Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-23 / 69. szám

erkölcsi ELÉGTÉTEL ipanas20S I Csapódik az ajtó | Kulcs csikordul a zárban. Né­hány pillanat, s a frissen borot­vált, hosszú arcú, középtermetű férfi, Nádasdi Ferenc, a Kecs­keméti Gépgyár főművezetője nekiindult a sötétségnek a mó- riczgáti tanyavilágban az állo­más fele. Az út ismerős. Gyorsan rója a métereket. Telik, múlik az idő. Három kilométert hagyott ma­ga mögött. No, még egy, aztán felül a zötyögösre. Az állomáson egy-két ember várakozik. Kerül-fordul, s ad­digra a szerelvény is megérke­zik. Nádasdi Ferenc is fellép a kocsira, a szokott helyére ül. A fejét megtámasztja a kocsi ab­lakfelőli részén. Lehúnyja a szemét, úgy tesz, mintha alud­na. Pedig csak gondolkodik. Az emlékezés újból hatalmá­ba keríti. Ismét a fülébe csen­dülnek a szavak, mintha csak egyik bóbiskoló útitársa mon­daná: — Te nem leszel leváltva., s S két óra múlva mégis a kezébe nyomják azt a papírt, melyben az áll: nem vagy főművezető. Az öntődében dolgozol, 12 forintos kiemelt órabérrel. •— Miért? Miért Járt ugyanígy Bikádi Gabi, meg Habran Feri? Mindhárman párttagok... Ezért? A gondolatsor itt megszakadt, mert a szerelvény nagyot zök­kenve megáll. Üj emberek új té­mákkal térítik ki az emlékezés­ből, de nem sokáig. — No, Ferkó, itt megmutat­hatod, mit tudsz — lapoz visz- sza a múltra ismét. Mit is csinált? Az öntődébe ment, Bikádi Gabit és Habran Ferit fölkereste, s brigádot ala­kítottak. Égett a munka a ke­zük alatt. Nem is esett rosszul. Nem! Nem szokott el- tóle. És jobb lett a kereset Is. Zsebébe nyúl, kotorász, majd egy halomnyi papírt vesz elő, s abból kibogarássza a fizetési cédulát. Számol, aztán megint csak számol. Akárhogy adja össze, alulról felfelé, felülről le­felé, csak 3800 forint jön kh — No, Ferkó? — kérdezi ön­magától —■ kaptál-e főművezető korodban ennyit? — Nem bizony, 2000 forint fix, ha van terv, akkor 380 fo­rint prémium és ráadásul az a sok szidás, mérgelődes, ideges­kedés, amelyet 300 ember okoz. a beszéd A kocsiban kissé csendesebb lesz, Nádasdi Ferenc hosszasan kinéz a hajnali szür­kületbe. Ki tudja hányadszor, újra, meg újra végiggondolja az eseményeket. — Lelkiismeretét igyekszik megnyugtatni. — Mi volt az ok? Hol hibáz­tam? A selejtlevonásnál? Nem! Csak a törvényt hajtottam vég­re. De az a vád is ért, hogy el­néző vagyok. Egyszer ifjú Czel- leng Péter, Lédeczi Jenő igazo­latlan mulasztását változtattam igazolttá. Talán ez a baj? A fene eszi az egészet, hessegeti el az ilyen gondolatokat magá­tól. Négy éve vagyok főműve­zető, ha hibáztam, csak annyit, mint a többi. Dehát így látták egyesek. Csak egyesek — nyug­tatja meg magát. Nagy Vilmos volt az. Mint rongyos gárdistának, nem tet­szett a kommunista főművezető. A zavaros időkben azt hitte, el­jött az ő ideje. Tévedett. A ha­zug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, — járja a magyar közmondás. Nagy Vil­most, sajnos, nem érte utói az igazságszolgáltatás keze, mert elszelelt, csak külföldön lehetne utolérni. De Feri bácsi itt ma­radt. S megmutatta, hogy ott­honosan forgatja a szerszámot. 1 Egy hónapig 1 öntödében. Elmerült a munká­jában, amikor megérintették a vállát. Hátrapillantott. Szabó Lajos főmérnök állt mellette. — Hogy érzed magad — kérdi. — Jól! Dolgozunk. Csak az. a gálád eljárás bánt, — válaszolt félig mérgesen. — Ne keseredj el, az igazság úgyis napfényre kerül. Ügy is lett. Február 1-én hívatták az iro­dába. Jíezébe adták a főműve­zetői kinevezésről szóló papírt Az erkölcsi elégtétel megtörtén Nem szólt semmit. Zsebredugt u papírt, s visszament dolgozn Másnap írásban lemondott fő művezetői beosztásáról. Hiába erősködött, nem fogai ták el lemondását. Űjra el ke lett foglalnia régi beosztású Nem tehetett mást, kézbevette a műszak irányítását. — Az ám, a termelés >— ötli az új gondolat agyába, —. Ho is tartunk most? | Egy műszakban G6-ról 05-re emelkedett az u kádak száma. De még enné többel is lehet... A kocsiban vígan folyik a dis kurzus. A körülötte ülők nem ismerik, nem tudják, nem érzi Nádasdi Ferenc ezernyi problé­máját. Míg gondolataiban idáig ju a nap is felbukkan a látóhata ron. Arany sugarai körülcsóko ják arcát, mely most minth mosolygósabb. derűsebb lenne. gondola részlete * 28 | Nincs idő | sebb bolygatására. A moto mely a szerelvényt vontatja hosszan tülköl a Gépgyár élőt s egy-két pillanat múlva meg áll az állomáson. A kocsikbo ömlenek az utasok. — Jó reggelt, Feri bácsi! Szer vusz Feri. — Szervusz, jó reggelt! — kö szönget vissza. Aztán csak megy ! siet a gyárba. Mert neki min j dig sok a dolga. — Venesz — TÍZ LEVÉL — EGY ÉV EVELEK 300 FORINT Aki a cikk címét elolvassa, nem sokat ért belőle. Pedig már tíz levelet is írtak egy év alatt, hogy Hunyadi Istvánná meg­kaphassa a 300 forint szülési se­gélyét. Kezdjük el a történetet: 1956. március 8-án Hunyadi Istvánné- nak egy leánygyermeke szüle- :ett. Április 27-én egy levelet küldött Szoboda Illés, termelő­szövetkezeti elnök, amelyben kéri a szülési segélyhez szüksé­ges nyomtatványt a Megyei Ta­nácstól. A Megyei Tanács május 7-én elküldte ezt a nyomtat­ványt. Május 17-én a termelő- szövetkezet a kérdőívet kitöltve visszaküldte, amelynek szépség­hibája az volt, hogy Hunyadiné- ’ól nem derült ki az, hogy ter­melőszövetkezeti tag. A Megyei Tanács június 6-án egy levelet ntézett a termelőszövetkezethez, amiben tudatják a szövetkezet­ei, hogy «-anyagi segély csak olyannak jár, aki termelőszövet- cezeti tag és munkaegységet tel­es ít«. Hunyadi Istvánná aug. 6-án reklamálta a szülési segély dfizetését. A tanács most mar Hunyadinénak írt: «-Sürgetésére válaszolva közöljük, hogy a ermelőszövetkezet nem küldte el a kiegészítő adatokat. Kér- ük, hogy a szövetkezetnél rek- amáljon.« Szeptember 15-én újabb levelet kapott a Megyei Tanács. Ebben a levélben a szö­vetkezet könyvelője a szövetke­zet nevében arra hivatkozik, hogy a kiegészítő adatokat jú­lius 26-i dátummal a Megyei Ta­nács címére már megküldték November 26-án a Megyei Ta­nács közölte a szövetkezettel, hogy a posta- és az iktatókönyv szerint ilyen levél nem érkezeti, így küldjenek újabb adatokat. December 18-án a termelőszö­vetkezet válaszolt, elküldte a szükséges adatokat, de ezt a le­velet is »csak« a könyvelő írta alá, a termelőszövetkezet elnöke nem. Ezután újabb levél követke­zett. Január 10-én közölték a szövetkezettel, hogy az elnök- aláírása nélkül nem lehet kifi­zetni a szülési segélyt. Végre egy utolsó levél, aminek sem dá­tumát, sem iktatószámát nem találta a Tanács, de március hó 15-én végre a Nemzeti Bank egyik csekkszámláján eljutott a 300 forint.jogos tulajdonosához. Ehhez a kis történethez alig kell kommentár. Nem lehet el­mondani som a tanács illetékes osztályáról, de a szövetkezet ve­zetőségéről sem, hogy lelkiisme­retesen intézték Hunyadiné ügyét. Meg lehetett volna taka­rítani egy évet, hat forint pos­taköltséget, tíz levelet és a szá­mokban kifejezhetetlen szitko- zódást. — gém — A VB döntése: üiiizakapíiatf u.,. a kátéiméi elutasítfa Harkakötönybco rendezték a földügyeket < Több mini kétszázezer holdon . tí i i • r * az idén vetnek kukoricát búc$ megyében A Kiskunság szántóföldjein kikeltek a korai vetésű tava­sziak. Kétezer holdon zöldéi már a tavaszi búza is. A termelő­szövetkezetek és egyéni termelők eddig összesen 65 000 holdat vetettek be tavasziakkal. Készülnek már a kukorica vetésére. Az idén több mint 200 ezer holdat vetnek be, jóval nagyobb területet, mint az elmúlt évben. A magágykészítésen tóbbszáz lovasfogaton kívül 500 trak-® tor dolgozik a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák földjén. özámszerint 35 darab föld­visszaigénylési kérelem érkezett ,a harkakötönyi tanácshoz. A »végrehajtó bizottság ezeket a "kérelmeket egyenként elbírálta, eldöntötte jogosságukat, s már­cius 24-én már be is számol a m"MM' itanácsülésnek a földügyek din­it« zéséről. Nem volt egyszerű ez a munka •Harkakötönyben sem. Igazságo- fsan, egy-egy panaszt sokolda- !lúan megvizsgálva kellett dön- •teni. S mert a végrehajtó bizott­ság igyekezett lelkiismeretesen [dolgozni, sikerült is a rendelet [szellemében s a kérelmezők •többségének megelégedésére megoldani ezt a feladatot. 28 kérelem ügyében úgy elöntött a végrehajtó bízott­ság, hogy azok jogosak és teljesíthetők. Bujdosó Sándornak például 1951-ben tagosították 8 holdját s cserében semmi kárpótlást nem kapott. A döntés értelmében ugyanazt a földet kaphatja visz- sza. Balázs Ferenc és Tegzes Fe- rencné tartalék-ingatlanként hasznosított földjét kérte vissza saját kezelésbe. Azonban mind­kettőt kisbérlő műveli s a szer­ződés 1958-ban jár le. A tulaj­donoson tehát csak jövőre ve­hetik birtokba földjüket, amiben meg is nyugodtak. Takó János ügyében is egy­szerű volt a döntés. Amikor tsz- be lépett, földje állami tartalék lett. De kilépett a szövetkezet­(IV.) Ma már e tények isme- relének birtokában velünk együtt látják és vallják a kom­munisták és mindinkább a többi haladó erők is szerte a vűágon, hogy a magyarországi esemé­nyek lényegében a reakció és a haladás, a béke és a háború, az imperialista és a szocialista erők összeütközését jelentették. Így a Szovjetuniónak a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus, a haladás és a béke ügye iránti kötelessége volt segítséget nyúj­tani a magyar népnek. Ez a »be­avatkozás« nemhogy megsértet­te, ellenkezőleg, megmentette nemzeti függetlenségünket. A Szovjetunió szocialista or­szág. A szocialista társadalom belső lényegéből fakad, hogy harcol minden elnyomás — a nemzeti elnyomás ellen is. A Szovjetunió története azt bizo­nyítja, hogy fennállása óta min­dig támogatta és támogatja az imperializmus ellen harcoló né­pek nemzeti szabadságharcát. Nemzeti szuverenitásunkat, füg­getlenségünket a Szovjetuniótól kaptuk meg 12 évvel ezelőtt, s ö a legszilárdabb őrzője ma is ennek mindannak ellenére, hogy a szocialista országok egymás- közti viszonyában voltak hibák. V hibák azonban nem alapvc­A nemzeti függetlenségről tííek és ki lehet és ki kell kü­szöbölni; ezzel tovább erősödik a szocializmus táborának egysége és összeforrottsága. Szocializmust építeni és nemzeti függetlenséget biztosítani csak a szocialista or­szágokkal való testvéri kötelék­ben, együttműködésben lehet. Sokan egyenlőségjelet tesznek a szocialista országok egymás­közti viszonyában előfordult hi­bák és az imperialista országok más népeket elnyomó agressziós politikája között. Mi sem téve- sebb ennél. Ezt nemcsak a Szov­jetunió egész eddigi története cáfolja, hanem az is, hogy ha pl. Magyarország kivált volna a szo­cialista országok alapjában egyenjogúságon és a nemzeti függetlenség tisztelet ben (.irtásán alapuló testvéri kötelékétől, ak­kor menthetetlenül elvesztette volna nemzeti függetlenségét, s az imperialisták játékszerévé vált volna. Ebben az esetben te­hát egész nemzetünk került vol­na halálos veszélybe. Az eddig elmondottakból le­vonhatjuk végső következtetése­inket: mi a magyar független­ség. nemzeti szuverenitásunk megszilárdításának egyedül jár­ható helyes útja? Elsősorban az, hogy az inter­nacionalizmus elvi alapján állva a legszorosabb barátságot és együttműködést fejlesszük ki ha­zánk és a többi szocialista or­szág között. Errie az együttműkö­désre és barátságra nemcsak azért van szükség, hogy megyeri­jük népünket a reakciós impe­rialista erők mindenfajta be­avatkozási kísérlete vagy agresz- sziós szándéka ellen, hanem azért is, hogy a szocialista or­szágokkal kicserélhessük a szo­cializmus építésében szerzett ta­pasztalatainkat, hogy gazdasági­lag és politikailag állandóan tá­mogathassuk egymást független szocialista hazánk kiépítésében. Másodszor: nemzeti független­ségünk megszilárdításának fon­tos tényezője az is, hogy küszö­böljük ki azokat a hibákat, me­lyek a szovjet—magyar kapcso­latokban előfordultak. Végérvé­nyesen számoljuk fel a Rákosi— Gerő-félc vezetés hibáit, tisztel­jük és becsüljük a nemzeti ér­zéseket, valóban és ne csak sza­vakkal ápoljuk a haladó nem­ból s ekkor saját földjét vette kishaszonbérletbe. Most csupán arról van szó, hogy visszaírják nevére. Kacsmán Imre kérelmét is jo­gosnak ítélte a végrehajtó bi­zottság. A tagosításkor 8 hold 7'í aranykorona értékű földje he­lyett csak 40 aranykoronás és 7 hold 800 öl nagyságú cserein­gatlant kapott, de abból is 3 hold vízáílásos mocsár. Kiegészítést kért, amit meg is kapott, még­hozzá birtokához közel, a III. dűlőben. Hét kérelmet elutasított a végrehajtó bizultság. Szanyi Antal, Borbényi Imre, Fekete Mihály s társai ugyanis jelenleg is több földet művel­nek, mint amennyit a rendelet­ben előírt felső határ megen­ged. Ezek a gazdák maguk is tudhatták ugyan, hogy követe­lésük jogtalan, de próba-szeren­cse alapon megkísérelték: hátha sikerül földet szerezni, Akadt olyan panasz is — mint id. Szőke Pálé —, amiben a he­lyi tanács nem tudott dönteni. Ez a gazda két éve 12 hold földet vásárolt Deli Sándortól, de nem írták a nevére. A földdel terme­lőszövetkezeti tag lett, majd ki­lépett s most kéri vissza. Ezt az ügyet telekkönyvezés végett a járási tanács mezőgazdasági osz­tályához utasította a lmrkakö­zeti hagyományokat, s u magyar sajátosságoknak megfelelően építsük szocialista állami és gaz­dasági rendünket. Van-e biztosíték arra, hogy népi demokráciánk ezt az egye­dül helyes utat fogja járni, nem­zeti függetlensége megszilárdítá­sának érdekében? Igen van. Biz­tosíték erre a szocialista orszá­gok kormányainak és pártjainak nyilatkozatai, így a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-i nyilatkozata is, melyek a leg­szorosabb együttműködés és ba­rátság megszilárdításának szük­ségességét hangsúlyozzák a szo­cialista országok között és kife­jezik eltökéltségüket, hogy »egy­mást kölcsönösen segíteni fogják a béke és a szocializmus ügyé­nek megszilárdításában-«, kikü­szöbölve minden olyan hibát kapcsolataikból, melyek az egyenjogúság és a szuverenitás elvét sérti, ßs biztosíték erre pártunk és kormányunk ígérete is, melyet az egész nép színe előtt tett: »A Magyar Népköz­társaság forradalmi munkás-pa­raszt kormányát külpolitikai te­vékenységében a nemzeti füg­getlenségének. az ország szuve­renitásának biztosítása s a dol­gozó magyar nép érdekeinek vé­delme vezérli.« tönyi tanács. Az írásos kérelmek a végre­hajtó bizottság döntésével meg­jelölve az »elintézett« felírató dossziéban vannak már. Gyors és jó munkát végzett a tanács s ezt 23 elégedett, orvoslást nyert dolgozó paraszt igazolja. Felemelték a kenyér érát Nyugat-Némefországban A nyugat-német kormány csü­törtökön hozzájárult ahhoz, hogy a pékek felemeljék a kenyér árát. Lübke nyugat-német élel­mezési miniszter sajtóértekezle­ten bejelentette, hogy a közeljö­vőben további áremelkedésre le­het számítani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom