Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-23 / 69. szám

[Tallózás a befpár-fyérclés tyirttí

Disznó ölő késsel ssívenszúrta

Nyolcévi börtönre ítélték

iiuiniiiiii

A betyár-kérdésről összefoglaló nagy munka kevés van irodalmunkban. E témakörben — mint tudjuk — újabban Nagy Czirok László, halasi kutató, a Kiskunság betyár-alakjairól több, mint félévszázad óta gyűjti az adatokat. Laci bátyánkat felkerestük és megkértük, hogy meséljen nekünk a betyárvilágról, Feltett kérdéseinkre az alábbiakat mondotta:

Kik is voltak azok a betyárok?

,— A társadalom lecsúszott alakjai, kik többnyire, valamely nagyobb bűncselekmény elkövetése miatt a társadalmi renddel összeütközésbe kerültek, hogy a pallost, vagy az akasztóiét elkerüljék, bújdosókká, . betyárokká lettek, s rablásból, fosztogatásból, harácsolásból éltek.

Melyik társadalmi rendből valók voltak?

— A régi háborúk idején a -félreállt-«, szokott katonák soraiból, kiket a puszták népe, főként a pásztorvilág éltetett, takargatott, továbbá pásztoraink soraiból, kik — ha megrabolták őket — a hiányzó jószágot — kártérítési kötelezettség folytán — nehogy egész vagyonuk elússzon. »visszaszörözték«. Ha rajtavesztettek, ismerős betyároknak »fölkezeltek-«, s más bűnözőkkel bandába verődve, be- tyárkodtalc. 1848 után, amikor a volt honvédeket újból sorozta a német, többen félreálltak, mivel a gyalogos szolgálatot lealá- zónak tekintették a kunok. Az önkényuralom idején néhány nyalka legény hetykeségből lett betyárrá.

Mi okozta, hogy a Kiskunságban volt legtöbb betyár?

— A homokbuckás, nyárfaerdős tájék kiválóan alkalmas volt az elrejtőzésre. Halas roppant határa az ölelkező pusztákkal jól takarta őket.

Kik voltaic a Kiskunság jelesebb betyáralakjai, mi lett a sorsuk?

— A XVIII. századforduló idején a Cindölök, kiket Balota- pusztán a Négyeshatárnál karóba húztak. Nevüket az alábbi

népdalszöveg tartotta fenn:

Cindöl Ferenc, András, ketten egy

testvérek,

Híres Eezerédi azoknak vezérek; Csernák János is volt azoknak

pajtássá,

De megfogta azt a vármegye

fujtássa,

— Mező (Csehő) István halasi ménesszámadó. Az 1840-es években felakasztották. Egyik népdalunk róla is megemlékezik:

Hétfőn reggel az ég alja piroslik, Csellő Pistát vesztőhelyre most

✓ viszik.

Egyenest a Distrikíus udvarába,

Ott ítélték a nagy akasztóidra.

— Modok Gergely, halasi gazdálkodó is »háta mögé terítette a szűrt-«. 1852-ben Szegeden felakasztották. Rokonszenves alakja köré népünk dalsorokban fonta meg koszorúját:

Haragszik rám a halasi bíró.

De még jobban a szegedi bíró; Csak azt írja sűrű levelébe: Modok Gergő kerülj a kezembe:

Aki legény szereti a táncot; Jászberényben zörgeti a láncot. Szépen szól a betyár sarkantyúja;

A vármegye mondva csináltatta.

— Illés Pista halasi gazdálkodót alvás közben »nyomták meg« a tompái csárdánál s Rá- daynál, a szegedi várban odamaradt.

— Pásztor János, halasi-pásztorcsalád sarja. A szegedi betyárok »altatták el«, mert »vékonybőrű« volt. Népünk szép dalsorokat és áriákat kerekített róla:

Pásztor János nyárfalevél, Messzi elsodri azt a szél, Elhajtotta Szeged-várra,

Ott teríént mög nagy halála.

A halasi temetőbe,

Fehér holló fészkel benne,

Az is azért fészkei benne.

Pásztor János nyugszik benne.

— Bógarak. Ök voltak a Kis-, kunság legjelesebb betyáralakjai (Öze Terka, az Imre szerető- 1 je is velük járt.) Az öreg Bogárt egy tanyában agyonlőtték, Imrét felakasztották, Jakab elbúj- dosott.

— Baksi Gyuri kunszentmik- lósi gazdafi. A kerekegyházi ta:

nyákon bekerítették s a tanyát rágyújtották. Négyéves fiacskáját karjába véve lépett a »vármegye« elé, csak annyi engedélyt kért, hogy hattyúdalát el- dálolhassa, majd utolsó golyóját a maga szivébe röpítette.

— Rózsa Sándor szegedi betyár volt. Bandájával együtt kegyetlenebbek voltak a Kiskunság betyáralakjainál.

Népünk hogyan gondolkodott felőlük?

— A szegényebbek pártolták őket, mivel többnyire csak az urakat, gazdagokat háborgatták, és őket pedig elégszer megsegítették. Sokan — kivált az önkényuralom idején — szabadsághősöket láttak bennük. Ezt népdalaink is híven tükrözik:

t

Felnyergelem szürke paripámat. Fegyveremre más ne tartson számot, Senkié sem igaz keresményem,

Ezt vedd el hát kutya német tőlem.

Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt

engem, :

De a szabadságért, ha egy iznyi,

Kész vagyok én mindhalálig vívni. |

Mikor és mely okokból szűnt meg a kiskunsági betyárkodás?

— A szabad kun puszták felosztását követő tanyáskodás miatt létalapjuk megingott. Ráday teljhatalmú kormánybiztos pedig az 1870-es években. életükre pontot tett. Utolsó csökevényei- ket a XX. századforduló idejére sikerült csak kiirtani.

A betyárokra igen jellemzőek Gőzön István, volt pandúr, halasi népköltő alábbi verssorai:

Azt sok példák, történelmek bebizonyították már,

Gyáva ember nem volt, s nem lesz soha hirhedett betyár.

A nagy- cserfát néha addig tekergeti a vihar.

Míg ki nem dől, de a bodza,

' az se tudja, mit akar.

Ezek csak ízelítők. Latn bácsi sokrétű munkásságát már az egész országban ismerik, öreg kora ellenére olyan szellemi frisseséggel rendelkező ember, aki — reméljük — még hosszú évekig gazdagítja a magyar folklorisztikát.

Bieliczky Sándor

Á Megyei Bíróság ítéletet, hirdetett Horváth József 47 éves, jánoshalmi lakos bűnügyében, aki szándékos emberölés bűntettével vádolva állt a bíróság előtt. Az ítélet indoklásában a következő tényállás szerepel: — Horváth József vádlott, valamint Miskolci János sértett 1957. január hó 17-én órákon keresztül együtt italoztak Jánoshalmán s ennek során összeszólalkozva közöttük vita támadt, s Miskolci János Horváth József vádlottat többször arcul ütötte.

Ezt követően azonban kibékültek és tovább folytatták az együttes szórakozást, italozást. A vádlott azonban reggel 5 órakor elvált a sértettől, hazatért

Búlorkiállítás Londonban. Kombinált asztal-szék, csinos és igen praktikus. Ha nem használják, akkor az ülés a szekrénybe betolható s rejtve marad. Igen alkalmas kislakásokban.

llBYIlltinUL t

Ű0fidm íksmMH

Tonra vadásztak, megtámadták a legnagyobbat is, és a tonhalak erősebb ellenfeleket ismertek meg a cápákban.

Ilyenkor bezzeg egyetlen békés pilótahalacska sem mutatkozott a közelben. Vagy elnyelték őket a megvadult tonhalak, vagy a rönkök rései közé húzódtak, vagy pedig elmenekültek a véres csata színhelyéről, Hiszen ilyenkor mi sem merészeltünk volna a víz alá merülni.

Engem is így ért egy váratlan támadás. A külső gerendavégen guggoltam, mikor hátulról hirtelen nekem ugrott egy hatalmas, legalább 80 kilós tonhal. Ügy megrémültem, mintha egy jókora cápa kapaszkodott volna belém; utána persze magam is neveltem szörnyű elképedésemen. Ugyanez a tonhal később is megpróbálta, hogy a korjnány felől érkező hullámok segítségével feljusson a tutajra; kétszer is felkapaszkodott a gerendák végére, de visszavetette magát a vízbe, mielőtt Herman és Torsiéin elkaphatták volna síkos testét.

Egy másik hullám még aznap egy rémült bonitót hagyott a fedélzetén. Elhatároztuk, hogy ezzel, meg egy előző nap fogott tonhallal halászatot rendezünk, hogy rendet teremtsünk a Kon-Tikit körülvevő véres összevisszaságban.

Naplómban így írtam erről a vállalkozásról:

»Elsőnek egy kétméteres cápát húztunk a .fedélzetre. Kiszedtük belőle; a horgokat és újra kivétettük. Az eredmény közel három méter hosszú mááik cápa lett. Ez is fedélzetünkön pihent meg. Újra kidobtuk a horgot és egy harmadik kétméteres cápát fogtunk vele. Ezt is felhúztuk ugyan, de az utolsó pillanatban kiszabadult és eltűnt a mélységben. Negyediknek egy újabb háromméteres állat következett. Erős vergődésével alaposan megizzasztott bennünket. Már a tutaj széle fölött volt a feje, mikor átharapta a négyszeres acéldrótot és elmenekült. Űj horgot vettünk elő, amivel egy harmadfél méteres újabb cápát fogtunk. — Most már veszedelmes volt a tutaj síkos farán tartózkodni, mert az ott vergődő három állat föl-fölemelte a fejét és még akkor is felénk csattogtatta rémes fogsorát, mikor már, régen halottnak hittük. Ezért a farkukra kötött hurkoknál fogva áthúztuk a bestiákat a fedélzet elejére és új halászatra indultunk. Ezúttal egy nagy tonhal akadt horogra, de ennek a felhúzása több fáradságba került, mint a három cápa együttvéve. Olyan kövér és súlyos volt, hogj- egyikünk sem tudta az állat hátsó felét megemelni.

A tenger azonban még mindig teli volt körülöttünk ide-oda cikázó hát uszonyokkal. A vérengző bestiák száma nem apadt, sőt mintha még nőtt volna. Ismét fogtunk egy cápát, de abban a pillanatban, mikor a fedélzetre emeltük, visszavetette magát a tengerbe. Következő zsákmá81

nyunk egy kétméteres, azután egy ugyanakkora, végül :pedig még egy nagyobb és egy kisebb cápa lett.-«

Most már akárhová léptünk a fedélzeten, mindenütt cjápa csapkodott, hánykolódott. Tehetetlen dühükben a, kunyhó falát verdestek farkukkal. Mi már a halászat előtt, a nagy vihar után is fáradtak voltunk s a vadászat teljesen kimerített mindannyiunkat. A cápák azonban még mindig eltek, görcsösen csapkodtak, ha közeledtünk hozzájuk és ránk szegezték zöld macskaszemüket, lesve minden mozdulatunkat. Öt óra múlva abba- nagytuk a kimerítő csatát, melynek eredményeként kilenc vérszomjas i'enevad feküdt körülöttünk.

Másnap kevesebb dorádó és tonhal, de annál több [cápa nyüzsgött megint a Kon-Tiki körül. Újra kezdtük a vadászatot, de [csakhamar felhagytunk ‘Vele, mert észrevettük, hogy a tutajról lefolyj friss cápavér szaga egyre több bestiát vonz a közelünkbe. Tengerbe i dobtuk hát az addig fogottakat és tisztára mostuk fedélzetünket a sok Vértől. A bambuszgyékényeket többhelyütt összeszaggatta a vergődő állatok foga és kikoptatta ide-oda dobált testük szálkás, érdes bőre. Ezért a használha- ratlanokat kidobtuk és új aranysárga gyékényeket raktuilk le helyettük, hiszen több réteg volt a fedélzet elülső részéhez erősítve. [

Este sokáig nem tudtunk elaludni, lelki szemeink mindenütt alvadt vért és felénk tátongó szörnyű szájakat láttak. A cápahús szaga még mindig facsarta az orrunkat. A cápahús ehető ugyan, — hasonlít a tőke- -hal ízéhez, ha előbb huszonnégy óráig tengervízben ázljatjuk, hogy az ammóniáktól megszabaduljon —, de a bonitó és a tonhal húsával nem veheti fel a versenyt.

Ezen az estén hallottam először egyik bajtársamtól, hogy milyen jó lenne már valahol a zöld fűben, pálmák hűs árnyékában nyújtózni és valami egyebet is látni, nemcsak hideg halakat és viharc$ tengert.

Bár az időjárás most újra jobbra fordult, mégsem volt már többé olyan állandó, mint ütünk első felében. Időről időre kiszámíthatatlan heves szélrohamok támadtak, heves zápor kíséretében. Örültünk az esőnek, mert ivóvíz-készletünk nagyrésze megposhadt és m<j>csárízűvé vált; így tehát, mikor legerősebben zuhogott az eső, a kunyhó jetejéről edénybe fogtuk fel a tiszta vizet, magunk meg meztelenül kiáltottunk a fedélzetre, úgy élveztük azt a luxust, hogy végre édesvíz most^ ki. pórusainK- ból a tenger sóját.

A pilótahalak ismét elfoglalták régi helyüket a tutaj] alatt és éppoly vidáman, meghitten úszkáltak körülöttünk, mint azelőtt. Azt persze nem tudhattuk, hogy vajon a régiek bújtak-e elő a vérfüjrdő után, vagy pedig újak szegődtek hozzánk a csata hevében.

Július huszonegyedikén elállt a szél. A levegő fülledt lett és súlyosan nehezedett ránk. Tapasztalatból tudtuk, mit jelent ez a váratlan változás. Nem is tévedtünk. Néhány hirtelen szélroham rontott nekünk keletről, nyugatról és délről, aztán erős déli szél borzolta Í£1 a tengert és fenyegető, sötét felhötö-meggel vonta be fölöttünk az eget. Herman egész idő alatt kint járkált a fedélzeten anemométerével és mát a másodpercenként 19 méternél is erősebb szelet mérte,, mikor egy az eddiginél erősebb szélroham fölkapta Torsiéin hálózsákját és a vízbe röpítette.

»Ami a következő pillanatokban történt, sokkal gyorsabba}! folyt le, mint ahogyan el lehet mondani.

82 (Folytatjuk)

lakására, ^hol egy disznóöió kést vett mkgához és azzal lesben állt. Amikor a sértett lakásához érkezett, reggel fél 1 óra tájban, tnegtámadta őt és a disznóölő késsel szívenszdrta, majd a kést a sértett fejébe ia beleszúrta úgy, hogy a kés pengéjének a vége a koponyacsontba belcjtürött.

Miskolci flónos a szúrások következtében perceken belül a helyszínen meghalt, a Kecskeméti Megyei Bíróság pedig Horváth József vádlottat szándékos emberölés bűntette miatt nyolcévi börtönre ítélte. Az ítélet ellen az üg'yékz súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért ielebbeztek.