Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-25 / 120. szám

Mi teszi erőssé a Tisza Tsz tagságát ?! TNTvnlr* p>7É>lnff a? 1 Q-lQ-ptc cniHo fífL-r>c o7o\^o7Ósool hÁt nórt_ nlrpt hrvffv móts inhban ínnrkori- ? Nyolc évvel ezelőtt, az 1949-es évben alakult a tiszaűjíalusi Ti­sza Termelőszövetkezet. Jelenleg közel másfélszáz tagja, — több­ségében volt uradalmi cseléd, napszámos — 1500 hold földön gazdálkodik. Amíg közös gazdaságukat ki­alakították és valamennyire megalapozták, nagy utat tettek meg. Istállókat építettek, ártézi ku­tat fúrtak, 47 holdon gyümöl­csöst telepítettek, összesen 24 hóira fejlesztették a kertészetet, és nagy területen foglalkoznak d i nny etermesz téssel. 130 000 forintot költöttek a mé- hekre, 90 000 forintért pedig Zetort vásároltak. Jelentős az állatállományuk is, azonban a gazdaság méreteihez viszonyítva még kevés. Az elmúlt években elért ered­ményekkel a szövetkezet tagjai túlságosan nincsenek megeléged­ve, de látják az előrehaladást és bíznak a jövőben. A kollektíva tagjainak szilárdságát, összefor- rottságát leginkább az októberi napok mutatták meg. Az ellen- forradalom nyomása akkor ne­héz próbatétel elé állította őket. Azonban hiábavalónak bizo­nyult minden kísérletezés, hiába követelődzött és fenyegetődzött Nemcsók Sándor, volt 160 hol­das kulák és mások. A leghar­cosabbak villával és fejszével álltak őrt szövetkezetükben. Tő­lük egy szalfnaszálat sem hur­colt el senki. A közös vagyont teljes egészében megvédték. A tagok pedig Jíivétel nélkül együtt maradtak, sőt létszámuk nyolc fővel gyarapodott. Hí tette erőssé, mi forrasztotta össze a Tisza kol­lektíváját? Két dolgot mondanak: — az egyik a nagyüzem, a közös gaz­daság előnyeiről való meggyőző­dés, a másik az, hogy harcos, lelkes kommunisták állnak az elén, a szövetkezetben érvénye­sült a párt vezető szerepe. A kommunisták tekintélyt, megbecsülést vívtak ki maguk­nak. Mindenki látja, hogy a párttagok a szövetkezet legjobb dolgozói közé tartoznak. A szö­vetkezet 11 főből álló vezetősé­gébe titkos szavazással hét párt­tagot választottak. Párttag az ainök, két brigádvezető és több munkacsapatvezető. A pártalap- szervezet összesen 34 tagot szám­lál. Valamennyien szívből-lé- lekből kommunisták. Minden hó­nap 26-án tartják a taggyűlést, amely megszabja a párttagok feladatait. A pártszervezet legközvetle­nebb feladatának tekinti a gaz­daság további fellendítésén, a terméshozamok növelésén és a tagok jólétének fokozásán való munkálkodást. A kommunisták nem hallgatják el a szövetkezet tagjai előtt a gazdaság problé­máit, nehézségeit. Ebben az év­ben törleszteni akarják az előző évben keletkezett adósságok egy részét. Most az egyes munkák elvégzésének sorrendjében kell fizetni a gépállomási munkadí­jat. Nincs még olyan jövedelmük, amelyet mindnyájan szeretné­nek. A szövetkezet tagjai látják ezeket a nehézségeket, de tud­ják, hogy ha ezeket leküzdik, később könnyebb lesz. A nehézségek arra ösztökélik őket, hogy még jobban iparkod­janak a munkával. A növény- ápolás most jó ütemben halad, már tíz liter körül van a fejési átlag, és nagy jövedelmet ígér a kertészet. A szövetkezet belső életébe való — az előző években joggal kifogásolt — indokolatlan be­avatkozások a gépállomás és a mezőgazdasági osztály részéről, megszűntek. Sőt — most már a másik végiét kezd mutatkozni és inkább az a baj, hogy keve­set járnak hozzájuk és a szük­séges segítséget sem kapják meg, például kölcsönök elinté­zése vagy a méhek rendbehozá. sa stb. ügyében. Amint elmondták, gond, prob-1 léma nélkül a szövetkezetben í sem élnek, de ezek más jellegű­ek, mint amilyenekkel az egyéni gazdák küszködnek. A tsz-tagok már kipróbálták az egyéni gaz­dálkodást is, és mai életüket nem cserélnék fel arra semmilyen esetben sem. — Erős pártszer­vezetük van, ez a szövetkezet erejének forrása. — N — ILEVELEZŐNK ÍRJA: Köszönet Garuczi Mihálynak Egy ember szívességét, figyelmességét szeretném meghá­lálni azzal, hogy megírom az újságban udvariasságát. Előzmény­képp el kell mondanom, hogy többízben tapasztalhattam, ha csupán nőtársaság megy be szórakozóhelyre, étterembe, a fér­fiak mennyire figyelmetlenek, sőt udvariatlanok velük. A pin­cérek is hasonlóképpen cselekednek. Ha azt kérdezik, hol talál­ható egy üres asztal, nem tudna-e mutatni valahol egy kis he­lyet? — vállvonogatás a felelet. Nagyon jól esett a minap, amikor a Hírős-étterembe be- menve, Caraczi Mihály felszolgálóval találkoztam. Anélkül, hogy ismert volna, vagy anyagi ellenszolgáltatást kapott és remélt volna, udvariasan fogadott bennünket, kérésemre azonnal igye­kezett helyet találni a zsúfolásig megtelt étteremben. Ez már többször is előfordult. Nagyon helyes lenne, ha a felszolgálók is rendeznének néha udvariassági versenyt, különösen a kecs­keméti éttermekben, azt hiszem, tanulhatna mindenki Caraczi Mihálytól. Bizonyára sokan aláírnák ezt velem együtt. D. E. i A KISZ-tagnak | a munka frontján is meg kell állnia a helyét j A megyei tanácsülésen hangzott el Orvosolják Csávoly község panaszát Vinczc László megyei tanács­tag, Csávoly község képviseleté­ben többek között a MÁVAUT- járat kérdésében is interpellált. Elmondása szerint, annak elle­nére, hogy Csávoly községen ke­resztül Baja irányában több autóbuszjárat halad, a község lakossága még sem tud bejárni, vagy bejutni a járási székhelyre, Bajára. Csávolyon ugyanis az a helyzet, hogy a Bajára tartó MÁV ALT-járatok Csávolyra ér­ve rendszerint megtelnek. így az autóbuszok vagy meg sem áll­nak, vagy a várakozóknak csu­pán egy kis százalékát veszik fel a kocsik. A megyei tanács VB építési és közlekedési osztálya a Vinczc László tanácstag tolmácsol­ta panaszt a helyszínen megvizs­gálta és megállapította, hogy a lentebb írtak valóban fennállnak és ezért támogatta Csávoly köz­ség lakosságának azon kérelmét. Az építési és közlekedési osz­tály levelére a KPM Szegedi Autóközlekedési Igazgatóságának vezetője, Józsi Ferenc válaszként az alábbiakat közölte: Bár a hivatalos vizsgálat (napi menet­levelek tüzetes ellenőrzése) azt mutatta, hogy az elmúlt hónap­ban utaslemaradás ezen a vona­lon nem fordult elő, az Igazga­tóság mégis azon van, hogy te­rületén az utazóközönség igé­nyeit minden körülmények kö­zött kielégítse. Az Igazgatóság ezért utasította a Bajai Autóközlekedési Vállala­tot, hogy ha utasfelfutás jelent­kezik, Csávoly község és Baja város között, — úgy az ott köz­lekedő autóbuszjáratok bárme­lyikét fordítsa vissza mentesítés végett Csávolyra. Reméljük, ez­zel az intézkedéssel, ha különjá­rat nem is indul, mégis orvosol­va lesz Csávoly község lakossá­gának régi panasza. Andrási Kálmán kezével bele­túrt a formázó homokba, majd tenyerével elsimította, s ujjával szabálytalan ábrákat rajzolgatott bele. Gondolatai egészen máshol jártak. Unalmas így az élet. Ű jis. mint a többi fiatal, munka után veszi a kabátját, fejébe csapja sapkáját és hazamegy. Ide s tova hat hónapja megy ez így, nap mint nap. Jó tolna már egy kicsit összejönni, beszélgetni, szórakozni, valamit közösen csinálni. Azelőtt volt DISZ szervezet, tánccsoport, színdarabot tanultak, de október óta semmi sincs. Tenni kellene mar valamit. Az asztalosműhelybcn talán más időpontban, de Palásti Gyurka kezében is megállt egy percre a szerszám. Az irodában pedig a kis Kakucs Teréz könyö­költ elmerengve az íróasztalra. Apró fogai a ceruza fájába mé- lyedtek, miközben elgondolko­dott. Ök is arra gondoltak, ami­re Andrási Kálmán az öntődé­ben. Hogy mi történt ezután, Té­riké így meséli el. — Elmentem Zárai bácsihoz j (Zárai bácsi alig 27—28 éves), a -párttitkárhoz és tőle kértem ta­nácsot. És anélkül, hogy összebeszél­tek volna, de nem egyszerre S oltvadkertről a délkelet felé kígyózó kövesúton tíz kilométer után éred el Tázlárt. Ha nem figyelsz jól, észre sem veszed, hogy faluban vagy. A Felsőtelep ritkás tanyabokorja, s a tulajdonképpeni község va­lamivel sűrűbb települése alkot­ja két darabban a falut, az apró házak között erdős legelők szé­les foghíjaival. Megfigyeltem már, hogy egy- egy falu történetének eleven mindentudója a hivatalsegéd, aki valami íratlan szabály szerint a legtöbb helyen a bennszülött öregek sorából való. Nem is cso­dálkozom hát, amikor a tázlári tanácselnök is az okosszemű Po- zsár bácsit szólítja be: meséljen valamit a régi időkről. 1 ázlár története egytestvér 1 többi homoki települé­sünk históriájával. A »föllebb- való« időkben néptelen, galago­nyás bucka, gyér füves barom­járás volt. Amikor a filoxéra a büszke hegyvidékről ide kergette a szőlőt az Alföldre, a homok­nak egyszeriben megnőtt a be­csülete. Tázlárra Dorozsma kör­nyékéről jöttek telepesek. A Felsőtelepet hosszú ideig Do­rozsmai-köznek is nevezték, né­pe eredetének bizonyságául. A telepesek az otthon eladott egy­két hold jó föld árán, vagy ösz- szekuporgatott napszámból 5— 10 hold buckát vettek, s aprán­ként beültették szőlővel. Fel­húzták az apró tanyákat, s az akkor még mindössze 4—5 épü­letből álló központi mag 1908 körül felvette a község címet. A Horthy-rendszerben Prónay-fal- vának keresztelték el. Csak a fel- szabadulás után szabadult meg ettől a közútálatnak örvendő névtől, s tért vissza az ősi Táz- lárhoz. Ez a kis község jó kadarkája és barackja ellenére amolyan mostohagyerek-féle a szomszé­dos, nagynevű Soltvadkerf, Kis­kőrös, Pirtó árnyékában. Vasút és műút híján olyan szerencsét­lenül esik ki a fővonalból, hogy örökös gondja volt az értékesí­tés. Egyetlen valamirevaló útja csak Soltvadkerttel és délen a nálánál nem sokkal fejlettebb Szánkkal köti össze. A múlt rendszer mérnökei ugyan fel­vették a pénzt egy Kiskunhalas­sal összekapcsolódó műút építé­sére is, de a 8 kilométeres sza­kaszból csak keltő épült ki. Így, ha a tázláriak Halasra akarnak menni — márpedig igen sokszor kénytelenek a kórház és a na­gyobb piac végett —, akkor Solt- vadkert érintésével, 30 kilométe­res vargabetűt kell szekerez- niök. z értékesítési gondok ma Is megvannak. A helyi szövetkezet nem képes minden gyümölcsöt felvásárolni, s gyak­ran megesik, hogy két—három A' teherautó áru is rostokol napo­kig a raktárban, szállítóeszköz híján. A tázlári gazdának meg igája, pénze nincs arra, hogy a szomszédba szállítson, s ha meg is teheti, a hosszú, zötyögősúton pocsékká lesz a legszebb gyü­mölcs. Ezért forgatnak a fejük­ben olyanfajta kérelmet, hogy kapjon a falu valami vasútpótló autóbuszt felfelé, mert a másna­ponként közlekedő kiskőrösi já­rat a személyszállítást is csak hellyel-közzel oldja meg. Régi és jogos panasza a köz­ségnek az is, hogy nincs szesz­főzdéje. A meglevőt pár éve szétszedték. A cefrét magas költséggel Vadkertre fuvarozni megint csak istenverés. Így aztán a legtöbb veszendőbe megy, fel­eszi a jószág, esetleg az ügye­sebbek zugfőzőkben pálinkát csinálnak, nem egyszer rissz- rossz, egészségre ártalmas vas­edényekben. S ok újat kellene építeni, de kicsi hozzá a tehetségünk — mondja a tanácselnök. Nagy öröm és eredmény, hogy az idén villanyt kap a falu. De legalább ennyire kellene orvosi lakás, a fiatalságnak egy táncterem, s a vékonyan csordogáló községfej­lesztési alapból kell rendbetenni az iskolákat, megépíteni az apa­állatistállót és sok egyebet is. Azt is el kellene dönteni, hogy mi legyen a megszűnt gépállo­más kihasználatlan épületrészei­vel. Egy részét a földművesszö­vetkezet raktárnak hasznosítja, a többit a tanács szeretné meg­kapni, A múlt évek helytelen gazda­ságpolitikája Tázláron is nyo­mot hagyott. Sok szőlő tönkre­ment, számos kisember nyomo­rodon el a rossz termés, a ma­gas beadás miatt. Ennek legfőbb oka, hogy valamikor a kölcsönre szoruló ősök hallatlanul felérté­keltették a földet. Nem egy gaz­da rossz, kutyatejes buckája 10 aranykoronával szerepel, s szidja is az ükapját, aki tyúkkal, bor­ral kedveskedett a kataszteri becslőnek, hogy vastagabban fogjon a ceruzája. Az elhanya­golt parlagok hasznosítását olyan tormában javasolta a falu veze­tősége, hogy kapjon egy-egy igénylő, mondjuk, 2 hold buc­kát. Azt telepítse be, s négy esz­tendő után az egyik hold men­jen a nevére, a másik maradjon az államé, amit aztán akár bér­beadás útján lehetne tovább ke­zelni. Mások szerint olcsón, de örökáron kellene eladni a tarta­lékföldeket. A hosszúlejáratú, 5—10 éves bérletet azért nem tartják jónak a tázláriak, mert azt mondják: »csak nem úgy dolgozik abban az ember, mint a sajátjában«. gondok, a megvalósításra sürgető tervek mögött eleven tettrekészség, türelmetlen előrejutniakarás formálja azéle­tet ebben a kicsi faluban. A jó terméskilátások hizlalják a re­ményt, hogy bőkezű esztendő előtt állunk. S a munka megér­demelt gyümölcséből jobb ru­hájú, több állatot tartó, újabb darab szőlőket telepítő emberek községe lesz a lassan, de állan­dóan terjeszkedő, csinosodó Táz- lár, G. K, A mind a hárman Zárai elvtárshom mentek Zárai »bácsi« maga is fiatal­ember lévén együttérzett velük és könnyen szót értett a há­rom fiatallal. — Ha akarjátok, megalakítjuk a KISZ-t — javasolta nekik. Az alakuló gyűlésre 11 fiatal jött össze. Az üzem legjobban dolgozó ifjúmunkásai voltak ott, mint például Bikádi Gábor, a legjobb kéziformázó, no meg a legöntudatosabb fiatalok, akik nem idegenkedtek attól, hogy a »Kommunista Ifjúsági Szövet­ség« nevű szervezet tagjai legye­nek. Ezen a gyűlésen látszott csak meg, hogy a fiatalok mennyire hiányolták már a szervezeti élé­tet. Nem hangzottak el szólamok, annál többet tervezgettek Megbeszélték, hogy újjászerve­zik a kuliúrcsoportokat: a szín­játszóidat, az énekkart, a tánc- csoportot, melyek az ellenforra­dalom előtt oly jól működtek. De azt is megmondták, hogy az új ifjúsági szervezet többet kell, hogy nyújtson a fiataloknak, mint annak idején a DISZ adott. A fiatalok szeretnék megismerni hazájukat. Ennek érdekében ki­rándulásokat fognak szervezni az ország különböző tájaira. Hosszú lenne felsorolni min­iden tervüket, de annyit még el \kell mondani: a termelésben ivaló helytállásról is beszéltek. |Mert nem vesznek fel csak úgy. akárkit a szervezetbe. A KISZ- :tagnak a munka frontján is meg kell állnia a helyét. Ma már húsznál is többen vannak, de egyikük munkája miatt sem kell szégyenkeznie a KISZ-nek. Visszatérve a tervekre, bizony olyasmire is szükség van meg­valósításukhoz, melyből a szer­vezetnek kevés van: Pénzre! A pártszervezet és a vállalat kom- I munlsta vezetői azonban nem- ; csak szóban tekintik édes gyer­meküknek a KISZ-t. Két darab III. rendű fürdőkádat adtak ne­jkik, amit eladhatnak. Természe­tesen, nem ingyen adták. — amennyi súlyt nyomnak a ká­dak, annyi ócskavasat kell he­lyette hozni. A vállalat Horog Utcai kultúrotihonát is átadták nekik és berendezik KISZ-otthonnak. Már kaptak is a fiatalok egy le­mezjátszós rádiót. De nemcsak a párt és a válla­lat vezetői szeretik a kiszese- ket, hanem az idősebb dolgozók is. A Gépgyár horgászegyesüle­tének tagjai megígérték nekik, hogy ha a fiatalok rendeznek egy kirándulást a Tiszához, ha­lat fognak és rendeznek egv nagy halvacsorát részükre. így dolgozik, fejlődik, tervez­get a Kecskeméti Gépgyár fia­tal KISZ szervezetének tagsága.. Egy titkukat még elárulok. Sze­relnének kimenni a Moszkvai VIT-re. Remélik, hogy jó mun­kájukat észreveszi a várost KISZ bizottság és hozzásegíti őket merész vágyuk megvalósu­lásához, Nagy Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom