Petőfi Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

Uidtma faiéit is- kisütött Á. N: .A p H maszek kél nap alait nisgcsinálta A SZIKRÁZÓ NAPFÉNY su­gárkévéi aranyion simogatják a vén föld fekete hátát. Amerre a szem ellát, a határban minde­nütt szorgos emberek tesznek- vesznek, jeléül annak, hogy irr, itt a tavasz, a maga harsogó életerejével. Hóduna, ez a kis település itt, az ország legeldugottabb sarká­ban, úgy lapul a határhoz, mint fecske fészek az ereszhez. NEMCSAK A TÉL dermesz- ctte meg az életerőt ebben a kis községszerű településben. Az októberi események rohanó sod­ra az itt élő embereket sem kí­mélte meg. Volt itt egy termelőszövetke­zet, Dózsa néven, 3D családdal. Az események ezt is elsodorták. Elsodorták, de nem véglegesen, mert a tavasszal megjött az emberek életkedve is, és ez az életkedv most úgy tör elő, mint a. sarjadó fű a fekete földből. A TERMELŐ SZÖVETKEZÉS gondolata a hódunai emberek eszmevilágában mély gyökeret engedett s ott maradi kitéphe- tatlcnül. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezekben a napokban alakult uj­jú Vígh József elvtárs kezdemé­nyezésére a hódunai Dózsa Tsz, és 13 család, 160 kh földön in­dult tovább a nagyüzemi gaz­dálkodás útján. VOLT ALKALMAM elbeszél­getni ezzel a keménykötésű, szó­kimondó fiatalemberrel a ter­melőszövetkezet jövőbeli tervei­ről. Ugyanis az alakuló gyűlés újra őt választotta elnöknek. — Vígh elvtárs elmondta, hogy most veszik számba az erőt: — egyelőre 8 darab ló, 9 darab szarvasmarha az állatállomány. — Szeretnénk kendert és cu­korrépát termelni, mert ennek a termesztése most kifizetődő. De gazdasági berendezkedésünk alapja az állattenyésztés lesz. Főként a sertés és a szarvasmar­hatenyésztés. Ennek érdekében földünk nagyobb részén, takar­mánynövényeket fogunk termel­ni. A TERMELŐSZÖVETKEZET a régi alapszabály szerint mű­ködik, kivéve a jövedelem el­osztást, itt vannak különböző el­gondolások. Ilyen például, hogy holdak és munkanapok arányá­ban részesedjenek a jövedelem­ből a tagok. Olyan tagokat fo­gadunk be a szövetkezetünkbe — hangsúlyozta Vígh elvtárs —, | aki akar dolgozni és magáénak | érzi a szövetkezetei. Arra tő-J rekszünk, hogy a termelő-1 szövetkezetben megalakuljon az | MSZMP-szervezet is. í Újraválasztottak ezek az em­berek, s tudatában vannak an­nak, hogy helyesen választottak. És a jövőben bízva merítik fé­nyes ekevasukat az életet adó fekete földbe. Dalán Miklós HÍREK — Az Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár két vasúti szerelvényre való (80 vagon) sűrített mustot gyártott a Borforgalmi Vállalat részére. — 16 vagon gyümölcsízt szál­lítanak az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozói rövidesen a Német Demokratikus Köztár­saságba. — Tavaly műszerekre az Al­földi Kecskeméti Konzervgyár­ban 53 000 forintot költöttek. — A Petőfi Népe foglalkozott azzal, bogy nincs elegendő ker­tészeti ablaküveg a melegágyak­hoz. A cikk nyomán a megyei tanács mezőgazdasági osztálya intézkedett. Eddig mintegy 20 000 négyzetméter kertészeti ablak­üveg jutott le a termelőszövet­kezetekhez és az egyéni terme­lőkhöz. — A Megyei Allatforgalmi V. az 1956/1957. évi hízlalási akció során 49 000 darab sertésre kö­tött hízlalási szerződést a gaz­dákkal. A lekötött sertésekre 19 600 000 forint előleget fizetett ki a vállalat. Eddig a kihízlalt sertésekből 35 000 darabot vettek át, amelyért mintegy 100 000 000 forintot kaptak a gazdák. — Egyre nagyobb az érdeklő­dés az újfajta réztartalmú per­metezőszer, a Spritz-Cupral iránt. Eddig 500 mázsa fogyott S el belőle. Érdemes megjegyezni, ♦ hogy tavaly csak 48 mázsát vet- | tek belőle. Z — Az idei első negyedéves terv £ 200 000 forinttal alacsonyabb, £ mint a tavalyi, ugyanakkor 20 í százalékkal több bér került ki­fizetésre az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban. Valaki megkért, hogy vi­gyem el az óráját a Kecske­méti Finommechanikai Válla­lat órajavító részlegéhez. A vállalatnál azt mondták, hogy körülbelül egy hét múlva jöj­jünk érte, kész lesz. Ismerő­sömmel úgy beszéltem meg, hogy az óráért majd ő megy ei. Talán két hét múlva talál­koztam vele. Beszélgetés köz­ben megkérdeztem: — Látom, jó az órád. Bizo­nyára jól megcsinálták a vál­lalatnál. — Ugyan, kérlek — válaszolt egy kézlegyintés kíséretében az illető —, a maszek hozta rend­be. — Hogyhogy? — Hát tudod, a vállalatnál csak hitegettek, mondták, hogy majd jöjjek máskor. Egyszer azt mondták, nem kész, máskor nincs nyersanyag, harmadszor nem volt ott, aki megmondta volna, mikorra készül cl. Meg­untam a hitegetést, clvittem egy maszekhoz. Csütörtökön odaadtam neki, szombatra már kész is volt. Azóta jó. Csak azt nem értem, hogy miért hi­tegetlek a vállalatnál, miért nem mondták meg, hogy nem tudják megcsinálni. Hát ezt én sem értem. Ruhatár kötelező — de az udvarias kiszolgálás nem Több mint 100 EPObZ-axervexet működik s már megyénkben Üj és erősebb alapokra épülnek Bács megye ifjúsági szerve­zetei. A fiatalok kezdeményezésére városon és falun egyaránt egymás után tömörülnek erős szövetségbe. Eddig több mint 100 EPOSZ-szervezet alakult, amely közel 4000 fiatalt egyesít sorai­ban. Jánoshalmán már 110 tagja van az EPOSZ-nak. A sükösdi »Vörös Hajnal« TSZ fiataljai az elmúlt években nem éltek szer­vezeti életet. Most 30 taggal ők is megalakították az EPOSZT, hogy szórakozási, művelődési igényeiket kielégíthessék. Szombaton este bementem a Béke szálló éttermébe azzal a szándékkal, hogy táncolok egyet és iszok egy-két pohár bort — lévén éppen a szóra­kozásnak ideje. De sajnos, az ember tervez — a pincér vé­gez. És sokszor nem úgy vé­gez, ahogy a vendég szeretné. Az történt ugyanis, hogy a szépen kivilágított helyiségbe hat pincér (legalább ennyi) szaladgált le, s föl. előttem anélkül, hogy másfél órán ke­resztül észrevették volna, hogy az ember üres asztal mellett üldögél. Jó türelmű ember vagyok, még ezt is megbocsátottam és elnéztem, mert felálltam és odamentem az egyik, úgy lát­tam legfiatalabb, tanuló-forma pincérhez, aki készséggel meg is ígérte, hogy azonnal hozza a pohár bort, de hát még azóta is mindig hozza. Ugyanakkor, ahogy beme­gyek látom, hogy több szék karján ott lóg a vendég ka­bátja. Én se adtam a ruhatár­ba, fogtam és a szék karjára tettem. Erre a ruhatáros oda­jön hozzám és azt mondja, hogy a kabátokat le kell adni a ruhatárnak. — Érdekes — tűnődtem ma­gamban —, a ruhatár kötelező de a pincérek részéről az uü variasság meg úgy látszik, igen gyerekcipőben jár.-K. B. — Francia Kiss Mihály Tizenhármán a Ménes istálióban — Haiál a füzesekben — Módszer: nyúzás és szemkiszúrás (5.) Héjjas Ivánék arra vár­iak, hogy a román megszálló csapatok kivonuljanak a város területéről és nyomban ezután zavartalanul végezhessék ellen- forradalmi terrorcselekményei­ket. 1919. november 15-én elér­kezett ez a nap is. A román csapatok kivonultak Kecskemét­ről és Héjjas Iván, valamint társai előtt teljes egészében ad­va volt a lehetőség, hogy azt tegyenek, amit akarnak. Ter­mészetesen ez alatt nem értendő az, hogy a román csapatok je­lenléte valami biztosítékot is jelentett volna az akciók meg­akadályozására. Héjjas legbizalmasabb embe­reiből és az ÉME tagjaiból egy huszas csoportot hozott létre, melynek meghatározott feladata volt összeszedni azokat a szemé­lyeket, akik a Tanácsköztársa­ság idején tevékenykedtek. Leg­bensőbb hóhértársa ebben az akcióban is Francia Kiss Mihály volt és rajta kívül a sokat em­legetett nevek: Danics Mihály, Felföldi Dezső, Szente Varga István és még mások. Ezek még ugyanaznap felfegyverkezve be­törtek dr. Fritz Rezső, Fekete Adolf, Deutsch Imre. Hegedűs Rezső, Joó Mariska, Kovács Jó­zsef, Elek Miklós, Énekes László, Csillag Béla, Váczi József, Ha­jós Judit, Bakonyi Antalné és Gyertyáé Faragó János lakásá­ba. Mindenüvé azzal az ürügy­gyei állítottak be, hogy kihall­gatásra viszik őket. S ez. a ki­hallgatás viszont úgy kezdődött, hogy kezüket-lábukat összekö­tötték és a Klapka utcában levő »Ménes« istállóba vitték. Az is­tállóban egészen késő éjszakáig a legválogatottabb módon kí­nozták valamennyiöket. Éjfél után egy óra tájban az említetteket kocsikra rakták és az orgoványi határ felé indítot­ták el a menetet. Gyertyás Fa­ragó Jánosnak sikerült meg­szöknie a halálmenetből. Hajós Juditot és Bakonyi Antainét ed­dig ismeretlen okok következ­tében szabadon engedték. Az áldozatokat Orgovány szélében egy füzesültetvényhez hurcol­ták és előzetes kínzás után rész­ben felakasztották, részben agyonlőtték valamennyit. A borzalmas gyilkosság után a hozzátartozók a hullákat ag- noszkáltafták és borzalmas sza­dista kínzás részletei derültek ki. Hegedűs Rezső hátáról a bőr le volt nyúzva és mindkét sze­mét kiszúrták. Deutsch Imre feje majdnem az ölébe volt le­esve. Fekete Adolf arcán égési sérüléseket fedeztek fel, ezenkí­vül egyik szeme hiányzott és a testén súlyos vágások nyomai voltak láthatók. Ez ügyben a kecskeméti ügyészség még 1919 végén eljá­rást indított. Ezek az iratok an­nak idején a fővezérségnek let­tek megküldve. Az ügyből ter­mészetesen nem lett semmi, hi­szen Horthyéknál a fasizmus célját szentesítette a tömeggyil­kosság eszköze. (Folytatjuk.) volt, 1 van, lesz a Vöröskeresztnél 6000 ('»szorult részesül segélyben Aligha van olyan megyei szerv, amelynek dolgozóit any- nyi alaptalan vád és szidás érte volna, mint a megyei Vöröske­reszt szervezetét az utóbbi he­tekben. Arról már közöltünk bíráló Írást, hogy osztottak megyénk­ben szeretetcsomagoikat szeretet nélkül. Gondolunk itt az Akció Catolica szervezet egyházi kül­deményeire, amit sokan a Ma­gyar Vöröskereszt számlájára ír­tak. Jóllehet, meggyőződtünk róla, hogy a Megyei Vöröske­reszt az osztást még meg sem kezdte. Miért írjuk ezt ? Ta­pasztaltuk, hogy a megyének szánt segélyszállítmányok egy­részt nem időben érkeztek, más­részt bonyolította • az anyagok kezelését, hogy a fővárosban ta­pasztalt visszaélések kijavítása Bács megyében már olyan bü­rokratikusán vetült, hogy míg egy-egy jogos igénylő megkapta a kiutalt segélyküldeményt, — azt éppen nyolcszor kellett ad­minisztrálni. Megy a vonat. Túl az jablakon rátelepedett a ; földre az est, mocca- nástalan pihen a táj. Itt-ott pislant csak bele a sötétségbe egy-egy házikó világos ablaka. Ketten maradtunk a (fülkében, egy ötven körüli férfi és én. Egy- ; mással szemben ülünk. Puszta véletlen, hogy így hozta a sor: a leg­távolabb igyekvő két utas éppen szemben ül egymással. Máskor ez jó volna, nagyon is, mert az ember társas­lény lévén, kívánja, hogy beszédbe elegyed­hessen a másik ember­rel, kicsit elpolitizál- •gatni vele, vagy jóízű íadomákat, vicceket hal­lani tőle, mondani ne­ki. De mostanában va­lahogy elzárkóztunk egymástól, befelé for­dult bennünk jócskán az ember. Ami viszont érthető: mit lehet tud­A LAPOT ni, kiben, mi lakik? Méregetjük mi is egymást; ő, az ötven­éves ember engem, én őt. Munkásfélének lát­szik, de a látszat lehet csalóka Is. S ha benne is hasonlóképpen vias­kodik a közlékenység az óvatossággal, nem tudhatom, mit gondol felőlem. És bizonyos, hogy a latolgatás mér­legére rakott ő is, lá­tom már rajta. De nem elégszik meg ennyivel. — Hova utazik? — kérdi végre. — Kecskemétre. Kiderül, hogy ő is. S most már nem a te­kintetünkkel, hanem szóval tapogatjuk egy­mást. Kerülgetve, de mind iobban és jobban ki kell teaai! sejtetve ki-mivagyisa- gunkat. öt perc múlva már tudjuk egymásról, hogy kik, mik vagyunk, s így szólít: — Elvtárs! — Én őt hasonlókép­pen. És ezután már csak az ügyről beszélgetünk, a szocializmus jövőjé­ről, a kommunistákról, a pártról. Mi magunk­ról. Mert van-e ennél »izgalmasabb« téma napjainkban? És azt mondja: — Azt tudom, hogy az MDP-ben nem volt minden párttag kom­munista, nagyon sokan érdekből léptek a párt­ba, elvtárs, de az is igaz, hogy jóval több a kommunista, mint ahá­nyan most még az MSZMP-nek tagjai... Csak tudja, közöttünk is akad számtalan, akik az elhatározáson sokáig szoktak rágódni..., akik azt várják, hogy a kö­rükből valaki elkezd­je. Hogy kitegye a la­pot!... És a bátrab­baknak ki kell tenniök, Ncm érdemtelen e mel­lett olyan tényezőkről is szót ejteni, mint az érkezett élelmiszer és ruházati anyagok kénytelen- keletien öt helyen való, időtrab- ló raktározása. Vagy a bíráló bi­zottságoknak (melyeknek vörös­keresztes vezető még tagja sem lehet?!) az a tevékenysége, hog> egészen a közelmúltig hosszadal­mas ceremónia keretében dön­töttek arról: az igényjogosultak darabszám hány használt hol­mit kapjanak. Ha pedig mindehhez hozzáad juk, hogy az ország legnagyobb megyéjében csupán öt fő foglal­kozik hivatásszerűen a vöröske­resztes munkával, úgy méltán állítjuk: a társadalmi aktívák igénybevétele mellett is ige: nagy és nem egyszer éjszakába nyúló munkát végzett ez az öt ember ahhoz, hogy a megyei Vö­röskereszt kirendeltségeinél megkezdődhessen az osztás. Eddigi, ami volt. és mi van? A kérdésre Szabó László megyei titkár válaszol: — 200 mázsa ruhaneműt és ötkilós originált élelmiszer- csomagot kapott a Megyei Vö­röskereszt. Lengyelországból pe­dig 2000 pár cipő érkezett. A felsorolt ruházati és élelmiszer- cikkeket 1500 család 6000 tagja között osztjuk szét az alább: sorrendben: elsőként kapnak az elesettek hozzátartozói, majd a halasztgatás nélkül mert nemcsak róluk, a többiről is szó' van. Ar­ról van szó, elvtárs, hogy ismernünk kell egymást, számlálva kell tudnunk erőnket! Megy a vonat. A sö­tétséget már kikezdte a világosság, már győz rajta, ahogy közele­dünk célunk, a vái'os felé. S mintha a kere­kek is azt duruzsolnák: ki kell tenni, ki kell rakni, ki kell csapni a lapot! Tarján István / fsebesültek és hozzátartozóik, — [azután a sokgyermekes családok [(legalább öt gyerek), ezt követő­ien pedig az öreg, 65 éven felüli [igazoltan ellátatlanok. [ Amit írtunk, az volt és van (Most közlünk egy pár sort arról [ami lesz. Marianna Jöhr, a Ncm- [zetközi Vöröskereszt megbízott­ija ittjártakor —, amiről már hírt [adtunk —• kilátásba helyezeti [Bács megye részére mintegy 15 Lzer ötkilogrammos csomag élel- I miszert. | Végezetül pedig, ellentét- [ben a különböző híresztelések- [kel, az érdekeltek megnyugtatá­sára közöljük, hogy a Megyei [Vöröskeresztnél csak hétfőn [azaz 1957. március 18-án kezdő- [dött meg a segélyek szétosztása ■ Sándor Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom