Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-14 / 137. szám

SEJ a ríml t&ntfde-mifrtenii. f— éneklik manapság a villany­fényes kultúrház tánctermében a selyemszoknyás, szép rémi lá­nyok s huncut szemük kacsint­va villan a nyalka legényekre. Mert a nóta folytatása azt mondja, hogy annak a magos templomtoronynak tetejében egy aranyos madár ül s az a madár mindig csak azt dalolja, hogy gyáva legény, kinek nincsen ba­bája. .; Erről a nótás, dalos- szívű fiatalságról ismerik legin­kább megyeszerte Rémet; híres együttese megfordult már több színpadon, saját gyűjtésű nép­dalainak, balladáinak, ősi népi játékoknak művészi tolmácsolá­sával számos elismerést szer­zett, Ezeréves múlt Amúgy kicsi helység, alig több mint 2000 lakossal. Búza-, kukoricatermő határának ölelé­sében nagy kertekkel bokrétá- zott házak bújnak széles, árnyé­kos utcákba rendezve. S azt ke­vesen tudják — csak néhány okos falubeli vén, no meg a néprajzkutató Karsay tanító —, hogy ennek a földnek majdnem ezeréves múltja, története van... A kutatók szerint a nép- vándorlás korában nomád pász­torkodást folytató bojok lakták ezt a vidéket. Jazig, vagy avar eredetűnek tartják azt a hatal­mas építményt, amely ördögárok néven Bátmonostoron, Baján, Rémen és Halason át szelte az Alföldet. Hadiút, védelmi erő­dítmény lehetett tegzes, íjjas elő­deink korában. A tatárjárás spongyája kegyetlenül letörölte ezeket a lakott vidékeket történelmünk táblájáról. A IV. Béla korában visszatelepített kunok községei félköralakban veszik körül Ré­met. A falu mellett még vagy féltucat virágzó jobbágyfalu te­rült: Szentpál, Borota, Dzsida, Szentmiklós, Csepes, stb. Rémi neve egy 1401-ben kelt okiraton tűnjk fel először, — majd 1464- oen mint Rym. De 1543-hgn már mint puszta szerepel ismét. A töfökdúlás tönkretette a vidéket. n»>w«t«mwm;l»»w«innM>iMwmiii Rfiegerősödni nem tudtak, túl sok volt rájuk a csapás. A népek országútién feküdtek, a történelem szekere sokszor vé­gigtiport rajtuk. A Zsigmond- és Hunyadi-féle török háborúk ide­jén híres hadfeivonulási terület volt az itt kanyargó péterváradi út. Jó kölest, búzát, kendert termő földjei, kövér marhát ne­velő legelői s szorgalmas job­bágynépe is sok hívatlan vendé­get vonzott: rác hadak rabolták, a boszniai kanonokok is igye­keztek Rémen minél több birto­kot szerezni. A Dózsa-ielkelés leverése után úgy megtizedelik a lakosságot, hogy a szemtanú történetíró a heródesi népirtás­hoz hasonlítja. S az életbenma- radó lakosságot a sűrűn ismét­lődő pestis- és kolerajárványok sanyargat ják... 1526-ban már csak 16 adózó ház van Rémen, 1637-ben szabadul fel a vi dék a török alól, de a Rákóczi- szabadsagharc s egy újabb ször­nyű pestisjárvány után ismét elnéptelenedik. Századok hon alapító munkája, küzdelme válik semmivé s a régi élet nyomait is egészen betemeti az ismét mozgásnak indult futóhomok.. 1750-bera a Czobor-család, a Wajai és Orczy bárók után gróf Grassalkoyich-birtok, a bajai uradalom része a rémi puszta. Első telepesei a szentiváni bér- »»«»»» ............... lök, akik tanyákat húznak, s aí kalyibákban lakó vándorló pász-| torok. 1771-ből való az els*í anyakönyvi bejegyzés s a századi utolsó éveiben már 169 lakosai van, háromnegyedrészben ma­gyar, a többi bevándorolt rác,] bunyeyác telepes. Nevét Rim-j nek, Raim-nak, majd az új szá-3 zad elejétől állandóan Rém-neki írja... 1562-ben történik a fel-] parcellázás. Tíz év múlva lett önállói község Rém s a földművelés tö­kéletesedésével gyorsan fejlő-] désnék indul. Ekkor még hozzá­tartozik Dzsida-puszta s a ké-j sőbb falusodó Borota, amely a] 21 000 holdas határból 14 ezret] yisz el »staffirungnak« önállóvá] válásakor, A mát: a kicsinosodott, új épületekkel i széiesülő, jómódú emhereklaktaj Rémet már a jelenkor rajzoltai megyénk történelmének színes] térképére. De nem árt olykor] mélyebben visszapillantani a régi] idők homályába, hogy meglás-j suk: hogyan tör a napfényre, mindig fölfelé, küzdelmes esz-] tendók, évszázadok grádicsain,^ aj nép... | Pénteki fes yzetünk ♦ i ♦ / ­- * G. K. Potyogunk, potyogunk... Furcsa, időnként tragikomikus látvány tárul a kecskeméti járókelők szeme elé. Egy-egy gyalogos, férfi, nő vagy gyermek, gyanútlanul megy a város belterületének valamelyik járdáján és a pillanat töredéke múlva már a kövezeten hever, feltápászko- dik, fogja oldalát, fejét, karját, igyekszik rendbehozni magát; A földre pottyant hölgyeknek még külön gondja, hogy az eséskor föllibbent szoknyát minél hamarabb eredeti helyére rendezzék a férfi tekintetek élők A kecskeméti olvasók bizonyára vagy már láttak hasonló esetet, vagy már maguk is (mint például én) részesei, szenvedő alanyai voltak a Kecskeméti utcák — kissé durva — játékának; Miről is van itt szó tulajdonképpen? Semmi másról, mipt arrpl, hogy a házak kapuihoz vezető feljáró keramitkockából készült és az, miután lejtpsen van kiké­pezve, módfelett síkos. Aki pedig erre elővigyázatlanul, meggon- dplatlanpl rálép, az pillanatok alatt megismerkedik az anyaföld rendkívül szilárd halmazállapotával.;; Néhány nap leforgása alatt ötször láttam ilyen esést. Egyik esetben sem történt nagyobb baj. A járókelők talán még moso­lyogtak is a — más kárán, nem gondolva arra, hogy ha sürgősen nem segít ezen az állapoton a városi tanács illetékes osztálya, még a mosolygókra is sor kerülhet. Szeretném javasolni, Rogy a kövezők »rontsák« el a keramit- kockákat a feljárón és tegyél? azt recéssé, érdessé­Igaz, hogy ezzel megfosztanak sok embert a legkülönbözőbb látványtól, kárörömtől, mégis úgy gondolom, hogy Kecskeméten a gyalogjárók körében megnyugvást keltenének. A gyalogosok és a többször lepotyogottak nevében: M. I. >-j A MEGNYUGVÁSSAL EGYÜTT VISSZATÉRT A VERSENYKEDV IS a jämosmälmi teglägyHrbä Hogyan válik valóra I „A ZENE MINDENKIÉ”! Kodály gondolat A NAPOKBAN a lajosmizsei zenetanárok meghívására vám­sunk zeneiskolájának növendé­kei hangversenyt adtak Lajos- mizsén. A kulturotthont teljesen megtöltötte a zene iránt érdek­lődő lelkes hallgatóság. ÖRÖMMEL kísértem el isko­lánk wvendékélt e szépnek ígér­kező hangversenyre. Nem esa- lóálak velem együtt, akik látták és hallották e tanulságos és él­ményt jelentő zenei műsort. Élményt jelentett, ntért zene­iskolánk munkájának kereszt- metszetét latliatták. A műsor­ban az iskola növendékei a leg­kisebbtől a legnagyobbig tanú­bizonyságot tettek zenei fádé sukrpl. Bensőségesen megható volt, ahogyan a lajosmizseiek szivükbe zárták e növendék- hangverseny rpinden műsor- számút, melynek keretében a zongora, hegedű, cselló és a fú­vóshangszerek is korukat meg­hazudtoló tökéletességgel szó­laltak meg a szereplők kezében. Tanulsága e hangversenynek, hogy a zene szeretete éS meg­ismerése a széles néprétegek gyermekei körében örvendete­sen tért hódít. Már nem a ki­váltságosok gyermekei, hanem mindnyájan nemcsak hallgat­hatjuk, hanem művelhetjük is a művészetnek azt az ágát, mellyel szebbé tehetjük életün­ket és a zene csodálatos vilá­gának művészi megértésén és művelésén keresztül a zene sze- retetének generációkat nevelhe­tünk. NÉPÜNK műveltségi színvo­nala emelkedik, tömegek igény­lik, szomjúhozzák a szebbet, jobbat, művészibbet. KÖSZÖNET ÉRTE népünk nevében is lelkes zenepedagó­gusainknak, Köszönet érte a nagymultú zeneiskola vezetőjé­nek és tanári karának itt, a mi városunkban, Kodály szülüvárorj sában, azért a zenei úttörőmun-' káért, melynek Lajosmizsén is tanúi lehettünk. • Nagy László : Az ellenforradalmi za.i elült, j a kedélyek megnyugodtak, s az alkotó munka éltető eleme köl­tözött a Jánoshalmi Mészhomok­téglagyár dolgozóinak leikébe is. És ennek következrpénye- ként: — Isméi felparázslott a ver­senyzés tüze. Nem önmagától történt. Szü­letésénél ott bábáskodott a párts zerveze és a szakszervezet is. A kommunisták voltak, akik megmondták: több tégla kell az országnak, a bányászoknak, hogy nekvink több és jobb szén legypn. Nem . egy szűk csoport, hanem az egész kollektíva adott egymásnak találkozót április 15-én ez ügyben. A beszélgetés igen élénk, változatos, sokrétű volt, sőt mi több, hosszúra is nyúlt. Ez abból adódott, hogy a közös probléma ismét feliek kesítette a kollektívát. A cé}ju- talmak ismertetése után a régi versenytársak egymásnak nyúj­tották a kezüket — versenyez­zünk! És másnap elkezdődött a ver­senyzés. Nem lett volna semrpi baj, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás. Be néha várat­lan akadályok nehezítik a mun­kát. így volt ez most is. Az egyik nap a dömperek felmondták a szolgálatot. Mi lesz most? Ho­gyan szerzünk homokot? — kér­dezték egymástól a vezetők, dol­gozók. A leleményesség segített. Az ott dolgozó Mélyépítő Válla­lat kordélycsait állítottuk ke a homokszállításra. Sikerült biz­tosítani az üzemeltetést. Bár nappal később a téglagyártás szünetelt géphiba miatt. Aztán d pohárba sűrített napsugara^ r»ersenpén Magunk között le­gyen mondva, szeren­csénk volt, hogy azok a »bizonyos légköri za­varok« csak késő este tudatták velijnk, hogy a jóból, akarjuk mon­dani: a jó borból is megárt a sok. így, ha utólag is, de aláí­rnunk van némi bepil­lantást nyújtani a ked­ves olvasónak a minap Kecskeméten megren­dezett megyei borver­senyről, ahol a borvi­rágnak se hírét, se hamvát, annál többször láttuk azonban a poha­rak alját. De nem akarunk visszaélni a kivételes kóstolói helyzetünkkel, ezért rátérünk a clolog érdemi részére. Hogy mi volt ott? Azt így papirosról nehéz el­képzelni. Hiszen a ho­mok kincsének Bács megyei színe-java, több mint 250 borfajta várt és került elbírálásra; Azért ha jól meggon­doljuk, előzőleg is tör­ténhetett velünk vala­mi, mivel a keddi cik­künkben csak a kecs­keméti nedűket emle­gettük. Se kő, akgrjuk mondám, se baj, mivel mpst, ha nehezen is, de valahogy majd csak ki- borigáljuk a történte­ket. Mielőtt azonban vég­képp úrrá lenne raj­tunk a bqrivástól sokat író hangulat, elmon­dunk a látottakból egyet s mást. Summa summárum, anyagi helyzetünkön szépen lendítene egy-egy díj­tárgy ára. Borfejtőgép, magasnyomású perme­tezőgépek, ezüstserleg, kristályváza, ezüsttál­ca, porozógépek, kékkő utalványok, a többit majd megtudják június 23-án. Tudniillik, ekkor lesz a díjnyertes borok kiállítása Kecskeméten és ott veszik majd át a jutalmat a nyertesek. Persze, magunknak is feltűnt, hogy neve­ket eddig .egyáltalában nem is írtunk. De nem is lehetett, mert elfed­tek előlünk mindent. Ami igaz, az igaz =* nagyon titokzatosan ment ez a bíráló dolog. A négy bizott-ág így azt sqm tucjta, ki fia borát issza. Furcsa egy mesterség ez, mondhat­juk. Mindig csuk ilye­neket hallott az ember: 1956-os évjáratú kadar­ka, rizling, ezerjó, a tqbbit aztán döntse el a kóstoló. Az viszont már baj, ha a kóstolót dönti el a bor. Volt az­tán ott szürke barát, olasz rizling, musko­tály, burgundi, velteli- ni, tramini s csak a szakértők tudják meg­mondani, mi mindent lehetett még ott inni. Mondták is azok ren­dületlenül, de hogy mennyi »borvirágos« jelzőt tettek hozzá az öreg Scholcz Albin bá­csi, a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola helyet­tes vezetőjével az élü­kön — bevalljuk, az nekünk már érthetet­len volt. Ugyanis a nektárnak itt levő mesterei egy olyan fur­csa nyelvet beszéltek, amit a magunkfajta hétköznapi embere)? kevésbé értenek a mon­dott értelemben. Ami nem is csoda, hiszen egy nőt aligha lehet olyan harmonikusan jellemezni, mint ahogy itt tették a pohárba sű­rített csillqgó napsuga­rakkal. Volt ott kérem, tes­tes bor, rövid bor, hosz- szú bor. Volt gömbölyű bor, síma bor, üde bor, illatos bor. A hétköz­napi jelzőket már nem is említjük- Mivel azonban a nyertesek sorrendjét már tegnap közöltük, csak annyit mondunk még el, hogy a végső döntés nagyon nehéz vplt, hiszen a borkóstolóknak még a)- konyattájt is 52 fajta olyan borból kellett ki­választani a leginkább megérdemelt díjnyerte­seket, aminő italokra a bizottságok tagjai már előzőleg ezt mondták: — Halljátok, ezt még a jó borivók sem tak­sálják többre egy liter­nél. Igazuk •voit. Mi is becsíptünk tőle; Sándor Géza ki tudná még felsorolni, hogy m) mind«1 törtpnt. Egy biztos, nem volt olyan akadály, amit le ne gyűrtek volna. Igaz, áprilisban még 45 ezerrel kevesebb tégla készült a szükségesnél. Májusban már pótolták az elmaradást, sőt 7000- rel többet is gyártottak. Ez a sikersorozat folytatódott június hónapban. Minden nap 2—3000-rel lööb téglát gyártanak az előírtnál. Ez nemcsak a gyárnak, hanem munkásainak egyénileg is hasz­nos. Éppen ezért nem lehet cso­dálkozni, ha a dömpervezelo így szól a bányásznak: — Siess, mert én is a jó tégla után kapom a pénzt. Ez aztán gyűrűzik tovább. A dömpervezető a bányászt, a bá­nyász a mészmalmost, a mész- a présest, a préses a be­ás kihordót, az egész kollektíva pedig a karbantartókat noszo­gatja, hogy ismét visszaszerez­zék régi hírnevüket, több és jobb téglát adjanak az országnak. Énnek a »noszogatásnak« meg­van a maga anyagi rugója is. Ez pedig a forint. Régebben 1300— 1400 forintot kerestek azok, akik közvetlenül a téglagyártással foglalkoztak. ÍTa figyelembe is vesszük a munkás-paraszt kor­mány által engedélyezett bér­emelést, akkor is azt kell meg­állapítanunk, hogy az új bérezési rendszer —. mely főként az I; osztályú tégla gyártására cisz' tönzi a munkásokat — előnyös és érthető a munkás számára. A havi 1650, 1700 forint, a dömper­vezetőknél 1800—1950 forintos kereset ma már rendszeres. Ép­pen ezért nem lehet csodálkoz­ni, ha a brigádvezetők naponta összehívják társaikat, s aztán mindegyiknek megmondják, ki hogyan dolgozott, milyen hibát követett el, mi szükséges ahhoz, hogy biztosít­sák a kívánt mennyiségű I; osz­tályú téglát. Ez igen hasznos. Esténként egy gözmozdony siet a gyárhoz. Azért a 10 vagonért jött, amelyet új téglával raktak meg a gyár dolgozói. A teherko­csik ajtaján ez olvasható: Kom­ló, Tatahánya, Mázaszászvár. A bányászok is láthatják, hogy a jánoshalmai munkásbsrátaife tettekkel állnak helyt a munka nehéz frontján;

Next

/
Oldalképek
Tartalom