Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
A Szovjetunió Legfelső Tanácsának tegnapi ülésén tovább tárgyalták az 1957. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés tervezetét. Adenauer kancellár péntek esti sajtóértekezletén bejelentette, hogy személyes üzenetet kapott Bulganyin szovjet miniszterelnöktől. A bonni szovjet nagykövetség szerint az üzenet a német— szovjet viszony egészének megjavításáról szól. Tegnap megkötötték New Yorkban a lengyel— japán békeszerződést és helyreállították a két ország hagyományos baráti kapcsolatait. Franciaország és Marokkó megállapodást írt alá az adminisztratív és technikai együttműködésről, és arrói, hogyan nyújt Franciaország támogatást Marokkónak személyzeti vonatkozásban. A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága felhívást intézett valamennyi ország munkásaihoz és szakszervezeteihez, amelyben közli, hogy október 4—15-ig Lipcsében tartják meg az SZVSZ IV. kongresszusát. A kongresszus napirendjén szerepel a bérek emelése, a 40 órás munkahét bevezetése, a faj szerinti megkülönböztetés megszüntetése, társadalombiztosítási rendszer bevezetése, á leszerelés. A Szovjetunió az ENSZ előtt levélben javasolta, hogy a leszerelési albizottság következő ülésszakát Londonban március 11-re hívják ösz- Sze. Indítványozza a levél, hogy ezt az értekezletet külügyminiszteri színvonalon tartsák meg a katonai hatóságok felelős képviselőinek és szakértőknek a bevonásával. 45 órás munkahetet vezetnek be az NDK-ban (Berlin) A Német Demokratikus Köztársaságban a kézműiparban is bevezetik a 45 órás munkahetet, jelenti az ADN hír- ügynökség. A rövidített munkaidő bevezetését a fémfeldolgozó üzemekben kezdik el. Egyiptom bízik az arab szolidaritásban (Kairó) Az egyiptomi kormányhoz közel álló A1 Gumhu- ria tegnapi számában hosszabb cikkben foglalkozik az imperialista egységbontó törekvésekkel. Rámutat arra, hogy gyarmati hatalmak igyekeznek kételyeket előidézni és egyenetlenséget provokálni, . De Egyiptom teljes Amerika lengyel gazdasági küldöttség látogatására számít mértékben bizik Szaud-Arábiá- ban és Jordániában. Egyiptom nem fog elszigetelődni annak ellenére sem, hogy e két ország diplomáciai és gazdasági nyomás alatt áll, hangoztatja az egyiptomi lap. Befejezésül megállapítja, az idejét múlt gyarmatosító mesterkedések megtörnek az arab szolidaritás megingathatatlan tömbjén. r (Varsó) A lengyel fővárosban előkészületek folynak új lengyel —amerikai gazdasági tárgyalásokról. Az Egyesült Államok varsói nagykövete Rapaczki lengyel külügyminiszternél tett látogatásakor közölte, hogy kormánya számít egy lengyel küldöttség washingtoni látogatására. Ez alkalommal indulnak meg majd a tárgyalások a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről. ami a hírek mögött van A békés építés tanácskozásai Az egész nemzetközi közvélemény napok óta rendkívül nagy érdeklődéssel figyeli azokat a tanácskozásokat, amelyek a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán folynak le. Több konzervatív nyugati lap is megállapítja, hogy ezek a tanácskozások a szovjet cpítőmunka nagyjelentőségű programját tárták a nyilvánosság elé. Különösen az életszínvonal emelésének egyes tényeit és terveit emelik ki ezek a lapok. Irigy kedéssel vegyes, tartózkodóan elismerő hangon írnak például arról, hogy milyen jelentős eredményeket érnek el a Szovjetunióban lakásépítés terén. Az elmúlt esztendőben a ; szovjet fővárosban mintegy 1 400 000 négyzetméter lakóterü- I letet építettek, az idei terv szerint pedig 1 700 000 négyzet- méter építésére Kerül sor. Nyugaton tudvalevőleg a tőkés államok egyik legsúlyosabb problémája a nagyvárosok lakásépítkezése. Párizsban köztudomású, hogy a legtöbb lakóház teljesen elavult. A közepes, vagy kis keresettel rendelkező francia dolgozók alig-alig rendelkeznek egy szobásnál nagyobb, fürdőszobás lakással. Igen sokan arra kényszerülnek — különösen a fiatal házasok —, hogy éveken keresztül vagy a szülők: szűkös lakásában húzódjanak meg, vagy pedig, ha önállósítani akarják magukat, kénytelenek vállalni a hatodrangú szállodák méregdrága, egészségtelen szobáit. A békés építés tervei nem csoda, ha nem váltják ki az imperialista sajtó osztatlan elismerését, hiszen ezeknek a terveknek nyugaton való közzététele tovább szíthatja ezen országok dolgozóinak elégedetlenségét és jogos felháborodását saját ,: kormányuk politikája ellen. KISHIREK külföldről Az atom- és hidrogénfegyverek betiltását sürgető japán baloldali tanács üzenetet küldött MacMillan angol miniszterelnökhöz, melyben tiltakozik a Karácsonyszigeteken márciusra tervezett hidrogénbombá-kísérletek megtartása ellen. * A szíriai lapok éleshangú cikkekben foglalkoznak az Egyesült Államok szerepével az izraeli kérdésben. Megállapítják, hogy az USA bátorítja Izraelt az. ENSZ iránti kihívó magatartásra. * A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott, amely kimondja, hogy a párt rebruár 25-től harci és propaganda hetet rendez az algériai béke kivívása érdekében, • Tokióból jelentik, hogy egy amerikai katona agyonlőtt egy japán parasztasszonyt, aki az egyik amerikai katonai lőtér területén tartózkodott. Az esetben sürgős vizsgálatot javasolnak. * Magyar kormányküldöttség utazott Csehszlovákiába, hogy tárgyalásokat folytasson a Csehszlovák Köztársaság kormányával a Magyarországnak nyújtandó hosszúlejáratú hitel kérdésében. Részlet az új fehérkönyvből „Fejvadászok" a Szabad Nép székhazában (Kivonat a nyomozási jelentésből) A Szabad Nép székhazát elfoglaló Dudás-féle cllenforradal- márok társaságában különböző csoportok voltak, lízek egyike volt az úgynevezett »Feri bácsi« csoportja. Ez a »Feri bácsi« rendes nevén Pálházi Ferenc, régi horthysta tiszt volt. Csoportjához tartozott három nyugatról jött »légionista« is, akik vöröskeresztes autóval jöttek fegyveresen Magyarországra. E három »légionigtának« német gyártmányú távcsöves puskájuk és egy német gyártmányú géppuskájuk volt. »Feri bácsi« csoportját »fej- vadászok«-nak hívták, mivel a speciális feladatuk az volt, hogy álltttnvédelmistákat, vezető állami és pártfunkcionáriusokat vegyenek őrizetbe, és az elfogott személyek kivégzését ők is hajlottat végre. ölt gyilkolták meg november í eu Sarkad! István ügyészt, Fodor Pál főhadnagyot és egy elfogott szovjet katonát. Előzőleg 'Feri bácsi« cs a csoport többi tagjai kihallgatták, majd éjjel a Corvin Aruház mögötti kis utcába vitték őket. Ott a három clfogottat falhoz állították és agyonlőtték. * Az cllcnforradalmár különítmények többszáz magyar munkást, parasztot, alkalmazottat, értelmiségit gyilkoltak meg, és tömegesen fogdosták össze azokat, akikkel még le akartak számolni. A főváros börtöneiben és különböző fegyveres csoportoknál november 4-én reggel több mint másfélezer kommunistát, volt államvédelmi alkalmazottat, pártalkalmazottat és felelős állami lisztviselőt tartottak fogva. A Kőbányai Gyűjtöfogházban például mintegy 400 államvédelmi beosztottat és 104 pártatkal- mazottat, az Országos Kapitányságon 107 pártalkalmazottat cs (öbbszáz államvédelmi alkalmazottat tartottak fogva, A Corvin közben körülbelül 100 fogoly szabadult november 4-én. Figyelembe kell venni, hogy ebben az időszakban még kommunisták voltak a kormányban és a szovjet csapatok bent voltak az országban, mindez óvatosságra intette a fehér terror szervezőit, akik még nem merték teljesen kimutatni a foguk fehérét. Még véresebb, további leszámolásra készültek. Erre mutat az a körülmény is, hogy a különböző ellenforradalmi szervek és csoportok listákat állítottak összo a még letartóztatandó és a kivégzendő emberekről. Budapest egyes körzeteiben, például a Landler Jenő utcában, Budán a Naphegy környékén és másutt, a kommunisták lakásainak ajtajára keresztet rajzoltak. Mindebből megállapítható az, hogy az ellenforradalom nagyarányú véres megtorlásra készült, amelynek elejét vette a szovjet csapatok visszatérése november 4-én, .g írja: CSORBA ISTVÁN Régi „Színházi Riet*6 193H~bail e9V színházi társulati ülésen felállt a népszerű fiatal komikus és imigyen bírált: »Az olyan színész, aki ma régi, ócska Színházi Eletet olvas, szabályosait elárulja, hogy a régi színházi világ, a magánszínházak poshadí életére vágyik.« — Óriási megdöbbenés köbeité) a szavakat, majd az illetőt leintették, Némi túlzásnak tartották dorongo- lását. Most négy évvel utána is el-elrágódunk az ilyen apróbb kellemetlen szamárságokon, és amit akkor véizes időhiány miatt nem válaszolhattunk meg — most megírjuk. Időnk is van, helyünk is van, és a színházi lap kérdése a legidőszerűbb művészeti problémák közé tartozik. Miért is ne írjunk róla? Előttem egy kötet régi Színházi Elet. Rajta a fejrész: »Színházi Elet — Színházi Irodalmi és Művészeti Szaklap, 1929, 22. sz.« A külső címlapon egy külföldi magyar filmszU- nésznő, Putty Lla (ó, ki emlékszik erre a névre), a belsőn pedig Csortos Gyula hetykebajúszú, csíkostrikód, szürke keménykalapos lüntáslegény portréja mosolyog vélünk szembe. Balkezével ócska harmonikát tart. Ez a kép a Vígszínház Molnár Ferenc ciklusának felújított Liliom előadásáról készült. Tovább lapozva Somlay Artur energikus kátonafeje néz szembe velünk. Partnernője Tőkés Anna, valami régi háborús drámából való a jelenet. Egy másik számban Kertész Dezső bátyánk monoklija villog felénk. (Akkor Valamivel idősebbnek látszott, mint most.) Ezért olvassuk a régi Színházi Életet, kedves és tehetséges kollegánk! — Ez a lap egyszerűen kultúr históriai érdekesség. Jó tudni, látni, olvasni, sőt csodálni azokat a művészeket, akik úgy hozzátartoznak a XX. század magyar színészek történetének első részéhez, mint a századhoz a repülés, a jazz, a revü, a mozi és az újkori olimpia. — Ezért olvassuk néha ezeket az elf oszlott lapokat. Ezért — és nem másért! Nem az újság többi részének tartalma érdekli a szakmabeli, sőt a »privát« olvasót, csakis és kizárólag az elhunyt színészek emléke, a mai színészek akkori arca, maszkja, működési területe és az akkori színházi lapok tartalmának változatossága. Ez az újság a mai legeslegeslegpalgáríbb ízlésnek sem felelne meg, mert senkit sem érdekel a láp egyik főrovatának a híres, sőt olykor hírhedt Intim Pistának pletykaáradata. Nem hiszem, hogy sürgősen érdekeltié a közönséget, melyik színésznek ki a barátja, hogy hívják a pincsijét és milyen színű a lamé hálóinge. Mert ez a lap erről is írt. De az már érdekelne mindenkit, hogy (az egyik cikknek ugyanis ez a címe) »Milyen lenne az írók színháza.« Ezekben a sorokban nyilatkoznak többi között Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Hérczeg Ferenc és Hellai Jenő. — S ezt mi, »az utókor« érdeklődve, piros füllel és piros szívű izgalommal olvassuk. ■/ ajlia, az utánunk következő huszonnyolc év múlva * olvasnak-e a fiatal színészek, az ifjú újságolvasók a mai színházról valamit. — Sürgősen meg kéll indítani az igazi, korszerű magyar színházi szaklapot! Nem a hálószoba- titkok kiteregetését, sem kedvenc papagájuk beceneveit taglaló »elmefuttatások« közlését kell átvenni e j»régi Színházi Életből«, de átvehetnénk a magyar színházi újságírás »haladó hagyományait«, a fényképes kritikákat, a színészi alakítás szakértő bírálatát, írók, művészek, közöndég véleményének leközlését egy-egy produkcióról, a lejátszott színdarabok szövegkönyvének leközlését. (Műkedveléssel foglalkozó kul- túrcsoportok színpadi anyagának könnyebb hozzáférhetőségéért, természetesen a szerzői jogdíj fenntdrtása mellett.) Nem műsorfüzetet akarunk, mint 1951—54-ig, amikor az volt a vélemény, hogy felesleges a színházi szaklap (esetleg polgári csökevény), ugyanakkor az NDK-ban olyan mélynyomású, jólszerkesztett filmszaklap jelent meg, amely még példakép is lehetne. Ez idő alatt csak a szakmának jelentek meg, az elemző kritikák, tanulmányok, cikkek filmektől, darabokról, színészekről, a Színház és Filmművészeti Szövetség szerkesztésében. Pedig azokat elolvasta volna, mert kéri, sőt követeli a színházbajáró ember hatalmas példányszámban. Amiről beszélünk ez országos viszonylatra értendő. A színházi hetilap annyira fontos, annyira érdékes, hogy még megyeileg is »megélne« egy hetilap jó szerkesztőkkel, ügyes munkatársakkal. A lényeg az olvasó ízlését szolgálni, érdeklődését fokozni és igényességét növelni. »A szó elrepül, az írás megmarad« — mondja a régi latin közmondás. A színész szava elrepül, alakításénak emleke elhomályosodik, egyéniségét, tehetségét, szent pillanatait most- már film és magnetofon megőrizheti, de a legmaradandóbb emlék egy színész életművéről a színházi lapban róla megjelent fénykép alakításának bírálata. — »A szó elrepül, áz írás megmarad«. — Nagy Endre a konferanszié és író is szerkesztett egy lapot, amely irodalmi és színltázi kérdésekkel foglalkozott. A lap az akkor nehéz gazdasági helyzet és időszaki érdektelenség miatt megbukott. Az író lakása, tele volt többezer megmaradt újságpéldánnyal, ebből az újságtenger- bői alig látszott ki az író feje, amikor íróasztalánál új kabaré konferanszokon dolgozott, (mert ott kellett hagyni anyagi okok miatt régi szerelmét, az újságírást), megjegyezte: »Újból konferálok, mert lám: »A szó elrepül, de az írás megmaradt«. És mosolyogva mutatott megmaradt írásainak tengernyi halmazára. /é zért írtuk ezt a heti konferanszot, mert bár tudjuk, az olvasót, színházunk mindenegyes barátját jobban érdekelné társulatunk készülődése a külföldi turnéra, mit, hol és mennyit játszunk, de a gondolathoz az adott kiindulópontot, hogy levelet kaptunk a mi saját szövetségünktől, amely most a Magyar Színházi Kultúra fellendítésén újult erővel dolgozik, és e levélben új magyar színházi szaklapot Ígér. Olyan legyen az új szaklap, amilyent a színházbajáró és színházat kedvelő közönség szeretne, és nemcsak azért vásárolnak, »mert eszi, nem eszi, nem. kap mástn, hanem mert az méltóan képviselné a néző ízlését és igényét. Ha a lap jó, az újságosnál pillanatok alatt elfogy, mert a rossz lapról már tudjuk, hogy »a szó elrepül, de az írás megmarad« t+fcHHI * ** *** 9*40 * ++++*++**■*** *
