Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-15 / 38. szám
Egymillió csibét keltetnek ebben az évben megyénk keltetőállomásain A szokásosnál későbben kezdődött meg a munka a megye kc-ltetőállomásain. A három keltetőállomás közül elsőnek Kiskunhalason kezdték meg a próbakeltetést. Itt két héten belül napvilágot látnak az első kis- csíbék. A kecskeméti baromt'i- Keltetőben szerdán rakták gépbe az első tolásokat, összesen mintegy 28 ezer darabot. A pró- bakeltetésnek szánt toiásmeny- nyiség mintegy 30 000 darab. Az első kelés után teljes kapacitással dolgoznak a keltetőüzemek és összesen 32, egyenként 10 000 darabos teljesítményű gépet állítanak munkába. A tervek szerint ebben az évben Bács megyében egymillió csibét és többezer darab pulykát keltetnek. Leginkább a megyében meghonosodott sárga magyar és fehér magyar csirke- fajtákat keltetik. A termelők körében nagy az érdeklődés a keltetőüzemek munkája iránt. Az egyéni gazdák naponta majdnem 1000 darab csibét igényelnek, a kecskeméti üzemben néhány nap alatt 3000 naposcsibét jegyeztettek elő a környék termelői. „Bács megyei füzetek", szabadegyetem, népfőiskola, megyei pedagógiai kiadványok, népművészeti :;1 bemutatók, kórushangverseny | a uuupjel muacLadfai tanács munkatemehcn Ismét megnyílik a kecskeméti pedagógus árvaház LÁTOGATÁS SUMMÁI BERKEIBEN Nem könnyű dolog Bács megye művelődésügyi problémájának megoldása, nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé az iskolai oktató, nevelőmunka, a népművelés legközelebbi tennivalóinak meghatározása sem. A tanácsok csak akkor tudják betölteni a kulturális építőmunka irányításának funkcióját, ha széles társadalmi bázisokra támaszH. é gr i barátok visszatérnek —■ Én magam sem tudom — kezdi a beszélgetést Bicskén Károly, Jászai Mari-díjas művész, de van ennek a városnak egy olyan varázserejű romantikája, ami visszahúzza és magáhozlán- colja az ember szívét. Nagyon szeretem a kecskeméti közönséget. Megszámlálhatatlan felviharzó tapssal jutalmazta alakításaimat, s szent kötelességemnek tartom, hogy tehetségemhez mérten a legmagasabb művészi élményt nyújtsam a publikumnak. A továbbiakban a színház művészi elképzeléseiről beszél. A bajai turnéig három darabot mutatnak be (Néma Levente, Kaméliás hölgy és az Ember tragédiája). Minháromban feleségével: Fogarassy Máriával együtt játsszák a'föszerepet. S ami érdekes: Bicskey nemcsak játszik, hanem rendezi is a darabokat. — Biztos vagyok abban, hogy Kecskemét városának színháza a többi egyhelyben topogó vidéki színházzal ellentétben, előre fog haladni. Búcsúzáskor szerényen megjegyzi: — Most minden időmmel Madách Imre rendelkezik. * Fogarassy Mária a tájelőadással járó fáradalmat simítja el arcáról s a következő pillanatban már élethivatásáról mesél: — Egy színész számára mindig a legutóbbi szerep a legkedvesebb. Most Ziliát szeretem, tavaly Melindát és debreceni éveim alatt Desdemona nőtt a szívemhez. Valami titokzatos, belső erő mégis azt sugallja, hegy az Ember tragédiájában Éva alakítása lesz életem legnagyobb állomása. Ejt nappala-teve tanulok, férjemmel együtt már több tanulmányt is elolvastunk, hogy minél gazdagabban, sokrétűbben és Madách elképzeléseinek megfelelően ábrázolhassuk ezt a csodálatosan megrajzolt emberpárt. kodnak és bevonják minden tennivaló megtárgyalásába, megoldásába a pedagógusok, az értelmiségiek minél nagyobb tömegeit. A megyei művelődési tanács létrejötte ennek a társadalmi bázisnak a kialakítása szempontjából igen nagy jelentőségű lesz megyénk életében. S hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a művelődési tanács legutóbbi ülésének határozata, a tanács munkaterve. Február 8-án tartotta nicg a megyei művelődési tanács második ülését, amelynek legfőbb napirendi pontja egy olyan perspektivikus munkatervnek az összeállítása volt, amely tartalmazza a népművelés, az oktatásügy legfontosabb tennivalóit, és távlatokat nyit a művelődésügy minden ágában. Szó volt az oktatás, illetve a pedagógus társadalom egyik régóta hangoztatott, de eddig nem teljesített követeléséről: adják vissza eredeti rendeltetésének a kecskeméti pedagógus árvaházat, teremtsék meg a lehetőségét e nagymúltú'intézmény újólagos megindításának. Derényi István, a megyei tanács művelődési osztálya nevében örvendetes fejlődésről számolt be a Faragó Árvaház ügyében. Bejelentette, hogy a művelődési osztály és a kecskeméti pedagógus szak- szervezet előkészítő bizottságot alakított az árvaház megindítására. Országos gyűjtést kivannak indítani az árvaház működtetésének anyagi alapjára. Benyújtották a művelődésügyi kormányzatnak azt a költségvetési tervezetet is, mely az árvaház rendbeködtetését biztosítaná. A minisztérium a költségvetést rövidesen megtárgyalja. Kapcsolatot teremtettek máris a Nemzetközi Vöröskereszttel, hogy a nemzetközi segélyalapból anyagban és pénzben a lehető legnagyobb támogatást kaphassák meg. A művelődési tanács támogatja a művelődési j osztály erőfeszítéseit és javasolta, hogy a társadalmi úton való támogatás, biztosítására, úgy, ahogy régen, a művelődési dolgozók havi illetményének fél százalékát ajánlják meg. A tanács [ munkaterve több érdekes kezdeményezés alapjac veti meg. Hávi művelődési kiadvány megindítására tett javaslata mellett szó van arról, hogy 1958-ra első (ízben és azt követő- leg minden esztendőben kiadják a Bács megyei kalendáriumot. Szabadegyetem, népfőiskola, irodalmi társaságok és irodalmi körök felélesztése, iskolai: évkönyvek megindítása, rajzos és fényképes megyei tárgyú levelezőlapsorozat elkészítése és időszakos művelődésügyi híradó kiadása szerepel a sókoldalú munkatervben. Minden esztendőben májusban megyei népművészeti bemutatót kívánnak szervezni és a hagyományos megyei kóruskultúra fejlesztése érdekében évenként egy ízben kórus- versenyt tartanak. Elhatározták az öntevékeny színjátszók évenkénti versenyének megtartását is. A »Bács megyei füzetek« című kiadványsorozat tovább folytatódna. A hírek ^zerint a megyei tanács végrehajtó bizottsága e hó 15-én tűzi napirendjére a mehozatalának állami támogatását, | gyei művelődési tanács által és az intézmény folyamatos mű- javasolt munkaprogramot. HEYERDAHL: 'ae&HOH Kemény iskola volt az első pár nap a tengeren, de nem volt hiábavaló. A szárazföldi patkányokból tengerészeket nevelt. Az első huszonnégy órát kétórás őrségekre kellett felosztanunk. Minden ilyen szolgálat után három órai pihenés következett. Az őrködést is úgy intéztük, hogy minden órában egy-egy pihent társ váltsa fel a két őr valamelyikét. Az éj sötétjében úgy tapadtunk kettesével a kormányrúdhoz, mint legyek a lépvesszőhöz. A hűvös tengeri víz végigcsurgott hajunkon, testünkön, a kormányrúd még közben akkorákat vágott hol a hátunkra, hol a mellünkre, akár a szakács a sütnivaló húsra, ha meg akarja puhítani. Kezünk szinte megmerevedett a kormányrúd görcsös szorításában. A kormánnyal való küzdelem során minden izmunkat, minden idegszálunkat meg kellett feszítenünk. Aki a húzásban kimerült, a másik oldalra állott, ahonnan tolni kellett a rudat. Ha a karunk cs mellünk elfáradt a taszításban, a hátunkat vetettük a rúdnak, amely kékre-zöldre verte hátunkat és mellünket. Amikor elérkezett a felváltás perce, szinte beestünk a. kabin ajtaján, kötelet kötöttünk a lábunkra és azonmód* vizesen vetettük magunkat az ágyra. Ám úgy éreztük, hogy alig húny- tuk be szemünket, máris rándult lábunkon a jelzőmadzag: letelt a pihenés órája! És vissza kellett támolyogni a kormányhoz, felváltani az őrségen állók egyikét. A második éjszaka még szörnyűbb volt. A hullámzás nem csendesedett, sőt egyre eszeveszettebbé vált. Már Két órán át sem bírtuk ki a kormánylapáttal való küszködést; egyetlen óra munkaképtelenné csigázta az őrt. A tenger tajtékzott és forrt körülöttünk, közben a fedélzetre ömlött a víz. Ismét új beosztást kellett készíteni. Az egyórás őrséget másfélórai pihenés váltotta fel. Első hatvan óránk szakadatlan küzdelemmel telt el. Víz volt. előttünk, víz volt mögöttünk. Körös-körül hullám torlódott hullámra, alacsonyabbak, háznagyságúak, olykor még toronynál is magasabbak. Volt köztük tarajos és taraj nélküli, fodros, tajtékos, serényes, de egyformán fenyegető és ijesztő valamennyi. Legjobban Knut szenvedte meg a tengert. Ki is hagytuk az őrségből. Szegény folyton a kunyhó sarkában kucorgott, vagy szótlanul áldozott Neptunnak. A papagály sem nagyon élvezte a helyzetet. Karmával és csőrével a kalitkarácsba kapaszkodott és dühösen csapkodott a szárnyával, ha egy-egy nagyobb hullám érte a kunyhó falát, vagy a szokottnál jobban megtáncoltatta a tutajt, 19 Pedig *a Kon-Tiki nem himbálózott túlságosan. Biztosabban járt a tengeren, mint bármilyen más kisebbfajta vízijármű, pe sohasem tudhattuk előre, hogy a következő pillanatban melyik oldalára dől, melyik sarkát emeli ki a vízből. Soha sem sikerült megtanulnunk a fedélzeten való könnyed mozgás művészetét, mert éppen annyit (bukdácsolt, mint amennyit himbálózott. J A harmadik éjjelre enyhült valamelyest a hullámok haragja, de azért még mindig vadul fújt a szél. Hajnali négy óra tájban váratlanul valóságos vízhegyóriás tört ránk a sötétből s mielőtt a kormányosok észrevették volna, hogy tulajdonképpen merről jön a baj, a ránkomló víztömeg megperdítette tutajunkat. A vitorla a bambusz^abm falát csapkodta, s félő volt, hogy a kabin és a vitorla darabokra spkad. Valameny- nyien a fedélzetre rohantunk, hogy helyrerántsuk a kormányt és megmentsük a rakományt. Már azt reméltük, hogy sikerül a tutajt rendes irányba állítani és a vitorlát megfordítani, de a tutaj nem engedelmeskedett többé. Sőt minden áron farral akart előre mennj, hiába húztuk a köteleket, hiába fordítottunk a lapáton. Arcunkról patakokban csörgött a keserves küzdelem verejtéke, s kettőnket majdnem a tengerbe sodort az újra meg újra átcsapódó vitorla. Mire a tenger csöndesebb lett, sajgó, merev tagjainkkal, véresre horzsolt tenyérrel, kékre-zöldre verve és az álmatlanságtól vörös szemmel annyit sem értünk, mint egy kifacsart citrom. Jobbnak látszott takarékoskodnunk az erőnkkel, hiszen ki tudja, milyen megpróbáltatásokat tartogat számunkra az időjárás. Ezért tehát levontuk és összecsavartuk a vitorlát és lekötöztünk a fedélzeten minden lekötözhetejt, Tutajunk félig eldőlt és úgy haladt, mint a vízbe dobott dugó. Mi meg mind a hatan a kabinba bújtunk, egymás mellé préselődtünk s egy perel múlva úgy aludtunk, mint akiket agyonvertek. Dehogy is sejtettük még akkor, hogy szerencsésen túljutottunk kalandos utazásunk legnehezebb szakaszán. Csak később, messze kint az óceánon jöttünk rá az inkakori tutajosok különösen egyszerű és szellemes kormányzásmódjára. A nap már jócskán felkapaszkodott az égre, mikor 1-násnap ébredezni kezdtünk kábult álmunkból. A papagáj rikoltozva ugrált rúdján. Odakint lassú és egyenletes volt a tengerjárás. A hullámok magakra ágaskodva, de nyugodt rendben követték egymást. A nap fényesen ragyogott és csillogó aranyporral hintette be tutajunk sárga bambuszborításijit. Az égbolt és a tenger barátságosan, vidám-kéken mosolygott ránk. — !Mit számít, ha a víz vadul forrong és tajtékzik körülöttünk, de a tutajt! és a tutajosokat békében hagyja! — Mit számít, ha toronymagasra torlódik az orrunk előtt a hullám, mikor egészen bizonyos, hogy a következő pillanatban köny- nyedén a hátára emel és engedelmesen tűri majd, hogy a fenyegető vízhegyek csak fölemelnek és újra lesiklanak, miközben Vizük zúgva, gur- gulázva fut el padlónk alatt! Peru egykori hajósnépe jól értette feladatát. Tudta, hogy miért nem épít afféle öblös bárkát, arrielyik egy-kettőre megtelnék vízzel. Tudta, miért építi tutaját olyan méretűre, hogy egyszerre csak egy hullám tudja a hátára venni. Parafalkönnyűségű gőzhengerrel ért fel a balsatutaj! 20 (Folytatjuk)
