Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-27 / 148. szám
Bemutatjuk a megyei VIT-killdÖtfség egyik tagját Az ellenforradalom sötét érzelmi hullámai között vergődött egy törékeny, szőke kislány. A kétségbeejtő események azonban nem tudták megváltoztatni elveit, elhatározását. Ügy állta meg helyét a »hőbörgők« között, mint egy sziklaszirt a tenger partján. A zűrzavaros napokban is bátran lépett az utcára igazságos ügyünk tudatában és ott volt mindenütt, ahol józan intőszóra volt szükség. Ez a szőke kislány Miklós Erzsi volt, október előtt a tisza- kécskei Zója DISZ szervezet titkára. A vezetőségben lévő társaival olyan fiatalokat nevelt, akik a legviharosabb napokban sem keveredtek az ellenforradalom hálójába, s nem tolták a pusztító eszmék szekerét. Az ellenforradalom után ott volt az idős kommunistákból álló emberek azon csoportjában is, akik megalakították a pártot. Ö is közéjük lépett már az első alkalommal. — S elsőnek állt az> EPOSZ-szervező fiatalok gárdájába Is, és hűségre biztatta őket, ha a Kádár-kormány intézkedéseinek megvalósításéra került a sor. Amikor azután nyilvánosságra került az MSZMP határozata, a tartalmában is új, kommunista ifjúsági szervezet megalakításáról, ugyancsak ott találjuk Miklós Erzsit azok között, akik elsőnek kezdtek dolgozni a szervezet életrehívásáért. Társaival szervező bizottságot alakított, mert sokan voltak, akik támogatták Erzsi kezdeményezését. — Először Nagy Julianna, Soós Mária, Lépés Imre, de később már annyian voltak, hogy a nevüket most nem győznénk sorolni. Agitáltak, érveltek és minden ismerős fiatalt felkerestek. Egyedül Erzsi 37 fiatalt győzött meg a kommunisták igazságáról és hogy a fiatalok egyetértettek vele, arra legfényesebb bizonyíték, hogy valamennyien elmentek az alakuló gyűlésre és elsőnek jelentkeztek az új ifjúsági szervezetbe való belépésre. Az egyik este azonban nagy volt az izgalom a szőke kislány lelkében. Taggyűlést hirdettek. Személyes beszélgetés során sok- sok fiatalt hívtak meg, de nyolc ira tájban alig voltak többen a szervezetben, mint húszán. Korai volt az izgalom, mert rövid negyedóra elteltével a fiatalok minden ülőhelyet elfoglaltak. És amikor Erzsi kipirult arccal felállt, hogy megnyissa a taggyűlést, örömtől sugárzó szemekkel gyönyörködött régi ismerőseiben és alig észrevehetően súgta a szomszédságában ülő fiatal elnökségi tagnak, hogy: — »85-en vannak«. Később talán még többen is voltak, mert mindig újabb ismerősök jelentek meg az ajtóban. Eljöttek a szülők és az a tanító házaspár is, akik mindig örömmel segítettek a lelkes fiatal kollektívának. A vezetőség nyíltan, őszintén javasolt, s amikor Erzsi' vezetőségi taggá való választására került sor, a tagság egyöntetű lelkesedéssel fogadta és bizalommal tette le kezébe a szervezet irányítását. A KISZ szervezet ismét felvette a Zója nevet, — s Erzsit pedig jó munkájáért a lehető legnagyobb kitüntetés érte: a Bács megyei VIT-küldöttség egyik tagjának javasolták. Egymillió tarlócsirkét kelteinek a keltető állomások Megyénk termelőszövetkezetei és egyéni gazdálkodói 800 000 csirkét vásároltak ebben az évben a keltetőállomástól. Az elmúlt hetekben megnövekedett az érdeklődés a nyári keltetésű csirkék iránt, melyet a tarlókon nevelhetnek fel. Az egyéni gazdák és a termelőszövetkezetek tömegesen igénylik a most keltetésre kerülő aprójószágokat az aratás után szétszóródott gabona feletetésére. A keltetőállomások az igények szerint egymillió csirkét keltetnek tarlóra. imm ä ‘...... • A gép alatt kelt csibéket megszokta a tyúkanyó. — Vidáman növekednek, különösen, ha ilyen édes gondozójuk is akad. Rovatvezető: Bontsó László Posta a régi Kínában A mai kínai posta viszonyok éppolyan fejlettek, mint az európaiak és a nép érdekét szolgálják. A posta a régi Kínában is fejlett volt, mint ahogy arról Marco Polo, a híres világutazó (1254—1324), egykorú feljegy« zéseiben beszámol. Ebből megtudhatjuk, hogy a gyö* logos postások kis csengővel ellátott derékövet hordtak, és így mesz- sziről lehetett hallani közeledésüket; Futva tették meg a rájukeső há- rommérföldes útszakaszt. ahol a postát egy kipihent futár vette át. Ez így ment megszakítás nélkül; nappal és éjjel, míg csak a küldemény rendeltetési helyére nem ér*** kézett. Az erdőben leggazdagabb vidékeken éppen úgy, mint a kietlen pusztaságban is voltak postaállomások. így vált lehetségessé, hogy olyan helyekre, amelyek tíznapi távolságra voltak egymástól, 24 óra alatt kézbesítették a postát, A vízben gazdag vidékeken, hatalmas ío-* lyok hátán zajlott le a posta továbbítása. Dzsunkákon, kis csónakokon eveztek hajótól hajóig. Szárazföldön lovakat és tevéket Is igénybevettek; Olyan jólszervezett postaszolgálatuk volt, amelynél különbbel az akkori időkben más ország nem dicsekéi-* hetett. immmmmmmmm CtSKOSlOVtNHO' Négy értékben új sportbélyeg-" sorozatot adtak ki Csehszlovákiában. Az első a X. nemzetközi kerékpáros békeverseny, a második az önkéntes hegyi mentő- szolgálat, a harmadik a közelmúltban lezajlott ökölvívó Euró- pa-bajnokság, a negyedik pedig az íjjász-világbajnokság emlékét örökíti meg. Bélyegújdonságok Csehszlovákia: ,,Lidice 1942—1957” emléksorozat 30 és 60 h. címletben. „Pardubitze 1957. ” A csehszlovák Ifjúsági bélyeggyűjtők szövetsége kiállításának alkalmára 30 és 60 h. címletű errüékpár. Jugoszlávia: Gyógynövények c. sorozat 10, 15, 20, 25, 30, 35, 50, 70, 100 dinár címletekben. Svájc: ,,Pro Patria 1957.” szokásos jótékonysági sorozat a Vörös- kereszt javára 5, 10, 20, 30 és 40 c\ címletekben és 100 százalék felárral. Német Demokratikus Köztársaság: Berlin—Prága—Varsó kerékpáros béke-körverseny alkalmára 5 pf. címletű emlékbélyeg. — A prágai Károly-híd, a berlini varosháza és a varsói Kultúrpalota ábrájával. Szovjetunió; A Vörös proletár gyár alapításának 100. éves évfordulója alkalmából 40 köp. értékű emlékbélyeg. Románia: Női tornász eurőpabajnok- ság alkalmával torna-, sport-témájú bélyegsorozat. Híres orvosok arcképével ellátott sorozat az orvos kongresz- szus alkalmára. „Sport a Komán Népköztársaságban” c. sorozat atlétika, futball, asztalitenisz, kézilabda és rugby sportok ábrájával. Lengyelország: Az ifjúsági vívóvi- lágbajnokság alkalmára három értékű sorozat. Norvégia: Az északi fokot (Nord- kapp) ábrázoló feláras sorozat a turisztikai szövetség javára. Előkészületben a következő magyar újdonságok: III. Virág sor, Takarékossági sor, A nemzetközi postaegyesület kongresszusa al-t Ikalmára emléksorozat, XXX. Bélyegnapi emlékpár. Az Októ« béri Forradalom 40. éves évfor-' .dulójára emlék sor, Repülő so- _ rozat. Üj bélyegsorozat: A „Postáskórház felszerelésére” elnevezéssel bélyegsorozatot bocsát ki a posta. A sorozat hat értékből — hatvan filléres; egy forintos, kettő forintos, három forintos, öt forintos és tíz forintos bélyegekből — áll. Az új bélyegek árusítását — ötven százalékos felárral — június 20-án kezdték meg. A bélyegek — felámél- küli értékben — június 20-től 1959 január 31-ig használhatók fel postai küldemények bérmentesítésére. STEINBECK új regénye John Steinbeck, a híres amerikai író új I írással, ezúttal történelmi regéuykarikatúrával lépett a nagyközönség elé. A »-IV: Pipin rövid uralkodása« című francia környezetben lejátszódó regény főhőse egy mai király, egy modern; ember, aki nemcsak a csillagászait iránt tanúsít élénk érdeklődést, J hanem a jazz, sőt a »Punch« icímű angol vicclap karikatúrái iránt is. (Az »Utunk«-ból.) SIR JOUIV HUNT: Alaptáborunk nem volt valami tetszetős hely. Körülbelül 5460 méter magasságban feküdt, a növényövezet felső határvonalán túl, a gleccserek jégkúpjai közé zárva, a Nupce hatalmas tömegének árnyékában, — egész környéke élettelen volt, s a táj rideg nagyszerűsége sem kárpótolt ezért. Szélcsendes reggeleken szinte fullasztott a meleg, de mihelyt felhők go- molyodtak fel a völgyből, és megeredt a havazás, fagyos és hideg lett körös-körül minden, s ez nyomasztó szabályossággal váltakozott ottlétünk első három hetében. Körülöttünk szemmelláthatóan olvadozott a jég, s a sátraink alá épített talapzatok nemsokára komikus és nagyon kényelmetlen módon magasodtak a köves, puszta tér szintje fölé. A tábor egész, körzetét kellemetlen szag ülte meg. Szerencsénkre legtöbbünk csak ritkán és rövid időre kereste fel az Alaptábort, mert légköre kétségtelenül próbára tette a köztünk fennálló jóviszony és összhang szilárdságát. Nyilván a táborban uralkodó egyre rosszabbodó egészségügyi állapotok okozták a gyakori hasmenési rohamokat. George Band, George Lowe és Mike West- macott napokon keresztül, többé-kevésbé komolyan betegek is voltak emiatt. Már kifejtettem a csaknem elháríthatatlan nehézségeket, amelyek, főleg a rendkívül hideg éjszakák következtében, lehetetlenné tették a tábor tisztántartását. Az itt elmondottak tehát semmiképpen nem illethetik három kitűnő és szorgoskodó orvosunkat, akik szakadatlanul vizs- gálgatták pácienseiket és különleges gyógyszereket osztottak ki köztük. Mindnyájan tökéletesen megbíztunk bennük — még Michael Wardban is, aki pedig egyszer fülünk hallatára így ajánlotta labdacsait: — Szedje csak be — egyáltalán semmit sem használnak! Mégis volt idő, amikor minden hátránya ellenére értékelni tudtuk az Alaptábort. A fényűzés és élvezetek valóságos kikötője volt a fáradt hegymászónak, aki a Teknőben tett felderítőútról vagy akárcsak a Jégesésen fölfelé vagy lefelé megtett rövidebb, szokványos ingajáratról tért vissza. Thondup szakértő keze alól kitűnő fogások kerültek ki; ebben az időben még friss marhahús is került az asztalra, mert — hála közellátásunk tevékeny intézőinek, George Bandnek és Griff Pughnak, valamint 57 mészárosunk, George Lowe sztoikus közönyének — egy jakot sikerült fel- csaini a távoli legelőről és levágni a tábor mellett. Az Alaptábor étlapján a fényűzés számba menő burgonya is szerepelt, míg fenn a Teknőben hamarosan megfagyott. Lakóhely tekintetében is választék, kínálkozott, akár egyszemélyes sátor, vagy'az étkezősátor vendégszerető hangulata, vagy egy jégbe mélyített, egyenletes hőmérsékletű barlanglakás — már több ilyet vájtunk ki a hegy jegéből, hogy pótlásul szolgáljanak a sátrakért, amelyek fokozatosan felvándoroltak a Teknőbe. Talán mindenekelőtt az volt vonzó, hogy itt meg lehetett pihenni vagy kikapcsolódni; az ember alhatott, írhatott vagy olvashatott, a Ceyloni Rádiót is ] hallgathatta. És voltak pillanatok, amikor az Alaptábort valami sajátos szépség árasztotta el. Éjszaka gyakran elállt a havazás és a felhők szétfoszlcíttak. A Felépítés első időszaka alatt telehold szitálta sugarait, és ha az ember vacsora után kilépett az étkezősátorból, s alvóhelye felé indult, feledhetetlen élményben volt része. A holdfény megvilágította a Pumori és a Lingtren ormait; a közeli jégcsúcso-k síkos oldalai csiszolt ezüstként ragyogtak, míg az Everest felőli oldalon a Jégesés mély árnyékba borult. Dermesztő hideg volt, —23 fok C. Mély csend ült mindenen, amit csak-néha szakított meg nemi szaggatott mormolás a serpák sátraiból, amelyek vászonfalán halványan átderengett a lámpafény, vagy a Lho La faláról lehasadó jég váratlan, tompa dobbanása. Az ilyen pillanatokban az ember hajlandó volt sok mindent megbocsátani a Khumbu gleccserén elnyúlp tábornak. Mindamellett, amikor pihenésre adódott alkalom —j- legnagyobb részünknek május 2-a és 5-e között, a többieknek röviddel ezután — Lo- budzse volt a legkedveltebb üdülőtábor. Lobudzse, alig két és fél órai járásra az Alaptábortól, lefelé a Khumbu-gleccser balpartján, valóban élvezetes hely. Még nagyon az év elején jártunk, a fű [és a virág nem hajtott még ki, de a múlt nyár pompájára emlékeztető aszott fű és kiszáradt virágtövek a képzelet jótékony segítségével, zöldélő táj benyomását keltették. Jakpásztorok néhány kunyhója állt egy t kis dombon, a gleccser-moréna és a hegyoldal közt elnyúló horpadásban. Tiszta, üdítő víz bugyogott fel egy forrásból, mindjárt a kunyhók algtt, s a vízinövények lustán lengedeztek a kis patak sodrában. A tavasai virágok május elején kezdtek kihajtani: párnás fejecskéjükkel kibújtak a mohából, s az ibolyaszínű primulák feltárták szirmaikat. A magentaszínű (rubinvörös, áttetsző ragyogóvörös) azaleák virágzása is üde színt kevert a nagy szikla- tuskók közötti bozótba. A völgyből a gleccseren felfélé száguldó szél megkímélte ezt a jólvédett kis zugot. Öröm volt elnézegetni a madarak és állatok világát a halott pusztaságban töltött idő uán. Szürke tengerimalacokra hasonlító, farkatlan tibeti patkányok és nyestpár játszadozott a sziklák közt, s mindig százféle madarat láthattunk. 58 (Folytatjuk)
