most, nyáron egy kis kikapcsolódást ezen a szórakozóhelyen. Nem is volna itt semmi baj. csak az, hogy én egy kicsit finnyás va­gyok, nem szeretem, ha példá­ul az elém tett pohár szélén lá­tom a rúzsnyomokat, vagy ba­gószaga van a sörnek. Azt sem szeretem, ha a sört úgy teszi elém a kiszolgáló, hogy megfog­ja az öt ujjával a pohár felső szélét. Hangsúlyozom, én hí szék abban, hogy a kiszolgáló időnként megmossa a kezeit, de mégsem fogom arra specializál­ni magam, hogy az ujjlenyoma­tokat a pohár széléről lenyal­jam. Szeretném, ha a sört úgy kap­nám meg, hogy a pohár füle »funkcionálna«. Ha pedig nincs füle a pohárnak, akkor ott fog­ná meg a kiszolgáló, ahol álta­lában a poharat szokták. Kulturális étet a tanyavilágban A fiatalok szórakoztatják Bácsszölös lakosságai Bácsszőlősnek mintegy 3500 la­kója van. Ha közülük valakinek kedve kerekedik egy-egy mozi­látogatásra, 7—8 kilométeres út után el is éri célját, a bácsal­mási mozit. De a mozi sem min­den — s a szétszórt tanyarend­szerű Bácsszölös lakossága soká­ig hiába szomjazta a kultúrát, míg végre sorkerült arra, hogy saját otthonában is meglátogas­sa. Románc elvtárs, községi ta­nító még a télen magaköré gyűj­tötte a fiatalokat, iskolásokat és hozzákezdtek a »GUI Baba« elő­adásának előkészületeihez. A múlt héten léptek színre a vö* röserdei pártszervezet Helyiségé­ben, s a zsúfolásig megtelt te­remben örömmel ünnepelte őkel a közönség. De ez még nem minden. Jú‘ nius 16-án adták elő az »Egigért fák« című színművet. A lelkes fiatal színjátszó gárdát hálájával jutalmazza a falu lakossága, s ú pedagógus munkáját is, aki nem< csali a fiatal, hanem a felnőtt ! lelkek kiművelésével is bajosko* 1 dik, törődik, Bognár Lajos egyik »kedvencével«, a Jucival. olyan tehene, amely megadta a 30 litert is. Ugyanebben az idő- óén ezüstkalászos tanfolyamon anulta meg a szakszerű állat- enyésztést. Mutatja a Magyar Mezőgaz­daság ez évi április 23-i számát, amely értékeli a második orszá­gos tejtermelési versenyt. E sze­rint Bognár Lajos tassi gazda 41 Jolán nevű tehene egy év alatt 8976 kiló tejet adott. Ezzel a hetedik helyre ke­rüli. Az 56 Juci 13. lett az országos versenyben 8548 kilogramm évi tejtermeléssel. A *a*d»sszony gondozza a jószágokat, jobbra a Füge látható. I holnapra: A jó gazda a jövőbe is lát. Egy 20—25 literes tehén rövid időn belül pótolja azt a ráfize­tést, ami a borjúnevelésnél van. Nem dicsekvésképpen mondom, de volt olyan hónap, amikor több mint 5000 forint jöve­delmem volt a csarnokba szállított tej után. A kiváló tenyészanyagot egyéb­ként is jól megfizeti az állam. Én tavaly egy 16 hónapos bikát adtam el a mezőgazdasági kiál­lításon 16 000 forintért. A takarmányozásra jut a szó. A világért sem gú­nyolódás végett íródik le ez a történet, inkább vigasztalásul, hogy nem kell addig félteni a bir­kanevelés sorsát, amíg olyan juhászok kezelik a kampósbotot, mint amilyenekről alább szó esik..; Jó ideje már annak, hogy a félegyházi Le­nin Tsz egy közgyűlé­sén az állatállomány szaporításának terveit vitatták. A vezetőség felsorolta, a tagság helybenhagyta az el­gondolásokat s-már le­zárták volna a dolgot, amikor Fazekas Pista bácsi, a juhász, figyel- meztetőleg emelte fel ujját: — Bele kell még venni két szamarat is, nekünk! — s Szarvas Antal komájára sandí­tott, aki élénken úgy­van !-ozott. A közgyűlés népe el­képedve hallgatott, majd kuncogni kezdett. Ágó elnök megpróbált lelkére beszélni a két juhásznak: — De mi a nyava­lyának az a rusnya szamár? Hogy ne gya­logoljanak? Hisz’ így sem kell, magának i6, Szarvas tagtársnak is vaa kerékpárja. 5 j öf'SO In >I U h] vesz \^y a szövetkezet — Nem tudtok ti eh­hez! — legyintett meg­vetően fazekas Pista bácsi s vitatkozásra ké­szen lebbentette szét mellén az ezüstgombos lajbit. (A gombok da­rabja, hiteles számla szerint, 25 forint s ugyanennyi darab fi­tyeg belőlük a neveze­tes-hagyományos ju­hászöltözéken.) — A juhász nem igazi ju­hász a szamár nélkül! A bicikli csak bicikli, a szamár a valami. Av­val a fránya kétkere­kűvel nem járhatok a tarlón, de a csacsi tal­pán nem csinál defek- tet az iglicetüsök, meg a homokban sem adja be a kulcsot, ha tapasz­talatcserére szamarago- lok át valamék másha- tárbeli komához. Egy szó, mint száz: a ju- hászsághoz dukál a sza-- már, punktum! Összesúgott-búgott a közgyűlés, Makacs em­ber ez a Fazekas, de ami igaz, az igaz, hogy a juhászmesterségnek Szarvas Antal társával együtt messze környé­ken nincs jobb tudója. Babonázzák, vagy mit csinálnak ezek ketten a birkával, de a jószág csak úgy ontja a jó gyapjút, alig győzik szállítani a tejet s olyan bárányokat ne­velnek, amilyeneket csak szentképfestő pik­torok keze után látni.;: Dehát mégis szamara- sítani a szövetkezetét világ csúfjára? Áh, azt nem lehet! Ám a két derék ju­hász mindmáig nem adta fel kívánságát sa vezetőség megunta a folytonos nyaggatást. Isten neki, hát ha any- nyira óhajtják, legyen szamár! De mint a me­sebeli öreg király a lánya kezére pályázó szegény legénynek, fel­tételt szabott Ha a ius bászát teljesíti a ter­vet, a haszonból meg­vehetik a szamarat: — Az is valami? -- fitymált erre két em­berünk. S aztán szépen lehoztak a birkákról 4 kiló nyírási átlagot, felneveltek annyi bá­rányt, hogy csak a fe­leslegből 226 darabot adtak el (méghozzá Pesten, pecsenyének) a termelőszövetkezet bolt­ja látja el egész Fél­egyházát a finom bir­kasajttal, — pedig csak az egyik nyáj íejésél dolgozzák fel, a mási­két tejként adják élt Summa-summárum: a birkákból május hó­napban kereken 67 000 forint jövedelme szár­mazott a szövetkezet­nek. Nincs hát visszatán- colás, az adott szó most már kötelezi a nevetva mérgelődő vezetőséget» S amint hírlik, egyik közeli állami gazdasá­gunk —■ ahol jófajtájú nagyfülűeket is tarta­nak — hamarosan szá­míthat a félegyházi Le­nin Tsz szamárnézőbo érkező juhászainak lá­togatására. 5 3 G. K,

Next

/
Oldalképek
Tartalom