Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

Éijen a béke! Éljen a békéért harcoló népek hírei szövetsége! (Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból.) A hercegszántói kommunisták j munkája a tömegszervezetekben! Nincs ott annyi jó, mint itt „Tróger" voltam Angliában PÁRTSZERVEZETÜNK mun­kájának egyik fő célkitűzése a tömegek megnyerése politikánk támogatására. Ennek érdekében az utóbbi időben a politikai fel- világosító munka mellett na­gyobb gondot fordítunk a tömeg- szervezetekben való tevékenység­re. A Központi Bizottság erre vo­natkozó határozata a következő­ket tartalmazza: »A párt tag­létszámának a munkásosztály tömegeihez viszonyított rendelle­nesen magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentő­sége annak, hogy a pártnak az általános célkitűzéseiért folyta­tott harcát — a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül — kiegészítsük a különböző tömeg- szervezeteken keresztül a töme­gekkel kiépített sokoldalú kap­csolatokkal.« A KÖZPONTI BIZOTTSÁG határozata' alapján pártszerve­zetünk taggyűlése kötelezte a 30 éven aluli kommunista fia­talokat, hogy az ifjúsági szerve­zetben dolgozzanak és ott biz­tosítsák a párt politikájának végrehajtását. Ma már elértük, hogy a KISZ munkája iránt a község fiataljai nagy számban érdeklődnek és közülük egyre többen be is lép­nek a szervezetbe. Pártszervezetünk arra törek­szik, hogy a -tanács is egyre job­ban betöltse tömegszervezeti fel­adatát. Megalakítottuk a ta-| nácsban dolgozó kommunisták* MSZMP-csoportját. A KOMMUNISTA ASSZO-I NYOKNAK olyan pártmegbiza-x tást adtunk, hogy a nőszervezet-! ben tevékenykedjenek, és ott vé-| gezzenek felvilágosító munkát,! hirdessék a párt politikáját.! Számos párttagunk a népfront-! mozgalom újjászervezésére ka-j pott pártmegbizatást. ! A népfront-mozgalomban, a nő-! szövetségben, sőt a földműves-! szövetkezetben dolgozó kommu-i nisták munkájának összeíogásá-j ra és irányítására is MSZMP-t csoportot szerveztünk. Bálán Miklósi Vízügyi ankét a megyei tanácsnál Az ivóvízelléfés megoldáséi a ferülef gazdái — a fanácsok vegyék kézbe Minden 500 főre egy-egy jóvizű közkút A VÍZ URA AZ ÉLET URA *— tartja a régi mondás —, vi­szont az is igaz, hogy az egész­ség aranyat ér. Ez pedig, ha tovább fűzzük a gondolatsort, nem képzelhető el a lakosság egyik legfontosabb mindennapi szükséglete, a színtelen, szagta­lan, kellemes, üdítőízű, egyszó­val a jó ivóvíz nélkül. Mit kell tennünk? — vetődik fel az írottak után, hogy e te­kintetben is előbbre lépjünk, ha még oly nehéz is az ország anya­gi helyzete. Erről tanácskoztak csütörtök délután a megyei ta­nács kultúrtermében megrende­zett vízügyi ankét meghívottjai. Vajda József főmérnök, a Víz­ügyi Főigazgatóság osztályveze­tője tartott filmvetítéssel egybe­kötött tudományos szintű elő­adást Bács-Kiskun megye ivó- vízellátásának problémáiról. VAJDA ELVTARS részlete­sen taglalta, hogy ivóvízellátá­sunk mennyire elmaradt a kö­vetelményektől. 30—40 év mu­lasztását kell pótolnunk e tekin­tetben. így az a helyzet, hogy bár az elmúlt 12 év alatt mint­egy 800 millió forintot emész­tettek fel a kútlétesítési mun­kálatok, mindez csak kis részét jelentette a lakosság igényei ki­elégítésének. AZ ÉRTÉKES ELŐADÁST követő sokoldalú vitában Kalo­csa város lehetetlen vízellátásá­ról, valamint a két Duna menti (a kalocsai és dunavecsei) járás országosan is igen rossz ivóvíz- ellátásáról esett a legtöbb szó. Elgondolkoztató és a tennivalók­ra utal e mellett, hogy a falusi ásott kutak mintegy háromne­gyed része a trágyadomb, ól, is­tálló, illemhely közelsége, vagy a kutak fedetlen állapota követ­keztében szennyezett. Így a be­lőlük fogyasztott víz több jár­ványos megbetegedés (kolera, tífusz, paratífusz, vérhas, stb.) terjesztőjévé is válhat. Bár az ankét témája Bács megye falusi vízellátásának kér­dése volt, többen felvetették Kecskemét, mint megyeszékhely vízügyi kérdéseit. (Kár, hogy a városi tanács vezetői sem jelen nem voltak, sem a képviseletről nem gondoskodtak.) Kecskemét­tel kapcsolatban szóba került, hogy a megépült vízmű ellenére is többször zavarok vannak a város vízellátásában, ami annál is inkább furcsa, mivel a víz­ügyi statisztika és a műszaki felmérések szerint Kecskemét napi 4100 köbméter felesleges vizet ereszt a csatornákba.!!?) A VITA VÉGEZTÉVEL Dal- los elvtárs utalt arra, hogy a la-; kosságnak is részt kell vállalnia' az ivóvízellátás megoldásának nagy munkájából. Majd szólott arról, hogy tanácsaink 20 millió forint községfejlesztési hozzájá-J rulást még nem szedtek be, pe-t dig, ha ennek csak egy ~i* fordítják a kutak rendbehozá­sára, újak fúrására, építésére, máris nagy lépést tettünk előre. SZÜKSÉGES, hogy az ivóvíz- ellátás megoldását, mint a te­rület gazdái, a tanácsok maguk vegyék a kezükbe és dolgozza­nak ki munkaprogramot arra vonatkozólag, mit tudnak és fog­nak segíteni abban, hogy 1959- re községeinkben minden 500 főre jusson egy-egy jó ivóvizű közkútj — Azzal kezdeném cl, hogy ne menjen el úgy senki a ha­zájából, ne keressen könnyű kalandot, ne kergessen tün­döklő délibábot, mint én. So­kat láttam és nagyon keserű tapasztalatokat szereztem. Ezzel a két mondattal mu­tatkozik be Koncz Károly, aki három hónapot töltött el a brit szigetország egyik városában. Sunthorpc-ban. Szavai nyo­mán megelevenedik a sok megrázó történet, amit napja­inkban egymásnak mesélnek az emberek. Ö is, mint a leg­több fiatal, hitt a Szabad Eu­rópa rádió hírverésének: »To­vább lehet tanulni.« Beug- rasztották és ezt sajnálattal, megbánással a hangjában csak most érzi. Egynek azonban örül, látta a kapitalista világ munkásainak életét, erezte sa­ját bőrén a tőkések kezét. — Szenvedő alanyként így beszél róla: — Sunthorpe-ban egy nagy vasgyárban dolgoztam. Vízve­zetékszerelő vagyok, s azért mentem ki, hogy többet tanul­jak ott. Nem engedtek a szak­mámban dolgozni, tróger vol­tain. Az angol törvények értel­mében idegen három évig nem végezhet szakmunkát... Tu­dom, a fizetést akarja kérdez­ni — vág a kérdés elé. — Ha­zudnék, ha azt állítanám, hogy a szakmunkások rosszabbul élnek a mieinknél. Nem, körül­belül ugyanúgy, de a mi dol­gozóink mégis többet kapnak. Az angol munkás jóformán nem ismeri a szociális jutta­tást. Nem kap munkaruhát, a betegsegélyezésre egyetlen szót csak: gyalázatos, öltözők nin­csenek. S egy példa: a gyár orvosi rendelője egy várószo­bában volt, ahol a takarító­eszközöket, seprőt, szemetes- talicskát tárolták. A weekend — a hétvégi pihenő — tipikus angol szó, pekik azonban nincs hét végén lehetőségük kirán­dulni. Őszinte hangja nem hagy semmi kétséget. Mindenegyes szó keserű vonást húz a szája szögletébe, amikor a magya­rokról, a menekültek sorsáról nyilatkozik. — Az idegeneknek a leg­rosszabb a helyzetük. A leg­kisebb bért, a legnehezebb, a legrosszabb munkát kapják, amit már az angol munka­nem végez el. Nekem szeren­cséin volt, december 17-töl március 25-ig dolgoztam egy­folytában. Ezalatt a három hó­nap alatt csak három napol pihentem, s amit kerestem, ép­pen elég volt a hazautazáshoz. — Kint, távol a hazától, az embernek minden eszébe jut. Egy képeslap, vagy egy ma­gyar cigaretta. A honvágy még friss sebeket tépett fel. ts mégis megvidámul a hangja, erőteljesebben cseng, amikor a hazatérés kerül szóba. — Nagy propaganda van a hazatérés megakadályozására. Azzal fenyegetik az embere­ket: »Otthon börtönbe, vagy Oroszországba hurcolnak ben­neteket.« Nem bántam és sem­mit. Haza akartam jönni. Elég volt nekem Nyugatból. Dol­gozni akarok, s alig néhány órája tudtam meg, visszavet- tek, visszafogadtak a gyárba.. Újból megbecsült ember le­szek ... Én köszönöm, na­gyon köszönöm, elvtársak. — gém — részét * Új műszál - a VINITRON A Szovjet Országos Műszálku­tató Intézetben PVC gyantából és nitrocellulozéból új műszálat — vinitront — állítottak elő. A vinitron sokkal jobb, mint a PVC szál. Míg a PVC 70—75 fokon meglágyul, a vinitron 140 —160 fokig is szilárd marad, majdnem teljesen érzéketlen a lúgokra, savakra és oxidáló anya­gokra. Kiválóan alkalmas védő­ruhák készítésére. A vinitron nem ég és sokáig főzhető. A nitrocelluloze jelen­léte javítja az anyag szűrőképes- ségét s ezért elterjedten alkal-* mazható a vegyiparban, az élel­miszer- és a textiliparban. (A »Promislenno Ekonomicseszkau» Gazeta«-ból.) OOOOOOO-O-O-OO-O'O-OOOOO-O-O-OO-O-OOOO-OOOOOOOOOO-O-CKXí-O-OOOOOO-OOO OOOOOOOOOOOOOOOOO'OOC 00-0-0-0-00-0-0-00-0-00-0000-0000-0000-0-00-0-0000-0-&0000-0000-CXJ M egáll a busz, az útmenti házakból hat-tízéves kis­fiúk, leánykák szállnak fel rá; frissek, szépek, mint a tavasz virágai. Az egyik fiúcska kék mackónadrágjának a farzsebé­ből nagyos büszkélkedéssel fe­kete pénztárcát vesz elő, de már gyerekes fintort vág a nózijával (valószínű, nem az ő bukszájá­ban lapulhat a lottó-főnyere­mény), aztán illedelmesen meg­fizeti a jegy árát; a másik hal­kan dudorászgat, végigénekli az utat. Kicsi emberpalánták, táska a hátukon, az ölükben, s mert elmúlott dél, és a városból, Kecskemétről kifelé utaznak, az avatatlan azt hihetné róluk, hogy az iskolából igyekeznek haza. Pedig fordítva van: most men­nek az iskolába, ki, a város pe­remére. Emberré-levésük tanműhelye ott emelkedik a műút mellett, így is hívják, ahogy a pecsétjén is szerepel: »Nagykőrösi úti általá­nos iskola.) Azelőtt »Urrét- pusztai« volt a jelzője, de a szü­lök kérték az átkeresztelést, ne­hogy valamikor is gúny érje gyermekeiket amiatt, mert -pusztai« iskolában tanulták a betűvetést. A városból kijáró pedagó­gusok négy . kisebb- nagyobb teremben tanítják, dél­előtt a felsőbb osztályosokat, délután az alsó tagozat növen­dékeit. Ez utóbbinak az osztá­lyaiba kukkantsunk be. Az elsősökhöz nincs szeren­csénk, mert éppen oltáshoz kí­séri őket nevelőjük, a városba induló buszhoz. Csivitelnek, ra­gyog az arcuk: vagy nem tud­TSjJK;PIA a ják, hogy mi fog velük történni, vagy kicsi agyuk ennyire előre képtelen még felidézni azt, hogy tűvel megkarcolják a karjukat. Bár az is lehet: fittyet hánynak az egésznek. Most, kézenfogva egymást, oly bájosak, hogy az ember odavan miattuk a gyö­nyörűségtől. A második osztályban diósze­mek, kék gyémántok, a legdrá­gább brilliánsok szegeződnek a tanító néni ütemező kezére és a gyermeki torkok fújják a dalt: »Hol-ló a fa te-te-jén, — Tol-la o-lyan, mint a szén. — Szállj el fe-ke-te rna-dár, — Itt a szép ki-ke-let már!« Mint a fecske­fiók szárnya, illeg-billeg, csap- dos a sokféle hang, aztán neki­rugaszkodik és már köröz, szár­nyal; madár veszi így birtokába a végtelenséget, ahogy ezek a kicsik az éneklés birodalmát. F ogalmazáshoz toppanunk be a harmadik osztályba. A kilencedik esztendejüket tipró fiúk, leányok már a vázlatát is elkészítik annak, amit Írásban el akarnak mondani. Nem kis do­log, erőfeszítésre készteti az el­mét, elmélyülést kíván a témá­ban. Megnézem régebbi dolgo­zataikat, s a gyermeki szemlé­letmód sokfélesége tárul elém. Ugyanazt az élményt egyikük így dolgozza fel, a másikuk amúgy. Az .egyik fiúcska a disznóölésről írván például hangsúlyozza, hogy öt kiló sót, húsz darab zsemlyét vett az édesanyja, s — így írja — a pocát egy liter ku­koricával csalták ki az ólból. Ez a fiúcska matematikus szemmel látja a világot. Kalauzom, dr. Marincsák igazgató meg is jegyzi róla, hogy számtanzseni. S most jön a második meglepetés: Pe­tőfi Sándornak hívják. Nyurga, élénkszemű, csupaértelem és amolyan kis iskolarossza legény­ke a Sanyi. A, költő lehetett ilyen, s mily nagyszerű volna, ha a további körülmények úgy alakulnának, hogy száz év múl­va Petőfi Sándor, a költőóriás mellett ugyanilyen néven egy nagy matematikust is számon tarthatna népünk és a nagy­világ. A negyedik osztályban olvas­nak a nebulók. Kezükkel kísé­rik a szöveget, amelyet néhá- nyan kántiüva, »iskolásán«, de a zöm már hangsúlyozva olvas. Érezni, nemcsak betűket, írás­jeleket látnak, de ezek mögött keresi, meg is találja értelmük azt, ami a szóban ölt testet. Tantermi hangulat, munka a kopott padokkal »ékeskedő« szo­bákban, de nemcsak ezekben ne­velik a gyermekeket. Az iskola előtt apró facsemetekert van, ők létesítették. A magasvezeték mi­att meg kellett nyesni az árok­parti nyárfákat, erre — tanítóik vezetésével — ágyasba dugdos- ták az ágakat, szorgalmasan ön- tözgetik az ültetvényt, s nap mint nap láthatják, hogyan fej­lődik a fa. Fásították az iskola kerítése mögötti út szegélyét is. A szemléltető oktatás nagyon jó formája ez, s nemcsak növény­tan, hanem már — munka is. Ä kad egy másik szemléltető példa is, mégpedig arról, hogy az iskolát végzett fiatal nem szakítja meg kapcsolatát azzal az intézménnyel, amely­ben egykor fogták a kezét, csi­szolták értelmét, alakították jel­lemét. Tizenhatéves leányka jön érdeklődni az igazgatótól egy lejátszandó színdarab végett. Igen, a környék tanyavilágának a fiataljai az iskolába járnak tovább művelődni, szórakozni. Most, tizenhatéves korukig még az úttörőcsapatnak is a tagjai lesznek, ők vezetik majd néhány évvel fiatalabb iskolás társai­kat. Ha műsoros estet rendez­nek, a, szülők adnak deszkát a színpadhoz. Kultúrközpont itt az iskola. Élén ott állnak a pedagógusok, akik éppen a napokban értekez­tek arról, hogy miképpen nevel­tek eddig, s mit kell még meg- valósítaniok. Jegyzőkönyvük szerint ezekről volt szó: »A leg­több alsótagozali nevelő évek óta ugyanazt az osztályt tanítja, mely ténynek megvannak az előnyei, de a hátrányai is: nem ismerik eléggé az osztályban tanítandó anyag mellett az elű­ző, illetve a következő osztály anyagát. Határozati javaslat: a következő tanévre az alsó tago­zatban be kell vezetni a felmenő rendszert, hogy a nevelő tudja, milyen alapot kell építenie az alsó osztályokban.« Vagy: »Ha­lász Györgvné biológus nem elégszik meg az élettelen ter­mészet, a növénytan, az állattan tanításában a tankönyv anya­gának közlésével, hanem tanítá­sát folyóiratokban, újságokban rádióban olvasott, vagy hallott részletekkel élénkíti. Hogy az eszmei cél, a dialektikus-mate­rialista világnézet tudatos ki­alakítása még nem sikerült tel­jes mértékben, ennek oka a tan­terv és a tankönyv fogyatékos­sága is!« Beszéltek arról is, hogy »felelősségvállalásra, köte­lességtudásra, pontosságra kell nevelni a tanulókat«. És sorolhatnám szinte vég nélkül. E ste van már, együtt uta­zom vissza, a városba a kicsi iskolásokkal, s nevelőik­kel. Még a buszon is elhangzik egy-két figyelmeztető szó: »La­cika, rendesen szállj le«, vagy efféle. *Az iskola pedig, amely csak a fekvésénél fogva »peremi«, üres termeivel várja a holnapot, hogy benne mind derekasabb törek­véssel formálhassák, alakíthas­sák a környék gyermekeit az »új ember kovácsai« Tarián 1*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom