Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-13 / 60. szám

oo oo közös: GONDOK és FELADATOK a bajai járás termelőszövetkezeteiben Őszi napfény ragyogott a bács­kai földeken. Folyt a kukorica- törés, őszi szántáshoz kezdtek a dolgos termelőszövetkezetek, — amikor vihar támadt az ország szive fölött s szele végigpász­tázta ezt a vidéket is. A múlt sötét fantomjai törtek szövet­kezeteinkre, hogy lesodorják a szocializmus építésének békés Nem forradalom, ellenforradalom volt ' Egyik helyen az ellenforrada­lom rombolt: Szeremlén, Dávo- don, Nagybaracskán. Másutt a > botcsinálta« szövetkezeti tagok elhagyták a közösséget és vit­ték a szövetkezeti vagyont. Dá- vodon a betagosított föld visz- ezakövetelésével,. beleszántások- kal zilálták össze a termelőszö­vetkezetek meglazult tagságát. Csávolyon az ellenforradalom szószólói azzal ijesztették a pa­rasztságot, hogy aki tsz-t akar újra alakítani, a körtefára akasztják. Bomladozó tsz-ek kö­rül csaholt a régi rend. Hóduna pusztán a Dózsában megjelent október végén a traktor egy­kori tulajdonosa, s annak elle­nére, hogy azt térítés ellenében a földalapból kapta a szövetke­zet, el akarta vinni. Sorolhat­nám a nagybaracskai Dózsában, a bátmonostori Vörös Csillag TSZ-ben vagy a dávodi Szabad­ság TSZ-bcn történteket. Tudja ma már, saját bőrén tapasztal­hatta a bajai járás termelőszö­vetkezeti tagsága, egyénileg dol­gozó parasztsága, hogy ami ok­tóberben itt folyt, nem forra­dalom, hanem ellenforradalom volt í . i Azóta újjászerveződtek a já- cás termelőszövetkezetei. 13 ter­melőszövetkezet már sikerrel rendezte újjá sorait. Hat helyefi a feloszlott tsz helyén társulás jött létre, Figyelmeztetés a bátor, szép tervekhez A járásban a tanácsi szervek, a szakvezetés és a Magyar- Nemzeti Bank közös brigádja keresi fel a szövetkezeteket s nyújt segítséget 1957. évi ter­melési és pénzügyi terv elké­szítéséhez. Folyik a termelőszö­vetkezetekben a tagság széles bevonásával az alapszabályok kialakítása. A jövedelemelosztás igazságos rendjének megterem­tése nem kis gondot jelent. Min­denképen megszüntetni kíván­útjáról. Dolgozó parasztságunk, szövetkezetiek és egyénileg dolgozók első kábultságukból felocsúdva, megverték a földre­formot, lerázták a “reakció és el­lenforradalom ügynökeit. A leg­súlyosabb időkben elvégezte a magyar paraszt az őszi munkát —■ biztosította érre az esztendő­re mindennapi kenyerünket. ják a növénytermesztők és állat, gondozók közötti munkaegyséj aránytalanságot. Ugyanígy fe­lülvizsgálják a tsz-ekben dol­gozó iparosok laza normáit is. Nemesnádudvaron a tsz-ek el­készítették alapszabályukat Most úgy határoztak, hogy meg­küldik más termelőszövetkeze­teknek is, szóljanak hozzá, mond­janak véleményt róla. Vakbuzgó igyekezettel, ötlet­szerű tervezéssel, a szakvezetés kirekesztésével nem sokra le­het jutni. Ezt azért mondják, mert a bajai, járás termelőszö­vetkezetei közül többnél bizo­nyos »szakemberundor« tapasz­talható. Mindenki a saját ta­pasztalataiban, földművelési tu­dásában bízik. Pedig a vetéster­vek elkészítése, az állatállo­mány takarmányának biztosítá­sa, a kertészeti növények ápo­lásának sokrétűsége szakveze­tést Igényel. Szükség van az ag- ronómusokra a termelőszövet­kezetekben. Természetesen sok helyen belátják ezt, például a bácsbokodi Üj Élet Termelőszö­vetkezetben és a garai Vöi’ös Csillagban agronómus dolgozik. * Reméljük, hogj' termelőszö­vetkezeteink leküzdik a meglé­vő nehézségeket és sikerrel bi­zonyítják be a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét. Ehhez mi is sok sikert kívánunk. (Felvidéki) Épül a megye legnagyobb melegvizű strandfürdője Kiskunhalas közvetlen szom­szédságában, azon a régen Nat- kai-szigetnek nevezett települé­sen, amelyet még most is a Kis­kunhalas környéki belvizek nád­koszorúja övez, karcsú fúróto­rony emelkedik az évszázados fák meztelen, tavasztváró ágbo­ga fölé. A fúrótorony mellett a mélyfúráshoz szükséges gépi be­rendezések pajtái sorakoznak és szorgos munkáskezek most ké­szítik elő az ellenforradalmi ese­mények következtében megsza­kadt mélyfúrási munkák tovább­folytatását. — Még eltelik pár nap, amíg megkezdődik ismét a fúrás — mondja Szabó Rajos í'őfúrómes- ter, a Ceglédi Mélyfúró Vállalat régi, kiváló szakembere. A fú­rótorony vasvázának támaszkod­va, két mondatban összegezi, mit tett az ő íuróbrigádja a neki olyan kedves nagyalföldi tájon. Ök fúrták a Hajdúszoboszlói, a karcagi, a debreceni, a hódme­Nemcsak foglalkozás, hanem hiVCZtás Éjfél van, 1956, október vége. Egyike azoknak a vészterhes éjszakáknak, amikor még dühöng az ellenforradalom. Türelmetlenül zörögnek Szu- hai István állatorvos lakásának ablakán. — Ki az? — kérdezte egy álmos hang. — Kérem, doktor úr, azonnal jöjjön! Valami baj van a tehénnel, nemrég ellett és rosszul van a jószág — hangzott az ijedt válasz. Bevezették a vendéget. Az állatorvos felké­szült és néhány perc múlva az öreg Opel-kocsi fényszórói világos csíkot vágnak a koromfekete éjszakába. A parasztember izgatottan ült az or­vos mellett. Lelki szemei előtt állandóan ott le­begett a kínlódó jószág. Félóra alatt elértek a tanyára. A tehenet megmentették. Méhelőesése volt. Jókor jött a segítség. Előttem ül az őszülő halántékú ember, akivel ez történt. Az állatorvos, akinek hivatása az ál­latok gyógyítása. Igen, hivatása, nemcsak egy­szerűen foglalkozása. A nap bármely szakában hívják, megy gyógyítani a parasztok reménysé­geit: a jószágokat. Most jött Móricgátról, lóvizit volt. Még nem törölte le arcáról az út porát. A tíz kilométer körüli utat rövid idő alatt teszi meg az öreg Opel, Egy állatorvos ismerősétől vette. Régi márka, de bírja még a rossz utakat és nélkülöz­hetetlen a nagy jászszentlászlói tanyavilágban. Sok jószág életét mentette meg ez a gépkocsi, sok paraszt arcára csalt reménykedő mosolyt, mikor gyors segítségre volt szükség. Beszélgetünk a falusi állatorvos életéről, gond­jairól. Közben borral kínál. A kertben termett. — Különösebb problémám nincs —• mondja szerényen. — Talán az, hogy egy új kocsira volna szükségem. A fizetéssel meg vagyok elégedve, majdnem 1400 forintot kapok és az állatlétszám utáni prémium is eléri ugyanezt havonta. Azon­kívül van még negyedévi és félévi prémium is. Rövidesen nekünk is több dolgunk lesz. vége a téli uborkaszezonnak. Nemsokára megkezdjük a sertésoltásokat, a juhfürösztéseket, azonkívül az év végéig a szarvasmarhaállomány tuberkulózis fertőzöttségét is ellenőriznünk kell Bizony egy­két hét múlva csak reggel találnak itthon. A kora reggeli órákban rendelek, utána megyek a »klienseimhez«. Sokszor az ebédről is elfeledke- zek. — Bíznak-e az állatorvosban a parasztembe­rek? — Igen. Erről számtalanszor meggyőződtem. Egyre jobban sikerül legyőzni a maradiságot a tanyavilágban is, különösen azóta, amióta in­gyenes az állatorvosi szolgálat, ez minden állat­tartó gazdának többszáz forint többletjövedel­met jelent évente. Igaz, még tavaly a baromfi­oltásnál találkoztunk bizalmatlansággal. Olyan eset is volt, hogy eldugták a baromfit előlünk. Az igaz, hogy a szérum erős és érzékenyek rá a jószágok. Előfordul, hogy egy időre elhagyják a tyúkok a tojást, — de ez még mindig nincs arányban azzal a kárral, amit a baromfivész okoz. Sajnos tavaly is pusztította az állomány egy részét, éppen a bizalmatlanság miatt. Ami­kor megvan .a kár, már búsul a gazda, de ak­kor már késő. , Közbtín vendég jön. Csontosarcú parasztem­ber. — Doktor úr, a lovam beteg. Valami felsértette és elmérgesedett. Az állatorvosnak mennie kell. Megkérdezi a vendégét k — Messze lakik? — Ügy három kilométerre — hangzik a vá­lasz. Tőlem búcsúzik, közben eszébe jut, hogy még nem is ebédelt. Kiszól a konyhába szőke asz- szonyának: — Tartsd melegen az ételt, mindjárt jövök. Es néhány perc múlva az öreg Opel-kocsi ki­gördül a kapun. —ö—r zővásárhelyi gyógyforrásokul. — Még a Dunántúlra is átkaim) doztak egy-cgy fúrás erejéig. — Most ismét visszatértek ide Ha­lasra a múlt évben megkezdeti fúrás befejezésére. A számítások szerint és a geo lógusok kutatásai alapján kö­rülbelül 1000—1200 méter mélj ségig haladnak a fúrással. Itt szunnyadozik a vízgyűjtőrétegek­ben az az előreláthatólag 40—45 fokos hévvíz, ami már a nyáron megtölti majd a fúrótorony kö­zelében ásítozó hatalmas, 50 mé­ter hosszú, gyönyörűen kiépített betonmedencét. A régen óhajtott halasi strandfürdő magját és központját. Máesai János, a halasi városi tanács elnökhelyettese azt mondja, hogy egyelőre a fürdő­medence melletti regi, de hasz­nálható épületekben rendezik be az. öltözőket. Emellett megegye­zésre léptek a halasi üzemekkel, vállalatokkal, hogy mindenik külön öltözőket is építtet a strand mellé dolgozói használa­tára. A gyönyörű leendő fürdő épület tervei még a tanács pán­célszekrényében szunnyadoznak, de ha a tervekbe bepillantunk, egy igazán korszerű, építészeti­leg is szép fürdőtelep távlatai rajzolódnak elénk. A kabinsor a fürdő nyugati oldalára épül majd és utána — ha a víz hőfoka ezt lehetővé teszi — a távlati ter­vek szerint fedett uszodává épí­tik át a tavaly elkészült nagy. nyitott medencét, Űj szovjet autótípusok A moszkvai autógyárban ki­próbálás alatt áll a ZID—15Í! márkájú új autóbusz. Két típusa lesz. A városi forgalomra szání típuson 60, a turistatípuson 36 férőhelyet biztosítanak. Az új autóbusz valamivel hosszabb a szokásosnál, tetőszellőztetés van rajta. Elkészült egy 70 szemé­lyes, farmotoros, 180 lóerős nagy autóbusz mintapéldánya is. Az év végén megkezdik a ZIL—157 márkájú háromtengelyes teher­gépkocsik gyártását. 110 lóerős motor hajtja az új tehergépko­csit és a vezetőfülke fűtött lesz. A gyár egy másik, kipróbálás alatt álló tehergépkocsi típusa 6,4 tonnás pótkocsival jár majd. Emellett 4,5 tonnás dömperek. 10,5 tonna teherbírású vontató­gépkocsik, valamint nagykiter­jedésű rakományok szállítására alkalmas, különleges gépkocsik gyártására rendezkednek be, — Hogy a fene rágja apróra a cson­todat!. .. Cselő te Kormos, gebedj meg! S Dali Ferkó acsarogva sodorintotta meg a hosszú ökörhajtó ostort. A bal­első tülkös ijedten lódította félre a nagy, csónakformájú szekeret, de az el- viharzó Zetor így is majdnem lőcsön kapta. Dali Ferkó első »jókívánsága« ennek a masinának, azaz hogy a pilótá­jának szólt. Hetyke arcú legény ült rajta, 6zája füligszaladt a csúfolódás­ban, amint visszakiáltott Ferkóra: — Vigyázz mán a táltosaidra, nagyon kapkodják a hintót! Ferkóban lángot vetett a sértett düh, de aztán sírós maga-sajnálattá pilledt. Hej, ellene van ezen a kerek világon minden! Mindenki őt csupálja, mace- rálja! Mert hogy ez az egyetlen ökör- logata a gazdaságnak s éppen őt tették rá hajtónak. Mert olyan szépen ma­gyarázta is az igazgató: — Nézd, Ferkó, használni kell ezt a négy jószágot is, ha már megvan. Te szereted a jószágot, az apád keze alatt nőttél, elhordozga- íod velük a takarmányt..; S Ferkó előbb még büszke is volt a négyökrös szekérre. Hiszen akkorákat lehet durrogtatni az ostorral, hogy az égbeli szentek füle is cseng bele, aztán nem is akármilyen négy ökör ez, szép, tülkösszavú magyar fajta..., aztán a munka is kényelmes, csali ballag ide- oda, répa fel, széna le... Nem is lett volna semmi baj, ha a2 az égetnivaló Sugár Matyi, az egyik köiökgólyaszájú Zetoros ki nem pecázza magának Ferkét s úton-útfélen nem csúfoskodik vele. Gúnyolja-hecceli, már nótát is szerkesztett rá, hogy aszongya: »Csizma sarka a köpéstül de fényös, a Ferkó a nagybugaci kisbérös!«.; 5 lll!llll!llll(l!!!!!!!l!ljllli!!iil!!!liii!lli:ii]!!!li!li!!i|l!!!!llll!lll|||ll!l!!! No, de még ezt is elviseli Ferkó. Hadd ugasson a kutya, csak ne harapjik. De árra már fekete bakacsinba borult előtte a világ, amikor a legutóbbi gazdaság­beli mulatságon a kis Misere Juli egy­másután három nótát is táncolt a kö- télrevaló Matyival, aztán igen susmog- tak, nevetgéltek. Ferkó nézte-nézte, meg is indult keze a bicska irányába, de az­tán csak kifordult az ajtón. Nem csinál ő bajt magának senki csalfa lánya ked­véért — hűtögette agyát a józanság. Ha Juli is csak olyan, hogy ez az olajszagú málévitéz jobb neki... pedig annak még .otthon az anyja törüli meg az orrát... Ű maga pedig rövid három év múlva már katonasorba megy s már bajusza is van, — simogatta meg a kapával ülte­tett gyatra kis szőrszálakat az orra alatt, egészen megvidámodva. .. No, de az idő közben eltelt. Meg­rakta a szekeret, visszafelé fordította a négy ökröt, a cuppogó sárban a billegő kátyúk mélyebbjére igyekezett kormá­nyozni őket. Egyszetcsak aztán mit lát?: Megint szembe berreg vele ,a Zetor, de csak a legkisebb sebességgel, mert Ma­tyi íélretekert nyakkal igencsak beszél­get lefelé. Hű, hát ez meg a Juli! Kezé­ben kosár, ebédet hoz az apjának..: — Mindjárt megfordítom a gépet, Ju- lika — finomkodik Matyi — és bevisz­lek a tanyába. Elázik az a szép kis lá­lllll!llimill!i!i!!!llill!!!ltll!lllllll!ll!l!l!llllíll!!í!l!!!l!ll!i!!ll!íilll!!Illllip & & & w bod a sárban! — buzgólkodik. — Hóha te!!! — állítja meg Ferkó az ökröket. A szíve mintha keserű epében úszkálna, de nem mutatja. Várja, hogy megforduljon a gép s előtte szabad le­gyen az út. De Matyit vagy a lány tavaszi felhő­ket visszaverő szeme, vagy a vetélytárs lepipálása felett érzett diadal kótyago- sította meg, — elég az hozzá, hogy túl- nagyot markolt a kormányon. A gép­nek egyszeribe nem lett elég a sáros, keskeny dűlő, az elejével belecsobbant a baloldali árok békanyálas úsztatójába. Matyi meg — mint az ügyetlen lovas a hirtelen torpanó állat hátáról — fejest kalimpált ebbe az árokba. Baja nem esett, csak amikor kimászott, egy feke­tére-sikált, csöpögő ördög nyomban ko­májának fogadta volna. Ferkóban is, Juliban is megállt elő­ször az ütő. De aztán látva, hogy a pó­ruljárt legény nem fájdítja semmijét, csak prüszköl és káromkodik egyszerre, — mindkettőjükből kitört a kacaj. Azaz, hogy csak Juliból, mert Ferkó egész szabályosan röhögött. Csapkodta a tér­dét s akkorákat bruhaházott, hogy a hajszás hátra is fordította a fejét. — Ne röhögj már, inkább segíts ki­húzni! — rimánkodott Matyi. — Húzzon a kórság — felelte foghe­gyen Ferkó. Aztán a lányra sandított: — Jössz, Juli? Beviszlek az apádhoz Még így is gyorsabban érsz, mint gya­log ebben a sárban — ajánlotta az ökör- íógatot. Juli gyorsan ránézett az iszappal ki- ciírított, tocsogó traktorosra, kuncogva beharapta a száját s engedelmesen nyúj­totta fel Ferkónak az ételes kosarat, hogy aztán maga is rákászálódjon a szénával tömött ülészsákra. Ferkó még látta, hogy Matyi úgy néz utánuk, mim a hanyattesett üvegestót, aztán megkon- dította a nagy ostort. Hej, uramisten, de szép' is az élet! — teli tüdővel, irgal­matlan hamisan elkezdett fütyülni... — Sajnálod? — puhatolózott aztán s lánytól. — Nem én! — rántotta fel a vállát nevetve Juli. — Mért nem vigyázott? — Te biztosan nem mennél neki az ároknak! — cseppentette ügyes lány- fiiikával Ferkó szívére a balzsamot, amitől aztán a négyökrös fogat 18 éves hajtójának minden sebe begyógyult s a mellény alatt akkorára dagadt a büsz­keség, hogy el sem akart férni. A tanyában aztán odakiáltott az őgyelgő műhelyvezetőnek: — Laci bácsi, küldjön már ki vala­kit. ..- A Sugár Matyi fürödni akart, oszt gépestül ment a vízbe, húzzák ki... A győztes lehet nagylelkű... Mert Ferkó tudta — akár mérget is vett volna rá —, hogy ezután nemcsak a csúfoló­dástól menekszik meg, de az is bekövet­kezik — nem is olyan soká —, hogy a mulatságon nem Sugár Matyi, hanem ó táncol egyhuzomban bátom nótát Miseri Julival!. -.: Gáspár Klára !*■ a* £ ** Ä V !\UGYEZIK á CyEGENYSZIV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom