Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-23 / 145. szám

MAO CE-TUNG:

„A NÉPEN BELÜLI ELLENTMONDÁSOK HELYES MEtOLDÁSÁRÜL“

V. Az értelmiségiek kérdése

Mao Ce-tung elvtárs beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük.

Értelmiségünk zöme jelentős előrehaladást ért el az elmúlt esztendőben és híve a szocialista rendszernek. Sokan közülük szorgalmasan tanulták a marxizmust és egyrészük a kommunizmus híve lett, Ez a rés? ma csak kisebbség, de számuk fokozatosan növekszik. Természetesen vannak még értelmiségiek, akik ma is kételkednek a szocializmusban, vannak, akik nem értenek egyet vele. De ez a kisebbség.

Országunkban a szocializmus építésének nehéz feladata megköveteli, hogy minél több értelmiségi szolgálja.

Meg kell bízni mindazokban az értelmiségiekben, akik valóban szolgálni óhajtják a szocializmus ügyét, gyökeresen meg kell javítanunk velük viszonyunkat, és segítenünk kell nekik minden megoldásra váró problémájuk megoldásában, hogy aktívan kibontakoztathassák tehetségüket és képességüket.

Bár értelmiségünk nagy tömegei már haladást értek el, ennek következtében nem szabad önelégülteknek lenniük. Az értelmiségieknek folytatniuk kell saját árnövelésüket, fokozatosan lo kell vetkőzniük burzsoá világnézetüket és proletár-kommunista világszemléletet kell kialakíta- niok, hogy teljesen az új társadalom színvonalán álljanak és összeforrhassanak a munkásokkal és parasztokkal.

Feltétlenül akadnak olyan emberek, akik semmiképpen sem akarják eszmeileg befogadni a marxizmus—leninizmust és nem akarják elfogadni a kommunizmust. Az ilyen emberekkel szemben nem kell túlzott követelményeket támasztani. Ha csak engedelmeskednek az állam követeléseinek és úgy dolgoznak, ahogyan kell, altkor már lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő munkát végezhessenek,

A továbbiakban az eszmei, politikai munka fokozásának szükségességéről beszélt. Mind az értelmiségnek, mind a tanuló ifjúságnak fokozottan tanulnia kell.

A szakma elsajátításán kívül haladást kell clérniök ideológiailag is, politikailag is, ehhez pedig tanulmányoz- niok Kell a marxizmust,

tanulmányozniok kell a mindennapi politika kérdéseit, Ha nincsenek helyes politikai nézeteink, az annyi, mintha lelkünk se lenne.

VI. A nemzeti kisebbségek kérdése

Országunkban a nemzeti kisebbségek több mint harminc millió embert számlálnak. Annak ellenére, hogy ez az egész ország lakosságának csak hat százaléka, ez a hat százalék igen nagy területen, az ország egész területének mintegy 50—Ö0 százalékán él. Ezért feltétlenül rendezni kell a hanok és a nemzeti kisebbségek viszonyát. A kérdés kulcsa a nagy han sovinizmus leküzdése. Egyúttal le kell küzdeni a helyi nacionalizmust is, azoknak a nemzeti kisebbségeknek a körében, amelyeknél megtalálhatók. Ez az egyik népen belüli ellentmondás, amelyet le kell küzdeni.

Ezen a területen már végeztünk valamelyes munkát és a legtöbb nemzeti körzetben az elmúlt időszakhoz képest jelentősen megjavult a nemzetiségek viszonya, de továbbra is van még néhány megoldásra váró kérdés.

Vll, Egységes tervezés és megleielö szabályozás

Amikor terveket készítünk, kidolgozzuk és feldolgozzuk a problémákat, mindig abból a tényből kell kiindulnunk, hogy országunknak hatszáz millió lakosa van. Ezt tudják, de néhány ember a munkában mégis elfelejti s így szembekerül a következő eszmékkel: hozzuk mozgásba az összes pozitív tényezőket, tömörítsünk minden embert, akit tömöríteni lehet és a lehetőségekhez képest változtassuk a negatív tényezőket a szocialista társadalom építésének szolgálatába.

Irányvonalunk az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás.

Minden kérdésben az adott idő és az adott hely lehetőségeinek megfelelően kell eljárnunk, s meg kell beszélnünk a megoldást a társadalom különböző rétegeihez tartozó emberekkel,

s így kell kidolgoznunk az intézkedéseket a megfelelő szabályozás végett. Semmi esetre sem térhetünk ki az ügy elől, azzal áltatván magunkat, hogy sok az ember, hogy az emberek elmaradottak, hogy az ügy sürgős és nehezen oldható meg.

Vajon az elmondottak azt jelentik-e, hogy az összes emberekről való mindenféle gondoskodás feladatát, és minden ügy megoldását a kormány magára vállalja? Természetesen nem ezt jelenti. Az intézkedések kidolgozása és megvalósítása sok ember és sok ügy esetében társadalmi szervezetek, vagy közvetlenül a tömegek feladata lehet, ök sok jó intézkedést dolgozhatnak ki. De ezt is felöleli az egységes tervezés és a megfelelő szabályozás irányelve.

Vili. A „virágozzék száz virág“, a versengjen száz iskola“ és a „hosszas egymás melleit elés és ellenérzés“ jelszavairól

Hogyan vetődött fel a »virágozzék száz virág«, a »versengjen száz iskola« és a »hosszas egymás mellett élés és kölcsönös ellenőrzés« jelszava? A konkrét kínai helyzet alapján vetődtek fel, annak elismerése alapján, hogy a szocialista társadalomban még mindig léteznek különféle ellentmondások, a gazdaság és a kultúra gyors fejlődésének szükségét érző állam életbevágó követeléseinek alapján vetődtek fel.

A művészetekben és a tudományokban a helyes és a helytelen problémáját a művészi és a tudományos körök szabad vitáiban kell megoldani, továbbá a gyakorlati művészi és tudományos munkában. A helyes és jó dolgokat az emberek eleinte gyakran nem ismerik el »illatos virágoknak«, hanem »mérges gyomoknak« tartják azokat.

A művészetekben és a tudományokban óvatosan kell kezelni a helyes és a helytelen kérdését, bátorítani kell a szabad vitát és kerülni kell az elhamarkodott következtetéseket.

Meggyőződésünk, hogy ez a magatartás előmozdíthatja a művészetek és a tudományok sikeres fejlődését.

A marxizmus is harcban fejlődött és fejlődik.

A proletariátus és a burzsoázia osztályharca a különböző politikai erők osztályharca, az ideológiai osztályharc a proletariátus és a burzsoázia között továbbra is bosszú és bonyolult, időnként igen elkeseredett harc marad. Ezen a téren még amúgy igazában nem dőlt el a kérdés: ki győz és ki marad alul, a szocializmus vagy a kapitalizmus?

Az egész lakosság és az értelmiség körében a marxisták még mindig kisebbségben vannak. Ezért a marxizmusnak továbbra is harc közben kell fejlődnie.

Az ideológiai harcban a szocializmus ma előnyös feltételekkel rendelkezik, A hatalom alapvető ereje a proletariátus vezette dolgozó nép kezében van. A kommunista párt ereje és tekintélye hatalmas.

Felteszik a kérdést: minthogy hazánkban az emberek többsége már vezető ideológiának ismeri el a marxizmust, akkor

lehet-e bírálni ezt az ideológiát. Természetesen lehet. A marxizmus tudományos igazság, állja a bírálatot,

Annak a jelszónak a megvalósítása, hogy »virágozzék száz virág« és »versengjen száz iskola« nem gyengíti a marxizmus vezető helyzetét az ideológiai világban, hanem ellenkezőleg: erősíti. Milyen magatartást tanúsítunk a nem marxista nézetekkel szemben? Amennyiben világos, hogy ellenforradalmárokról és a szocializmus ügyét aláaknázó elemekről van szó, a kérdés megoldása könnyű: egyszerűen meg keil fosztani őket a szólásszabadságtól.

De más a helyzet a népen belül felbukkanó hibás nézetek esetében.

Csakis a vita módszerével, a bírálat módszerével és az igazság feltárásának módszerével lehet valóban fejleszteni a helyes véleményeket és kiküszöbölni a hibásakat, csak így lehet igazán megoldani a kérdéseket.

A polgárság és a kispolgárság ideológiája feltétlenül tükröződni fog valamiképpen. Ennek az ideológiának a megnyilvánulását nem kell megakadályozni az elnyomás módszereivel, hanem {eret kell adni kifejtésére és amikor ez megtörténik, vitába kell szállni vele, megfelelően bírálni kell. A bírálatnak tudományos elemzésen kell alapulnia és elég meggyőzőnek kell lennie. Dogmatikus bírálattal nem lehet megoldani a kérdéseket.

Amikor a dogmatizmust elítéljük, egyúttal figyelmet kell fordítanunk a revizloniz- mus elítélésére is. A revizio- nizmus, vagyis a jobboldali opportunizmus, burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb a dogmatizmusnál.

A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavakban a marxizmusért küzdenek, szintén támadják a »dogmatizmust«. De éppen a marxizmus legalapvetőbb megállapításait támadják. A szocialista forradalom országunkban lényegében győzelmet aratott, de a társadalomban még vannak olyanok, akik beteljesületlen álmokat dédelgetnek a tőkés rendszer visszaállításáról, minden területen harcolnak a munkásosztály ellen, így az ideológia területén is. Ebben a harcban a revizionisták a legjobb segítőtársaik.

Ha a nagy néptömegek szempontjából nézzük, mi a meghatározója ma számunkra az illatos virágok és a mérges gyomok felismerésének? Ügy véljük, hogy a kritériumokat nagy vonásokban a következőkben lehet megállapítani;

1. Kedvező-e soknemzetiségű országunk egész népének egysége

szempontjából és nem okoz-e széthúzást a nép körében;

2. kedvező-e a szocialista átalakítások és a szocialista építés szempontjából és nem káros-e a szocialista átalakításokra cs a szocialista építésre;

3. Rcdvező-e a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdítása szempontjából és nem ingatja-e meg, vagy nem gyengíti-e ezt a diktatúrát;

4. kedvező-e a demokratikus centralizmus megerősítése szempontjából és nem ingatja-e meg, vagy gyengíti ezt a rendszert;

5. kedvező-e a kommunista párt vezetésének megszilárdítása szempontjából és nem irányul-e e vezetéstől való eltérésre, vagy e vezetés meggyengülésére;

6. kedvező-e a nemzetközi szocialista szolidaritás és az összes békeszerető népek nemzetközi szolidaritása szempontjából és nem okoz-e kárt a szolidaritás eme két fajtájának.

Ebből a hat kritériumból a legfontosabbak a következők: a szocialista út és a pártvezetés. Ezeket a kritériumokat azért emeljük ki, hogy segítséget nyújtsunk a népnek szabad vitához, s nem azért, hogy akadályozzuk ezt a vitát.

Az említett hat politikai kri- .

tórium alkalmazható bármely tudományos és művészi tevékenységre.

Az összes fent kifejtett szempontnak országunk konkrét történelmi feltételeiben van a gyökere. Minden szocialista országban és minden kommunista pártban más a helyzet, azért egyáltalán ne gondoljuk, hogy kötelességük alkalmazni a kínai módszereket, vagy hogy ezeket kell alkalmazniuk.

A tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre szólító felhívás is országunk konkrét történelmi viszonyainak terméke.

Nincs okunk hátat fordítani a tartós egymás mellett élés irányvonalának minden olyan párttal szemben, amely valóban a szocializmus j ügyéért küzd, a nép egységesítésére összpontosítja erőfeszítéseit, és amelyben a nép bízik.

Természetesen a demokratikus pártok és a ^kommunista párt kölcsönös véleménynyilvánítása és a kölcsönös bírálat csak akkor szolgálhatja a kölcsönös ellenőrzés pozitív szerepét, ha ezek a vélemények és ez a bírálat megfelel a fent) kifejtett hat politikai kritériumnak. Ezért reméljük, hogy minden demokratikus párt figyelmesen fogadja az ideológiai átnevelést és törekedni fog a kommunista párttal való tartós egymás mellett élésre és a kölcsönös ellenőrzésre, hogy az új társadalom követelményeinek színvonalán álljon.

IX. Néhány ember zavargásának kérdése

Tavaly az ország egyes vidékein előfordult, hogy néhány munkás és diák sztrájkolt. Zavargások voltak tavaly néhány termelőszövetkezeti tag körében is. Ezeknek fő oka a vezetés bürokratizmusa és a tömegek nem elégséges nevelése.

Meggyőződésünk, hogy országunk nagy néptömegei a szocializmus hívei, hogy igen fegyelmezettek, igazságosak és sohasem hajlandók oktalan zavargásokra. De ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy országunkban már ki van zárva, hogy a tömegek körében zavargások támadjanak. Ebben a kérdésben a következőkre kell fordítanunk figyelmünket:

1. A zavargások okainak gyökeres megsemmisítéséhez határozottan ki kell irtani a bürokráciát, jelentősen fokozni kell az eszmei-politikai nevelést és kellő módon meg kell oldani a különféle ellentéteket. Ha ezeket a feltételeket megvalósítjuk, általában nem lesznek zavargások.

2. Ha rossz munkánk következtében zavargások támadnak,

a tömegeknek azt a részét, amelyik részt vesz ezekben a zavargásokban, a helyes útra kell téríteni.

Társadalmunkban nem nagy számban fellelhetők olyan emberek, akik nem törődnek a társadalmi érdekekkel, nem ismernek el semmit és senkit, gyilkolnak és merényleteket követnek el emberek élete ellen, megsértik a jogot. Lehet, hogy kihasználják és eltorzítják politikai intézményeinket és rosszin- .dulatúan alaptalan követeléseket támasztanak, hogy uszítsák a tömegeket vagy rosszindulatúan rémhíreket terjesztenek és elégedetlenséget keltenek, hogy megbontsák a társadalom normális rendjét. Egyáltalában nem helyeseljük, hogy engedékenyen bánjanak az ilyenfajta emberekkel, ellenkezőleg, velük szemben feltétlenül ajkalmazni kell a törvényes megsemmisítési intézkedéseket. Az ilyenfajta emberek megbüntetése a 'társadalom széles tömegeinek követelése, ha nem büntetjíjk meg őket, a tömegek kívánsága ellenére járunk el.

X. Leliel-o rosszból jó?

Társadalmunkban a tömegek körében előforduló zavargások nem jók és nem helyeseljük őket. De az ilyen incidensek ráébreszthetnek bennünket a tanulságok levonására, a bürokrácia kiirtására és a hivatásos funkcionáriusok, meg a tömegek nevelésére. Ha ebben az értelemben beszélünk, úgy a rosszból jó lehet. A zavargásoknak kettős jellegük van.

A magyar események nem voltak jók, ez mindenki számára világos. De ezeknek is kettős jellegük van. Hála annak, hogy a magyar elvtársak helyes intézkedéseket tettek, az incidens kibontakozása közben a magyar események rosszból jóvá váltak. Magyarország erősebb, mint volt és a szocialista tábor minden országa levonta ebből a tanulságokat.

Az 1956 második felében világszerte kibontakozott kommunistaellenes és népellenes kampány természetesen szintén rossz. De tanulságul szolgált a különböző országok kommunista pártjai és munkásosztálya számára, megedzette őket és ilymódon jóvá változott. E kampány során az emberek egy része sok országban kilépett a kommunista pártból. Kilépésük és a párt taglétszámának csökkenése természetesen rossz, de ennek is megvan a jó oldala. Az ingadozó elemek nem akartak a párt soraiban maradni és eltávoztak, de a párttagok többsége, a szilárd meggyőződésűek még jobban harcra tömörültek. Mi ebben a rossz?

Bizonyos körülmények között a rossz jó eredményekre vezethet. Ma az emberek a világ minden országéban elmélkednek, hogy kitörhet-e a harmadik világháború. E kérdésben az erkölcsi készenlét állapotában kell lennünk és elemzően kell felfognunk az ügyet.

Szilárdan a béke hívei vagyunk és ellenezzük a háborút. De ha az imperialisták mégis háborút robbantanak ki, ebben az esetben sem kell félnünk.

E kérdést ugyanúgy fogjuk fel, mint minden »zavargást«: először ellenezzük, másodszor nem

(Folytatás a 3. oldalon)