Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-15 / 62. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! II. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM Ara 50 fillér 1957. MÁRCIUS 15. PÉNTEK M áreius idusa a télből ta­vaszba vetkőző első na­pok legszebbike. Azzá teszi nem- csali a messzi égitestről felénk áradó sugaras, bőkezű verőfény, hanem elsősorban az a több mint százéves történelmi patina, amely e napot a sötétségből a világos­ság felé menetelés és történel­münk folyamán sokszor megis­mételt szabadságtörekvések dia­dalmas ünnepévé avatja. Már­cius ünnepi hangja csaknem egy évszázadig tompán csengett, De 12 év óta ércesen búg annak a népnek nagyöblű harangjá­ból, melynek nyelvén igazat be­szélnek és ünnepi kongása az igazi örökösök odaadó idézete Petőfi, Táncsics és Kossuth ma is időszerű akaratából, «■Ezer Detnoszthenésznél szeb­ben beszél a tett« — mondotta Petőfi és a mi rendünk éppen azáltal válik méltó örökösévé a történelem lángbetűs hagyomá­nyainak, hogy nemcsak szavak­kal, hanem az akkori idők meg nem valósult követelésein nagy lépésekkel túlmenő tettekkel ün­nepelte és ünnepli most is már­cius 15-ét. Ez visszavonhatatla­nul így van. Ellenére annak a félrevezető ellenforradalmi meg­állapításnak, hogy az elmúlt 12 esztendőben nem történt sem­mi, hogy nem is előre, inkább hátra mentünk. Azok, akik vak- buzgók, a kapitalista restauráció érdekében, nem beszélhetnek másként. Vajon, kik hangulat- azonosságára tudnák apellálni? Csupán töredékére annak, ami­re számítottak. A földjét vesz­tett nagybirtokos, az üzemétől megfosztott tőkés, a népnyomo- rítási és rablási lehetőség nél­kül maradt főintézők, ispánok abba a kórusba tartoznak, amely az imperialista karmester pálcá­jára figyelve, fújja nótáját. De a nép, a földet kapott paraszt és nem utolsó sorban a munkás- osztály, mely csak láncait veszt­hette, olyan hatalmasat nyert, hogy vesztett láncait semmi­képpen sem akarta visszakapni, A magyar urak, Tiszák és Bethlenek, Héjjas Ivánon és Fáy Istvánok évszázadokon át csak szavakbani ünneplést biztosítottak március 15-nek. Azonban tetteikben naponként és ezerszer árulták el. Hol let­tek volna ezek* az urak, ha a magyar népben a tettek erejéig buzogott volna fel március szel­leme? A történelem talán soha­sem találkozott volna neveikkel; Mivé lettek volna ezek az urak, ha márciusi jelszavaikkal nem fogják ki a szelet a népmozgal­makat előrevivő vitorlákból sa­ját korhadó hajóik érdekében? Az árulók dicstelen vesztőhelyé­re kerültek volna. Mindig saj­nálhatjuk azt, hogy csaknem száz évig a tömegek tudata nem jutott el mindennek felismeré­séig; 109 évnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy népünk teljes nagysá­gában felismerje a hazugság mögött megbúvó szándékokat és olyan álláspontja legyen, hogy hazafias érzéseit ésj buzgalmát nem hajlandó ellenforradalmi politikai puccskísérletek és pe- csenyesütögetésekhez kölcsön adni. Március történelmet meg­határozó nemes szellemének út- széli felhasználása október-no­vemberben a szemünk láttára folyt. Volt megingás, tétovázás .sokak részéről. Keletkeztek je­lentős károk emberi lelkekben. Megingott sokakban az egyértel­mű hit. De ahogyan a háborgó tenger nem tűri magán a roz­zant, öreg sajkát, mégha egyes részei csillognak is, úgy kapott léket az ellenforradalmárok min­den hamisfényű, de valamikor jól gyümölcsöző szándéka. S ez azt bizonyítja, hogy hiába az évszázados fals márciusi szel­lemidézés, népünk 12 év rövid történelme alatt több jót érzett magáénak, mint évszázadok el­nyomásának idején. 1QAQ után 1919., majd 1945. 10*10 következett a törté­nelmi jogfolytonosság alapján. A közbeeső idő, a haza, a nép soha nem feledhető megcsalatá- sa volt, A mi gondokkal, har­cokkal, gigászi építéssel, de hi-] bákkal is terhes évtizedünk,] Kossuth, Petőfi, Táncsics mész-: szi álmait, társadalmi elképze-i léseit valósította meg. Sőt, azon jóval túl is mentünk, hiszen] nem egy kizsákmányoló társa­dalmi rendszert váltottunk fel a másikkal, hanem új, addig még ismeretlen rendet: szocializmust kezdtünk építeni; Kik hát a nagy elbukott ügy igazi folytatói? Akik, a nemzeti szín és a »kokárdaipar« megte­remtésén és a népnyúzáson kí­vül semmit sem -tettek, vagy azok, akik Petőfi rettenthetet­len bátorságával, Kossuth forró leikével és Táncsics megfontolt műveltségével olyan rend épí­tésébe kezdtek, melynek elveit a] nemzetközi munkásosztály már évszázada vallja? E két alterna­tívából kiindulva kell és lehet megválasztani az egyedül he­lyes feleletet. Ezeket az elveket a Magyar Szocialista Munkás­párt egyre nagyobb erővel, kö­vetkezetességgel és eredménnyel valósítja meg. Március a fiatalság szimbólu­ma. Nemcsak azért, mert e hó-] ban született régmúlt szabadság- mozgalomnak az ifjúság kime­ríthetetlen energiát biztosított, de azért is, mert ilyenkor fa­kadnak a lombot, termést ígérő] ifjú rügyek, mert ilyenkor ke-] rül a nagy ég alá, a természet] ölébe az ifjak szerelme. F iatalságunk egyrésze ko-] rával járó nagy lendüle-: tét rosszul használta fel, mert] szekundált az ellenforradalom] lélekmérgezésének. Odaadták] fiatal, tapasztalatlan szívüket] olyan «-vágyálmok« kergetésé-: ért, melyek után herceg Eszter-] házy és Mindszenthy rohant] Erős és eléggé el nem ítélhető: befolyások alatt állva röpcédu-] láztak, falra firkáltak, külföldre: szöktek és szökéseket szervez-] tek, bántalmazták józanabb,] más véleményen lévő iskolatár-] saikat és tevőlegesen részt vet-] tek sok más olyan dologban, amelyek az ellenforradalom] programjából következtek. Ügy] hitték — megtévesztőik örök. szégyenére —, hogy szabadság-] harcos ! hagyományok nyomdo-] kain hátiadnak, úgy hitték, hogy] valamiféle elnyomás ellen har-: colnak, Csak akkor tisztult Iá-: tásuk és kapták fel meghökken- ve fejüket, mikor meglátták: a háttérben apjuk és őseik meg­nyomorító! vannak, amikor bő­rükön kezdték érezni, hogy en­nek »a forradalomnak« fele sem tréfa. A márciusi fiatalok teljesí­tették kötelességüket, de nem kevésbé azok, akik az el­múlt év október 23. után áldo­zatul estek a gyilkos ellenforra­dalomnak, akik hűen a néphez és a hazához, kivették részüket az ellenforradalom megsemmisí­téséből. Nagy áldozatokat kívá­nó harcuk a haladást szolgálta. A mi fiatalságunk akkor cse­lekszik helyesen, ha e nyomdo­kokon halad. Munkájával, tár­sadalmi működésével, hazafias magatartásával szolgálja a maga fiatalos módján a haladást, a nép és a szocializmus ügyét. Jól élesítse hallását, hogy soha több­ször ne adja magát ellenséges, hamis jelszavak és szándékok támogatására. M árcius 15. és az október­végi események párhuza mosítása bő tanulságul szolgál egész népünk számára. Legfőbb tanulság az, hogy az éllenség mindennemű kísérletére, a nép szoros egységére támaszkodva leghatározottabban le kell sújta­ni. Mindennemű elvtelenség, li­beralizmus, revizionizmus az ellenerőket szolgálja és önön­erőnket gyengíti. Március szel­leme szőjje át minden további tetteinket és hagyományainkkal sáfárkodjunk hazánk és népünk üdvére. Weither Dániel FRANCIA KISS MIHÁLY BÜNLAJSTROMA (II.) (2. oldal» MÁRCIUSI OLDAL (3. oldal) HOGYAN NYERTEM 4 HOLD VETÉSRŐL 14,5 MÄZSA SOMKÓRÖMAGOT? t*. oldal) a Helvéciái Állami gazdaság RORBASI faiskolájáról (4. oldal) Heyerdahl: TT7TA TI AI. A CSENDES-ÓCEÁNON (4. oldal) ORSZÁGGYŰLÉSI KÉP­VISELŐINK A VÁLASZ­TÓK SZOLGÁLATÁBAN (3. oldal) rövidesen VIRÁGBA BORULNAK A BARACKOSOK (5. oldal) A KARHATALOM A NÉP SZOLGÁLATÁBAN (3. oldal) CfizL?4tkMUíi MŰVÉSZI 1ST KECSKEMÉTEN l/át&suftk&a* u&tdég-ézecepett az ALEKSZÁNDROV fnutá&zcQyiitUs \ világhírű Alekszanürov-együttes szerdán este ismét elkápráztatta a Hírős város közön ségét. Képünkön az ének- és táncegyüttes kórusa látható. A Szovjet Hadsereg Ének- és Táncegyüttese 1928-ba,n Moszk­vában a Szovjet Hadsereg Köz­ponti Házában alakult meg. Az együttes alapítója és első vezető­je Alekszandrov professzor volt (1883—1946), akinek az együttes mai napig a nevét viseli. Az együttesnek jelenleg több mint kétszáz tagja van, az ének, a zene és a tánc művészi képvi­selői 1946. óta Borisz Alekszamd- rov ezredes, a Szovjetunió nép­művésze áll az együttes élén. Az együttes 30 éves működése alatt a hangversenyek sorát adta — mind a Szovjetunióban, mind külföldön, így Franciaországban, Angliában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, Finnországban, Ju­goszláviában. Mongóliában. Kí­nában, Németországban és két ízben vendégszerepelt Budapes­ten is. Műsorán orosz, ukrán es más népek dalai, ltatonaénekei és táncai, valamint orosz és nyu­gateurópai zeneszerzők kórus­művei szerepelnek. Március 13-án felejthetetlen művészi estben gyönyörködhe­tett Kecskemét közönsége. A kápráztató ének- és zenekari feldolgozások szárnyaló dinami­kája, a halk tónusok és finom árnyalatok gazdag áradása le­nyűgözte a hallgatóságot. A nép­dalok és operarészletek szóló­énekeseinek tenor, lírai-tenor, basszbariton hangja komoly, művészi felkészültségre vall. A kórus robbanó, zúgó, kressz- csendójának döbbenetes ereje, maid az érzések hullámzását ki­fejező pianója ünnepélyes cso­dálatba sodorta a publikumot. A szűnni nem akaró tapsviharok ismétlése kényszerítették a ki­váló művészeket. Minden szá­mot megismételtek és így nyu­godtan mondhatjuk, hogy kél előadásban gyönyörködhettünk Új felfogásban szólalt meg az előadás első számaként magyar nyelven Himnuszunk és Kodály Háry János című operájának kó­rusa. Az egyébként nem szimfo­nikus összetételű zenekar hang­hatásban tökéletesen adta vissza a kórus zenei aláfestését és szin­te új erő, hallatlan dinamikával áradt a Kodály feldolgozású cso­dálatos dallam. Megragadó volt a régi orosz népdalok bennsősé- ges tolmácsolása. (Folytatás a 3, oldalon) MÁRCIUS 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom