Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

A garai délszláo isfiela gOlldjSii

HA EGY EMBER a közösség

gondjait is egyéni gondjainak érzi, akkor lankadatlan akaraterővel veti latba minden erejét, a közösség életének szebbététele érdekében.

Ez a gondolat csendült ki Gor- ianac József délszláv igazgató leikéből. Amikor elkezdtünk beszélgetni. gondolataiba kitörölhetetlenül szövődött bele a gyermek és az iskola. A nevelő felelősségérzete egy pillanatra sem v eszett el az apró gondok birodalmában, mert szenvedélyes, társadalom iránti szeretete a távlatot megvalósíthatónak látja. Nem szűkíti le kishitűségből a küzdelmek által elérhető lehetőségeket, s nem nagyítja fel, az apró gondokat, hanem a valóság szemüvegén keresztül néz, dönt és határoz.

A délszláv nevelők problémájáról beszélgetünk.

— Találunk jócskán belőlük — mondja nevetve, s a következő pillanatban már azokról folyik a szó.

Keserves és elszomorító tény, hogy a délszláv pedagógusoknak nincs biztosítva az egyetemen és főiskolán a levelezői továbbképzés. így továbbtanulási lehetőségük korlátozva,van, s csak az egyéni művelődés, önképzés útiára szorítkozhatnak.

HÁNY LEVELET kézbesített már a posta a minisztériumba, hogy küldjenek le a délszláv iskolákba is a szocialista tantervből, ami a nemzetiségi csoportokra vonatkozik. De mivel ez jogos kérelem volt, így süket fülekre talált. Három év óta nem kaplak tantervet, így egy régi, divatjamúltat használnak, amelyben sok ideológiai es politikai hiba hemzseg.

— Tíz év óta a minisztérium nem hívta össze a megye délszláv pedagógusait megbeszélésre. Úgy látszik, abban a szent meggyőződésben élnek, hogy nálunk minden rendben van és nincs segítségre, felvilágosításra szükségünk.

MAJD AZ IFJÚSÁG kulturális nevelésére terelődött a szó.

— Hát ezzel a kérdéssel Is hadilábon állunk. Meg kell mondanom őszintén, hogy nincsenek délszláv színdarabok a fiatalok számára. Itt felmerül az a gondolat, hogy vagy a Délszláv Szövetség alszik, vagy a páncélszekrények süllyesztőiében hevernek a színdarabok.

Az emberek naponta ostromolnak, hogy mi lett a sorsa egyetlen délszláv nyelvű újsi-i gunknak, a Nase No vine-nek.' Ezt én magam is szeretném tudni.

— Felsőbb szerveinktől ne m, érzünk, kellő gondoskodást és se-i gíteni akarást. Amiket itt dió-] héjban elmondtam, ezeken kel-] lene a legsürgősebben változtat.-', ni, meri ezek a fennálló gátló] akadályok csak nehezítik további munkánkat. így nem hirdet-: hetünk mi sem gondmentes egészséges életszemléletet, ha a] legszükségesebb feltételek nin csenek számunkra biztosítva.

Ezek után rátértünk az októ-! béri ellenforradalom időszakára: A délszláv dolgozók nyugodtan, higgadtan figyelték az eseményeket.

AZ IGAZGATÓ elvtárs büsz-i

kén mondja:

— A megyében élő délszláv] nevelők közül egy sem vett részt] az ellenforradalomban. Többen már a kirobbanás pillanatában úgy vélekedtek, hogy ez minden,: csak nem forradalom.

— Amikor megkezdődött az] MSZMP szervezése, hat pedagó-] gusom közül hárman azonnal je-j lentkeztek a pártba. S azóta is rendszeresen, meggyőzéssel végzik pártmunkájukat.

Lélegzetvételnyi szünetet tartunk. Az igazgató magábame-i rültén» gondolkodik, majd Így] folytatja:

— A mi legnagyobb és legfon-] tosabb pártmunkánk a gyermek] szocialista nevelése.

MENNYI IGAZSÁG van eh-i

ben a rövid, tömör mondatban.; S ez nemcsak igazság, hanem] hitvallása is a gyermekeket iga-! zán szerető, a szocializmus esz-] méivel egyetértő, becsületes ne-j velőknek.

Bieliczky Sándor ]

Ho o gyár neve az újságba kerül

üaBaiaiRu

sokat vitatott a Vzoni létszám és

ilUJ U.ZJ U1 i I 'lt!ll!l!!|[|!lll||||||||||||l||i

Bajáról Kecskemétre a hír —

ha nem is a posta közvetíti — szárnyakon jár. Hozzánk is eljutott az, hogy a Bajai Ruhaüzemben nem szeretik, ha a gyár nevét kiírják az újságba, — helyesbítek, ha úgy írják ki az újságba. .:

Miért mondják azt, hogy ha? Gondatlanul gazdálkodik az üzem?

Legalábbis a helyi felsőbb szervek így ítélik meg. Ezt indokolják is: 77 százalékkal több munkást és 120 százalékkal több bért fizettek ki az idén az első három hónapban, mint tavaly. Hát ez bizony több a soknál és ha csak ezt nézzük, el kell fogadnunk: drágán termel az üzem.

Csakhogy egy és más is történt az idén, amit nem szabad a<jdzs-> gálódásnál figyelmen kívül hagy-? ni. Tavaly az első negyedévben# egy üzemrészben 226 dolgozót csak inget gyártott. Ennek nagy* a termelési értéke. Az idén két? üzemben folyt a munka. Azj egyikben inget, a másikban női* és bébi holmit gyártottak. Az| utóbbinál növekedett a munka-j igényesség. Csak egy példát, j Amíg régebben négy dolgozó há-J rom hónap alatt 40 000 forint} termelési értéket termelt, addig’ az idén hét dolgozó a női és bébi holmiknál három hónap alatt 20 ezer forint termelési értéket hozott létre. így nem lehet csodálkozni, ha nőtt a dolgozók létszáma és csak 2 600 000 forinttal nagyobb az első negyedévi terv, mint a tavalyi.

rinte indokolatlan munkaintenzitás-csökkentést és a munkásparaszt kormány által engedélyezett 13,4 százalékos béremelést. Nem a vállalat hibájából nőtt ennyire a bérhányad, hanem a felsőbb szervek — igazgatóság — beijedéséből. De még ennek ellenére is megtették azt, amit meg tudtak tenni. Éppen ez vezetett oda, hogy az egy főre eső termelés az első negyedévben 4300 forinttal volt nagyobb, mint tavaly. Ugyanakkor az átlagkereset 870 forintról 992 forintra emelkedett, azaz nem érte el az engedélyezettet. A nyereség pedig több mint az első negyedévben. Az emelkedésből látható, hogy a munkaintenzitás csökkentése egy bizonyos mértékig a forintban realizálódik. Tehát nem 13.4, hanem jóval több a béremelés. És még csak annyit:

Dermeoení

az üzem 11,9 százalékos bérhányaddal dolgozik. Azt hiszem, ez mindennél világosabban bizonyítja, hpgy nem is dolgozik olyan rosízul, még ha a felsőbb szervek — igazgatóság — jóvoltából történtek is olyan hibák, amelyek kiküszöbölése folyamatban van.

Nem akarjuk hosszúra nyújtani a szót. De igen sok tényt tudnánk felsorolni, mely tényleg indokolja, hogy nem érdemelték meg az ütem dolgozói, hogy úgy kerüljenek az újságba, mint akik gondatlanul gazdálkodnak a nép vagyonával. Ezt így kategorikusan leszögezni valótlanság. Nem kétséges, van még tennivaló, de ez a cikk is rövid bepillantást nyújtott és tájékoztatott arról, hogy mi az igazság a létszáméi bérügyiben.

Vcncsz Károly

Wartburg gépkocsik érkeznek hazánkba

Mi minden történik

egy rövid perc alallíj

Kiszámították, hogy a Földün-J kön élő emberek percenként át-? lag 600 000 csésze kávét isznak és? 300 000 tonna burgonyát, négy? tonna húst, 50 000 darab tojást! és 250 000 cipót esznek. Percen-i ként átlag két és fél millió le-? velet adnak postára, kilenc mii-] lió férfi hajt fel egy-egy pohár] sört, 78 000 nő próbál új kalapot,? 3500 ember követ el bűntényt és] 2000-en vonulnak börtönbe,

Mi a helyzet a bérnél??

— Nem mi kértük, úgy adták,? s meg se kérdeztek bennünket? — mondják a gyár vezetői. Dej mi tisztán akarunk látni. Mi itt] a helyzet? A felvilágosítást, azt iratokba való betekintést készsé-l gesen megadják. Az üzem részé-* re az igazgatóság olyan munka-] intenzitás-csökkentést adott, — a? gyár vezetőinek megkérdezései nélkül —, amely azt mutatta,} nem ismerik a Bajai Ruhaüzem] problémáit. Mit tehetett mást a| vállalat, mint elfogadta a sze-*

Ma már csaknem az ország minden részében ismerik a »Wartburg« gyártmányú személygépkocsikat, melyeket Németországból hoztunk be. Napjainkban magánszemélyek, főleg a vidéki orvosok cs a tudományos elet kiválóságai is vásárol hatnak gépkocsit. — Képünkön a Budapestre vasúton szállított »Wartburg« gépkocsik láthatók.

Sin JOU\ IH\1:

Az első karavánnak március 10-én kellett indulnia. Még akartam várni a második csoport útrakelését, hogy megakadályozzam az utolsó pillanatban rendszerint beálló zavarokat. Ügy gondoltam, hogy egy nap alatt két menetszakaszt teszek meg és utolérem az élcsapatot. Mindnyájan kimentünk Bhadgaonfia, hogy az indulást lássuk. Emlékezetes nap volt ez. A lázas izgatottság légkörében száz meg száz ember lótott-íutott erre- arra, míg nagy terefere közepette összekötözték és hátukra igazítottam terheiket. Közöttük hol itt, hol ott tűnt fel Charles Wylie és Tenzing alakja. A nagyarányú megmozdulás ellenére is tökéletes rend uralkodott: Charles és Tenzing remek munkát végeztek és a jól megszervezett indítás mindnyájunkra igen biztatóan hatott. Mindenkiből bizakodó jókedv áradt és az idő, rövid ború után, az általános hangulat derűjét tükrözte.

Khumbu felé

Utunk keletnek vitt. a Himalája vízválasztója felöl aláhúzúdó vízfolyások és völgyvonulatok irányát keresztezve. Rézsut szeltük át a terep természetes lejtését — mély völgyekbe ereszkedtünk le, tajtékzó hegyi- patakokon, szélesebb, sebesen rohanó folyókon keltünk át, majd felfelé törtettünk a messzenyúló hegyoldalakon. A táj szétterült, a szem messzire kalandozhatott a hegyoldalak széles térségein, a termékeny, barátságos tanyákkal teleszórt földeken keresztül. Az egész_vidéknek melegen kivonató, vendégszerető arculata volt. Az ösvényen sűrűn találkoztunk a helybeli lakosokkal: a lányok üde, színes látványt nyújtottak nagy fülbevalóikkal, üveg-karpereceikkel és vörös szemekből fűzött nyakláncaikkal; a kurtára nyírt hajú férfiak fakó és fölöttébb takarékos ruházata kévésnél: tunt az éghajlathoz viszonyítva. A völgyeket elválasztó gerinceken a szépséges rhododendron-övezetben jártunk; a bütykös, összevissza csavarodó fák virágai a magasabb tájakon skarlátvörösből rózsaszínbe, majd 3000 méteren felül fehér és sárga színekbe halványodtak. Az erdőket a magnóliák lehullott bódíló illatú virágai hintették tele, Ibolya&zínü primulák leptek be

13

az ösvényt és nem győztünk betelni a Himalája madárvilágának csodálatával. Meg sem kísérlem leírni a napmadár, a zöldesén csillogó légykapó, a vörösfejű és zöldhátú cinege, a skarlátszínű minivet pompás tollazatának drágakőszerű ragyogását. Már a nevük is egzotikus, tarka képzeletvilágot varázsolt elénk. Stobart és Gregory fáradhatatlanul igyekeztek megörökíteni ezeket a látomásokat. Naphosszat ott lelhetett látni őket az ösvény mentén, valamely kiemelkedő ponton, hogy egy-egv megkapó tájrészletet megörökítsenek, vagy mozgóképet vegyenek fel a menetelő karavánról.

Napról napra nagy érdeklődéssel figyeltük a népet és egyszerű életmódját, amint két keze küzdelmes munkájával művelte földjét a hegyoldalakból kihasított teraszok keskeny pásztáin, vagjt burgonyát termelt a 2700 m magas gerinceken, lépésről lépésre hódítvsj el a termőföldet a hegyektől, csakúgy, mint szűkebb hazámban a walesi parasztok. Furcsa volt látni a fák ágai közé felrakott szénaboglyákat. Amint egyik körzetből a másikba jutottunk, a lakóházak jellege megváltozott, — egyhelyütt fából hasított zsindelyekkel födték be és súlyos kövekkel rögzítették le a tetőt, mint az Alpok sok táján szokás, másutt zsúppal, vagy nagy, lapos kövekkel födték, Megfürdöttünk és ruháinkat kimostuk a tisztavizű hegyi patakokban, amelyeket az évnek ebben a korai szakaszában a gleccserek hordalékai még nem szennyezett be.

Egy ilyen alkalommal kis híján elvesztettük Charles Evanst. Egy reggel fürdeni indultunk hármasban, vele és Ed tfillaryval a Likhu Khola tajtékzó vizébe. Charles levetkőzött és merészem belevetette magát egy nagy beöblcsödés sodrába. Rémületünkre azonnyomban eltűnt, a rohanó áradat lerántotta a víz alá. Rövidesen felbukkant, de az ár keményen nekicsapta egy víz-takarta szirtnek, és megint jelmerült a kavargó habokban. Az egész egy szempillantás alatt játszódott le; éppen amikor észbekaptunk és segítségére akartunk sietni, ismét; felbukkant homokszínű haja és Charles szemmelláthatóan sértetlenül, | úszva nekivágott a túlsó partnak. Biztos révet is ért. Élete hajszálon függött és mindnyájan aggodalmas perceket éltünk át.

Az egyre magasodó ormok mind fenségesebb és mind valószínűtlenebb látványt nyújtottak, amint folytattuk útunkat j kelet felé. Emlékszem, hogy a menetelés ötödik napján, folyvást emelkedő terepen, egy körülbelül 2400 m magas hágóra kaptattunk fel. s ott egyszerre lélegzetelállító kilátás fogadott bennünket. A Gauri-Sankar csúcsainak nagy csoportja és közöttük a legmagasabb, a közei 7200 méteres Menlungce, meglepő közelségből meredt elénk, és a látvány váratlan felbukkanása egészen lenyűgözött minket. Élvezetes félórát töltöttünk el azzal, hogy a leg- valószínútlenebb kapaszkodókat igyekeztünk kifürkészni rajta, könnyű szívvel, hiszen nem kellett gyakorlatban is próbát tednünk velük. Néhány 14 (l-’ol.vtatjuk)