Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

A garai délszláo isfiela gOlldjSii HA EGY EMBER a közösség gondjait is egyéni gondjainak érzi, akkor lankadatlan akarat­erővel veti latba minden erejét, a közösség életének szebbététele érdekében. Ez a gondolat csendült ki Gor- ianac József délszláv igazgató leikéből. Amikor elkezdtünk be­szélgetni. gondolataiba kitöröl­hetetlenül szövődött bele a gyer­mek és az iskola. A nevelő fe­lelősségérzete egy pillanatra sem v eszett el az apró gondok biro­dalmában, mert szenvedélyes, társadalom iránti szeretete a távlatot megvalósíthatónak lát­ja. Nem szűkíti le kishitűségből a küzdelmek által elérhető le­hetőségeket, s nem nagyítja fel, az apró gondokat, hanem a va­lóság szemüvegén keresztül néz, dönt és határoz. A délszláv nevelők problémá­járól beszélgetünk. — Találunk jócskán belőlük — mondja nevetve, s a követ­kező pillanatban már azokról folyik a szó. Keserves és elszomorító tény, hogy a délszláv pedagógusoknak nincs biztosítva az egyetemen és főiskolán a levelezői továbbkép­zés. így továbbtanulási lehető­ségük korlátozva,van, s csak az egyéni művelődés, önképzés út­iára szorítkozhatnak. HÁNY LEVELET kézbesí­tett már a posta a minisztéri­umba, hogy küldjenek le a délszláv iskolákba is a szocia­lista tantervből, ami a nemze­tiségi csoportokra vonatkozik. De mivel ez jogos kérelem volt, így süket fülekre talált. Három év óta nem kaplak tantervet, így egy régi, divatjamúltat hasz­nálnak, amelyben sok ideológiai es politikai hiba hemzseg. — Tíz év óta a minisztérium nem hívta össze a megye dél­szláv pedagógusait megbeszélés­re. Úgy látszik, abban a szent meggyőződésben élnek, hogy ná­lunk minden rendben van és nincs segítségre, felvilágosítás­ra szükségünk. MAJD AZ IFJÚSÁG kulturá­lis nevelésére terelődött a szó. — Hát ezzel a kérdéssel Is hadilábon állunk. Meg kell mon­danom őszintén, hogy nincsenek délszláv színdarabok a fiatalok számára. Itt felmerül az a gon­dolat, hogy vagy a Délszláv Szö­vetség alszik, vagy a páncél­szekrények süllyesztőiében he­vernek a színdarabok. Az emberek naponta ostro­molnak, hogy mi lett a sorsa egyetlen délszláv nyelvű újsi-i gunknak, a Nase No vine-nek.' Ezt én magam is szeretném tud­ni. — Felsőbb szerveinktől ne m, érzünk, kellő gondoskodást és se-i gíteni akarást. Amiket itt dió-] héjban elmondtam, ezeken kel-] lene a legsürgősebben változtat.-', ni, meri ezek a fennálló gátló] akadályok csak nehezítik továb­bi munkánkat. így nem hirdet-: hetünk mi sem gondmentes egészséges életszemléletet, ha a] legszükségesebb feltételek nin csenek számunkra biztosítva. Ezek után rátértünk az októ-! béri ellenforradalom időszakára: A délszláv dolgozók nyugodtan, higgadtan figyelték az esemé­nyeket. AZ IGAZGATÓ elvtárs büsz-i kén mondja: — A megyében élő délszláv] nevelők közül egy sem vett részt] az ellenforradalomban. Többen már a kirobbanás pillanatában úgy vélekedtek, hogy ez minden,: csak nem forradalom. — Amikor megkezdődött az] MSZMP szervezése, hat pedagó-] gusom közül hárman azonnal je-j lentkeztek a pártba. S azóta is rendszeresen, meggyőzéssel vég­zik pártmunkájukat. Lélegzetvételnyi szünetet tar­tunk. Az igazgató magábame-i rültén» gondolkodik, majd Így] folytatja: — A mi legnagyobb és legfon-] tosabb pártmunkánk a gyermek] szocialista nevelése. MENNYI IGAZSÁG van eh-i ben a rövid, tömör mondatban.; S ez nemcsak igazság, hanem] hitvallása is a gyermekeket iga-! zán szerető, a szocializmus esz-] méivel egyetértő, becsületes ne-j velőknek. Bieliczky Sándor ] Ho o gyár neve az újságba kerül üaBaiaiRu sokat vitatott a Vzoni létszám és ilUJ U.ZJ U1 i I 'lt!ll!l!!|[|!lll||||||||||||l||i Bajáról Kecskemétre a hír — ha nem is a posta közvetíti — szárnyakon jár. Hozzánk is elju­tott az, hogy a Bajai Ruhaüzem­ben nem szeretik, ha a gyár ne­vét kiírják az újságba, — he­lyesbítek, ha úgy írják ki az új­ságba. .: Miért mondják azt, hogy ha? Gondatlanul gazdálkodik az üzem? Legalábbis a helyi felsőbb szervek így ítélik meg. Ezt in­dokolják is: 77 százalékkal több munkást és 120 százalékkal több bért fizettek ki az idén az első három hónapban, mint tavaly. Hát ez bizony több a soknál és ha csak ezt nézzük, el kell fo­gadnunk: drágán termel az üzem. Csakhogy egy és más is történt az idén, amit nem szabad a<jdzs-> gálódásnál figyelmen kívül hagy-? ni. Tavaly az első negyedévben# egy üzemrészben 226 dolgozót csak inget gyártott. Ennek nagy* a termelési értéke. Az idén két? üzemben folyt a munka. Azj egyikben inget, a másikban női* és bébi holmit gyártottak. Az| utóbbinál növekedett a munka-j igényesség. Csak egy példát, j Amíg régebben négy dolgozó há-J rom hónap alatt 40 000 forint} termelési értéket termelt, addig’ az idén hét dolgozó a női és bébi holmiknál három hónap alatt 20 ezer forint termelési értéket ho­zott létre. így nem lehet csodál­kozni, ha nőtt a dolgozók létszá­ma és csak 2 600 000 forinttal na­gyobb az első negyedévi terv, mint a tavalyi. rinte indokolatlan munkainten­zitás-csökkentést és a munkás­paraszt kormány által engedélye­zett 13,4 százalékos béremelést. Nem a vállalat hibájából nőtt ennyire a bérhányad, hanem a felsőbb szervek — igazgatóság — beijedéséből. De még ennek el­lenére is megtették azt, amit meg tudtak tenni. Éppen ez ve­zetett oda, hogy az egy főre eső termelés az első negyedévben 4300 forinttal volt nagyobb, mint tavaly. Ugyanakkor az átlagke­reset 870 forintról 992 forintra emelkedett, azaz nem érte el az engedélyezettet. A nyereség pe­dig több mint az első negyedév­ben. Az emelkedésből látható, hogy a munkaintenzitás csök­kentése egy bizonyos mértékig a forintban realizálódik. Tehát nem 13.4, hanem jóval több a béremelés. És még csak annyit: Dermeoení az üzem 11,9 százalékos bérhá­nyaddal dolgozik. Azt hiszem, ez mindennél világosabban bizo­nyítja, hpgy nem is dolgozik olyan rosízul, még ha a felsőbb szervek — igazgatóság — jóvol­tából történtek is olyan hibák, amelyek kiküszöbölése folyamat­ban van. Nem akarjuk hosszúra nyúj­tani a szót. De igen sok tényt tudnánk felsorolni, mely tényleg indokolja, hogy nem érdemelték meg az ütem dolgozói, hogy úgy kerüljenek az újságba, mint akik gondatlanul gazdálkodnak a nép vagyonával. Ezt így kategoriku­san leszögezni valótlanság. Nem kétséges, van még tennivaló, de ez a cikk is rövid bepillantást nyújtott és tájékoztatott arról, hogy mi az igazság a létszám­éi bérügyiben. Vcncsz Károly Wartburg gépkocsik érkeznek hazánkba Mi minden történik egy rövid perc alallíj Kiszámították, hogy a Földün-J kön élő emberek percenként át-? lag 600 000 csésze kávét isznak és? 300 000 tonna burgonyát, négy? tonna húst, 50 000 darab tojást! és 250 000 cipót esznek. Percen-i ként átlag két és fél millió le-? velet adnak postára, kilenc mii-] lió férfi hajt fel egy-egy pohár] sört, 78 000 nő próbál új kalapot,? 3500 ember követ el bűntényt és] 2000-en vonulnak börtönbe, Mi a helyzet a bérnél?? — Nem mi kértük, úgy adták,? s meg se kérdeztek bennünket? — mondják a gyár vezetői. Dej mi tisztán akarunk látni. Mi itt] a helyzet? A felvilágosítást, azt iratokba való betekintést készsé-l gesen megadják. Az üzem részé-* re az igazgatóság olyan munka-] intenzitás-csökkentést adott, — a? gyár vezetőinek megkérdezései nélkül —, amely azt mutatta,} nem ismerik a Bajai Ruhaüzem] problémáit. Mit tehetett mást a| vállalat, mint elfogadta a sze-* Ma már csaknem az ország minden részében ismerik a »Wartburg« gyártmányú személygépkocsikat, melyeket Német­országból hoztunk be. Napjainkban magánszemélyek, főleg a vidéki orvosok cs a tudományos elet kiválóságai is vásárol hatnak gépkocsit. — Képünkön a Budapestre vasúton szál­lított »Wartburg« gépkocsik láthatók. Sin JOU\ IH\1: Az első karavánnak március 10-én kellett indulnia. Még akartam várni a második csoport útrakelését, hogy megakadályozzam az utolsó pillanatban rendszerint beálló zavarokat. Ügy gondoltam, hogy egy nap alatt két menetszakaszt teszek meg és utolérem az élcsapatot. Mindnyájan kimentünk Bhadgaonfia, hogy az indulást lássuk. Emlékezetes nap volt ez. A lázas izgatottság légkörében száz meg száz ember lótott-íutott erre- arra, míg nagy terefere közepette összekötözték és hátukra igazítottam terheiket. Közöttük hol itt, hol ott tűnt fel Charles Wylie és Tenzing alakja. A nagyarányú megmozdulás ellenére is tökéletes rend uralkodott: Charles és Tenzing remek munkát végeztek és a jól megszervezett indítás mindnyájunkra igen biztatóan hatott. Mindenkiből bizakodó jókedv áradt és az idő, rövid ború után, az általános hangulat derűjét tükrözte. Khumbu felé Utunk keletnek vitt. a Himalája vízválasztója felöl aláhúzúdó víz­folyások és völgyvonulatok irányát keresztezve. Rézsut szeltük át a terep természetes lejtését — mély völgyekbe ereszkedtünk le, tajtékzó hegyi- patakokon, szélesebb, sebesen rohanó folyókon keltünk át, majd felfelé törtettünk a messzenyúló hegyoldalakon. A táj szétterült, a szem messzire kalandozhatott a hegyoldalak széles térségein, a termékeny, barátságos tanyákkal teleszórt földeken keresztül. Az egész_vidéknek melegen kivo­nató, vendégszerető arculata volt. Az ösvényen sűrűn találkoztunk a hely­beli lakosokkal: a lányok üde, színes látványt nyújtottak nagy fülbevalóik­kal, üveg-karpereceikkel és vörös szemekből fűzött nyakláncaikkal; a kur­tára nyírt hajú férfiak fakó és fölöttébb takarékos ruházata kévésnél: tunt az éghajlathoz viszonyítva. A völgyeket elválasztó gerinceken a szépséges rhododendron-övezetben jártunk; a bütykös, összevissza csavarodó fák virágai a magasabb tájakon skarlátvörösből rózsaszínbe, majd 3000 méteren felül fehér és sárga színekbe halványodtak. Az erdőket a magnóliák lehul­lott bódíló illatú virágai hintették tele, Ibolya&zínü primulák leptek be 13 az ösvényt és nem győztünk betelni a Himalája madárvilágának csodála­tával. Meg sem kísérlem leírni a napmadár, a zöldesén csillogó légykapó, a vörösfejű és zöldhátú cinege, a skarlátszínű minivet pompás tollazatá­nak drágakőszerű ragyogását. Már a nevük is egzotikus, tarka képzelet­világot varázsolt elénk. Stobart és Gregory fáradhatatlanul igyekeztek megörökíteni ezeket a látomásokat. Naphosszat ott lelhetett látni őket az ösvény mentén, valamely kiemelkedő ponton, hogy egy-egv megkapó táj­részletet megörökítsenek, vagy mozgóképet vegyenek fel a menetelő karavánról. Napról napra nagy érdeklődéssel figyeltük a népet és egyszerű élet­módját, amint két keze küzdelmes munkájával művelte földjét a hegy­oldalakból kihasított teraszok keskeny pásztáin, vagjt burgonyát termelt a 2700 m magas gerinceken, lépésről lépésre hódítvsj el a termőföldet a hegyektől, csakúgy, mint szűkebb hazámban a walesi parasztok. Furcsa volt látni a fák ágai közé felrakott szénaboglyákat. Amint egyik körzet­ből a másikba jutottunk, a lakóházak jellege megváltozott, — egyhelyütt fából hasított zsindelyekkel födték be és súlyos kövekkel rögzítették le a tetőt, mint az Alpok sok táján szokás, másutt zsúppal, vagy nagy, lapos kövekkel födték, Megfürdöttünk és ruháinkat kimostuk a tisztavizű he­gyi patakokban, amelyeket az évnek ebben a korai szakaszában a gleccse­rek hordalékai még nem szennyezett be. Egy ilyen alkalommal kis híján elvesztettük Charles Evanst. Egy reggel fürdeni indultunk hármasban, vele és Ed tfillaryval a Likhu Khola tajtékzó vizébe. Charles levetkőzött és merészem belevetette magát egy nagy beöblcsödés sodrába. Rémületünkre azonnyomban eltűnt, a ro­hanó áradat lerántotta a víz alá. Rövidesen felbukkant, de az ár kemé­nyen nekicsapta egy víz-takarta szirtnek, és megint jelmerült a kavargó habokban. Az egész egy szempillantás alatt játszódott le; éppen amikor észbekaptunk és segítségére akartunk sietni, ismét; felbukkant homok­színű haja és Charles szemmelláthatóan sértetlenül, | úszva nekivágott a túlsó partnak. Biztos révet is ért. Élete hajszálon függött és mindnyájan aggodalmas perceket éltünk át. Az egyre magasodó ormok mind fenségesebb és mind valószínűtle­nebb látványt nyújtottak, amint folytattuk útunkat j kelet felé. Emlék­szem, hogy a menetelés ötödik napján, folyvást emelkedő terepen, egy körülbelül 2400 m magas hágóra kaptattunk fel. s ott egyszerre lélegzet­elállító kilátás fogadott bennünket. A Gauri-Sankar csúcsainak nagy cso­portja és közöttük a legmagasabb, a közei 7200 méteres Menlungce, meg­lepő közelségből meredt elénk, és a látvány váratlan felbukkanása egé­szen lenyűgözött minket. Élvezetes félórát töltöttünk el azzal, hogy a leg- valószínútlenebb kapaszkodókat igyekeztünk kifürkészni rajta, könnyű szívvel, hiszen nem kellett gyakorlatban is próbát tednünk velük. Néhány 14 (l-’ol.vtatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom