Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-25 / 120. szám
Mi teszi erőssé a Tisza Tsz tagságát ?! TNTvnlr* p>7É>lnff a? 1 Q-lQ-ptc cniHo fífL-r>c o7o\^o7Ósool hÁt nórt_ nlrpt hrvffv móts inhban ínnrkori- ? Nyolc évvel ezelőtt, az 1949-es évben alakult a tiszaűjíalusi Tisza Termelőszövetkezet. Jelenleg közel másfélszáz tagja, — többségében volt uradalmi cseléd, napszámos — 1500 hold földön gazdálkodik. Amíg közös gazdaságukat kialakították és valamennyire megalapozták, nagy utat tettek meg. Istállókat építettek, ártézi kutat fúrtak, 47 holdon gyümölcsöst telepítettek, összesen 24 hóira fejlesztették a kertészetet, és nagy területen foglalkoznak d i nny etermesz téssel. 130 000 forintot költöttek a mé- hekre, 90 000 forintért pedig Zetort vásároltak. Jelentős az állatállományuk is, azonban a gazdaság méreteihez viszonyítva még kevés. Az elmúlt években elért eredményekkel a szövetkezet tagjai túlságosan nincsenek megelégedve, de látják az előrehaladást és bíznak a jövőben. A kollektíva tagjainak szilárdságát, összefor- rottságát leginkább az októberi napok mutatták meg. Az ellen- forradalom nyomása akkor nehéz próbatétel elé állította őket. Azonban hiábavalónak bizonyult minden kísérletezés, hiába követelődzött és fenyegetődzött Nemcsók Sándor, volt 160 holdas kulák és mások. A legharcosabbak villával és fejszével álltak őrt szövetkezetükben. Tőlük egy szalfnaszálat sem hurcolt el senki. A közös vagyont teljes egészében megvédték. A tagok pedig Jíivétel nélkül együtt maradtak, sőt létszámuk nyolc fővel gyarapodott. Hí tette erőssé, mi forrasztotta össze a Tisza kollektíváját? Két dolgot mondanak: — az egyik a nagyüzem, a közös gazdaság előnyeiről való meggyőződés, a másik az, hogy harcos, lelkes kommunisták állnak az elén, a szövetkezetben érvényesült a párt vezető szerepe. A kommunisták tekintélyt, megbecsülést vívtak ki maguknak. Mindenki látja, hogy a párttagok a szövetkezet legjobb dolgozói közé tartoznak. A szövetkezet 11 főből álló vezetőségébe titkos szavazással hét párttagot választottak. Párttag az ainök, két brigádvezető és több munkacsapatvezető. A pártalap- szervezet összesen 34 tagot számlál. Valamennyien szívből-lé- lekből kommunisták. Minden hónap 26-án tartják a taggyűlést, amely megszabja a párttagok feladatait. A pártszervezet legközvetlenebb feladatának tekinti a gazdaság további fellendítésén, a terméshozamok növelésén és a tagok jólétének fokozásán való munkálkodást. A kommunisták nem hallgatják el a szövetkezet tagjai előtt a gazdaság problémáit, nehézségeit. Ebben az évben törleszteni akarják az előző évben keletkezett adósságok egy részét. Most az egyes munkák elvégzésének sorrendjében kell fizetni a gépállomási munkadíjat. Nincs még olyan jövedelmük, amelyet mindnyájan szeretnének. A szövetkezet tagjai látják ezeket a nehézségeket, de tudják, hogy ha ezeket leküzdik, később könnyebb lesz. A nehézségek arra ösztökélik őket, hogy még jobban iparkodjanak a munkával. A növény- ápolás most jó ütemben halad, már tíz liter körül van a fejési átlag, és nagy jövedelmet ígér a kertészet. A szövetkezet belső életébe való — az előző években joggal kifogásolt — indokolatlan beavatkozások a gépállomás és a mezőgazdasági osztály részéről, megszűntek. Sőt — most már a másik végiét kezd mutatkozni és inkább az a baj, hogy keveset járnak hozzájuk és a szükséges segítséget sem kapják meg, például kölcsönök elintézése vagy a méhek rendbehozá. sa stb. ügyében. Amint elmondták, gond, prob-1 léma nélkül a szövetkezetben í sem élnek, de ezek más jellegűek, mint amilyenekkel az egyéni gazdák küszködnek. A tsz-tagok már kipróbálták az egyéni gazdálkodást is, és mai életüket nem cserélnék fel arra semmilyen esetben sem. — Erős pártszervezetük van, ez a szövetkezet erejének forrása. — N — ILEVELEZŐNK ÍRJA: Köszönet Garuczi Mihálynak Egy ember szívességét, figyelmességét szeretném meghálálni azzal, hogy megírom az újságban udvariasságát. Előzményképp el kell mondanom, hogy többízben tapasztalhattam, ha csupán nőtársaság megy be szórakozóhelyre, étterembe, a férfiak mennyire figyelmetlenek, sőt udvariatlanok velük. A pincérek is hasonlóképpen cselekednek. Ha azt kérdezik, hol található egy üres asztal, nem tudna-e mutatni valahol egy kis helyet? — vállvonogatás a felelet. Nagyon jól esett a minap, amikor a Hírős-étterembe be- menve, Caraczi Mihály felszolgálóval találkoztam. Anélkül, hogy ismert volna, vagy anyagi ellenszolgáltatást kapott és remélt volna, udvariasan fogadott bennünket, kérésemre azonnal igyekezett helyet találni a zsúfolásig megtelt étteremben. Ez már többször is előfordult. Nagyon helyes lenne, ha a felszolgálók is rendeznének néha udvariassági versenyt, különösen a kecskeméti éttermekben, azt hiszem, tanulhatna mindenki Caraczi Mihálytól. Bizonyára sokan aláírnák ezt velem együtt. D. E. i A KISZ-tagnak | a munka frontján is meg kell állnia a helyét j A megyei tanácsülésen hangzott el Orvosolják Csávoly község panaszát Vinczc László megyei tanácstag, Csávoly község képviseletében többek között a MÁVAUT- járat kérdésében is interpellált. Elmondása szerint, annak ellenére, hogy Csávoly községen keresztül Baja irányában több autóbuszjárat halad, a község lakossága még sem tud bejárni, vagy bejutni a járási székhelyre, Bajára. Csávolyon ugyanis az a helyzet, hogy a Bajára tartó MÁV ALT-járatok Csávolyra érve rendszerint megtelnek. így az autóbuszok vagy meg sem állnak, vagy a várakozóknak csupán egy kis százalékát veszik fel a kocsik. A megyei tanács VB építési és közlekedési osztálya a Vinczc László tanácstag tolmácsolta panaszt a helyszínen megvizsgálta és megállapította, hogy a lentebb írtak valóban fennállnak és ezért támogatta Csávoly község lakosságának azon kérelmét. Az építési és közlekedési osztály levelére a KPM Szegedi Autóközlekedési Igazgatóságának vezetője, Józsi Ferenc válaszként az alábbiakat közölte: Bár a hivatalos vizsgálat (napi menetlevelek tüzetes ellenőrzése) azt mutatta, hogy az elmúlt hónapban utaslemaradás ezen a vonalon nem fordult elő, az Igazgatóság mégis azon van, hogy területén az utazóközönség igényeit minden körülmények között kielégítse. Az Igazgatóság ezért utasította a Bajai Autóközlekedési Vállalatot, hogy ha utasfelfutás jelentkezik, Csávoly község és Baja város között, — úgy az ott közlekedő autóbuszjáratok bármelyikét fordítsa vissza mentesítés végett Csávolyra. Reméljük, ezzel az intézkedéssel, ha különjárat nem is indul, mégis orvosolva lesz Csávoly község lakosságának régi panasza. Andrási Kálmán kezével beletúrt a formázó homokba, majd tenyerével elsimította, s ujjával szabálytalan ábrákat rajzolgatott bele. Gondolatai egészen máshol jártak. Unalmas így az élet. Ű jis. mint a többi fiatal, munka után veszi a kabátját, fejébe csapja sapkáját és hazamegy. Ide s tova hat hónapja megy ez így, nap mint nap. Jó tolna már egy kicsit összejönni, beszélgetni, szórakozni, valamit közösen csinálni. Azelőtt volt DISZ szervezet, tánccsoport, színdarabot tanultak, de október óta semmi sincs. Tenni kellene mar valamit. Az asztalosműhelybcn talán más időpontban, de Palásti Gyurka kezében is megállt egy percre a szerszám. Az irodában pedig a kis Kakucs Teréz könyökölt elmerengve az íróasztalra. Apró fogai a ceruza fájába mé- lyedtek, miközben elgondolkodott. Ök is arra gondoltak, amire Andrási Kálmán az öntődében. Hogy mi történt ezután, Tériké így meséli el. — Elmentem Zárai bácsihoz j (Zárai bácsi alig 27—28 éves), a -párttitkárhoz és tőle kértem tanácsot. És anélkül, hogy összebeszéltek volna, de nem egyszerre S oltvadkertről a délkelet felé kígyózó kövesúton tíz kilométer után éred el Tázlárt. Ha nem figyelsz jól, észre sem veszed, hogy faluban vagy. A Felsőtelep ritkás tanyabokorja, s a tulajdonképpeni község valamivel sűrűbb települése alkotja két darabban a falut, az apró házak között erdős legelők széles foghíjaival. Megfigyeltem már, hogy egy- egy falu történetének eleven mindentudója a hivatalsegéd, aki valami íratlan szabály szerint a legtöbb helyen a bennszülött öregek sorából való. Nem is csodálkozom hát, amikor a tázlári tanácselnök is az okosszemű Po- zsár bácsit szólítja be: meséljen valamit a régi időkről. 1 ázlár története egytestvér 1 többi homoki településünk históriájával. A »föllebb- való« időkben néptelen, galagonyás bucka, gyér füves baromjárás volt. Amikor a filoxéra a büszke hegyvidékről ide kergette a szőlőt az Alföldre, a homoknak egyszeriben megnőtt a becsülete. Tázlárra Dorozsma környékéről jöttek telepesek. A Felsőtelepet hosszú ideig Dorozsmai-köznek is nevezték, népe eredetének bizonyságául. A telepesek az otthon eladott egykét hold jó föld árán, vagy ösz- szekuporgatott napszámból 5— 10 hold buckát vettek, s apránként beültették szőlővel. Felhúzták az apró tanyákat, s az akkor még mindössze 4—5 épületből álló központi mag 1908 körül felvette a község címet. A Horthy-rendszerben Prónay-fal- vának keresztelték el. Csak a fel- szabadulás után szabadult meg ettől a közútálatnak örvendő névtől, s tért vissza az ősi Táz- lárhoz. Ez a kis község jó kadarkája és barackja ellenére amolyan mostohagyerek-féle a szomszédos, nagynevű Soltvadkerf, Kiskőrös, Pirtó árnyékában. Vasút és műút híján olyan szerencsétlenül esik ki a fővonalból, hogy örökös gondja volt az értékesítés. Egyetlen valamirevaló útja csak Soltvadkerttel és délen a nálánál nem sokkal fejlettebb Szánkkal köti össze. A múlt rendszer mérnökei ugyan felvették a pénzt egy Kiskunhalassal összekapcsolódó műút építésére is, de a 8 kilométeres szakaszból csak keltő épült ki. Így, ha a tázláriak Halasra akarnak menni — márpedig igen sokszor kénytelenek a kórház és a nagyobb piac végett —, akkor Solt- vadkert érintésével, 30 kilométeres vargabetűt kell szekerez- niök. z értékesítési gondok ma Is megvannak. A helyi szövetkezet nem képes minden gyümölcsöt felvásárolni, s gyakran megesik, hogy két—három A' teherautó áru is rostokol napokig a raktárban, szállítóeszköz híján. A tázlári gazdának meg igája, pénze nincs arra, hogy a szomszédba szállítson, s ha meg is teheti, a hosszú, zötyögősúton pocsékká lesz a legszebb gyümölcs. Ezért forgatnak a fejükben olyanfajta kérelmet, hogy kapjon a falu valami vasútpótló autóbuszt felfelé, mert a másnaponként közlekedő kiskőrösi járat a személyszállítást is csak hellyel-közzel oldja meg. Régi és jogos panasza a községnek az is, hogy nincs szeszfőzdéje. A meglevőt pár éve szétszedték. A cefrét magas költséggel Vadkertre fuvarozni megint csak istenverés. Így aztán a legtöbb veszendőbe megy, feleszi a jószág, esetleg az ügyesebbek zugfőzőkben pálinkát csinálnak, nem egyszer rissz- rossz, egészségre ártalmas vasedényekben. S ok újat kellene építeni, de kicsi hozzá a tehetségünk — mondja a tanácselnök. Nagy öröm és eredmény, hogy az idén villanyt kap a falu. De legalább ennyire kellene orvosi lakás, a fiatalságnak egy táncterem, s a vékonyan csordogáló községfejlesztési alapból kell rendbetenni az iskolákat, megépíteni az apaállatistállót és sok egyebet is. Azt is el kellene dönteni, hogy mi legyen a megszűnt gépállomás kihasználatlan épületrészeivel. Egy részét a földművesszövetkezet raktárnak hasznosítja, a többit a tanács szeretné megkapni, A múlt évek helytelen gazdaságpolitikája Tázláron is nyomot hagyott. Sok szőlő tönkrement, számos kisember nyomorodon el a rossz termés, a magas beadás miatt. Ennek legfőbb oka, hogy valamikor a kölcsönre szoruló ősök hallatlanul felértékeltették a földet. Nem egy gazda rossz, kutyatejes buckája 10 aranykoronával szerepel, s szidja is az ükapját, aki tyúkkal, borral kedveskedett a kataszteri becslőnek, hogy vastagabban fogjon a ceruzája. Az elhanyagolt parlagok hasznosítását olyan tormában javasolta a falu vezetősége, hogy kapjon egy-egy igénylő, mondjuk, 2 hold buckát. Azt telepítse be, s négy esztendő után az egyik hold menjen a nevére, a másik maradjon az államé, amit aztán akár bérbeadás útján lehetne tovább kezelni. Mások szerint olcsón, de örökáron kellene eladni a tartalékföldeket. A hosszúlejáratú, 5—10 éves bérletet azért nem tartják jónak a tázláriak, mert azt mondják: »csak nem úgy dolgozik abban az ember, mint a sajátjában«. gondok, a megvalósításra sürgető tervek mögött eleven tettrekészség, türelmetlen előrejutniakarás formálja azéletet ebben a kicsi faluban. A jó terméskilátások hizlalják a reményt, hogy bőkezű esztendő előtt állunk. S a munka megérdemelt gyümölcséből jobb ruhájú, több állatot tartó, újabb darab szőlőket telepítő emberek községe lesz a lassan, de állandóan terjeszkedő, csinosodó Táz- lár, G. K, A mind a hárman Zárai elvtárshom mentek Zárai »bácsi« maga is fiatalember lévén együttérzett velük és könnyen szót értett a három fiatallal. — Ha akarjátok, megalakítjuk a KISZ-t — javasolta nekik. Az alakuló gyűlésre 11 fiatal jött össze. Az üzem legjobban dolgozó ifjúmunkásai voltak ott, mint például Bikádi Gábor, a legjobb kéziformázó, no meg a legöntudatosabb fiatalok, akik nem idegenkedtek attól, hogy a »Kommunista Ifjúsági Szövetség« nevű szervezet tagjai legyenek. Ezen a gyűlésen látszott csak meg, hogy a fiatalok mennyire hiányolták már a szervezeti élétet. Nem hangzottak el szólamok, annál többet tervezgettek Megbeszélték, hogy újjászervezik a kuliúrcsoportokat: a színjátszóidat, az énekkart, a tánc- csoportot, melyek az ellenforradalom előtt oly jól működtek. De azt is megmondták, hogy az új ifjúsági szervezet többet kell, hogy nyújtson a fiataloknak, mint annak idején a DISZ adott. A fiatalok szeretnék megismerni hazájukat. Ennek érdekében kirándulásokat fognak szervezni az ország különböző tájaira. Hosszú lenne felsorolni miniden tervüket, de annyit még el \kell mondani: a termelésben ivaló helytállásról is beszéltek. |Mert nem vesznek fel csak úgy. akárkit a szervezetbe. A KISZ- :tagnak a munka frontján is meg kell állnia a helyét. Ma már húsznál is többen vannak, de egyikük munkája miatt sem kell szégyenkeznie a KISZ-nek. Visszatérve a tervekre, bizony olyasmire is szükség van megvalósításukhoz, melyből a szervezetnek kevés van: Pénzre! A pártszervezet és a vállalat kom- I munlsta vezetői azonban nem- ; csak szóban tekintik édes gyermeküknek a KISZ-t. Két darab III. rendű fürdőkádat adtak nejkik, amit eladhatnak. Természetesen, nem ingyen adták. — amennyi súlyt nyomnak a kádak, annyi ócskavasat kell helyette hozni. A vállalat Horog Utcai kultúrotihonát is átadták nekik és berendezik KISZ-otthonnak. Már kaptak is a fiatalok egy lemezjátszós rádiót. De nemcsak a párt és a vállalat vezetői szeretik a kiszese- ket, hanem az idősebb dolgozók is. A Gépgyár horgászegyesületének tagjai megígérték nekik, hogy ha a fiatalok rendeznek egy kirándulást a Tiszához, halat fognak és rendeznek egv nagy halvacsorát részükre. így dolgozik, fejlődik, tervezget a Kecskeméti Gépgyár fiatal KISZ szervezetének tagsága.. Egy titkukat még elárulok. Szerelnének kimenni a Moszkvai VIT-re. Remélik, hogy jó munkájukat észreveszi a várost KISZ bizottság és hozzásegíti őket merész vágyuk megvalósulásához, Nagy Ottó