Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

NEM CSODA, liánéin az emberi i eleményesség szilleménye # A munkástanács elnöke indokolja Háromszor egymásután — Kiss Páltól, ii Kiskunhalasi Baromfi­feldolgozó Vállalat munkástaná­csának elnökétől, — félig tréfá­san, télig kétkedve kérdeztem: jól hallom? Iga* az, hogy feb­ruárban 174 százelék volt a havi tervteljesítés? Rámnéz, néhány pillanatig vár, aztán hamiskásan mosolyogva háromszor egymásután megis­mételte szavaimat: — Jól hal­lotta. Kíváncsian tudakoltam az okokat. Kiss Pál készséggel el­mondta, sőt kedvező hatásáról — a vastagabb fizetési borítékról szólt néhány szót. Miért 174 százalékos a havi terv? A kedvező időjáráson túl — kezdi ismét a beszélgetést Kiss Pál — az Iparigazgatóaágunk megegyezett a felvásárló szer­vekkel a tojásfclvásárlást ille­tően. Ez az. egyezség kiküszö­bölte azt, hogy lelkiismeretlen munka folyjon a piacon a tojás­os baromfi felvásárlásával kap­csolatosan. Az egyezség alapján .a MÉK a parasztoktól átvett mennyiséget teljes egészében át­adta a feldolgozó vállalatoknál:. Ennek alapján február első tíz napját kivéve, kétszerannyi fel­dolgozásra váró tojás érkezett be, mint amennyi eredetileg a napi • tervben szerepelt. Így mód nyílt arra, hogy februárban á tojás- teldolgozás tervét 221 százalékra teljesítettük. Itt említem mec hogy a 174"/u-os huvi terv a ta­valyi tényhez viszonyítva 131 százalék, a tervhez viszonyítva pedig 89 százalék. A követkéz,, kérdésünk ez volt: Lesz-e béralaptúllépés 7 Még pontps adatok nincsenek birtokomban. Annyit tudok mondani, hogy az engedélyezett törzslétszámot nem töltöttük fel. Februárban nem vettünk fel új dolgozókat. Annyi bizonyos, hogy a magasabb tervteljesítés azzal jár, hogy relatív értelem­ben véve béralqptüUépés való­színű lesz, de ha »abszolúte« nézzük a béralaptúllépést, azt kell .mondanunk, — jól gazdál­kodtunk. Megemlítem még azt. hogy ebben a hónapban az egy főre eső termelékenység 178 százalék volt. Márciusban bővítjük a niun- káslctszámol. Ezt a nagyobb terv teljesítése kívánja meg tőlünk. Betöltjük annak a hat dolgozó­nak a munkahelyét, akiket még januárban küldtünk nyugdíjba. Ez a kis számvetés is azt mu­tatja, hogy februárban nincs miért szégyenkezni a vállalat dolgozóinak. No, de számukra egyénileg mennyiben volt elő­nyös ez a tervlúltel.iesítés? Felemelték ■■■ — 'F ~ premisúlJáU a rtiltíári niunliúsoku I Az Orvosegészségügyi Szak- 11 égövi óknak megfelelően — 3—4 szervezethez tartozó dolgozók I —500 forintot kap. 1100 forint helyett 1200 forint körül lesz a havi fizetés régi, fájó problémája volt az alacsony bérezés. Nem volt olyan szakszervezeti gyűlés, ahol szóvá ne-> tették volna ezt a sérelmü­ket, Hangoztatták: a gyógyszer- j túri technikák, de a többi gyógy­szertári dolgozók Is kevesebbet I keresnek, mint o kórházi ápo­lók. Az Orvos-. Gyógyszerész- és Egészségügyi Dolgozók Szabad Szakszervezete javaslatot ter­jesztett a kormány elé e fájó kérés orvoslása céljából. A ja­vaslatot a kormány elfogadta. Ennék megfelelően a gyógyszer­tári technikák átlagban 30 szá­zalékkal több fizetést kapnak, mint ezt megelőzően. Rendezték a gyógyszerészek ügyeleti díját is. Egy vidéki gyógyszerész az eddigi 59 forint helyett — a ka­Ncm órabérben dolgoznak a tojáslámpázóban — folytatja a gondolatait Kiss Pál — darab­bérben folyik a tojás lámpázása. Ez ösztönző és előnyös minden­ki számára. Csupán annyit mon­dok, hogy az eredetileg terve­zett 1100 forintos átlagfizetés valószínű 100 forinttal több lesz, tekintettel arra, hogy többet termeltünk, mint ahogy azt ter­veztük. Persze lesz, aki ennél kevesebbet, de lesz, aki ennél több pénzt gyömöszöl majd pénztárcájába. Nyílt titok tehát, hogy nem csoda teremtette ezt a kedvező termelési eredményt. Csupán nAz elpusztított érték — felbecsülhetetlen Március 19-én állítják bíróság elé a bócsai tanácsháza ellenforradalmát- gyujtogatóit A lakosság szigorú megbüntetésüket követeli Az a szerencséje Bozorádí Já­nosnak, Tóth Edének s társainak, uogy »biztos helyen«, a rendőr­ség őrizetében vannak. Mert a áócsai határban olyan nagy u felháborodás a megvadult rom­bolók ellen, hogy a békés pa- asztok ízekre tépnék őket, ha megkaparintanák. Olyan kárt okoztak a községnek, aminek ha­tása most mutatkozik meg leg­inkább. Ez az ittas, felbőszült banda . október 28-án megrohanta a ta­nácsházát s mindent összetört, felgyújtott, ami a kezeügyébe ke­rült. A károkról felvett jegyző­könyvben ilyeneket olvashatunk: 130 000 darab kateszteri birtok­ív .:; 26 000 hold birtok térképe 54 szelvényben, darabonként 3060 forint.;; összes adófökönyv és Ha idejük van, gyilkolnak is. Bicskát fentek több községi ve­zetőre. Molnár tanácselnökön azért akartak bosszút állni, mert az néhány éve, mint járási kihá- gási bíró, burgonyalopásért el­ítélte Túlh Edét. S nem is elé­gedtek meg Botsával, A hivatal- segédet azzal parancsolták az égő máglya mellé, hogy vigyáz­zon rá, mert ők indulnak Solt- vadkertre, — ott is »rendet csi­nálni«, íme, Bócsán is ilyenfajta emberek, tolvajok, csirkefogók vallották magukat habzó száj­jal »szabadsághősöknek«, »ha­zafiaknak«. A gyújtogatok ügyét március 19-én, Soltvadkerten tárgyalja a járási bíróság. A bócsaiak a leg­szigorúbb büntetést követelik számukra. csak annyi történt, hogy dol­goztak. Ez a tény, ez előtt meg kell hajolni. Nyert az ország, s nyertek a vállalat dolgozói is. A Petőfi Népe »Gyermekvi­lág- rovata ezentúl KEDDEN jelenik meg. A raktári segédmunkásuk is nagyobb jövedelemhez jutnak. Eddig ugyanis csak a vezetőket premizálták, most ezt a premi­zálási lehetőséget kiterjesztették a raktári munkásokra, a segéd­személyzetre is. A bérrendezés nem érinti az adminisztratív dol­gozókat és az orvos, egészségügyi szakosztályhoz tartozókat. Az új béreket január 1-i hatállyal fi­zetik majd ki. Az Orvos-, Gyógyszerész- es Egészségügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetének megyei szer­ve azon munkálkodik, hogy el­érje a többi szakosztályok dol­gozóinak jogos bérrendezését is Megvalósulása attól függ, bogy országunkban milyen mértékben emelkedik a termelés, a terme­lékenység. Me*» akart ölül e«y tsz-íaw«t A kecskeméti rendőrkapitány­ság őrizetbe vette Fegyver Fe­renc 28 éves liszakéeskei lakost, mert a nevezett az utcán megtá­madta Vincze János, tsz-tag, tiszakécskei lakost és azt zseb­késével többször úgy nyakon­szúria, hogy a nevezett súlyos sérülést szenvedett. _ A rendőr- kapitányság ezért szándékos em. berölés kísérletének miatt eljárást indított Fegyver Ferenc ellen, büntette szurkaié Mf♦ ♦*♦♦•»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*«lf^*^tttftt*9»****************t******»ftf************************* ^Kekünk u jó t Beszélgetés egy fászszentlászlói gazdával B l ÍJl U ORSZÁGNAK A csípős északi szél még jéghártyát von az itató­vályú vizére, de délelőtt elolvad a jég, felenged a föld, tavaszt hirdet a határ. És Cseh Ferenc bácsi is új reményekkel indul a földjére. Most ugyan pihenőt tart és a ma gondjairól beszél­getünk. Napszítta, csontosarcú, igazi, homoki parasztember Cseh Fe­renc, Nyolc gyermeket nevelt fel »rcszcskenyéren«. Ma már a gyerekek nagyok. A legkisebb lánya is férjhez megy rövidesen, készül neki a bútor. Hiába, a tavasz az ifjú szívekben is ki­virágzik. — Ilyenkor szívesebben men­nek férjhez a lányok — mondja Ferenc bácsi hamiskásan, köz­ben hegyesre pödört bajszát igaz­gatja. Bizonyára saját fiatalsá­gára gondol. D e a tavasz nemcsak a le­gény-, meg a lány szívek­be lopózott be, hanem az idő­sebbek gondolatait is teleszövi új reményekkel. Széliében, hosz- szában mondják a jászszent- lászlói határban, hogy ilyen kedvvel még nem hasította a földet az eke, ilyen örömmel mostanában egy tavaszon sem dolgozott a parasztember. — Én magam is így vagyok ezzel — mondja Ferenc bácsi. — Kiszámítottam, hogy a beadás eltörlése több mint 2300 forint többletjövedelmet jelent. Most azt termelek a magam 12 hold­ján, amit jónak látok. Nem írják elő a tanácsnál, hogy ennyi, meg ennyi búzát, meg kukoricát kell a földbe tennem. Egyszóval hagynak dolgozni, mi meg saját érdekünkben is megmutatjuk, hogy tudunk termelni. Ez nem­csak nekünk jó, de az ország­nak is. E lmondja, hogy nemcsak ő van ezen a véleményen, hanem a többi parasztember is, hiszen a beadás, mint már bebi­zonyosodott, akadályozta a ter­melést, az alacsony árak elvet­ték a kedvét a parasztnak. Ahogy csendesen beszélgetünk egy-egy elejtett mondatból, mi­ként a mozaiklapból, össze lehet rakni egy parasztcsalád terveit, amelyek egyben mércéi is a ter­melési kedv növekedésének. ,— Háromszáz négyszögölön gyümölcsöt telepítünk. Kiffer körtét, Jonathánt, cseresznyét, üvegmeggyet. Beszélgetünk a gyerekekkel arról is, hogy egy hold szólót is kéne telepíteni. A tehenet sem adem cl. Most, hogy nem UjH tejet beadni, megtartom. »Minden­órás« a jószág, hogy a borjúval mi lesz, azt majd meglátom. Négy disznóm van. Az idén nem kell beadni a szokásos 48 kiló sertést, ezért kettőt kihízia- lok, kettőt meg eladok. A gabo­nából is adok el. Nekem egy év­ben átlag 26—27 mázsa gabonám szokott teremni, most nem kell a felesleget az alacsony beadási áron a begyűjtőhelyre szállítani; Most könnyebben tudom az adót is kifizetni. Igaz, tavalyról van egy kis hátralékom, de adok ei szénát és a napokban azt is kifizetem. Én sose szerettem adósa maradni az államnak. Í me egy parasztcsalád ter­vei, mint csepp a tenger­ben, tükrözik a megváltozol! helyzetet. A kormány és a ter­melők gondolatai találkoztak, ha többet termelnek, több lesz a jövedelmük, de több jut az or­szág minden polgárának. A pa­raszti jólét egyben az ország ki­létét is jelenti. —ű—r ésnfüg"önydl°k •m;nt^iP^clc;;'bO)0<KM}0<><x>oaaooooc-c>oo-oo<>ooo-<>oofeow^ 1 crómítóc íi7f»rin( O cllcnforradalmárok Hozzávetőleges számítás szerinti az összes kár értéke majdnem« félmillió forint, de sok tárgy nevei mellett áll ez a megjegyzés: »ér-« léke felbecsülhetetlen.« De hogy is ne lenne az? Most« folyik a íöldügyek rendezése." Sok dolgozó paraszt kér földet, vagy elad, vesz, szeretne szerző-' ’ dóst csinálni. S a bócsai tanács­háza dolgozói tehetetlenül szét-< tárt kezekkel utasítják el őket,« küldik járáshoz, megyéhez, vagy' éppen ügyvédhez szerencsét pro-? bálni, hiszen a »hős rendcsiná-c lók« máglyát raktak a birtok ívekből s hivatalos térképekből.^ Amiket pedig ki tudja, mikor le­het pótolni, hiszen megrajzolásuk« nem olyan egyszerű, mint,, eM égetni. Hasonló gaztett és barom­ság volt az adófőkönyvek elége-c lése. S a gazemberek sugalma-« zására néhány forrófejű gazda a< saját adókönyvecskéjét is meg- gyujtotta. Mivel fogja most iga-«; tolni könyv és csekk hiányában,i hogy fizetett? De azt is nehéz? józan ésszel megérteni, hogyí mit »vétett« a tanácsháza bútor.? zata, az ártatlan csipkefüggönye és a hasznos mentőláda, hogy« mind a tűzre került? A bócsai ellenforradalmi fe-S vőlegények persze csak bevezc-? tőnek tartották ezt a rombolást.' Az nem­fénylő zeli szabadságharcunk csillagának, Kossuth Lajosnak a nevét lobogtatták zászlajukon, hogy ezzel is hályogot vonva a szemére, pásszivitásba gúzsolják népünket, nehogy megakadályoz­za garázdálkodásukat. De csak Kossuth nevét hangoztatták, életművét, tanításait, politikai nézeteit már nem ismertették, mert ezáltal önmagukat leplez­ték volna le. És sajnos, népünk tömegei nem is tudnak jóformán mást Kossuth Lajosról, mint, hogy e név eggyéforrt szabadság­eszménk fogalmával. Ha tehát azt hallják, hogy bárki magáé­nak vallja Kossuthot, nem gon­dolják: kelepce is lehet e mögött. Mint ahogy az is volt, amiért súlyos árat kellett fizetnünk. Azt nem ütötték dobra népünk ellen­ségei, hogy még a szabadságharc előtt azért ítélték négy esztendei fogságra a császári kormányzat bírái Kossuth Lajost, mert »ocía- >furdila egész igyekezetét, hogy ... az ország aristoeratico monar- i chia rendszerébe ütköző személy- lés vugyonbeli jussok egyenlősége [és több effélék hírlapjai által ter- |jesztetlek.-' Hogyan is ismertet- ihettek volna ezt a tőkés rend vi­^mondhatják KOSSUtill LcjjOSt ? magukénak ................... az meg nem szűnik, a szabad­ság sohse lesz állandó a földön.« IJehát szabadságot akartak ők annak a 48-as függetlenségi nyi­latkozatnak a szellemében, amely kimondja, hogy a Kossuth, szen­tesítette törvények »... gyökeres reformokkal újjáteremtették az országot, mert eltörölték a hűbé­ri adózásokat és a papi tizedet, a népnek nyelvre és vallásra való tekintet nélkül képviseletet ad­tak az előbb arisztokratikai szer­kezetű országgyűlésen, letették alapját a jogegyenlőségnek...«? Elhangzott-e az ellenforradal­márok fórumain Kossuth meg­állapítása?: »Nekem régi-régi meggyőződésem, hogy Magyaror­szágnak a keleti szomszédnépek szabadságában, s nemzeti indi­vidualitásuk szabad fejlődésének biztosításában kall ■.. biztosíté­kot keresni és csakis abban le­het feltalálni...« Kiké Ital Kossuth Lajos? A nevét — nem első esetbén szá­jára vevő — reakcióé-e, vagy pe­dig népi demokratikus rend­szerünk, a szocializmus híveié akik megsemmisítették a feuda­lizmus maradványait, nem tűrik meg az arisztokrácia kiváltsá­gait, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül egyforma jogokai biztosítanak minden becsületes dolgozónak és a szabaddá lett ke- leti szomszédnépek barátságá­ban találták meg hazánk fejlő­désének biztosítékát? ­A felelet már mindenki előtt világos. Az ellenforradalmárok csak meggyalázták Kossuth Lajos emlékét, s nem ők haladtak a zászlaja alatt, hanem mi, akik Vele valljuk: »Nemzetünk elég erős arra, hogy ha akar, sorsá­nak ura lehessen.« És akar, és tud is érős lenni, mert nem fe­lejti el ezt a kossuthi figyelmez­tetést sem: »A magyarnak most két teendője van. Egyik: felállni tömegben. A másik: emlékezni!« Igen: emlékezni az ellenfor­radalom gaztetteire, arra, hogy hazánkban a reakció olyan álla­potokat akart teremteni, ame­lyeknek a megszüntetéséért ép­pen Kossuth Laios harcolt! T. I, tézei, amikor éppen a »vagyon- beli jussok egyenlősége« ellen gyilkoltak. . Vagy a-z ellenforradalom sajtó­ja idézte-e Kossuth intelmét?: »Míg a feudalizmus maradvá­nyaiból .. .ki nem bontakozunk, érdekegyesitésröl szó sem lehet. Itt van a kölcsönös bizalmatlan­ságnak, a nép gyűlölségének ki­apadhatatlan forrása... A népet, s a nép földjét szabaddá kell tenni...« Ezt akarták vajon a felszabadulás előtt Nyugatra szö­kött, de október végén már seb- ' tőben visszajött hercegek, gró­fok, bárók? Nem, ők a gyárosok, bankárok . uralma mellett az arisztokrácia uralmát is akarták, hát hogyan i is emlegethették volna Kossuth . Lajost, aki több, mint száz évvel ezelőtt már azt mondta: »Mi az , arisztokráciaaz kiváltságos sza­badság; a kiváltság és az arisz­tokrácia napjai meg vannak ■ számlálva, meri az emberiség ■ rendeltetésével ellenkező... Míg

Next

/
Oldalképek
Tartalom