Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
IDŐSZERŰ GAZDASÁGI KÉRDÉSEKRŐL Irta: VARGA JENŐ, a megyei tanács elnökhelyettese Az októberi ellenforradalmi események rendkívül súlyos helyzetet teremtettek népgazdaságunkban, amelynek általános következményei teljes mértékben érvényesültek megyénk viszonylatában is. A novemberi és decemberi termelés még az SO százalékát sem érte el az előirányzottnak. Ez az 50 százalékos eredmény is elsősorban az élelmiszeripar viszonylagos jó munkájúnak a következménye. Nem ritka azonban az olyan | vállalat, mint a Kecskeméti Gépgyár, a Kiskunfélegyházi Gépgyár, vagy a Bajai Ruha- tizem, amely novemberben és decemberben úgyszólván semmit sem termelt. Súlyosbította a helyzetet, hogy a vállalatok vezetői a legnagyobb felelőtlenséggel minden termelési alap nélkül felemelt béreket fizettek ki. Hasonlóképpen fokozta az ország gazdasági nehézségeit az is, hogy az állampolgárok nagyrésze különösen novemberben és decemberben nem tett e.eget adófizetési kötelezettségének. Örömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes munkája cs a forradalmi munkás-paraszt kormány határozott rendelkezései folytán ez évben minden tekintetben, így gazdasági vonalon is lépésről lépésre javul az ország helyzete. A béremelést a termelés önköltségének csökkentésével biztosíthatjuk. A szénbányászat és energia- termelés javulása folytán energiakorlátozásra megyénkben már egyáltalán nem kerül sor. A munkanélküliek száma csekély. Munkanélküliek leginkább az alkalmazottak köréből adódnak. A termelés határozott javulást mutat, s a helyi iparnál már ez év első két hónapjában elérte a tavalyi szintet, sőt egyes iparágakban, mint az épíITT A CSÖNAKSZEZON! Már most készüljön fel nyári szórakozására, szerezzen be „Sirály“ csónakmotort. Kapható szaküzletekben — 4500 forintért. 333 tőanyagipar és húsipar területén már túl is teljesítette. Hasonlóképpen javulás mutatkozik, de nem ilyen mértékben a minisztériumi irányítás alatt álló iparnál. Itt azonban a termelés a múlt év hasonló időszakához képest 76 százalékot ért el. Nem mondható azonban jónak, sőt egyenesen aggasztó, hogy mind a helyi iparnál, mind a minisztérium irányítása alatt álló iparnál a termelékenység súlyos visszaesésével állunk szemben még jelenleg is. A kormány több intézkedést hajtott végre a munkások jogos igényeinek a lehetőség szerinti kielégítése érdekében. Felemelte a legalacsonyabb munkabérek kategóriáit. Egyes iparágaknál visszaállította a természetbeni juttatást és általánosságban mintegy 10 százalékos béremelést engedélyezett. A kormány intézkedéseit azonban sok vállalatnál nem hajtották végre helyesen. A béremeléssel nem járt együtt a munka megszervezésének megjavítása, ezen keresztül az egy főre eső termelés emelkedése. A termelés vezetőinek, az igazgatóknak, a munkástanácsoknak minimális követelményként feltétlenül biztosítani kellett volna, hogy a béremeléssel egyidejűleg a termelés minden vonalon legalább a tavalyi szintet elérje. Legjellemzőbb adatként elég annyit megemlíteni, hogy januárban, amikor a tavalyi munkabéreknek mintegy 131 százaléka került kifizetésre, a termelés mindössze 76 százaléka volt a tavalyinak. Pontos adófizetéssel az infláció elkerülhető. Most nézzük meg ugyanebben az időszakban az állampolgári kötelezettségek teljesítésének alakulását. A forradalmi munkás-paraszt kormány a begyűjtési kötelezettség eltörlésével rendkívül nagy anyagi segítséget nyújtott a parasztságnak. Ez a rendelkezés az eddigi adatok szerint serkentőleg hatott a termelésre. A felvásárló vállalatok' adataiból kiderül, hogy január, február hónapban a felvásárlások meghaladták az elmúlt cv hasonló időszakának forgalmát, így van ez a zöldség, burgonya, tojás, takarmány és élőállatnál egyaránt. Az idén például a sertésfelvásárlás több mint 35 százalékkal emelkedett, s a tavalyi 26 000 mázsás felvásárlással szemben meghaladta a 36 000 mázsát. A takarmányhelyzet kedvező alakulása hatással van a sertések átlagsúlyának növekedésére. Az elmúlt év februárjában 135 kilogramm volt az eladott sertések átlagsúlya. Ez év februárjában 160 kilóra növekedett ez a súly. Mindez kedvező kihatással van a termelők gazdasági helyzetére, mégis az adófizetés vonalán még nincs minden rendben. Bár a községek nagyrésze első negyedévi adófizetési tervét teljesítette, a hátralékok beszedésénél nagy a lemaradás. Sem a pénzügy! apparátus, sem a községi tanácsok nem törődtek eddig eléggé a hátralékok befizetésével, pedig megyénk költségvetése nem nélkülözheti az adózóknál levő több mint 100 millió forintot kitevő adósságot. Ez az engedékenység a pénzügyi szervek részéről annál is inkább indokolatlan, mert a begyűjtés eltörlése a parasztság jövedelmét nagymértékben fokozza. Jellemző, hogy amíg az elmúlt év januárjában és februárjában a felvásárló vállalatok mintegy 100 millió forintot fizettek ki megyénk parasztságának, addig ez év hasonló időszakában a kifizetések meghaladták a 170 millió forintot. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között sokkal nagyobb lehetősége van a parasztságnak az állammal szembeni kötelezettség teljesítésére, mint azelőtt. Az arra hivatott szerveinknek pedig kötelességük megkövetelni a fizetni nem akaróktól az adót annál is inkább, mert az adózók zöme önként, minden előzetes felszólítás nélkül tett eleget kötelezettségének. De meg kell követelni azért is, mert ha a súlyos gazdasági rendellenességeknek nem vetünk idejében véget, az az inflációs veszély megerősödésére vezethet. Az ellenforradalom súlyos kártevése után a legnehezebb időben, novemberben és decemberben sikerült az inflációt elkerülni és a felvásárlási láz idején az 50—60 százalékkal nagyobb fogyasztási igényeket kielégíteni. Az elmúlt két hónap kereskedelmi forgalma is erőteljes emelkedést mutat az elmúlt év hasonló időszakához. Míg 1956. január—februárjában az állami kereskedelem és a földművesszövetkezetek összforgalma 250 millió forint volt, addig ez év hasonló időszakában az eladott áruk értéke megközelítette a 350 millió forintot. Nyilvánvaló, hogy ez a nagy rés a termelés és a fogyasztás között nem tartható fenn sokáig. Minden vállalat dolgozza ki programtervezetét. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítsége átmenetileg átsegít bennünket a nehézségeken, azonban tartós megoldást csak saját erőfeszítéseink, saját munkánk eredményezhet. Ezért rendkívüli nagy fontossága yan annak, hogy minél hamarabb helyreálljon üzemeinK- nél, vállalatainknál, a munka- és bérfegyelem, s ezáltal a szocialista országoktól kapott kölcsönöket elsősorban népgazdaságunk struktúrájának egészséges megváltoztatására használhassuk fel. Ezt a célt szolgálja a kormány legutóbbi határozata, mely a legszigorúbban előírja a minisztériumoknak és a megyei tanácsoknak a vállalati gazdálkodás érdekében teendő intézkedéseket. A határozat lényege, bogy minden vállalat köteles kidolgozni saját programját cs minden rendelkezésére álló eszközzel köteles biztosítani, hogy gyártmányait minél hamarabb az 1956. harmadik negyedévi önköltséggel állítsa elő. Nagyon fontos, hogy ezt a programtervezetet a munkástanácsok, a párt- és szakszervezet vezetői behatóan tanulmányozzák és minden módon segítsék elő a vállalati vezetés ilyen irányú munkájának sikerét. Nagymértékben elő fogja se- gíteni vállalataink gazdálkodásának megszilárdulását az a rendelkezés, amely a munkásokat az eddiginél fokozottabban teszi érdekeltté az önköltség- csökkentésben. A rendelkezés módot ad arra, hogy a gyártmányokra eső tényleges költség- csökkentés jelentős részét a dolgozók, mint nyereségrészesedést megkaphassák. A jelentősebb önköltségcsökkentés egy havi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést is jelenthet. A szocialista társadalomban, ahol az egyén és a közérdek találkozik, ezen keresztül van me,: az egyedüli reális lehetősége az életszínvonal emelésének. Nem járható az az út, amit sokszor hallunk egyes vállalatoknál, hogy emeljék fel az általuk gyártott cikkek árát, s így teremtsék meg a költségemelkedés fedezetét. Ez az út könnyen inflációra vezet és a béremelés csak látszólagos volna. Az ellenforradalmi elemek egyik legfőbb törekvése az volt, hogy az üzemekből eltávolítsák a pártszervezeteket. Tudták, hogy a pártszervezet segítése, ellenőrzése híjjá« egyetlen vállalat sem tud feladatának megfelelni, A másiK törekvés arra irányult, hegy a munkástanácsoKat szemDeailit- sák a vállalatok vezetőivel és az irányító szervekkel. Minden józan észt félredobva elsősorban a bérek felhajtásával igyekeztek a termelést dez- organizálni, hogy ezen keresztül egész népgazdaságunkban zavart okozva veszélyeztessék annak egyensúlyát. Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt által kezdemény tízeit rendszabályok helyesek és jók. Bebizonyosodott, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban helyes úton járunk. Arra kell törekednünk, hogy minden vállalatnál, minden üzemnél a pártszervezetek, a szakszervezetek, n munkástanácsok és az összes dolgozók be- vonásával vessünk számot é; józan, reális számítások alapjár állítsuk össze az előttünk álló feladatok végrehajtásának tervét, a vállalati programokat, mert csak így tudjuk biztosítani népgazdaságunk egyensúlyát, ami felemelkedésünk egyik záloga és biztosítéka. Jó hanglemezekéi olcsón darabonként 4—6.50 — 7.56 forintos árban beszerezhet a Kecskeméti Kisker. 121. sz. SPORTSZER boltjában, Rákóczi út 8.. — BAJÁN a Vörösmarty u. I. sz. NÉPBOLTBAN. 338 OO-O-OO-OC-000-0-000-00CKOO-00-0-00-0-OCK>00-OOOCX>-0-00-0-CKXX>-0-OC 0000000000000000-0000000-000000000-000000 OOOOOOOOOOOOO000000000-0000000000c (C Egymásért :»> A* előszobában többen várakoztak. Galambos néni feltette szemüvegét és belelapozott az asztalon heverő újságok egyikébe. A nagybetűs főcímeket kibetűzte, de az apró sorokat már nem tudta elolvasni, mert nyílt az ajtó, s egy középtermetű férfi udvarias köszöntése megtörte a csendet, — Jóreggel kívánok. Az emberek összcsúgtak-búgtak, s egymás tudtára adták, hogy ő az MSZMP városi bizottságának elnöke, Galambos néni felegyenesedett a székből, szemüveget belerejtette fekete retiküljébe és belépett az iroda ajtaján. Az elnök végigszántotta tekintetével és melegség öntötte el a szívét. Arra gondolt, lám ilyen töpörödött, fehérhajú nénikék is a párthoz jönnek már gondjaikkal, biztatásra, meleg, őszinte szavakra várva. Ez már a bizalom jele. Hellyel kínálta az asszonyt és ő is mellé telepedett a kanapéra. Meghittebb igy beszélgetni, mint íróasztal mellől. — Galambos Ferencné vagyok a Simon István utcából — kezdte el mon- áókáját és okuláréját rápasszintotta orrára. — Jobban látok ezzel a szerszámmal, mert csak megderesedett az idő már felettem. A hatvanadikat taposom, lelkem, méghozzá hasogató reumával. Az elnök tapasztalt ember. _ Érezte, hogy az öregasszony a barátság fejében mondta el ezt a rövid bevezetőt és nem azért, hogy hízelkedjen becsületes hétköznapiságával. Nem sajnáltaim akarta magát, hanem igazságot követelni jött ide. Galambos nénit nem kellett sokáig biztatni. — Hát a férjemről lenne szó. — Egy pillanat szünetet tartott., rendezgette gondolatait, s felbuzgóit leikéből a fájdalom forrása, — Már negyven éve hites férjem az öreg Galambos. Becsületben őszültünk meg mind a ketten. Vasesztergályos és még ma is ég a munka a keze alatt. 1945-ben belépett a kommunista pártba. Szerették a gyárban, mert a fiataloknak odaadta a szívét és a lelkét. Csendes, szerény ember, csak akkor beszel, ha öröm éri, vagy valami bántja. Mindig azt mondja nekem: Ür- zse, lelkem, csak akkor nyisd szóra a szádat, ha olyat tudsz mondani, amivel segíthetsz embertársaidon. Őt világéletében a munkája érdekelte. Aztán most következik szomorú tragédiája. Az októberi események után nem lépett be a pártba. Sokat töprengett, kínlódott. Kérdezgette is tőlem: — mondd már, fiam, mit csináljak? Hiszen a lelkem akkor is kommunista volt, meg ma is. — Csak az a sok zűrzavar kizökkentette határozottságából. Január elejéig meg is járta. De azóta nem leli a helyét. Bezárkózik a szobába, még én is terhére vagyok. Nem szól egy árva szót sem. Ügy gondolja, hogy hallgatása kizárólag az ő magánügye. Kedveskedtem rjeki mindennel. Istene a tepertővel behintett túróscsusza, abba is belekóstol és fásult arccal félrelöki. Tegnap este aztán kibökte. — Tudod, anyuskám, nem ér az életem egy hajítófát sem, Nem tudtam mire vélni az elkeseredését. Megcirógattam durcás ősz fejét és megkérdeztem: — Miért már no? Majd az asztalra könyökölt és így beszélt: — Pironkodva keil járnom az üzemben, a régi munkatársaim mind egy szálig párttagok. Azok még akkor léptek be, amikor nehéz helyzetben volt a párt. És most meg már szégyenlem felvételemet kérni, mert... Hej, hej — sóhajtozik lelke legmélyéből — köny- nyebb a sült gesztenyét megenni, mint megsütni. Megbánta nagyon, majd igy folytatta: — Amint hallom, megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Oda beiratkozom. Legalább rendelkezem egy olyan tagsági könyvvel, amelyben ott szerepel ez a szó: kommunista. Érdeklődtem is már egy fiatal elvtárstól és azt mondta: örömmel látjuk sorainkban, Galambos bácsi. Ne félj, majd összemelegedünk, az ilyen magamfajta öregre is ráfér egy kis biztatás. Nemcsak az idősebbektől, de a fiataloktól is lehet tanulni, csak tudni kell a nép nyelvén beszélni. És ma még ennél a kérdésnél sántítunk. Na és nem utolsó sorban én is egyik tagja vagyok a munkásosztálynak. — Nem tudtam mire vélni az én öregem elhatározását.. Sa.ináltam. sajnáltam, de azért csak lerántottam róla :■ keresztvizet. — Mit keresnél te a fiatalok között? Most már én is azt mondom, a pártban van a te helyed. Vannak ma is olyanok, akik hivatalból elvtársak, de te, aki valóban kommunista vagy, legfeljebb csak szakinak szólítanak az üzemben. Márpedig ez így nincs rendjén. Hát ezért jöttem én önhöz, elnök elvtársi Az elnök érezte, hogy az asszony színtiszta igazságot rebegett el féltő, anyáskodó mondataiban. Melegen meg szorította Örzse néni ráncos kezeit. — Galambos bácsi..; — húzta össze szemöldökét az elnök — régóta ismerem. Megfogta mindig a munka végét. Már miért ne kérhetné átigazolását? Mert tudja, Galambos néni, a kommunista sohasem szégyenlős. Egy jó évvel ezelőtt — úgy emlékszem rá, mintha ma történt volna, jó órát vitáztam Galambos bácsival. Én sem szégyellem bevallani, az idő őt igazolta. — Ne lepődjenek meg, ha ma este bekopogtatok ajtajukon, s ha véletlenü lúróscsusza gőzölögne a tálban, még ér is megkóstolnám. Majd meglátja Galambos néni, olyan étvágya lesz a férjének, mint talán még soha. Örzse néni arcára megnyugvó mosoly suhant. De jóleső érzés ilyen emberrel beszélgetni, aki meghallgatja az ember keservét és búját. Reszkető kezével a retikül mélyébe temeti a szemüveget és oly boldogan lépett ki az ajtón, mintha őt vették volna fel a párt tagjai sorába. Bieliczky San dór
