Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

, -iősl?as .aíísSí üjjászületetl [ÜZEMEK GYARAK A tizenkét éve megindult nagy építő munka során ipari ország lett az agrár-Magyarországból. Több mint háromszorosára növekedett az ipari termelés hazánkban, s az iparfejlesztés Bács- Kiskun megyének is több mint húsz új gyárat, tizemet adott. Nem csupán & kiskunfélegyháziak, a megye többi községeinek és városainak lakói is büszkék lehetnek a Bányászati Berendezések Gyára ha­talmas épületeire, modern gépeire. Bányagépeket gyártanak itt, hogy több szén jusson a fában sze­gény Alföldnek, több villamosáram segítse a fal­vak villamosítását. Az új gyár esztergamúhelyé- t»en egymás mellett sorakoznak a legmodernebb hengerfúró és köszörűgépek. A Szovjetunióban, a Vörös Proletár nevű gyárban készültek, s ezek a gépek is szemléltetően példázzák a hazánkat fel­szabadító nagy ország testvéri segítségét. Az új félegyházi bányagépgyárban 800 ember jutott munkához, kenyérhez. Ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogy a Kecskeméti Epüietlakatosipari Vállalat a múlt­ban mindössze egy 20—30 emberrel dolgozó rak­tárépület volt. Ma az egyik legjobban villamosí­tott, gépesített üzemünk és 500 embert foglalkoz­tat. A Báesbokodl Tejüzem is új létesítmény, több mint négymillió forintot áldozott rá a népi állam. És így sorolhatnánk sorban mind: Duna- pentelét, Kazincbarcikát, az újjászületett Ózdot és Diósgyőrt, amelyek bár nem megyénkben épültek, mégis a miénk, a mi munkánk, a mi forintjaink szülöttei. Szociális és kulturális intézményekkel gazdagodtak üzemeink Az elmúlt tizenkét év során épült új gyárak mellett a. régiek is megújhodtak, újjászülettek. Nincs olyan gyára, üzeme országunknak, ahol ne épült volna 1945. óta új fürdő, * öltöző, üzemi konyha, napközi otthon, kultúrterem, vagy ezen­felül akár egy új üzemrész, új gyárrészleg is. Egy negyedórás kecskeméti körséta is bárkit meggyőzhet ennek az állításnak igazáról. Indul­junk el a Rávágy térről. A Kecskeméti Gépgyár új, egyemeletes épülete rögtön szemünkbe tűnik. Ha benézünk a Írapun, újabb emeletes épület befejező munkálatait láthatjuk, az új raktár épül itt, Üj részleg épült a zománcozó számára is és az utcáról is szemügyre vehetjük az öntöde új épületéti Száz lépéssel odább az EMUK új épülettömbjei látszanak. Mellette az új textilraktár. Vele át- ellenben az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár új szugátüzeme virít felénk. De menjünk tovább a város másik részébe, a Kinizsi Konzervgyárhoz. A gyár új bölcsődéje mellett visz el utunk, mel­lette egy hatalmas, 300 vagon befogadóképességű raktárépület.:, és így tovább, és így tovább, Nem mondanánk igazat, ha csak a kommunis­táknak, a párt vezetőszerepének tudnánk be a tizenkét év eredményeit. Azok is, de elsősorban a munkások, egyszerű parasztemberek szorgal­mának, áldozatvállalásának, verejtékének ered­ményei. S aki tagadja, vagy lebecsüli a tizenkét esztendő munkájának gyümölcseit, az magát a dolgozó népet becsmérli. Megyénk világot hódító büszkesége az ízletes kalocsavidéki paprika. Államunk a felszabadulás óta sok milliót költött e ter­mesztési ág további fellendítésére és e fontos termék feldolgozá- sára. A közelmúltban Miskén és Sükösdön építettek újabb lég­szárítókat. — Ez utóbbi 15 vagon befogadóképességű és 694 000 forintba került. Drága-e a IS forintos rézgálic? Sok szőlősgazda kérdezi mél­tatlankodva, hogy miért emel­ték a rézgálic árát 15 forintra? Egyesek azt mondják: ilyen ár mellett nem érdemes perme­tezni, mert csak ráfizet a gazda. Mások azt jósolják, hogy a kék­kő árának felemelése amúgy- is rossz karban lévő szőleink to­vábbi elhanyagolásához vezet. Induljunk csak ki abból az arányból, hogy egy liter bor- egyenlő egy kiló rézgálic érté­kével, mert erre hivatkoznak legtöbbet a szőlősgazdák. De kapott-e mindig ilyen áron kék­követ a termelő? • Nem' kapott. 1937-ben például, a »boldog bé­keidőben« 64 fillér volt egy kiló gálic. Egy liter olcsó, palackozott bor üzleti ára 30—32—36 fillér volt, — de a termelőtől nagy­ban csali 18—20 fillérért vásá- solta meg a bort a kereskedő. A gazda tehát 3 liter bor árán ka­pott 1 kiló rézgálicot. Igaz, hogy az elmúlt években 5.85 forint volt a kékkő. De nem szabad elfelejteni, hogy ezt az árat a borbeadás figyelembe­vételével számították ki s az ál­lamnak sokkal többe került. — Mert azt mindenki tudja, hogy a rézgálic behozatali cikk. S az is érdekes, hogy míg nálunk 5 forint 85-ért adták a termelő­nek, addig Jugoszláviában —, ahol tulajdonképpen gyártják — ma is 200—250 dinár egy kiló rézgálic ára, ami a mi pénzün­kön 20—25 forint. A kormányzat az utóbbi idő­ben egész sor komoly kedvez­ményt adott a dolgozó paraszt­ságnak. Egyedül a beadás el­törlése azt jelenti, hogy sok milliárd forint marad a dolgozó parasztság zsebében, az állam viszont jelentős bevételről mond le. Nem vállalhat ■’tehát az ál­lam emellett még olyan hatal­mas arányú ráfizetést is, amit az aránytalanul olcsó, 5.85 fo­rintos rézgálic esetében vállalt. Mert a termelő még így is ol­csóbban jut hozzá, mint ameny- nyiért az ország a világpiacon kapja. Térjünk vissza az említett arányra. Igaz, hogy egy kiló réz­gálic ára most 15 forint. De ez­zel arányosan magasabb a bor ára is. A 11—12 fokos, — tehát közepes — borért 7—8 forintot fizet a Borforgalmi Vállalat, de a jó borért háznál 14—15 forin­tot is megkap a termelő. Tehát egy, legfeljebb két liter bor árá­val egyenlő a gálic költsége —, de nem három literrel, mint a háború előtt. S egyáltalán nem jelent -rá­fizetést« a drágább gáliccal való permetezés. Amire áldozunk, azon mindig van haszon is. Mert egy hold szőlőre 40—60 kiló gá- licot lehet számítani. Ez 900 fo­rint. Ugyanennyi 150 liter gyen­ge bornak az ára is, — 6 forint­jával számolva. Vagyis egy hold szőlő gálicköltsége másfél hektó bor árából megtérül. S ha a gaz­da lelkiismeretesen munkálja, permetezi a szőlőt, annyival több bort szűr el, annyival ke­vesebb a költség aránya. Me­gyénkben tavaly 9.5 volt az át­lagtermés, de a jobb szőlőkben elérte a 15—18 hektót is. Nyil­ván az a gazda jár jobban, aki nem sajnálja a munkát és a vé­dekezőszert, mert 15—20 hektós termésből könnyebb kifizetni a másfél hektó bor árát gálicra, mint az elhanyagolt szöllőről csak 3—400 litert szűrni, HÍREK — A Kecskeméti Városi Fürdő a holnapi nap folyamán — ápr. 4-én — is a közönség rendelke­zésére áll. Vízművek. — Kosa Istvánná megyei ta­nácstag április 5-én délután 4—6 óráig tartja megyei tanácstagi fogadóóráját a katonatelepi ál­talános iskolában. — Takács József megyei ta­nácstag április 7-én d. e. 9—12 óráig tartja fogadóóráját a Nagykőrösi úti iskolában. — Dunavecsén a gépállomás brigádjának tagjai megvitatták a földművelésügyi miniszternek a gépállomás! dolgozók bérezé­sével kapcsolatos legújabb ren­deletét. Az értekezleten részve­vő traktorosok úgy döntöttek, hogy az új bérezési rendszer mellett is megtartják a segédve­zetőket. Véleményük szerint az új bérezési rendszer alapján jó minőségű munka mellett az elő­zőeknél nagyobb keresetet tud­nak elérni, * A városföldi tanácsháza körül szántóföldek barnállanák, vetések zöldellnek. Utcákat, ház­sorokat itt nem találunk. A köz­séget — ameddig a szem ellát, — nagykiterjedésü tanyavilág al­kotja. Az apró házak egyforma­ságát az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek nagyobb épületcsoportjai, hosszú gazdasá­gi épületei tarkítják. A felszabadulás előtt e vidék nagyobb részét földbirtokosok és gazdag kulákok uralták. Ezek birtokain robotolt Virágh Imre és felesége, akikkel most itt, a tanácselnök irodájában beszél­getünk. Magas, vékony, napbarnított parasztember Virágh Imre. Ki­lencéves korában állt be cseléd­nek, amitől húsz éven keresztül, egészen a földosztásig, nem tu­dott megszabadulni. Amikor meg­nősült, a felesége is mellette dol­gozott. A szerződés, — amit évente kötöttek, — szinte min­den lépésüket megszabta és pon­tosan körülírta szabadságuk ha­tárait. Ez a szabadság odáig ter­jedt, hogy a legtöbb gazda még a tehéntartást sem engedélyezte cselédjének. LitúljárU Ubornyák László nagybérlőnél volt alkalmazásban. Ez arról volt híres, hogy jószí­vű embernek akart látszani. Az évi 15 mázsa gabonajárandósá­gon kívül egy hold háztáji földet is adott a cselédeknek, amiért »csupán« 100 darab 1 kilós csir­két és 500 darab tojást szedett be ellenszolgáltatásképpen. Nem til­totta meg az anyakocatartást sem, azonban ezért minden ellés után egy-egy választási malacot követelt magának. A cselédeknek mindenütt meg volt engedve a baromfinevelés, azonban annak tele c. aazdát il­lette. A birtokosok jobban nyil-*\ vántartották alkalmazottaik szár-' nyasait, mint maguk a béresek. Forma szerint az állomány feles volt. Ténylegesen azonban ennek nagyobb részét rendszerint a gazda vitte piacra, mert az elve­szett, elhullott jószág a cselédek részéből került lefogásra. EísfOSZtdíílll kutyavilág volt ez Virágh Imrééknek és a hozzájuk hasonló nincstelenek­nek. Még földhaszonbérlethez sem jutottak, nemhogy saját föld­höz. A sokat hangoztatott tőkés­rend szabadságából rájuk csak annyi vonatkozott, hogy az év lejártavai új gazdát kereshettek. Virágh Imre és a hozzá hasonló sok százezer szegényparaszt sza­badsagát 12 évvel ezelőtt a szov­jet hadsereg lcatonái hozták el. Virágh Imre is megszabadult a cselédsorstól. De adjuk át a szót neki és saját szavaival hallgassuk meg további történetét. — Hét gyermekem van. A leg­idősebb 18 éves. . De büszkén mondhatom, úgy élünk, mint j azelőtt soha. Van rendes ruha- j zatunk, csak az elmúlt évben 14 pár cipőt vásároltunk. — Igaz, akkor termelőszövetkezet­ben dolgoztunk. Levágtunk két hízót. Van egy anyakocánk és nyolc darab süldőnk. Négy üsző­borjút nevelünk. Az elmúlt év­ben volt 36 darab libánk, 75 ka­csánk, 96 pulykánk és 200 darab csibénk. Ez most mind a mienk maradt. Ezt már nem kellett megfelezni, mint régen. —■ Az októberi ellenfor­radalom vihara itt, a tanyákon is végigszáguldott. Azokban a napokban Bereute Antal, az egyik nagybirtokos fia kézigrá­náttal és pisztollyal felfegyver­kezve jelent meg ezen a helyen j és naav beszédet tartott. Kije­lentette, hogy a sors ugyan elül­dözte birtokából, azonban visz- szatérési szándéka megmaradt. Én ezt egyébként az ő bejelen­tése nélkül is tudtam. Nem sokkal ezután Szabó Sán­dor 85 holdas kulák megjelent a Petőfi Termelőszövetkezetben, Franczia Kiss Károly és Tass Imre kulákok pedig a Dózsa Termelőszövetkezetben és ott kö­vetelőzni kezdtek. — Mi tanácstalanul magunkra- maradtunk. Abban az időben nem látogattak bennünket. A tanácselnök közbeszól: — Nagy Imre áruló csoportja a pártot megbénította. — Ezt eszi éveltük — folytatja. — Éjszakákon keresz­tül nyugtalanul virrasztottunk. — Hanem egyszer csak szov­jet harckocsikat láttunk a be­tonon. Budapest felé haladtak. Higyjék el, mindjárt jobban érez­tük magunkat. Nagy kő eseti le a szívünkről. Igaz barátok a szov­jetek, ha bajba jutunk, nem hagynak magunkra. Cigarettát vesz elő: rágyúj­tunk. — Messziről integettem a tankoknak. Biztattam, bátorítot­tam őket. — Kis szünet után kimondja: — Most pedig azért jöttem ide, a tanácsházára, mert hallottam, hogy meg akarják alakítani a pártot. Meghívást ugyan nem kaptam, — de ha felvesznek, nem akarok kimaradni. Ápri­lis 4. közeledik. A párt sorai­ban szeretném megünnepelni ezt a nagy napot, amely felszabadu­lásunkat, emberibb életünk kez­detét jelentette. Részt vettünk a gyűlé­sen. Közölhetjük: Virágh Imre kérése teljesült. Nagy József — A dunavecsei járás általá­nos iskoláinak tanulói tornaver­senyekre készülnek. Április hó 15-én Dunavecsén, Solton és Kunszentmiklóson körzeti ver­senyek lesznek. A tornaverseny járási döntőjét április hó 25-én Kunszentmiklóson rendezik meg. — Ügyeletes orvos Kecskemé­ten csütörtökön, április 4-én reg­gel 6 órától este 8 óráig a város egész területén dr. Szabó Tibor, körzeti orvos (Erdösi I. u. 2.) — tart szolgálatot. — Koszorúmegváltás címén Zilahi Sebess Béla, belsőballó- szögi általános iskola igazgatója édesanyjának elhunyta alkalmá­ból az iskola tantestülete 100 fo­rintot adományozott a Kecske­méti Szociális Otthon részére. Az elhunytat Hajdúszoboszlón helyezik örök nyugalomra. A fenti hír egy régi kecske­méti szokásról 6zól. Ugyanis, ha az elhunytat az ország egyik tá­volabbi helységében temetik el, a koszorúra összegyűlt pénzt az újság szerkesztőségébe adják le, A szerkesztőség az összeget át­adja a Szociális Otthon vezető­ségének, egyben közli a hírt ez újságban. ÚJRA AZ ÉLEN Az úrréti Béke Tsz tagja Gyu- rász József. Két évvel ezelőtt a megyei sajtó munkaegység-ki­rálynak nevezte őt. Azóta is megtartotta jó hírnevét, s az el­múlt évben 650 munkaegységet teljesített. Ebben az évben is jó! dolgozik, már 250 munka­egysége van. Követői is vannak. Szorosan felzárkózott mellé Vi­da elvtárs, az EPOSZ helyi szer­vezetének elnöke, aki ugyancsak 250 munkaegységet teljesített. Leütötte a sógorát Bűnvádi eljárást indított a kecskeméti rendőrkapitányság Polgár János 21 éves, nőtlen fel­sőalpári lakos ellen, mert az il­lető összeszólalkozva Cseh Fe­renc nevű sógorával, azt a nála levő szőlőnyitó kapával úgy fe- jenvágta, hogy Cseh Ferencet 20 napon túl gyógyuló sérüléssel, eszméletlen állapotban kellett a kórházba beszállítani. Polgár Jánost ezért a rendőrkapitány­ság őrizetbe vette, s ügyében tovább folytatják a nyomozást. Akinek 10 percig szüneten a szívműködése Az egyik bristoli kórházban műtétet hajtottak végre Mar­gery Marks asszonyon, aki évek óta vastüdőben él. Az asszony szive a műtét után 10 percig nem dobogott. Végre a sebésznek masszázs segítségével sikerűit megindítani a szívműködést és így sikerült az asszonyt vissza­adni az életnek. A beteg egyik szomszédja elmondotta, hogy a2 asszony 10 éve beteg, de szívós akaratával több ízben legyőzte a halált. VIRÁGH IMRE NAGY ÜNNEPE

Next

/
Oldalképek
Tartalom