Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

t A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás a 2. oldalról) 150 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nyújt Magyarországnak. A hitelből 200 millió rubel sza- bad-deviza. A Szovjetunió a hi­telt kedvezményes feltételekkel évi két százalékos kamat mel­lett nyújtja. A hitel törlesztése ez 1961. évben kezdődő tíz év Blatt a Magyarország által álta­lában exportált áruk szállítása útján történik. A Szovjetunió a már koráb­ban nyújtott hitelek alapján ez évben további 05* millió rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel összegű szabad-devizát ad fit Magyarországnak. Ezek szerint Magyarország 1957-ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabad- devizát kap hitelbe a Szov­jetuniótól. A fentemlített hitel által nem fedezett szovjet szállítások el­lenértékéként a Magyar Nép- köztársaság 1957-ben a Szovjet­uniónak a magyar export szo­kásos árucikkeiből a többi kö­rött a következő árukat szállít­ja: hajókat, úszó- és kikötőda­rukat, vasúti személykocsikat, forgácsoló szerszámgépeket, el­lenőrző mérőműszereket, hűtő­berendezéseket, varrógépeket, bútorokat, és más iparcikkeket, valamint bizonyos mezőgazda- sági termékeket. A Szovjetunió kormánya hosszabb haladékot adott a Magyarországnak korábban nyújtott hitelekből fennálló több mint 150 millió rubel tartozás törlesztésére is és elengedte a magyar kor­mánynak korábban Magyar- ország számára átadott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestár­saságok szovjet érdekeltsé­géért járó több mint egy mil­liárd forint összegben fenn­álló tartozást. A fentemlített célokból kiin­dulva a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kor­mánya kívánságának megfele­lően kész arra, hogy jóindula­túan megvizsgálja egyes magyar tpari vállalatok építéséhez és rekonstrukciójához, valamint a közlekedés fejlesztéséhez szük­séges gazdasági és műszaki se­gítség nyújtásának kérdéseit. A Felek megbízták az illetékes szerveket, hogy 1957. évben folytassanak e tárgyban tárgya­lásokat és készítsenek megfelelő javaslatokat. A kormányküldött­ségek megvizsgáltak és mindkét fél számára előnyösen megoldot­tak a két ország közötti pénz­ügyi elszámolásokkal kapcsola­tos minden kérdést. A Felek a többi között meg­állapították, hogy a nem keres­kedelmi jellegű fizetések elszá­molási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt bizto­sít. A Felek megállapították, hogy a szocialista államok együttmű­ködésének egyik legfontosabb formája a tudományos-műszaki és termelési tapasztalatok köl­csönös és térítésmentes kicseré­lése. ami mindkét ország nép­gazdasága számára rendkívül jelentős. A Felek szükségesnek tartják, hogy minden módon elősegítsék a Magyarország és a Szovjetunió közötti tudomá­nyos-műszaki együttműködés to­vábbi fejlesztését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az atom­energia békés célokra való fel- használásának, véleménycserét folytatott az e téren történő to­vábbi fokozott együttműködés­ről. A Magyar Népköztársaság a továbbiakban is részt vesz az egyesített Atomkutató Intézet munkájában. A Szovjetunió gazdasági cs műszaki segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak az urán-elöfordulások geoló­giai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, valamint műszerek szállítá­sa úijáih A tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió to­vábbra is nyújt ilyen segítséget: a Szovjetunió ezenkívül se­gíti a Magyar Népköztársa­ságot alom-erőművek építé­sében és biztosítja ezeknek hasadó anyagokkal való el­látását. A Felek megegyeztek abban, hogy Magyarország uránércter­melésének megszervezése után az érc azon részét, amely nép­gazdasága számára nem szüksé­ges, igazságos, kölcsönösen elő­nyös áron a Szovjetuniónak ad­ja cl. A két kormány, megállapítva, hogy a szocialjsta országok kö­zötti együttműködés cs a köl­csönös segítség kiszélesítése és megszilárdítása elősegíti az Or­szágok gazdasági fejlődését és népeik életszínvonalának növe­lését, egyetértőén elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gazdasági együttműkö­dést mind a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió között, mind a többi szocialista ország­gal. A két kormány nagy jelentő­séget tulajdonít a kulturális együttműködésnek, mert ennek fontos szerepe van a magyar— szovjet barátság további meg­szilárdításában és hozzájárul a két ország népei kultúrájának kölcsönös gazdagításához. A ma­gyarországi ellepforradalom ép­pen ezért nagy lépéseket tett, hogy népszerűtlenné tegye a magyar nép előtt a szovjet kul­túrát. A tárgyaló Felek a népek közötti baráti kapcsolatok további erősítése végett arra az egyöntetű véleményre ju­tottak, hogy tovább fejlesz­tik tudományos cs kulturális együttműködésüket az 1956. június 28-án Moszkvában a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége között megkötött tudományos és kulturális együttműködési egyezmény alapján. A két küldöttség, miután meg­vitatta a két ország kapcsolatait, megegyezett abban, hogy egyez­ményeket köt egyes állampol­gársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, vagyoni, nyugdíj- és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a Felek megegyezése alapján más kérdé­sekről. III. A tárgyalásokon megvitatták a két Félnek a varsói szerződés­ben való részvételére vonatkozó kérdéseket. A két kormány véleménye szerint mindaddig, amíg a nyu­gati hatalmak fegyverkezési hajszát folytatnak, makacsul el­utasítanak a leszerelésre, vala­mint a katonai tömbök meg­szüntetésére és az európai kol­lektív biztonsági rendszer kiala­kítására vonatkozó javaslatokat, a szocialista tábor országai kö­telesek minden intézkedést meg­tenni, hogy megőrizzék országa­ik dolgozóinak összes vívmá­nyait, Európa és a világ béké­jét és biztonságát! A Magyar Népköztársaság* kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi azt a készséget, hogy a leghatáro­zottabban támogatja és erő­síti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresz- szív köreinek minden mes­terkedésével szemben. Az ellenforradalmi propagan­da most azzal kísérletezik, hogy a szovjet csapatok Magyaror­szág területén való tartózkodá­sának tényét nacionalista han­gulat keltésére használja ki, hogy a kispolgári elemeket és a magyar dolgozók legelmaradot­tabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa. A magyar kormány ki­jelenti, hogy mindazok, akik szívükön viselik a proletariá­tus és a népi Magyarország ügyét, világosan látják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szocialista országok dolgozói számára a legfontosabb kérdés szocialista vívmányaik megvé­déséig biztosítása. A szovjet hadsereg egységei­nek jelenléte Magyarország területén döntő tényező az imperialisták minden agresz- szív kísérletének megféke­zésére — amint ez a múlt óv október—novemberi na­pokban bebizonyosodott. A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben részvevő országok fegyveres erői elhelyezésének kérdése nem úgy oldódik meg, ahogy az imperia­listák és a zsoldjukban álló nacionalista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép és a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország népeinek ér­dekében, a közöttük érvényben levő megállapodások alapján, úgy, ahogy azt biztonságuk és népeik békés építőmunkájához szükséges feltételek megterem­tése megköveteli. A két kormány abból indult ki, hogy a kialakult nemzetközi helt'zetben, amikor fennáll az agresszív ószakatlanti tömb (NA­TO), amikor újból felfegyverzik Nyugat-Németországot és ott ak­tivizálják a revansra vágyó erő­ket, amikor az Amerikai Egye­sült Államok és az északatlánti tömb más országai nagylétszá­mú hadsereget és sok támasz­pontot tartanak fenn a szocia­lista országok határainak köze­lében, valamint aknamunkát fejtenek ki ezen országok ellen, s nem hajlandók elindulni a le­szerelés, az atomfegyver betil­tása útján, feltétlenül szükséges, hogy a varsói szerződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodjanak Magyarországon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jelle­gű, azt az északatlanti tömb ag­resszív tevékenységének foko­zódása, valamint az e tömbben részvevő államok vészes fegy­verkezési hajszája és más kato­nai intézkedései miatt kellett megalakítani. A két Fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozá­sokat folytat a szovjet csa­patok magyarországi tartóz­kodásának, létszáma cs állo­mánya meghatározásának, valamint elhelyezésének kér­déséről cs c célból egyez­ményt ltot, amely szabályoz­za a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartóz­kodó szovjet csapatok jogi helyzetét. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, mi­után megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfonto­sabb problémáit, egyöntetűen megállapítják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet parancsolóan szükségessé teszi a szocialista tábor még szilárdabb összefogá­sát. Az e tábor országaiban élő dolgozók vívmányait a nyugati imperialista körök állandóan tá­madják és agresszív terveket ké­szítenek, hogy a kapitalizmust visszaállítsák mindazokban az országokban, ahol a proletariá­tus kezébe vette a hatalmat. Az imperialisták arra törekszenek, hogy egyes országokat kiszakít­sanak a szocialista táborból, megbontsák és gyengítsék a szocialista tábort, s ezzel az egész világon csapást mérjenek a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabadulásért küzdő proletariátus érdekeire. Az imperialista államok reak­ciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek elő a sza­bad népek, elsősorban a szocia­lista államok népei ellen. Éppen ezért agresszív katonai tömbö­ket kovácsolnak, katonai és légi­támaszpontok rendszerével ke­rítik be a szocialista tábor or­szágait. Megalakították az egy­séges katonai parancsnokságot Európában (NATO) és Délkelet­(Folytatás a 6. oldalon) írja: Csorba István Visszhang nélkiil! fflz utolsó lengyelországi hátról írni furcsa feladat, mert mint figyelő embert jobban kielégített bennüket a hat napig tartó wroclawi vendégjátékunk, mint a tapshoz, közönséglelkekben echozó szívhangokhoz szokott színészt. Wroclaw Lengyelország délnyugati részén fekvő több, mint 400 000 lelket számláló város. Opera-, operett-, prózai, sőt jiddish színházzal rendelkezik, de minket arra a két napra, ameddig, ottani szerződésünk szólt, volna, egy »csodá­latos « színpadra, a Hala-Ludova színpadára vezetett sorsunk és az ottani filharmónia, [A nézőtérre 8000, azaz nyolcezer néző fér be és a gyanútlan kecskeméti színész döbbent csodá­lattal nézte a hatalmas kupolás termet, melynek színpadnyí­lása 40, azaz negyven méter. (Kedves kecskeméti néző, a te színházadé csak 10 méter!) Szóval az arányokra jellemző, hogy a mi nagy Marica díszletünket nem is tudtuk a szokásos színpadi három fal alakban bediszíteni, hanem egy síkban állították fel a minden elismerést megérdemlő, hangyaszor­galmú, fáradhatatlan, gumiidegü, maroknyilétszámú műszaki munkásaink. A bemutató előadáson, március 1-én, pénteken elkövettük azt a színpadi szabálysértést, — amely joggal szigorúan bün­tetendő, — miszerint a darabban szereplő színész előadás köz­ben nem mehet a-nézőtérre. Alinkét furdalt a kíváncsiság és az első felvonásban, amikor 25 perces szünetet adott ré­szünkre a szövegíró, hátsó-kerülő folyosókon elgyalogoltunk a nézőtér legmélyére és pupilláink macskaszerű nyitogatásá- val, mondhatnánk, »kocsányon lógó szemekkel« figyeltük a színpadot. — Úgy festett az egész, mintha egy óriási mozi­vásznon hatalmas, színes vetített háttere előtt a Sivifti— Guliver — Bleifuszku-jártak parányi emberkéi élnének, mo­zognának, dalolnának, ici-pici testtel, — ködbevesző ar­cocskákkal, de a lengyel hangerősítők jóvoltából csodálatos kristálytisztaságú hanggal. Visszhang nélkül! — Pont a híres »Marica« belépőt hallgattuk és boldogságot okozott, hogy a hideg, rideg, átfHihetetlen nézőterű hodály plédekbe burkolt nézői enmaguk didergését feledve, átforrósodó lélekkel és lii- zesülő tenyérrel tapsoltak primadonnánknak csak úgy, mint angyali groteszkségü négertáncosainknak. És csupaszív fiatal amorozónknak, akinek igazi könnyei, bár nem látszottak, de átérződtsk az anfiteátrumi messzessógből is. le az nem volt igazi színházi este. Hiába rendeztek " tiszteletünkre jelmezbált, hiába kaptuk a jobbnál- jobb szóbeli kritikákat, minket az a két este elégített ki, ami­kor vendégjátékunkat -meghosszabbítva a Teatr-Polski ék­szerdoboznyi aranyos színpadán mutattuk meg szinte exhi­bicionista gyönyörrel, mennyire szeretünk játszani! — Villám­gyorsan elfeledtük a Hala-Ludowa-t mesebeli arányaival, gigantikus méreteivel, pincehideg színpadával. És visszhang­kiküszöbölő mikrofonjaival! Ezen az utolsó héten ott, lengyel honban elfogott minket az a bizonyos honvágy. Hiába voltak hozzánk udvariasak a lengyel házigazdáink, hiába halmoztak el a pályaudvaron ajándékokkal, minden előzetes szervezés nélkül tündért lengyel barátaink, éreztük, hogy sietni kell haza! Mert itthon várnak! És itthon minden szavunkat megértik a nézők! Hazamegyünk! — Mehetnénk Stettinbe, játszhatnánk Krakkóban, de hazamegyünk! Vár bennünket az ország hi­vatalos elismerése — a magyar pályaudvaron a fotóriporterek lelkes raja és végre írnak rólunk az újságok, erről a kis árva kecskeméti társaságról, akik lehet, hogy nem mindig játsza­nak jót, nem mindig jól, de mindig sok szívvel játszanak. Tudtuk, hogy jövő héten már az Érdekes Újság, a Ma­gyar Ifjúság, az Esti Hírlap nagy szókincsű riportokban szá­mol be a lengyel diadalútról. Menjünk haza!! Hazajöttünk. A pályaudvaron a vonatunk késése miatt csak a barátaink és ráérő hozzátartozó kollegáink várlak. A Kultúrkapcsolatok Intézete még egy félpár virslis bankettet sem rendezett szerény színházunk részére, a hiva­talos körök hallgatnak. liehet, hogy bűnös módon magyar jókedvünket és temperamentumunkat helytelenül hintettük Polóniában szarte-szana? — Lehet, hogy nem érdemiünk meg egy fél hasábot egyetlen újságtól sem, mert nem szivacsos- ütővel ping-pongózzuk egymás végszavait? Mert csak egy­szerűen dolgoztunk elutazástól-viszontlátásig? AH, a magyar sajtó takargatni való, korcs társulata hálás szívvel köszönjük a hivatalos fogadtatás helyett, színházunk kisfizetésű jegyszedőinek hóvirágesős, könnyes fogadtatását, az első itthoni Maricánk itthoni előadásán. Kimondhatatlan boldogságot szerzett, hogy egyik őszfejű nézőterink zsinór- padlásáról hullatta a lengyel útról hazatérő színészek elé a hószínű virágot és az ezüstszínű könnyet. jSöszönjük a kecellek ünnepi fogadtatását, a rubintszinü *» -'X. bort, a melegszívű tapsokat. A kiskőrösi szépen fejlődő kultúrház forró sikerű, közvetlen szeretetét, mely rendjelnél csillogóbb, melynek ragyogó színeit szívünk fölé tűztük! Kö­szönet a Petőfi Népének, hogy a magyar sajtóban egyedüli orgánum és köszönet nekünk, hogy az egyetlen újságírók va­gyunk, akik írunk a színházunkról. Csodálatos fizikai jelenség, hogy egy olyan nagy épület­nek, mint a Hala-Ludoiva nincs visszhangja — még itthon sem! Kommunista aktívaülés Kecskeméten, Csütörtökön a kora délutáni órákban a harcokban megedzö- dött kommunisták aktívaülésre gyülekeztek a Kecskeméti Vá­rosi Tanács nagytermében. Az egybegyűltek előtt Gombos Ala­dár, a városi MSZMP intéző bi­zottságának elnöke tartott ala­pos, részletes tájékoztatót az el­múlt időszak munkájáról, meg-> jelölve a jövő tennivalóit. Az aktívaüléshez tizennyolcán szóltak hozzá. Az idő előrehalad dottságára való tekintettel négy elvtárs nem tudta elmondani gondolatait. Az aktívaértekezle# este 10 órakor fejeződött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom