Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

AMIRŐL BÁCSALMÁSON BESZÉLNEK Amikor Bácsalmáson a Sóstó felől érdeklődünk, mosoly su­han végig a bácsalmási arco­kon. Ebben a mosolyban öröm és bánkódás Is vegyül. Örül­nek, hogy éppen Bácsalmás közelében van egy nagykiter­jedésű tó, amelynek vize és iszapja gyógyító hatású. Már 1909-ben a »Bácsalmási Járás« című lap a következő­ket írja: »Nem kell külön hangoztatni azt, hogy Bácsal­más község természeti fekvé­sénél fogva azon szerencsés helyzetben van, hogy közelé­ben gyógytartalmú forrásból származó sóstava van. Élvezik is ezen tó hatását az egészsé­ges és beteg emberek egy­aránt, sőt sokaktól hallottuk, hogy köszvényes és csűzos bántalmaiktól szabadultak meg a Sóstó többszöri használata után.« Valóban így tartja számon a bácsalmási lakosság a Sóstót. Sok élő ember bizonyítja, hogy betegségének gyógyulásához a Sóstó vize vagy iszapja segí­tette hozzá. Pl. Somoskövi Já­nos, Bácsalmás, Kossuth u. 62. szám alatti lakos 1950-ben kórházban feküdt ízületi bán- tahnakkal, szinte mozdulni sem tudott. A kórházból haza- küldték s javasolták, hogy kí­sérelje meg a Sóstó iszapjából fürdőt készíttetni. Hoztak is haza az iszapból és 10-—12 forró fürdő után azt észlel­ték, hogy a megmerevedett lá­bak mozogni kezdenek. Somos­kövi Jánost a Sóstó iszapja segítette hozzá, hogy ismét dolgozhat. Ma is számtalan idős em­ber gyógyítja csűzos bántal- mait a Sóstó iszapjával, pedig a gyógytartalmú források már eltömődtek, mert hosszú idő óta nem tisztították a tavat. Beszélik, hogy milyen moz­galmas élet jellemezte a Sós­tót azelőtt, külön autóbuszjá­rat, büfé, zenekar, stb. A mosoly bánkődást is ta­kar, Mindenütt arról folyik a szó, hogy a Sóstó pusztul, a források eltömődtek, nincs aki törődne ezzel az értékes fürdőhellyel. A tó környéke kietlen, a fákat kiszedték, nincs egy tenyérnyi árnyas rész. Helyes-e, hogy ezt a termé­szeti adottságot pusztulni hagyjuk? Ügy érezzük, hogy aránylag nem sok befektetéssel megtisz­títhatnák a lavat, megnyílná­nak a gyógyhatású források, s ezzel sok-sok örömet szerez­hetnénk embertársainknak. Arról nem is kívánunk szólni, hogy a befektetett összeg sok­szorosan megtérülne, Talán elég ez a néhány gon­dolat, hogy az illetékes szer­vek''fontolóra vegyék a Sóstó rendbehozatalát. Sok-sok em­berrel beszélgettünk a Sóstó­ról, s a község lakosságának legnagyobb része hőn óhajtja, hogy ismét fürödhessen benne. Befejezésül ismét az 1909-es »Bácsalmási Járás« című lap cikkéből idézünk; »Mozogjanak mindazok, akik ez ügyben valamit is tehetnek, s ne csak olvassák e sorokat, hanem ilyen értelemben tegye­nek is és kövessenek el min­dent, mert ezzel magunknak és embertársainknak teszünk jót és hasznosat. A Sóstót később nemcsak fürdésre, hanem kel­lemes kirándulóhelynek is le­hetne használni és azzá fej­leszteni, ami bizony Bácsal­más község közösségére jóté­kony volna,« Helytörténeti Munkaközösség Bácsalmás. — Szabadszálláson a Kecske­méti Boríorgalmi Vállalat pincé­ében 9000 hektoliter ürtartalmú lordó várja a szüretet. Az igen szépen rendben tartott pincében már mindent elkészítettek ah- íoz, hogy megkezdhessék a bor felvásárlását; * Repülőgép szállította a magyar föld legfrissebb termékeit kül­lőidre. A napokban Finnország­ja cseresznyét, Oslóba pedig ep­ret vittek a repülőgépek. TarkÄ vasárnapi BarkA Cserélje?. lisztjét kenyérre! A Kiskunfélegyházi Sütőipari Vállalat Molnár Béla utca 1. sz., Bercsényi utca 34. sz. sütőüzeme, Kiskunmajsa, Árpád utca 2. sz. telepén lehet lisztért kenyeret cserélni, valamint Kiskunfélegyházán és a járás területén levő népbolt és a földművesszövetkezetek által kijelölt üzletekben. Időt takarít meg, megkíméli magát, 880 ha lisztjét KENI ÉRRE cseréli! Belgiumban nagy sikerrel játsszák az első szovjet széles- vásznas filmet, az »Ilja Muro- mec»-et. A film főszerepét, amint ismeretes, Borisz Andrejev játsz- sza. • OK ÉS OKOZAT Schopenhauer részt vett egy­szer egy orvosi banketten, ahol pompás ételeket és italokat szolgáltak fel. Bosszúságára nem hagyták nyugodtan enni. Szün­telenül kérdésekkel ostromol­ták. Erre a filozófus, hogy végre nyugta legyen, hangosan oda­szólt az orvosszövetség elnöké­nek: — Tudna egy esetet mondani, amikor az ok ’ az okozat után jön? Általános találgatás indult. Hosszabb vitatkozás után kije­lentették, hogy ilyen eset nem . létezhet. Mire Schopenhauer |mosolyogva így szólt: — Dehogynem. Amikor az or­vos a páciens koporsója mögött megy. f * I Kié lesz a 127 000 forintos lottó-nyeremény? Nagy János kiskunfélegyházi gépkocsivezető négytalálatos lot­tó-szelvényével 127 000 forintot nyert. Meglepődve hallotta, hogy |Ferenczy Gyula kiskőrösi lakos ^letiltási kérelmet adott be a •Dttó-igazgatósághoz, állítva, hogy |a nyeremény az övé, a négytalá- * latos szelvény az ő birtokában volt, csak azt elvesztétte. Érdekesség, hogy a 164 282-es nyerőszelvény két testvére: a Í *83-as és 84-es sorszám is Nagy János birtokában van. Mindhár­mat a félegyházi lottó-irodán vá­sárolta. ‘ » Most vajon kié lesz a nyere- jmény? Egy város, ahol nem születnek leánygyermekek Stockholmi jelentés szerint a svéd tudósokat erősen foglalkoz­tatja egy különös jelenség: meg­állapították ugyanis, hogy egy Mansbo nevű kis svéd városká­ban tíz esztendő óta nem szület­nek leánygyermekek. Az eddigi kutatások még nem tudták meg­állapítani e furcsa jelenség okát. * Üj alapokon indított munka­versenyt két Nógrád megyei ter­melőszövetkezet. Az eddigiektől eltérően most jutalmazási alapot létesítenek. A győztest egy-egy előhasi üsző Illeti. A Hunnia Filmstúdióban most folynak a »Haláltánc« című film próbafelvételei. Az egyik fősze­repre Moór Mariannet szerződ­tették. A VIII, általános iskolá­ba járó leányka sok száz pályá­zóval együtt jelentkezett a film­stúdióban és minden tekintetben megfelelt a követelményeknek, ezért esett reá a választás. Gvrard Fhilippe frizura A képen látható új frizurát Ádámsok Péter tervezte — Súlyos szerencsétlenséget okozott Baján egy rosszul előző gépkocsi. Felszaladt a járda­szélre és elgázolta Balatoni Ist­vánná 25 éves fiatalasszonyt. A fiatalasszonyt az SZTK rendelő- intézetben kapott elsősegély után kórházba kellett szállítani. Ál­lapota igen súlyos. A Bajai Építők sportegyesü­lete tárgyalásokat folytat egy bolgár klubcsapattal. A jelek szerint rövidesen nemzetközi labdarúgó mérkőzés színhelye lesz a dunaparti város. * Egyenruhás sertések Az amerikai atomrobbantási kísérleteken, a szakembereken kívül részt vesz 70, katonai egyenruhába öltöztetett, rózsás­bőrű süldőmalac is. A derék há­ziállatokon akarják ugyanis ki­próbálni, mennyi oltalmat nyúj­tanak az atomsugárzás ellen a katonai egyenruhák. * Rezesbanda és termelékenység A bonni kormányhivatalok ab­lakai alatt egy idő óta rezes­banda játszik andalító keringő- két, pattogó indulókat. A nap­pali szerenádnak az a célja, hogy ezzel növeljék a minisztériumi tisztviselők munkakedvét, * JÓ ÖTLET — Nem szégyelled magad, Miklóska! Már megint nem mo­sakodtál! Büntetésből hazakül- delek — pírongatja meg egyik nap a tanító néni a harmadik osztály díszpéldányát. ... Másnap az egész osztálv maszatosan jön iskolába. * APA A NÉZŐTÉREN a Zenei Általános Iskola hangversenyén A kislány fehér keze megye-* meg, ahogy a hegedűvel a do­bogóra lép. Az Apa a hátsó padban ül, a dereka hirtelen előre hajlik. Minden arcizma megfeszül. Szeme rátapad a vo­nóra ... A fehér kéz határozott mozgásba lendül; az Apának különös érzése támad: fel kel­lene ugorni, segíteni a gyenge kezet, vagy kiáltani, vagy súg­ni valamit, hogy bátran! A me­lódia egyre beszédesebb, a fehér kéz még fényesebb, fehérsége már beragyogja a termet, a szí­nes üvegek csodálatos csilinge- léssel verik vissza a hangokat. Az Apa arcán mosoly táncol át; óvatosan körülnéz: lei látja őt, hogy boldog? Senki nem veszi észre. Mindenki tapsok Valahol a lelke mélyén egy könnycsepp gurul le. Az Apa boldog. Varga Mihály SÍK JOHN HUNT: Egész éjjel sűrűn esett a hó, s emiatt a reggel nyolc órára rendszeresített drótnélküli távbeszélgetés Idején felhívtam Ed Hillaryt a 3. táborban. Most már a Jégesésen felállított mindegyik táborban volt drót­nélküli távbeszélőkészülék; ezek egymással és az Alaptábor ellenőrző állo­másával is kapcsolatot tartottak fenn. »Halló, Ed, a 3. táborban!« — Itt John beszél az Alaptáborból. .— Tenzing, Charles Evans és én ma fel­megyünk, hogy együtt szemrevételezzük a Teknőt. — Tekintettel a teg­napi erős havazásra, hálával fogadnánk, ha te és Mike lejönnétek a 2. táborig és helyreállítanátok a nyomdokot. — Befejeztem.« Hillary nyugtázta üzenetemet, s aztán érdekes összefoglalást adott a Jégesés tetején előző nap végzett munkájáról: »Halló, John! — itt Ed beszél a 3. táborból. — Mike-nek meg nekem meglehetősen kemény napunk volt tegnap — szerteszét csavarogtunk, hogy más, újabb nyomdo­kot keressünk a 3. táborba és a Teknő felé Is — a jégszirtek sora, jobbra a Nupce felé, teljesen reménytelen ügy, és sokkal veszélyesebb, mint az egyenes útvonal — kénytelenek leszünk hát ehhez ragaszkodni, — Mike- kel jókora munkát végeztünk a diótörőn — rohadt, veszélyes egy hely — az alsó falakon kampókat vertünk a jégbe, hogy kapaszkodókötelet rög- ritsünk hozzájuk. —- Kötélhágcsót is elhelyeztünk a jégfalon, hogy a teher­szállító serpák elkerülhessék a jégrepedést. — Várunk, John! A viszont­látásra! Befejeztem.« A 2. táborig vivő nyomdok követése rendkívül fárasztó és küzdelmes volt. Számomra még nehezebbé tette az utat, hogy hirtelen hasmenés­rohamok kínoztak és nagyon elgyengültem. Egész idő alatt havazott, mi­közben fölfelé törtettünk, és ez így tartott egész nap. Igen fáradtan értük el a tábort és elhatároztuk, hogy másnapig pihenünk, mert nem volt erőnk kihasználni az előnyt, amit a részünkre annyi fáradsággal helyreállított nyomdok jelentet volna. Ezen az éjszakán a 2. tábor zsúfolásig megtelt, mert kívülünk ott tanyázott a magassági ingajárat csoportja, sőt még egy alacsonyabb szinten működő szállítócsapat is, amely szokásos menet­szakaszának végén éjszakázott, útközben a 3. tábor felé. 51 Ed erőfeszítésének ellenére, aki április 24-én a mély hóban végig letaposta a nyomdokot, másnap újabb nehéz küzdelem várt csapatunkra, amint a 3. tábor felé törtettünk. Még nehezebb dolga volt a magassági ingajáratnak, mert a 2. tábortól a 3-ig az egész úton magukkal kellett vinniök a létra két részdarabját, amelyet Charles Wylie hagyott ott 23-án. Mivel nem volt náluk a szükséges kulcs, nem tudták szétszedni a része­ket, és a Jégesésen keresztül mindvégig 3,60 méter hosszú létrát kellett cipelniök. Elképzelhető, micsoda lidércnyomáshoz fogható gyötrelmet jelen­tett ez a jégtuskók útvesztőjében, a nagy hasadék fölött és a nyomdok más nehéz pontjain keresztül. Igazán Wilfrid kimeríthetetlen türelmi tarta­lékára volt szükség, hogy végigjárja ezt az útszakaszt. Nagyszerű érzés volt az első éjszakát ott tölteni a Nyugati Teknő küszöbén. Az első készletszállítmány már a sátrak mellett állt felhal­mozva; az első, alacsonyabb szinti ingajárat hozta fel. A magassági inga­járat osztaga készen állt a helyszínen, hogy másnap nyomon kövesse fel­derítő csapatunkat az Előnyomulás bázisához, ha ugyan ki tudjuk erő­szakolni'a behatolást a Teknő területére. Mindenáron véget akartam vetni a további bizonytalanságnak ebben a pontban, és már aznap délután négy órakor fölfelé indultam Ed és Charles Evans társaságában, mögöttünk Tenzinggel és Wilfriddel, hogy már megelőzőleg szemügyre vegyük, m; vár reánk. Három létrarészleget vittünk magunkkal, arra számítva, hogy át­hidalhatjuk velük a nagy hasadékot. A közel öt méter széles szakadéknál összeraktuk a létrát, azután Tenzing és Wilfrid segítségével óvatosan átvetettük a nyíláson, s egyenként átkúsztunk rajta. Még igen sok isme­retlen akadályt kellett leküzdenünk, hogy bejuthassunk a Teknőbe, nem Is beszélve a hegyről, de ez a pillanat, amikor mindnyájan ott álltunk együtt a szakadék túlsó oldalán, valahogyan egész rendkívüli benyomást tett reám. A Teknőbe való behatolásunkat jelképezte. Féltünk attól, hogy bonyolult kötélszerkezeteket kell alkalmaznunk, amilyenekhez a svájciak voltak kénytelenek folyamodni, s e félelem most egyszeriben szertefoszlott; Bizonyosra vettük, hogy áttörünk a fő akadályon. Ebben az emelkedett hangulatban folytattuk az utat egészen estéiig; Nehéz nyomdokkeresést kellett végeznünk, mert a Nyugati Teknő legalsó szakaszát számtalan széles hasadék szelte keresztül-kasul; az útvonal egyik rövid, de elkerülhetetlen részét pedig »bombázással« fenyegették a glecs- cser északi peremének ingatag jégszirtjeiről lehasadó tüskök. Az egyik érdekes átjárót társaim »Hunt sikátorának« nevezték el; itt nagyon mere­deken kellett lebocsátkozni egy hasadékba, lenn a mélység fölött egy ho­ltidőn átkelni, azután a túlsó oldalon egy keskeny párkányon felkapasz­kodni. 52 (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom