Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-09 / 57. szám
MEGJÖTTEK A »FECSKÉK Ä V ÄSZ előtti izem Li az •bau j Kiskunfélegyházán megalakult a MEDOSZ földmunkás tagozata Tésmakévttkén és Kiskunhalason most sxcrvmsik TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem a kis csivitelő fecskefarkúákról van szó, hanem azokról a fecskékről, amelyek öltözködésük- l»n már a tavaszt jelzik: a <avaszi divatújdonságokról. Reggel, ahogy végigballagtam az Állami Áruház pultjai előtt, egy- vzer, azután kétszer is, hogy .szépre éhes szememet hizlaljam, megelégedéssel nyugtáztam, íogy november óta nagyot fordult ■< kerék, mert most már nem a oultok roskadoznak az előttük tolakodó, költekezési lázban égő emberektől, hanem a polcok a dúsan megrakott, csodálatosan szép, itt-ott eddig még nem látott selymektől, ózövetektől, a szebbnél-szébb ruhának valóktól. Megállók a selyemosztály pult- ia előtt: — Milyen szép újdonságot tudna nekem ajánlani, kedves elárusító bácsi? — Amit csak parancsol. A. legkülönfélébb és egészen új mintájú empriméket, 45 forintos árban. De ha nem drágálja, vagy ha csodálatosan csinos akar tenni, a kínai selymet ajánlom, — S máris egy nyalábbal^ terít szét a pulton, — s ha pénzem volna is, nehéz lenne választani, melyik ts tetszene jobban. Száz- negyvenhat forint métere — meg korai ilyen nagy beruházás. Ki udja, mikór jön az igazi tavasz? Talán a szövetosztályon több keresnivalóm lenne, de vajon vannak-e szép szövetek? BIZONY VANNAK! A férfiöltöny szövetekből ugyan még nem nagy a választék, többnyire, habár kitűnő minőségű, de látunk nem oly kedvelt csíkos anyagok »futnak«, de már női kosztümre valóban bővebben lehetne válogatni. S Weither Dávielné, az áruház igazgatónője azt is elmondja, hogy húsvé- tig a választék még újabb szép sikkekkel bővül. A konfekció osztályon is megjelentek inár a tavaszi újdonságok. Igen szépek a drapp, crombi férfi és női kabátok. Női kabátokat egyébként már 600 forinttól, férfi felöltőket, köztük egyszínűeket is, 508 forinttól lehet vásárolni, NEM KELL AGGÓDNI a kismamáknak sem, mert a legutóbbi időben elterjedt rémhírt, mely szerint megszüntetik a 400 forintos kelengyeutalványok adományozását, már hivatalos helyről megcáfolták, s minden kismamának szívesen beváltják 400 forintos utalványát az áruházban, mert csaknem mindenféle bébicikk kapható. Van még néhány ritkaságszámba menő dolog, mint például a guminadrág, de ebből egyre többet és többet kap az Állami Áruház. Megérkeztek már a csodálatosa n szép kisleányka-ruhák is, amelyeket nagy részben a Kecskeméti Háziipari Szövetkezet készített, s a többi gyermekruha- megrendelések is elismerve, elfogadva, teljesítésre várnak az illetékes szerveknél. A LEGKÜLÖNFÉLÉBB Holton-, karton-, kreppanyagok érkezését már a jövő hétre v árják. A nagykereskedelemhez már megérkeztek a rövidesen árusításra kerülő lengyel, cseh cipők. Újabb olcsóbbfajta német cipők érkezésére is kilátás van, Megérkeztek a szép tavaszi mokka férfi és női cipők. A női cipő ára 140 forint, súlya alig néhány deka. MÉG ÉGY TITKOT hadd áruljak el a tavaszi készülődés nagy színjátékéból: az áruháznak nyolc árubeszerzője bizony kutat, »szimatol« — a tavaszi újdonságok iránt, s ha olyan cikkre találnak, amit az állatni előtti nyitvatartási időt. (ö-iól 3-ig), szintén a vásárlók kedvébe igyekezett járni.. .ipar nem gyárt, vagy csak kerteset gyárt, akkor magánkisiparostól is beszerzik a szükségletet, csakhogy a vásárló közönség ne szenvedjen hiányt. Amikor jxjdig oz áruház vezetősége ismét visszaállította az október A földmunkások kezdeményezésé alapján a MEDOSZ központi vezetőségi ülésén foglalkoztak a földmunkások és a törpebirtokosok helyzetével, életkörülményeivel és úgy határozlak. hogy néhány helyen megalakítják a MEDOSZ föltírmm4 izabadtelTásarlasról ém a piáéi árakról tanáeakoxtak « kissxállási pártnapon Számos hozzászólás és bősz* szabh vita után a felmerült kérdésekre Tompa Béla, az MSZMP megyei intéző bizottságának munkatársa válaszolt. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági tér' menyek ára előre «lines meghatározva. A begyűjtés eltörlése uuiu egészen biztosra vehető, hogy új árszínvonal alakul ki, ami valahol a régi begyűjtési és szabadpiaci ár között lesz. A jövőben a dolgozó parasztok szabadon rendelkeznek megtermelt gabonájukkal. A gabonaüzérke- (ícs kiküszöbölése érdekében to- vabbeladásra csak az állam megbízott szervei vásárolhatnak gabonát. A szerződéses termeltetéssel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy annak széleskörű megszervezése egyes cikkek túltermelésének elkerülését is szolgálja. kas tagozatút. Eddig az volt a helyzet, hogy ezeknek az érdekeit nem képviselte a MEDOSZ csak a különböző állami lan- és kísérleti gazdaságok, valamint a gépállomások dolgozóiét. A földnélküli munkások, tö'- pebirtokosok örömmé! vették ezt a határozatot és Kiskunfélegyházán már megalakult a MEDOSZ földmunkás tagozata, Ti- szakccskén és Kiskunhalason ■ pedig most szervezik, A MEDOSZ földmunkás tagozatainak áz lesz a feladata, hogy vészt vegyen a munkaközvetítés ellenőrzésében, a községi tanácsosa! közösen javaslatot tea* majd a napszám bér, a részesművelés pénzben« cs természetbeni juttatásaira vonatkozólag, azonkívül segíti a földmunkásokat és törpebirtokosokat különböző gazdasági problémáik megoldásában. „Csúsztatott" ebédidő Több ünivsrsséi-trcsístosr gyártását kértek a pártnap on A Guru közegben tartott párt napon több mint 300-an vettek vészt. A legtöbb hozzászóló a földrendezési határozat végrehajtásával foglalkozott, és ezzel kapcsolatos vitás ügyeikben sértek felvilágosítást. Másik kérésük, hogy a mezőgazdaság részére több Univerzái-traktort gyártson az ipar, mert ezekben jelenleg nagy hiány van. A községi agronómustól azt várjak, iugy szakmai tanácsokkal segítse a gazdákat. A felmerült küldésekre Csccsetka Jáno-s elvtárs, az MSZMP megyei intéző bizottságának munkatársa válaszolt. A kalocsai Margit-malom hengerpad üzemében szinte dobhártyát szaggató á zaj. A műheiy levegőjében, mint könnyű fátyolfelhő úszik a lisztpor. Valahol, kint a városban delet harangoznak. A harangszót csak a jól figyelő fül vesz! észre a zakatoló gépzajtól. Dél van cn színié várja a látogató, hogy éles csengőszó hasítsa félbe u gépek zúgását, s megkezdődjék az ebédszünet, Az óra nem áll meg, az idő halad, s nem csengetnek ebédre, s a gépek sein aljnak le. Rögtön megtudjuk kísérőnktől, hogy a vállalatnál nincs ebédszünet, mert a gépeket nem lehet leállítani. ÜL hogyan és miKor eoédel V Megkérdezzük Szalui József molnári, miken szokott ebédelni. — Itt, a nengerpadnál nincs egy szabad perce az embernek. Ezt nem lehet itt hagyni. Ebédelni sem mehetünk el. Láthatja. — mutat a kezében lévő szalonnára — itt eszem munkaközben. Hej, azt a Malomipari Egyesülést bosszantaná meg áz a nem tudom micsoda. Az toli így ki velünk... Megyünk tovább az üzemben, s a lezsákolóban is a Malomipari Egyesülése szidjak. Egy őszhaju, jólmegtermeU asszony. !- erdezünk meg, mi az oka ennek? — Kérem — kezdi el — ebédidő nincs. Nyolc urát dolgozunk és annyit is fizetnek. Pedig a munkatörvénykönyv előírja, hogy az ebédidőt ki kell fizetni, ha a dolgozó nem lölti el. —1 Fejezi be, s szinte félkézzel löki arrébb a 60 kilós zsákot. A beszélgetés végére Vékony Bele műszak- vezető is odaért. Hallja az utolsó szavakat cs kérdezés nélkül mondja: — Nem állhatunk le így pillantrg spin, mer; a kamra feltelik. Ebédelni? Ide tesszük a zsákra a. »-kaját«, aztán falatonként esszük meg, ahogy a munka engedi. Ebédidőt, néni tartunk. A leállás és a megindulás soljtbá kerülne, int nem akarunk pocsékolni. Igaz. nem fizetik ki a ledolgozott ebédidőt, Azt írják omian lentről, hogy csúsztassunk . . . Az igazgatói iroda felé vettük az útutikat. A te- 1. érvény es lépcsőkön lefelé menet találkoztunk Károlyi Józseffel. Sietett az emeletre, s csak annyit tudtunk tőle kérdezni: Hogyan szökött ebédelni? — Futás közben — felelte, s eltűnt a lépcsőforduló mögött. I^fem éppen szociális intézkedés Az igazgatói irodában aztán minden kiderült; Fehér papíron fekete betű tanúskodott, a Malomipari Egyesülés »szociális intézkedéséről« Nem idézzük szószermt —, mert körmönfontabba! nem lehetne egy intézkedést megfogalmazni — lényég azonban az: »a ledolgozott ebédidőt « dolgozók vegyék ki csúsztatásban.« Néhány keresetlen szóval szeretnénk megmagyarázni a Malomipari Egyesülés határozatszer- késztéinek, hogy a Margit-malom dolgozóira is vonatkozik a munkatörvénykőnyv 137. g-a. Ezen túlmenően mit szólnának azok, akik ilyen intézkedéseket hoztak, hogyha ők dolgoznának nyolc óra hosszát ebédidő nélkül, s nem fizethék ki nekik azt a félórát, amit a törvény biztosít? Tudjuk, lenne fogak csikqrgatáea. Vagy mit, szólnának ahhoz, ha a bérükből' levonnák azt az időt, amit nem effektiv munkára fordítanak? Méltányos lenne, ha ezek a »szociális«érzésű emberek ellátogatnának az üzembe, s végigpróbái- nák saját intézkedésük gyakorlatát. Tudjuk, utána helyesbítenék az intézkedést.— gém — C ikket akartam írni arról, hogy milyennek képzelnem el az újtípusú ifjúsági vezetőt. Bő élményanyagom van ehhez, úgy gondolom azonban, helyesebb, ha cikk helyett egy Komszomol-vezetőt mutatok be olyannak, amilyennek megismertem. 1 1 pavaly, augusztus 9-én ér- J- kezeit az ázsiai szűzföldek aratására induló 26 tagú kombájnt« brigádunk Csapra, a szovjet határállomásra. A rövid, ünnepélyes fogadtatás után sietnünk kellett az átszállással, a jóval odább álló moszkvai gyorsra. Nagy bőröndöm nyomott vagy negyven kilót, nehéz volt sietnem vele, ahogy azonban ott köszörülöm lábam a cél felé, mellettem terem egy göndörhajú, jóképű, magas fiatalember és elveszi tőlem a koffert. S mert nehéz neki is, a vállára emeli, így viszi vonalunkra. Már tepn, a, hálókocsi folyosóján látom, hogy velünk utazik, o is, és brigadéi'osunklul megtudom: a Kovászomul Központi Bizottságaijak a munkatársa.; Moszkvából jött; abbénk, együtt él maid «éjünk a szíjz- fölciörj is, Alekszandr ßzultänov- riak hívják, tadzsik nemzetiségű. 'Többnapos utazásunk alatt valahányszor a folyosón találkoztunk,”-magyarul- mindig így köszöntött: »szervusz«. Furcsán ejtette ki a szót, s később megtudtam, hogy a hálófülkéjében szorgalmasan biflázza az orosz —magyar szótárt. Már nem egy kombájnosunk emlegette, hogy nagyszerű cimbora, aki be-benez a zárt fülkékben kártyázókhoz és drukkol annak, akinek rosz- szul áll a lapja. Mire az Uraihoz értünk, már így hívtuk: »Szása, Száska«, sőt magyarosan is: »Sanyi«. Valójában künn, a szűzföldön ismertük meg. Első dolga volt, hogy terepszemlét tartott szálláshelyünkön: rendben van-e minden, nem hiánvzik-e valami? Majd munkaruhát öltött ő is és beállóit közénk, a »vengepszldj brigád« huszonhetedik tagjának. Az volt a szándékunk, hogy önállóan, külön területen aratunk, s ezért már idehaza úgy válogat tűk össze kisded csapatunkat, hogy szakemberek legyenek a tagjai. A szűzföldi gazdaság vezetői azonban nem számítottak erre, gondojták: bárhova beosztható segédmunkások yggyunk. Honnan vegyenek most négy kombájnt, ugyanannyi teherautót a már működő tifi arm tócséplőgép, illetve 75 gépkocsi mellé? s másnap délre megérkeztek a szükséges gépek, teherautók. — Hol voltál? — Csak mosolygott. A gazdaság igazgatója árulta el, hogy a kombájnokat egy 50 kilométerre eső másik gazdaságból, a gabonaszállító autókat pedig a 250 kilométerrel távolabb levő megyeszékhelyről, Kuszta- nájból hozta. Baj volt azonban, hogy közülünk csak hárman tudlak tehergépkocsit vezetni. Sebaj. Szása önként vállalta a negyedik autó vezetését, pedig csak személykocsiéhoz értett. S bár az első napon néhányszor majdnem feldöntötte a kombájnt, később már kifogástalanul értette a »rück\värts«-et. A harmadik nap hajnaltól délutánig esett az cső. Ataludtuk a napot, de Szása nem volt sehol. Ké.sö délután érkezett meg valahonnan a gépkocsijával, aims iyeji, legnagyobb ámulatunkra a örömünkre apró magyar zászlót lengetett az csőt ejhajtó sztyeppéi szél. S hozott még három zászlót, a többi, mieink vezette teherautóra is. »Honnan vetted, Szása?« — Onnan —« és mosolyogva kacsintott az ég felé. Megint másoktól tudtuk meg, hogy a csúszós földutakpp hajnalban clkocsizotf a 130 kilométerre levő Trojick városába, itt vásárolt. piros, fehér, zöld selyemszalagokat, ezeket varratta zászlóvá egy ottani komszomolkáva). Csupaszív, figyelem, kedvesség volt Szása, de tudott erélyes is lenni. Egyszer a gabonaszérűn alaposan megmondta a magáét a szibirják brigadérosnnk, mert nem gondoskodott idejében lapátokról. Egy hálóhelyiségben laktam vele és éjfélig szoktuk hallgatni a rádiót, amelyen az összes ázsiai adóállomást fogta, hogy megismerhessük a sajátos keleti — grúz, török — muzsikát. Így is bővítette ismereteinket. Brigádunk vezetősége (melynek tagja voltam ép is) egy ízben késő este gyűlésre jött ösz- sze a mi szobánkban. Kértük Szását, maradjon ő is közöttünk. De p nem, kiment sétálgatni a inqeg éjszakába, s ezzel érveli: o csak egyszerit tagja a magyar brigádnak, nincs joga zavarni a vezetői megbeszélését. Együtt járt velünk a közös fürdőbe, megtanított bennünket síaunázpi, s mert az első napokban nem volt a konyhán paprika (az orosz etelek paprikggiep- tesek), szerzett azt is. Közvetlenségéért. emberségéért hogy mennyire megszerettük, legjellemzőbb egyik háromgyereket, gépkocsivezetőnk kijelentése: — »Fiúk, ha Szása leány volna, bizonylatén belészeretnék.« Hazafelé útunken fáradhatatlanul kalauzolt bennünket .Moszkvában, megmutatta a Kremlt, az új stadiont, a Lomo noszov Egyetem felhőkarcolóját, jegyet váltott míndannyiónknak a Metróra, segített bevásárolni az Állami Áruházban, a »GUM- - öan, A vonaton is velünk jött a határállomásig, p... ahogy elérkezett a búcsúzás pillanata, már item tudom kicsoda, átölelte Szását és arcon csókolta. És megcsókoltuk mind a huszonhaton. Ű viszont minket. Az egy életre jóbarátokká vált férfiak búcsúznak így. * A »mi Szásánk« minden bizonnyal haragudnék most rém, ha tudná, hogy hozzá hasonlónak szeretném látni az ui- lípusú magyar ifjúsági vezetőt ói nem kstlem; olyannak szeretnék látni fiataljaink is. Dehát, nem leheljek mást. Keressük ipa* Sónkban, jnagunk között 3?. Érném, akit} szeretni lehet é$ követni üdvös. Ki mással is példálózhattam volna, mint vele, akit a Kojinszomoí neveit olyanná, amilyen! Tarján István M HÄ LEÁNY VOLNA, heJíikiewiník..” „ hétéibe Futnék..." iCXXÍOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXfXCXXXXXXXXXXXÍCCüCOCXX CXXXXXXXXJOOOOGOOC Szása lepett közbe. Autóba ült,