Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-24 / 70. szám

L-A-K-A-S, L-A K-A-i, L AK A-8 Owktaká&bk, úswÁ&ádások K6CSk6lüé!6!l — A városi tanács érdekes kezdeményezése — A népgazdaság jelenlegi súiyos anyagi hely­zete, az ellenforradalom okozta többmilliárd fo­rmlos kár és veszteség — bármennyire is szeret­nénk — nem teszi lehetővé, hogy Kecskeméten még ebben az évben új lakások épüljenek. Egy jó hírt mégis közölhetünk, mivel a Kecs­keméti Városi Tanács és a Honvédelmi Minisz­térium illetékesei között sikerrel fejeződtek be azok a tárgyalások, melyeket a városi tanács nemrég kezdeményezett a Rákóczi úton épülő háromemeletes honvédségi bérház átadását ille­tően. így, ha minden jól megy, ez év végére 31 kétszobás, összkomfortos és 1 háromszobás, össz­komfortos lakásba költözhetnek be a boldog tulajdonosok. — De. csak, ha minden jól megy. Tudniillik a városi tanácsnak jelenleg nincs olyan összegű anyagi fedezete, hogy a 32 lakásos bérházat saját erejéből tető alá tudná hozni, még ü tél beállta előtt. A végrehajtó bizottság ezért beható vita után úgy döntött, hogy egyrészt társközületeket keres, akik a betárSulási összeg arányában laká­sokat kapnak, másrészt olyan egyéneket, vagy családokat is számításba vesz, akik lakást sze­retnének vásárolni még ebben az évben és ren­delkeznek olyan pénzösszeggel, mely elegendő arra, hogy a tanácstól öröklakásként megvásá­rolandó lakrész átvételi összegének mintegy 45— 50 százalékát már most le tudják fizetni. így a tanács már a közeljövőben olyan összegekkel fog rendelkezni, melyek elegendők arra, hogy a Rá­kóczi úti háromemeletes bérház még ez évben beköltözhető legyen. Igen, amit eddig írtunk, az rendben is volna. Felvetődik azonban egy jogos kifogás. Mi lesz azokkal, akik anyagi helyzetüknél fogva nem képesek lakást vásárolni, akik szükséglakások­ban, kényszerű albérletekben, ezer keserűséget nyelve élnek, ahogy tudijak, s akiknek minden vágyuk, hogy saját lakásuk legyen. A tanács vezetői erre is gondoltak, amikor ar részeladás lehetőségeit latolgatták. Szolgáljon ennek bizonyítására a VB határozata: a városi tanácsai részöladások mellett az általa befekte­tett forint összegének arányában szabadon is fog rendelkezni lakásokkal, melyeket a legjobban rászorulóknak utalnak majd ki. Sándor Géza 70 százalékod nagyobb területen Bács megyében az idén "Ül PTTIŰ07 ÜDÜ T na TDQ r 1 i pci n1 m n" LuJ L 1 1 lUüZ bUllol n jfl j! QiL. lüSOi HOL Több zöldség- és gyümölcsátvevőhely lesz, mint tavaly Ejtyrc jobban megkedve­lik hazánkban a paradicsomot. Növekszik a nyersparadicsom- kedvelők tábora, nemcsak ha- ! zánkban, hanem külföldön is. ahol gyümölcsként fogyasztják I és sokan legalább úgy szeretik, j mint mi a narancsot. Egyszóval | a magyar, helyesebben a Bács megyei ,paradicsomiunk ma már világmárkák. A korai faj­tákból, amelyeket Mészöly Gyula Kossuth-díjas kutató ve­zetésével állított elő a Duna— Tiszaközi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet, bármilyen mennyi­séget el tudunk adni. A korai paradicsomtermesz­tés hazája Kecskemét, de bát­ran lehet állítani, hogy a megye más részein is egyre terjed. Az intézet az elmúlt évben 13 és fél mázsa paradicsommagot ter­melt. Ennek zöme a KERTI- MAG-on keresztül jut a terme­lőkhöz. Anyagilag vonzó a pa­radicsomtermesztés, mert 12— 14 000 forint jövedelmet el lehet érni vele holdanként, sőt az ügyesebb gazdák a 20—22 000 forintot is elérik. Nem csoda te­hát, hogy a MÉK az idén 70 százalékkal nagyobb területre kötött szerződést, mint tavaly. A Kecskeméti Kinizsi Konzerv­gyár több mint 3400 holdra kö­tött szerződést a termelőkkel, főként Kecskemét, Lászlófalva, Tiszakécske környékén. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a paradicsom, hanem más zöldségféle termesztése is egyre nagyobb tért hódít me­gyénkben. A Kecskeméti Kini­zsi Konzervgyár például 1955- ben 45 hold. 1956-ban 100 hold zöldpaprikatermesztésre kötött szerződést. 1957-re 237 holdra emelkedett a leszerződött terü­let. A paradicsom és paprika palantanevelésre az idén mint­A megyei bíróság büntető ta­nácsa ítéletet hirdetett Pecznyik András 26 éves, nőtlen, bünte­tett előéletű kiskőrösi lakos ügyéj?en. A megyei bíróság a vádlottat ötévi börtönbüntetésre és egyes jogaitól való háromévi eltiltásra ítélte, mivel a neve­zett személy az ítélet indoklá­egy 700-zal több melegágyi ke­retet adott ki a gyár, mint az elmúlt évben. Zöldborsóra le­szerződött terület is 4g0 holddal emelkedett az idén. Régi sérelmük a gazdák­nak, hogy az átvétel lassú volt és az átvevőhelyeken sokszor hosszú ideig kellett az időt töl­teni, ami nagy időveszteséget jelentett a termelőknek. A MÉK illetékes vezetőitől olyan infor- márciót kaptunk, hogy az idén a külterületeken is állítanak fel átvételi helyeket. Többek között Kecskeméten. Jánoshalmán és más fontos gyümölcs-zöldségter­mesztő községekben, városok­sában lévő tényállás szerint 1956. december 23. napján este 10 óra tájban egy szóváltás következ­tében késével mellbe szúrta Csengődi Mihály kiskőrösi la­kost. A sértett szerencsére fel­épült a szúrás okozta sebéből. Az ítélet ellen vádlott és védője enyhítésért jelentettek be felleb­ban. 5 évi történt kapott a bicskás szurkaié I Ztideí kiíid&tt a Bardonovoi Egységes Földművesszövetkezet A múlt év április havában a Ba rdonovoi Egységes Földmű- vesszövetkezet tagsága az árvízsújtotta sükösdi Vörös Zászló Tei- melőszövetkezetnek ajándékokat gyűjtött. Az együttérzés és a szz retet ajándékait a komáromi híd csehszlovákiai hídfőjénél adtál ál. Az ünnepélyes átadás alkalmával a két termelőszövetkezei szoros barátságot kötött. A bardonóvoiukat meghívták a sükösdiek A közbejött események miatt elmaradt ez a látogatás. A cseh­szlovákiai szövetkezet tagjai most ismét fel akarják újítani ar­akkor megfogadott barátságot. Levelet küldtek a megyei tanac: mezőgazdasági osztályára és megírták óhajukat. »Szerelnénk ez elmúlt évben elmaradt látogatási az idén megtenni« A levelet a megyei tanács mezőgazdasági osztálya továbbí­totta a sükösdi Vörös Zászló Termelőszövetkezethez es levele-- küldtek a bardonovöiakhoz is, amelyben •ismételten meghívtál' őket. A hűlöház kapuin is beáramlott a tavasz. A rakodók vuita- ruhás, szőrmesapkás emberek; nehéz, vastag ruháikban úgy fes­tenek, mint az Alföld közepére szakadt eszkimók. Egy csoportjuk a kirakodást végzi. Este ezek a vagonok megindulnak Budapest felé, hogy másnap reggel bő választékban vásárólhassanek hús­féléket a pesti háziasszonyok. E serény munkának jó eredményei vannak. A vállalat éves tervének 120,5 százalékos — ezen belül a IV. negyedév 106,4 szá­zalékos — túlteljesítése után töretlen munkakedvvel fogott hozná az I. negyedévi tervek teljesítéséhez. Terveit folyó hó 10-én már 100 százalékra teljesítette és jelenleg a túlteljesítésen dolgozik A vállalat vezetősége és munkástanácsa a munka helyes megs' szervezésével, a létszámmal való jó gazdálkodással a termelő kenységi mutatók túlteljesítését is biztosította. Bár végleges ada­tok még nem állnak rendelkezésre, számításaik alapján az egy fő munkáslétszámra eső teljes termelési érték tervüket 111,9" .. 100 Ft munkás m. bérre eső teljes termelési érték tervüket 111,6 százalékra, 100 Ft összes bérre eső teljes termelési érték tervü­ket 109,6 százalékra fogják teljesíteni. A vállalat a részére megállapított béralapot nem lépi túl. A tervezett 4 m Ft nyereséggel szemben tényleges nyereségük leg­alább 100/m Ft lesz. E számokból kialakul a kép egy üzemről, ahol a vezetőség, a munkástanács és a dolgozók, a párt és a kormány útmutatása alapján, mint eddig, most is becsületes helytállással igyekeznek megvédeni városszerte elismert jó hírnevüket. \rarsát még csak könyvben ’ és múzeumban láttam, érthető izgalommal állok hát a Tisza alpári partján, ahonnan Kővágó Andrással, a Virágzó Halászati Tsz egyik tagjával varsázni megyek. Illetve nem is a Tisza partján cihélődünk neki a halászat eme fajtájának,-ha­nem a szeszélyes folyó árterü­letének a szélén. ' Tavaszi ár nyomta ki a vizet ide, ahol nyáron legelő- és szán­tóföld terül el; a tavasz feszül, duzzad mindenben. Az alkony színeiben pompázó égbolton vándormadarak húznak haza­felé, a parti nyárfák szinte nyújtózkodnak téli álmukból, kaján kedvvel libák paskolják szárnyukkal a víztükröt, amott egy kacsa, miközben csőrével a mélyben matat, huncutul meg­fenyegeti püspökfalatjával az eget.- A ladik orrában ülök, hallga­tom az apró vízfodrok halk cso­bogását, figyelem a harminc­éves, de sokkal if jabbnak látszó Kővágó Andrást, halásznemze­dékek folyóból élő ivadékát. Áll­va evez, egy lapáttal, s hogy •szakértőn, a ladik, nyílegyenes útja bizonyítja. Itt siklunk már az áradás túlsó partján, vízben álló isza­pos lábú, barna fűzfák mellett, gyér nádas között. Gémnyak- vastagságú karók, a varsák cö- Vjekei ágálnak ki a vízből, itt lesz hai» amire kíváncsi vagyuk. 4 m közbejön egy vízi inter- •'*- mezzo. Barátom, a halász, ügyet sem vet a karókra, de a szemét le nem venné az egyik fűz tövéről. Követem tekintetét, s nem látok semmi különöset. Halkan mondja: »Ott ül a bi­tang.« Nekimeresztem a szemem, s csakugyan, közvetlenül a víz színe fölött, a fán gubbaszt egy pézsmapatkány. Rejtőszínű a bundája, de a természet embere, a - halász előtt nem sok az in- kognitóhoz. Hanem az evezőla­pát mielőtt lecsapna az otromba fejére, a négylábú állat bele- csusszan a mélybe, elmerül ben­ne. (Kővágó András megfigye­lése szerint órahosszat is képes a víz alatt tartózkodni.) A valamikori pézsmabunda egy kis darabja alant úszik- mászik tehát, hogy pusztítsa a halat, szétrágja a varsát. Ezért esküsznek halált a fejére a ha­lászok. Valaki negyedszázada te­lepített be néhányat hazánkba, s azóta úgy elszaporodott, mint a nyű. Két esztendeje az én em­berem is fogott vagy százat, raifinériával, halászi urfanggal. Drútvarsái helyezett u pézsma­barlang kivezető nyílásához, s igy lett a halászok réméből — üzlet. Üzlet alkuval, s annak a felismerésevei, hogy a kecske­méti szőrmés mohóbb, mint a szolnoki. Ilet forintot ígért ugyanis a pézsmabőrért, a szol­noki azonban 13-éi't vette meg darabját. Dehát varsázzunk már. For­dul a ladik, s máris barátom ke­zében a karó, megcincálja, ki­húzza az iszapból, s ime, ott fi­cánkol egy félszatyorra való tör­peharcsa a varsa »szívében« (így hívják a belső hálótölcsért), ahová a »szárny« mentén, a szin­tén tölcsérformájú »beiordulón« keresztül jutottak. Vesztükre. Nincs irgalom, belerázatnak a ladikfenékbe, innen a iűzvesz- szőből font és a nád rejtőkében himbálózó »bárkába« kerülnek, onnan pedig néhány nap múlva hz alpári, félegyházi, vagy a kecskeméti piacra. Még mintegy harminc varsát- néz meg: a ha­lász, egyikben nagyobb, másik­ban kisebb a zsákmány* s köz­ben elmondja, hogy a törpehar­csa a negyvenes években egy nagy árvízkor került- erre a vi­dékre. Azóta hatalmasan elsza­porodván, csaknem kipusztította a nemesebb halfajtákat. Falánk, megeszi az ikrát, az apróbb ha­lakat, pusztítják hát őt is, min­den tilalom nélkül. Még szeren­cse, hogy ízletes a húsa, így, ami elvész a vámon, nagyrészt meg­térül a réven, mármint a piacon. A túlsó parton karóikra fe- szítve varsák száradnak. Legjobb a perionszálból font háló, de drága, méregdrága. Kő­vágónak az ötven varsája közül nem is tellett néhánynál többre ebből a műanyagból. A megszá­radt varsák is a vízbe kerülnek, átlósan a két part között, nem úgy. mint a Tiszán, ahol szembe kell elhelyezni a víz folyásának.­Másnap reggel öt órakor újból ladikban vagyunk. A falu, Al- pár, még csak ébredezik, a kaka­sok és harangok most köszöntik a hajnalt, de a halász már ismét a vízen van. Ezúttal kevesebb szerencsével, mint az előző nap este. Jónéhány mihaszna »sze­méthal«, a nyálkás és kevésbé élvezhető húsú dürg'incs is bele- vegyült a rabságba került tör­peharcsák társaságába. A hímek tejet eresztenek, a jóval nagyobb nőstények ikrától duzzadnak. Ez utóbbiakat a ladik fenekébe dob­ja a halász — az ikra kitűnő va­csora lesz —-, a hímeket pedig a tathoz csapva, egyazon moz­dulattal a vízbe loccsantja. Élet­telenül libegnem szegénykék, semmi hasznot nem jelentettek soha e világon, — de jönnek már gagyarászva a faluból a ka­csák. gágogva a libák, jó reggeli lesz számukra. i viszont befejeztük a munkát, s kétágú fűz- vesszőre sorjázva az ikrás dür-« gincseket, megindulunk a faluba« — Te, Andris, te meg tán rózsa­fűzért cipelsz? — evődnek ba­rátommal az ismerősök, de ő csak mosolyog, mert a bárka foglyaira, a 30—40 kilónvi törpe­harcsa-zsákmányra gondol. No. meg arra a halászatra, au igazira, amikor majd nagyhalé­val, nagyhalra, a tsz brigádjai kimennek a Tiszára. Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom