Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-06 / 80. szám

Ünnepség Kecskeméten | Hálával és kegyelettel ÜNNEPSÉGEK (lolytatás as 1, oldalról) igazságot nem ezabad eltitkolni dolgozó népünk előtt. Mit kell tehát most tennünk? E kérdésre Kádár János elvtárs szavaival válaszolok: »Először is mindenekelőtt: továbberősítve államunk vezető erejét, a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot, a tömegek saját tapasztalata ré­vén megszületett bizalom alap­ján tömöríteni kell a nép min­den egészséges erejét a párt kö­ré. Másodszor: fokoznunk kell a pártban, az államban, a mun­kásosztályban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztály­ellenség és az imperialisták ak­namunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdiktatúrát az osztály­ellenség elnyomására. Harmad­szor: állami és társadalmi szer­veinknek. valamint a dolgozó tö­megeknek igen komolyan kézbe kell venniük a gazdasági építés kérdéseinek megoldását. Negyed­szer: amikor az imperialisták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés alkotó | ' munkánk ellen, erősítenünk kell j kapcsolatainkat a szocialista tá­bor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó né­pünk internacionalista nevelése elengedhetetlen feltétele a párt erősítésének, a Népköztársaság fejlődésének, a béke védelmé­nek, a magyar nép boldogulásá­nak. Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nem­zeti függetlenségünket és nép- köztársaság határait segítik vé­delmezni a külső imperialista tá­madó szándékkal szemben, s ad­dig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz!« Felszabadulásunk 12. évfordu­lóján ezek a feladatok állanak előttünk és biztosak vagyunk benne, hogy a kommunisták pártjának vezetésével, a Szovjet­unió és a baráti országok segít­ségével hősies munkásosztá­lyunk, szorgalmas parasztságunk és a néphez hű értelmisé­günk e feladatokat is sikeresen fogja megoldani! emlékezünk... MEGYÉNKBEN hazánk felszabadulásának 12. évfordulóján Zakosrenkov vezérőrnagy beszéde- Engedjék meg, hogy a Szov­jet Hadsereg harcosai nevében Magyarország újjászületésének nagy nemzeti ünnepe alkalmából üdvözöljem önöket és az Önök személyén keresztül a város és a megye egész dolgozó népét. 1945-ben a négyévszázados Habsburg-monarchia és a 25 éves fasiszta Horthy-uralom után Ma­gyarország első alkalommal kap­ta meg nemzeti függetlenségét. A magyar nép a Kommunista Párt vezetésével felszámolta a kapitalisták és a földbirtokosok uralmát, létrehozta a népi de­mokratikus rendet és a szocia­lizmus építésének útjára lépett. A Magyar Dolgozók Pártja ve­zetése alatt a magyar nép meg­kezdte a szocializmus építését és ebben hatalmas sikereket ért el. Azonban, mint ismeretes, a ve­zetésben komoly hibákat követ­tek el, amelyek a dolgozók elé­gedetlenségét váltották ki. Fel­használva ezeket a hibákat, va­lamint a soviniszta, nacionalista csökevények elméleteit, a nem­zetközi imperialista agressziós körök és a magyur ellenforra­dalmi elemek az országban fegy­veres felkelést szerveztek. A nemzetközi reakciónak az volt a célja, hogy Magyarorszá­got kiszakítsa a szocialista tá­borból, rést üssön a szocialista országok barátságán, szétzüllesz- sze, meggyengítse, majd egyen­ként fojtsa meg azokat. A magyar munkásosztálynak sikerült felismerni azt, hogy mit hozna számára az ellenforrada­lom. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány vezetése alatt a magyar dolgozó nép a Szovjetunió, valamint a szocia­lista tábor országainak segítsé­gével szétverte az ellenforradal­mat. A magyar események ko­moly figyelmeztetést jelentenek mindazok számára, akik esetleg még abban reménykednének, hogy megbontsák a szocialista tábor országainak szilárd egysé­gét. A magyar munkásosztály to­vábbi sikerének záloga a szocia­lizmus építésében a szocialista országok egysége, a magyar nép és a szocialista tábor országai­nak széttéphetetlen barátsága. Amikor a nemzetközi reakció minden erejével azon dolgozik, hogy kiélezze a nemzetközi hely­zetet, akkor a szocialista tábor országai látják, hogy még job­ban, mint bármikor, szükség van soraink összekovácsolására. Drága Barátaim! Engedjék meg, hogy a Szovjet Parancsnok­ság és a Kecskemét város hely­őrségében tartózkodó szovjet ala­kulatok egész személyi állomá­nya nevében őszinte, szívből jö­vő köszönetemet fejezzem ki azokért a meleg szavakért, jókí­vánságokért, amelyeket az Elv­társak a Szovjet Hadsereg iránt fejtettek ki. Mi, szovjet harcosok, áíérez- zük ezeket a meleg szavakat és jókívánságok jelentőségét, ame­lyekkel az Elvtáreak éltették a szovjet népet, a Szovjetunió kor­mányát és annak Kommunista Pártját. Éljen a magyar nép felsza­badulásának 12. évfordulója! Él­jen a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány! Éljen és erősödjön a szovjet és magyar nép örök, megbonthatatlan ba­rátsága! Éljen a szabad, íügget len, baráti Magyar Népköztársa­ság! A nagyhatású beszédek után a Zenei Általános Iskola, az Álla­mi Zeneiskola, a Tanítónőképző énekkara, Rácz Kálmán és népi zenekara, valamint a kecskeméti Szovjet Helyőrség ének- és tánc együttese az ünnephez méltó magasszínvonalú kultúrműsor ral szerepelt, KISKUNHALASON ápr. 3-án este 7 órakor a tiszti klub kultúr­termében 500 főnyi ünneplő kö­zönség emlékezett meg a felsza­badulás 12. évfordulójáról. Hor­váth István elvtárs, a járási MSZMP intézőbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, majd a Kiskunhalason állomásozó szovjet helyőrség katonái nevé­ben Filatyev alezredes szólott. Az ünnepi estet színvonalas kul­túrműsor, — a végén az Élet ta­nulsága című szovjet film vetí­tése — zárta be. Április 4-én délelőtt fél 10-kor a város dolgozói az MSZMP já­rási, városi bizottsága, az üze­mek, tömegszervezetek, intézmé­nyek, hivatalok képviselői útján megkoszorúzták az októberi el­lenforradalmi események során ledöntött, majd ismét felemelt szovjet hősi emlékművet. Az em­lékműnél megemlékezést tartott Sipos János, az MSZMP városi intézőbizottságának titkára, A koszorúzást követően a Sertés- tenyésztő Vállalat kultúrtermé­ben baráti hangulatú fogadást tartottak a magyar és szovjet elvtársak. BÁCSALMÁSON a délelőtti órákban 500 főnyi tömeg gyűlt össze,hogy megkoszorúzza az em­lékművet. Az ünnepi nagygyű­lésre az esti órákban került sor a kultúrházban, ahol a párt- és tömegszervezetek vezetőin kívül számos dolgozó paraszt tsz-tag jelent meg és még sokan mások. Ünnepi beszédet Hegedűs Ist­ván elvtárs, a járási tanács el­nöke mondott. Az ünnepség után nívós kultúrműsor, majd regge­lig tartó táncmulatság zárta be a felszabadulás napját. Koszorú- zási ünnepség volt még Katymár, Kunbaja cs Mélykút községek­ben. BAJÄN április 3-án délelőtt a Déry-kertben a városi tanács, a párt, az üzemek, vállalatok kül­döttségei megkoszorúzták a szov­jet emlékművet. Este a helyőrsé­gi tiszti klubban az MSZMP, a városi tanács és a Hazafias Nép­front ünnepséget rendezett. Az ünnepséget Karajkó János, az MSZMP városi intézőbizottságá­nak elnöke nyitotta meg. Ezután Romeics Ferenc, az MSZMP me­gyei intézőbizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Az ün­nepség keretében a bajai kom­munisták egy díszserieget adtak át a szovjet hadsereg helyi kép­viselőjének. Az ünnepséget nívós kultúrmű­sor követte, melyen többek kö­zött fellépett a Tanitónőképző énekkara, a Kultúrház zenekara, a bajai Városi Zeneiskola taná­rai, valamint a nagybaracskai népiegyüttes. A műsorba beikta­tott szovjet katonai kultúrcsoport is nagy sikert aratott. Az ünnepi estet baráti vacsora zárta be, me­lyen mintegy négyszázan vettek részt. a jAkAs községeiben ís, minden községben tartottak ün­nepségeket. A délszláv lakta vi­dékeken, a magyar és a délszláv lakosság közösen ünnepelt. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN áp­rilis 3-án délután 4 órakor a ta­nácsháza nagytermében mint­egy 500 részvevővel tartottak ün­nepséget. Az. ünnepi beszédet Juhász László, a városi pártbi­zottság elnöke mondotta el. A szovjet hadseiieg részéről egy őrnagy emlékezett meg április 4-ről, — a szdvjet nép minders más népnek igaz barátja, —* hangsúlyozta beszédében. A ma­gyar népnek is őszinte szívvel jött segíteni úgy 1945-ben, mini most, az ellenférradalom leveré ­sében. A segítséget a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány kérelmére, a varsói egyez­mény alapján adta a szovjet nép a magyar népnek, á magyar nép teljes egyenrangúságának fenn­tartása mellett. Az ünnepség1 után a jelenlé­vők megkoszorúzták a szovjet emlékművet. A szovjet hő)sök temetőjében a párt, a honvédség és a szovjet hadsereg parancsnoksága meg­koszorúzták a szovjet sírokat. A JÁRÁSBAN is mindenütt voltak ünnepségek, kultúrmű­sorral egybekötve. Kiskumnaj- sán az ünnepi műsort a szovjet katonai alakulat művészeti cso­portja adta. A moszkvai nagykövetségünk fogadása április 4-én (Moszkva) Boldoczki János Magyarország moszkvai nagykö­vete csütörtökön este fogadást adott hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent a szovjet állam és párt vezetői közül Bul­ganyin, Malenkov, Zsukov és Gromiko, valamint a politikai és gazdasági élet számos más veze­tő személyisége, A fogadáson először Boldoczki János nagykö­vet pohárköszöntőt mondóit Majd Bulganyin, a Szovjetunió MinisatertunácsáRak elnöke vá­laszolt. Hangsúlyozta a magyar kormányküldöttség és a szovjet kormányküldöttség között Moszk­vában lefolytatott tárgyalások jelentőségét. Kiemelte milyen fontos és szükséges a béke meg­őrzése szempontjából a szocialis­ta tábor egysége. A pekingi ügyvivő fogadása (Peking) Csou En-laj, Kína miniszterelnöke beszédet mon­dott azon a fogadáson, amelyet Pál József Magyarország ideig­lenes pekingi ügyvivője adott a felszabadulás 12. évfordulója al­kalmából. A kínai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyaror­szágnak a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott tárgyalásai jelentősen megszilár­dították a szocialista tábort. Az a nagy győzelem! melyet a ma­gyar nép az ellenforradalmi puccs szétzúzásával aratott, meg­mentette a szocializmust Ma­gyarországon és hozzájárult a béke fennmaradásához. A beszédre áz ügyvivő vá­laszolt. Ä szovjet hősök emlékművének megk ősz®rázása Lélekemelő ünnepség kereté­ben koszorúzták meg április 4-én délelőtt Kecskeméten a szovjet hősök Szabadság téri emlékmű­vét. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Borsodi György elvtárs, az MSZMP me­gyei intézőbizottságának tagja mondott beszédet, majd elhelyez­nék a megyei, városi pártbizott­ságok, az ifjúsági szervezetek, a tanácsok, a fegyveres alakulatot a különböző társadalmi egyesü­letek, az üzemek, vállalatok és a szovjet helyőrség koszorúit. A koszorúzási ünnepség a szovjet helyőrség három szakasza és a katonai zenekar díszmenetével ért végei. 4 dán miniszterelnök Norvégiában (Oslo) Hansen dán miniszter- elnök a norvég fővárosba érke­zett, hogy megbeszélést folytas­son Bulganyin szovjet miniszter- elnök legutóbbi üzenetéről. A szovjet kormányfő, mint isme­retes, nemrégiben a norvég mi­niszterelnökhöz és a dán mi­niszterelnökhöz intézett levelé­ben felhívta a két kormány fi­gyelmét, hogy országaikra is ve­széllyel jár, ha a NATO támasz­pontjain atomfegyvereket helyez­nek el. VOROSILOV Indonéziába látogat (Moszkva) A TASZSZ jelenti, hogy Szukarno indonéz köztár­sasági elnök meghívására Voro- siiov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke má­jusban Dzsakartába látogat. 3Cét kislány, nap már régen nyugovú- CTE ra tért, de Joli és Ili még nem mentek aludni. A kis ház előtt ültek, a jó puha fűben, me­zítelen lábukra foltozott kis kö­ténykéjüket. húzták és sugdolóz- tak. — Ila sikerül, talán még ci­pőnk is lesz . .. — Ili! A mindenségit! Gyere már aludni, mert a nyakad közé csördítek! — kiáltott ki az abla­kon Ili papája. — Megyek már, édesapám. Rögtön megyek... — Én úgysem tudok aludni, Ili, olyan izgatott vagyok. Tu­dod, ha sikerül, veszünk majd egy széles fehér szalagot is — tervezget Joli, majd így folytat­ja: — Tudod mit? Koszorúba fo­nom a hajam, így öregebbnek lát­szom majd. A gyáros úr majd azt hiszi, hogy idős vagyok. — Hát igen, nagy kár, hogy még nem töltötted be a tizenne­gyedik évet. Majd csak lesz va­lahogy. Na szervusz, Jolikám. Fél ötre kész legyél! — búcsú­zik el IH. Szétrebbentek. Far perc múl­va már az ágyban álmodoztak a gyárról, a kefékről, a fizetésről, amiből szalag lesz és talán új szoknya is. Az álomiündérke se­hogy sem tudta őket álomba rin­gatni. S pár óra múlva álmatlan­sággal küzdve, hajnali fél ötkor kéz a kézben ballagott a két kis­lány a gyár {elé, ■ ELINDULT — Tudod, ha itt, a temető mel­lett sötétben járok, egy kicsit mindig félek. Pedig ezek az em­berek már nem bántanak — sut­togta Joli és jobban ráfonta kövérkés ujjait Ili vékony kis kezére. — A hullaház is félelmetes, ott ■majd szaladunk, jó? — Ne csacsiskodj. Látod, én nem félek — nyugtatta meg Ili. — Én itt dúdolni szoktam, hadd hallják a járókelők: bátor gye­rek jár erre. Alig értek a nóta végére, a Schneider-cég dudája úgy bslesi- vított a levegőbe, hogy azt a város minden házában hallották. A két leány futásnak eredt. A Schneider-cégtől még két pere a kefegyár. — Fussunk versenyt — indítványozta Ili. {7\ont jókor érkeztek. Ott js volt a nagypocakú kefe­gyáros. Jobbkezében elégedetten morzsolgatta a vastag aranyóra láncát és úgy nézett, mintha üveg- szeméből is a megelégedettség csillogna. Mustrálgatott bennün­ket. — Gyerekek ugyan, de erősek. Nem kell, csak félmunkabért ad­ni nekik.,. — Na, te kontyos, lépj ide. Hány éves vagy? — Tizenöt. — És te? — szólt a koszorúba- font hajú Jolihoz. — Tizenhat. £ A gyáros nézte a két kislányt, Megszólalt: — Ha nem látnám, hogy zseb­kendő van a blúzod zsebében, tényleg azt hinném, hogy tizen­hat éves vagy. — Igen, tizenhat éves leszek nemsokára — rebegí a kislány. — Na gyere, qdak munkát, Hadd zabáij le iá, te kis seny- vedt, vacak, éhenkórász, É szavakat Ili már alig hal­lotta. Örült, hogy felvettek, sza­ladt a többiek után, hogy azon-* nal megkezdje a munkát. gymás mellé ültek. A V munkahely csodálatos­nak tűnt. Az asztal közepén kis rezsón gözölgött egy edényben a szurok, örömükben ezt is jószá­gának érezték. Óh, nagyon jó ez. Ott, a sarokban egy kis fekete lány biztosan csak azért köhö­gött, hogy lássuk, hogy ő mai régi, állandó munkás. — A bicskáddal felemelsz agg kis adagot, szurokba mártod, a felesleget ledörzsölijd, huzol egy kis cérnát, megkötözöd, megint a szurokba mártod, itt a pintli he­lye, ideteszed, jól megcsavarod.., az anyád mindenit, nem lopom én a pénzt! Ha naponta ezerszer megismétlőd, kapsz egy pengőt( Délfelé a két kislány már húsz kefénél is többet készített. — Számold csak, Ili — szólí Joli. — Ez m ár háromszáz négy * ven pintli. Telt-múlt az idő. Az óramutató este tizenegy felé járt. A város elcsendesült, csak a csillagok ra­gyogtak, de a két kislány még mindig dolgozott. Fáradtan kel­tek fel az asztaltól tizenegy után. Ili nyolcszizhisz, Joli hót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom