Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

A megyei pártaktíva vitája (Folytatás az. 1. oldalról.) hogy a tanácsokba jó elvtársa- ■ kát javasolunk, hanem arra is szükség van: a felsőbb szervek adják meg a szakmai irányítást i beállított uj tanácsvezetőknek. Akik a járási, vagy megyei ta­nácsnál dolgoznak, nagyobb se­gítséget adjanak a helyi taná­csoknak. Egy alkalommal bent jártam Kecskeméten a Kiskőrösi Gépállomás bizonyos ügyeinek elintézése céljából. Rendkívül barátságtalan fogadtatásban volt részem és emellett a? általam képviselt ügyben nem csináltak semmit. Az ilyen helytelen dol­gok visszajutnak a községekbe és lejáratják az illető szervet. Németi Ferenc elvtárs, a Kecskeméti ,,Ssalvai Mihúly* niunkásörcgység parancsnoka Beszéde elején a marxizmus- leninizmustól idegen nézetek el­leni harc kérdésével foglalko­zott. Azután arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy tapasztalata sze­rint az egyes gazdasági és hiva­tali szervek megtisztítása nem tolyik megfelelő következeteség­gel. Számos esetben előfordul, hogy egyik helyről elbocsátanak olyan személyt, aki magatar­tásával károkat okozott, ugyan­akkor a másik intézménynél felveszik, sőt gyakran maga­sabb fizetéssel alkalmazzák. — Példának hozta fel. hogy. a Ja- kabszállási Állami Gazdaságból elzavart könyvelőt a Bugaci Ál­lami Gazdaságban alkalmazták. A továbbiakban azzal foglal­kozott, hogy azokat az elvtár­sakat, akik az ellenforradalom alatt és közvetlen utána meg- állták a helyüket, becsüljük meg. •Befejezésül a munkásőrségek­kel foglalkozott. Arra kérte a . pártszervezeteket, hogy na­gyobb gondot fordítsanak a munkásőrségekre, becsüljék meg őket, segítsék munkájukat, mert ha szükség lesz rá, a mun­kásőrökre mindenkor számít­hatnak. Kölnit Béla elvlars, K iskunfélegyháza Kedves Elvtársak! Én a be­számoló tartalmával teljes egé­szében egyetértek, örvendetes, hogy bátran, személy szerint Is bírálta a hibák elkövetőit. Üj- szerü és jó jelenség, hogy Ilyen élesen felvetjük a hibákat, prob­lémákat. Reméljük, ezek után változást várhatunk a munká­ban is. Nálunk, a Bányászati Beren­dezések Gyárában, bevezették a teljesítménybérezést. Ez helyes, csak az a baj, hogy megszabtak egy plafont, 150 százalékot, és az ezen felüli teljesítményt nem lehet kifizetni. Ügy gondolom, ez az intézkedés káros a nép­gazdaság számára, mert nálunk számos dolgozó többet tudna teljesíteni a 150 százaléknál. Kohut elvtárs csatlakozva az előtte felszólalókhoz, ugyancsak javasolta, hogy a párt neve Ma­gyar Kommunista Párt legyen. Sarok Untai elvlárs, Oumirecse A beszámoló nagy részével egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a beszámoló igen helyesen ele­mezte a megyében az ellenfor­radalom előkészületét, lefolyá­sát. Elmondotta, hogy ez az első beszámoló, amely személy szerint is bírált több elvtársat és ezt biztató, örvendetes jelen­ségnek tartotta. Ezután az el­lenforradalmi események tanul­ságaival foglalkozott. Rámuta­tott arra, hogy az ellenforradáí- márok és szekértolóik, a revi­zionisták becsületes elvtársakat sztálinista, rákosista jelzőkkel illettek és igyekeztek lejáratni. A párt annakidején nem volt (elkészítve az ilyen rágalmak visszaverésére és szétzúzására. Ebből sok baj származott.. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy novemberben az ellenforrada­lom nyomására igen sok elv­társ lett a párt- és államappa­rátusból eltávolítva. Vélemé­nyem szerint ezeknek az elv­társaknak nagy része megbízha­tó, párthű elvtárs volt. Ha hi­bákat követtek el. altkor azt a párttal együtt követték el és az lenne a feladat, hogy ezeknek az elvtársaknak módot adjunk, hogy hibáikat a párttal együtt javítsák ki. A sztálinista és a rákosista váddal kapcsolatban egy érte­kezletre emlékeztetem a jelen­lévőket, ahol Ljamov elvtárs tisztázta körünkben elsőnek ezt a kérdést. Azt mondotta: — Le­gyen büszke az a magyar kom­munista, aki munkájával kiér­demelte, hogy az ellenség őt sztálinistának nevezze. A továbbiakban javasolta a megyei bizottságnak, hogy fog­lalkozzék azoknak az elvtársak- nagy az ügyével, elhelyezésével, akik az ellenforradalmi idő­szakban, vagy utána kikerültek a párt és állami apparátusból. Ezután a falusi értelmiség problémáiról beszélt. Javasol­ta. hogy a jövőben nagyobb gon­dot fordítsunk a fiatal szocia­lista értelmiség nevelésére és a régi rendszerrel és gondolkodás- móddal szakítani nem tudó ér­telmiségiek lecserélésére. El­mondotta, hogy egyes minisz­tériumokban, így a Népműve­lési Minisztériumban is vannak olyan személyek, akik mentege­tik az ellenforradalmi cselek­ményeket elkövetett értelmisé­gieket. Hangsúlyozta, hogy hely­telen lenne más alapon, mint az elvégzett munka alapján ér­tékelni egyes értelmiségiek ma­gatartását és minden módon elő kell segíteni a régi értelmi­ségiek politikai fejlődését is. Ezután termelési kérdésekről szólott. Javasolta, hogy a koráb­bi idők gyakorlatához hasonló­an, most is nagyobb kedvez­ményt adjanak a szőlő- és gyü­mölcstelepítőknek. Ez feltétle­nül elősegítené a mezőgazdaság belterjes fejlődését. Másik ja­vaslata a kiskunsági öntözőcsa­torna létesítésére vonatkozott, amely kisebb költséggel na­gyobb terület öntözését tenne lehetővé, mint a tiszalöki duz­zasztó rendszer. Ezzel kapcso­latban helytelenítette, hogy a Nemzeti Bank nem adott hitelt a solti Szikra Termelőszövetke­zetnek, ahol az 50 holdas esőz- tető berendezés fejlesztésével még 250 holdat lehetne öntözni. Gál Mihály eivlárs, Kiskunhalas Két problémát érintett felszó­lalásában. Az egyik az volt, hogy igen sok engedélyt adtait ki ba­romfi- és tojásfel vásárlásra. De az engedéllyel rendelkezők mel­lett, jogosítvány nélkül is, so­kan felcsaptak kofának és fe­kete kereskedelemmel jelentős jövedelemre tesznek szert, — amellett nehezítik az állami to­jás- és baromfifelvásárló szer­vek munkáját. Javasolta, hogy a belügyi szervek és a tanácsok gondosabban ellenőrizzék a fel­vásárlást. Ezután a tanácsi alkalmazot­tak körében eluralkodott rideg magatartást tette szóvá. Sok ta­nácsi dolgozóval előfordult — mondotta —, hogy másként be­szél a főnök előtt és másként az egyszerű ügyféllel, akitől nem tart, azzal szemben goromba, udvariatlan, Sándor József elvtárs. a Központi Bizottság tagja Elöljárójában leszögezte, hogy egyetért a beszámolóval és azokkal a bíráló felszólalások­kal, amelyek megállapították, hogy nem folyt következetes harc az ellenforradalmi elemek­kel szemben. A továbbiakban a magyarországi ellenforrada­lom kirobbanásának okaival és tanulságaival foglalkozott. Meg­állapította, hogy a korábban el­követett hibák ellenére a Ma­gyar Dolgozók Pártja júliusi központi vezetőségi határozata megteremtette a hibák kijavítá­sának előfeltételeit. Ezért ha­mis a revizionistáknak az az ál­lítása, hogy hazánkban csak fegyveres eszközökkel lehetett a jó politika előfeltételeit meg­teremteni. Az ellenforradalmi lázadás­ból elsősorban azt a tanulságot kell leszűrni — mondotta —, hogy a proletárdiktatúra idején nem szűnik meg, csak más formákat ölt az osztályharc. Éppen ezért erősítenünk kell a proletárdiktatúra mindkét olda­lút, a munkásosztály, a dolgozó nép demokráciáját egyrészről, és az ellenforradalom, a dolgozó nép ellenségeinek elnyomását másrészről. Súlyos történelmi lecke tanított meg bennünket arra az igazságra is, hogy párt nélkül, eszmeileg és szervezetileg szilárd, egysé­ges kommunista párt nélkül nincs proletárdiktatúra. Mindezt, jól tudják az ellenfor- radalmárok ős revizionista segí­tőtársaik is, ezért támadták el­sősorban a pártot és a funkcio­náriusokat. Tudták, hogy párt nélkül a proletárdiktatúra olyan, mint az az ember, akit meg­fosztanak a szemétől. Sándor elvtárs tájékoztatta az aktívát a párt erejének és tag­létszámának növekedéséről. El­mondotta, hogy mintegy 330— 340 000 tagja van már az MSZMP-nek. A , párttagok 54 százaléka munkás, 18 százaléka dolgozó paraszt és az értelmiség aránya is magasabb, mint a Magyar Dolgozók Pártjában volt. Hiba lenne — állapította meg —, ha olyan felduzzasztott létszámú párt szervezését tűz­nénk ki . célul, mint amilyen az MDP volt, Azonban elsősorban a munkások, a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozó parasz­tok és az értelmiségiek leg­jobbjaival tovább kell erősí­tenünk pártunkat. Különös gonddal kell őrködnünk a párt egységén. Ez az egység ne m valósulhat meg és nem lehet szilárd a hi­bás nézetek elleni harc nélkül. A fő csapást jelenleg a revizio­nista nézetek ellen kell mér­nünk, de nem szabad megfe­ledkezni a dogmatizmus hibái­nak kijavítására irányuló mun­káról sem. Az elvi problémák közül vé­gezetül a proletár nemzetközi­bég kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Nagy Imre és revizionista csoportja nem véletlenül akarta kiszakítani ha­zánkat a szocialista országok tá­borából, nem véletlenül lépett fel a varsói szerződés ellen. A Szovjetunióhoz és a ba­ráti, népi demokratikus or­szágokhoz fűző szövetsé­günk és elszakíthatatlan ba­rátságunk ugyanis legfőbb biztosítékát jelenti számunk­ra annak, hogy a magyar nép nem esik az imperialista országok hálójába, megőriz­heti szabadságát cs függet­lenséget, szocialista építésé­nek vívmányait. A továbbiakban gazdasági kérdésekről beszélt és aláhúzta annak szükségességét, hogy a párt szervezetek figyelmét ebbe az irányba kell fordítani. Mielőbb meg kell szüntetni ezt a visszás helyzetet, hogy a kifizetett bérek mögött nincs meg a megfelelő ter­melési érték. A nemrég történt árkiigazítás­ról is megemlékezett, amelyet a kifizetett bérek és a fogyasztási cikkek gyártása közötti arány­talanság tesz szükségessé. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy ez az árkiigazítás . egy folyamat kezdete, vagy a vége volt-e, így válaszolt: — Ez kezdet cs egy­ben a befejezés is. Amint ezt a Központi Bizottság legutóbbi ülése leszögezte, a pártnak és a kormánynak az a törekvése, hogy a jövőben, a termelés nö­vekedésével arányban, leszállít­ja az árakat. Végezetül a falusi EPOSZ szervezetek és a KISZ problé­májával foglalkozott. Helytelen az a törekvés — állapította meg —, hogy egyes pártszervezetek egyesapásra mindenütt KISZ-t akarnak szervezni, az EPOSZ helyett. Az is hibás nézet, hogy majd csak évek múltáp fogha­tunk ehhez hozzá. Az EPOSZ szervezeteket ott kell átalakí­tani, ahol ennek az előfeltételei megértek, vagyis van már jól működő, erős pártszervezet. Befejezésül az MSZMP Köz­ponti Bizottságának jókívánsá­gait tolmácsolta Sándor elvtárs a Bács-Kiskun megyei .pártaktí­vának és rajtuk keresztül a me­gye párttagságának, Magyaródi Sándor elvtárs, Kecskemét Beszéde elején annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy az aktíva beszámolója és vitája alapján a pártmunkában ko­moly fellendülés fog következni. Ezután a tömegek megnyerésé­ért való harccal, a gazdasági ne­hézségek leküzdésének felada­taival foglalkozott. Bírálta azo­kat a pártszervezeteket, ame­lyek a politikai nevelő munkát elhanyagolják és befelé fordul­nak. Hangoztatta, hogy a gaz­dasági bajainkat addig nem tudjuk leküzdeni, amíg a párt­szervezetek nem irányítják és ellenőrzik megfelelően a ter­melő munkát. Ezután az eszmei, ideológiai nevelés javítását sürgette. Ki­fogásolta, hogy a jobboldali né­zetek ellen nem folyik megfe­lelő . elvi harc. Bejelentette az aktívának, hogy a Kecskemét városi pártbizottság az ősszel hároméves esti egyetemet indít és így kívánja előmozdítani a párttagság, elsősorban a veze­tők marxista—leninista képzé­sét. BodóczHy László elvtárs, a megyei bíróság elnöke Felszólalásában válaszolt a bíróság és ügyészség munkájá­ról elmondott bíráló megjegyzé­sekre. Elmondotta, hogy a me­gyei bíróságon csak január vé­gén alakult meg a pártszerve­zet, e ez a körülmény hátrál­tatta az eszmei kérdések tisztá­zását is. Hasonlóképpen kevés segítséget kaptak korábban fel­sőbb igazságügyi szervektől is a bíráskodás osztályjellegének helyes érvényesítése, az ellen- forradalom elleni bűnüldöző munka javításához. Arra kérte a pártszervezeteket, hogy adja­nak nagyobb eszmei és politikai segítséget az igazságügyi szer­vek dolgozói körében még fel­lelhető téves nézetek tisztázásá­hoz. Felhívta a figyelmet a népi ülnökök rövidesen sorrakerülő pótválasztására és bírálta azo­kat az üzemeket, amelyek vona­kodnak dolgozóikat ülnöki fel­adat betöltésére elengedni. Germán József elvlárs, Baja A pártéletben helyenként, így Baján is elharapózott intriká­val foglalkozott felszólalásában. Rámutatott arra, hogy az áská- lódás megbontja a párt egysé­gét, a politikai és gazdasági tennivalókról eltereli a figyel­met, tehát nagy károkat okoz­hat a pártnak. Sanyi Mihály elviárs, MÁV A vasutas pártszervezetek szer­vezéséről és problémáiról szó­lott. Bejelentette a megyei aktí­vának, hogy Bács-Kiskun me­gyében is megalakult Kiskunha­lason a vasutas pártszervezetek pártbizottsága. Részletesen is­mertette, hogy az ellenforradal­mi időkben hogyan próbálták eltávolítani a szilárd kommu­nistákat a MÁV-tól és hogy 'je­lenleg milyen feladatokat olda­nak meg az erősödő vasúti párt- szervezetek. Pallos Ferenc eivtárs, a megyei tanács elnöke felszólalása elején elmondótta, hogy egyetéb, azzal a bírálattal, amelyet az intéző bizottság és néhány elvtárs gyakorol a taná­csok munkájában levő fogyató-' kosságokkal kapcsolatban, Ez­után azzal foglalkozott, hogy a megyei tanácsnál valóban sok erőt fordítottak arra, hogy ha­táskörét növelje és ilyen érte­lemben egyes tárcákkal vitatkoz­tak, bizonyították annak helyes­ségét, iiogy a helyi tanácsok ha­táskörét növelni szükséges. — Hangsúlyozta, hogy ebben a kér­désben álláspontjukat nem is változtatták meg, mert azt tart­ják, hogy a területi vezetés és a központi vezetés helyes arányait ki kell alakítani. Kifejtette, hogy véleménye szerint nincsen terü­leti vezetés, nincsen politikai ve­zetés, hogy ha nincs megfelelő hatáskör. Foglalkozott azzal, hogy min­den ellenkező híresztelés ellené­re a tanács végrehajtó bizottsá­gában olyan eszmék, amelyek ellentétesek lettek volna a pári törekvéseivel, nem voltak és nincsenek. Ezután la proletárdiktatúra tömegbázisának kiszélesítésével kapcsolatban a tanácsok szere­péről szólott. A proletárdikta­túra, mechanizmusában — mon­dotta — a tanácsok foglalják el azt a helyet, hogy a tömegek közé viszik a párt politikáját és a párt politikáját valósítják meg a maguk ierületén. Másszóval ezen a téren nem szabad csak a pártszervezetek erejét tekinteni, támaszkodni kell arra a mecha­nizmusra, a tanácsokra, amelyet a párt létrehozott, A továbbiakban a munkafe­gyelem megszilárdításával, a gazdaságban az egyszemélyi fe­lelős vezetés megszilárdításának szükségessógével, az ellenforra­dalom által okozott gazdasági nehézségek leküzdésével, vala­mint az ellenséges elemek eltá­volításának kérdésével foglalko­zott, Gyetvai József elvlárs, Kiskunfélegyháza Gyetvai elvtárs, tanfelügyelő a sokat vitatott pedagógus-kérdés­hez szólt! hozzá. Elmondotta, hogy az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar és bizonytalan­ság felszámolásában jelentős előrehaladást értek el. Számos értekezleteit és kötetlen beszél­getést tartottak, ahol őszintén, nyíltan megvitatták az úgyneve­zett kényes problémákat is. Ezek a beszélgetések azt ered­ményezték, hogy a járás peda­gógusainak zöme ma már vilá­gosan lát és a párt politikájá­nak alapvető kérdéseivel egyet­ért. Elmondotta azt is, hogy a járásban jovúbb folytatják az ellenforradalmi tevékenységben részvevő pedagógusok ügyének kivizsgálását. Néhány pedagó­gus! már Je is váltottak, akikről kiderült, hogy szervezői és irá­nyítói voltak a helyi ellenséges cselekményeknek. Arra hívta fel a pártszervezetek figyelmét, hogy nagyobb segítséget adja­nak az elvi kérdések tisztázásá­val és közös megvitatásával pe­dagógusainknak, mert csak így remélhetjük, hogy a felnövekvő új nemzedék szocialista szellem­ben nevelkedik. Molnár Frigyes elvtárs zárszava Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! A hozzászólások azt tanúsították, hogy a megyei kommunista aktíva részvevői egyetértenek az intéző bizottság beszámolójának főbb politikai célkitűzéseivel, politikai irány­vonalával. Igyekeztünk összké­pet adni árról, hogyan zajlottak le az események, mit tegyünk, hogy eredményesebben tudjuk betölteni szerepünket megyénk szocialista építésében. Ügy gon­otulvtillua a a. oiUtWuU.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom