Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-02 / 127. szám
Kitüntetett pedcicfócflisok A magyar nép clniakarásának, bizakodásának ragyogó A (lám József »Az oktatásügy kiváló dolgozója« címmel tüntették ki Adám József Kecskemét, Vészeli László Dunavecse, Makári Elemér Ordas, dr. Vándor István Ordas, Kun Mátyás Úszód, Nagy Kálmán Szalkszentmárton, Mészáros Borbála Lakitelek, Fekete József Kecskemét, Kovács Gyula Izsák, özv. Sipos Károlyné Ágasegyháza, Somogyi Károly Kiskunhalas, Szcntgyörgyi Lászlóné Kiskunhalas, Solymár István Baja, Tones Lászlóné kecskeméti pedagógusokat és Barta István kecskeméti hivatalsegédet. »A szocialista kultúráért« kitüntetést kapta Joós Ferenc kecskeméti tanár. »Kiváló dolgozó« kitüntetést kapott Hargitai Lajos fülöpszái- lási kultúrotthon igazgató. Makáry Elemér Az Országházban kapta meg kitüntetését megyénk két pedagógusa: Würcz Jakab garai pedagógus »kiváló tanító«, Gálfi József bajai pedagógus »kiváló tanár« kitüntetést kapta. Fekete József szamara nak ki mintegy 600 művelődés- ügyi dolgozó között. Pénzjutalom a Megyénk területén a hatodik pedagógusnap alkalmával 550 ezer forint pénzjutalmat oszta- , Kecskeméti autóbuszok menetrendváltozása 1951. JÜNIUS 2-TÖL a nyári menetrend szerint helyi járatainkon menet idöhosszabbítást vezetett -be a Kecskeméti Autóbuszüzem. 1-es vonalon: 4 óra 40-től 21 óra 45-ig. 2-es vonalon: 5 óra 15-től 21.45-ig. 3-as vonalon: 5 óra 15-től 21.45-ig. 4- es vonalon: 5.15-től 21.45-ig. 5- ös vonalon: 5.15-től 21.45-ig. 3-os vonalon: 5.15-től 21.45-ig, vasár- és ünnepnapokon helyi járatokon egy órával később ísezdenek. A 21 óra 45-ös járatok a tanácsházától még minden irányban kimennek. A TISZAKECSKEI JÁRAT vasárnap is közlekedik, hogy a kecskeméti utazóközönség a ti- szakécskei strandfürdőt is meg tudja közelíteni. A vasárnapi indulása reggel 6-kor és délután 18 órakor Tiszakécskére. Az 5-ös számú járat a strandfürdő megnyitásától kezdődően a strandfürdőhöz ki fog járni. — Az 1-es vonali járatok 15 percenként közlekednek; a strandfürdő bejáratánál feltételes megállóhely van az ott le- és felszálló utasok részére. Az újrendszeríí víztoronytól a „Pannáig Megnyílt a Budapesti Ipari Vásár »í Csütörtökön még inkább hasonlított a budapesti Városliget vásár céljára elkerített része egy rendező-pályaudvarhoz, mintsem egy kiállításhoz. Egymást érték a teherautók, kopácsolás és hórukk-kiáltás vetélkedett a számtalan hangszóróból harsogó tüzes táncdalokkal; És friss festékszag, szétterítésre váró sárga sóderdombok mindenfelé. Mégis, a lázas sietség, az utolsó simítások finise idején is sok érdekes látnivaló volt már, s egyre inkább kibontakozott a szemlélődő előtt a magyar ipar fejlődésének biztató tükörképe. A magyar iparé — mivel az elmúlt években tartott vásárok után most a helyi ipar mellett lenyűgöző gazdagsággal tárul fel a nehézipar számos ágazata is. A bejárat melletti téren rögtön szembetűnik egy 26 méter magas, méteres átmérőjű vascső, tetején egy hatalmas, ezüstszínű gömbbel. Ez a Hydroglo- bus, magyarul egy új rendszerű víztorony. Darabokban szállították oda, két nap alatt összeszerelték, azután felállították. Egy- harmadába kerül a betonból készült másának, s egyharmad ideje alatt készül is el. Ez csak egy újdonság a sok közül. A legújabb típusú autók és autóbuszok, az új megoldású sokfajta szerszámgépek, műszerek közül. Jó, mondhatják, ez mind szép, büszkék is vagyunk rá, hogy ezt a mi iparunk gyártja, de egy Bács megyei embert mégis csak a fogyasztási eszközök érdekelnék elsősorban. Hát, aki elsősorban ezt keresi, az is megtalálja a magáét. Csak néhány dolog példaképpen: ott is lehet ezután gépi nagymosást rendezni, ahol még nincs villany. Bemutatják és a kereskedelem árusítja is 785 forintos árban a kézi meghajtású mosógépeket. Egy kiló ruhát másfél perc alatt mos ki. Hajtani sem nehéz, amellett utólag is hozzá lehet szerelni a villanymotort. Vagy ott van a két új Moped (segédmotoros kerékpár) fajta is, az egyik a Bervo, az Egri Fém- szerelvény Gyár, a másik meg a Csepel Panni, a Csepel Motor- kerékpár Gyár újdonsága. Igaz, ezek még csak mintapéldányok és az év vége felé látjuk majd az üzletekben is, de nézni is szépek. Meg aztán utána rögtön megkezdheti az ember a takarékoskodást, hogy a körülbelül négyezer forintot összerakja addig. Persze száz és egyféle újdonságot azonnal is meg lehet kapni. A legújabb, ragyogóan csillogó alumíniumedényektől kezdve a cipőgyárak helyszínen működő gépeiről frissen lekerült cipőkig. Nehezen érnénk a sokféle újdonság méltatásának, csak felsorolásának is a végére. Hiszen a közel ezer kiállító vállalat, a kilométer hosszúságú eladósátrak, a 30 forintos sétarepülések, a ligeti tónál esténként felcsillanó szélesvásznú mozi, a televíziós- és divatbemutatók ismertetése (a borkóstolókról és csárdákról nem is szólva) vaskos kötetekre rúgna. Meg aztán minden írásnál többet jelent látni, tapasztalni a magyar nép élniakarásának, szocialista jövőjébe vetett bizakodásának bizonyítékát, a Budapesti Ipari Vá sárt. Remélem, hogy e sorok olvasói közül sokan a rádióban adnak majd pozitív választ, hogy azt mondja: »Itt vagyunk a pesti vásáron, jól érezzük magunkat, igen sok szépet és tanulságosat láttunk.« —pl— 4 Pjatnyickij együttes mfcitáUt Már úgyszólván minden jegy elkelt a Pjatnyickij-kórus vasárnapi kecskeméti bemutatkozását megelőző két-három nappal korábban. Most azoknak a szerencsés kecskeméti színházlátogatóknak, akik jegyet tudtak szerezni, Ízelítőül ismertetjük az együttes kiemelkedő műsorszámait. Sokan látták az együttes emlékezetes első kecskeméti vendégszereplését. Azok számára közöljük, hogy a mostani vasárnapi előadáson való részvétel alkalmas lesz a kórus pár éve6 fejlődésének lemérésére is. A műsorszámok közül a tánckar mellett az énekkar és a szólisták műsorszámai emelkednek ki. Hallhatjuk majd a »Lírai rigmusok a szerelemről« című romantikus kórusegyveleget, a »Göndör hajú kedvesem«, a »Puszta néma táj« című orosz népdalt és az együttes énekkara több magyar népdal előadásával i# kedveskedik a kecskeméti közönségnek. Többek között Kodály Zoltán »Köszöntő«-jét és két magyar népdalcsokrot hallhatunk. Még emlékszünk a kitűnő szólisták csipkelődő csasztuskáira. A vasárnapi előadáson bizonyára az új táncos, szatirikus csasz- tuskák előadása is derűs perceket szerez. A tánckar, amely Usztyinova vezető balettmester irányítása alatt áll, »Északi kendőtáncot«, egy népi motívumokból összeállított »Csengettyű táncot«, szibériai, kurszki és orosz népi táncokat ad elő. Színpompásak lesznek az együttes kosztümjei. Majd minden jellegzetes néprajzi terület sajátos színei megelevenednek a szereplők ruháim______________________________________ Baromfitenyésztők! FIGYELEM! Naposbaromfi (csirke, pulyka) a földmüvesszövetkezeteknél 681 olcsó áron besxcrexhető. <>0<K>0<>00<H>-CKK>0000<K>00<><>aO-00<KXKKM>CH>0<M>0<XX>-CK>CKX>0<>i>0 OOOOOOOOOOOO-OOOOOiHXOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOC FODOR JÁNOS: | A mi tanítónk yertek csak káréra nagyok és kicsinyek, mert most Magor Károly tanító úrról mesélek. De rosszul mondom, nem is mese lesz, hanem valósággal megtörtént valóság. S ha rágondolok, a szívem nagy melegség önti el s már nem is fehérbaju- szú vénember vagyok. Ott futkosom a hegyek alján, mezítláb capítva az ingoványos füvet s az erdőbe tartó madarakat lesegetem tágranyitott macskaszemekkel. Magor tanító úr így talált rám s kérdezte: — Te mit ügyelsz olyan nagyon? Mondtam neki: — Tetszik tudni, az intézőék lövik a madarakat, én meg elhajtom előlük. Megsimogatta a fejemet — és azt mondta: — Nagy buksi vagy, de máskor okosabbat találj ki. — Aztán azt kérdezte: — Mit reggeliztél? Néztem a sarjadó füvet, a hideg latyaktól pirosló lábujjaimat és gondoltam hozzá: ni csak, olyanok, mint pünkösdkor a grófi parkban a nyíló rózsa: a tövinél halványabb, a közepénél erősödő, a legvégénél pedig teljes színezetű. XJgy elbámészltodtam ezen a csodálatos látványon, hogy Magor tanító úr megismételte: — Hát mit is reggeliztél, fiacskám? Sebesen és kérkedve feleltem: — Héjjával ettem kenyeret. Nevettem, mert a mondást jónak becsültem, de a tanító úr nem mulatott rajta. Komolyan tovább kíváncsiskodott: — Mit gondolsz, hány óra lehet? Csökkent kedvvel a napra, pislogtam. — Ügy kilenc. ö biztosabbra ment, a zsebóráját nézte. — Majdnem eltaláltad, kicsivel elmúlt. — S új kérdést tett fel: — Arról mint vélekedsz, hogy most hol kellene lenned? Lábujjamat belevájtam a puha földbe s a szemem bizonytalanul rebegett, de a hangom sem különben. — Az iskolában. isszacsúsztatta óráját a mellényzsebébe és egy darabig ő is a madarak játékát figyelte. Én meg úgy tartottam a félorcám, hogy hibátlanul rátalálhasson a tenyere. Hiszen otthonról is úgy jöttem el, hogy az iskolába megyek. Nem ütött meg, csendesen mondta: — Add ide a kezed. S a nagy, dolgos tenyerével átfogta a hidegtől kimart, vérző kezemet. Mentünk. Hatalmas termete mellett úgy festettem, mint egy pici gomba az erdő óriási fái mellett. De ahogy haladtunk, mindinkább megdöbbentem. Nem az iskola felé vette az álunkat, de még a mi lakásunk felé sem. Sapkám alatt a hajam vizesedéit. Biztos voltam benne, hogy ezek után a rosszak rossza következik. Az intézőhöz visz. Az pedig a tanító úrnál és apámnál együttesen is jobban elrak. Elérkeztünk oda, ahol az árok felett hidacska vitt keresztül. Itt megálltunk. — A tanító úr lehajolt, hogy jobban lásson a palló alá és már szólt is: — Bodza Feri, gyere elő! Feri kimászott. Arca összesározódett, a lába rángatózott, de azért dacosan mondta: •or lit nagyok. A tanító úr lepöccintette a Feri orrára ragadt sarai. — Mit kerestél ott? Feri nyelt, de vallott: — Halat akartam fogni. — Most reggel? — Persze, akkor húst ehettünk volna. ebédre. Feri keze a tanító úr másik kezébe került. S most már hárman fordultunk az erdőnek. Mindjárt a szélén Perke Lacit találtuk meg. Hirtelen úgy tett, mintha gallyat gyűjtene. Szorgalmasan magyarázta: — Legyen mivel főzzünk. eki már nem jutott a tanító úr kezéből, hát ment előttünk. Beljebb a mi kezünket is elengedte, mert sűrűsödtek, a fák s egy égbenyúlóról Bálint Csőkét szólította lefelé: — Szállj csak alább, kislányom, fiú is leszédülhet onnan. — S hogy Csőké a földre huppant, gyengéden megfogta összegubancolódott, fekete varkocsát: — Mit kerestél ott? Csőké szemérmesen lehunyta a szemét és leheleiszerűen pihegte: — Madártojást néztem, olyan rég éltünk rántottat. S megint mentünk, mendegéltünk és hol itt, hol ott leltünk, valakire az osztályból. Bíró Sanyi és Kiss Magdi gombát szedett. Varjas Sanyi éppen a cigarettacsikket nyomkodta az avarba, Túri Jóska harkályra lesett és végül Lökös Ábris azzal szórakozott, hogy túl az erdőn, a legelőn « pásztoroknak újságot olvasott. A tanító úr megjegyezte: — Nagyon szép, nagyon helyes dolog, hogy másokat, tanítgatsz, de neked most az iskolában a helyed. Állj csak te is közénk. Megindultunk előtte, mellette, utána és cudarul, irgalmatlanul féltünk. Vágtuk ugyan az elszánt, mindenrekész arcokat, de belülről remegtünk és igen kellemetlenül éreztük magunkat. Az iskolában a tanító úr felvette az asztalról a mogyorófapálcát. Méregette suhogtatta, aztán lassan hajlítani kezdte és addig-addig görbítette, amíg kettétörött. Akkor a kályha mellé dobta és így szólt: — Kedveseim, jaj milyen rosszak is voltatok. Más osztályokban szépen tanulgatnak, ti össze-vissza ■mászlsáltá- tok, csakhogy minél messzibb kerüljetek az iskolától, ahol a tudást, az okosságot kapjátok Pedig, higgyétek el. másoknál is elkelne a hal, a gomba, a tojás s mégis itt vannak. Bizony mondom, ha tudnátok, hogy a többi tanító és tanítónő előtt milyen szégyenbe hoztatok, nem csináltátok volna, amit csináltatok. Azután az olvasókönyvért nyúlt és Túri Jóskára tekintett. — Olvasd, fiam, a következő leckéi. Túri Jóska olvasta is volna, de a lányaltnál eltörött a mécses s az osztályban olyan sirás kerekedett, mintha az eldobott rnogyorófapáka a bőrünket suhintotta volna. mindezekután olyan osztály lett belőlünk, hogy a tanító úr egyszer már azt mondta: — Jól van, jól, gyermekeim, de néha azért szabad egy kicsit csintalannak is lenni.
