Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-09 / 57. szám

MEGJÖTTEK A »FECSKÉK Ä V ÄSZ előtti izem Li az •bau j Kiskunfélegyházán megalakult a MEDOSZ földmunkás tagozata Tésmakévttkén és Kiskunhalason most sxcrvmsik TÉVEDÉS NE ESSÉK, nem a kis csivitelő fecskefarkúákról van szó, hanem azokról a fecs­kékről, amelyek öltözködésük- l»n már a tavaszt jelzik: a <avaszi divatújdonságokról. Reg­gel, ahogy végigballagtam az Állami Áruház pultjai előtt, egy- vzer, azután kétszer is, hogy .szépre éhes szememet hizlal­jam, megelégedéssel nyugtáztam, íogy november óta nagyot fordult ■< kerék, mert most már nem a oultok roskadoznak az előttük tolakodó, költekezési lázban égő emberektől, hanem a polcok a dúsan megrakott, csodálatosan szép, itt-ott eddig még nem lá­tott selymektől, ózövetektől, a szebbnél-szébb ruhának valóktól. Megállók a selyemosztály pult- ia előtt: — Milyen szép újdonságot tudna nekem ajánlani, kedves elárusító bácsi? — Amit csak parancsol. A. leg­különfélébb és egészen új min­tájú empriméket, 45 forintos ár­ban. De ha nem drágálja, vagy ha csodálatosan csinos akar tenni, a kínai selymet ajánlom, — S máris egy nyalábbal^ terít szét a pulton, — s ha pénzem volna is, nehéz lenne választani, melyik ts tetszene jobban. Száz- negyvenhat forint métere — meg korai ilyen nagy beruházás. Ki udja, mikór jön az igazi tavasz? Talán a szövetosztályon több ke­resnivalóm lenne, de vajon van­nak-e szép szövetek? BIZONY VANNAK! A férfi­öltöny szövetekből ugyan még nem nagy a választék, többnyi­re, habár kitűnő minőségű, de látunk nem oly kedvelt csíkos anyagok »futnak«, de már női kosztümre valóban bővebben lehetne válogatni. S Weither Dávielné, az áruház igazgatónő­je azt is elmondja, hogy húsvé- tig a választék még újabb szép sikkekkel bővül. A konfekció osztályon is meg­jelentek inár a tavaszi újdonsá­gok. Igen szépek a drapp, crombi férfi és női kabátok. Női kabá­tokat egyébként már 600 forint­tól, férfi felöltőket, köztük egy­színűeket is, 508 forinttól lehet vásárolni, NEM KELL AGGÓDNI a kismamáknak sem, mert a leg­utóbbi időben elterjedt rémhírt, mely szerint megszüntetik a 400 forintos kelengyeutalványok ado­mányozását, már hivatalos hely­ről megcáfolták, s minden kis­mamának szívesen beváltják 400 forintos utalványát az áru­házban, mert csaknem minden­féle bébicikk kapható. Van még néhány ritkaságszámba menő dolog, mint például a gumi­nadrág, de ebből egyre többet és többet kap az Állami Áru­ház. Megérkeztek már a csodála­tosa n szép kisleányka-ruhák is, amelyeket nagy részben a Kecs­keméti Háziipari Szövetkezet ké­szített, s a többi gyermekruha- megrendelések is elismerve, el­fogadva, teljesítésre várnak az illetékes szerveknél. A LEGKÜLÖNFÉLÉBB Ho­lton-, karton-, kreppanyagok ér­kezését már a jövő hétre v ár­ják. A nagykereskedelemhez már megérkeztek a rövidesen árusításra kerülő lengyel, cseh cipők. Újabb olcsóbbfajta német cipők érkezésére is kilátás van, Megérkeztek a szép tavaszi mokka férfi és női cipők. A női cipő ára 140 forint, súlya alig néhány deka. MÉG ÉGY TITKOT hadd áruljak el a tavaszi készülődés nagy színjátékéból: az áruház­nak nyolc árubeszerzője bizony kutat, »szimatol« — a tavaszi újdonságok iránt, s ha olyan cikkre találnak, amit az állatni előtti nyitvatartási időt. (ö-iól 3-ig), szintén a vásárlók kedvébe igyekezett járni.. .­ipar nem gyárt, vagy csak ke­rteset gyárt, akkor magánkis­iparostól is beszerzik a szükség­letet, csakhogy a vásárló közön­ség ne szenvedjen hiányt. Ami­kor jxjdig oz áruház vezetősége ismét visszaállította az október A földmunkások kezdeménye­zésé alapján a MEDOSZ köz­ponti vezetőségi ülésén foglal­koztak a földmunkások és a törpebirtokosok helyzetével, élet­körülményeivel és úgy határoz­lak. hogy néhány helyen meg­alakítják a MEDOSZ föltírmm­4 izabadtelTásarlasról ém a piáéi árakról tanáeakoxtak « kissxállási pártnapon Számos hozzászólás és bősz* szabh vita után a felmerült kér­désekre Tompa Béla, az MSZMP megyei intéző bizottságának munkatársa válaszolt. Elmon­dotta, hogy a mezőgazdasági tér' menyek ára előre «lines megha­tározva. A begyűjtés eltörlése uuiu egészen biztosra vehető, hogy új árszínvonal alakul ki, ami valahol a régi begyűjtési és szabadpiaci ár között lesz. A jö­vőben a dolgozó parasztok sza­badon rendelkeznek megtermelt gabonájukkal. A gabonaüzérke- (ícs kiküszöbölése érdekében to- vabbeladásra csak az állam meg­bízott szervei vásárolhatnak ga­bonát. A szerződéses termeltetéssel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy annak széleskörű megszer­vezése egyes cikkek túltermelé­sének elkerülését is szolgálja. kas tagozatút. Eddig az volt a helyzet, hogy ezeknek az érde­keit nem képviselte a MEDOSZ csak a különböző állami lan- és kísérleti gazdaságok, valamint a gépállomások dolgozóiét. A földnélküli munkások, tö'- pebirtokosok örömmé! vették ezt a határozatot és Kiskunfélegy­házán már megalakult a ME­DOSZ földmunkás tagozata, Ti- szakccskén és Kiskunhalason ■ pedig most szervezik, A MEDOSZ földmunkás tago­zatainak áz lesz a feladata, hogy vészt vegyen a munkaközvetítés ellenőrzésében, a községi tanács­osa! közösen javaslatot tea* majd a napszám bér, a részesművelés pénzben« cs természetbeni jut­tatásaira vonatkozólag, azonkí­vül segíti a földmunkásokat és törpebirtokosokat különböző gazdasági problémáik megoldá­sában. „Csúsztatott" ebédidő Több ünivsrsséi-trcsístosr gyártását kértek a pártnap on A Guru közegben tartott párt napon több mint 300-an vet­tek vészt. A legtöbb hozzászóló a földrendezési határozat végre­hajtásával foglalkozott, és ezzel kapcsolatos vitás ügyeikben sértek felvilágosítást. Másik kérésük, hogy a mezőgazdaság ré­szére több Univerzái-traktort gyártson az ipar, mert ezekben jelenleg nagy hiány van. A községi agronómustól azt várjak, iugy szakmai tanácsokkal segítse a gazdákat. A felmerült kül­désekre Csccsetka Jáno-s elvtárs, az MSZMP megyei intéző bi­zottságának munkatársa válaszolt. A kalocsai Margit-malom hengerpad üzemé­ben szinte dobhártyát szaggató á zaj. A műheiy levegőjében, mint könnyű fátyolfelhő úszik a lisztpor. Valahol, kint a városban delet harangoz­nak. A harangszót csak a jól figyelő fül vesz! észre a zakatoló gépzajtól. Dél van cn színié várja a látogató, hogy éles csengőszó hasítsa fél­be u gépek zúgását, s megkezdődjék az ebédszü­net, Az óra nem áll meg, az idő halad, s nem csengetnek ebédre, s a gépek sein aljnak le. Rög­tön megtudjuk kísérőnktől, hogy a vállalatnál nincs ebédszünet, mert a gépeket nem lehet le­állítani. ÜL hogyan és miKor eoédel V Megkérdezzük Szalui József molnári, miken szokott ebédelni. — Itt, a nengerpadnál nincs egy szabad perce az embernek. Ezt nem lehet itt hagyni. Ebédelni sem mehetünk el. Láthatja. — mutat a kezében lévő szalonnára — itt eszem munkaközben. Hej, azt a Malomipari Egyesülést bosszantaná meg áz a nem tudom micsoda. Az toli így ki velünk... Megyünk tovább az üzemben, s a lezsákolóban is a Malomipari Egyesülése szidjak. Egy őszhaju, jólmegtermeU asszony. !- erdezünk meg, mi az oka ennek? — Kérem — kezdi el — ebédidő nincs. Nyolc urát dolgozunk és annyit is fizetnek. Pedig a munkatörvénykönyv előírja, hogy az ebédidőt ki kell fizetni, ha a dolgozó nem lölti el. —1 Fejezi be, s szinte félkézzel löki arrébb a 60 kilós zsá­kot. A beszélgetés végére Vékony Bele műszak- vezető is odaért. Hallja az utolsó szavakat cs kérdezés nélkül mondja: — Nem állhatunk le így pillantrg spin, mer; a kamra feltelik. Ebédelni? Ide tesszük a zsákra a. »-kaját«, aztán falatonként esszük meg, ahogy a munka engedi. Ebédidőt, néni tartunk. A le­állás és a megindulás soljtbá kerülne, int nem akarunk pocsékolni. Igaz. nem fizetik ki a ledol­gozott ebédidőt, Azt írják omian lentről, hogy csúsztassunk . . . Az igazgatói iroda felé vettük az útutikat. A te- 1. érvény es lépcsőkön lefelé menet találkoztunk Károlyi Józseffel. Sietett az emeletre, s csak annyit tudtunk tőle kérdezni: Hogyan szökött ebédelni? — Futás közben — felelte, s eltűnt a lépcső­forduló mögött. I^fem éppen szociális intézkedés Az igazgatói irodában aztán minden kiderült; Fehér papíron fekete betű tanúskodott, a Malom­ipari Egyesülés »szociális intézkedéséről« Nem idézzük szószermt —, mert körmönfontabba! nem lehetne egy intézkedést megfogalmazni — lényég azonban az: »a ledolgozott ebédidőt « dolgozók vegyék ki csúsztatásban.« Néhány keresetlen szóval szeretnénk megma­gyarázni a Malomipari Egyesülés határozatszer- késztéinek, hogy a Margit-malom dolgozóira is vonatkozik a munkatörvénykőnyv 137. g-a. Ezen túlmenően mit szólnának azok, akik ilyen intéz­kedéseket hoztak, hogyha ők dolgoznának nyolc óra hosszát ebédidő nélkül, s nem fizethék ki nekik azt a félórát, amit a törvény biztosít? Tudjuk, lenne fogak csikqrgatáea. Vagy mit, szól­nának ahhoz, ha a bérükből' levonnák azt az időt, amit nem effektiv munkára fordítanak? Méltányos lenne, ha ezek a »szociális«érzésű em­berek ellátogatnának az üzembe, s végigpróbái- nák saját intézkedésük gyakorlatát. Tudjuk, utána helyesbítenék az intézkedést.— gém — C ikket akartam írni arról, hogy milyennek képzel­nem el az újtípusú ifjúsági ve­zetőt. Bő élményanyagom van ehhez, úgy gondolom azonban, helyesebb, ha cikk helyett egy Komszomol-vezetőt mutatok be olyannak, amilyennek megis­mertem. 1 1 pavaly, augusztus 9-én ér- J- kezeit az ázsiai szűzföl­dek aratására induló 26 tagú kombájnt« brigádunk Csapra, a szovjet határállomásra. A rö­vid, ünnepélyes fogadtatás után sietnünk kellett az átszállással, a jóval odább álló moszkvai gyorsra. Nagy bőröndöm nyo­mott vagy negyven kilót, nehéz volt sietnem vele, ahogy azon­ban ott köszörülöm lábam a cél felé, mellettem terem egy gön­dörhajú, jóképű, magas fiatal­ember és elveszi tőlem a kof­fert. S mert nehéz neki is, a vállára emeli, így viszi vona­lunkra. Már tepn, a, hálókocsi folyosóján látom, hogy velünk utazik, o is, és brigadéi'osunklul megtudom: a Kovászomul Köz­ponti Bizottságaijak a munka­társa.; Moszkvából jött; abbénk, együtt él maid «éjünk a szíjz- fölciörj is, Alekszandr ßzultänov- riak hívják, tadzsik nemzetiségű. 'Többnapos utazásunk alatt va­lahányszor a folyosón találkoz­tunk,”-magyarul- mindig így köszöntött: »szervusz«. Furcsán ejtette ki a szót, s később meg­tudtam, hogy a hálófülkéjében szorgalmasan biflázza az orosz —magyar szótárt. Már nem egy kombájnosunk emlegette, hogy nagyszerű cimbora, aki be-benez a zárt fülkékben kártyázókhoz és drukkol annak, akinek rosz- szul áll a lapja. Mire az Uraihoz értünk, már így hívtuk: »Szása, Száska«, sőt magyarosan is: »Sanyi«. Valójában künn, a szűzföldön ismertük meg. Első dolga volt, hogy terepszemlét tartott szállás­helyünkön: rendben van-e min­den, nem hiánvzik-e valami? Majd munkaruhát öltött ő is és beállóit közénk, a »vengepszldj brigád« huszonhetedik tagjá­nak. Az volt a szándékunk, hogy önállóan, külön területen ara­tunk, s ezért már idehaza úgy válogat tűk össze kisded csapa­tunkat, hogy szakemberek le­gyenek a tagjai. A szűzföldi gaz­daság vezetői azonban nem szá­mítottak erre, gondojták: bár­hova beosztható segédmunkások yggyunk. Honnan vegyenek most négy kombájnt, ugyanannyi te­herautót a már működő tifi arm tócséplőgép, illetve 75 gépkocsi mellé? s másnap délre megérkeztek a szükséges gépek, teherautók. — Hol voltál? — Csak mosolygott. A gazdaság igazgatója árulta el, hogy a kombájnokat egy 50 ki­lométerre eső másik gazdaság­ból, a gabonaszállító autókat pe­dig a 250 kilométerrel távolabb levő megyeszékhelyről, Kuszta- nájból hozta. Baj volt azonban, hogy közülünk csak hárman tud­lak tehergépkocsit vezetni. Se­baj. Szása önként vállalta a ne­gyedik autó vezetését, pedig csak személykocsiéhoz értett. S bár az első napon néhányszor majdnem feldöntötte a kombájnt, később már kifogástalanul értette a »rück\värts«-et. A harmadik nap hajnaltól dél­utánig esett az cső. Ataludtuk a napot, de Szása nem volt sehol. Ké.sö délután érkezett meg vala­honnan a gépkocsijával, aims iyeji, legnagyobb ámulatunkra a örömünkre apró magyar zászlót lengetett az csőt ejhajtó sztyep­péi szél. S hozott még három zászlót, a többi, mieink vezette teherautóra is. »Honnan vetted, Szása?« — Onnan —« és moso­lyogva kacsintott az ég felé. Me­gint másoktól tudtuk meg, hogy a csúszós földutakpp hajnalban clkocsizotf a 130 kilométerre levő Trojick városába, itt vásá­rolt. piros, fehér, zöld selyemsza­lagokat, ezeket varratta zászló­vá egy ottani komszomolkáva). Csupaszív, figyelem, kedves­ség volt Szása, de tudott erélyes is lenni. Egyszer a gabonaszé­rűn alaposan megmondta a ma­gáét a szibirják brigadérosnnk, mert nem gondoskodott idejé­ben lapátokról. Egy hálóhelyiségben laktam vele és éjfélig szoktuk hallgatni a rádiót, amelyen az összes ázsiai adóállomást fogta, hogy megismerhessük a sajátos keleti — grúz, török — muzsikát. Így is bővítette ismereteinket. Brigádunk vezetősége (mely­nek tagja voltam ép is) egy íz­ben késő este gyűlésre jött ösz- sze a mi szobánkban. Kértük Szását, maradjon ő is közöttünk. De p nem, kiment sétálgatni a inqeg éjszakába, s ezzel érveli: o csak egyszerit tagja a magyar brigádnak, nincs joga zavarni a vezetői megbeszélését. Együtt járt velünk a közös fürdőbe, megtanított bennünket síaunázpi, s mert az első napok­ban nem volt a konyhán papri­ka (az orosz etelek paprikggiep- tesek), szerzett azt is. Közvet­lenségéért. emberségéért hogy mennyire megszerettük, legjel­lemzőbb egyik háromgyereket, gépkocsivezetőnk kijelentése: — »Fiúk, ha Szása leány volna, bizonylatén belészeretnék.« Hazafelé útunken fáradhatat­lanul kalauzolt bennünket .Moszkvában, megmutatta a Kremlt, az új stadiont, a Lomo noszov Egyetem felhőkarcolóját, jegyet váltott míndannyiónknak a Metróra, segített bevásárolni az Állami Áruházban, a »GUM- - öan, A vonaton is velünk jött a határállomásig, p... ahogy elér­kezett a búcsúzás pillanata, már item tudom kicsoda, átölelte Szá­sát és arcon csókolta. És meg­csókoltuk mind a huszonhaton. Ű viszont minket. Az egy életre jóbarátokká vált férfiak búcsúz­nak így. * A »mi Szásánk« minden bi­zonnyal haragudnék most rém, ha tudná, hogy hozzá ha­sonlónak szeretném látni az ui- lípusú magyar ifjúsági vezetőt ói nem kstlem; olyannak szeret­nék látni fiataljaink is. Dehát, nem leheljek mást. Keressük ipa* Sónkban, jnagunk között 3?. Érn­ém, akit} szeretni lehet é$ kö­vetni üdvös. Ki mással is pél­dálózhattam volna, mint vele, akit a Kojinszomoí neveit olyan­ná, amilyen! Tarján István M HÄ LEÁNY VOLNA, heJíikiewiník..” „ hétéibe Futnék..." iCXXÍOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXfXCXXXXXXXXXXXÍCCüCOCXX CXXXXXXXXJOOOOGOOC Szása lepett közbe. Autóba ült,

Next

/
Oldalképek
Tartalom