Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-07 / 31. szám

negye ÍIIFJÚSAGAíHIAIC küldöttsége ,CD CDY\ felvirágoztatásáért a meavei tanács Vß elnökénél i jiniiiiiiuiiTiiiiiijninisiiiiiiiHiiiiiifffiifflflmimffitmflwtsiwntt*!litiiKiiiiiuiiittwiniifiiH / IFJÚSÁGI küldöttség ereste fel Dallos elvtársat, a legyei tanács VB elnökét. A üldöttségnek, mely a különbö- ő rétegszervezetek képviselői­ül állt, az volt a célja, hogy ijékoztassa Dallos elvtársat az ijúsági szervezetek jelenlegi elyzetéről és a tanács VB er- ölcsi és anyagi támogatását érje. A megjelentek elmondot­ok, hogy az ifjúsági szövetsé- ek segíteni kívánnak a párt­ák és kormánynak a szocia- zmus építésében. Legtöbb szó az EPOSZ-ról, a arasztifjúság szervezetéről esett, íivei megyénkben legjobban ez szervezet kapott lábra. Ismer- stték Dallos elvtárssal az :POSZ programjának íegíonto- abb célkitűzéseit, melyeket rövi-I ép három pontban lehetne ösz- zefoglalni: 1. A társadalmi te- ékenység széleskörű kibonta- oztatása. 2. A falun élő fia- alak nevelésének, szórakozásá­éit, sportolásának megszerve- ése és biztosítása. 3. A pa- asztifjúság és agrárértelmiségi iatalok érdekvédelme. LEGTÖBÉ SZŐ azokról a íehézségekröl esett, amik az fjúsági szervezetek gyorsabb étrejöttét és a szervezeti életet lehezítik, gátolják. listen töb- jek között a helyiségek prob- émája, a kultúrházakkal és ;portkörökkel való viszony kér- tése, vagy az, hogy néhány he- yi szerv részéről bizonyosfokú negnemértés mutatkozik az fjúsági szövetségek iránt. Nagy- aan nehezíti a munkát az is, rogy sajnos az ifjúság vezetésé- -e íeghivatottabb egyének, mint a pedagógusok sok helyen pasz- szív magatartást tanúsítanak, de mások részéről is néhány he­lyen nagyfokú ellenállás mutat- iAozik. < DALLOS ELVTARS válaszá­ban elmondotta, hogy jelenleg még nehéz, de mégis nagyon fontos az ifjúsággal való foglal­kozás. Az ellenséges propaganda elsősorban az ifjúság soraiban .igyekszik bomlasztó tevékenysé­get kifejteni, éppen ezért nagy jelentőséggel bír, hogy a helyes nemzeti érzés, a helyes hazafi- ság alapján eszmei egységet le­hessen teremteni a fiatalok kö­zött. Dallos elvtárs az ifjúsági szervezetek célkitűzéseivel egyet­értett és megjegyezte, hogy az ifjúságban rengeteg alkotó erő | van, csak helyesen kell azt fel- j használni. AMI A FELVETETT prob- j lémákat illeti, a VB-elnök elv- j társ elmondotta, hogy még az- j zal is egyetértene, ha a falusi j kultúrotthonokat az ifjúsági szervezetek vennék át és azok tartanák fenn önállóan. Ezt a kérdést egyébként a tanács VB elé terjeszti. Ugyanez vonatko­zik a sportkörökre is. A falu sportjának irányítója és gazdá­ja az ifjúsági szervezet legyen. Dallos elvtárs megígérte, hogy a megyei tanács VB minden tőle telhető erkölcsi és anyagi támogatást megad, s erre fel­hívja a járási, városi és helyi I tanácsok figyelmét is. BEFEJEZÉSÜL Dallos elvtárs megjegyezte, hogy az ilyen meg­beszélések igen fontosak és a jövőben ezeket rendszeresíteni kell, hogy a tanács sokkal job­ban ismerje az ifjúsági szerve­zetek problémáit, hogy ezen ke­resztül konkrét segítséget tud­jon adni. MEGINDULT a dunai hajózás Az enyhére fordult időjárás I ismét lehetővé tette a dunai ha- I józást. A bajai téli kikötőből több külföldi hajó már útnak is indult, megszakítva kényszerű ' téli pihenőjét, Minden tisztelet és megbecsü­lés azoknak, akik a Duna—Tisza közén növényi kultúrát terem­tettek, akik véres verejtékkel igyekeztek megfékezni a vesze­delmes homokot. Azt a homokot, amelyről az egykori feljegyzés ezt mondja: »Kecskemét táján délnyugatról északkeleti irány­ban dühöngött a homoktenger, mely ostora volt a városnak és a vidéknek is. Egykori írók em­lítik, hogy a Duna—Tisza közén 100 év előtt a futóhomok egyik napról a másikra tavakat, fá­kat, sőt erdőket temetett el.« Jelenleg mintegy 167 000 hol­dón van szőlő és gyümölcsös a Duna—Tisza közén, de még 200 000 hold homokot lehet e kultúrával hasznosítani a szakemberek becslése szerint. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. A jelen­legi feladatunk a meglévő szőlő- és gyümölcsösök részére a talaj­erő utánpótlás folyamatos bizto­sítása, emellett természetesein új szőlő telepítése. Hosszú ideig kell még azonban nagyterületű homokon szántóföldi termesz­tést folytatnunk. A talaj megjavítása egyes talajjavító növények segítsé­gével is lehetséges, természe­tesen folyamatossá kell tenni a trágyabehozatalt is. Néhány cikkben most azzal a témával foglalkozunk majd, ho­gyan lehetne a talajerő után­pótlást megoldani a homokon, milyen lehetőségeink vannak? Tudjuk, hogy ez minden homoki terméséből viszont csak 40 kilo­gramm maradt. .Ez a maradék a somkórónál 2400 liter tejter­melésére elég, a szöszös rozs­nál 1100 literre, a csalamádénál pedig 800 literre. Ha a szöszüs- nél mutatkozó fehérjekiesést pótolni akarom, azt az említett tehénnél 650 kiló korpával, a csalamádénál pedig 800 kilo­gramm korpával tudom csaik a somkóró szintjére emelni. Két érdekes példa A somkóró termesztésével ért­hetően sokat foglalkoztak már eddig is. Főként mint zöldtrágya került előtérbe. 1956 tavaszán a kunfehértói gazdaságban merész módszerhez folyamodtunk. Napraforgóval keverve vetet- lük a somkórót, azzal az el­gondolással, hogy a gyorsan, kelő, erős szíklevelekkel ren­gazdának égető problémája. Ä meszes homok lucernája — a somkoró i. Kecskemét egyik köztisztelet­ben álló polgára mondta egy­szer: »Úgy van az ember, ami­kor 30—40 esztendeig járja en­nek a városnak az utcáit, hogy szívéhez nő a járda, a házak, sz utcák és minden, ami Kecs­kemété.« Ez nem véletlen, Kecskemét­nek és környékének parasztsá­ga a semmiből teremtett itt vi­rágzó életet, amint a város köl­A homok legnagyobb problé­mája — a talaj elszegényedése. Mi, szakemberek tudjuk, hogy a hozamok csökkentését nem­csak a növény számára szüksé­ges tápláló anyagok megcsap­panása, hanem az elszegénye­dett homok rosszabb vízgazdál­kodása is okozza. Elegendő szer­vestrágya (állati trágya, zöldtrá­tője írja: »Száraz kenyéren, vi­zen, szívkérgesítő viadallal, gyűrték le itten csendben«... a keménycsontú parasztok a »bús krétai bikát« — a homo­kot. Aki ezt a küzdelmes életet élte, az nem kívánkozik más­hová, mert itt élvezheti igazán munkájának gyümölcsét. Saj­nos ez a homoki kultúra az utóbbi években leromlott, á ta­laj termőképessége gyengült, sokhelyt újból kikezdte a szél. delkező napraforgó megvédi a kicsiny növényt a homok­veréstől. így lett. Augusztusra szépen együtt fejlő­dött a napraforgó, a somkóró és teljes termést adott. A zöld ete­tésével emelkedett a tehenészet tejhozama, A somkóró és a nap­raforgó keverékből készül az úgynevezett szilázs. A kunle- hértói gazdaságban történt ete­tési kísérletek eredményei biz­tatóak. A somkóró silózásával felbecsülhetetlen téli takarmány­alapot biztosíthatunk. Az új ve­Egy katasztrális holdról 230 kilogramm fehérjeérték gya) nélkül nem terem több rozs, több szőlő, vagy gyümölcs. A homoknak is az marad a törvénye: több takarmány — több állat — több trágya — nagyobb termés — magasabb életszínvonal. tési módszerrel a homoktalajok javítása is megoldható, mert a következő évben zöldtrágyának alászánthatunk. A kísérleteket szervezettebben és nagyobb te­rületen tovább folytatjuk. Vidékünk homoktalajainak jobb takarmányellátását se­­gíti a napraforgó is. Részlet az új fehórkönyvből > Szobácsi József tanú kihallgatása ____________> Jegyzőkönyvi kivonat (Fol ytatás) Kb. reggel 5.30-kor engem a pincébe vittek. Eközben lelövés- ■>el fenyegettek, hogyha én egy­magám nem találom meg az utat a pincébe, kijelentették azt is, hogy megölnek engem, cs hogy a haláltól nem mentenek meg a szovjet katonák. * így végződött az én első éj­szakám, amit az újpesti ún. »For­radalmi Bizottságiba töltöt­tem. Legtöbbet vert engem a kecs- Ueszakállas, a tengerész és a so­vány, aki a csizma levételére kényszeritett. Vertek a többi je­lenlevő fegyveres személyek is. Amikor engem a pincébe vittek, hideg borogatást adtak, illetve raktak rám. Én azt hittem, hogy ezzel a kegyetlenkedés véget ért. Azonban nem így történt. Most az őrség tagjai kezdtek ke- gyetlenkedni és gúnyolódni ve­lem. A pincében különböző fegy­veresek jöttek, ezek kényszerí­tettek, hogy a Iábsarkamra áll­jak és úgy néhányszor föl és le emelkedjek. Néhányszor fejem beverték a falba, aztán a falhoz kötötték a kezem és azt mondot­ták, hogy minden ujjamba bele­lőnek. A jelenlevő Tóth neve­zetű fiatalember néhányszor a pisztollyal a kezemre vert. Az én cellámba néhány közön­séges bűntényest engedtek, akik gúnyolódva kijelentették, hogy engem agyonlőnek és megkér­dezték, hogy mi az én utolsó kí­vánságom. Én feleltem: »adják át üdvözletemet feleségemnek és két gyermekemnek.« Ök értesí­tettek, hogy voltak a lakásomon, látták a feleségemet cs lányo­mat. Olyan pontos személyleirást idtah a feleségemről és lányom­ról, hogy én egyáltalán nem ké­telkedtem, hogy voltak a laká­somon. Amikor a cellából elmentek, én észrevettem, hogy a padlón gumislag hánykódik. Én felvet­tem, hurkot csináltam belőle, nyakamra dobtam, a slag vegét a vízvezetékhez kötöttem, de amikor fel akartam magam akasztani, a gumicső elszakadt. Erre a lépésre azért szántani el magam, mert a kegyetlenkedé­sek és gúnyolódások tönkretel­ték idegeimet, és én elvesztet­tem a reményt arra, hogy meg­mentem az életemet. Én nem tudom most pontosan felsorolni a további eseményeket, naponként és óránként, azért, mert az én fogságom az újpesti bizottság pincéjében rettenetes felzakiatottság volt. Én ültem a sötét cellában, elvesztve időérzé­kemet. Hozzám újabb és újabb személyek jöttek, s ütöttek, ver­tek. Megközelítőleg 1956. novem­ber 2-án a cellába bejött három ember, akik között volt a Tóth nevű fiatalember, akiről én már fentebb beszéltem. Tóth kijelen­tette nekem, hogy ha én szere­tem a saját gyermekeimet, bele kell, hogy egyezzek, hogy a kom­munisták és a pártmunkások hó­héra legyek, akkor ők engem azonnal kiengednek. Én meg- kínzottan kijelentettem, hogy elfogadtam javaslatukat. Én egy percre sem gondoltam, hogy tényleg hóhér leszek. Beleegyez­tem csak azért, mert azt gon­doltam, hogy pisztolyt kapok tő­lük, s akkor véget vethetek az életemnek. Fegyvert azonban nem adtak. Nem hitték el, hogy én beleegyeztem, és ismét kc­gyetlenkednl kezdtek velem. No­vember 2-án este a cellába be­jött egy nagyon magas férfi, aki bőrkabátban volt, az ő arca rán­cos volt, nagy feje és kis baju­sza volt. Ö kötelet hozott magá­val, odadobta nekem és azt mondta, hogy reggelig végezzek magammal cs ez könnyebb lesz, mintha ők végeznek ki. Énrám ez különös benyomást nem tett, ugyanis azelőtt egy egyensapkás férfi jött hozzám, aki azt kér­dezte, hogy ki vallatott és ki ütött engem, és kijelentette, hogy engem kiszabadítanak. Félve, hogy az én beismerésem újabb kínzásokat vonhat maga után, cn nem mondtam meg ennek az embernek, hogy ki kegyetlenke- dett velem. Ebben az időben én már a padlón ültem. 1956. no­vember 3-án én észrevettem, hogy a bizottságban valamilyen zavargás van. A cellába söprűt hoztak és cn azt kisöpörtem. Este jött két férfi és a pincéből a letartóztatottak egy részét el­eresztették. Este 9 órakor engem és még 17 embert elvezettek a IV. kerü­leti ügyészség épületébe... ... November 5-ig mi ebben a szobában maradtunk, akkor az Öreg beszélgetéssel lekötötte a felkelők figyelmét, ez idő alatt felesége kettesével-hármasával kivezetett bennünket az utcára. Négy napon át az újpesti pin­cékben és az utcán bujdostam és csak azután, hogy a szovjet csa­patok bevonultak Csepelre, men­tem haza. Ott mcgállapítottarr-, hogy a lakásomra négyszer tör­tek be banditák, akik levertek a zárat, elrabolták a holmimat.. 5« A takarmány és a trágya tehát az alap. Az a hiba, hogy a takarmányszükséglet tervezé­sekor csak a termésmennyiség­gel számolunk. Inkább azt kell vizsgálnunk, hogy azonos terü­letről mennyi fehérjét, vagy ke­ményítő értéket nyerhetünk. Az igaz, hogy a homokon nehezebb ebből a szempontból a helyzet. Kevés olyan növényünk van, amely a tej-, tojás-, valamint a hústermelés alapanyagát, a fe­hérjét elegendő mennyiségben termi. Szerencse, hogy vannak ilyen növényeink a homokon: ezek a somkóró, szöszösbük- köny, napraforgó, homoki borsó. Egy katasztrális holdon som­borából állag 230 kilogramm, szöszös rozsból átlag 165 kilo­gramm fehérjeérték termelő­dik, míg a csalamádéból 150 kilogramm. Ezt jobban érzékelhetjük, ha a fenti mennyiségeket a tehén tejtermelésén keresztül vizs­gáljuk. Egész évben egy 600 kilogrammos élősúlyú tehénnek életfenntartásához száztíz kilo­gramm fehérjére van szüksége. Ezek szerint tejtermelésre egy kilogramm somkóró terméséből 120 kilogramm, a szöszös rozsé­ból 55 kilogramm, a csalamádé Ez igazán a homoktalaj nö­vénye, akkor van rá szükség, amikor már elfogytak az ősszel vetett takarmányok és a tava­sziak még nem értek be. Álta­lában 65 kilogramm fehérjét, 600 kilogramm keményítőértéket te­rem holdanként, annyit, mint egy katasztrális hold tisztán vetett takarmánytök. A baj az, hogy a naprafox-gó még inkább zsarolja az amúgyis szegény ho­mokot. Itt valamilyen pillangős növénnyel kell társítani, hogy a talaj niti'ogénkészlete pótlódjék: Nagyüzemben ez év tavaszán a bácsalmási gazdaságban vizs­gáltuk tejtermelés fokozó ha­tását. A 400-as tehenészetben május 10-én 0,2 literrel volt ma­gasabb ennek a gazdaságnak a termelése, mint a többi 18 gazdaság átlaga. Tíz nap múlva már 10,35 literrel, a hónap vé­gén pedig másfél literrel több volt átlagosan a tej hozam egy-egy tehénnél, mint a megye más gazdaságaiban. E két példán keresztül azért nyúltam a homok problémájá­hoz, mert van rengeteg tenni­való. Szilárd a meggyőződésem, hogy termelni csak úgy lehet többet, ha trágyázunk és meg­teremtjük a több trágya előállí­tásának feltételeit. Dugár Sándor (Folytatjuk.) TÍZ ÉVE Tíz évvel ezelőtt, a Katona József Múzeumban a »Kecskeméti Nap-< keretén belül rendezték meg a felszabadulás után először a helyi képzőművészek kiállítását. Az érdekes, gazdag témájú kiállítás sikere érdekében áldo­zatkész, odaadó munkát fejtettek ki dr. Bálint Lajos, a múzeum akkori igazgatója, Molnár Zoltán és Kiss Zoltán festőművészekt Megnyitó beszédet mondott Tóth László polgármester. A megnyitó napja Puky Margit .zongoraművésznő hangverse­nyével zárult. Kecskemét képzőművészei azóta már több alkalommal meg­csillogtatták tehetségüket különféle jellegű kiállításokon. Ez év májusában is legújabb műveikkel lépnek a nagykö­zönség elé. Minden elsuhanó esztendő fokmérője a művészi alkotások­nak. Reméljük, hogy 1957 májusa is új színekkel és tartalommal bővíti a kecskeméti festők tehetségekben gazdag pikturáiát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom