Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-28 / 122. szám
Megerősítik a Dona és a Tisza nyári gátjait 1 á íVíA<arAft MfcSvrfi' lapja y- t WVVWmW — V»A<VWiAWyWVvW><^*V^^WVWW^VI^^WWWW^N^WWVWVJ>Keddi megjegyzése rOiLtmnui »atyafi«, »jóember«, »szakikám« Mint szerkesztőségünk értesült, a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Duna—Tisza menti nyári gátak megerősítésére 700 000 forintnyi összeget fordít ebben az évben. Az építési és közlekedési osztály ebből az összegből a vízügyi szakemberek véleménye alapján 300 000 forintot irányzott elő az alpári nyári gáton levő 2. sz. zsilip építési munkálataira. A tiszakécekei gát- szakasz megerősítése pedig 100 ezer lorinttal szerepel az osztály tervében. A még fennmaradó Stájerországban 1895ben a Stiger windisch-feistrltzl polgármester szőlőjében mozsár- ágyúkat állított fel, melyekből a fenyegető felhők közeledésekor sűrű lövöldözést indítottak, hogy a vihar, a jégeső keletkezését meggátolják. Az akkori feljegyzések azt állítják, hogy egy-két alkalommal eredményes is volt az ágyúzás. Lehet, hogy az említett polgármester most alomágyúkat állítana fel a vihar megakadályozására. Azt hiszem azonban, hogy még ezzel sem tudta volna azt a felhőszakadást megakadályozni, amely Dá- vodon volt május harmadik vasárnapján. Az biztos, hogy 00 éves öregemberek sem emlékeznek az elemek ilyen küzdelmére. Az emlékezetes vihar után néhány nappal érkeztem a községbe. Az országút melletti árkok még tele voltak vízzel. A »süldő« kacsák élvezettel dugták csűrüket a víz alá, miközben püspökfulatjük az ég felé meredt. A sportpályán víz állott. Rövidnadrágos gyerekek kosarakkal halásztak benne. Fehér combjuk körül gyűrűzött a piszkos víz, büszkén mutogatták egymásnak a zsákmányt, az apró halakat. Az egyik elmesélte társainak, hogy a szomszéd bácsi ö és fél kilós pontyot fogott az újonnan keletkezett »halastóban«. A felhőszakadás következtében ugyanis a csatornából meg holt Dunaágból a megnövekedőit víz kicsapta a halakat, valóságos tenger keletkezett a határnak ezen a mélyebb részén. Először Dávod-Ujtelepet látogattam meg. Az új, vakolatlan utcasorok előtt mély, frissen ásott árkok húzódtak. Ezek a házak tavaly, az emlékezetes mohácsszigeti árvíz után épültek. Az ország legügyesebb kőművesei, legjobb szakemberei építették az új lakokat. Tavaly, mikor ebben az időtájban itt jártam, még szőlő volt ezen a helyen, most már egy egész kis falu van. A szakemberek nem engedték, hogy a régi helyen építsék fel az elpusztult házakat, mert egy esetleges újabb árvíz ismét elpusztította volna. A vasárnapi vihar ismét felelevenítette a borzalmas, pusztító árvíz emlékét. Mihalik Mihály szomszédaival kint kártyázott az udvaron, látták a sötét fellegeket, egy kicsit beljebb vitték a kis székeket az asszonyok figyelmeztetésére, de egyébként nem vettek tudomást a közelgő veszedelemről. Egyszerre csak megeredtek az ég csatornái. A piszkosszürke ég egybefolyt a környezettel egy bizonytalan színű masszává. Szakadt az eső és rövid idő aluli víz alá került az udvar, az utca, az országút. A vihart jégeső kísérte. A Mihalik-portán a Bomba kutya kétségbeesve úszott át az udvarról a lakásba, de már ott is bokán felül éri a víz. — Ügy jött az áradás, mint tavaly márciusban Mohács-szigeten — emlékszik vissza Mihalikné. 300 000 forintot a hajai nagy- pandúr-szigeti gát építésére, a harábói keresztgátszakadás helyreállítására, valamint a soltí, hartai és a szalkszentmárton— tassi nyári gátak helyrehozatalára fogják fordítani. A nyári gátakkal így valahogy csak meglennénk. A súlyos belvíz-problémák megoldása azonban egyelőre eléggé kilátástalan, mivel a megyei tanácsnak e tekintetben mindössze 50 000 forint hitelkeret áll rendelkezésére, de ezt a pénzt a már folyamatban levő kiskunhalasi vízlevezetési munkákra fordítják. Szomszédjuk, Bényei Fe- rencné is rémülten feküdt alig egyhetes újszülöttjével a hófehér ágyon, melynek lábait nyaldosta a víz. Neki is a tavalyi árvíz jutott az eszébe. Akkor is benyomult a víz a lakásba, ellenállhatatlanul, kérlelhetetlenül. Most ime ismét itt a veszedelem. De nem volt ok a rémületre, mert a vihar egy órán belül elvonult, de sajnos, a víz az már nehezebben. Másnap a bajai tűzoltók szivattyúztak, a gépállomás ekéje hasított árkot. Kedden pedig fi helyi tűzoltók segítettek a bajbajutottakon. A víz már elvonult a lakásokból, az árkokban gytjjt össze. A vihar nyomai azonban megmaradtak. Uglik Pál elmondja, hogy szőlőjében másfél méter árkot vájt a rohanó víz, a homokot a hegyről levitte a völgybe. Böröcz István arról panaszkodik, hogy 81 baromfija fulladt a vízbe. Másoknak a házát rongálta meg az elemi csapás, vagy a szőlőjüket verte cl a jég. Nem mindennapi esemény színhelye volt pénteken délután Kecskeméten a borbási határ. A Vörös Csillag Tsz földjén felállított 43 méter magas fúrótorony- bőt három óra harminc perckor leengedték az olajkutatók az első 20 méteres fúrószárat. Vajon találnak-e olajat Kecskeméten? Ezt még nem tudni. A városnak azonban egy-két hét múlva mégis haszna lesz ebből a munkából. Mire gondolunk közelebbről? A melegvízre, helyesebben arra, hogy a városi tanács vezetőit az olajkutatók rendszeresen tájékoztatják majd fúrás közben a talaj szerkezetéA z ég viharos kedvének örvendett az egyik keddi délután. Szakadt az eső és súlya volt minden cseppjének. Négy órakor Laci bácsi teljes harci díszben leste türelmetlenül az óramutatót. Máskor lassan kocogott a számlapon, most meg mintha az is a zuhogó eső elől sietett volna. Csak 10 perc választotta el attól, hogy a nagymutató megcsókolja a tizenkettes számot. Laci bácsi idegesen járkált le s fel a szobában, s tehetetlen dühében »megdicsérte« az aprószentek családfáját oldalági rokonságával együtt, mert hogy nem adtak néhány perc eger- utat, amíg ő kijutott volna a munkásőrség foglalkozására. — Maga előtt látta azt a fehér lapot, amelyen az eskü szövege azt hirdette, hogy minden akadályt le kell küzdeni azért, hogy a parancsot teljesítsük. E ttől a pillanattól kezdve még idegesebben méregette lépteivel a szoba térfogatát. A szíve azt dobogta, hogy mennie kell. de amikor új Szemben a fentebb írtakkal.; jóllehet igen nehéz az ország és így a megyei tanács pénzügyi helyzete is, a vízügyi szakembereknek mégis az az egybehangzó véleménye, hogy a Bács-Kiskun: megyei : belvízprobléma viszonylagos megoldásához még körülbelül egymillió forintra lenne szükség. Mivelhogy a belvíz az el-j múlt években igen jelentős ká-i rókát okozott, a megyei tanács; a szűkös pénzügyi helyzet mely lelt is intézkedéseket tesz az egymillió forintos hitelfedezet: biztosítására. Nagy a kár, bár a határ-:: nuk csak egy részét pusztította;; el a vihar. Az állam most is se-: gít, éppúgy, mint tavaly. A megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedett már, hogy a megrongált házakhoz építőanyagot szállítsanak, hozzák rendbe a kutakat. Az emberek örülnek : ennek a segítségnek, de maguk : is hozzálátnak a károk helyre- ; állításához. Az egész falu láza- , san tevékenykedik. A völgyből a ; hegyre visszahordják a homo- : kot, javítják házaikat, számba- j veszik a veszteséget. — Az ember könnyebben viseli el a csapást, ha érzi, hogy nincs egyedül — ezt mondta az ; egyik idős parasztember a közösség segítségére célozva, mikor a tavalyi árvízről, meg a] mostani felhőszakadásról volt szó. — És szívesebben is dolgozik a károk helyreállítása érdé-; kében — tette hozzá. A nép épít, alkot, és ezt a tetterőt száz vihar sem tudja legyőzni. —ő —r röl és a található vizek hőmérsékletéről. Kecskeméten ugyanis 800 méter a legmélyebb fúrás, de még ebből sem tudtunk termál vizet nyerni. így, ha a mélyebb rétegekben] található lesz megfelelő hőfokú víz, .úgy a városi tanácsnak Kecskemét középpontján kell majd termál víz nyeréséről gondoskodnia. Ez egyébként tervbe is volt véve, de a tanács most] megvárja az olajkutatás eredményeit. Vajon, mit találnak Kecskeméten? Egy pár hét és erről is beszámolunk majd olva-i sóinknak, j egyenruhájára pillantott, sajnálta eláztatni. Amikor ehhez hasonló ellentétes gondolatok születtek meg agyában, ujjaival csettintett egyet, s egy hegyeset káromkodott. Boriska néni, a felesége, aki a konyhában matatott, magába- iojtott méreggel rázogatta kon- tyát: — Már megint dohog ez a vén csizma jankó! — sziszegte. — Ha valaki felbosszantja, vagy én vagy a frissen súrolt padló isz- sza meg a levét. Egyszerre csak kivágödott a szobaajtó, s egy negyed másodperc múltán már csukódott is, Laci bácsi pedig már kint cup- latott az állhatatos esőzésben, útban a munkásőrség gyakorlótere leié. A kapuőrtől megtudta, hogy már megkezdődött a foglalkozás. — Hát hol? — vetette oda a foga közül — tán csónakázni tanulnak, vugy evezni a sárban? — Kalauz úr, mikor indul a busz? — hangzott a kérdés, mire a kérdezett a válla fölött visz- szanézett az érdeklődőre és megvetően csattant a válasz: — Vegye tudomásul, hogy nem vagyok úr! — Elvtárs, mondja már, merre van az állomás? — emelt hangon adta meg a választ, máshol, egy másik érdeklődőnek a kérdezett: — Miért volnék én magának elvtársa? — és faképnél hagyja a meglepődött kérdezőt. — »Kedves kartársam, mondja már, mennyi az idő?« — kíváncsiskodik egy órával nem rendelkező halandó. — A válasz: »Nyolc óra múlt öt perccel, kedves polgártárs!« Gyakoriak manapság az ilyen furcsaságok. Az emberek vonakodva használnak megszólítást, beszéd közben. Az egyiknek az »elvtárs« nem tetszik, a másiknak ódivatú az »ár«, % »kartárs« nem általánosítható, a »polgártárs« idegen, nehezen áll rá a magyar ember nyelve. A »bajtárs« katonáknak való. A »testvér« rossz emlékű, a »kend«, A Kulacsai Városi Tanács közlése szerint rövidesen minőség- vizsgáló kirendeltséget kap Kalocsa városa. A minőségvizsgáló ellenőrzi az élelmiszeripari üzemeket, a paprikafeketézést, tejhamisítást és piaci árakat. A kirendeltség a kísérleti gazdaságban székel, ahol az igaza parancsnok? — Ilyenkor elméleti oktatás van a nagyteremben — válaszolta mosolygósán az őr. Amint a terem ajtajához ért, lerázta magáról a vizet, s nagyokat pislogva figyelt. A parancsnok hangját hallotta. Valahogy nem volt ereje lenyomni a kilincset. Érezte, hogy ha belép, minden szempár őrá szege- ződik. A percek egyre múltak. M ég vergődött benne az önvád: neki, aki példaadó munkás az üzemben, itt most szégyent kell vallania. Már mindegy, biztatta magái. Megtörtént. Ezért felelnie kell. Véletlenül megzörrent szorongató kezében a kilincs, s ez a váratlan nesz úgy ráijesztett, hogy azonnal belépett az ajtón. Nem nézett ő senkire sem. Fejét le- horgasztotta. hátra ballagott a legutolsó sorba. A parancsnok rögtön észrevette. Elnézte ezt a borig ázott pedig nevetséges. Valami újat találjunk ki? Sok emberrel beszéltem, akik felülről várnak állásfoglalást. De addig is. amíg kialakul valamelyes általános megszólításunk és köszönésünk, van egy közbeeső megoldás. Mi lenne, ha senkinek nem okozna különösebb problémát, ha véletlenül »Jónapot uram« helyett »Szabadság elvlárs!«-sal lép valaki oda hozzá, vagy éppen fordítva. Es nem kell feltétlenül politikai állásfoglalást kutatni egy-egy szórakozottan elmormolt, vagy éppen tájékozatlanul kimondott megszólításban, köszönési formában. A minap az utcán egy kéményseprő »mondja kartársam«- mai kérdezte meg tőlem a pontos időt. Nem sértődtem meg. pedig családom a tanúm, soha nem dolgoztam még ebben a szakmában. De mondhatott volna »jóembert« is, »elvtársamat« is. »uramat«, vagy akár »mösz- jőt« is, Isten engem úgy segélyen. megmondtam volna neki az időt ha lett volna órám. Varga Mihály gató két helyiséget bocsát rendelkezésére. Kalocsán ezelőtt is volt inár ilyen vizsgálóintézet, de megszüntették. Most a népfront kezdeményezésére hívták újra életre. A minőségvizsgáló kirendeltsége júniusban kezdi el munkáját. 64 éves embert és megsajnálta. Tétova érzés hullámzott át a lelkén. Megszidja? Hiszen, ha késett is, de mégis eljött. Más talán kimentette volna magát. De Laci bácsit a szíve hozta ide. Már elhatározta, hogy mit fog neki mondani. — Elvtárs! — szólt érckeményen — ön késett több mint negyedórát, máskor ilyen eset nem fordulhat elő! Laci bácsi felemelkedett ültéből, elpirult, s csak annyit mondott: — Értettem! H angja fájdalmasan visszhangzott a teremben. — Üljön le. elvtársi — mondta a parancsnok engedékenyebben, s egy mélyet sóhajtott. Sajnálta az öreget, hiszen az apja lehetne. De fegyelem nélkül nem lehet erős sem a munkásosztály, sem pedig őrsége. A teremben senki sem mosolygott. Bicliczky Sándor ( (Dil^ar ufón P á v o d o n i: lll!lll!l!l!lllllill!lllllll!l!ll!!llll!!l!lllllllílllll!ll!lll!!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllllllllllllllll!lllllll!l!lllll!l!llll!lllllllil!l!!llll!ll!lll!!ll!lllll!l!lll! Melegvíz; vagy folyékony arany? Olaj után kutatnak Kecskeméten LEVELEZŐNK ÍRJA: Őszre rendbehozzák a keceli mozit Alacsony, sárga épület, nem is a központban, egy mellékutca sarkán, rozoga ajtó és ablak, a kirakatban néhány fénykép, ez a Dózsa Mozi Kecelen. Belülről sem valami ideális a mozi képe. Hulló vakolatdarabok, repedező falak, kopott festés. Mégis a mozi a közönség legkedvesebb szórakozóhelye. Majdnem állandóan teltházzal játszik és az ütött-kopott falak ellenére a keceli közönség mégis otthonosan érzi magát benne. Alig várják, hogy egy-egy film bemutatásra kerüljön. Talán az idén teljesül a községnek regi vágya, az, hogy a nézőteret lesüllyesztik. Jelenleg az a helyzet, ha nagyobb közönség ül a nézőtéren, a látási viszonyok nagyon rosszak. Az ülőhelyek jelentős része ugyanis padokból áll. A kecellek remélik, hogy őszre már megszűnik az a sok bosszankodásra okot adó helyzet és nem kell senkinek nyújtogatni a nyakát, hogy valamit lásson a filmből. Ősszel, úgy gondoljuk, nemcsak a közönség elhelyezése javul majd meg, hanem frissen festett falak, ablakok, ajtók, vagyis egy szépen újjáalakított mozi várja a közönséget. Gulyás Imre 1^'AWWVVV'AIVVVV\^W/^VVVVVWVVVVWWVWVVWVVVVWVWWVWVVVWVWVVV>. Minőségvizsgáló kirendeltséget kap Kalocsa
