Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

Mill JOin HUNT: Március 25-én a kiszélesedő ösvényen elértük Namcsét. Tarka, vidám népsokaság nyüzsgött a faluban; többen nagy kötegekben cipelték azt a vékony pergamenfélét, amelyet a helyi cserjék faanyagából készítenek. Pompás, verőfényes reggel volt. Egy darabon letértünk az ösvényről, hogy a hegyoldalra kapaszkodva jobban láthassuk az Imdzsa Khola környéké­nek látképét. Egyszerre csak kitárult előttünk a várva várt látvány — a közelségében immár valósággá testeseden Everest, tömör gúláját magasan a Lhocét és Nupcével összekötő, hosszan elnyúló, hótarajos gerinc fölé emelve. Első pillantásra szemünkbe ötlött, hogy a csúcsokat koronázó kopár szirtek feketén meredeznek, hó alig fehérlett rajtuk. Túl korai derűlátásunkban máris elhamarkodott következtetésekre ragadtattuk magunkat, hogy milyen lesz akkor a hegy néhány hét múlva. Nyugod- tabb megfontolás után azonban beláttuk, hogy nyilván csak a szilaj téli szél söpörte tisztára a csúcsokat, amely odafenn még uralkodik és hat­hatósan védi a hegyet minden emberi támadással szemben. Hanem azért mindnyájan felderültünk, amikor szinte váratlanul, közelről pillanthattuk meg a hatalmi* csúcsot. Mielőtt a faluba értünk, kis küldöttség üdvözölt bennünket. Embe­reink rokonai voltak s az ösvény mellett vártak reánk egy hordó tejszínű csanggal, ezzel a rizsből főzött sörrel, meg egy nagy kanna tibeti teával. A kanna csőrét és fülét színes papirossal ékesítették fel. Ez a meghatóan kedves fogadtatás, mely ugyan inkább á serpáknak szólt, bár mi is része­sültünk benne, jellemző volt erre a barátságos népre. Nemesében, nagy meglepetésünkre, egy kis rádióállomást találtunk; az indiai kormány tisztviselői kezelték. India katmandui követe utasítást adott az állomás "vezetőjének, Mr. Tiwarinak, hogy legyen segítségünkre sürgős közléseink továbbításában. Ezért az intézkedésért ottlétünk alatt még sokszor éreztünk hálát. s*».# A menetelés utolsó napján egyúttal tetőfokára hágott az egyre foko­zódó izgalmas öröm is, amely eltöltött bennünket, amióta elhagytuk a Nepáli völgyet. Barátok és rokonok újabb kis csoportja várta érkezésün­17 Rejt Kíváncsiak vagyunk: mi lehet a mély kútban? A szerkesztőséghez fordulok egy panasszal. Két héttel ezelőtt megtudtuk, hogy a Mátéházi Ál­lami Gazdaságban lévő 17 mé­ter mélységű kutat tisztítják. — Azonnal kerékpárra kaptunk és a bajai múzeum régészével, Za- lotay bácsival és az osztályfőnö­kömmel útnak indultunk. Ami­kor kiértünk, azt láttuk, hogy a kúttisztítók már mindent előké­szítettek. hogy megkezdjék a munkát és akkor jött az érlesí­Kirándultunk a mátkái erdőbe Legkedvesebb élményen a gyermeknap alkalmával az volt, bogy legjobb pajtásaimmal ki­rándulást rendeztünk a mátkái erdőbe. Minthogy az egyik bará­tomnak nagyszülei az erdő köze­lében laknak, ott volt a »főhadi­szállás«. Rengeteget futballoz­tunk, játszottunk, szalonnát sü­töttünk nyárson. Kara József, Kecskemét Nagy az örömünk! Nagy öröm ért bennünket a gyer­meknapon. Ugyanis a felvonulási versenyt mi nyertük, és kaptunk érte egy fuballfelszerelésl. Madarász Laci, zenei általános iskola, Kecskemét Soltvadkertrői jelentik : A soltvadkerti úttörőcsapat mozgó túrára készülődik a, Bala­ton környékére. — Útitervül c Veszprém, Tihany. Révfülöp és Keszthely. Az úttörőcsapat se­gítséget kér a megye illetékesei­től, hogy ezt a kirándulást sike­resen tudják lebonyolítani. A kérésüket bizonyára örömmel or­vosolják az illetékesek, mert amióta Soltvadkerten újjáalakult az úttörőcsapat, sok jelszerelési tárggyal gazdagodtak. Vettek do­bot, kürtöt, ping-pongfelszerelést, dominókat, sakkot, légpuskát, futbalt, röplabdát, berendeztek egy szép könyvtárat, van bog­rácsuk, rádiójuk az úttörőott- ' honban. A régi csapatnak, sajnos lemmije se volt. tés az igazgatóságtól, hogy pénz nincs, a kútat kitisztítani nem lehet. Azt ígérték, hogy csak egy hét múlva lehet kezdeni a mun­kát, akkor lesz pénz. Azóta már két hét is eltelt és még mindig sehol semmi. Pedig mi, bajai úttörők, nagyon kíván­csiak vagyunk, hogy mi kerül elő ebből á mély kútból. Király Lajos, Baja tvenyverseny Múltheti rangsorolás: Mada­rász Laci 11 pont, Király Lajos 11 pont, Kara József 8 pont, Lalia Katalin 6 pont, Kovács Marika 3 pont, Czakó Margit 3 pont, Illés Margit 3 pont. A REJTVÉNYVERSENY ÚJABB KÉRDÉSEI: 1. Hogyan sikerült kijavítani a gyengébb jegyemet az évvégi bizonyítványba? 2. Milyen műemlékei vannak ismerős városaidnak? 3. Milyen terveid vannak a nyári szünetben? Kedves Gyerekek! A héten annyifelé jártam, hogy most alig tudok rendszert tartani a mondanivalóban. Hol is kezdjem csak? Olaszországban beszéltem egy Idősebb férfivel, aki elmondot­ta, hogy milyen hanyag a nem­zetközi postaszolgálat. A minap kapott egy csomagot az Egye­sült Államokból. Amikor fel­bontotta, nagyon meglepődött. A csomagban ugyanis bébiruhák coltak. Azon tűnődött, miért kaphatta ő ezt a csomagot. Ké­sőbb rájött a dolog nyitjára: a csomagot 1906-ban, tehát ötven­egy évvel , ezelőtt adták fel. amikor a címzett csak egyéves volt. Tehát a ruhákat neki szán­ták, csak egy félévszázaddal később kapta meg. Hollandiában is jártam. Ér­dekes kongresszusra készülnek ott. Ugyanis júniusban tartják az ikrek világtalálkozóját. A ta­lálkozó persze orvosi szempont­ból is hasznosnak mutatkozik, mert sokféle nemzetiségű orvos tanulmányozza majd az ikrek testi tulajdonságait. A kong­resszuson a hármas és a né­gyes ikrek is részt vehetnek. Párizsban hallottam egy szintén érdekes esetet. Madám Cubrie, egy kíváncsi természetű francia nő beledugta a fülét a szomszéd lakás ajtaján lévő le­vélszekrény nyílásába. Szegény nagyon megjárta, mert a szom­szédék kutyája megszimatolta az ínyencfalatot, azaz leharap­ta a fülét. A beteget jelenleg kórházban ápolják. New Yorkban, tudjátok, hogy őrjöngő szokás a rágógumicsám- csogás. — Valamelyik este New York legnagyobb filmszín­házában voltam, a Radio City- hallban. Ennek a mozinak száz takarítónője van, akik közül az egyik elmondta, hogy naponta tíz kiló összerágott rágógumit söpörnek össze. Többet most nem mesélek, a jövő héten újra jelentkezem. — Szervusztok! DIÁKOK HUMi Egy gyerek benyit egy virág­üzletbe. — Mit kérsz, kisfiú? — kérdi az udvarias kiszolgáló. A kisfiú zavarba jön: — Láttam a kirakatban egy táblát, amelyre az van írva: - A virágok beszélnek.« Kérek szé­pen egy olyan kaktuszt, amely azt mondja, hogy »Édesanyám, tessék adni két forintot.« ­Hirdessen a Peiöíí Népében Sikerült a mentési munka Halason Újra 800 méternél tart a termálvízkutatás Milyen örömmel írtunk tavaly Kiskunhalas Város Tanácsá­nak nagyszerű kezdeményezéséről, az 1200 m£ter mélységű artézi kút fúrási munkálatairól. Legutóbbi jelentésünk arról tájékoztatta az qlvasókat, hogy a Mélyfúró Vállalat dolgozói elérték a 800 méteres mélységet. A RÁDIÓ ZENEI OSZTÁLYA április 13 és 14-én a szakmán Művelődési Házban magnetofon szalagra felvette az ottani pa­rasztlakodalom legérdekesebb részeit, A szakmári és felsőereki fiatalok, öregek és menyecskék az igazi lakodalom szokásait ele­venítették fel: a kikolompolást, a hivogatást, a menyasszony-ki­kérést és búcsúztatást, a vacso­rát, a menyasszony-táncot, a la­kodalom érdekes alakoskodó já­tékait, a szakácsnék táncát, a férfiak mulatását, a táncok víg hangulo.lát és a szokásos »ki- marsoltatást«. A KOSSUTH-ADÓ ezt a hely­színi felvételt Szakmári Lako­dalmas címen június 8-án, szom­baton délután negyed 6 órakor közvetíti és a környéken, a rádió- közvetítés iránt igen nagy az ér­deklődés. két; a szomszédos Khundzöng faluból jöttek. Mi több, még egy kis lovat is Küldtek elém a kolostorból, hogy hátán tegyem még az utat az utolsó emelkedésen fölfelé. A lovacska nagyon csüggedtnek látszott, de azért igen alkalmas szállítóeszköznek bizonyult. Nem vagyok lovasember, de ez a lovaglás a jól kitaposott ösvényen fölfelé, igazán élvezetes volt a szinte pezsdülően tiszta levegőben. Érzékeimet teljesen lenyűgözte a mese- szerű környezet. Azt' hiszem, Thjangbocse a világ égyik legszebb tája. Jóval 3600 méter fölé emelkedik. A kolostor épületei jegy hosszan elnyúló hegysarkantyú végén kiemelkedő dombon állnak; a hegynyúlvány merő­legesen helyezkedik el az Imdzsa folyó tengelyére. A, kolostort sajátságo­sán épített, középkori hangulatot árasztó melléképületek veszik körül; különb páholyból igazán nem is lehetne végigtekinteni a legszebb hegyi tájképen, amelyet valaha életemben láttam a Himalájában vagy akárhol. A sötét fenyők, a zuzmólepte nyírfák és a magasságban cserjévé törpült rhododendronok előterén túl, mindenfelől roppant jégcsúcsok tornyosul­nak egymás fölé. A völgy felső végét az Everest csoportja zárja le. A Nupee 7600 méternél magasabb fala szinte függőlegesen szakad aló a tető­gerinctől a több mint 2000 méterrel mélyebben, aj fal tövében húzódó gleccserekig. Bármennyire lenyűgöző is ez a látvány, a pillantást még erősebben vonja magára egy óriási agyarként felmeredő csúcjs, amely az Everest fele távolságában, jobboldalt kissé megdőlve hajlik a völgy felé. Ez a hegy az Ama Dablam, 6800 méter magasra emelkedik és teljességgel megközelíthetetlennek látszik; messze túltesz a Matterhorn legmeglepőbb szemszögből látott megjelenésén is, és kiállja az összehasonlítást a Musz- tagh toronnyal a távoli Karakóramban. Közvetlenül a kolostor alapzatául szolgáló hefeynyúlvány fölött, a délkeleti oldalon, hosszanti barázdákkal finoman hornyolt kettős jég­orom magaslik; hegyes tornyokra, vagy jégtűkre errilékeztető kisebb csú­csainak egyike-másika szinte áttetszőnek hat a kékj ég hátterében. Ezek a Kangtega és a Thamszerku 6500 méternél magasabb ormai. Északnyugat felé nyílhegy rajzához fogható, tökéletesen szabályos formával tör ma­gasba egy hegy a Dudh Koszi fejénél, míg délnyugaton másik, jégből és sziklából álló hegyfal nyúlik el több kilométernyji hosszúságban, 6000 méternél magasabban: a Kuangde. A csodálatos látványtól megigézetten állunk a nyílt, pázsitos alpi réten; köröttünk jakok legelésznek békésen. Eszményi térség alaptábo­runk elhelyezésére. Nagyon meg voltunk elégedve az élettel. Próbákat tartunk. (Folytatjuk) IK A szereplő fiatalokat ifj. Tö­rök Ignác’vőfély és Tóth K. Ist­ván, a szákmári EPOSZ vezető­je, az öregeket Nagy Menyhért- né. Vért Ágnes, szakmán nép művész szervezte meg. A kitűnő parasztzeriekart Vén-Csákó l$- nác, feUöereki parasztzenész szákmári, j csertői és kalocsai pa- rasztzenészekböl állította össze A népdalokat ár. Kiss Lajos, at Akadémia kiküldötte, a nép­rajzi anyagot Hegedűs László gyűjtötte. A forgatókönyvet He gedűs László és ifj. Török Ignác írta, a felvételt Gradócz Miklós a Rádió zenei osztályának veze tője vezette. ÉRTESÜLÉSÜNK SZERINTc Rádió a 1Kalocsa környéki népi közvetítéseket folytatni kívánja és legközelebb Homokmégyről az aratást, a környező pusztákra, a pásztoraiét szokásait közvetíti. Rádióközvetítés Kalocsa környékéről Aztán közbejöttek az októberi események, s mint annyi más helyen, itt is tetemes károkat okoztak a sztrájkok. A munkások j abbahagyták a fúrást, így beomlott az az alsó réteg, amit az ellen- I forradalmi napokban már nem sikerült lecsövezni. Később aztán, j amikor a munkások a fúrással újból meg akartak indulni, a be- i omlás következtében elszakadt a fúrószár. (Megindultak a men- i tési munkálatok, de a csöveket csak 400 méterig sikerült vissza­szedni, ott azonban újabb szakadás történt. | Mit csináljanak? Nem volt mást tenni, mellé, fúrtak a be­omlott résznek. Most örömmel jelentjük, hog^ a fáradozás sikerrel járt, s ma már ú^ból 800 méternél folyik tovább Kiskunhalason a termálvízkutatás. Vajon felszínre bukkanj-e a régen várt 48— 50 fokos melegvíz? Még nem biztos, de valószínű, jelenleg ugyanis 36—38 fokos a víz, holott az 1200-tól még 400 méter választja el a kutatókat. Képünk a fúrótorony lábát, háttérben pedig a gépházat mutatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom