Petőfi Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Feledhetetlen nagygyilés Kecskeméten Elvált a pelyva a tiszta búzától (Folytatás az 1. oldalról) Beszélhet a »Szabad Európa", amit akar, a munkásosztály néhány hónap alatt megmutatta, hogy melyik oldalon áll. S mé'g- inkább megmutatta dolgozó pa­rasztságunk, mely első negyedévi adófizetését 120 százalékra tel­jesítette s múlt évi adótartozása­itól ez év áprilisáig 200 millió forintot törlesztett. Az ellenforradalom csak egyre volt jó: Arra, hogy elválasztotta a pelyvát a tiszta búzától. Az el­lenforradalom mindenkit »íeké- .dcrezett« és egyesek ezen a káde- resésen túl könnyűnek találtat­tak. Lelepleződtek a talpnyalók, a: helyezkedő karrieristák, az ér- dékeiáberek, a gyávák és az al­jas árulók. Lelepleződött Ló- sonczy és Nagy Imre árulása. Egy olyan aljas és becstelen áru­lás, amilyenre még nem volt példa a kommunista pártok történeté­ben. Nagy Imre és Losonczy nemcsak az ellenforradalom zsilipjét nyi­tották meg, habem az ellenfor­radalom minden további követe­lését végrehajtották, sőt elvileg igazolták is. Áz ellenforradalom a rendszer megdöntésére tört. Nagy Imréék pedig kifejtették, hogy a proletárdiktatúra csődöt mon­dott, a proletárdiktatúra elmélete elavult és ezért a proletárdiktatú­ra megdöntéséért nem Írár. Az cl- lenforradalmárok a végsőkig fo­kozták a szovjetellenes gyűlöle­tet, a párton belüli árulók pe­dig igazolták ezt a »szovjet im­perializmus« és a »szovjet kizsák­mányolás« hazug elméletével.­Az ellcnforradalmárok a párt szétverését és tagjainak kiirtá­sát tűzték ki táljukul és elkezd­ték visszaállítani a régi urak felszámolt pártjait. Losonczy el­lenzéke pedig elvileg kifejtette, hogy a búrzsöá pártok helyreál­lítása helyes, mert több párt- rendszer nélkül nem lehet épí­teni a szocializmust, Nagy Imre és a demokratizálás Az ellenforradalom elkezdte az ÁVH-Sok tömeges lemészárlá­sát. S ehhez Nagy Imre csoport­jának árulóitól elvi biztatást és igazolást kapott. Nagy Imrééknek ugyanis, akik a rablógyilkosok­tól kezdve Mindszentyig min­denkit »magyar téstvétré« avat­tak, az volt áz elméletük, hogy az ÁVH-sok. ezek a tősgyökeres magyar munkás-paraszt fiúk, nem magyarok, hanem az orosz elnyomás emberei, s ezeket ezért le kell gyilkolni. Amikor kom­munisták százait gyilkolták meg, amikor a kommunista párt ille­galitásba kényszerült, akkor Nagy Imre és áruló klikkje arról be­szélt, hogy Magyarországon »to­Kádár János ©Ívtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) lom megsemmisítésével és a nép­hatalom ellenségeinek még kö- . Vétkézet'ésébb elnyomásával. Az Európa Hangja és a Magyar Népköztársaság többi ellénsége mérgesen köpködi rádióban és sajtóban, hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tö­meges internálás van. Persze, ők is nagyon jól tudják, hogy mind­ez hazugság. Kiabálnak, mert nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak, na­gyon jól tudják, hogy népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy ném eléggé büntettük meg a bűnösökét. (Taps.) Mi azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell büntetni, a népköztársaság ellen, a nép nyugalma és munkája ellen ás- kálódókat kordába kell tartahi. Feladat: foglalkozni a termelés mindennapos kérdéseivel Harmadszor: erősítenünk kell a népi hatalom gazdasági flapja­it. Gazdasági életünkben jelenleg ínég vannak feszültségek, de dolgozóink munkája és rtagyrf&zt u. testvéri országok gazdasági se­gítségével biztosítottuk az egyen­súlyt., emeltük a dolgozók élet- színvonalát. Azonban a niegnö- vekcdelt élctszinvoriaí és a ter­melékenység alacsony Színvona­la, valamint a magas önköltség között ellentmondás van. Ebben a helyzetben a feladat, hogy a pénz, vásárló értékét és a fel­emelt életszínvonalat megőriz­zük és az ellentmondást a munka megjavításával, a termelékeny­ség növelésével, az önköltség csökkentésével, takarékosabb anyaggazdálkodással és hasonló rendszabályokkal küszöböljük ki. Rövidesen közismertté válnak az éz évre kidolgozott gazdasági terveink. Ezt követően nyilvános vitára bocsátjuk új hároméves tervünket. Pártszervezeteinknek, a szakszervezeteknek azonban már most legfontosabb felada­tuk, hogy a termelés mlhden- napi kérdéseivel nagyon komo­lyan foglalkozzanak és mozgó­sítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, népün­ket a gazdasági és termelési fel­adatok méifnél jóbb megoldásá­ra. A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell, hogy ha a néptömegek a kérdé­sek megoldását komolyan ke­zükbe veszik, minden reális fel­tétel megvan ahhoz, hogy a Ma­gyar Népköztársaság gazdasági­lag erős és szilárd legyen. Negyed­szer: rendet kell teremtenünk a kulturális életben. Nem titok, hogy az oktatás, a művelődés, a kultúra egyes területén az ellen­forradalom és a revizioniztnus súlyosan visszavetett berniünket. Elvtársak, végezetül a magyar népi demokrácia erejét növelni kell az internacionalizmus elmé­lyítése útján. Küzdjük le a nacionalizmus maradványait. Küzdjük le az úgynevezett nem­zeti kommuhistá nézetet és erő­sítsük a magyar népben az igaz hazafiság, a proletárnemzetkö­ziség eszméit. Testvérünk a vi­lág bármely országában élő in­ternacionalista munkásember. de ellenségünk a mágyar hazát és a népet eláruló magyar szár­mazású ellcnforradulmár. Te- gyühk meg minden tőlünk telhe­tőt, hogy a szocialista tábor Va- lamcnyi országához, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetségi viszonyunkat erő­sítsük, hazánk és az egész szo­cialista tábdr egységének érde­kében. Bár Viszonyunkban je­lenleg ellentmondások vaunak, elvi engedményeken kívül, min­dent meg kell tenni annak érde­kében, hogy viszonyunk Jugo­szláviához ne csak a békés egy­másmelleit élés elveinek felel­jen meg, hanem szívélyes és ba­ráti legyen. Jugoszlávia népeivel és ve­zetőivel a jóviszony közös érdekein kívül összekötnék bennünket a szocializmus építésének közös céljai is. Mi a marxizmus—leninizmu?, a proletárnemztítköziseg elvei alap­ján állunk, ennék megfelelően tisztelünk minden népet, a, né­pek békéjének és a különböző társadalmi rendszerű országok és llépek békés egymásmellet! élésének vagyunk hívei. Vannak nagy feladataink, de mély meggyőződéssel mondom, hogy a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekint­het a jövőre. Az ellenforradalmi támadás tanított is, edzett is, össze is kovácsolt bennünket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha ébérék leszünk, nincs ölyah erő, amely megaka­dályozhatja szocialista hazánk teljes, és győzelmes felépítését. Fél elVtärsuk az új munkára, új harcra, új feladatokra és győzni fog igaz ügyünk. (Taps.) Éljen a marxizmus—leniniz- mus és a proletárnémzetköziség. (Taps.) Éljén a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió vezette szo­cialista tábor megbonthatatlan egysége. (Taps.) Éljen drága hazánk, a Magyar Népköztársaság, dolgozó népünk és legfőbb vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Taps.) Éljen a népek barátsága és a béke. Éljen május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe. (Taps.) vábbi demokratizálás« folyik. 1955-ig mindnyájan mélyen a szívünkbe zártuk Nagy Imrét, mert azt hittük, hogy a nép ügyét képviseli. De súlyos hiba lenne, ha a dolgozók a mostani Nagy Imrével kapcsolatban még további illúziókat táplálnának. Ez a Nagy Imre már nem a régi 1945-ös földosztó Nagy Imre. An­nak a régi Nagy Imrének, akt a földosztást szervezte és síkra- szállt a törvénytelenségek elleh, becsület és dicsőség jár. De sújtsa szégyen és gyalázat azt a Nagy Imrét, aki tevéke­nyen részt vett a párt szétveré- sébeh, aki törvényen kívül he­lyezte a legderekabb magyar ka- tohákat, az ÁVH-sokat, aki oda­dobta koncul az éllehfolTadalom. nak a kommunistákat, aki a kom­munistákat nem tartotta eléggé megbízhatónak, hogy fegyvert adjon a kezükbe, de az ellenfor­radalmárokat megbízhatónak tar­totta arta, hogy állig felfegyver­kezzenek. Szégyéft és gyálázat arra a Nagy Imrére, aki Mindszéntyt nemcsak Szabadon bocsátotta, hanem a rádió mikrofonja elé engedte, hogy ott a felosztott papi nagybirtokok visszavétele inellett ágálhasson. Sújtsa a dol­gozók megvetése azt a Nagy Im­rét és áruló bűntársait, akik az ellenforradalom védelmére riyu- gateurópai ENSZ-csaputokat hív­tak segítségül, akik lő agitáto­raivá váltak a szovjetellenes gyű­lölet és hazugság terjesztésének. ES éppen az a Nagy Imre, aki évtizedeken kérésziül, mint emig­ráns a szovjfet dolgozók kenye­rét ette. Rákosi súlyos hibákat köpe­tett el a szocializmus építése közben és súlyos törvénytelensé­geket, amelyek miatt nincs töb­bé keresnivalója a■ magyar mún- kásmozgalombán. De Rákosi csak súlyos hibákat követett el, ezek pedig árulók. Rákosi, amikor ár­tatlan elvtársakal végeztetett ki, abban a tudatban volt, hogy bűnösöket büntet, De ezek az árulók nagyon jói tudták, hogy az ellenforradalom ártatlan em­bereket gyilkol le tömegével és mégis azt mondták, hogy »ezekért nem kár, mert ezek sztálinisták.« Miféle márciusi ifjak...? Lbsobczy ős Nagy pártellenes csoportjának tagjai nem tudtak felülemelkedni egyéni sérelmei­ken és az ellenforradalommal kerültek szövetségbe és fokon­ként átálltak a munkásosztály és a parasztság oldaláról, az ameri­kai mághásök oldalára, akik a régi magyar uralt és a regi úri­rendszer elsőszámú tánibgatói a világon. Lelkiismerétünk Szávát követjük, amikor intő szóval fordulunk középiskolai, főiskolái és egyetemi fiatalságunkhoz. Elő­ször azokhoz, akik a nehéz napokban megőrizték higgadt­ságukat. Minden dicséretét meg­érdemelnek azok, akik nem dől­tek be a szovjetellenes hazugság hadjáratnak és hívek maradtak nemzetükhöz. De ugyanakkor megmondjuk nyíltan az ellenfor­radalomban súlyosan kompromit­tált fiátalökhák, hogy óriási hi­bát, óriási bühöket követtek el nemcsak osztályukkal szemben, hanem nemzetük függetlensége és szabadsága ellen. Ne áltassák magukat azzal a hazugsággal, hogy ők az 1848-as márciusi ifjak örökségét követték. 1848-at ük nem követték, hanem meggyaláz­ták. Miféle márciusi ifjak azok, akik egyik nap bőgve éneklik az »Itt élned-halnod keli«-t, másnap pedig ügyét sem vetve hazájuk­ra, népükre, átlépték a nyugati 1 határt? Petőfi Sándor izzó gyűlölettel lépett föl a német elnyomók, ellen, akik saját hazájában ha­zátlanná tették a magyart. Ezek az áruló diákok pedig azokkal a Nyugat-Némctországból hazaszi- várgott SS-katonákkal és Volks- bund-istákkal léptek szövetségre, akik az ellenforradalom napjai­ban azzal fenyegették meg a dunántúli mágyár paraszttelepe­seket; köztük az én rokonaimat is, hogy magyar telepesek fejé­vel fogják kikövezni a Dunántúl utcáit. Miféle szabadsághősök azok, akik Nyugaton idegenlé­giókba állnak be, hogy részt ve­gyenek a gyarmati népek em­bertelen elnyomásában. Ne gyalázzák meg a 48-as már­ciusi Ifjakat, akik nem 15 éves tapasztalatlan és felfuvalkodott gyerkőcök voltak, hanem 26—30 éves érett politikusok, akik az eszméért, a szabadságért önzet­lenül harcolták. Ezek a diákok viszont — a megtévesztetteket leszámítva — nemcsak hogy nem önzetlen harcosok, hanem javarészt olyan emberek, akik néhány banánért, néhány szelet csokoládéért, néhány méter jóminőségű nyugati szövetért, nemhogy hazájukat és nemzetü­ket hagyták ott, hanem néhány dollárért az édesanyjukat is haj­landók eladhi. Ezek a felfuvalkodott fiatalem­berek azt hirdették magukról, hogy ők az igazi szocialisták, ők az igazi kommunisták, ők van­nak az igazi marxista-elmélet birtokában. De miféle öntuda­tos szocialisták azok, akik any- nyit sem tudnak, hogy a vö­rös zászló nem szovjet jelvény, hanem már évszázadok óta a vi­lág összes felszabadulásért har­coló elnyomottjainak szimbólu­ma. A középkori városok felkelő plebejusai, a francia jakobinu­sok, az 1848—49-es magyar sza­badságharc vörös sapkásai, az 1905-ös agrárszocialista harcosok vörösek voltak. Hódmezővásár­hely agrárszocialista parasztjai már 1905-ben a vörös zászlóval szólították hartba a földjükért és jogaikért küzdő parasztokat. »Május reggel bíbor pírja vonja körül az eget. Forradalmi vörös zászló a távolból integet, mintha mondani volna készen: Talpra, sorba emberek, Jogotokért, sza­badságért egy világgal küzdje- lek."< Miféle öntudatos szocialisták azok, akik annyit nem tudnak, hogy az ötágú csillag nem szov­jet állami monopólium, hanem az öt világrész dolgozói nemzet­közi összefogásának, égyélét+lfcS felebaráti szereteténék a jelképe. Erről az ötágú vörös csillagról, »A csillagok csillagáról« ít-ta Ady Endre 50 évvel ezelőtt, hogy »Mióta ember néz az égre, Vö-> rös csillag volt a reménye.« Ezek az ellenforradalmi diákok elárulták a proletárinternaclbna- lizmust és a kispolgári nacio­nalizmus álláspontjára helyez­kedtek. De Petőfi nem naciona­lista, hanein internacionalista volt. Bem hadseregében szolgált, egy ólyah csapattestnél, amely az 1848—-49-es szabadságharc nem­zetközi brigádjánál! számított. Petőfi kristálytisztáit látta ázt, amit ezek a diákocskák nem lát­tak, hogy a szabadság ügye egy és oszthatatlan: hogy a nemzeti függetlenséget nem lehet megvé­delmezni a dolgozók nemzetköz* összefogása nélkül. Petőfi arra tanított bennün­ket, hogy a szabadság csak akkor védhető meg, ha mim den egykori rab6zolganép egy­szerre síkra lép s az egész vi­lág dolgozóival összefogva együt­tesen vívja meg harcát az él­nyomással és a kizsákmányolás­sal szemben pirosló arccal és piros zászlókkal s a zászlókon eme szeht jelszóval: »Világsza­badság!« Ezek a mai »márciusi ifjak« megtagadták a világszabad' ságot és a munkások és parasz­tok állaniával szemben a nyu­gati tőkés rabszolgatártókhoz fordultai! segítségért az ellenfor­radalom megmentése érdekében. Vegyék tudomásul, hogy Pe­tőfi, Ady Endre és József Attila, kiknek a nevében itt ellenfor­radalmi fiatalok mertek beszélni, nem fehérek, mégcsak nem is rózsaszínűek, háhem egyszerűén vörösek voltak. Nos, mi vállaljuk Petőfi, Ady, JózSef Attila vörös zászlaját és vörös csillagát, ez a zászló, a mi zászlónk. S ezt a vörös zászlót a Szovjetunió emelte magasra, melyet a világ összes gyarmati népei: indusok és egyiptomiak, négerek és kí­naiak, mnlújiak és vietnamiak, felszabadítójuknak és szövetsé­gesüknek tekintenek. Sújtsa örök szégyen és gyalá­zat azokat a diákokat éfe katona­tiszteket, akik a szovjet és má­giát nép pénzén a Szovjetunió­ban végeztél! egyetemet, vagv katonai akadémiát és házajövén edaállták a szovjetellenes gyil­kosok mellé és azt merészelték állítani, hogy a Szovjetunió elfőj, tóttá a iuagyar kultúrát. Megmondjuk világosan, hög? ezeknek a hálátlun fiatalcmbe reknek mi nem fogunk hízelegni, hanem kemény .kézzel fogjuk majd őkét rhegnevelni. Május elseje nemcsak nemzeti ünnep, hanem egyúttal a dolgo­zók nemzetközi összefogásának nagy ühnepe is. „Beavatkozás", de kinek az oldalán? A Szovjet Hadsereg másodszor száb'adUotta meg hazánkat az ellenforradalomtól és áz ilyen »beavatkozásért« a Szovjetunió­nak csak köszönet jár. Ez a »be­avatkozás« már 1944—45-ben el­kezdődött. Amikor a szovjet csa­patok a néiket fasizmust szétzúz­ták. A fasiszta Németország ipa­ra akkor még sokkal fejlettebb volt a szovjet iparnál. A front itt vonult végig az országon. En­nek a haténak a gyerekek kivé­telével, mindnyájan tanúi vol­tunk. A németéi! nagyrésze riém gyalog járt, hanem autóval. A Szovjet katohák legnagyobb ré­sze gyalogszerret jött. A néme­tek konzervál, csokoládét, pásté­tomot ettek és finom cigarettá- j kát szívtak. Ä szovjet katonák csak klebát és scsit ettek és újságpapírba tekert mahorka füstjét fújták. A hémetek fi­nom i-ühákat hordtak, amelyet egész Európa népeitől összera- bollaJí. A szovjet katonák szürke darócruhában jöttek, amilyenben most is járnak. De azért már az akkori szdVjet hadsereg Úgy el­verte a civilizált néniét gyilkoso­kat, ezt a minden technikával és »csodafegyverekkel« felszerelt német hadseregét, hogy csak úgy porzott. 1945 tavaszán ugyanezek a szovjet katonák »beavatkoztak« a magyar beliig,vekbe. A be­avatkozás magába véve rtiég nem bűn. Minden azon fordul [ meg, hogy ki avatkozik be és j kinek az oldalán. Á szovjet I hadsereg a földigénylő magyar ! parasztok oldalán avatkozott be ! a harcba. Engem például, aki l Szabolcs menyében a földosztás megyei kormánybiztosa voltam, megfenyegetett az akkori orosz parancsribk, hogy letartóztat és börtönbe zárat, ha egy hónapon belül nem biztosítom az összeírt földek kiosztását a földigénylők között. így folyt 1945-ben Ma­gyarországon a szovjet beavat­kozás. Ezért a »beavatkozásért« a szovjet katonák neve legyen áldott örökkön örökké. (Folytatás a holnapi számban) .............................-.... Fi gyelem! Hógyíltt kaphatja még leg­könnyebben T O T Ö- és LŐTT Ö-nyeréményét? 1. A Totó-Lottó kirendelt­ségeknél vásárolt szelvé­nyeinek igazoló és foga­dási részét — amennyi­ben riéVéhék féltüntbtése nélkül játszik — bélye­geztesse le a gyűjtőládá­ba való bedobás előtt, így nyereményét ugyan­ott veheti fél. 2. A bizományosoknál (pos­ta, dohánybolt, slb.) vá­sárolt szelvényeire ol­vashatóan, esetleg nyom­tatott betűkkel írja fél névét és pontos címét. Ezek nyereményeit — 5000 Ft összegig — köz­vetlenül postán küldjük ki. Sportfogadási és 653 Lottó Igazgatóság. ............— ............. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom