Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-07 / 131. szám

A Jonathan-alma nem takarmányrépa [avagy 1 A JÓ BORNAK IS KELL A CÉGÉR! ORSZÁG-VILÁG ELISMERI, hogy a magyar gyümölcs ízben, színben, zamatban utolérhetetlen. Kajszinknak, téli almáinknak, mézédes széleinknek minőség­ben alig akad versenytársa. Csak az a nagy baj, hogy ezekkel a keresett és becsült értékeinkkel sokszor úgy állunk a világ elé, mint a rendetlen gazdasszony a piacra: szemetes a kosara, pisz­kos, rendetlen az árulnivalója s a jógusztusú vevő hamarosan há- tätfordit neki, A vásárban pe­dig mindig a vevő az úr, mert ő fizet, az ő ízlését kell kitapogat­ni, tiszteletben tartani, Kereskedelmünk ezen a téren a legsebezhetőbb. Szinte már közmondásossá vált, hogy a ma­gyar áry mégegyszer annyit ér­ne, ha tetszetősen, a külföldi fo­gyasztók ízlésének megfelelően lenne csomagolva. Sokszor hal­lottuk, hogy egyik másik ország sokkal gyengébb minőségű áru­jával elhódította a piacot, csak azért, mert szépen tálalta ler- melvényeit, mert a vásárló előbb a szemével »kóstol«. ADDIG MÁR el is jutottunk, hogy ezt a hibát észrevettük. — Csak éppen vajmi kevés jel biz­tat a gyökeres változásra. Pedig az idén régen nem látott termés­re s exportra van kilátás s gön­gyölegellátásunk helyzete ma is válságos. HUSZTA JÁNOSSAL, a Hel­véciái Állami Gazdaság főagro- nomusával beszélgettünk erről. A gazdaság például évről-évre több exportképes télialmát ter­meszt. 1953-ban még csak három vagont szállított külföldre, — az idén már 30—50 vagonra számí­tanak.-r Két éve, nagy szégyenünk­re, ömlesztve is szállítottunk ex­portalmát — mondja. — Beön- töttük a vagonba, mint a marha­répát. láda híján. Keserűen néz­tük: ezért védi, permetezi az em­ber egész éven át a termést, hogy így indítsa útnak? TAVALY A GAZDASÁG a MÉK-vállalattai karöltve el­tervezte, hogy ízléses kosárkák­Újjáalakult a Magyar Szabadságharcos Szövetség kecskeméti alapszervezete ban, szín szerint válogatott so­ros csomagolásban értékesíti az almát. De a terv csak elképze­lés maradt, a kosarak nem ké­szültek el. Csupán a sárfehért sikerült ízlésesen csomagolni, — de azt is azért, mert a kosara­kat a vásárló külföldi cég szállí­totta. Ugyancsak terve volt a gazda­ságnak, hogy sajátfőzésű barack- pálinkáját ötletes, helyi jelleg­zetességet kifejező kulacsocskák- ban hozza forgalomba. — egye­lőre csak legalább a kecskeméti üzletben, ahol számos idegen is megfordul. A tervrajzzal végig­jártak néhány gyárat, de minde­nütt azzal utasították el őket: »Sajnos, ilyesmi gyártására nem vagyunk berendezkedve.« Hugzta János véleménye sze­rint helyes lenne, ha exportborai­kat is maguk palackozhatnák, ahogyan belföldön már minde­nütt ismertek a helvéciai gazda­ság kitűnő, helyben palackozott borai. NEMCSAK MEGÁLLAPÍTANI kellene végre a külkereske­delmi s a többi illetékes szer­veknek ezt a tarthatatlan álla­potot, hanem cselekedni is! Viszonylag igen kevés többlet- költséggel, kis fejtöréssel, ötle­tességgel ugyanaz a gyümölcs jóval több pénzt hozna. Ahol pe­dig a vesződség haszonnal jár, ott érdemes fáradozni! Misiden erővel a peronoszpóra ellen! Megyénkben évtizedek óta fenyegeti a peronoszpóra a szóló- termelőket. Egyszer-egyszer eltűnik, mintha csak azért tenné, hogy azután újult erővel megjelenjen s terméstől megfosztott szőlőket s termésüket sirató gazdákat hagyjon maga után. Tűr­hetetlen, hogy csak nézzük és megállapítsuk a pusztítást s ne álljunk csatasorba ellene a jól bevált harci eszközökkel, a per­metezéssel és a porozással! A jelenlegi időjárás esetén a peronoszpóra ellen csak a per­metezés és a porozás együttes alkalmazásával lehet eredménye­sen védekezni. A fertőzés megtörtént! Arra törekedjünk, hogy a peronosz­póra kivirágzása alkalmával a szőlő minden része védekező anyaggal legyen fedve, hogy a kicsírázott gomba azonnal elpusz­tuljon s tovább ne fertőzhessen. A permetezést el is végzik a termelők, de legtöbbször hely­telenül, mert csak a levél színét locsolják, a levél aljára nem kerül pcrmetlé, holott a fertőzés főleg itt történik s innen sza­porodik tovább. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni a permetezést kiegészítő rézmészporozás fontosságát! Óriási előnye a permetezéssel szem­ben, hogy eső után azonnal alkalmazható, ezenfelül a helyesen végzett porozással a fürtöket is könnyűszerrel be tudjuk vonni méreggel és elvágjuk az útját a fürtfertőzésnek. Téves felfogás az, hogy a virágzás alatt nem lehet védekezni. 11a az időjárás csapadékos, akkor ilyenkor is permetezni, porozni kell, hogy bőven szüretelhessünk! Németh Tamás főagronómus Előadás az 1919-es fehérterrorról Június 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a TTIT klubjában (Ko- háry u. 4.) Szili István elvtárs előadást tart az 1919-es Tanács- köztársaság bukása utáni ellen- forrradalmí eseményekről, és a folyamatban lévő Francia Kiss Mihály tárgyalásokról az eredeti dokumentációk vetítése mellett. Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség. Részvételi dí 2 forint. A megyei tanácsülésen hangzott el Orvosoltak Bocsa község panaszát Június 2-töl a fanácsháza mellől indul e busz A MAGYAR SZABADSÁG­HARCOS SZÖVETSÉG városi területi alapszervezete újjá­alakuló taggyűlést tartott Kecs­keméten. Ez alkalommal Vichnál XJái elvtárs, megyei titkár és Pólyák elvtárs, á megyei titkárság szer­vezője, majd a hozzászólók fel­tárták azokat a hibákat, ame­lyek az elmúlt években akadá­lyozták a Szövetség feladatai­nak teljes mértékű megvalósí­tását. Ugyanakkor vázolták a szabadságharcos szellemű esz­mei és gyakorlati nevelés to­vábbi teendőit is. A Magyar Partizánok Szövet­ségéből és a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségéből 1948-ban létrejött MSZHSZ az első évek­ben felfelé fejlődött. Számos olyan fiatalt nevelt, akik ké­sőbb, mint néphadseregünk egy­szerű katonái, vagy akár tiszt­jei, kiválóan megálltak helyü­ket; s a termelő munkában sem maradtak alul a szövetség tag­jai. Később lanyhult a politikai nevelőmunka, részben öncélúvá váltak a gyakorlati foglalkozá­sok; másrészt, a nem egy eset­ben indokolatlanul létrehozott kis alapszervezetekre történt széttagolás gyengítette a szö­vetség erejét. KÉT ESZTENDŐVEL EZE­LŐTT az MSZHSZ egyesült a Magyar Repülő Szövetséggel, s Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (MÖHOSZ) néven mű­ködött tovább, most már a má­sik szervezet hibáival is terhe­sen. Ezeknek a kijavítása a he­lyes együttműködés kialakításá­nak munkája mellett részben sikerült ugyan, de az újjászüle­tés folyamatának befejezését megakasztotta az ellenforrada­lom. Az októberi napokban a volt MRSZ egykori felső vezetőségé­nek — azóta disszidált, vagy le­váltott — tagjai a repülősöket elszakították a MÖHOSZ-tól és Magyar Nemzeti Repülő Szövet­ség néven próbáltak külön mű­ködni (a szervezet «-nemzeti« jel­legével tüntetve nacionalista be­állítottságuk mellett). ENNYIT VÁZLATOSAN a szövetség múltjáról, amelynek hibáiban a kecskeméti szervezet is osztozott, bár szép eredménye­ket is a magáénak tudhat. 1949— 50-ben több mint 500 taggal ren­delkezett, a honvédelmi sportok­ra kiképző köreiben sikeres munka folyt, a céllövészet or­szágos bajnoka Koprinovácz Margit személyében is kecske­méti szabadságharcos lelt. A szö­vetség nevi. .csenek tudható be az is, hogy az ellenforradalom­ban egyetlen szabadságharcos sem vett részt (de többet bán­talmaztak); a megyei vezetőség pedig október 23-tól november 4-ig többször ülésezett, amelynek során kifejezte a párthoz való hűségét, és a zűrzavaros napok­ban hozzálátott annak megszer­vezéséhez, hogy a szövetség tag­jaival rajtacsapjon az cllenfor- radalmárokon. (A szovjet hadse­reg, mint annyi más forradalmi szervezkedését, megelőzte ennek végrehajtását.) a mostani Újjászerve­zés az annak idején kitűzött célok megvalósításának elhatá­rozásával történik. A haza szeretetére, az érte minden körülmények között való kiállásra, a párt és a Szovjet­unió iránti hűségre, a proletár- diktatúra, ha szükséges, fegy­veres megvédésére is kell, hogy nevelje tagjait a Szabadsághar­cos Szövetség. Mindebből követ­kezik, hogy nagy súlyt helyez a honvédelmi sportok (lövészet, rádiózás, motorozás, stb.) elsajá­títtatására. Sportkörei azonban nemcsak a sajátos sportágak mi­att különböznek a másfajta test­edző egyesületekéitől, hanem ab­ban is, hogy az itteni foglalko­zásokat a szabadságharcos szel­lemnek kell áthatnia, egyszóval: politikai nevelőmunkával kell összekötni a gyakorlati kikép­zést. AZ MSZHSZ a munkásosztály pártjának sajátos politikai tö­megszervezete, s mint ilyen, jel­legéből következően szoros kap­csolatban működik együtt első­sorban a párt fegyveres testüle­tével, a munkásőrséggel és a Kommunista Ifjúsági Szövetség­gel. Munkaprogramjukat egyez­tetik majd, s közös rendezvénye­ken képezik magukat, mélyítik el az egyazon célért küzdőknek a barátságát. Hogy a szövetség sikeres mun­kájának meg legyen a kellő alapja, ezért ismét létrehozták a volt partizánokból és az illegális mozgalom harcosaiból alakult partizántagozatot, valamint a tartalékos tisztekét is. A MOST MÉGVÁLASZTOTT hét tagú vezetőség máris hozzá­látott a munkához, hogy az MSZHSZ-nek Kecskeméten egy erős szervezetét hozza létre. Nem kétséges, hogy pártunk segítsé­gével, a hazánkat szerető dolgo­zók és fiataljaink részvételével siker koronázza az erőfeszítése­ket. T I Sok bosszúságot és fáradságos gyaloglást okozott eddig Bocsa község lakosságának a MÄVAUT járaton való utazás. — Vincze László megyei tanácstag, ez ügy­ben is interpellált a legutóbbi ülésen. Mint mondotta: a köz­ségben van egy járat, de az nem elégíti ki a falubeliek utazási igényeit, mivel hetenként csak két alkalommal közlekedik. A bócsai dolgozó parasztok azonban ennél is jobban sérel­mezték, hogy az autóbusz meg­állója jó egy kilométerre van a tanácsházától, így a községben Vallanak a tanúk és 124 ke­gyetlenül megkínzott ember ha­lálsikolya kísért a fővárosi bíró­ság nagytermében, ahol több mint 80 tanú kihallgatását kezd­ték meg a kommunisták és ha­ladó emberek véreskezű hóhéra, a tömeggyilkos fehérterrorista Francia Kiss Mihály bűnügyé­ben. Nehéz így visszaadni a tár­gyalás hangulatát, hiszen újra és újra megborzong az ember, valahányszor más tanú áll a bí­róság előtt, Horthy »őfőméltósá- ga« orgoványi ordasainak meg­annyi gaztette még így, 38 év távlatából is olyan borzalmas, amire nehezen talál megfelelő jelzőt a cikkíró. A bíróság elsőnek az akkori idők legfőbb államügyészhelyet- tesét, a ma 80 esztendős Kovács Rétért hallgatta ki. A tanú el­mondotta, hogy annakidején a íóvezérség «titkos« kezei elhallgattat­ták, megfélemlítettek a ban­diták ellen tanúskodni tudó embereket, megakadályozták a szadista tömeggyilkosságok, a sorozatos fehérterrorista bűncselekmények teljes fel­göngyölítését és a gyilkosok letartóztatását. Héjjas Ivánt és Francia Kiss Mihályt az ordasok ordasait még csak ki sem hallgathatták, mert lakóknak bizony sokat kell gya­logolniuk, ha ügyes-bajos dolga­ik intézése elszólítja őket a köz­ségből. Bocsa község autúbuszjárati panaszát a megyei tanács végre­hajtó bizottsága megvizsgálta és eljárt a KPM Szegedi Autóbusz­közlekedési Igazgatóságnál. A megyei tanács építési és közle­kedési osztályához a napokban érkezett meg az igazgatóság ve­zetőjének válasza. Az értesítés szerint a végre­hajtó bizottság fáradozása siker­rel járt. Ugyanis az 1957. június a »felsőbbség« ezt nem engedé­lyezte. Horthy Miklós, a szegedi gon­dolat atyja végülis, amikor a hóhcrlás tiltakozó hullámai nemzetközileg is elcsende­sedtek, amnesztiarendelctet adott ki a Héjjas-féle fehér­terrorista különítmény által elkövetett gyilkosságokra, mondván, hogy ezeket a pót- csendőrzászlóalj tagjai «hazafias felbuzdulásból követték el«. Az ilyen tettekért pedig nem bün­tetés, hanem dicséret jár. Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály Horthy Miklós kedves gyerme­kei nem sokkal azután megkap­ták a "nemzetvédelmi keresz­tet«. Kovács Péter, a volt legfőbb államügyészhelyettes vallomása azért is érdekes, mert amit mon­dott, gondolunk itt a rettegett különítmény vezetők, Héjjast és Francia Kisst vádló tanúk meg­félemlítésére — ma is kísért a múlt. A tárgyaláson ugyanis nem egyszer futott végig a meg­lepődés zajongása, mivel a tanú- kihallgatások első napján a volt kecskeméti direktórium tagjai­nak és egy pór haladó embernek a kivételével, főként a kecskeméti tanya­világból idézett tanúk még mindig félnek a már vád­lottak padján ülő tömeggyil­kostól. 2-án érvénybe lépő új nyári au­tóbusz-menetrend márt azt tar­talmazza, hogy a 3387 Bocsa— Kiskőrös közötti MÁVAUT-járat minden szerdán és pénteken az új állomáshelyről, a bócsai ta­nácsháza mellől indul. Ami a hétfői harmadik járat ügyét il­leti, annak megindítása, mint közölték, a gyér kihasználás mi­att, egyelőre nem gazdaságos. Kellő létszámú utasfelfutás ese­tén azonban az említett kiskörös —bócsai vonalon is növelni fog­ja az autóbuszjáratok számát az Igazgatóság. De ez a múltkísértés, amire a vádat képviselő ügyész a tár­gyalás közben nem egyszer utalt és hivatkozott, nem csökkenti, ellenkezőleg többszörösen alá­húzza Héjjas Iván hírhedt alve- zérének bűnösségét. Danics Mihály, akit 1922-ben Horthyék hat évre, a felszabadu­lás után, 1947-ben pedig élet- fogytiglanra ítéltek s a börtön­ből már kiszabadult, amikor a tárgyaláson meglátta Francia Kiss Mihályt, egyszeriben min­denre emlékezett, csak arra nem, akiket Francia Kissék ütöttek, vertek, megnyúztak, megcsonkí­tottak, agyonlőttek, vagy fel­akasztottak. Francia Kissnek ez az alvezére 1947-ben, amikor úgy gondolta, hogy főnöke nyugatra szökött, mindent rávallott. Most, mivel változott a helyzet, főként a nyugaton lévő Héjjast emlegeti és a legkülönbözőbb alakosko­dással, szemenszedett tagadással igyekszik visszavonni mindazt, amit tíz évvel ezelőtt Francia Kiss Mihályra mondott. Az öreg zsivány pedig az első nap kihall­gatott 13 tanú vallomására adott válaszában egyedül a Danics Mi­hály által mondottakra nyilatko­zott így: "Igen, amit ő mond, megfelel a valóságnak.« A tanúk kihallgatására és a tárgyalás menetére még visszatérünk. Sándor Gcza Az orgoványi ordas a vádlottak padján Vallanak a tanúk Francia Kiss Mihály bűnperének tárgyalásán

Next

/
Oldalképek
Tartalom