Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-14 / 137. szám
SEJ a ríml t&ntfde-mifrtenii. f— éneklik manapság a villanyfényes kultúrház tánctermében a selyemszoknyás, szép rémi lányok s huncut szemük kacsintva villan a nyalka legényekre. Mert a nóta folytatása azt mondja, hogy annak a magos templomtoronynak tetejében egy aranyos madár ül s az a madár mindig csak azt dalolja, hogy gyáva legény, kinek nincsen babája. .; Erről a nótás, dalos- szívű fiatalságról ismerik leginkább megyeszerte Rémet; híres együttese megfordult már több színpadon, saját gyűjtésű népdalainak, balladáinak, ősi népi játékoknak művészi tolmácsolásával számos elismerést szerzett, Ezeréves múlt Amúgy kicsi helység, alig több mint 2000 lakossal. Búza-, kukoricatermő határának ölelésében nagy kertekkel bokrétá- zott házak bújnak széles, árnyékos utcákba rendezve. S azt kevesen tudják — csak néhány okos falubeli vén, no meg a néprajzkutató Karsay tanító —, hogy ennek a földnek majdnem ezeréves múltja, története van... A kutatók szerint a nép- vándorlás korában nomád pásztorkodást folytató bojok lakták ezt a vidéket. Jazig, vagy avar eredetűnek tartják azt a hatalmas építményt, amely ördögárok néven Bátmonostoron, Baján, Rémen és Halason át szelte az Alföldet. Hadiút, védelmi erődítmény lehetett tegzes, íjjas elődeink korában. A tatárjárás spongyája kegyetlenül letörölte ezeket a lakott vidékeket történelmünk táblájáról. A IV. Béla korában visszatelepített kunok községei félköralakban veszik körül Rémet. A falu mellett még vagy féltucat virágzó jobbágyfalu terült: Szentpál, Borota, Dzsida, Szentmiklós, Csepes, stb. Rémi neve egy 1401-ben kelt okiraton tűnjk fel először, — majd 1464- oen mint Rym. De 1543-hgn már mint puszta szerepel ismét. A töfökdúlás tönkretette a vidéket. n»>w«t«mwm;l»»w«innM>iMwmiii Rfiegerősödni nem tudtak, túl sok volt rájuk a csapás. A népek országútién feküdtek, a történelem szekere sokszor végigtiport rajtuk. A Zsigmond- és Hunyadi-féle török háborúk idején híres hadfeivonulási terület volt az itt kanyargó péterváradi út. Jó kölest, búzát, kendert termő földjei, kövér marhát nevelő legelői s szorgalmas jobbágynépe is sok hívatlan vendéget vonzott: rác hadak rabolták, a boszniai kanonokok is igyekeztek Rémen minél több birtokot szerezni. A Dózsa-ielkelés leverése után úgy megtizedelik a lakosságot, hogy a szemtanú történetíró a heródesi népirtáshoz hasonlítja. S az életbenma- radó lakosságot a sűrűn ismétlődő pestis- és kolerajárványok sanyargat ják... 1526-ban már csak 16 adózó ház van Rémen, 1637-ben szabadul fel a vi dék a török alól, de a Rákóczi- szabadsagharc s egy újabb szörnyű pestisjárvány után ismét elnéptelenedik. Századok hon alapító munkája, küzdelme válik semmivé s a régi élet nyomait is egészen betemeti az ismét mozgásnak indult futóhomok.. 1750-bera a Czobor-család, a Wajai és Orczy bárók után gróf Grassalkoyich-birtok, a bajai uradalom része a rémi puszta. Első telepesei a szentiváni bér- »»«»»» ............... lök, akik tanyákat húznak, s aí kalyibákban lakó vándorló pász-| torok. 1771-ből való az els*í anyakönyvi bejegyzés s a századi utolsó éveiben már 169 lakosai van, háromnegyedrészben magyar, a többi bevándorolt rác,] bunyeyác telepes. Nevét Rim-j nek, Raim-nak, majd az új szá-3 zad elejétől állandóan Rém-neki írja... 1562-ben történik a fel-] parcellázás. Tíz év múlva lett önállói község Rém s a földművelés tökéletesedésével gyorsan fejlő-] désnék indul. Ekkor még hozzátartozik Dzsida-puszta s a ké-j sőbb falusodó Borota, amely a] 21 000 holdas határból 14 ezret] yisz el »staffirungnak« önállóvá] válásakor, A mát: a kicsinosodott, új épületekkel i széiesülő, jómódú emhereklaktaj Rémet már a jelenkor rajzoltai megyénk történelmének színes] térképére. De nem árt olykor] mélyebben visszapillantani a régi] idők homályába, hogy meglás-j suk: hogyan tör a napfényre, mindig fölfelé, küzdelmes esz-] tendók, évszázadok grádicsain,^ aj nép... | Pénteki fes yzetünk ♦ i ♦ / - * G. K. Potyogunk, potyogunk... Furcsa, időnként tragikomikus látvány tárul a kecskeméti járókelők szeme elé. Egy-egy gyalogos, férfi, nő vagy gyermek, gyanútlanul megy a város belterületének valamelyik járdáján és a pillanat töredéke múlva már a kövezeten hever, feltápászko- dik, fogja oldalát, fejét, karját, igyekszik rendbehozni magát; A földre pottyant hölgyeknek még külön gondja, hogy az eséskor föllibbent szoknyát minél hamarabb eredeti helyére rendezzék a férfi tekintetek élők A kecskeméti olvasók bizonyára vagy már láttak hasonló esetet, vagy már maguk is (mint például én) részesei, szenvedő alanyai voltak a Kecskeméti utcák — kissé durva — játékának; Miről is van itt szó tulajdonképpen? Semmi másról, mipt arrpl, hogy a házak kapuihoz vezető feljáró keramitkockából készült és az, miután lejtpsen van kiképezve, módfelett síkos. Aki pedig erre elővigyázatlanul, meggon- dplatlanpl rálép, az pillanatok alatt megismerkedik az anyaföld rendkívül szilárd halmazállapotával.;; Néhány nap leforgása alatt ötször láttam ilyen esést. Egyik esetben sem történt nagyobb baj. A járókelők talán még mosolyogtak is a — más kárán, nem gondolva arra, hogy ha sürgősen nem segít ezen az állapoton a városi tanács illetékes osztálya, még a mosolygókra is sor kerülhet. Szeretném javasolni, Rogy a kövezők »rontsák« el a keramit- kockákat a feljárón és tegyél? azt recéssé, érdesséIgaz, hogy ezzel megfosztanak sok embert a legkülönbözőbb látványtól, kárörömtől, mégis úgy gondolom, hogy Kecskeméten a gyalogjárók körében megnyugvást keltenének. A gyalogosok és a többször lepotyogottak nevében: M. I. >-j A MEGNYUGVÁSSAL EGYÜTT VISSZATÉRT A VERSENYKEDV IS a jämosmälmi teglägyHrbä Hogyan válik valóra I „A ZENE MINDENKIÉ”! Kodály gondolat A NAPOKBAN a lajosmizsei zenetanárok meghívására vámsunk zeneiskolájának növendékei hangversenyt adtak Lajos- mizsén. A kulturotthont teljesen megtöltötte a zene iránt érdeklődő lelkes hallgatóság. ÖRÖMMEL kísértem el iskolánk wvendékélt e szépnek ígérkező hangversenyre. Nem esa- lóálak velem együtt, akik látták és hallották e tanulságos és élményt jelentő zenei műsort. Élményt jelentett, ntért zeneiskolánk munkájának kereszt- metszetét latliatták. A műsorban az iskola növendékei a legkisebbtől a legnagyobbig tanúbizonyságot tettek zenei fádé sukrpl. Bensőségesen megható volt, ahogyan a lajosmizseiek szivükbe zárták e növendék- hangverseny rpinden műsor- számút, melynek keretében a zongora, hegedű, cselló és a fúvóshangszerek is korukat meghazudtoló tökéletességgel szólaltak meg a szereplők kezében. Tanulsága e hangversenynek, hogy a zene szeretete éS megismerése a széles néprétegek gyermekei körében örvendetesen tért hódít. Már nem a kiváltságosok gyermekei, hanem mindnyájan nemcsak hallgathatjuk, hanem művelhetjük is a művészetnek azt az ágát, mellyel szebbé tehetjük életünket és a zene csodálatos világának művészi megértésén és művelésén keresztül a zene sze- retetének generációkat nevelhetünk. NÉPÜNK műveltségi színvonala emelkedik, tömegek igénylik, szomjúhozzák a szebbet, jobbat, művészibbet. KÖSZÖNET ÉRTE népünk nevében is lelkes zenepedagógusainknak, Köszönet érte a nagymultú zeneiskola vezetőjének és tanári karának itt, a mi városunkban, Kodály szülüvárorj sában, azért a zenei úttörőmun-' káért, melynek Lajosmizsén is tanúi lehettünk. • Nagy László : Az ellenforradalmi za.i elült, j a kedélyek megnyugodtak, s az alkotó munka éltető eleme költözött a Jánoshalmi Mészhomoktéglagyár dolgozóinak leikébe is. És ennek következrpénye- ként: — Isméi felparázslott a versenyzés tüze. Nem önmagától történt. Születésénél ott bábáskodott a párts zerveze és a szakszervezet is. A kommunisták voltak, akik megmondták: több tégla kell az országnak, a bányászoknak, hogy nekvink több és jobb szén legypn. Nem . egy szűk csoport, hanem az egész kollektíva adott egymásnak találkozót április 15-én ez ügyben. A beszélgetés igen élénk, változatos, sokrétű volt, sőt mi több, hosszúra is nyúlt. Ez abból adódott, hogy a közös probléma ismét feliek kesítette a kollektívát. A cé}ju- talmak ismertetése után a régi versenytársak egymásnak nyújtották a kezüket — versenyezzünk! És másnap elkezdődött a versenyzés. Nem lett volna semrpi baj, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás. Be néha váratlan akadályok nehezítik a munkát. így volt ez most is. Az egyik nap a dömperek felmondták a szolgálatot. Mi lesz most? Hogyan szerzünk homokot? — kérdezték egymástól a vezetők, dolgozók. A leleményesség segített. Az ott dolgozó Mélyépítő Vállalat kordélycsait állítottuk ke a homokszállításra. Sikerült biztosítani az üzemeltetést. Bár nappal később a téglagyártás szünetelt géphiba miatt. Aztán d pohárba sűrített napsugara^ r»ersenpén Magunk között legyen mondva, szerencsénk volt, hogy azok a »bizonyos légköri zavarok« csak késő este tudatták velijnk, hogy a jóból, akarjuk mondani: a jó borból is megárt a sok. így, ha utólag is, de aláírnunk van némi bepillantást nyújtani a kedves olvasónak a minap Kecskeméten megrendezett megyei borversenyről, ahol a borvirágnak se hírét, se hamvát, annál többször láttuk azonban a poharak alját. De nem akarunk visszaélni a kivételes kóstolói helyzetünkkel, ezért rátérünk a clolog érdemi részére. Hogy mi volt ott? Azt így papirosról nehéz elképzelni. Hiszen a homok kincsének Bács megyei színe-java, több mint 250 borfajta várt és került elbírálásra; Azért ha jól meggondoljuk, előzőleg is történhetett velünk valami, mivel a keddi cikkünkben csak a kecskeméti nedűket emlegettük. Se kő, akgrjuk mondám, se baj, mivel mpst, ha nehezen is, de valahogy majd csak ki- borigáljuk a történteket. Mielőtt azonban végképp úrrá lenne rajtunk a bqrivástól sokat író hangulat, elmondunk a látottakból egyet s mást. Summa summárum, anyagi helyzetünkön szépen lendítene egy-egy díjtárgy ára. Borfejtőgép, magasnyomású permetezőgépek, ezüstserleg, kristályváza, ezüsttálca, porozógépek, kékkő utalványok, a többit majd megtudják június 23-án. Tudniillik, ekkor lesz a díjnyertes borok kiállítása Kecskeméten és ott veszik majd át a jutalmat a nyertesek. Persze, magunknak is feltűnt, hogy neveket eddig .egyáltalában nem is írtunk. De nem is lehetett, mert elfedtek előlünk mindent. Ami igaz, az igaz =* nagyon titokzatosan ment ez a bíráló dolog. A négy bizott-ág így azt sqm tucjta, ki fia borát issza. Furcsa egy mesterség ez, mondhatjuk. Mindig csuk ilyeneket hallott az ember: 1956-os évjáratú kadarka, rizling, ezerjó, a tqbbit aztán döntse el a kóstoló. Az viszont már baj, ha a kóstolót dönti el a bor. Volt aztán ott szürke barát, olasz rizling, muskotály, burgundi, velteli- ni, tramini s csak a szakértők tudják megmondani, mi mindent lehetett még ott inni. Mondták is azok rendületlenül, de hogy mennyi »borvirágos« jelzőt tettek hozzá az öreg Scholcz Albin bácsi, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola helyettes vezetőjével az élükön — bevalljuk, az nekünk már érthetetlen volt. Ugyanis a nektárnak itt levő mesterei egy olyan furcsa nyelvet beszéltek, amit a magunkfajta hétköznapi embere)? kevésbé értenek a mondott értelemben. Ami nem is csoda, hiszen egy nőt aligha lehet olyan harmonikusan jellemezni, mint ahogy itt tették a pohárba sűrített csillqgó napsugarakkal. Volt ott kérem, testes bor, rövid bor, hosz- szú bor. Volt gömbölyű bor, síma bor, üde bor, illatos bor. A hétköznapi jelzőket már nem is említjük- Mivel azonban a nyertesek sorrendjét már tegnap közöltük, csak annyit mondunk még el, hogy a végső döntés nagyon nehéz vplt, hiszen a borkóstolóknak még a)- konyattájt is 52 fajta olyan borból kellett kiválasztani a leginkább megérdemelt díjnyerteseket, aminő italokra a bizottságok tagjai már előzőleg ezt mondták: — Halljátok, ezt még a jó borivók sem taksálják többre egy liternél. Igazuk •voit. Mi is becsíptünk tőle; Sándor Géza ki tudná még felsorolni, hogy m) mind«1 törtpnt. Egy biztos, nem volt olyan akadály, amit le ne gyűrtek volna. Igaz, áprilisban még 45 ezerrel kevesebb tégla készült a szükségesnél. Májusban már pótolták az elmaradást, sőt 7000- rel többet is gyártottak. Ez a sikersorozat folytatódott június hónapban. Minden nap 2—3000-rel lööb téglát gyártanak az előírtnál. Ez nemcsak a gyárnak, hanem munkásainak egyénileg is hasznos. Éppen ezért nem lehet csodálkozni, ha a dömpervezelo így szól a bányásznak: — Siess, mert én is a jó tégla után kapom a pénzt. Ez aztán gyűrűzik tovább. A dömpervezető a bányászt, a bányász a mészmalmost, a mész- a présest, a préses a beás kihordót, az egész kollektíva pedig a karbantartókat noszogatja, hogy ismét visszaszerezzék régi hírnevüket, több és jobb téglát adjanak az országnak. Énnek a »noszogatásnak« megvan a maga anyagi rugója is. Ez pedig a forint. Régebben 1300— 1400 forintot kerestek azok, akik közvetlenül a téglagyártással foglalkoztak. ÍTa figyelembe is vesszük a munkás-paraszt kormány által engedélyezett béremelést, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy az új bérezési rendszer —. mely főként az I; osztályú tégla gyártására cisz' tönzi a munkásokat — előnyös és érthető a munkás számára. A havi 1650, 1700 forint, a dömpervezetőknél 1800—1950 forintos kereset ma már rendszeres. Éppen ezért nem lehet csodálkozni, ha a brigádvezetők naponta összehívják társaikat, s aztán mindegyiknek megmondják, ki hogyan dolgozott, milyen hibát követett el, mi szükséges ahhoz, hogy biztosítsák a kívánt mennyiségű I; osztályú téglát. Ez igen hasznos. Esténként egy gözmozdony siet a gyárhoz. Azért a 10 vagonért jött, amelyet új téglával raktak meg a gyár dolgozói. A teherkocsik ajtaján ez olvasható: Komló, Tatahánya, Mázaszászvár. A bányászok is láthatják, hogy a jánoshalmai munkásbsrátaife tettekkel állnak helyt a munka nehéz frontján;