Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-19 / 91. szám
HEYERDIHI; »ADAM AZ ALMOK NEM HAZUDNAK«... DCéft JletiqgdcpizáqbéL NYÍLT level * 4 Kecskeméti Állami Zeneiskola Igazgatójához, ú2y itt mint a Kecskeméti Kodály Kórus >fiatat« karnagyához ' edves Barátom! Drága »,Józsi Bácsi«! 'Nagy-nagy figyelemmel olva- sám a Petőfi Népe április i-i — ünnepi — számában »megváló- tiult álom. Jánoshalmán« címei viselő írásodat. Gyönyörű képet festettél az útról, amely szülőfaludba vezetett és áradoztál a mi szép megyénkről. országunkról, s az új magyar életről... És feltetted a kérdést: > Megtudja-e látni, észre tudja-e venni, érzékelni tudja-e ezt minden ember?« De mindjárt meg is adtad reá ti választ, — hogy igen, »azok, akiknek a szivéből őszinte dalt fakaszt az újra éledő természet ...« /V e haragudj, hogy ilyen 1 ” bőven idéztem írásodból, de úgy érzem és azt olvastam írásodban, hogy e cikkben Te is több helyen idézted az én szavaimat is, mint pl.: »zengi az élet dalát«, »mint a magyar zenekultúra szerény, kis munkása«, »zengeni a dalt, hogy élünk és élni akarunk«, stb. Igen, igen! És el tudom képzelni a Te szülőfalud dalosait, hogy milyen boldog, áradozó örömmel olvashatták »álmaid megvalósulásáról« írott, mély és nagy gondolatokat ébresztő cikkedet. Azok az énekesek ott, Jánoshalmán, akiknél az átlagos életkor — mint íród, — nem mint nálunk 51, hanem csak alig 25, sőt kevesebb is, és hogy gyönyörű egyenruhájuk is van (én is gyönyörködtem bennük itt, Kecskeméten, az Uj-Kollégium udvarán), s hogy anyagi gondjuk nincs, mert a fmsz. mindennel ellátja, őket.,. Milyen nagy és szép dolog ez ma és milyen nagy kincse mindez a jánoshalmi énekkarnak. De felteszed a kérdést igen helyesen, hogy miért valósult meg álmod csak Jánoshalmán? ¥f rre szeretnék én megfelel- ni és választ is adni. Bár azt is írtad, hogy nem tudsz válaszolni a jánoshalmiak- nak arra a kérdésére, hogy hol működnek még énekkarok a mi megyénkben, de itt hadd írjam le, hogy itt is, a megye székhelyén, Kecskeméten is, nem is egy! Miért nem montad cl nekik azi, hogy Néked itt is van — bár nem olyan fiatal, de egy öreg énekkarod, amely 1958-ban tölti be életének 70. esztendejét, de bár nincs és nem is volt soha szép egyenruhája, de vannak anyagi gondjai s mégis fiatalos lendülettel, határtalan lelkesedéssel énekel és most készül éppen egy nagy versenyre április 27-re, hogy bemutassa e Hírős Város dolgozó népének azt, hogy korban bár idős, de a magyar egyetemes énekkultúra göröngyös mezején üde, friss, fiatal és olyan élni akarással küzd a szebb, boldogabb holnapért, az »éneklő szocialista Magyarországért« a Te mesteri tudásod, eszed és kezed irányításával, amilyenre nemcsak e városban, hanem azt hiszem, ebben a megyében is alig van példa. A hagyományok tiszteleté- ben és az énekkari munkásság elismerésében fogjuk megünnepelni e napon jubileumi hangverseny keretében azt a karnagyunkat, Krémén Sámuel bátyánkat, aki 45 évig volt önzetlen és fáradhatatlan, lelkes munkása e nagymúltú énekkarnak, s itt adunk módot és alkalmat e város ifjúságának is, hogy e hangverseny után önfeledten táncolhasson és vigadhasson kivilágos virradatig. 's lassan, de hitem és meggyőződésem szerint, egészen biztosan a Te álmod nemcsak Jánoshalmán, hanem itt, immár második szülővárosodban, »faludban«, — amelyet örök. lakhelyül választál, — Kecskeméten is megvalósul, mert íme a negyventagú Kodály- férfikórusod immáron nem álom, hanem élő és megfogható valóság. Tisztelő, őszinte híved: Bartha Mihály, a Kodály Kórus titkára CHARLES DARWIN J800-1SI&2 1882. április 19-én halt meg Charles Darwin, a kiváló angol természettudós. Ö volt az első, aki felismerte az élő világ fejlődésének belső rugóit. Híres elmélete szerint az élőlények állandóan változnak, egyszersmind, szakadatlanul harcban állnak a folyton változó külső világgal is, meg egymással is. Ezt nevezte a létért való küzdelemnek. Ebben azok az egyedek’ maradnak meg, amelyek a környezeti viszonyoknak legjobban megfelelnek. A többi elpusztul. A természetes kiválasztás formálja és hozza létre az új fajokat. Darvin ezt az elméletét 1871-ben az emberre is kiterjesztette. Megállapította, hogy az ember szintén kezdetlegesen, élőlény formából és hosszú fejlődés alapján alakult ki. Az emberfaj elődje valószínűleg egy harmadkorban élő, ősmajom- féle lehetett. (Nem pedig a mai majmok, miként Darwin ellenségei állították.) Fő művein kívül számtalan kitűnő természetrajzi monográfiát is írt. A fejlődés elmélete, a darwinizmus, a biológiai tudománynak egyik legfőbb pillére. t ■ t I t Í f í A XVI. században épített gdanski erődítmények egyik épség- 1 ben maradt bástyája. A lengyelek legkedvesebb folyója, t a Visztula partján. Anyakönyvi hírek Kalocsáról SZÜLETTEK: Ignácz Mária (anyja: Horváth Mária), Hammer Mária (Kincses Mária), Tóth Zsófia Juliánná (Boldizsár Zsófia), Sztojka Gábor (Kolompár Kóza). Kovács Zoltán László (Sodon Mária), Beck Sándor (Arnold Kozina), Orsós Vilma (Kalá- nyos Flóra), Takács Mária (Pantó Eszter), Szabó Pál Elemér (Sáfrán «Judit). Berko vies Éva Zsuzsanna (Krausz Juciit), Benedek László (Be- reczki Erzsébet), Vörös Mária (Kis Vén Anna), Kardos Terézia (Béleczk) Terézia), Kerekes László (Greksa Margit), Szalai Gábor (Váratíi Mar-t git). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Farkas Sándor Füzesi Mariával. MEGHALTAK: balgóczi István C8} Mészáros Irén 74 éves, Gerendái 1st-* vás egynapos, .Tjénél Pálné Okncr Terézia «3, Major Miklósáé Oláh Rozália 79, Szuhai Sándor G45, Bankó Mihály 4ü éves korában, Téka elmagyarázta, hogy együtt kell felvonulnunk ’ a falu gyűlésháza elé. Kiszálltunk hát a parton és ünnepélyes menetben haladtunk a falu felé; elől Herman lépkedett a szigony-nyélre kötött zászlóval, utána és haladtam a két fejedelem között. A falucska már magán viselte a Tahitival folytatott kereskedelem nyomait. A gőzössel deszka és hullámbádog került a szigetre. Némelyik kunyhó fonott falaival és pálmalevél-tetejével a festői régi stílust őrizte, mások viszont a trópusokon divatozó bungalow-k kicsiny másaiként deszkákból, vasszögekkel épültek. Egy térség szélén, a fák alatt állt a deszkából épült új, nagy gyűlésház. Mindhaíunkat ide szállásoltak. Zászlóval a kézben vonultunk be egy keskeny hátsó ajtón át, majd az elülső oldalon kiléptünk az épület homlokzata előtti széles lépcsőzetre. A falu lakossága négyszögbe fejlődve, már ott várakozott a téren. Mindenki elősereglett, aki csak mozogni tudott — öregek és fiatalok, asszonyok és gyermekek. Mindenki a legnagyobb komolysággal viselkedett. Még azok a barátaink is, akikké) a Kon- Tiki-szigeten már ismeretséget kötöttünk és akik eddig mindig mosolyogva tekintettek ránk, most úgy álltak társaik között, mintha soha sem láttuk volna egymást. Mikor megjelentünk a lépcsők tetején, megnyíltak az ajkak és a tömeg elénekelte — a Marseillaise-t! Téka vezényelte az éneket és ő fújta a szöveget. Nem is ment rosszul, csak néhány vénasszony torkán élesedtek ki túlságosan a magasabb hangok. Keményen gyakorolhatták előzőleg. Azután a norvég és francia zászlót kitűztük a lépcsőiéi.;árat elé s ezzel a Téka vezette hivatalos fogadás véget is ért. Téka nyugodtan a háttérbe, a közönség soraiba vonult, és a hatalmas termetű Tupuhoe vette át az ünnepség irányítását. Váratlanul jelt adott, mire a gyülekezet újabb énekre zendített. Ez határozottan jobban ment, mint az előző, hiszen a saját nyelvükön, maguk által költött dallamot énekeltek — a saját dalaikat pedig gyönyörűen tudják előadni! A dallam olyan lágy és behízelgő volt a maga megható egyszerűségében, hogy bizsergést éreztünk a bőrünkön, mintha az óceán ringató hullámai közeledtek volna felénk. Néhányon szólót énekeltek, szabályos időközökben pedig az egész kórus csatlakozott hozzájuk. A dallamban voltak változatok, a szöveg azonban mindig ugyanaz volt: »Jónapot Torai Mateata és ti többiek, akik pae-pae-n jöttetek hozzánk Karolába, a tengeren át; igen jónapot; maradjatok sokáig nálunk és olvadjatok emlékeinkbe, hogy gondolatban akkor is együtt maradjatok velünk, ha elmentek majd egy távoli országba. Jonapot!« 125 Kértük őket, hogy ismételjék meg az éneket. A gyülekezet egyre élénkebbé vált, amint íefoszlott róluk az elfogódottság érzésje. Utána. Tu- puhoe arra kért, mondjak pár szót a falu népének arról, liogy miért is keltünk útra .a pae-pae-n, mert mindenki ezt szeretné tudni. Franciául kellett beszélnem, Téka pedig mondatról-mondatra tolmácsolta szavaimat. Iskolázatlan, de értelmileg igen fejlett bennszülöttek serege állt előttem, szavaimra figyelve. Elmondtam nekik, hogy évekkel ezelőtt már voltam hozzájuk hasonló polinéziaiak között a Csendes-óceán szigetein. Akkor hallottam először Tikiról, első fejedelmükről, aki ősapáikat egy nagyon távoli, titokzatos földről vezette át ezekre a szigetekr^. Hogy hol volt az az ősi hon, azt senki sem tudta már. De egy másik, innen igen távoli országban — folytattam —, amelynek Peru a neve, valaha egy hatalmas fejedelem uralkodott, akinek szintén Tiki volt neve. Az emberek Kon-Tikinek, vagy Nap-Tikinek nevezték, mert az a hír jált róla, hogy ő a Nap fia. Tiki és népének egy része egyszer eltűntek abbcjil az országból; nagy .pae-paekon távoztak. Mi hatan arra gondoltunk, fjogy ez a titokzatosan eltűnt hatalmas uralkodó ugyanaz a Tiki volt, aki ezekre a szigetekre jött. De senki sem akarta elhinni, hogy egy pae-nae átjuthasson az óceánon. Ezért mi, magunk, elindultunk Peruból , egy pae-pae-n — és Íme, itt vagyunk! így bizonyítottuk be, hogy az egykori ájtkelés is lehetséges volt! Alig fordította le Téka ezt az igazán rövid kis magyarázatot, Tupuhoe valósággal tűzbe jött és lelkesedéstől lángolva a hallgatóság elé ugrott. Csak úgy ömlött belőle a szó, kezével hadonászott, hol az égre, hol meg ránk mutatott és szavainak áradatából egyre Tiki neve hangzott ki. Olyan hévvel szónokolt, hogy lehetetlen volt követni a beszédét; a hallgatóság azonban csak úgy itta a szavait és a tömegben látható izgalom vett erőt, Téka viszont igen zavartnak látszott a tolmácsolás közben. Tupuhoe azt mondta el népének, hogy az ő apja, nagyapja és minden őse voltat emlegette Tikit. Ázt tartották, hogy Tiki volt a legelső fejedelmük és most fenn van az égben. — De azután jöttek | fehér emberek és azt tanították, hogy az ősökről szóló minden hagyomány hazugság. Tiki soha nem élt. Nincs és nem is lehet hát az égben, inert ott csak Jehova lehet. Tiki pogány isten, akiben nem szabad hinni. De most ide érkeztünk mi, hatan, egy pae-pae-n, az óceánon ót. Mi vagyunk az elsők a fehér emberek közül, akik elhisszük, hogy az ősök igazajt mondtak; Mert Tiki élt, valódi ember volt, de már meghalt és most cjdafent van az égben. Megrémültem. Csak nem cáfolhatom meg a hittérítők tanítását? Mi nTást tehettem volna, hát újra előléptem és megmagyaráztam^ hogy Tiki valóban élt, ez egészen bizonyos, de már meghalt. De hogy az égben vagy a pokolban van-e, azt egyedül Jehova tudja, mert ő már akkor is az égben volt, amikor'Tiki halandó emberként élt a földön és olyarj fejedelem volt, mint Téka, Tupuhoe — vagy talán még nagyobb! Mindez megelégedést keltett a barna hallgatóság körében! Bólogatá- sukból és helyeslő morajukból kitűnt, hogy magyarázatom kjellő hatást keltett. Tiki valóban élt — ez volt a fő. Lehet, hogy most a pokolban van, de hát az csak neki rossz, sőt — fejtegette Tupuhoe —4 így még könnyebb is lesz meglátni őt. 126 (Folytatjuk)
