Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-13 / 60. szám

1848 forradalmi zászlaja a mienk és soha nem engedjük át a nép ellenségeinek! A»vw».>vwi/>^vyywwy»vw>M<wwvii^^vw^wx‘,»w^«vvwuwww<«wwvvwv; vtfvwwwww¥VVww^ww<v»vw^w^y^ii,»vwwMwvw|w>/vw^vyvwwwww A9 a józanság jellemezte dfiSSS Éh# vrk $$$$ ^ a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat kommunistáinak taggyűlését Annyi minden kívánkozik a toliamra. Előttem a jegyzetfü­zet, melynek lapjairól megele­venednek azok a percek, órák, amelyeket a Kiskunhalasi Ba­romfifeldolgozó Vállalat kom­munistáinak taggyűlésén töltöt­tem. A szokástól eltérően most nem sorrendi hűségre, hanem a lé­nyeges dolgok összegezésére tö­rekszem. Elöljáróban csak any- nyit: az egész tanácskozás fo­lyamán az érződött, hogy itt az igazságért küzdenek, azért, hogy minden embernél helyrebillen­jen a józanság, az álmodozók felébredjenek, s azok, akik még á környezet hatására helytele­nül gondolkodnak, az okos szó nyomán megtalálják helyüket, Csak az legyen köztünk, aki elfogadja az elvet és küzd is érte Komoly vita volt ebben a kér­désben. Gyakran elhangzott: nézzük meg alaposan, ki az, aki közénk akar jönni. Csak azt fogadjuk be sorainkba, aki el­fogadja a mi elvünket, s küzd is érte. Az egyszerű embereknél azt is figyelembe kell venni, hogy a környezete milyen hatás­sal van reá. Erre mondott egy példát Vincze elvtárs. Beszélge­tett az egyik régi párttaggal. Az megkérdezte tőle: ha a főnök qem lépett be a pártba, akkor ón minek lépjek be? Vincze elvtárs azt felelte, nem azt kell nézni, hogy az igazgató belépett-e. Ha, mi is így gondolkodtunk volna, akkor ma nem lenne pártszer­vezet. Nem babérokat akarunk, Iranern segíteni nektek, meg a többieknek. Felvetődött ez is: helyes-e, ha megkérdezik a jelentkezőt, mi­ért lépett be a pártba? A tag­ság egyöntetűen igennel foglalt állást. Szó volt még arról, hogy az ellenforradalom igyekszik a kommunistákat megrágalmazni, igyekszik soraikbu képviselőjét beküldeni, az egységet megbon­tani, intrikálni, a kommunisták munkakedvét megszegni. Ez per­sze csak nekik lenne jó — mon­dotta Brecska elvtárs. Gál Mihály, a pártszervező munka problémáin túl helyesen ezt mondotta: a pártszervezet, nek az eddiginél hatékonyab­ban kell beleszólni az üzem éle­tébe, irányítania, segítenie kell. A pártszervezetnek ott kell len­ni a munkások között. A meg­ijesztett embereket fel kell vi­lágosítani. Ezután megvitatták Urmös Antal és Harkai Pál tagfelvéte­lét. Ürrnös elvtárs kérőimével több mint fél órán át foglalkoz­tak, Alapos vita után felvették Ürmüs Antalt a párt soraiba. Harkai Pált méltatlannak tar­tották a tagságra. E gondolat folytatásaképpen terelődött a szó az ellenforradal­márok tevékenységére. kell ebrudalni a proletárokat. Ez »hősi« cselekedet. A gyárban a nyilas párt megszervezéséről folyt akkortájt igen élénk dis­kurzus. Kár, hogy ennyire fele­dékenyek. De a halasiak nem fe­lejtik el Nagy-Szeder »bibliai« mondását: »Nem mocskoljuk be kezünket a halasi vöröshasúak kivégzésével, megvárjuk, míg Kecskemétről kivégző osztag ér­kezik.« Ezt is csak azért mondtuk el, hogy a hiszékeny emberek sze­mét felnyissuk. Sók dolgot lehetne közölni, mely érdekes, s fellebbenti a fátylat a politikai méregkeverők- rő}. Már látom, amint az olvasó szerkesztő mondja: bosszú az anyag. Hiába! Így is még sok minden kimaradt. Három órán át tartó tanácsko­zás megmutatta, hogy bátor, cél­ratörő, munkásokat szerető és munkásérdekekért harcoló esz- szonyok, férfiak tanácskoztak meg a jövő tennivalóit. — Vcnesz — cá te ÍGÉRET szép szó, HA MEGTARTJÁK ÚGY f-Ö — mondja a jó magyar köz­mondás. Erre a közmondásra szeretnénk hivatkozni akkor, amikor a kalocsai honvédség­től kérjük vissza az óvónő­képző mintaóvodáját. Még 1956-ban, júliusban tör­tént. Az óvónőképző minta­óvodájának igazgatója, Ger­gely László a honvédség kéré­sére szívességből átengedte az óvoda helyiségeit. Hogy erre miért volt szükség, azt talán legjobban a városi tanács la­kásügyi előadója tudja meg­mondani. Ugyanis Kalocsán a nőtlen tiszteknek nem volt la­kásuk. Azóta a honvédségnél sok épület kiürült és el lehet­ne helyezni a nőtlen tiszteket ezekben az épületekben. Az óvoda kis lakói 1956. jú­liusa óta egy szükség helyen, tanteremben vannak, ott ét­keznek és ott is alszanak. A kalocsai honvédség vezetői hasonlítanak ahhoz az ember- hez, aki csak ígér, de nem váltja azt be. Ugyanis a ta­nácsnak már háromszor ígér­ték meg, hogy a jövő héten átadják. Azóta bizony eltelt egy pár jövőhét és az épület­ijén még mindig ott lakik hat honvédtiszt. Szeretnénk megkérni a ka­locsai helyőrség parancsnokát, hogy adják át végre a kölcsön­kapott helyiségeket rendelteté­sének, mert kis lakóik már ré­gen szeretnének óvodájukban óvodáshoz méltóan élni. —gém Folyó hó 14—15-én, csütörtökön, pénteken HIDEGKONYHA- ES CUKRÁSZATI ÁRUBEMUTATÓT tartunk, melyre kedves vásárlóinkat szeretettel meghívjuk. 357 Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat (volt büfé.) §5 5 1 Tudósítás az úttörővezetők értekezletéről Kényeskednek, s mi több, válogatósak, de feledékenyek is Nem szeretik, ha nevén neve­zik eket, Uramboceá, micsoda udvariatlanság! Hát ez már ki­csit sok! Ilyen plakátot kiragasz­megtévcszthető dolgozók, vagy olyanok, akik tetszelegni Kitár­nák, mint Horti Ilonka, aki nem érmen nyomdafestéket tűrő kzh­tani: Ki a nép ellenségeivel, az ellenfovradalmárokkal az üze­mekből, vállalatokból. Ez mégse szép dolog. Másképpen ezt így fejezik ki: -Egymás ellen akarják uszítani a munkásokat«. ■—- Nem is tudtuk —• mondták többen az elvtársak, hogy újab­ban megint munkások lettek? No, persze, nem ők mondják ezt, hanem az egyszerű, hiszékeny, vakkal jelentette ki: ...mernek ezek gyűlésezni?! A kényeskedő ellenforradal­már urak, ahogy Brecska elv­társ ismertette és még sokan már tudják, — feledékenyek. Nem beszélnek arról, hogy 300 halasi kommunistát kívántak meggyilkolni. Ügy látszik ez »hazafias« tett lett volna. Nagy- Szederék rendeletet készítettek, hogy az államosított házakból ki Már hírt adtunk arról, hogy ülést tartottak megyénk úttörő­vezetői. Az ülésen Burányi László, az úttörők országos ügy­vezető elnöke mondott beszédet. Az úttörőmozgalmat népi de­mokráciánk hozta létra —- kezd­te beszédét Burányi elvtárs. A mozgalom célja az volt, hogy jó tanulásra ösztönözze a gyereke­ket, emellett pedig sokrétű szó­rakozási lehetőséget és a gyer­mek életében nagy szerepet ját­szó romantikát biztosítson az út­törők szamára. Az úttörőmozgalomnak ered­| azomií 1 két 1 Az Izsáki Állami Gazdaság ■ di belépésre felvesz bognármesterl. • • 1 Jelentkezés fenti címen. 365 ményei mellett azonban igen sok hibája is volt, amit nem október 23 tárt fel. Az úttörővezetők a hibák kijavításáért már 1954- ben elkezdték a harcot. Mik vol­tak ezek a hibák? Az úttörő éle­tet elbürokratizáltuk. A mozga­lom teljesen az iskola függvé­nyévé vált, a belépés se önkéntes volt és az úttörőgyűléseket a tanulmányi órák meghosszabbí­tására használták fel. Történel­mi hagyományainkat elhanya­goltuk a gyermekek előtt. Az út­törő törvények csak papíron vol­tak meg, nem aszerint dolgoztak sem a gyerekek, sem pedig az úttörővezetők. Az úttörőcsapa­toknál a névadás is formális volt, az úttörők nem ismerték csapatuk névadójának életét. Ezek a hibák elsősorban a fel­sőbb vezetés hibáiból fakadtak. Az ellenforradalom nem múlt el nyomtalanul az úttörőmozga­lom felett sem. Ismeretes, hogy átmeneti megoldást kerestünk és így alakult meg a Magyar Őr­szemcsapatok Szövetsége. Erre azért volt szükség, mert nem akartuk, hogy a magyar gyér­Nemrégibenaz Orszúgház épületében jártam. Az egyik emeleti folyosón tinta bácsi, ré­gi ismerősöm jött velem szem­ben, csizmásán, mint szokott, csak jobban asztmásán, mint amikor hat esztendeje együtt dolgoztunk. Tanácselnök az öreg egy fa­luban és országgyűlési képvi­selő is. Már 1949. óta az. és úgy ismeri a parasztság életét, bú- ját-baját, örömét, hogy a te­nyerét sem jobban. Sokat be­szélt nekem annak idején az or­szágos problémákról és most azért jött; fel Pestre degeszre tömött aktatáska üggyel-ba.ijal, tervvel, hogy a szó igazi értel­mében képviselje a választóit. Róla kéne írnom, moccant még beiméin az újságíró, — de ahogy már a főlépcsőkön bak­tattunk lefelé, a megjelenítés .erejével hatott rám egyik mun­kás barátom elbeszélése. Az ok­tóbervégi napok valamelyikén többedmagával küldöttségben járt itt, a parlamentben. Gon­dolták, beszélnek valaki illeté­kessel az üzemük dolgában, ám az egyik hivatali szobában fegy­veresektől védett öreg tábornok ült, tölgyfagallérosan, a Horthy hadseregéből hozott parancsoló fölénnyel, és így szólt hozzájuk, mielőtt meghallgatta volna őket: »Menjenek haza, majd megkap­ják utasításainkat!« így, még- hoav megkapják! A munkások' A Óm /OflQ l'mA t**t»***t (úfyteáiá* ,1 lulllíVU Juli. uQULXlUOQ0Qi5bffi0£2DQDDaon ■ Mesnrranó tol raj került rendőrirésre; A kiskőrösi rendőrkapitánysáE [bűnvádi eljárást indított, őri jzétbevétel mellett Klspál József 143 éves kovácsmester, keceli la- Ikos ellen, mert a nevezett egy »alkalmas pillanatban besurran! fSuszter Józsefné keceli lakos há- Izába és ellopta annak pénztárcá­it át a benne lévő pénzzel együtt. ♦Noha az ellopott érték nem volt [nagy, a rendőrség mégis jó fo- Jgést csinált, mert Kispál Józs-i »visszaeső bűnöző, aki jelenleg Is [csak az októberi események sá­trán szabadult a börtönből Jogta­lanul. Ez jutott eszembe s egyszeri­ben felidéződött bennem gyer­mekkorom. a felszabadulás előtti évek, azokból is egy országgyű­lési képviselő figurája. Pista bácsi helyett róla írok hát meg­emlékezést. * A harmincas években édesapám Jókay-Ihász Miklós uradalmának volt a gépésze. A »konvenciót« neki is dohos ga­bonából mérték, hét gyermeké­vel ő sem kapott egyszobás la­kásnál nagyobbal. Deliét nem lehetett apelláta, mert az úr nemcsak földbirtokos volt, ha­nem képviselő is. Az egész puszta csak így hív­ta — persze az ő és hajcsárul háta mögött —: a vinnyogatö. B jelző adására az adott okot, hogy állandóan mozgott, ránga- todzott a szája tájéka. Olybá Eestctt, mint amikor a nyúl szi­matolva, vinnyogva eszi a fü­vet. Ilyen volt — úrnak. S hogy milyen volt országgyű­lési képviselőnek? Pusztái né­pének. ha nem is adott, de nem is ígért semmit. Nem is kellett. Hiszen, ha volt is szavazati jo­guk a cselédeknek, csak úgy »szavaztak«, mint a Gogol.v re­gényében szereplő »holt lelkek«. Egyszerűen odaírták a 6záz- százhúsz jőzaneszü ember nevét a vinnyogatö nagyságos úr lis­tájára. Akkoriban az volt a parla­menti szokás, hogy az újdonsült képviselőknek program beszéd­del, az úgynevezett »szúzbeszéd- del« kellett bemutatkozniok. — Jókay-lhasz Miklós is felolvasta a magáéi, de a puszta tudta, hogy u beszédet nem ő, hanem burzsoá-író rokona, Hegedős Sándor írta. öt év alatt mind­össze egyszer szólalt még fal, amikor egy cselédnyúzó tör­vényről Vitáztak. A t. Ház el­nöke felszólította á honatyákat: ki szavaz a javaslat mellett? —- e Jókay-Ihász elsőnek ugrott fél a helyéről, de csupán ennyit mondott: »En is!« Ebben ki is merült egész kép­viselői tevékenysége. Vele tör­tént meg az az eset is, amely bővebb fényt vet kilétére, de a famíliájára is. Egy ízben éjjel, a vonat hálókocsijában utazott haza Budapestről. Levetette ci­pőjét, s ahogy a szállodában ki­tisztítás végett az ajtó elé szok­ta tenni, most is kirakta — a vonat ablakán A puszta messze van a fővárostól. így módjában volt nemcsak észrevenni, hogy cipő nélkül maradt, de intéz­kedni is. Egy közbeeső állomás­ról táviratot küldött övéihez. »Cipőével vaarjatok az aallo- maason!« —— olvasta otthon a nagyságos asszony a távirat jel­legzetesen írt szövegét. Nem so­kat töprengett, ha egy ország­gyűlési képviselő úgy akarja, annak oka van, — és. sebtében süttetétt íérje-ura számára: egy cipót! S amikor a vonat befutott az állomásra, a vasúti főnök tisz­telgett, a parádéskocsis merev arccal befelé kacagott, a szoba­lány ámulatában leejtette a tál­cán tartott cipót, a képviselő úr pedig zokniban masírozott a vonattól a hintóig a kavicsokon, akár a macska, amikor pará­zson lépked. Mesélték, ekkó’- nem vinnyögatott. Arcára fa­gyott a torz vonás. Mondom, ez rémlett fal bennem az egészséges gondol­kodású, melegszívű Pista bácsi mellett. Ha győzött volna az ellenforradalom, majd jöhet­nénk ml ide, a parlamentbe és beszélgethetnénk ország gondjá­ról, élni akaró népünk jövőjé­ről! Leshetnék! Kegyelmes tá­bornok. meg vinnyogatö nagy­ságos urak dirigálnának ne­künk, a kegyetlen drill embe­reivel együtt döntenének sor­sunk felett a hülyék is! Tarján István mekek az euemmruoaium Kezé­be kerüljenek. Surdnyi elvtárs végül az út­törőmozgalom jövőbeni felépíté­sével és munkájával foglalkozott. Azok a gyerekek, akik önként jelentkeznek a csapatba, három hónap alatt teljesíteniök kell az újoncpróba követelményeit. Csak ezután viselhetik a piros nyak­kendőt. Azoknak a gyerekeknek is újoncpróbát kell tenni, akik már voltak úttörők, de a piros nyakkendőt ez idő alatt is visel­hetik. A közeljövőben megkezdődik a vezetőképzés. A vezetők két­hetes táborozáson vesznek részt. Az úttörőmozgalomban való rész­vétel korhatárát is felemeltük 8—11 éves korig kisdobosoknak 11—16 éves korig pedig úttörők nek nevezzük őket. A felszólalások során Tettin- ger Antal, bácsbököd: úttörőve­zető annak a véleményének adott kifejezést, hogy csak akkor lesznek jó úttörőcsapatok, ha a szervezetek élére olyan vezetők kerülnek, akik szívvel-iélekkel dolgoznak a mozgalomért és nem sajnálják idejüket feláldozni a gyermekek neveléséért. Az ülésen felszólalt Romaics Ferenc, az MSZMP megyéi intéző bizottságának tagja is. •— Az el­lenforradalom leverése óta át­alakulóban van az ifjúság és an­nak gyermekszervezete, az út­törőmozgalom is. A mozgalom célja legyen az eszményekre való nevelés és itt figyelembe kell venni a jelen kör eszményeit is. Nem akarjuk agyonpolitizálni az úttörőmozgalmat, de neveljük gyermekeinket céltudatosán, né­pi demokráciánk szocializmust építő dolgozóivá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom