Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-22 / 117. szám
AKIKET NAPONTA SZIIÍIJNK \ Ipari vásár városi a Városligetben ♦ Bepillantás a Hírős- és a Béke-étterem kulisszái mögé \ Bizonyára akad olyan ember, nem is egy, Kecskeméten, aki már hallott a Béke- és a Hírős- étterem rossz munkájáról. A panaszok leginkább az étel minőségét, a felszolgálást, a társaságot említik meg. És itt hozzá kell tenni rögtön: — nem egyszer jogosan. Vitán felüli az a tény, hogy eddig egyik étterem sem állt olyan szinten, hogy kifogás nélkül lehessen róluk beszélni. Mégis, a sok panasz, kifogás ellenére felkerestük mindkét étterem vezetőjét, és a hibák forrása után tudakozódtunk, tiszta vizet akartunk önteni a pohárba. Ez sikerült is. {A Hirös Valóban méltó a nevéhez. De nem a jó, hanem, ellenkezőleg, a rossz oldaláról »hírős-. Cserháti László üzletvezető a következőképpen nyilatkozott az üzlet jelenlegi állapotáról: — Az étteremben kiszolgált ételek minősége valóban rossz. Ennek alapos oka van. Nincs szakács. Hogy miért nincs? Elmondom. Nemrégiben még megvoltak elégedve vendégeink az eteliel, de a jó szakácsot egy most megnyíló balatoni »maszek« elcsábította a saját üzletébe. Volna egy másik megoldás a szakácsprobléma rendezésére. Itt dolgozott nemrégiben egy Fries- káné nevezetű szakácsnő. Akkor volt a Hírősben a legjobb koszt egész Kecskeméten. Visszajönne ide dolgozni, de nincs lakása. Pestről pedig nem kifizető szakácsokat lehozni. — Sok baj volt eddig az adminisztrációval is. Ez nemcsak a Hírős-étteremre vonatkozik, hanem a központra is. A sok könyvelés teljesen felesleges, Mi leegyszerűsítettük a bürokráciát. És az ót könyv helyett egy lapon vezetjük a teljesítést. A felszolgálókban nincs hiba. Roppant készségesek, nem törődnek azzal, ha a 30—40 poharas tálcától izomlázt kapnak. Arra kérjük a vendégeket, legyenek türelmesebbek, mi mindent megteszünk, hogy a Hírőst kevesebb vád érje. fogás. Hírneve két és fél évre nyúlik vissza és e sorok írója megállapíthatja — teljes joggal —, hogy most a kép egészen más. Szita János üzletvezető kérdésünkre a következőket mondja el: — Az étteremben új függönyöket teszünk fel piros bútorszövetből. Újjáalakítjuk a bejáratot, és szőnyegekkel látjuk el a termeket. Egy időben a vezetés — sajnos — laza volt, és elég nehéz behozni azt, amit itt elrontottak. Az ételek minősége tökéletes. A két szakács mindent elkövet, hogy a vendégek meg legyenek elégedve. Sok az előfizetéses étkező is. Nem vitás, sokat ront az éttermen a 42. Italbolt közelsége. Tettünk már olyan javaslatot, hogy a 42. italbolt helyén egy III. osztályú ét-j terem nyíljék. Ezzel megakadá-f lyoznánk azt, hogy részeg ven-í dégek zavarják a szórakozni vá-| g.vók nyugalmát. A zenekarunk-; ról szólva el kell mondani, hogy? a probléma megoldódott. A zene| jó, mondhatnánk azt, kifogásta-X lan. ! Tehát ezek a bajok. S ezeken| a problémákon segíteni kellene,; de — sajnos — az üzletvezetőké akármit cselekszenek, nem tud-.' iák kiküszöbölni teljes egészé-; ben a hiányosságokat. Nemcsak; a városi tanácsnak, a Vendég-! látóipari Vállalat központjának.? hanem a nagyközönségnek isj tennie kellene valamit az étter-i mek jobb profiljának kialakítá-X sáért. —gém—| A Béke A Béke-étteremben a rossz társaság ellen volt a legtöbb killlllllllllll Szeretek stílusosan élni, akárcsak mások. Ezért kötök sötét nyakkendőt, ha gyászolok, világosat, ha ünnepelek. (Hogy az esküvőmön is sötét kravátli volt a nyakamon? Ez az a kivétel, amely erősíti a szabályt.) Szóval, csak stílusosan mindent. Még ezt az utazást is, Kerekegyházára, ahová mehetnék vonaton, gyalog, autón, autóbuszon — s ha a BELSPED-töl Szöts Jancsi barátom kölcsönadna egy musztángot — lóháton; de nem, én úgy fogok — odakerekezni. (Csak azt nem tudom: hogyan utaznék — mondjuk — Sarkadra? A sarkamon talán — a stílusosság kedvéért? Dohát nem vagyok lelki rokona annak a mohamedánnak, aki néhány évtizede a térdein tette meg Mekka és Medina között azt az utat, amelyet vallásának prófétája, Mohamed, a talpain (ütött végig annak idején. Igaz, zavartak, pedig, nem ismerhették azt a latin közmondást, hogy senki sem próféta a saját hazájában.) De induljunk már, mert az olvasó még azt hiszi, na, ebből az írásból is csuk locsogás lesz, nem pedig riport. Két dolgot meg kell azonban még említenem, mielőtt nyeregbe szállnék. Az egyik: zakó helyett kék mackót öltök magamra; a másik: közlekedésem eszköze egy női kerékpár. (Nyerge a maximumra felhúzva, minthogy átkozottul hosszú lábaim vannak, s nehogy fordítva legyen: én viszem a biciklit ahelyett, hogy ó visz engem.) Komótos tempóval hagyogatom el a várost. A hangulatom kitűnő, nem számítva azt az aggodalmat, amely a következők miatt piszkálgatja a nyugalmamat. Nincs kerékpárigazolványom. Ha most igazoltat a rendőr, baj lenne, mert van ugyan egy írásom arról, hogy a Petőfi Népe munkatársa vagyok, a biciklitábla viszont úgy hirdeti, hogy a Népújság tulajdonán ülök. Aggódom Mi a feladata a mezőgazdasági felügyelőnek? j *> ♦ A múlt héten jelent meg a hivatalos közlönyben, hogy a; községi tanácsoknál mezőgazdasági felügyelők működnek. Egyesi dolgozó parasztoknak, de néhány tsz-tagnak is az a véleménye,* hogy a mezőgazdasági felügyelők feleslegesek, csak terhet jelentenek, hiszen az egyéni gazda szabadon, a termelőszövetkezet önállóan termel. .4 párt, a kormány nem azért állította be a mezőgazdasági felügyelőket, hogy teher legyenek a parasztság nyakán. S nem: is olyan emberekről van szó, mint a múlt rendszer zergelollas, lovaglópálcával járó felügyelői, hanem dolgozó emberekből, vagy azok fiaiból lett mezőgazdasági szakemberek, akik a parasztság érdekében dolgoznak a tanácsok keretében. A felügyelők munkaköre nincs még részletesen meghatározva, de a feladat a viszonyokból adódik. Mi ez? A felügyelőknek elsősorban ismemiök kell a mezőgazdaságra vonatkozó rendeleteket, ismerni a község határát, a termelőszövetkezetet, a természeti, közgazdasági, helyi termelési tényezőket. Segítenek majd abban, hogy a termelőszövetkezetek tervszerűen gazdálkodjanak, — anélkül, hogy önállóságuk csorbát szenvedjen. Nem fordulhat elő például, hogy egyes tsz-ek a tervkészítést nem veszik komolyan, vagy felületesen, rosszul végzik el. A tervet nem azért kell készíteni, hogy legyen mit megmutatni a járási tanácsnak, hanem a terv a tsz vezetőinek egész évre útmutató, s terv és pontos zárszámadás nélkül nem tud elszámolni a tagságnak. Ezt sok könyvelő sem érti. meg, pedig elsősorban a könyvelő felelősségét könnyíti meg a\ terv, a pontos számadás. • A mezőgazdasági felügyelők kérése, hogy támogassák mun-i kájukat. Sokat segíthetnek a mezőőrök, mert a határban ők töb-] ben, több helyen, többet látnak. De meg kell oldani a felügyelők1 számára a jármű és esőköpeny biztosítását is. A vállalati dolgo-i zók hasonló munkakörben esőköpenyt s kerékpárhasználati di-j jat kapnak. Ez fontos lenne, mert a homokos úton, sárban, dii lökön közlekedő ember hamarosan széttapossa a gépet. Hatalmas ütemben, 200 ezer négyzetméternyi területen építik a Budapesti Ipari Vásár pavilonjait. A vásár megrendezésének ebben az évben nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentősége is van. A magyar ipar és a magyar munkásság életerejét, alkotóképességét bizonyítja, hogy az októberi ellcn- furradalom után néhány hónappal már nemcsak a régi, hanem új gyártmányokkal is jelentkezhetünk. — Képünkön a vegyipari pavilont alumíniumlemczekkel borítják. GURULÓ gépkocsi"javító A Bajai Fémipari Vállalatnál Balogh Tibor vezetésével Lajos Gábor, Bokányi István és újvári Ferenc, a rézműves szakma ismerői, a földművesszövetkezetek hívására megjelennek, és a szesz- J főzdék gépeit meg- I javítják. Szalai István, Jánoshalma Gépkocsijukat fel- 1 szerelik a legkorszerűbb szerszámokkal, s így nem két, három, négy hónapig időznek egy helyen, hanem elégséges egy hónap is a szeszfőzdéi gépek kijavításához. Hercegszántén, Dávodon, Orgoványon és Sze- remlcn i6 dicsérik az ügyes szakembereket, A szeremleiek azt is elmondják, Biciklizni jó amiatt is, hogy mi lesz, ha kilyukad a gumi? Nem értek a ragasztáshoz, és ragasztószerem sincsen. — És hogyan kell a kanyarban szabályosan befordulni? Ezt sem tudom. A város széléig azonban nem történik semmi különös; sem igazoltatás, sem defekt, s a kanyarokon is átevickélek épségben. Jön a széles müút. Messziről látom, hogy a mellette zöldelö réten játszadozó gyerekek felfigyeltek a kék mackómra. Ügy várják érkezésem, hogy no, most szerencséjük lesz egy országúti kerck- párbajnokhoz. Hohó, fiúk, nem rontom el az illúziótokat! Ha most teljes erővel beletaposok a pedálba, akkor azt mondjátok: egy frászt bajnok ez! Lezserül, hanyagul hajtok tehát, hadd higgyék, bogy most nem versenyzek, vagy tréningezem, hanem sportsman-i mivoltomban csak lődörgők a biciklivel. Így is megyek el előttük, s hallom: »milyen ócska tragacsa van ennek a pasasnak«. Nevetek magamban, hiszen én is voltam gyerek; emlékszem, a dunántúli pusztán, amikor — harminc esztendeje — megláttuk életünk első biciklijét, annyira megzavarodtunk tőle, hogy Szalai Pisti barátom a kerekei alá is került igyekezetében. Ezek a mai gyerekek viszont már csak azt mondják rá; tragacs. És emlékeznék színes gyerekvilágomra kedvvel, mert a kerékpáron — most fedezem fel — kitűnően lehet elmélkedni, gondolkodni, a memória birodalmában gyalogolni, csakhogy lelohad a kedvem. Nem messze az úttól egy hatalmas bika is felfigyelt rám (az állat, mikor olt van közelében a tehén). Tudom, hogy neki is a kék mackóm szúrt szemet, s azt is tudom, hogyha most előbb forr fel a vére, mielőtt túljutok a veszélyes zónán, nem számít a nyakán csüngő kölönc, mászhatok a fára. Óvatosan hajtok tehát, feléje pislogva, ő meg csak áll, mintha lecövekelték* volna, s bámul, jaj, megmozdítja-e a lábát?, ... még nem,... de én igen, hajjaj, most látnátok, gyerekek! Megyek, mint a vihar. (Ha rajtam múlna,.kerékpárviadalt csak bikák közreműködésével rendeztetnék. Miért ne? Fordítva lehet? A bikaviadalon talán önmaga kedvéért rohan a négylábú jószág? Igaz, az egyenjogúsítással még baj van, ha csak annyiban nincs elintézve az ügy, hogy az effajta »sportesemények« rendezőit is meg szokták tisztelni ezzel a jelzővel: állat.) Most veszem csak észre, hogy nálam van a karórám is. S hogy így száguldók, nem hagy békén a kíváncsiság: vajon milyen sebességgel haladhatok? Nosza, lemérem. Két kilométerkő közölt 145 másodperc alatt teszem meg az utat. Majdnem 25 kilométert hagynék tehát mögöttem egy óra alatt, ha végig bírnám az »iramot«. Dehát meg sem próbálom, mert olyasmire nem vállalkozom, amelynek a sikere eleve kilátástalan. (Azért nem ambicionáltam magam soha arra, hogy én legyek a római pápa. Jól is festenék most, tiarával a fejemen, reverendában, bár ez utóbbi nem volna feltűnő, hiszen a biciklim — női.) Közepes tempóval hajtok, pedálozok, de most meg egy tábla figyelmeztet: »Útfenntartás! 15 km!« A sebességet csökkentem hát eggyel, nehogy engem tartsanak fenn az útjavító munkások, amiért 16 kilométej-cs gyorsasággal szelem a távolságot. Nemsokára vége azonban a betonútnak, ott jobbra, igen, Így mondták még otthoh, ott kell ráíordulní a makadámra. Mielőtt megtenném, még egy kis statisztikát: Nyolc motorkerékpár, öt teherautó, jiz személy zúgott el mellettem, tizenkilenc biciklit kerültem el. (Igaz, tizenöt szénibe jött velem.) Mak-a-dám, Mai A-dam, hej, si-re Mac-A-dam, elhiszem, hogy útépítő találmányod prémiumos — bár akkor úgy hívták, hogy forradalmi — vívmány — volt a múlt században, de most majd* kirázza a lelkem, {-.e is dőlök az árokpart füvére, pihenni, zöldhagymával szalonnázni (ezt sem lehetne megtenni vonalon), s mert ez eléggé unalmas dolog, közbeiji olvasgatom a magammal hozott p^sti lapokat. Nicsak, Dávid Jóska, győri barátom, novellát frt az Élet és Irodalom-ba! Ezen aztán fel is hergelődöm.i Mi, kecskeméti toll- forgatók, mikor mozdulunk meg?! (Vagy vigasztalódjunk a£zal, hogy ha annyit írnánk, amennyi sört, bort és pálinkát megiszunk, hát »hírős városunk« lenne hazánk irodalmi központja?) Pattanok hát a í nyeregbe, be Kerekegyházára, másnap vissza Kecskemétre. A * tornyok, háztetők egymás mögött olyannak tűnnek, I mint egy középkori kódexbe rajzolt városkép, aztán utcákká, térré nyúlik szét a kép, s megérkeztem a szerkesztőségbe. S mert nem kirándulni' voltam, megemlítem még, hogy ezen az utamon négy íráshoz gyűjtöttem anyagot, amelyet el- pötyögtetve hol ebbe, hol abba a lapszámunkba dolgotok fel, s hogy kerekebb legyen a szjám, megírtam ezt az ötödiket is. ! — Hogy jó-c?, 4- az olvasó eldönti. Biciklizni, minden esetre jó, így tavasszal, nagyon jó! Tarján István hogy a vállalat ol- jcsóbban dolgozik, pint a »maszek«, í Ök kértek árajánlatot egy »maszektól", s az 12 000 forintért akarta kijavítani a gépeket. A Bajai Fémipari Vállalat ezt a munkát J3000 forintért végezte el,
