Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
Együtt a néppel a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt, előre a szocialista Magyarországért! IAz MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-t jelszavaiból.) BESZÉLGETÉS NAGY CZIROK LÁSZLÓVAL A Kiskunság régi népszokásai közé tartozott a májusiak állítása az alattuk lezajló vígasságokkal, melyeknek maholnap — úgy látjuk — a nyomát is keresnünk kell. — örömmel látjuk azonban, hogy kormányzatunk minden lehetőt elkövet az átmentésükre. Népünk legkedvesebb hónapjának, a májusnak küszöbén állva, ismét Laci bácsihoz fordultunk, hogy a Petőfi Népe számára mondjon egy kis ízelítőt a régi májusfákról s a körülöttük lezajlott eseményekről. Dallal kezdte Laci bácsi: Nem úgy van már, mint volt régen, Nem az a nap süt az égen ... Arra a kérdésünkre, hogy a májusfaállítás, mint népszokás, a Kiskunságon mennyi időre nyúlik vissza, így válaszolt: ^ Halas levéltárában szerzett adataink szerint a XVIII. század dereka táján »a májusfák alatti zajgolódásokra«, »zenés vigyázatot« rendel a tanács. Tehát már azidőben is tündököltek a májusfák, de az idézett szavakból az is következtethető, hogy alattuk vigadott is az ifjúság; bizonyára az öregek is, kivált, ha a vasárnapi jó ebédet egy kis kadarka-lével is fölharagították s annak tüze meg jól fölrázta bennük az igyekezetét. Hol,. és mi végből készültek a májusíák? — A városok, helységek népesebb közterein, sőt a reformkor (kb. 1HIÍ0) óta a tanyákra település lehetőségétől, engedélyezésétől, kezdve a sűrűbben lakott puszta részeken, így Halason az öregszőlőkben is, egy-két helyen. — A legények kiszemelték az e célra alkalmas lányát, lehetőleg, ahol eladó lányok is voltak, mivel az ilyen helyekre inkább igyekezett a fiatalság. A májusiak a gyülekező helyet jelezték. Lehetőleg karcsú és magas szálfákat szereztek a legények a maguk vagy mások erdejéből. Néha engedély nélkül, és titokban, éjjel. Vállukon vitték (3—4 legény is) a kiszemelt helyre, hol másnap a reggeli órákban fölvirágozták, fölkendőzték egy közeli ház udvarán, hogy délutánra csak a leállítási munka maradjon. A különféle színű és méretű kendőket, keszkenőket, pántlikákat a leányok adták, vagy kölcsönözték, egy napra. A következő vasárnap ugyanígy, az egész május hónapban. — A májusfák messze ellátszottak s így a városra vagy onnan kifelé igyekezők is láthatták, hogy hol lesz a nagy alkalom. — Voltak magán-májusfák is. Azokat a nekik kedvesebb leányok ablaka alá állították fel a legények éjjel, és lehetőleg észrevétlenül. Az ilyen májusiadat nem kendőzték fel. A hegyébe virágbokrétát, oldalára is virágokat s fejmagasságban szegletes papír- vagy deszkalapot szereltek s ráírták a leány utónevét: pl. »Juliskának.« Az ilyen májusfa nagy dicsőség volt a leányra. Némelyik enni se tudott örömében aznap. Gyakran nem is sejtették, hogy ki a kedveskedő legény, ki csak délután sétált el arra, de ilyenkor még a köszönése se árult el semmit, de este mar ellátogatott a leányhoz. — Az ilyen májusfákat csak május utolsó vasárnapján este emelték ki a helyéről, Kik és 'hogyan díszítették tel a májusfákat? — Azok feldíszítését leányok végezték. Szükség esetén édesanyjuk s egy-két ebben a munkában már járatos más asszony is segített. — A 8—10 nujfer hosszú májusfákat öles magasságtól felfelé felkendőzték; a kendőket gombostűkkel rútüzdelték. A kendők, pántlikák, virágok színeit jól illesztették s idei vagy tavalyi árvalányhaj bokrétákkal sűrítették. Hegyébe egy nagyobb orgona- vagy más bokrétát, árvalány- haj-köteget s néhány üveg vagy kulacs bort kötöztek. A nagyobb kendők, jegykendök a májusfa lelső végén rajtahagyott ágakon lobogtak. — Délutáni templomozás után odaért a zenekar. száz évvel ezelőtt már az akkoriban alakult magyarbanda a trombitákkal, vagy más zengő eszközökkel s fújták a hivogatót, majd megkezdődött a tánc, melynek menetét a legénybírók irányították. A csárdás, meg a Dobozy-csárdás járta. Később már más magyar táncokat, néha tréfás táncokat is lejtettek. Mi volt a rend, s hogyan folyt le a táncvigalom ? — A májusfa alá helyezett asztalhoz ült a megbízott pénzkezelő legény, ki a beléptidíjakat (10—20 krajcár) szedte egy tányérba, továbbá két ellenőr, meg a csúvár, aki ott könyökölt az asztalvégen s a májusfára, meg a kendőkre ügyelt. A fejük fölé akasztott kulacsból töltöttek maguknak bort az üvegbe, poharukba. Pénzt nem adtak érte s beléptidíjat se fizettek. — A vigassághoz hatósági engedély kellett. Küldött is az elöljáróság (rendőrhatóság) egy-két vigyázót. Az engedély naplementéig szólt. — Nagy szerepe volt a májusfák alatt a jótáncos legényeknek, embereknek, mint Halason a két vármegyében híres Kis bajos, meg Kosa József vőfélyeskedőknek, régebben a selyemtalpú Czirok Mártonnak, meg a borízű Gyenizse Jánosnak és többeknek. Ha egy-egy jótáncc« leányt elránthattak a táncra, mint Bangó Jucit, Duba Julist vagy Fekete Terkát —. akik a 70-cs években még piros csizmát viseltek -— volt rá eset, hogy félrövid szoknyáik combtövig fölleb- bentek; gazdag, páptlikás hajfonatukkal hátrább vonulásra kényszerítették a közelben állókat. — A vasút berobogása után, a 80-as években már változott a divat. Szaporodtak a hosszabbra szabott selyemruhák, a lányok is ciőőkkei cserélték fel a csizmákat, de. a nyalkább lányok a cipősarkok elé — a hajlásba — kis sárgaréz csengettyűket verettek fel. — A fiatalság arra törekedett, hogy nyalka legyen. Egyik-másik legényre —;, amíg öltözkö-I dött vágj' a bajuszát pödörte — még a nagyanyja is rászólt: — Feszíts, fiam, feszíts! — Feszítők, szülém, feszítők! — mondották. — Negyven, ütvén pár is táncolt egy-egy niá- jusfa alatt. A tanyákon kevesebben. Hajma Kovács József is kitűnő táncos volt, pedig a 40 felé járt már. 1902-ben láttam és hallottam, mikor így biztatták az öregek: — Högyözd, Józsi, högyözd! — Högyözöm, sógor, högyözöm! — mondotta! — A leányok közül a 80-as években Modok Mari, meg Piroska Julis tűnt ki a táncban. — »Olyan szögre lépők voltak, mint a bíbic, mikor a vízszélen jár.« Kik, mikor és hogyan szedték le a májusfákat ? — Alkonyattájon a »banda« indulót fújt s a mulatozók és bámészkodók hazaszállingóztak. A rendezők egy közeli ház udvarára vitték a májusfát a következő vasárnapig, de a kendőket leszedték róla s hetenként újra meg újra szániba- adták a kölcsönzőknek. — Baj volt, ha záporesö kerekedett. Ilyenkor legtöbbször vége szakadt a mulatságnak. Él-e még ez a népszokás, vagy mikor és miért enyészett el? — Halason 1910-ben a májusfázást betiltotta a kapitány —, úgy mondják, sárga irigységből. A tanyavilágban 1940-ben az Öregszőlők között — hivatalos utániról hazatérőben — egj'szercsak befordultak velem a lovak egy közeli tanyára, mivelhogy kocsisomat mindig odavitték a lovai, ahol muzsikáltak. Ott láttam az utolsó májusfát. Két rendőr ügyelt a rendre. Még jómagam is »högyöztcm«. Tudtommal körülbelül ezidőben a Kiskunság más helységeiben is nyakaszukadt a májusiázásnak. Nyilván már csak emléke él. * — így hullanak le népi életünk egyre színtelenedé fájáról a regi, kedves népszokások, a má- juslázás is, mintha hulló levelek, volnának — egyenként s csaknem szemünk láttára, hogy ein- bwi szem többé szinről-színre ne is láthassa. Régi édes táncosai, délceg leányai és menyecskéi is pihennek már a kékvirágos temetőkben. — Meg ne zavariuk álmaikat! Rielicz/cp Sándor Az októberi ellenforradalom AZ MSZMP KÖZPONTI Hl- vezércikk előkészítette az MDF ZOTTSAgANAK rendezésében Központi Vezetősége október hé hétfőn délután Kállai Gyula elv- 28-i ülését, amely fellépésére é* társ előadást tartott a magyar- nyomására olyan határozatot ho- országi októberi cllenforrada- zott, amely eszmeileg cs politi- 1 ómról. Bevezetőjében felvetette kailag kapitulált az ellenforra- azokat a tényezőket, amelyek dalom előtt. Nem sokkal később elősegítették az ellenforradalom kcresztiilvitték a párt erőinek kirobbanását. Az előadás részié- mozgósítása helyett a párt féltésen elemezte az október 23 oszlatását. Ugyanők az MSZMP- előtti eseményeket. Elmondotta, ben egy revizionista pártot akárhogy 1948 végétől a pártvezetés- tak teremteni. További két nap ben mindinkább olyan politika múlva, november 2-án újjáala- jutott érvényre, amely helyesen kult a kormány, melynek leg- fejezte ki ugyan a társadalmi utolsó összetételében nem volt fejlődés fővonalát, de sok tekin- egy kommunista tagja sem. Rátétben nem felelt meg a konkrét dár elvtárs nevét ugyan még történelmi követelményeknek, szerepeltették, mint a kormány hazánk sajátos viszonyainak cs tagjáét, ő azonban több vezető ezért súlyos hibákra vezetett, elvtárssal már elhagyta a pari»* Pártunknak azonban, mint min- mentet és megkezdte a munkás- den marxista—leninista pártnak, paraszt kormány szervezését, megvolt az a képessége, hogy MIUTÁN AZ ELLENFORRA- helyes politikával kijavítsa a DALOM döntő befolyást szerzett szocializmus építése során elkö- magának a kormányban, és a vetett hibákat, nem konfliktu- fegyveres erők irányításában, sok nélkül, de békés úton. miután a helyi hatalmat cllcnA XX. KONGRESSZUS UTÄN forradalmi »nemzeti« bizotlmá- crösödötl a pártnak az az egész- *nyok, »forradalmi« tanácsok vet- séges magva, amely határozót- tek át, megkezdődött a kommu- tan szakítani akart a Rákosi- nisták tömeges letartóztatása, féle vezetés hibáival, de nem a November 3-án Budapesten már Nagy Imrc-féle jobboldali oppor- több mint 1400 kommunista volt tunízmus alapján, hanem a mar- letartóztatásban és a lefogott xizmus—lcninizmus szeilemcben kommunisták száma vidéken akarta kijavítani a hibákat. A még nagyobb volt. Sokuk klvég- Nagy Imre—Losonczy-csoport a zését Budapesten és vidéken is XX. kongresszus szellemének november 5- és 6-ra tűzték ki. egyedüli magyarországi képvisc- November 6-án a Vérmezőn nagy léjeként lépett fel, akik azonban provokatív-jellcgű temetést akar- a valóságban nem a hibák mar- tak rendezni az elesett felkclök- xista—leninista szellemű kijaví- nck, s utána az elkészített ncv- tásáert harcoltak, hanem a niar- sor alapján többezer, még Ic nem xizmus—leninizmus alapelvcinck tartóztatott kommunistát ki revíziójáért, az úgynevezett nem- akartak végezni. Nem igaz az. zeti kommunista rendszer beve- hogy Nagy Imrcékct »az esenié- zctéséért léptek fel. A Nagy— nyék húzták«, taszították az el- Losonczy-féic csoport tevékeny- lenforrudalombu. Tudatosan és ségét a nyugati imperialista kö- tervszerűen törtek a proletár- rök teljes mértékben helyeselték diktatúra megdöntésére, hogy és támogatták. Az imperialista azután egy valamiféle polgári propagandaszervek a Szabad demokratikus rendszert tercmf- Európa, az Amerika Hangja cs senek. más ellenséges rádióállomások, A NOVEMBER 4-ÉN meg- mairuk is szinte ugyanúgy be- alakult forradalmi munkás- szeltek, mint a Nagy—Losoneiy- paraszt kormány nagyjelentőségű csoporthoz tartozók, úgy léptek fordulópont népünk életében, fel, mintha a szocializmus hívei Most létrejöttek a feltételei an- volnának és csak a hibák klja- nak, hogy a jobboldali opportu- i itására törekednének. nizmus és a baloldali szektásság ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN formájában jelentkező kispolgári került sor az október 23-i tűnte- irányzatokat leküzdve, végre a tcsrc, amely bevezette a népi de- proletariátus érdekeit hiven ki- niokratikus államrend megdön- fejező, következetesen marxista tésérc irányuló fegyveres felke- irányzat k.crüljön előtérbe a malést. A Központi Vezetőség már gyár forradalmi munkásmozga- oktéber 23-án éjjel határozatot lomban. hozott arra, hogy fel kell fegy- A magyar forradalmi erők a verezni a munkásságot. A hatá- szovjet hadsereg baráti segitsé- rozat megvalósítása érdekében gével leverték az ellenforradal- kiildottséget küldtek a Honvé- mat. A novémberi napokban dclmi Minisztériumba, de ott a nyújtott katonai segítség cgyér- küldöttség Nagy Imre emberei- telmű népünk második felsza- nek olyan nyilvánvaló szabotá- badulásával. Nem csoda, hogy lásávai találkozott, hogy kény- népünk szivében egyre határo- íelen volt dolgavégezetlenül visz- zottabban él a hála és a szeretet szatérni. A Nagy Imre-csoport érzése azok iránt, akik a prole- szoros kapcsolatban állt a fegy- íárinternacionalizmus nagy esz- vercs ellenforradalmárokkal. Ti- méitől vezérelve, újból kinyúj- tokban tárgyalásokat folytatott tották védökarjukat felénk, s olyan ellenforradalmi bandave- nem engedték, hogy országunk zérrel is. mint Dudás József. A és népünk az ellenforradalom Nagy Imre — Losonczy-csoport martaléka legyen. Megmozdult már a Központi Vezetőség októ- mellettünk, ügyünk védelmében bér 26-i ülésén fellépett azzal a az egész szocialista világtábor. követeléssel, hogy a párt ismer- Kínától egészen Albániáig. Meg- jc el nagy demokratikus mozga- mozdultak a munkásosztály balomként az ellenforradalmat. Ak- ladó erői, az egész világon min* kor ez a kísérletük meghiúsult, den haladó ember, akiknek széni Ennek ellenére a Szabad Nép és drága a szabadság és a nem- október 28-i vezércikke puccs- zeti függetlenség ügye. A magyat szerűen .hátbatámadta a Köz- kérdésben a proletárinternacloponti Vezetőséget, dicsőítette az nalizmus olyan fényesen kiállta ellenforradalmat, s a benne rész- a próbát, amilyenre még nem vevőket a márciusi hősökhöz volt példa az emberiség történcl- hasonlitotta. Ez a Szabad Nép méhen. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ F JGYE L EMI ► Állami gazdasagok, erdőgazdaságok, tszcs-k! ► Eladó npgy teherbírású, gumikerekekre átalakított, üzem- £ képes MAVAG—40-es típusú vontatótruktor. Üzemeltethető ► ipari petróleummal vagy benzinnel. w ÉRDEKLŐDNI LEHET: Földmű vessző vetkezetek £ Járási Központjánál, Kunszcmtmiklós. ◄ Megtekinthető: MÉSZÖV Szállítási Osztály műszaki telepén, ► .4 Kecskemét, Széchenyi körút 38. 646 J TTTTTTTTTfTTTTTTT^TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTfTVTT
