Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-22 / 68. szám

t I / C&’lA'jft-öt'ft' fy(fcbb%Gbi&y0ít' |hajósi panaszok| A hajósi dolgozók délután 3 óra után hiába mennek az üzletekbe, nem szolgálják ki okét. Az üzletajtó zárva és az ajtó lelett égő villanykörte fi­gyelmeztet, hogy már este van. Heggel 8 órakor azután eloltják a villanyt és kinyitják az üzle­tet. Abban esetleg igazuk van a szövetkezeti dolgozóknak, hogy a forgalom kicsi s a házaknál az októberi események alatti vá­sárlási láz idejéből talán még augusztusig is elegendő készle­tek vannak felhalmozva, de mi­vel indokolják a túlzott villany- fogyasztást? Reggel 5 órakor már világos van, de 8 óráig, tehát három órahosszat és »este« 15 órától 18 óráig, három órán ke­resztül, összesen hat órahosszat feleslegesen ég a százas villany- körte. Már pedig ég éfe nyolc szövetkezeti boltajtó felett. Ügy gondoljuk, talán önköltségcsök­kentést és energiamegtakarítást elentene, ha a szövetkezet dol- ;ozói nem pazarolnák az ára- not. tást, olyannak, aki szívesen vál­lalná és szívvel, lélekkel végezné a könyvtárosi teendőket. * A pedagógusok, a tanulók és a szülök között nincs meg a íjbegfelelő összhang. Ennek egyik oka, hogy ebben az év­ben még nem voltak szülői ér­tekezletek. Nekem- három gyer­mekem jár különböző osztá­lyokba, de még nem hívtak egyetlen egy szülői értekezletre sem. Pedig könnyebb lenne sok kérdés megoldása és valóban a szülő akarata hfvényesülne a hitoktatás, vagy og. idegennyeiv- tanulás esetében is. Orosz nyel­vet például egyáltalán nem ta­nítanak, hogy miért, azt csak a pedagógus kar tudná megvála­szolni. Pedig vagyunk többen olyanok, akik hittanra ugyan nem, de orosznyelvre járatnánk a gyermekeinket, * A község mozija nagyon kis befogadóképességű. Mint­egy 220—240 személy nézhet vé­gig egy-egy előadást. A község lakosságának száma 6—7000 kö­rül van. Egyéni gazdák, tsz-ta- gok, állami gazdaság dolgozói, mindnek van annyi keresete, hogy szórakozásra is jutna pén­ze. De sem a kulturházban nincs rendezvény, sem a moziba nem férnek be mindannyian. Jó len­ne töbp mozielőadást rendezni és a kulturházban is több mű­kedvelő előadást, ismeretterjesz­tő előadást rendezhetnének, ft S okat beszéltünk azelőtt is de azt hiszem, most is érvényes mondás az, hogy az alulról jövő kezdeményezést, bí­rálatot, hibafelvetést meg kell szívlelni. Én felvetettem a hibá­kat, a következő lépés azonban az illetékesek részéről kel!, hogy történjék, mert csak így tud az­tán a lakosság aktívan segíteni a munkában. Azoknak a hibák­nak kijavításához pedig, amit itt néhány sorban megírtam, külö­nösebb beruházás, pénz nem kell, csupán jóindulat. Majoros Béla, Hajós VWWVWVWywWVWVWWVWWVté/WW^V^VWWWyWWWMWM^VWWWVNA A tanácsházához vezető út és a tanácsház udvara, külö­JCit aallúnuh tosen esős időben, teljesen jár- aatatlan. Aki a rendőrségre ikar menni, az is csak csizmá­ján tud átgázolni a nagy sáron. Lehetne ezen is segíteni. A anács rendelkezik fogattal és a íelyi téglagyártól akár naponta ehetne egy-két fuvar salakot a helyszínre hordani, amivel ki- .űnően sártalaníthatnáli úgy a kérdéses utakat, mint a tanács­háza udvarát. 'Esős időben a sártól, száraz, nyári időben pe- lig a szél által felkavart portól óvhatnák meg a község lakóit. K özségünknek van egy könyvtára, azonban hét- iyolc hónapja nincs könyvtári ara. A megbízott könyvtárosnő — egy pedagógus — hivatkozva elfoglaltságára, egyáltalán nem art könyvtári órát. Helyesebb tenne másnak adni a megbíza- i Részlet az érdeklődéssel várt, Kecskeméten műsoron levő filmből. HÍREK BUGAC KÖZSÉGBEN Vörös Vilmos elvtárs, a járási tanács elnöke által tartott pártnapon, több hozzászóló bírálta a helyi tanács munkáját és az ügyinté­zés meggyorsítását sürgették, * KECELEN tartott pártnapon több felszólaló olyan javaslatot tett, hogy az illetékes tanácsi szervek szervezzék meg a hor­dók hitelesítését. A hitelesítések végzésére beállított személyek állítólag nem győzik a munkát elvégezni. A régen hitelesített hordóból váló borátadásnál a felszólalók elmondása szerint a termelők hátrányt szenvednek. A HELVÉCIÁI Állami Gazda­ság szikrai üzemegységében a közelmúltban MSZMP szervezet alakult. A pártszervezetnek je­lenleg hat tagja van. A párt el­nökévé a gazdaság agronómusát, Törköly elvtársat választották. A szervezet megalakulása után el­sőnek ifjú Horváth Béla, az ál­lami gazdaság kocsisa kérte a pártba való felvételét. AZ MSZMP LADÁNYBENE községi szervezeteinek minden tagja vállalta, hogy a falu dol­gozói köpött nevelő és felvilágo­sító munkát végez, AZ MSZMP CSIKÉRIAI szer­vezete márciusban taggyűlést tartott. Az értekezlet első részé­ben a vezetőség kiegészítésével foglalkoztak. Ezután a járás in­téző bizottsága kiküldötte tar­tott rövid tájékoztatást a kül- és belpolitikai helyzetről, vala­mint a párt előtt álló feladatok­ról. * AZ MSZMP LAKITELEK1 szervezete által rendezett párt­napon a részvevők szülői érte­kezlet összehívását sürgették, az iskolásgyermekek problémáinak megtárgyalására. — Javasolták, hogy a helyi pedagógusok ne csak felsőbb utasítások alapján, hanem a szülők kívánsága sze­A beszámolót követő vitában a felszólalók elítélték Nagy Imre áruló magatartását és az ellen- forradalom elleni politikai harc szükségességét hangsúlyozták. Számos — főleg a párt belső éle­tére vonatkozó kérdés — megvi­tatása után olyan határozatot hoztak, hogy a közeljövőben minden becsületes, volt MDP- tagot felkeresnek és velük előe­st "'getnek. rinti időpontban is tartsanak ilyen értekezleteket. A pártnap egyik részvevője. S. Nagy József egyéni gazda a párt falusi politikájával foglal­kozott. Elmondotta, hogy a dol­gozó parasztok nem a Szovjet­unióra, hanem a begyűjtésre ha­ragudtak. A begyűjtés megszün­tetése után a kormány szilárd támaszt talál a mezőgazdasági dolgozók körében is, Rendkívüli élességű új fényképfelvételek o Marsról A Mars-bolygó múlt év szép-1 Marsról. Ez az új, Lumicon nevű temberi nagy földközelségét va- | elektronikus készülék 40 000-sze- iamennyi csillagvizsgáló intézet | rés erősítésre képes. E készülék igyekezett kihasználni a bolygó j segítségével pl. a televíziós be­rninél alaposabb megfigyelésére. | rendezés ernyőjén akkor is vilá- E célra a modem technika leg- j gos, tiszta képet nyerünk, ha a kiemelkedőbb vívmányait vették felvett személy teljesen sötét igénybe. így a LOWELL-intézet- szobában tartózkodik, és csak ben a távcső elé újszerű fény-j egy égő cigaretta parazsa vilú- erősítőt kapcsoltak, melynek se- ! gít. Alkalmazása mindinkább I gítségével eddig nem látott éles : tért hódít az iparban és £ I felvételt sikerült készíteni a | gyógyászatban is, nnnRiuni: Aztán erős szélrohamok érkeztek a legváratlanabb irányokból, úgy­hogy az őr képtelen volt uralma alatt tartani a kormányt. Hiába fordí­tottuk a tutaj farát az új irányba, hogy a vitorla továbbra is jól kapja a szelet, a következő szélroham ismét más irányból jött, lelapította a büszkén duzzadó vitorlát és úgy megpergette, hogy a vitorlarúd körbe csapkodott, összetöréssel fenyegetve a tutajt és legénységét. De hirtelen a szél állandó irányúvá változott, egyenesen a vihar fészke felől fújt és mire a fekete felhők fölénk értek, az egyre erősödő friss szél valódi Orkánná fokozódott. Az orkán fölszántotta a tengert és hihetetlenül rövid idő alatt hat­méteres hullámokat vert. De volt olyan hullám is, amelyik nyole-kilenc méternyire magasodott fel. Mikor a hullámok völgyébe süllyedtünk, jóval túlszárnyalták az érbóccsúcs magasságát. Négykézláb csúszva jártunk a fedélzeten, hogy le ne söpörjön bennünket az egyre jobban süvöltő, tomboló orkán, mely vadul tépte, cibálta a kunyhót és üvöltve rángatta a kötélzetet. A rádiósarkot kellett a legjobban óvni. Ezért vízhatlan vásznat feszí­tettünk a hátsó fal, meg a bejárat elé. A fedélzeten heverő ládákat és felszerelést erősen lekötöztük, a vitorlát leengedtük és erősen a rúdja kőivé csavartuk. Most már teljesen beborult az ég. Esti sötétség szállt le. Fekete volt; a tenger is, csak fenyegetően zúgó, morajló, magasra csapó hullámainak taraja volt villogóan fehér. A szél le-leszakította róluk a taj­tékot, mely hosszú csíkokban úszott a felszínen; ahol pedig a hullamtaréj megtört és lezúdult, ott sokáig zöld foltok habzottak, mint megannyi seb­hely a kékesfekete tenger színén. A tajtékot sós esőként szórta szana- széjjel az eszeveszett szélvihar. Majd megnyíltak az ég csatornái is. De nem cseppekben, hanem csaknem vízszintes sugarakban verte a trópusi eső a tengert s teljesen elzárta előlünk a kilátást. Félsós ízű víz csepe­gett szakállunkról és hajunkról, miközben meztelenül dideregtünk a fedélzeten, hogy ellenőrizzük, miként dacol felszerelésünk az elemek haragjával. Mikor a vihar első előjelei feltűntek a látóhatáron, majd egyre sűrű­södtek a fejünk felett, szorongással és baljós tekintettel néztünk egy­másra. A rettegés kiült arcunkra. De mikor már javában dühöngött a vihar és láttuk, hogy a Kon-Tiki fürgén és könnyedén győz le minden akadályt, a mi félelmünk is egycsapásra elmúlt. Gyönyörködtünk az ele­mek vad erőfeszítésében, s büszkék voltunk, hogy kis balsafatákolmá­nyunk mindig á hullámok tetején táncol, bármily erővel is forr, tombol alatta, körülötte az óceán. 79 Viharban sok a hasonlóság a tenger és a hegyek vad világa között. Az az érzésünk volt, mintha orkántépte hegycsúcson lennénk. Bár a tró­pusi övezet szívében voltunk, a fehértarajos hullámok mégis havas hegy­gerincek emlékét idézték fel bennünk, és amikor lefelé siklottunk rajtuk, úgy éreztük, mintha jeges lejtőkön szánkáznánk végig. A kormányosnak ilyen időben ugyancsak nyitva kellett tartania a szemét Amint a meredek hullámok átgördültek a tutaj orra alatt, a far magasan kiemelkedett a vízből, de a következő pillanatban már vissza­zuhant, hogy ismét felkússzon a következő hullámtarajra. Az egyik hul­lám valósággal a másikra hágott, úgyhogy a tutaj orra még a magasban volt, amikor a fart máris végigöntötte a következő hullámhegy. A tömén­telen víz ilyenkor rémületes zúgással dőlt a kormányos testére, egy pilla­nat múlva azonban a tutaj vége ismét felemelkedett s az áradat úgy át­folyt rajta, mint egy villa ágain. Kiszámítottuk, nogy nyugodt hullámzás idején is, amikor átlag hét másodperc telik el két hullámhegy érkezése közt, a kormányoldal 24 óra alatt körülbelül kétszáz tonna vizet kap. De ezt a mennyiséget szinte észre se vettük, mert éppen csak körülfolyta az őr meztelen lábát és máris eltűnt a rönkök hézagai közt. Viharban azonban ugyanennyi idő alatt tízezer tonnánál is többet kapott a fedélzet hátsó vége. Hiszen ilyenkor néhány gallontól két-három köbméterig terjedő, sőt sokszor még jóval több víz ömlött a fedélzetre minden öt másodpercben. A hullám néha fülsiketítő dörejjel tört meg a fedélzet végén és a kormányos derékig vízben állott. Erősen kellett fogózkodnia és állandóan olyan megfeszített erővel kellett küzdenie, mintha sebesvizű folyó árjá­val szemben úszna. A tutaj mintha egy pillanatra reszketve megállt volna ilyenkor, de rögtön utána a hátsó részét leszorítva tartó kegyetlen súlyú víztömeg nagy zuhatagokban lefolyt a fedélzetről. Herman a vihar egész tartama alatt künn volt a fedélzeten s anemo- méterrel méVte a szélrohamok erejét. Huszonnégy óráig tartott az orkán, majd fokozatosan hűvös szellővé enyhült, elszórt záporokkal. A tenger továbbra is nyugtalan maradt, miközben nyugat felé vitorláztunk az alkal­mas széllel. Közben Herman, hogy pontosan le tudja mérni a szélsebes­séget a feltornyosuló hullámok között, mihelyt mód volt rá, kénytelen volt felmászni az ide-oda lengő árbócpadkára, ahol alig volt mibe kapasz­kodnia. i Mikor a vihar csillapodni kezdett, a nagyobb halakon különös izga­tottság vett erőt. A tutajt cápák, tonhalak, dorádók serege fogta körül. Néhány bolondos bonitó is meg-megjelent. A rönkök alatt és közvetlenül mellettünk csak úgy bugyborékolt, forrongott a víz a küzdők sokaságától. Élet-halálharc folyt itt. A nagy haltestek háta magasra kidomborodott a hullámokból. Itt-ott röppentyűként szökött a magasba egy-egy üldö­zött. Körülöttünk újra és újra vér festette pirosra a vizet. A küzdők java­része tonhal és dorádó volt. A dorádók nagy csapatokban érkeztek és még sokkal fürgébbek voltak, mint máskor. Rendszerint a tonhal volt a támadó fél; a 80.—100 kilós hatalmas testek minduntalan magasra szök­tek a vízből, szájukban egy-egy véres dorádófővel. De bár némelyik do­rádó elmenekült, nyomában az üldöző tonhallal, maga a dorádócsapat mégsem tágított, bár nem egy állat nyakán véres seb tátongott. A csata legvéresebb hevében feldühödött cápák rontottak a küzdő felek közé. 80 (Folytatjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom