Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-12 / 59. szám
ÉPÜL a Uongéri-fíícsatorna Hadat üzentek a Halas környéki vadvizeknek Vem sokkal a kiskunba-1 !asi vasútállomás előtt új hídon robog át a vonat. Az utas, ha kitekint az ablakon, nagyméretű rsatpmaépítkezést láthat. Befe- ; ^zéshez közeledik az a hatal-1 utas belvízszabályozási munka, I amely több, mint 2 millió formlos beruházás eredményeképpen megszünteti a kiskunhalasi halár régi átkát, a veszedelmes, termést pusztító, földeket kilúgozó vadvizeket. A Dongéri- föcsatorna, amelynek építését az elmúlt esztendők közepe táján kezdték meg a halasi határban, rövidesen megnyílik. Mintegy 10 —11 kilométer hosszúságban szelj át félkaréjban a kiskunhalas! határ víztükröktől csillogó belvízjárta területeit. Aj. építkezés helyszínén nég dömperek hordják a kiásott földet, az újonnan épült átereszek, hidak alatt a beton még nem merevedett meg, a csatornába torkoló vízlevezetők ■ még «inültig telve, a régi talajvízszint magasságát mutatják. De na letekintünk a csatorna fenekére és gondolatban összemérjük a közelben csillogó víztükrök magasságával, majdnem 2 méteres szintkülönbségét látunk. Kissé csalt a szemünk, mert a szakember szerint a határban pusztító belvizek szintmagassága es az új csatorna feneke között »csak« 182 centiméter a különbség. Hou; olnlt és érdekes megoldású műtárgyak építése vált szükségessé a csatorna fölött. Át kellett építeni többek között a pirtói utat átívelő régi, de még a régi árok szintjéhez igazodó közúti hidat. A híd pillérei alatt már nem a régi csatorna feneke nyugszik, hanem újab átívelés és rászerelt beton- palló »kétemeletes« híddá teszi ezt a különös építményt. Ha túlságosan magas a csatornában a víz, cs nem fér el az alsó emelet betonpillérei között, átcsap a betonpallón és zavartalanul folyhat a híd második szintjén. A csatornumélyítés, a földkiemelés munkája a jövő hét végére befejeződik, nemsoltáru sor kerül arra a nagy pillanatra, amikor a vízlevezetők megnyílnak és az új csatornarendszerbe lt£4/ue, A.CVÄK SA J* f tíAiS* Mig ft. I ' L A Hp A ti eddi megjegyzése* Menjen csak e^yi*llül zúdul a köbméterekben szinte kiíejezhetetlen mennyiségű Halas környéki vadvíz, hogy a csatorna szépen elmunkált, lankás partjai között a Harka-tón keresztül természetes lefolyással a szőke Tiszába távozzék. A szakemberek számításai szerint, a csatorna megnyitása után, csak a város közvetlen környékén mintegy 2000 lioldnyi, nagyrészt legelőnek és szántónak használható, évszázadokon át vízjárta terület válik termővé. A» ellognlt természetbarátok talán könnyeket hullat-: nak amiatt, hogy az ősi alföldi; táj egyik jellegzetes darabja eltűnik a térképről, de a Halas: környéki gazdák ezrei régóta dédelgetett álmuk valóraváltását üdvözlik ebben a nagyjelentőségű építményben. Bár minden hivatalnok ilyen, lemet A kalocsai tanács gyorsan orvosolja a panaszokat Egy kishaszonbérlő panasza Én, Kása László 1956. augusztus 5-én vettem haszonbérbe Csabai József 43 holdas gazdától 9 hold tanyásföldjét. A feltételeket szerződésünk tartalmazza, amelyet egymásközti megállapodás alapján kötöttünk. Ezen a tanyásföldön egy ócska cselédlakás is van, amibe szeptember 20-án beleköltöztem azzal a feltétellel, hogy a tulajdonos november 1-én elköltözik és a rendes lakást nekem átadja. Odaköltözésem után minden őszi munkát rendesen elvégeztem. Október 23-a után azonban megváltozott a gazda véleménye és az elköltözés helyett november 1-én meg akart verni. Én akkor megijedtem, mert előzőleg már hallottam az egyik szomszédomtól, hogy 1919-ben bosszúját töltötte a szegény embereken. November 1-e után lakást és munkahelyet próbáltam keresni. Látva a kormány erősödését, most már bízom, hogy megtarthatom a földet. A gazda is látta, hogy az ő hatalomrajutása bizonytalan. Elkezdett alkudozni, hogy részében munkáljam a földjét, majd később fele földet akarta tőlem visszavenni, de cp nem adtam. Ekkor elkezdett követelőzni és a beadás eltörlése címén 2000 forint értékű terményt követelt tőlem. Azzal fenyegetett, ha ezt meg nem adom, akkor ügyvédé lesz az egész termés. Most pedig eljött a tavaszi munkák ideje és a gazda még mindig itt lakik a nyakamon, a baromfijai és disznói durkálják az elvetett mákomat. Es pedig bent lakom az egészségtelen, füstös lakásban, amelyen még kémény sincs. Az egészségtelen helyiségben kilenc hónapos gyermekünk megbetegedett. Kása László, Felső-Alpár 5. sz. Eddig a levél, amihez csupán annyi megjegyzésünk van, hogy már elérkezett az ideje annak, hogy az illetékesek nagyobb védelmet nyújtsanak a kishaszonbérlőknek. Vevő a pultnál Sgi? szemtelen maszek A szemtelen jelző egyáltalán nem túlzó, s ha az olvasó e kis cikkecske végére ér, bizonyára még a »csaló«, vagy más, kinek- kinek jobban megszokott eroEbédelni indultam. Lassan sétálgattam végig a tanács- háza mellett, élveztem a napfény erejét, melegét, az egész tavaszi illatot, amely át meg átjárja a város minden zegét-zu- gát. Kellemes ebédelőtti hangulatban voltam. A délelőtti munka jólvégzett örömével, behunyt szemmel sétálva sütkéreztem. Valami fémesen koppant előttem. A naptól hunyorgó szemmel néztem magam elé, s a szürke aszfalton egy teljesen új S0 filléres csillogtatta magát ezüstös ruhájában. Nem vagyok ba- ixmós, tudom, hogy nem ledér, bőkezű tündérek szórják az emberek elé a pénzt, hanem igenis sokat, nagyon sokat kell dolgozni érte. Körülnéztem. Bár szemem előtt a nap fényétől vörös karikák táncoltak — nem láttam senkit. — Mindegy, felveszem, ha már itt hever — gondoltam magamban. Nyúltam is már a pénz pián. Már-már elértem kezemmel a kis aluminium pénzdarabot, amikor vékony, sipító hang félúton megállított. ■— Bácsi, adja vissza! — siránkozott a sipító hang tulajdonosa. Végre körülnézhettem. Szemem már nem káprázoít a fénytől, s 00 Öreg hiba megláttam azokat, akik tévedésből, vagy talán a nagy lendülettől az én lábam elé dobták a félforintost. „Srácok" voltak, igazi iskolás »srácok". S most már nem volt nehéz kitalálni, milyen szenvedélynek hódoltak ifjú hőseink. »Snúroztak.« Felvettem a pénzt és közelebb léptem hozzájuk. A három srác keze szinte egyszerre nyúlt az iskolatáska után, amely lent hevert a földön, a park kerítésének tövében. Éreztem, ez az a lélektani pillanat, amikor egyetlen rosszul fogalmazott szó, egyetlen rossz mozdulat vesztett csatát jelentene, mert újdonsült ismerőseim, illa-berek, nádak- erek, az utcasarokról mutogatnának szamárfület, vagy fügét nekem. Ezért idejében kellő semleges kifejezést erőltettem az arcomra, s kinyújtott jobbkezembe Eeléjük nyújtottam az ötven »ficcset«. Hangommal igyekeztem megnyugtatni őket, gyermekkoromból hozott szavakkal. —• Snúroztok, srácok? — ... igen — mondták mind hárman, s a hátrabujtatott ma- szatos öklöcskék előkerültek. A balkéz hüvelyk- és a mutatóujjak között megcsillantak a ro- vátkás szélű forintosok. Taktikához folyamodtam. — Beállhatok? — kérdeztem meg őket, s ők mindhárman egyszerre adták vissza a kérdést: — A bácsi tud snúrozni? — Nagyzoló tekintettel mértem végig őket. — Én? Persze, hogy tudok, — s bizonyításul kabátom zsebéből előhalásztam egy ezüst »bélést". (Kétforintost.) Mielőtt azonban a snúrvonalra dobtam volna a pénzt, tudva, hogy már élvezem bizalmukat, egy feltételt szabtam. — Csak azzal játszok, aki be tudja bizonyítani, hogy amivel játszik, saját keresete. A fiúk arcán csodálkozás tükröződött. Az előbb még felcsillanó szemekben most a harag sziporkázik. Arról van szó, hogy egy Ba - novits J. Budapest, VIII., Bérkocsis utca 29. szám alatti, minden bizonnyal maszek csokolá- degyáros rútul becsapja a csokoládéra kiéhezett embereket Cifrázza a helyzetet és növeli a bosszúságot, hegy mindent a »Csemege« boltok budapesti gazgatóságának segédletével eszi. Ugyanis a »Csemege« űzetek hozzák forgalomba ennek Bánovits J-nek a készítményeit. A gyanútlan vásárló felcsilla- ió szemmel látja, hogy a mostariban sokszor üres üvegpolcokon csokoládétáblák tornyosulnak. Igaz, a neve nem igen bizalomgerjesztő, a »Csokoládés ejkrém-szelet« már gyanút éb- eszt. De a borítópapírra nyomatott »mogyorós tejkrém-csoko- ádé« feliratok tovább növelik vásárló ingert. Nyolc forint szép pénz, ezért bizony tényleg lehetne csokoládés tejkrém-szeletet gyártani és “ladni. De a Bánovits J.-féie ké- zítmény se nem csokoládé, se nem tejkrém ízű. Inkább azoknak a karácsonyfa díszeknek az zére emlékeztet, amit bárroe- yik háziasszony könnyen csi- íálhat égetett cukor cs töltelék - lek hozzákevert közönséges liszt tozzáadásából. Ám, hogy valójában miből is készülnek ezek a Bánovits-kószítmények, erről — gy véljük — inkább az illetékes ellenőrző szerveknek kellene fmeggyőzödniök. —pl-— — Na mi lesz — zsémbeltem, — vagy talán nem ti kerestétek a pénzt? Hát akkor honnan van? Talán otthonról csentétek? Az egyik szőkefürtű gyerek arcát pirosra festette a szégyen. A »haverokra" nézett. Szemrehányó tekintetében vád, gyerekes düh volt. Toppantott lábával, amelyen a cipő orra arról tanúskodott, dívik már a »foci". — Mondtam már nektek, ne snúrozzunk, de ti mindig rábeszélitek az »embert". — Balkezéből három forintot számolt ki, s a másik kettő elé dobta. — Igaza van a bácsinak!... Szevasztok. A másik két gyerek szégyenkezve vette fel a íöldre- dobott forintokat. Rámnéztek, aztán elpirulva, illedelmesen köszönve hazafelé indultak. — Szervusztok, srácok — intettem utánuk. Aztán a szülőkre, a nevelőkre, s a többi felnőtt társamra gondoltam. Hányán mentek el itt ezek mellett a gyermekek mellett anélkül, hogy szóltak volna nekik, öreghiba ez! Felnőtt hiba! Gémes Gábor Szeretnék elmondani egy példát a sok közül, hogy mindenk: lássa, hogy Fodor József elvtárs a kalocsai tanács titkára valóban szívügyének tekinti a panaszok elintézését. Ű különben úgy nyilatkozott erről, hogy küldhetné a panaszosokat az egyeztető bizottsághoz, vagy a bírósághoz, de szeret az egyszerű emberek bajaival, gondjaival foglalkozni. íme a példa: Cselik István február 22-én felkereste Fodor elvtársat és elmondotta neki, hogy nemrég szerelt le, s miután egy hetet töltött otthon, elment a vállalatához és jelentkezett munkára. A munkahelyén közölték vele, hogy nem tudják alkalmazni, s így hozzájárulással kiadták a munkakönyvét. Fodor elvtárs február 23-án egy levelet küldött a vállalathoz és közölte velük, hogy intézkedésük nem felel meg az érvényben lévő rendeleteknek és javítsák ki Cselik. István munkakönyvét, illetve, ha racionalizálják, hatheti illetményét fizessék ki. A. válasz 27- re megjött. A munkáltató közölte a tanáccsal: értesítsék a panaszost, hogy munkakönyvét kijavítás végett küldje el, járan-: dóságát pedig postán már elküld-; ték részére. Ez a kis történet nem mondj ugyan sokat, de gondolkozásra; késztet sok embert, s így en-i gém is. Fodor elvtárs a napij munkája mellett négy-öt ilyen! panaszos levelet intéz el. Úgy vélem, nagyon sok pana-j szos ügy gyorsan elintéződne, haj sok ilyen Fodor József volna aj megye hivatalaiban. —s—r> A héten egy kimutatás került a kezembe a kalocsai városi tanácsnál. A megvonalazott, agyongyűrött papír arról tanúskodott, hogy sok panasz, bejelentés érkezett ide a lakosságiól. De a köszönő levelek, amelyeket utána olvastam, azt bizonyítják, hogy ezeker a panaszokat el is intézik. most elég puha. Meg vagyok elégedve. — És velem hogy vagy megelégedve? Ránéz hamiskásan: — Kérem, én a bácsival is meg vagyok elégedve — csilingeli és nagy ön tv (latosan kitopog a boltból. Hiába, a nő az nő, ha mép vsak hat éves is. A kenyérboltban történt. Szőke kislány áll a nagyok között, lehet talán hatéves. Sor kerül rá is. — Bácsi kérem, kérek fél küló friss kenyeret — csilingeli vékony hangián. A bácsi levágja, leméri a kenyeret és átnyújtja az apróságnak. A kicsi szakértőén megnyomogatja, majd így szól: — Igen, Ismét jártak a «medvék" Baján Pár héttel ezelőtt irtunk a régi bajai farsangi szokásokról Megemlékeztünk a »medvékről" és »didákokról«, kifejtve, hogy ezek a népszokások a régi pogány idők télkergető ünnepeinek maradványai. Most, farsang vasárnap újra láthattuk a bajai utcákon a medvéket. A táncoltató, fején kifordított kucsma, fehér peskir- rel (vékony háziszőttes kendő) bekötve, fehér ingben és piros szoknyában, egyik kezében jókora botot tartott, másikkal három medvét vezetett láncon. Ezek fején a hagyományos zsák-álarc, testüket kifordított bunda fedte. A vezető énekelt, a medvék iszonyú brunnnogással ugráltak körülötte. A járókelőket leállították, s addig ugráltak, mókáztak, míg azok nevetve rótták le adójukat az eléjük tartott bögrékbe. A jólnevelt mackók vezetőjükhöz szaladtak, s a pénzt markába ürítették. Hatalmas gyereksereg követte őket, s csali akkor rebbentek szét, lia a medvék közéjük ugrottak. Hanem amilyen jókedvük volt, eszük ágába sem jutott hasra feküdni és »meghalni«, hogy a tél elmúltát jelezzék ezzel. Talán ezért is van még ilyen hideg. Helyette, kiss* kifáradva cigarettára gyújtottak, ami medvéknél elég szokatlan mutatvány, aztán a vezető kézbefogta a láncokat és megindultak a Béke téri büfé felé. Nyilván »medvesört« inni, S. E. lehetne Hasznaim peioaui időnként öntözésre is. Ezt persze nem újításnak, javasoljuk, nem is várunk érte külön díjazást; Csupán azt reméljük, hogy javaslatunk megszívleléso esetén nem kell majd zsebkendőt és napszemüveget, vagy —• kinek van — gázálarcot raknunk arcunk elé. Mert nem lesz porfelhő. S ez maga felér egy főnyereménnyel, nem igaz? Ezért bátorkodunk megújítani javaslatunkat: menjen most már csak szólóban az öntözőkocsi, De azért az sem volna baj, ha ennek ellenére (vagy ettől függetlenül!) fogyna a szeméthegy is,.-, A téli napok beköszöntésével büszkén mutogattuk a Kecskeméten járó idegennek: látod, milyen ötletes a mi Köztisztasági Vállalatunk! Még az öntöző autót is befogta u szeméthordásra. Egy pótkocsit kötöttek utána, s igy felér most egy másféltonnás teherautóval is. Igaz, hogy a szemét ennek ellenére sem fogyott ki az udvarok ból, de azért tetszett mindenkinek az ötlet, a leleményesség. Hanem most már kezdjük unni a páros autókázást, ötlet ide, lelemény oda, egyre az jár íz eszünkben, hogy ezt a tartályos kocsit azért nem kellene ilyen egyoldalúan futtatni. Fel
