Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-06 / 30. szám

Kádár János eivtárs beszéd® Függotlenségünk igaz hívei (Folytatás a 2. oldalról) Es most, október 23-án ki véd­te, ki támogatta a magyar nem­zeti függetlenség ügyét? Dulles, az amerikai külügyminiszter ta­lán? Vagy Eden, az akkori angol miniszterelnök? Vagy azok a francia imperialisták, akik ma is gyilkolják Algír hazafiait? Ezek új gyarmatot keresnek maguk­nak. Vagy talán Kisbarnaki Far­kas Ferenc, aki nyolc eszten­deje eszi az amerikai ágyú­gyárosok kenyerét, aki nyolc esztendeje tartja fegyverben 11000 csendőrét, meg fasisz­ta tisztjét Nyugat-Németor- szágban, amerikai pénzen, amerikai ruhákban, ameri­kai cigarettával ellátva? Ezek a magyar nemzet füg­getlenségének a védői? Nem elvtársak, nem ők. Mint mindig, most is a kommunisták voltak a magyar nemzet függet­lenségének védelmezői. Ezért halt meg a szocialista forradalmár Mező Imre elvtárs. a bpesti párt- bizottság titkára, Kalamár Jó­zsef elvtárs; a veterán csepeli for­radalmár, Asztalos ezredes, aki a budapesti pártbizottságot védte és a többi kommunista mártír. Ök a magyar nemzet független­ségéért is haltak meg, nemcsak a szocialista forradalomért, akár­csak azok a szovjet katonák *s, akik az ellenforradalommal szem­beni harcban estek el. Függetlenségünk leghívebb katonái itt vannak, a kom­munista aktívagyűlésen és hozzájuk tartoznak mind­azok a becsületes hazafiak, akik velünk együtt védik a nemzet függetlenségét. (Taps.) Azt mondják, hogy idegen csapatok vannak Magyarország területén — mármint a szovjet csapatok. Nos, elvtársak, ezek a katonák testvéri, szocialista or­szág csapatainak katonái, az ok­tóberi forradalom fiai és lányai, a mi testvéreink és segítőink. Számunkra nem idegen csapa­tok. Hogy mi az idegen csapat, azt megtudták volna azok az elbolondított diákok, ha október 23-a még két, vagy három hétig folytatódik, és ide tényleg idegen, imperialista országok és kormá­nyok csapatai jöttek volna. Meg­tudták volna, mit jelentenek idegen csapatok égy ország terü­letén. Feltesszük a kérdést így is: hát nem volt hiba a szovjet—magyar viszonyban az elmúlt években, nem voltak-e olyan dolgok, ame­lyek sértették Magyarország szu- verenitását? Meg kell mondani, elvtársak: voltak ilyen hibák Sztálin életének utolsó éveiben. De ezek nem olyan hibák voltak, amelyek veszélyeztették nemze­tünk függetlenségét. A hibákkal pedig úgy vagyunk, hogy jelen­tős részük már kiküszöbölődött és ami még van, mind kijavítjuk. A Szovjetuniónak nem kell terület. Beszéljenek akárme­lyik szovjet emberrel, az azt mondja: nincs még egy olyan gazdag ország a világon, mint az övék, nekik sem­miféle területre nincs szük­ségük, ők nem akarnak más népek rovására vagy terüle­tén elérni semmit sem. És ez így is van, elvtársak. A Szovjetuniónak béke kell, az kell, hogy a baráti országok között él­jen, van programja, ismertek a feladatai, amelyek megvalósítá­sán szerencsére — az emberiség szerencséjére — nagy sikerrel dolgozik, Párt nélkül nincs proletárdiktatúra Az ellenforradalom moss a falun és az iskolában támad A továbbiakban arról beszélt Kádár elvtárs, hogy az ellenfor­radalom, miután a nyílt fegyve­res harcban vereséget szenve­dett, november 4-én a nőket, most pedig az iskolásokat próbál­ja sötét céljaira felhasználni és a falvak nyugalmát igyekszik megzavarni, Az iskolákban például amit a hitoktatással műveltek, az egyenesen lélektiprás volt. Ezért kénytelen volt a kormány visszaállítani a vallásoktatással kapcsolatban a szeptemberi hely­zetet, mert nem engedheti meg, hogy ellenforradalrhi kavargást szervezzenek az iskolákban és százezernyi kicsiny gyermek lel­két feldúlják, megmérgezzék. Az ellenforradalom egyik fő módszere ezenkívül a rém­hírterjesztés, a nyugtalanság keltése. Azt suttogják — mondotta Kádár János, — hogy márciusra felke­lést készítenek elő. — mi meg azt mondjuk az elvtársaknak: legye­nek résen, legyenek éberek, mert az ellenforradalom fő fegyve­res erői természetesen meg van­nak semmisítve, de azért imitt- amott annyi erejük még van, hogy provokációkat szervezze­nek. — Nekünk a nép iránti kö­telességünk az, hogy az ellcnlor-. radalmi provokációkkal szemben résen legyünk és ha ilyennel ta­lálkozunk — kimondom a szót — kíméletlenül kell fellépnünk, mert nekünk a nép életét kell kímélnünk és nem a nép éle­tét megzavaró emberekkel szem­ben kell kíméletesnek lennünk. Forradalmi A párt kérdéséről annyit aka­rok csak mondani: az a régi té­tel, hogy a proletárdiktatúra ve­zető ereje' a párt, semmit sem változott. Párt nélkül, a párt vezetése nélkül nincs proletárdikta­túra. E bajoknak, amely október 23-a után köszöntöttek a népre, egyik forrása az, hogy a párt vezetősége nem állt a helyzet magaslatán. — A párt vezetősé­gében október 24-e reggelén olyan helyzet volt, hogy a párt­vezetésben bent voltak a szocia­lista forradalom önzetlen és ál­dozatkész hívei és bent voltak a szocialista forradalom árulói is. Ez a magyarázata annak, hogy a legnehezebb időkben, a sorsdöntő napokban a több százezernyi magyar kommunista nem kapott a párt vezetőségé­től világos, egyenes útmutatást. Most a párt vezetésében olyan emberek tömörültek, akikben megvan az az eltökéltség, hogy tanulnak a múlt hibáiból. Mi leszámoltunk és leszámo­lunk a Rákosi-féle szektaria- nizmussalis, amely a töme­gektől szakította el a pártot, leszámoltunk és leszámolunk a Nagy Imre-féle osztályáru- lással is, amely az összes dol­gozóktól elszakította a pár­tot és az ellenforradalom prédájának dobta oda a népet. A nyugati imperialisták ren­geteget írnak és beszélnek a mi kormányunkról, a mi rendsze­rünkről. Talán mondanom sem kell, hogy nem dicsérnek min­ket. De ez is politikai tájékoz­tatást ad számunkra. Hogy nagyjából jó irányban haladunk, azt többek között onnan is tud­juk, hogy az imperialisták na­gyon elégedetlenek velünk. Ök olyasmit mondanak most, hogy kegyetlen a kormányunk. Hogy áll a dolog ezzel a kegyetlen­séggel? Az ellenforradalomban ludas emberek november 4-én rettenetesen megijedtek cs azt hitték, hogy ahhoz a gazember- seghez méltóan, amelyet ők el­követtek, nagyon-nagyon ke­mény megtorlás fog következni. Ezt gondolták az cllenforradai- márok. Meg kell mondanom. hogy ilyesfajta megtorlás nem volt. Ha figyelembe vesszük, hogy miféle szörnyűségeket mű­velt az ellenforradalom néhány nap alatt, csoda, hogy novem­ber 4-e óta ellenkező irányban nem voltak kilengések az or­szágban. Az imperialisták mé­gis azt mondják: ml nagyon ke­gyetlenek vagyunk. De ahány­szor mi a dolgozó tömegekhez fordulunk, azok azt mondják, hogy nagyon puhakezűelc va­gyunk, nem bánunk eléggé ke­ményen az ellenséggel. A valóság az, hogy mi tény­leg nem akarunk terrorrend­szert. Mi szocialista demok­ráciát, proletárdiktatúrát akarunk és úgy gondoljuk, hogy a bűnösöket felelősség­re keli vonni, meg kell őket keresni, ügyüket ki kell vizs­gálni. Ez meg is kezdődött és folyta­tódni fog, de tömeges megtor­lást mi nem akarunk. Itt van pl. az írók esete. Most nagy lár­mát csapnak, hogy letartóztat­tuk Háy Gyulát és másokat és azt mondják, hogy a Kádár­kormány fokozza a kegyetlen­séget. Én az írókat, és az írás­tudást. mint hivatást tisztelem. Azt is meg kell önöknek mon­danom, hogy az írók nagy ré­sze nem ellenforradalmár, de a Háy Gyula-, Zelk Zoltán-féle agresszív elemek terrorizálták még a tisztességes írókat is az írószövetségben. Vártunk hete­kig, mert azt gondoltuk, hogy bár nagyot vétettek a nép el­len, a zavaros elgondolások el­múlnak és ki fognak józanodnn Hiúba vártunk, folytatták ellen­séges tevékenységüket. Azt sen­ki sem vetheti a szemünkre, hogy nem adtunk módot és al­kalmat arra, hogy aki ki akar józanodni, józanodjék és próbál­jon rendes ember módjára élni. Ha olyan tapasztalatra ju­tunk, hogy nagy bűnt elkö­vetett emberek sem akar­nak észhez térni, akkor ki­jelenthetem: a nép élete, vére és boldogsága a mi szá­munkra sokkal fontosabb, minthogy a Szabad Európa meg legyen elégedve a mi demokráciánkkal. (Taps.l fegyelmet Ezután a karhatalomról szólt Kádár elvtárs. Megállapította, hogy minden tiszteletet megér­demel karhatalmunk ős becsü­lettel helytáll forradalmunk ügye mellett. Ugyanakkor felhívta a figyelmet n forradalmi fegyelem szükségességére, — amely, mint mondotta, — nem csupán a kar­hatalomban, hanem a pártban, a szakszervezetekben cs munkás- tanácsokban is nélkülözhetetlen. A karhatalomról szólva még felhívta a figyelmet arra, hogy legyenek vaskezűek az ellenfor- radalmárokkai szemben, de a néppel szemben ne fitogtassák erejüket és ne felejtsék el, hogy ez az erő nem a néppel, hanem a nép ellenségeivel szembeni erő. Minden lépésükkel, viselke­désükkel mutassák meg, hogy ennek tudatában vannak, Az imperializmus három veresége Befejezésül nemzetközi kérdé­sekről szólott Kádár elvtárs. Elmondotta, hogy a nemzetközi imperializmus a közelmúltban három helyen indított nagyobb támadást: Magyarországon, Len­gyelországban és Egyiptomban. A legerősebb támadás a szocia­lista országok közül Magyaror­szágon volt, míg a legleplezetle­nebb, brutális fegyveres támadás Egyiptom népe és függetlensége ellen irányult. Mindhárom or­szágban nem csupán a belső erők, hanem a nemzetközi imperia­lizmus és a szocialista világ ösz- szecsapása is lezajlott. Ebből a harcból a szocialista világ ke­rült ki győztesen és az a jövő távlata is. — Ami a belpolitikái illeti — mondotta ezután — teljes nyugalommal és biztonság­gal képviselheti mindenki azt az álláspontot, hogy a for­radalom feltétlen és abszo­lút győzelmet fog aratni, akármit is csinál az ellen­forradalom. Ehhez azonban nagyon fontos, hogy résen legyünk, éberek le­gyünk. másrészt erősítsük a pro­MSZMP HÍREK Farina Hétfőn délután szabad párt­napot tartottak a Kecskeméi- vidéki Boríorgalmi Vállalatnál. A pártnapot a vállalat dolgozói nagy érdeklődéssel várták és mintegy 60 személy hallgatta meg Dallos Ferenc elvtárs, me­gyei tanácselnök beszámolóját a jelenlegi politikai helyzetről. Előadását élénk vita követte. * KECSKEMÉT VÁROS MSZMP szervezeteinek munkáját egyre élénkülő politikai tevékenység jellemzi. A pártszervezetek nyil­vános pártnapokon leplezik le a púrtonkívüli dolgozók előtt, hogy mit akart az ellenforradalóm, milyen elnyomást jelentett volna ez a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség számúra. Pártnapi előadókat a városi MSZMP ideiglenes intéző bizott­ságétól kértek. pókról E héten is több pártnapot tar­tanak: kedden délután 4 órakor a Gyufagyárban Magyaródi Sán­dor elvtárs, a városi ideiglenes intéző bizottságának tagja. Szer­dán délután fél 3 órakor a Kini­zsi Konzervgyárban Molnár Fri­gyes eivtárs, a megyei ideiglenes intéző bizottság elnöke. Szerdán délután 3 órakor a Vendéglátó- ipari Vállalatnál Mogyoródi Sán­dor. Csütörtökön délután az Építőipari Vállalatnál 4 órakor Gombos Aladár elvtárs, a városi ideiglenes intéző bizottság elnö­ke. Pénteken délután ff. 3 óra­kor a Megyei Bíróságon Mogyo­ródi Sándor tart pártnapot. Csütörtökön este a kisfái me­zőgazdasági szakiskolában, va­lamint a Szabad Nép ős a Bék termelőszövetkezetekben a párt- szervezetek vitaestet rendezne!:, politikai és mezőgazdasági kér­désekről. Kiséret nélkül,.. Ahogy a februári alkony leereszkedik a városra, a. kecske­méti filmszínházak előtt sürgő-forgó fiatalok hancúroznak vagy mozijegyekkel üzérkednek. A legújabb »hagyomány« sze­rint ez a terület lett az iskolába járó gyerekek egy részének grund ja. Az arra sétáló felnőttekben felmerül a kérdés: vajon tuu- Ják-e a szülők, hogy merre kóborolnak, mit csinálnak a ta­nulás ürügye alatt? Bizonyára nem. Jó lenne, hogy egyszer nemcsak a szomszédoknál, hanem a mozik előtt is keresnék a rossz úton haladó kislányoluit és kisfiúkat. A túlzott »önállóság« erkölcsi zülléshez vezethet. Válje,< ez a tudat a gondolkodni tudó és akaró emberek mindegyike­ben társadalmi gonddá! Az árva gyerekek nevelése pedig-legyen a város vezetői­nek elengedhetetlen közügyé. — Drúgszcl pusztán a volt Béke Tsz tagjui 50 holdon öntö­zéses gazdálkodásra szövetkez­tek. A mintegy 18 tag elhatá­rozta, hogy ezen az 50 holdon paprikatermesztést és konyha- kertészetet létesítenek. — A városi tanács pénzügyi osztályán tartják nyilván azokat, a munkanélkülieket, akiket az október 23-át. követő időkben bocsátottak el, s itt folyósítják majd számukra a munkanélküli segélyeket is. A pénzügyi osztá­lyon egyelőre csupán hárman je­lentkeztek ilyen Igénnyel. — A bútorellalás javítása ér­dekében 50 millió forint értékű konyha, és szobabútort importá­lunk az első negyedév sorúi: Csehszlovákiából ée a Német Demokratikus Köztársaságból — A kalocsai rendőrség őri zetbc vette Vajda János 41 éves Dunapataj Szllidi pusztai lakost. Vajda január 27-én, délután 8 Szllidi tó Strand italméró helyi­ségében késsel szívenszurta Lúd- vig János, 36 éves dunapataj lakost. Ludvig János fél órán bqjül meßhalt. Vajda János el­len megindult a bűnvádi eljárás< letárdiktatúrának mind a két oldalát: a diktatúrát az ellenség­gel szemben, és a demokráciát a dolgozó tömegek számára. Ezzel kapcsolatban bírálta az aktíván megmutatkozó szektáriá- nus vonásokat, nevezetesen a tagfelvétel lezárását, vagy olyan kijelentést, hogy az értelmi­ség zömében az ellenforradal* mat támogatta. — Ez nem igaz, elvtársak. A mi rendszerünk élet­ereje abban van, hogy a mun­kás-, paraszt- és értelmiségi tömegekre támaszkodik, hogy az ellenséget képes elnyomni, tá­madásait és erőit megsemmisí­teni. Az értelmiség a néppel együtt akar boldogulni A Nógrád megyei szénmeden­ce eredményeire magam is na­gyon büszke vagyok. De nem feledjük, hogy alkotó munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefogása nélkül nem lehetséges. A gyárak dol­gozói zömében a magyar mun­kásosztály fiai, ezen még gon­dolkodni sem kell. Ha vannak megzavart fejű emberek, akkor testvéri kéz­zel kell visszasegíteni őket a helyes útra. Ugyanez a fel­adat az értelmiséggel kap­csolatban is. Az értelmiség alapvető tömege nem ellen- forradalmár. Az értelmiség alapvető tömege a dolgozó néppel együtt boldo­gul, vagy nem boldogul. Ezt az értelmiség is nagyon jól tudja. És mivel a jövőnk közös, ter­mészetes, hogy együtt is kell dolgoznunk. Ez magától értető­dően nem vonatkozik ellenfor- radalmárokra. de ezek nem fog­lalkozás szerint rétegeződnek. Egyik dolgozó kategóriával szemben sem szabad eizárkózó- an viselkednünk! A mi ügyün­ket csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet győzelemre vinni és fogjuk is feltétlenül győze­lemre vinni. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, nagyon komoly nehézsé­geink vannak, részben a rég; hibák miatt, a nem egészer egészséges arányok miatt, am: a magyar iparban most tapasz­talható. De mostani nehézsége­ink döntően az ellenforradalmi kártevésből származnak, ez egy csapásra valami 14 milliárd fo­rint kárt okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Ez óriási összeg és bizony nem könnyű ezt egyenesbe hozni. De az egészséges fejlődésnek a felté­telei megvannak, mert az alap­vető termelési eszközök rendel-’ kezesünkre állnak és szerencsé ­re, van még valami, amit a ter­vező irodákban nem vettek pon­tosan számba: a dolgozó töme­gek hűsége a szocializmus ügyé' hez, az elszántság és az akarat­erő. Ez óriási tényező és ha mi a párt segítségével mozgósítani tudjuk a dolgo­zó tömegeket, akkor a most fennálló bizonyos munkanél­küliséget cs az inflációs ve­szélyt másfél esztendő múl­va csak mint a múlt kérdé­seit fogjuk emlegetni. Rajtunk múlik, gyerünk mun­kára elvtársak! — fejezte be nagy tetszéssel kísért beszédét Kádár János eivtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom