Petőfi Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-26 / 96. szám

Ha nem porosodik kétszáz szövőszék LUKÉ KEL Á SZEREMLEI SZŐTTES Hétkozsicspissimk egyszerű kögkcxtenájcs s a kereskedelmi állandó bizottság A' AZ ORGONÁK lila csokrai rásimulnak a fehérre meszelt há­zak falára. Fiatal, jókedvű asz- szonyok szorgoskodnak a kertek­ben, s dédelgető szeretettel babusgatják a koratavaszi virá­gokat. Hogy megérkezünk Szeremlé- re, ebbe a csendesszavú, kis faluba, ünnepváró hangulat fo­gad bennünket. Sürgő-forgó em­berek járkálnak az utcákon, s mindegyik szorongat kezében egy kis csomagot. A szülök és nagyszülők ajándékosztogató kedvének majd örülnek a kócos- fürtű gyermekek. BOKRÉTÁS ÉVA nénit ke­ressük, a hatvannyolc esztendős népi iparművészt. Komaasszonya azt a felvilágosítást adja, hogy az imént ment el a kis boltija vásárolni. Szaporán szedtük lábainkat, hogy utolérhessük és elbeszél­gethessünk vele a szeremlei szőttes-kultúra jövőjéről. Vé­gül is Hurton Juliánná nénihez, a falu bábájához kell bekopog­tatnunk, mert Éva néni idejött húsvétra tojást vásárolni. A konyhaasztalon húsvéti to­jások sokasodnak. A falu bábá­ja ráérő szabadidejében jelleg­zetes, szeremlei népi motívu­mokkal festi a húsvéti tojásokat. A vékony ujjak finoman formál­ják az élénkszínű tulipánokat és rózsákat. — Gyerekkorom óta foglalko­zom tojásfestéssel — mondja Juliánná néni, s mi ngmcsgk szavakkal, hanem szemünkkel is dicsérjük szíve és két keze mun­káját. ÉS ITT TALÁLTUK meg Bokrétáé Éva nénit. Fekete kö­ténye szárnyába belerejtette a megvásárolt tojásokat és már éppen útrakészült, amikor mi váratlanul betoppantunk. S meg­eredt a beszélgetés. Éva néni, a szeremlei szőttesek művésze kér­désünkre ezt válaszolja: — Harminc éve szövöm a szebbnél szebb szőtteseket. A Pécsi Háziipari Szövetkezetnek dolgozom, ők külföldre exportál­tak az elkészült árut. Az el­múlt esztendőkben nagyon ne­héz volt dolgozni, részben nem volt megfelelő anváo. s nem utol­só sorban nem akadt olyan ve­zető ember, aki szívén viselte volna a szeremlei szőttesek ügyét. Kétszáz szövőszék poro­sodik ebben a faluban. Nem a mi akaratunkon múlott ez a liasz- szú tespedés. Vannak itt ügyes asszonyok, akik szebbnél szebb szőtteseket szőnének, de ... nem sokat törődtek velünk. — A napokban összetalálkoz­tam Csankó Tiborral, a Bajai Háziipari Szövetkezet vezetőjé­vel, s azt mondta, ha akadna 15—20 asszony, aki dolgozna a szövetkezetnek, akkor ők minket ellátnának a legjobb anyaggal és ismét megindulhatna a szőt­teskészítés Szeremlén. Eddig pon­tosan tizenöten jelentkeztek. Május elsején már exportra dol­gozunk. BESZÉLGETÉS KÖZBEN visszakísérjük otthonába, ahol megmutatja művészetének leg­szebb termését, a 12 méter hosszú rózsamintás szőttest, ami­ben már néhány hét múlva Já­va sziget lakói gyönyörködnek. — A cserebogaras minta ma már nem divat, a rózsásat job­ban szeretik. A legjellegzetesebb minták a szemberózsás, a páros­galambosak és rózsás csillago­sak. Éva néni szövőszéke már több, mint 160 éves. Ki tudja, meny­nyi szép szőttest szőtt ő már ezen a barna masinán. Az elismerést ma már nemcsak külföldi országok adják meg a magyar népi iparművészeinek, hanem államunk is hozzájárul ahhoz, hogy zavartalanul alkot­hassanak. Ezt bizonyítja Éva néni kéthetes ingyenes ország­járó utazása, a Népi Iparművé­szét Mestere című kitüntetése és a havi 200 forint alkotódíja. ÜRÖMMEL szorítunk kezet Éva nénivel és reméljük, hogy rövid időn belül a szeremlei szőt­tes nemcsak Jáva szigetén és más külföldi országban lesz is­mert, hanem Bács megyében is tudunk vásárolni a népi ipar­művészet legszebb termékeiből. Már kiléptünk « nagykapun, amikor Éva néni utánunk kiál­tott: — Várjanak már lelkem, egy pindurkát, csak nem engedem e/’gálata Kecskemét lakóinak kényel­méért, hiánytalan áruellátásá­ért talán egyetlen állandó bizott­ság sem fáradozik annyit, mint a kereskedelmi állandó bizott­ság. Hét tagja közül akármelyi­ket keresnénk fel, a hét min­den napján szorgos munkában találnánk. Felsorqlni pedig an­nak a sok-sok feladatnak és kezdeményezésnek számát, mely tőlük származik, talán éppen­séggel lehetetlen volna. Legutóbbi összejövetelükön dolgozták ki például második negyedévre szóló programjukat. E program egyik legnagyobb és legnehezebb feladata a nagyke­reskedelmi vállalatok tavaszi és nyári felkészülésének felülvizs­magukat megvendégelés nélkül —• ezzel beszaladt a szobába és néhány pillanat múlva egy nagy csokor idei, illatos gyöngyvirág­gal kedveskedett nekünk- — Ezt vigyék haza az asszony­nak, akinek meg nincs, az a kedvesének. ÉS EGÉSZ ÚTON hazafelé olyannak tűnt a táj, mint Éva néni legszebb szőttesei. Bisliczky Sándor Az állandó bizpttság egyes tagjai vállalták ezt a feladatot, így a közeljövőben sor kerül a mezőgazdasági gépeket, a mű­trágya és növényvédöszercket értékesítő központok tavaszi fel­készülésének felülvizsgálására. Ugyancsak ez a csoport ellen­őrzi majd a vasműszaki nagyke­reskedelmi vállalat raktárkész­leteit. Az állandó bizottsági tagok ****** mám egy másik csoportja ruházati fronton folytat vizsgálódásokat, megfigyeléseket. Ök Iá tógát ja ic majd meg a RÖVIKÖT, a Cipö- n agy keres kede Imi, a kézműipar? vállalatok, valamint a ruházati kisipari szövetkezet raktárait. A harmadik csóport a Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat és a FÜSZÉRT Vállalat ellenőrzésed vállalta magára. A raktáriét«- gatásokkal egybekötött ellenőr­zések alkalmával eljuttatják a vásárlók kívánságait, javasla­tait, valamint a kiskereskedelmi vállalatok kéréseit a nagykeres­kedelemhez. | Ezzel a hónap vé­gére akarnak elkészülni. el­lenőrzések tapasztalatait az ál-* landó bizottság vitatja meg. A májusi állandó bizottsági ülés tárgyát (tehát e vizsgalatot« eredményeiről való beszámolás képezi majd. A terv szerint a júniusi uizottsági ülés a keres­kedelmi csoport aratási cs csép- lési időre vajó felkészülését, va­lamint a gyümölcs- és zöldség­ellátást vizsgálja felül. Ugyancsak a második negyed­év alatt tervezi az állandó bi­zottság egy úí Piaci szabályren­delet kidolgozását. Ezért május végére rendkívüli ülést hív ösz- gze. Ügy teryezik, hogy az álta­luk kidolgozott szabályrendele­tet terjesztik a tanácsülés elé. Ez hát a terv. Reméljük, a terv megvalósulása eredménye­képpen zökkenqmentesebbé vá­lik az áruellátás és az állandó bizottság tagjainak közreműkö­dése fényt derít néhány olyan probléma megoldására, amely örömére szolgál mind a lakos­ságnak, mind az értékesítő vál­lalatoknak. M . .... Tthno ’>wc'0OO*>f',yo.r'r. j no an oiioconoóccro vbööö'f>~»ovor' ooooopqQooOQf.c joőoopobo'’ r'oooooOOPooO p o oooaoo.pc r r ooocc A Zwikaui Autógyár új típusú kisautója. A karosszéria duro- plast műanyagból készült. Vonalvezetése és kényelmi beren­dezései a legjobb európai kisautók közé emelik. Becsületszavamra, nem akartam gólt rúgni. H IVIltnUU: űekéeifáeáftQH sem, mégis tovább énekeltek. Daluk messze követte csónakunkat, míg csak el nem nyomott minden más hangot a hullámverés pörgése. A sziget hűséges dalosai hat őszinte jóbarátjukat veszítették el ben­nünk. Mi pedig, kik némán álltunk a hajókorlát melletj, százhuszonhét barátunktól búcsúztunk. Ott álltunk, míg a móló el nemj tűnt a pálmák mögött, majd míg a pálmákat is eltakarták a hullámok. Az ének szavai még akkor is a fülünkbe csengtek: >»... olvadjatok emlékeinkbe, hogy gondolatban akkor is együtt lehes­sünk, mikor eltávoztok egy messzi országba. Isten veletcjk!« Négy nappal később Tahiti partja merült fel elpttüpk a tengerből. Nem hasonlított pálmakoszorúzta gyöngysorhoz. Itt vadul szaggatott kék hegyennek emelkedtek az égnek, csúcsuk körül íelhőko$zorúval. Amint közeledtünk, a kék hegyek oldalén zöld folfok tünedezfek fef. A zöld színnek minden árnyalata pompázott itf; a Dél buja növényzete eltakarta a rozsdabarna dombokat és szakadékokat, hogy a völgynek mélyén folyta­tódjék a tengerig. Amint közeledett a part, karcsú pálmacsoportok tűntek fel a völgyek nyílásában és pálmaspr szegplypzfe az aranyszínű homok­partot js. Tahiti szigetét kialudt vulkánok alkotják: ezek a vulkánok ma már halottak, lejtőiken a szjget körül a korall-állafkák építették lel védő­gátjukat s így megóvták a szigetet a hullámok pusztító drejéfql. Kora reggel volt, mikor a korallzátony egy bejáróján át Papeete kikötőjébe érkeztünk. Karcsú templomtornyok és piros háztetők rejtőz­tek a dús pálmakoronák és más óriásfák lombjai között. Papeete Tahiti fővárosa és egyben B'rancia-Ocepnia' (Francia-Úceánia a Társaság-, a Tua­motu-, Marquises- és még néhány más kisebb szigétcsopprtból áll. 3800 négyzetkilométer területén több mint 40 ezer lakos él. Degfontasabbak közülük a Társaság-szigetek csoportja, mely az Angol Földrajzi Társaság tiszteletére kapta nevét 1879-ben James Caoktól. Francia-Öceánia leg­nagyobb szigete Tahiti, itt vap a főváros, Papeete is.) egyetlen városa. Kormányzósági székhely, üdülőhely és a Csendcs-ócegn keleti felén lezajló kereskedelem központja. A város népe a kikötőbe tódult fogadásunkra. Sűrű Icmberíal állott a mólón. Mert a hír szélnél is sebesebben terjedt Tahitiben és mindenki látni akarta azt a pae-pae-t, amplyjk Amerikából jött idp. A Kop-Tiki díszhelyet kapott: a kikötő parti sétánya alatt kötöttünk ki. A kiszálláskor Papeete polgármestere üdvözölt minket, egy bennszü­lött kislány pedig malomkeréknagyságú vadvirágpsqkrpt nyújtott át a Polinéziai Társaság nevében. Majd fiatal lányok léptek elő és illatos, fehér virágokból kötött koszorút tettek a nyakunkba, kjtszqnlvén ben­nünket, mint Tqhitinek, a Déli-tenger gyöngyének vendégeit. Fürkésző szemem egy arc után kutatott a tömegben, öreg tahiti fogadóit apámat kerestem, Teriieroot, a hetven bennszülött fejedelem legelsőjét. Nem is maradt távol. Derűsen cs élénken, mint mikor utoljára láttam, ott magaslott az ő hatalmas alakja is, és szelep arcát mosoly sugározta be. — Terat Mateata! — kiáltotta felém. (Folytatják) 136 De a Raroia-zátqny ebben a hónapban másodszor is kénytelen volt elengedni zsákmányát. A nyugati láthatáron ugyanis déltájban megjelent az értünk küldött Tamara. A kapitány nagyot nézett, mikor a megmentendő tutaj helyett egy nagyobbfajta kétárbócost látott a zátonyon vergődni. A Tamara fedélzetén yq]t M. Fféderic Ahnne, a Tuamotu- és a Tubuai-szigetcsoportok francia ügyvivője, ajci a kormányzó felkérésére személyesen jött élénk. Egy francia filmező és egy francia távirász is volt még a hajón, egyébként a kapitány és a legépység polinéziaiakból állott. M. Almne maga is Tatfiti-han született francia szülőktől és kitűnő tengerész volt. ö. vette kezébe a rpentcs irányítását — a bennszülött kapitány beleegyezésével, aki örült, hogy a veszélyes vízen megszabadul­hat a fplejősségtpj. Mjközbep a Tamara óvatosan kerülgette a víz alatti alattomos szirtek légióját, erős horgonylánpokat feszítettek a két hajó közé és ezzel megkezdték- a roppant óvatosságot és szakértelmet igénylő munkát, ugyanakkor pedig a dagály azzal fenyegetett, hogy mindkét hajót a korallpadhoz sodorja. Végre, mikor a dagályhullámok a legmagasabbak voltak, a Maoae lecsúszott a zátonyról es a Tapiara kivpntatfa a mély vízre. De akkpr a léken keresztül víz ömlött a hajófenékbe, ezért a leggyorsabban ne kellett húzni a laguna sekély vizébe. Három teljes napon ál hiába dol­goztak a szivattyúk, a Maoae továbbra is elsüllyedéssel fenyegetett. Végül is a falu legügyesebb gyöngyhalászai a hajó alá merülve ólom- lemezeket szögeztek a sérült részre, úgyhogy a Maoae már megkockáz­tathatta, hqgy szivattyúit folyton működtetve a Tamara kíséretében a tahiti javítódokkba jusson. Mikor a Mgoae készen állott, M. Ahnne bekormányozta a Tamarát a korallzátonyok között a lagúnába és azon keresztül a Kon-Tiki-sziget partja mellé. Vontatókötélre fogta tutajunkat, majd visszafelé tartott a zátony nyílása felé. A Mjjpae közvetlenül mellette haladt, hogy ha a tenger ismét kitágítaná a leket, azonnal a Tamara fedélzetére menekül­hessen a legénység. Búcsúnk Rarpiától több vqlt, mint szomorú. Az egész falu lakossága ott szorongott'a kis mólón és kedves dalainkat énekelték, míg a Tamara csqpakja a hajóra szállított bennünket. Tupuhoe termetes alakja ott magaslott középen. A kis Haumatát fogta kézen A gyermek zokogott, de nagy könnycseppek peregtek végig a hatalmas fejedelem arcán is. És nem maradt szárazon a többiek szeme 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom