Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-07 / 55. szám

Egy telefonjelentés nyomában •Híillli '■ ■ilii!!l;!)li|líilil!llpiliil!l!ílillI|||!llllll!!|||||li!l||!l||!li!l||||||||l!l||||iiililH[lii|||||||||||||| (^parl^ori temetői tártak fel láziáron BÁLINT BÉLA, a kecskeméti Katona József Múzeum igazga­tója örömmel újságolja: február közepén a tázlári rendőrség ér­tesítette a múzeumot, hogy a szőlőaláfordí tási munkálatok közben Horváth István és Brecs- kai János tázlári lakosok csont­vázaidat találtak. A telefonértesítés nyomán a következő nap kimentünk a helyszínre és a leletbejelentők- íől a kapott anyag alapján meg­állapíthattuk, hogy időszámítá­sunk utáni VII—VIII. századi avarkori temető maradványait vetették a felszínre az ásók. A MEGINDULT rendszeres helyszíni feltárások utón, az ed­digi munkálatok eredményekép­pen bej sír került napvilágra. A sírokban az eltemetettek legfon­tosabb tárgyai is előkerültek, így a férfi sírokban fegyverek, például ijj és nyílhegy, kések, lüzkészségek: csiholóacél és ko­vák, övcsatt-marad ványok. A női sírokban bronz fülbe­valók, mintázott üvegpasztából készült gyöngyszemek kerültek elő. Az igen nagyszámú gyermek- sírokban a nőkéhez hasonló leie­leket találtunk. A gyermeksírok érdekessége, hogy majdnem min- •denik hét és tíz év között halt meg, ami valószínüteg járványos gyermek betegségekkel magya­rázható, EBBEN A TEMETŐBEN is megállapíthattuk, hogy az ere­detileg gazdagabb felszerelésű, előkelőbb halottak sírjait kis idővel eltemetésük után kirabol­ták, amire több esetben a csont­váz erős megbolygatása, vala­mint a visszahagyott leletek tö­redékei és hiányos volta ad bizo­nyítékot, Ennek analógiáját más avarkori temetőben is megtalál­hatjuk. A temető népessége az avar birodalom keretébe tartozott. AZ AVAR birodalom az idő­számításunk utáni VI. század végén alakult ki és nem egy egységes nép, hanem sok külön­bözö törzs tartozott kereteibe. A magyarországi letelepülés egyik centruma éppen ide esik, a Duna—Tisza közére. Ezt szá­mos leleten kívül igazolja Táz- lártól 8 kilométerre, Bócsán elő­került fejedelmi lelet is. Az avar nép magja Kelet- Ázsiából vándorolt hazánk terü­letére. Nagy állattartó és harcos életmódot folytatott. A biroda­lom fénykorában adófizetői közé tartozott Bizánc is. ENNEK A TÁZLÁRI feltá­rásnak, amely még folytatódik, az a tudományos jelentősége, hogy megismerhetjük belőle a mai Magyarország régi népessé­gének életét, szokásait, haszná­lati eszközeit és múzeumunk szempontjából a háború követ­keztében elpusztult avarkori anyagot ki tudjuk bővíteni. íme ilyen eredményt hoz egy telefonbejelentés. S ha megyénk­ben a különböző földmunkálatok során a dolgozók találnak lelete­ket és azokat bejelentenék, még naevobb számban nvilna lehe­Mindenkit érdekel, jó, ha mindenki tudja A munkajogi törvények még ma is érvényesek Az utóbbi hónapokban üze­meknél és vállalatoknál gyakran megsértették a munkajogi tör­vényeket. Különösképpen sok problémát okoztak az üzemek és vállalatok életében azok az el­bocsátások és áthelyezések, me­lyek többé-kevésbé törvénytele­nek. Nem csoda, ha éppen ezért, jogos feszültség, ellentét alakul ki egyes dolgozók és munkálta­tók között. De sok az olyan eset is, amely azt mutatja, hogy a dolgozók közül sokan nem isme­rik a munkajogi törvényeket. Felinoudliat-e a munkástanács ? Sokhelyütt kérdezik: mi tör­ténik azokkal a dolgozókkal, akiket a munkástanács, vagy korábban valamely »forradalmi bizottság« bocsátott él? Vissza­vehetek, vagy nem? A munkástanácsokról intézke­dő 1956. évi 25. tvr. szerint a munkástanács határozatát az igazgató tartozik végrehajtani, ha az nem ütközik törvénybe, törvényerejű rendeletbe, , kor­mányrendeletbe. Ha a munkás- tanács határozata törvényt sért, az igazgató megtagadhatja a végrehajtást és döntés végett az ügyet felettes szervéhez terjeszti. Ha az igazgató valamely dol­gozó elbocsátásához nem járult hozzá, akkor a munkástanács határozata törvényt sért. Az esetben, ha az igazgató egyetér­tett a munkástanácsnak elbocsá­tást kimondó határozatával, azt törvényesnek kell tekinteni. Ha a döntés ez esetben is sérelmes, a dolgozó a vállalati egyeztető bizottsághoz fordulhat. Az úgynevezett »forradalmi bizottságok« által elbocsátott dolgozók ügyével kapcsolatban a 6/1956. számúésa 17,1956. szá­mú kormányhatározat úgy intéz­kedik, hogy e bizottságok nem voltak jogosultak‘dolgozók elbo­csátására, ezért ezeknek a dol­gozóknak munkahelyükre hala­déktalanul vissza kell térni. E személyeket visszamenőleg illet-« ményük is megilleti. Ha azonban tőség a múzeumi anyag és a tu-í dományos kutatás gyarapítására.| Bieliczky Sándor J ÚJ SZOVJET motorkerékpárok \ ♦ Tulában befejezték a »Tula—t 200« típusú motorkerékpárok kí-| sérleti példányainak szereléséi.I A motorkerékpárokba 200 köb-| centiméteres kétütemű motoro-í kát építenek be. A nyolc lóerős* motor óránként 90 kilométeres! sebességgel is haladhat. Üzem-Í anyagfogyasztása 100 kilométe-i renként három liter. Tankjában? több, mint 400 kilométernyi út-í ra elegendő benzint tárolhat. Aj motort kisebbített átmérőjű szé-| les abroncsokkal látják el. Az új? jármű nemcsak aszfaltozott,? hanem iöldutakon is akadályta-? fanul közlekedhet. Hamarosan? megkezdik a »Tula—200« soro-j zatgyártását. (A Szovjet Távirati? Iroda közleménye.) másutt dolgozlak, az ottani kere­setüket levonásba kell hozni, a régi munkaadó által visszame­nőlegesen folyósítandó bér ös szegéből. Disszidállak munkaviszonya Ebben az ügyben is világos-m intézkedik a 2/1957. P. M. ren­delet. Ezek szerint az a dotgozo, aki az október 23-ót követő ese­mények után munkahelyén y munkáltató felhívására sem je­lentkezett. mert az disszidált, vagy munkára jelentkezett ugyan, de ezt követően enge­dély nélkül elhagyta az orszá­got, vagy Engedéllyel távozott, de az engedély lejártáig nem tért vissza, disszidálónak kel) tekinteni, s munkaviszonyát az »önkényes kilépés« bejegyzéssel kell megszüntetni. Az esetben, hu valamely dol­gozó a disszidálásból visszatér, m kéri a vállalathoz való -vissza­vételét, ügyében a vállalat igaz­gatója döntJ (Folytatjuk) Király Imre. az ÉDOS7, ? megyebizottság tagja. í Televíziós teieszóép ? A bajor rádió televíziós síu- Jdióját a világon elsőként tclevi- iziós teleszkóppal szerelték . fel, lamely a nézők számára közvet­len betekintést tesz lehetővé . a világmindentógben lejátszódó eseményekbe. A néző a vevőké­szülék ernyőjén ezerszeres na­gyításban lájtja a csillagokat. Automata zenegép a Nyugati-pályaudvari Hangulat« eszpresszóban V gv ógvító alva; A Csehszlovák Tudományos Akadémia fiziológiai intézetében a közelmúltban érdekes kísérle­teket folytattak gyógyító alvás beállítására Jegyirányú villamos- áram segítségével. Az egyirányú áram áthatol az agyvelőn, s ily módon meghosszabbítja a hip­nózis útján létrejött alvást. A »kísérletek igen biztatóak: az al­vás igen mély, nincs semmi kel­lemetlen utóhatása. HEYIiKDiHL: űmJm űfamfvoH Az a vízalatti világítás csodálatosan tisztán rajzolta ki a körvona­lakat és igén megnyugtatóan hatott a trópusi nap túlerős lénye után. Ha lepillantottunk az alattunk tátongó szédítő és fénytelen mélységbe, még ennek örök sötétjét is ragyogó halványkékre színezték a megtört napsugarak. Amúlva vettük észté, hogy milyen mélyre láthatunk a víz­be, s még jobban meglepett minket az, hogy milyen roppant mélység­ben úszkálnak odalenn a különböző halfajok nagy rajai. A sok bom- tón kívül, amit odalent láttunk, más halfajok is lehettek, de ezek már olyan mélyen cikáztak, hogy a jó látási viszonyok ellenére sem ismer­tük fel őket. Olykor akkora törpegü halvonulásokat figyelhettünk meg a mélyben, hogy el kellett gondolkodnunk, vajon az egész tenger mé­lye ennyire hemzseg-e a halaktól, vagy pedig a lassan úszó Kon-Tiki vonzza aiánk e népes kíséretet. Legszívesebben olyankor merültünk a tutaj alá. mikor nagytestű, aranyos uszonyú tonhalak raja úszkált körülöttünk. Legtöbbször párosá­val vagy hármasával—négyesével érkeztek, de szívesen verődtek olykor nagyobb csoportokba is. Néha ugyanaz a halpár napokig keringett kö­rülöttünk, de horogra ritkán kaptuk őket. Felülről — a fedélzetről nézve — egyszerűen nagy, nehéztestű halaknak látszottak, amelyeken nincs semmi néznivaló, de mihelyt leszállottunk közéjük, a saját elemükbe, azonnal meg kellett változtatnunk a színükről és alakjukról alkotott véleményünket. Olyan feltűnő' volt a különbség, hogy kezdetben újra és újra a felszínre vontattuk magunkat, hogy meggyőződjünk, vajon csakugyan ugyanarról a halról van-e szó, melyet imént a fedélzetről láttunk? Ezek a nagy, nyugodt mozgású állatok tudomást sem vettek ' rólunk. Fejedelmi méltósággal köröztek körülöttünk, de az alakjukban és mozdulataikban annyi előkelőség és könnyed elegancia volt. ameny- nyit egyetlen más halfajnál sem láttunk. Felülről egyhangú barnának tetsző hátuk a víz alatt halványlilára alapozott meleg fémfényekben csillogott. Tökéletesen arányos, áramvonalas testük ragyogó ezüstből és acélból készült torpedóra emlékeztetett. Uszonyuk alig észrevehető meg- lendítése elég volt, hogy ez olykor mázsás testet kilőtt nyíl gyanánt röpítse előre. Minél közvetlenebb kapcsolatba kerültünk a tengerrel és la ivóival, annál otthonosabban éreztük.magunkat a tutajon. Egyre nagyobb tisz­teletet éreztünk ama kezdetleges műveltségű népek iránt, amelyek haj­danában sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a tengerrel, és ezért egészen más szemszögből ismerték meg, mint a ma embere. Igaz, hogy mi ki tudjuk számítani a tenger sótartalmát és latin neveket adunk a tonhalaknak és dorádóknak. Primitív őseink mindehhez nem értettek. ...... 53 Mégis meggyőződésem, hogy az a kép, amelyet ők alkottak az óceán­ról, hívebb lehetett a miénknél. Errefelé szinte egyetlen szilárd pontot sem találtunk a helymeghatá­rozáshoz. A nap és a csillagok éppen úgy eltűntek és Visszatértek, mint a halak és a hullámok. Azon a 4300 tengeri mérföldnvj távolságon, ami a déli szigeteket Perutól elválasztja, nem is számítottunk arra, hogy valahol földet találunk. Nagyon meglepő volt hát, hogy] a nyugati hosz- szúság 100°-hoz közeledve, hajózási térképünk egy zátonyt jelzett vala­hol a közelben. Egy apró kör jelezte a zátonyt; mivel a térkép ezévi kiadású volt, fellapoztuk a dél-amerikai »Hajózási Évkönyvet« is: itt olvashattuk, hogy »....első ízben 1906-ban érkezett ép 1926-ban meg­erősített tudósítás szerint, a Galapagos-szigetektől 600 tengeri méríöld- nvirc délnyugatra, — a déli szélesség ö°42’ és a nyugati hosszúság 99°43’-nél, az erre járó hajósok zátonyt figyeltek megj 1927-ben, azon­ban az e pont mellett alig egy mérföldnyire elhaladó gőzös nem ész­lelt szirteket. 1934-ben egy másik hajó dél felöl közelítette meg ugyan­csak egy mérföldnyire ezt a helyet, de szintén nem látott zátonyt. A Cowrie nevű motoroshajó pedig 1935-ben a jelzett helyen mélységmé- réseket végzett, de 160 caomónyira a mérő még nem ért leneket.« A térkép ezi, a helyet hiányosan felderi.tettnek mondta, amely te­hát a hajózás szempontjából még jelenthet veszélyt. Persze, a mélyen merülő gőzös esetében mindenesetre nagyobb a kockázat, mint . a mi könnyű tutajunk számára. Elhatároztuk hát, hogy egyenesen a térké­pen feltüntetett pont felé tartunk s majd meglátjuk, mit fogunk ott találni. Mivel a zátony valamivel északabbra feküdt irányunktól, for­dítottunk egyet a vitorlán, hogy a szél egyenesen északnak hajtsa a tutajt. így állítottuk a kormányt is. Ennek azonban az! lett a következ­ménye, hogy hálózsákjainkba még több jutott a Csenües-óceán hullá­maiból, mint amennyit már megszoktunk; ez azért is kellemetlen volt, mert ugyanakkor az idő hűvösebbre fordult. Azt azonban örömmel ta­pasztaltuk, hogy a Kc>n-TikiveJ biztos és gyors fordulatokat tudunk végezni, még akkor is, ha aránylag tompa szögben ólmunk a szél irá­nyára. Ha azonban derékszögnél nagyobb lett a szélirány és a tutaj iránya által bezárt szög, akkor átcsapott a vitorla és elölről kellett kez­deni a játékot, hogy úrrá legyünk a tutaj felett. Két nap és két éjjel hajtottuk így a tutajt északi-északnyugati irányba. A tengerjárás magas volt, a hullámzás iránya pedig kiszámít­hatatlanná vált, mivel a passzátszél iránya délkelet és kelet között ingadozott. Tutajunk mégis baj nélkül emelkedett és süllyedt a hullá­mok hátán. Állandó őrséget tartottunk nemcsak a kprmány mellett, hanem az árbocra kötözött kilátódeszkán is; látókörünk így lényegesén megnagyobbodott — különösen, ha egy-egy magasabb hullámhegy tete­jéről néztünk szét. A hullámok átlag két méterrel emelkedtek a kabin teteje fölé. Ha véletlenül összecsapott két nagy hullám, küzdelmük még magasabb vízhegyeket eredményezett; a toronymayasságba szökő hullámok azután a legkiszámíthatatlanabb Irányban zuhanlak Je. Éj­jelre ládákat raktunk a kunyhó bejárata elé, de bizony azok sem értek fabatkát sem. Ennél vizesebb éjszakánk még nem volt. Alig hunytuk le a szemünket, máris önlött nyakunkba a víz. Keresztülfolyt a kabin falán, elöntött embert, fölszerelést és élelmiszert. Még jó, hogy Hennán ói-szolgálata alatt egy szép nagy dórádét is dobott a fedélzetre a hullám. (Folytatjuk) 54 ....................................’1 ------------------------------«mumn—w — ■ t —p

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom