Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

d, FEL VIRRADT A SZÉP ÓRA... A Kecskeméti Zenei Általános Iskola k EGÉSZSÉGÉÉRT Látogatás a bajai iskolaorvosi rendelőben Népegészségügyünk a felsza­badulás óta sokat fejlődött, amelyre joggal büszkék lehe­tünk. Persze koránt sem mond­hatjuk el, hogy minden rend­ben van már és megelégedhe­tünk. Ezt bizonyítja a bajai iskolaorvosi rendelőben tett lá­togatásunk is. Előzzük meg a betegséget Az iskolaorvosi rendelőben dr. Imrő Györgyné iskolaorvos­sal beszélgettünk. Elmondotta, hogy a rendelő a zöldkereszt rendelője, mert Baján az iskola­orvosnak sincs felszerelése és egyik általános, vagy középisko­la sem rendelkezik olyan mini­mális felszereléssel, amely mó­dot nyújthatna a helyszínen tör­ténő komolyabb vizsgálatokhoz. Megtudjuk azt is, hogy éveken keresztül betöltetlen volt az is­kolaorvosi státusz, s az előző is­kolaorvos csaknem elveszett ab­ban a nagy munkában, amelyet feladata lett volna ellátni. Mun­kakörébe tartoztak az összes óvodák, általános és középisko­lás fiatalok rendszeres betegség­megelőző vizsgálata, védőoltá­sok eszközlése, a gyerekek törzs- lapozása, szervezeti fejlődésük megfigyelése, tisztasági vizsgá­latok az iskolában, az otthoni környezet orvosi szempontból való vizsgálata, tanácsadás stb. Eredmények az intézmény munkájában És mégis, hiányosságainak el­lenére kedves és felmérhetetlen nekünk az az eredmény, amit az iskolaorvosok e mostoha kö­rülmények között nehéz munka arán elértek. Egy-két példát. Több mint 1000 főiskolára je­lentkező fiatalnak adtak ki az elmúlt hetekben alkalmassági bizonyítványt. Az iskolaév kez­dete óta 3000 diákról készült el a törzslap. Sok volt az értetlen­ség, mert voltak szülők, akik maguk sem akarták elküldeni gyermekeiket a vizsgálatra, nem­hogy maguk is eljöttek volna vele, holott a gyermekekre vo­natkozó korábbi adatokról ki be­szélhetne hitelesebben, mint a szülő. Mégis az óvodákból az ál­talános iskola első osztályába lépő gyermekek törzslapja hi­ánytalanul és hitelesen elkészült. Megoldásra váró feladatok az iskolaorvosi tevékenység elsőrendű feladata a betegségek megelőzése és a már beteg gyer­mekek gyógykezelése. Ez utób­binál akadályozza a munkát az a körülmény, hogy esztendővel ezelőtt megvonták az iskolaorvo­soktól az SZTK-vényírási jogot. Ez azt eredményezi, hogy a gyer­mekek az iskolaorvosi rendelő­ből a körzeti orvos rendelőjébe vándorolnak é6 ott várják sorát újabb vizsgálatnak. Dr, Imrő Györgyné beszél azokról a lehetetlen körülmé­nyekről is, amely az iskolák egyes osztályai, napközi ottho­nok, egészségügyi intézmények elhelyezésében mutatkoznak meg Baján. Például a bajaszentist- váni napközi abban a helyiség­ben van még ma is, amelyet már 1938-ban alkalmatlannak minő­sített az akkori tisztiorvosi hi-1 vatal. A városi tanács, a vöröske­reszt, a sportorvosi rendelő, az SZTK-szakrendelés sokat segít az iskolaorvosi teendők ellátásá­ban, azonban az egészségügyi ál­landó bizottságoknak a fiatalok egészségvédelmére is kellene gondolni és széleskörű felvilá­gosító munkát kellene kezdemé­nyeznie, hogy megszüntessék azokat a káros előítéleteket, me­lyek ő előttük is ismeretesek. Azután a doktornő beszélni kezd arról a kedvenc, dédelge­tett tervéről, amelyet szeretett volna megvalósítani. Ssovjet-indiaiffilm , I MARCO PÓLÓRÓL Még az év folyamán elkészül az első szovjet—indiai kopro- ! dukciós film: »Az idegen látoga-f tó.« A filmet a velencei, vagy' legkésőbb a jövő évi cannesi filmfesztiválon mutatják be. A film Marco Polo történetét be-t széli el. (Az »Utunk«-ból.) — Az volt a tervem — mondja —, hogy szoros kapcsolatot te­remtve a pedagógusokkal, elkü­lönített rendelést vezetek be a magatartásbeli rendellenességet mutató gyermekek részére, A serdülő korban a gyermekek szervezete megrázó kríziseken esik át és ideggyógyászati vizs­gálatokkal, szülők részére törté­nő tanácsadásokkal kerestem volna módját a gyermekeken való segítésnek. Sajnos, a peda­gógusoktól sem kaptam elég tá­mogatást a szentistváni általá­nos iskolát kivéve, amelynek ta­nulói közül néhányan felkeres­tek és bizalommal fordultak fia­tal életük felbukkanó problé­máival az orvoshoz. Dehát ami nem sikerült az idén, talán le­hetségessé válik jövőre. Amikor elbúcsúzunk, az az ér­zésünk, hogy kötelességünk ii- gyelrtieztetni a tanácsi és egész­ségügyi szerveket, az egészség- ügyi állandó bizottságot, hogy teljes összefogással segítsék meg­oldani iskolaorvosi intézményünk fontos tennivalóit. Legdrágább kincsünkről, a növő gyermekek­ről, a holnap emberéről van szó! Felvidéki István C’t'úO'Gl'CiSCb a Katona József Színházban JÚNIUS 23-ÁN az általános iskolákban országszerte befeje­ződött az évzáró. Kulturális mű­sorral kötötték egybe az elmúlt esztendő búcsúztatását. Ellátogattunk a Kecskeméti Zenei Általános Iskola tanévzáró előadására és három óra hosszáig gyönyörködtünk a gyermekek művészi munkájában. EZEN AZ ÜNNEPRE készü­lődő szombat délutánén néhány perccel hat óra előtt, tárka vi- rágfűzérként vonult végig a vá­roson a Zenei Általános Iskola közel 350 tagot számláló szerep­lőgardája. A gordonkák, hegedűtokok és kottaállványok szívet-lelket gyö­nyörködtető szórakozást ígértek. Nem is csalódtunk bennük. Az iskola — célkitűzéséhez hí­ven — évről-évre közelebb viszi a város közönségét a komoly mu­zsika és az értékes művészet megismeréséhez, megkedvelésé­hez. Ennél szebb hivatást — ze­neértő közönség nevelését — nem is választhatott volna ez a Ko­dály szülővárosában életre kelt iskola. »Oh, felvirradt a szép óra, Könyvek, irkák nyugovóra...« Boldog mosollyal szárnyalt a dal a jól Végzett, áldozatos, de lehetetlent nem ismerő munka után. Gazdag gyűjtemény pom­pázott előttünk: Mozart»Varázs­fuvola« termettjétől a legkisebbek népi gyermekjátékainak kacagó virágcsokráig. NAGY ÉLMÉNYT nyújtott a vonószenekar előadása. mely Nemesszegliy Lajos zenetanár vezetésével,, többek között Bacht Bartók, Gárdonyi zenekari szá­mokat és Rubinstein: »Meló- diá«-ját adta elő nagy sikerrel.­Forró taps jutalmazta Varga Katalin énektanár vezetésével szereplő alsó tagozati énekkar számait, a gyermekhangok üde tisztaságával felcsendülő altató­dalt és a tréfás, ötletes »Faragó­szék« nótáját. A Kodály: Epigrammák elő­adása, a nagy kórus mély, mű­vészi átélését és a világhírű pe­dagógus gondolatainak hű tol­mácsolását mutatta. Kirobbanó siker jutalmazta a fiú tánccsoport Somogyi kanász- táncát, aljol szemfényvesztő ügyességgel pörgették á boto­kat és Bartók: »Gyermekeknek« [című ciklusából a »Kanásztánc« [itt tökéletesen betöltötte hivatá­sát. ÜJ SZÍN VOLT a műsorban egy-két gyönyörű népballada ’előadása is. A nagyszerű rende­zés Rajz Istvánná munkáját di­cséri. A szeremlei üveges és a lírai hangú Menyasszony búcsúztató | gyertyán tárlc után az énekkar ' és« zenekar Nemesszeghy Lajos- né igazgató »Köszönitek szün­idő« című dalával fejezte be a műsort. Felszabadult énekük, boldog mosolygásuk a felnőttek szivébe is belopta az ifjúság örök szépségét és mi is így érez­tük ezen az estén: »Zeng a dal, zeng a dal Hegyen, völgyön át.« A GYEREKEK megérdemlik a pihenést, a tervezett kéthetes németországi üdülést, a dobogó­kői kirándulást, mert munká­juk nyomán talán már nem sok [év múlva valóra válik Kecske­mét városában Kodály Zoltán kívánsága: »Legyen a zene min- denkié!« b. S. SIR JOMV HUNT: Az időjárás rosszabbra fordult, amikor aznap délután visszaindultunk lefelé. Az ingajárat már felszállította terhét a második »lépcsőfok« tete­jére, háromnegyed órai járásra a tábortól, eszerint igen jó munkát végzett a Teknőben tett első útján. Kitűnő formában találtuk a csapatot, amikor visszatértünk a 3. táborba; büszkék voltak rá, hogy őket választottuk ki a magassági munkára és készen álltak a másnapi ingajáratra. Nem is volt hiány a felszállítani való készletekben. A két alacsonyabb szinten dolgozó csapat felhalmozta terhét a sátrak mellett és máris lement, mert másnap nekik is vissza kellett térniök a 2. táborba. Tehát kétszerannyi szállítmány várt további útjára, mint amennyit a 3. tábor csapata a jelenlegi létszá­mával egy nap alatt el tudott volna látni, s ez az aránytalanság napról napra fokozódik, majd a Felépítés időszakának első felében. Remek együt­test alkottak Noyce és Gregory kitűnő vezetése alatt: a kövér kis Gompu, aki végre elemében érezte magát és folyton segíteni igyekezett a többiek­nek, a kemény és jókedvű Kancsa, a csöndes, tapasztalt és értelmes Pa- szang Dava, Tasi Phutar, Ang Tharke, Pemba Norbu és Phu Dordzsi. így folyt a munka nap nap után, kilenc napon át. Ennek az időszak­nak a végéig, az alacsony szinti csoportok mindegyike nem kevesebb, mint ötször ment fel a 3. táborba és vissza, az éjszakát rendszeresen a 2. tábor­ban töltve. A magassági csapat emberei hat hosszú utat tettek meg a 4. táborig és vissza. A reggeli hőség a Jégesésen és a Teknőben egy­aránt fullasztó volt, és az emberekre bódult közöny nehezedett: ezt »gleccser-fáradtságnak« nevezik. Mindennap friss hó esett; minden reg­gel újra meg újra meg kellett csinálni a nyomdokot, amelyet éjjel telje­sen betemetett a hó. A lágy hóban iszonyú kimerítő volt előrejutni, külö­nösen a Jégesésen, ahol egyetlen félrelépés elég volt ahhoz, hogy az ember két jégtuskó között esetleg derékig süppedjen a hóba és azután, 18 kilós teherrel a hátán, igyekezzék kikecmeregni belőle. Szaháb és serpa egyaránt — ha nem is mindig egyenlő mértékben — kivette a maga részét ebből a küszködésbőL A hegymászó csapat tagjai kevesebb utat tettek, bár gyakran hordoztak terheket ők is, hogy egyik-másik fáradt 55 serpának segítsenek. Ez egyszerűen azért volt így, mert erőnket a lehető­ségig kímélni kellett, és arra az erőfeszítésre kellett tartogatni, mely a csúcstámadás idején várt mindannyiunkra. Ne feledjük éli, hogy az ellen­kezőjét hiresztelő újságcikkek dacára, még nem történj; döntés afelől, hogy a hegymászók közül kiknek jut majd a főszerep a csúcs elleni támadásban. Május 2-ig megközelítően kilencven — egyenként 18 kg súlyú *— rakománytételt juttattunk fel a 3. táborba, s ebből körülbelül negyvenötöt tovább, fel a 4. táborig, tehát az Előnyomulás bázisáig, vagy legalábbis jó darabon a feléje vivő útvonalon. Ezeket a különleges minőségű kész­leteket Charles Evans, »kvártélymesterünk« válogatta ki, egyetértésben azokkal, akik az élelmiszerek különböző csoportjaiért felelősek voltak. Mielőtt ez a rakomány elhagyta volna az Alaptábort, Tenzing és Evans pontosan lemérték és teheregységekbe osztották az egészet; a csoma­gokra ráíestett »III«, »IV«, vagy »V« jelzés mutatta, melyik táborba szánták őket. A szállítmányt az erélyesebb alacsony szinti csoport olykor egy óra járásnyira a 3. tábor fölött rakták le, hogy ezzel is megkönnyítsék a Teknőben dolgozó szállítócsoport nehéz munkáját. Mindez figyelemre méltó teljesítmény volt, ha tekintetbe vesszük az időjárás változásait, meg azt, hogy ebben az időszakban derült ki, mennyit érnek az embe­reink, különösen azok, akik a Jégesésen működtek, hiszen többen közülük nem váltak be és ki kellett cserélni őket. Végül pedig azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy gyakorta a betegség is csökkentette a cso­portok teljesítőképességét. ­Ezenfelül még, ebben az időben válságossá fajult a mászóvasak kér­dései is, amelyek pedig oly lényeges szerepet játszottak a Jégesésen. Már legalább 12 pár mászóvas helyrehozhatatlanul eltörött, és a sürgető kérel­mek ellenére, melyeket a Namcsa Bazár-i dróttalan távbeszélőállomás továbbított a Himalája Klubnak, még heteknek kellett eltelniük, mielőtt a pótlás megérkezhetett volna. Túlfeszített, aggodalmas munka jutott osztályrészül mindenkinek, de különösen a serpáknak. Az újoncok néme­lyike már riadozott is tőle. A járatok munkája szabványossá vált, s a folytonos ismétlődés egyhangúvá tette. De azért senkiserii panaszkodott} A rendszeresített ingajáratok szinte menetrendszerű pontossággal közle­kedtek: az alacsony szinti járat 12,00 órakor indul az Alaptáborból — a 2. táborba érkezik 15,00-kor — ott éjszakázik — indul a 2. táborból 8,00 órakor — megérkezik a 3. táborba 9,30-kor — lefelé indul a 3. táborból 10,30-kor — megérkezik az Alaptáborba 14,00 órakor. A magassági járat a 3. táborból indul 8,00 órakor — a 4. táborba érkezik 11,00-kor — elindul a 4. táborból 12,00-kor — megérkezik a 3. táborba 13,30-kor •— és így tovább. Május 2-án ingajárataink emberei és a rájuk felügyelő hegymá­szóink már igazán megérdemelték a pihenést; 56 (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom