Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-26 / 96. szám
Ha nem porosodik kétszáz szövőszék LUKÉ KEL Á SZEREMLEI SZŐTTES Hétkozsicspissimk egyszerű kögkcxtenájcs s a kereskedelmi állandó bizottság A' AZ ORGONÁK lila csokrai rásimulnak a fehérre meszelt házak falára. Fiatal, jókedvű asz- szonyok szorgoskodnak a kertekben, s dédelgető szeretettel babusgatják a koratavaszi virágokat. Hogy megérkezünk Szeremlé- re, ebbe a csendesszavú, kis faluba, ünnepváró hangulat fogad bennünket. Sürgő-forgó emberek járkálnak az utcákon, s mindegyik szorongat kezében egy kis csomagot. A szülök és nagyszülők ajándékosztogató kedvének majd örülnek a kócos- fürtű gyermekek. BOKRÉTÁS ÉVA nénit keressük, a hatvannyolc esztendős népi iparművészt. Komaasszonya azt a felvilágosítást adja, hogy az imént ment el a kis boltija vásárolni. Szaporán szedtük lábainkat, hogy utolérhessük és elbeszélgethessünk vele a szeremlei szőttes-kultúra jövőjéről. Végül is Hurton Juliánná nénihez, a falu bábájához kell bekopogtatnunk, mert Éva néni idejött húsvétra tojást vásárolni. A konyhaasztalon húsvéti tojások sokasodnak. A falu bábája ráérő szabadidejében jellegzetes, szeremlei népi motívumokkal festi a húsvéti tojásokat. A vékony ujjak finoman formálják az élénkszínű tulipánokat és rózsákat. — Gyerekkorom óta foglalkozom tojásfestéssel — mondja Juliánná néni, s mi ngmcsgk szavakkal, hanem szemünkkel is dicsérjük szíve és két keze munkáját. ÉS ITT TALÁLTUK meg Bokrétáé Éva nénit. Fekete köténye szárnyába belerejtette a megvásárolt tojásokat és már éppen útrakészült, amikor mi váratlanul betoppantunk. S megeredt a beszélgetés. Éva néni, a szeremlei szőttesek művésze kérdésünkre ezt válaszolja: — Harminc éve szövöm a szebbnél szebb szőtteseket. A Pécsi Háziipari Szövetkezetnek dolgozom, ők külföldre exportáltak az elkészült árut. Az elmúlt esztendőkben nagyon nehéz volt dolgozni, részben nem volt megfelelő anváo. s nem utolsó sorban nem akadt olyan vezető ember, aki szívén viselte volna a szeremlei szőttesek ügyét. Kétszáz szövőszék porosodik ebben a faluban. Nem a mi akaratunkon múlott ez a liasz- szú tespedés. Vannak itt ügyes asszonyok, akik szebbnél szebb szőtteseket szőnének, de ... nem sokat törődtek velünk. — A napokban összetalálkoztam Csankó Tiborral, a Bajai Háziipari Szövetkezet vezetőjével, s azt mondta, ha akadna 15—20 asszony, aki dolgozna a szövetkezetnek, akkor ők minket ellátnának a legjobb anyaggal és ismét megindulhatna a szőtteskészítés Szeremlén. Eddig pontosan tizenöten jelentkeztek. Május elsején már exportra dolgozunk. BESZÉLGETÉS KÖZBEN visszakísérjük otthonába, ahol megmutatja művészetének legszebb termését, a 12 méter hosszú rózsamintás szőttest, amiben már néhány hét múlva Jáva sziget lakói gyönyörködnek. — A cserebogaras minta ma már nem divat, a rózsásat jobban szeretik. A legjellegzetesebb minták a szemberózsás, a párosgalambosak és rózsás csillagosak. Éva néni szövőszéke már több, mint 160 éves. Ki tudja, menynyi szép szőttest szőtt ő már ezen a barna masinán. Az elismerést ma már nemcsak külföldi országok adják meg a magyar népi iparművészeinek, hanem államunk is hozzájárul ahhoz, hogy zavartalanul alkothassanak. Ezt bizonyítja Éva néni kéthetes ingyenes országjáró utazása, a Népi Iparművészét Mestere című kitüntetése és a havi 200 forint alkotódíja. ÜRÖMMEL szorítunk kezet Éva nénivel és reméljük, hogy rövid időn belül a szeremlei szőttes nemcsak Jáva szigetén és más külföldi országban lesz ismert, hanem Bács megyében is tudunk vásárolni a népi iparművészet legszebb termékeiből. Már kiléptünk « nagykapun, amikor Éva néni utánunk kiáltott: — Várjanak már lelkem, egy pindurkát, csak nem engedem e/’gálata Kecskemét lakóinak kényelméért, hiánytalan áruellátásáért talán egyetlen állandó bizottság sem fáradozik annyit, mint a kereskedelmi állandó bizottság. Hét tagja közül akármelyiket keresnénk fel, a hét minden napján szorgos munkában találnánk. Felsorqlni pedig annak a sok-sok feladatnak és kezdeményezésnek számát, mely tőlük származik, talán éppenséggel lehetetlen volna. Legutóbbi összejövetelükön dolgozták ki például második negyedévre szóló programjukat. E program egyik legnagyobb és legnehezebb feladata a nagykereskedelmi vállalatok tavaszi és nyári felkészülésének felülvizsmagukat megvendégelés nélkül —• ezzel beszaladt a szobába és néhány pillanat múlva egy nagy csokor idei, illatos gyöngyvirággal kedveskedett nekünk- — Ezt vigyék haza az asszonynak, akinek meg nincs, az a kedvesének. ÉS EGÉSZ ÚTON hazafelé olyannak tűnt a táj, mint Éva néni legszebb szőttesei. Bisliczky Sándor Az állandó bizpttság egyes tagjai vállalták ezt a feladatot, így a közeljövőben sor kerül a mezőgazdasági gépeket, a műtrágya és növényvédöszercket értékesítő központok tavaszi felkészülésének felülvizsgálására. Ugyancsak ez a csoport ellenőrzi majd a vasműszaki nagykereskedelmi vállalat raktárkészleteit. Az állandó bizottsági tagok ****** mám egy másik csoportja ruházati fronton folytat vizsgálódásokat, megfigyeléseket. Ök Iá tógát ja ic majd meg a RÖVIKÖT, a Cipö- n agy keres kede Imi, a kézműipar? vállalatok, valamint a ruházati kisipari szövetkezet raktárait. A harmadik csóport a Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat és a FÜSZÉRT Vállalat ellenőrzésed vállalta magára. A raktáriét«- gatásokkal egybekötött ellenőrzések alkalmával eljuttatják a vásárlók kívánságait, javaslatait, valamint a kiskereskedelmi vállalatok kéréseit a nagykereskedelemhez. | Ezzel a hónap végére akarnak elkészülni. ellenőrzések tapasztalatait az ál-* landó bizottság vitatja meg. A májusi állandó bizottsági ülés tárgyát (tehát e vizsgalatot« eredményeiről való beszámolás képezi majd. A terv szerint a júniusi uizottsági ülés a kereskedelmi csoport aratási cs csép- lési időre vajó felkészülését, valamint a gyümölcs- és zöldségellátást vizsgálja felül. Ugyancsak a második negyedév alatt tervezi az állandó bizottság egy úí Piaci szabályrendelet kidolgozását. Ezért május végére rendkívüli ülést hív ösz- gze. Ügy teryezik, hogy az általuk kidolgozott szabályrendeletet terjesztik a tanácsülés elé. Ez hát a terv. Reméljük, a terv megvalósulása eredményeképpen zökkenqmentesebbé válik az áruellátás és az állandó bizottság tagjainak közreműködése fényt derít néhány olyan probléma megoldására, amely örömére szolgál mind a lakosságnak, mind az értékesítő vállalatoknak. M . .... Tthno ’>wc'0OO*>f',yo.r'r. j no an oiioconoóccro vbööö'f>~»ovor' ooooopqQooOQf.c joőoopobo'’ r'oooooOOPooO p o oooaoo.pc r r ooocc A Zwikaui Autógyár új típusú kisautója. A karosszéria duro- plast műanyagból készült. Vonalvezetése és kényelmi berendezései a legjobb európai kisautók közé emelik. Becsületszavamra, nem akartam gólt rúgni. H IVIltnUU: űekéeifáeáftQH sem, mégis tovább énekeltek. Daluk messze követte csónakunkat, míg csak el nem nyomott minden más hangot a hullámverés pörgése. A sziget hűséges dalosai hat őszinte jóbarátjukat veszítették el bennünk. Mi pedig, kik némán álltunk a hajókorlát melletj, százhuszonhét barátunktól búcsúztunk. Ott álltunk, míg a móló el nemj tűnt a pálmák mögött, majd míg a pálmákat is eltakarták a hullámok. Az ének szavai még akkor is a fülünkbe csengtek: >»... olvadjatok emlékeinkbe, hogy gondolatban akkor is együtt lehessünk, mikor eltávoztok egy messzi országba. Isten veletcjk!« Négy nappal később Tahiti partja merült fel elpttüpk a tengerből. Nem hasonlított pálmakoszorúzta gyöngysorhoz. Itt vadul szaggatott kék hegyennek emelkedtek az égnek, csúcsuk körül íelhőko$zorúval. Amint közeledtünk, a kék hegyek oldalén zöld folfok tünedezfek fef. A zöld színnek minden árnyalata pompázott itf; a Dél buja növényzete eltakarta a rozsdabarna dombokat és szakadékokat, hogy a völgynek mélyén folytatódjék a tengerig. Amint közeledett a part, karcsú pálmacsoportok tűntek fel a völgyek nyílásában és pálmaspr szegplypzfe az aranyszínű homokpartot js. Tahiti szigetét kialudt vulkánok alkotják: ezek a vulkánok ma már halottak, lejtőiken a szjget körül a korall-állafkák építették lel védőgátjukat s így megóvták a szigetet a hullámok pusztító drejéfql. Kora reggel volt, mikor a korallzátony egy bejáróján át Papeete kikötőjébe érkeztünk. Karcsú templomtornyok és piros háztetők rejtőztek a dús pálmakoronák és más óriásfák lombjai között. Papeete Tahiti fővárosa és egyben B'rancia-Ocepnia' (Francia-Úceánia a Társaság-, a Tuamotu-, Marquises- és még néhány más kisebb szigétcsopprtból áll. 3800 négyzetkilométer területén több mint 40 ezer lakos él. Degfontasabbak közülük a Társaság-szigetek csoportja, mely az Angol Földrajzi Társaság tiszteletére kapta nevét 1879-ben James Caoktól. Francia-Öceánia legnagyobb szigete Tahiti, itt vap a főváros, Papeete is.) egyetlen városa. Kormányzósági székhely, üdülőhely és a Csendcs-ócegn keleti felén lezajló kereskedelem központja. A város népe a kikötőbe tódult fogadásunkra. Sűrű Icmberíal állott a mólón. Mert a hír szélnél is sebesebben terjedt Tahitiben és mindenki látni akarta azt a pae-pae-t, amplyjk Amerikából jött idp. A Kop-Tiki díszhelyet kapott: a kikötő parti sétánya alatt kötöttünk ki. A kiszálláskor Papeete polgármestere üdvözölt minket, egy bennszülött kislány pedig malomkeréknagyságú vadvirágpsqkrpt nyújtott át a Polinéziai Társaság nevében. Majd fiatal lányok léptek elő és illatos, fehér virágokból kötött koszorút tettek a nyakunkba, kjtszqnlvén bennünket, mint Tqhitinek, a Déli-tenger gyöngyének vendégeit. Fürkésző szemem egy arc után kutatott a tömegben, öreg tahiti fogadóit apámat kerestem, Teriieroot, a hetven bennszülött fejedelem legelsőjét. Nem is maradt távol. Derűsen cs élénken, mint mikor utoljára láttam, ott magaslott az ő hatalmas alakja is, és szelep arcát mosoly sugározta be. — Terat Mateata! — kiáltotta felém. (Folytatják) 136 De a Raroia-zátqny ebben a hónapban másodszor is kénytelen volt elengedni zsákmányát. A nyugati láthatáron ugyanis déltájban megjelent az értünk küldött Tamara. A kapitány nagyot nézett, mikor a megmentendő tutaj helyett egy nagyobbfajta kétárbócost látott a zátonyon vergődni. A Tamara fedélzetén yq]t M. Fféderic Ahnne, a Tuamotu- és a Tubuai-szigetcsoportok francia ügyvivője, ajci a kormányzó felkérésére személyesen jött élénk. Egy francia filmező és egy francia távirász is volt még a hajón, egyébként a kapitány és a legépység polinéziaiakból állott. M. Almne maga is Tatfiti-han született francia szülőktől és kitűnő tengerész volt. ö. vette kezébe a rpentcs irányítását — a bennszülött kapitány beleegyezésével, aki örült, hogy a veszélyes vízen megszabadulhat a fplejősségtpj. Mjközbep a Tamara óvatosan kerülgette a víz alatti alattomos szirtek légióját, erős horgonylánpokat feszítettek a két hajó közé és ezzel megkezdték- a roppant óvatosságot és szakértelmet igénylő munkát, ugyanakkor pedig a dagály azzal fenyegetett, hogy mindkét hajót a korallpadhoz sodorja. Végre, mikor a dagályhullámok a legmagasabbak voltak, a Maoae lecsúszott a zátonyról es a Tapiara kivpntatfa a mély vízre. De akkpr a léken keresztül víz ömlött a hajófenékbe, ezért a leggyorsabban ne kellett húzni a laguna sekély vizébe. Három teljes napon ál hiába dolgoztak a szivattyúk, a Maoae továbbra is elsüllyedéssel fenyegetett. Végül is a falu legügyesebb gyöngyhalászai a hajó alá merülve ólom- lemezeket szögeztek a sérült részre, úgyhogy a Maoae már megkockáztathatta, hqgy szivattyúit folyton működtetve a Tamara kíséretében a tahiti javítódokkba jusson. Mikor a Mgoae készen állott, M. Ahnne bekormányozta a Tamarát a korallzátonyok között a lagúnába és azon keresztül a Kon-Tiki-sziget partja mellé. Vontatókötélre fogta tutajunkat, majd visszafelé tartott a zátony nyílása felé. A Mjjpae közvetlenül mellette haladt, hogy ha a tenger ismét kitágítaná a leket, azonnal a Tamara fedélzetére menekülhessen a legénység. Búcsúnk Rarpiától több vqlt, mint szomorú. Az egész falu lakossága ott szorongott'a kis mólón és kedves dalainkat énekelték, míg a Tamara csqpakja a hajóra szállított bennünket. Tupuhoe termetes alakja ott magaslott középen. A kis Haumatát fogta kézen A gyermek zokogott, de nagy könnycseppek peregtek végig a hatalmas fejedelem arcán is. És nem maradt szárazon a többiek szeme 135