Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
Hajnali hármat ütött a toronyóra. A hajnalba újuló éj bársonya még belengte a lámpafényes varost. A Rendőrfalu egyik kis utcájában egy magába mélyedt, nyurga ember sétált. Léptei gangosak voltak, válla széles, enyhén csapott, két kezét komótosan hátratette, 6 maga elé meredten rótta fi méte- Uéket. A lámpafcny, arcára ragyogó csóvája valami szigorú titoktartást csillantott meg tekintetében. Visszaemlékezett a tegnap délelőtt történtekre. Faragó Bercit látja most maga előtt, a legjobb barátját, aki tegnap délelőtt az ebédszünetben eldicsekedett neki üj ruhájával. Pajkos mosollyal az arcár lehívta az öltözőbe és mint a kisgyermek legféltettebb játékait, ügy mutogatta meg egyenként a fényes csizmáit, a szürkéskék nadrágot és zubbonyt, még az ő fejére is felpróbálta a sapkát, s nagyot nevetett, amikor az kicsinek bizonyult. — ífa egy számmal nagyobb lenne, még rajtad is jól festene — így Berci. Majd a kék zubbony felső zsebéből kiemelt egy ötágú csillagot. — Látod? — ez a mi sapkarózsánk — mondta, s széles tenyerét ráhelyezte barátja vállára. — Erősödünk, komám, erősödünk. Ma már tisztelettel néznek ránk a járó-kelök, ha végigmasírozunk a városon. Ferkó mindig szerette Bercit, most még nagyobbat nőtt szemében. Nem szólt egy szót sem, kezével végjgsímította a kék egyenruhát, s szemében megjelent az irigység. Bercivel kezet- szoptott és kiment az udvarra. Leült egy ládára, fejét tenyerébe hajtotta, s az ellenforradalom időszaka pergett le lelki szemei előtt. Berci akkor OO OCXHXOOOO-O-O CH>CKX>OCXXK>< A z októberi, meg a későbbi napokban csak részben érződött, sőt, veszendőnek látszott a munkásság hatalma. Eg ekkor, a hiányában lehetett felmérni igazi nagyságát. Mással is így szokott lenni az ember, ha a mérlegelést egyébként elhanyagolja: akkor eszmél a mibenlétére, ha már nincs meg, vagy csak hiányosan észlelhető. Nemcsak a munkásság politikai hatalmára gondolok, hanem arra a másikra is. amelyik a tőkés társadalomban is a kezében van, csak nem ő, hanem egy kisebbség élvezi hasznát, mivel a politikai hatalmat ez utóbbi birtokolja, — s mert jogtalanul — helyesebben: bitorolja. S jaj, a magyar munkásság egy része, az ellenforradalmárok félrevezető uszítása következtében önmaga politikai hatalmának a megsemmisítésére készült a sztrájkkal, akkor, amikor már volt kormánya, s azáltal, hogy nem akarta gyakorolni azt a másik hatalmát. A teremtés hatalmát. Mert erről van szó. A világot szebbé formáló, az életet és benne a saját magát is fenntartó hatalmáról; A pesti bérházakban azokban a napokban szederjes szájjal néztek egymásra a lakók, már villany alig van, mi lesz, ha víz sem lesz, ha góz nem lesz, ha kenyér sem lesz, ha... Bizony, mi lett volna? Megállt, meghalt volna az élet. Minden. Kultúra, színház, opera, mozi? Az is. És kezdd el akárhonnan a felsorolást, csak oda jutsz, hogy temető lenne csakhamar a íöld, ha a munkáskezek abbahagynák az ílkotást rajta. Ilyen hatalom sincs több! Ez kavarog bennem, ahogy késő esté belépek a Kecskeméti is szilárd volt, amikor a hangoskodik sztrájkra buzdították a munkásokat. Tiltakozott, ágált, hogy saját vesztükbe rohannak- Az országnak és saját maguknak ártanák ezzel az »álló« sztrájkkal. S Gyuricza Kázmér, egy volt esendőrfőhadnagy ezt üvöltötte e szavak hallatára: — Ne hallgassanak rá, mert ez kommunista propaganda. Bercinek se kellelt egyéb. Felegyenesedett, két kezét a munkapadra helyezte, s rögtönzött egy olyan beszédei , hogy a munkások is elismerően bólogattak. És még ma is úgy emlékszik utolsó mondatóru, mintha ma hallotta volna: — Hogy dolgozni kell, ez nemcsak kommunista, hanem emberi lelkiismeret propagandája is. Igen, ilyen ember ez a Berci. Délután négykor, amikor befejeződött a műszak, Berci odament hozzá, s így szólt: — Gyere, segíts nekem egy pillanatra. S lenn az öltözőben kezébe nyomta a sapkát és a vörös csillagot, s megkérte, hogy tűzze fel sapkája csücskére. S akkor hirtelen az jutott Ferkó eszébe, hogy mi lenne, ha ő js tagja lenne a munkásőrségnek. Maga előtt látta a kültelki lányok elismerő tekintetét, amikor május 1-én felvonul. Az utcasarkon boldogan összenevet- nek, s kilüntetőcn integetnek felé: — Ferkó, ez már derék dolog! Pillanatok alatt zajlottak le benne ezek a gondolatok. Majd kezébe vette a sapkát, s úgy tűzte fej' rá a vörös csillagot, mintha a saját sapkájára tűzné. S ahogy a tegnapi nap eseményei lezajlottak előtte, hazament, végignyújtózott az öreg kanapén, törte az oldalát a 6árga bútordarab, s álomba szender- gése előtt ez a mondat kívánkozott az ajkára: — Faragó Berci jó úton halad. Bicliczky Sándor Rovatvezető: Bontsó László A skalicei bélyegek története Skalicc Szlovákia délnyugati részén, a morva határ közelében fekszik. 1945-ben a felszabadulás után felmerült az a terv. bogy a város, illetve a felszabadult terület bélyeget adjon ki. A bélyeget pgy helyi nyomda állította elő. A bélyeg két értékből álló volt és egyik vörös színű, míg a másik kék s2ínü. A két bélyeg első kiadás volt, mely újból használta a cseh korona ér- tékjplzégt és visszatértek ezzel a régi pénznem használatához is. A bélyegek ábrája: 1.50 j- 3.50 Cs. K. bélyeg partizánt és szovjet katonát ábrázolt, míg a másik egy anyát gyermekével «így lebombázott gyárépüjet előtt. A vörös színű bélyegen felirat van: 1945. IV. 11. Ezen a napon szabaditoOUi fel a szovjet hadsereg a várost. A bélyegen Ccs- koslovensko felirat is szerepel. ,ák ki és a postán forgalomba Ürítitek. A bélyeg gumizása és papírja színe fehér, vízjel nélküli papiroson készüli. A nyomás után a próbanyomatokat cs a makulatúrákat megsemmisítették. A bélyegek igen rövid ideig, Július Ili ig voilalt forgalomban és érvényességüket a hatóságok megszüntették. A bélyegét ugyan a hivatalos katalógusok nem jegyzik, azonban ez a kiadás besorolható az IMS után megjelent Csehszlovák bélyegekhez. Tekintettel arra, hogy kevés példányban jelent meg — feltételezhető, hogy sok nem forgott postai forgalomban, — értékes bélyeg leuet löviii idő múlva. Ez a feltevés alapozható arra, hogy a második világháború után a változások eredménye sok provizoriumos bélyeget és szükség kiadást idézett elő. * eztn bélyegek r rövid egy évtized alatt, mint nehezen elérhető anyag. A bélyeget 1943. május 4-én ad- jelentős értékemelkedést mutat SZEMLÉLTETŐ ABBA A BÉLYEGEK FOGAZATÁBÓL JUti£y£Íarizág,L kép A bélyeg fogazata teljes, j A fogazat megsérült, | a bélyeg filatéliai szempontból I íilatéliai szempontból értékte- érték. I lenné vájt a bélyeg. Miért nei leltet kapni Vnrőekereszies bélyeget? A gyűjtők, de nyugodtan elmond- t hatjuk, hogy a nagy közönség is } hiányolja, hogy a magyar posta által kiadott vöröskeresztes felülnyomással ellátott bélyeget ritkán, vagy egyáltalán nem lehet kapni a postahivatalokban és a bélyegárusításra kijelölt helyeken. Önként felvetődik a kérdés, ha jótékonysági célt szolgál, miért nem . kerül ezekre a helyekre, hogy az 5 érdeklődök azt meg is vásárolhassák? A jpagyar posta és a Filatéliai Vállalat feladata volna, hogy ezen a Jelfünő hiányosságon segítsen és pplplja azt, amit eddig elmulasztott. Emlékeztetnünk kell azokat, akit iller., hogy 1942-pen elég magas felárral ellátott blokk és sorozat Jelent Illet, ti. I UCOZI.il ucivu ,,LUIlR,U,WOt,' asszony és menye“ Jeepével s akkor úgy a Vöröskereszt, mint egyéb hivatalos szervek nagyobb propagandát fejtettek ki érdekében. Úgy gondoljuk, hogy a gyűjtök, de a bélyeget kedvelő vásárlók is szívesen vásárolnák a vöröskeresztes bélyegeket levélküldeményük bérmentesítésére, azonban a fenti hiba miatt ettől a lehetőségtől elesnek. Segítsen a posta ennek az akadálynak elhárításán. hogy a Vorüske- reszt-sor a gyűjtők és érdeklődők részére megszerezhető legyen, s úgy gondoljuk, hogy c.sak akkor tudja eredeti célját — jótékonyságit, melynek érdekében bocsátották ki, elérni. >0000000OOOO00000-0 0-00OO szennyeződött elejét homok- vályúba öntik (később újból megolvasztják), s mikor a csapóig Hornos látja — mekkora gyakorlat! —, hogy a legjobb minőségű vas folyik már, azt az öntéshez küldi. Fém-formaszekrény alatt kuksol a belsejénél 4 milliméterrel kisebb és tükörsimára elkészített homokdomb, s a kettő közé zuhanó öntéssel ömlesztik a folyékony vasat. Akkor mégpedig, amikor a felületen jelentkezik a gralit. A vas megmerevedéséig így marad a pozitív és negatív fonna, köztük az újszülött kád, de nem sokáig, mert ahogy hűlni kezd, összehúzódik, s ha nem ügyelnek, szétrepesztené a hp- mokforma. Deltát ügyelnek. Minden lépésük, mozdulatuk kiszámított, fegyelmezett. így készül, épül a világ. S bár szakma szerint nemcsak a vasöntőkről húztam meg néhány vázlatos vonást, mégis, azok általában, a munkások. A fejlődés vasformáit ők öntik, s ebbe a formába rakjuk mi bele az életünket. agy felelősség az övék, a történelem előtt felelősek. De részünkről a tisztelet, a hála is az övék, s méltán övék a legszebb tavaszi hónap első rfiapja, május 1-e! Éljenek soká munkásaink, a világ valamennyi munkása, erősödjön a testvéri összefogás közöttük, hogy a politikai hatalom mielőbb a munkásosztály kezében lehessen mindenütt, hogy utána még jobban érvényesüljön az a másik hatalom, a teremtés hatalma, amely egy feladatot ismer: alkotni, alkotni az emberiség boldogulásáért! Tarján István az egyik adagoló, tábláról nézi, hogy mennyi foszfort, szilíciumot kell hozzáadni az előbbiekhez. Ügyelni kell a keverési arányra, akárcsak a patikában. A munkásasszony fia mérnök lesz, Miskolcon tanul. (így is készül a világ, a mi világunk!) Amíg a keverékből, majd a tűz hatására vegyületből (jól írom, Szabó elvtár$?) folyékony vas lesz, megnézzük a magkészítőket, a gépi formázókat. Vasporszag, serény asszonykezek, ÜNNEPI úp&d hatalmas fiatalasszony, Szomo- tai Sándorné, ahogy beledöngöli a formába a különleges porkeveréket, a gépi formázó gyors lúd- ludoló pulykahangja, ezt jegyzi fel a ceruzám, s mór tudom, lehetetlenre vállalkoztam. A világ legjobb festője, zeneszerzője, írója, szobrásza, színésze együttes produkcióban sem tudná visszaadni a látványt, a bangulatot. S mind ebben szerényen jön- nek-mennek, dolgoznak a munkások. Arcuk m asz íj t oS, a szeme, van. akinek vidám, a másiké elmélyedő. Virág Ferenc bácsié, í4 ipari tanuló felszabadítójáé \z előbbi, Habran Ferenc eiv- ársé, a kádönlőrészleg művezetőjéé az elkövetkező munkafolyamat gondját tükrözi. Vas még nincs, most vajúdik /ele a kemence. De van egy olyan élmény, jrnely lenyűgöz. Egy másik jzemrészben, a zománcozó kemencékbe tolókocsin beemelik a vész kádakat, cseresznyevörösre zzítják, szinte átlátszón lebeg a színtelen lángtengerben a vasal- cotmány, majd zománcpúdert szitálnak rá, ismét be a kemencébe, megint ki, s háromszor megismétlik a műveletet, mire tész a hófehér belsejű fürdőal- calmatosság. M icsoda művészet, s micsoda forróság! Száraz már a torkom, s Molnár János >ácsi, meg a fiatal Némedi Lajos, a két brigádvezető, úgy mosolyog rám, mintha a Balaton jártján hozott volna bennünket issze a sors. Kolompolnak azonban amoda- ít, most csapolják a vasat. Siessünk vissza. Borsos György megszigonyozza a kemence, csapoló ly dúsát, s csatornán folyik a /as a »flanel«-ekbe, a vasruda- con hordozható üstökbe. Viszik, lordják az izzó anyagot, a Gépgyár kapuján, félszegen, a vái-ható nagyszerű tudatában azonban mégis lelkesedőn. Gyár. Nem szó szerint idézem József Attilát, a nagy proletár költőt: Itt készül a világ!. Nem az egész, csak egy része, főleg fürdőkád és egyéb hasonló tárgyak formájában. K ik készítik, s hogyan? Ha az volna feladatom, szakszerű leírást is tudnék adni, hiszen Szabó Lajos főmérnök fáradhatatlanul magyaráz, adatokkal telediktálja a füzetemet. Kitűnő segítő, jobban megértem azt, amit látok. A gyár, a munkásosztály nevelte; annak idején, diákkorában a vakációit itt töltötte, utána egyetemre ment, majd vissza megint, ide. Újítási. eredményekről beszél, arról, hogy speciális összetételű, a zománc tágulásához idomuló vasat öntenek. A kádra kerülő zománcpúdert pedig 22—26 féle ásványi anyagból állítják elő. Ök maguk találták ki, hazai matériából, így nem kell importálnunk, sőt, exportra is viszünk belőle, akárcsak a kádak nagyrészét is külföldre adjuk el. Üzemrészeken megyünk keresztül, majd át az udvaron, fel a lépcsőn, az adagoló térre. Koksz, géptöredék, koksz, nyersvas, ezt nyeli el a kupolókemence szája, 1470 fokon ebből lesz a vas, majd a kád. Orgoványi Istvánné.
