Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

Az liil-es telep 1001 gondja

Ilyen manapság az időjárás. 'Két éve csikorgóit a január. Tavaly ilyenkor rügyek fakadtak a fán, hogy később megfagyjanak <s az idén? Mi tagadás, ez az év egy egészen külön szám. Hol esik, hol fagy, hol meg lucsog minden. Bárhogy is van, az embereket nem téveszti meg az idő szeszélyes játéka. — Ott dideregnek azok nap nap után már m hajnali fagyos csillagvilágnál az 1001-es TÜZÉ£> előtt reggel fél nyolcig. Aztán újrakezdik.

Hogy hű legyek azonban az igazsághoz — ez már nem pusztán újrakezdés. Nem bizony, mert ilyenkor már minden ösz- szevegyül. Az emberek tolakodnak, a rend felbomlik, mindenki veszekszik, szitkozódik, s a telepet ostromló nép a kapukat csaknem betörve, legtöbbször azokon tölti ki tehetetlen bosz- szúját, akiit a legkevesebbet tehetnek arról, ami ma van —: a telep vezetői.

Hogy mi van ott ’?...

Miért írom ezt? Végignéztem egy »támadást« mínusz 10—12 fokos hidegben, reggel 7-től 11 óráig. 500 személynek jutott ti> zelő. De hogy mi volt ott, az már nem is emberi...

Tülekedés, tolongás, lárma, egymást és a TÜZÉP-vezetőket illető, a nyomdafestéket nem tűrő szitkozódés. Igen, igen, csakhogy ettől még a tény tény marad. Az eladó ugyanis nem ragadtathatja el magát: csak a vevőnek van meg az a vélt »joga«, hogy veszekedjen, szitkozódjon és az emberi önérzetet sértő szavakat vagdaljon Fábián és Csopak Lajos, a telep vezetőinek fejéhez. Nekik viszont udvariasnak kell lenni és a viszonylagos békesség kedvéért sok mindent le kell nyelni. Mert a gyakorlat a következő;

A gyakorlat

A vásárlók előbb a vasútra mennek, ott szétnéznek, hogy mi érkezett, de hogy az kinek jött, az már nem érdekel senkit. Mivel pedig a telepen nem osztanak, de nem is oszthatnak ki minden tűzrevalót, hiszen közű- let is van a világon, és az üzemeknek is működni kell, hogy minél kevesebb legyen a munka- nc*lküliség, — adva van a veszekedés alapja.

Van áld protekcióval, megvesztegetéssel vádolja a telep vezetőit, mert nem mindenkinek jut óbudai diókoksz. Más azt mondja, hogy üzérkednek, feke- téznelc, hiszen a városban lehet kapni német kockaszenet, csali ők tagadják le a csillagot is az

égről. (A vásárló számára azlődik- a már mellékes, hogy évek óta egy szem sem érkezik ebből az áruféleségből az 1001-es telepre.)

Megint más azt sérelmezi, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott jugoszláv szénből nem kap a lakosság. Hogy azt csak a kö- zületek felé diszponálják, és a többi és- a többi. így megy ez .reggeltől estig.

Sok az üzér

Kicsit azonban elkanyarodtam, mert a fentebb írtaknak és a múltkor írtaknak is a kapunál van a folytatása. Oda tartunk éppen Csopák Lajos telepvezetőhelyettessel. ö vezet be engem a telep »titkaiba«.

— Látja azt a barnakendős asszonyt? — az mindennap itt van. Hol egy mázsa kokszot, hol két mázsa szenet visz el már hetek éta. Közben osztja a cédulákat a tülekedő, összefagyottan káromkodó embereknek. A barnakendős asszony éppen mellettünk halad el. Csopák Lajos nem állja meg szó nélkül:

— Magának mikor telik meg a kamrája?

— Nekem ugyan sose — válaszol az kajánul nevetve,

— Na tessék, kérem. Ez a magyarázata annak, hogy Kecskeméten mindenféle tüzelőt lehet kapni feketén. Le merném fogadni, hogy az ittlévők negyedrésze vagy notórius sorbán- álló, vagy feketéző, aki üzérkedés céljából vásárolja a tüzelőt. Hiszen én olyan jó világra még nem emlékszem, hogy a cigányok mázsaszámra vitték volna a 80 forintos,kokszot. Van amelyik kétszer-háremszor is beáll a sorba. Sok embernek ezért nem jut még fűtenivaló,

Pártuás, vagy terhes ?

Ahogy beszélgetünk topogva a hidegben, tumultus támad a kapunál. Asszonyok osztanak igazságot. Tudniillik, a terhes anyákat soronkívül beengedik, azonban nem minden terhesnek látszó asszony terhes. Van, aki kispárnát hord a hasán. De úgylátszik, ez a csel nem mindig válik be. A párna néha »intim« párbeszéd közben a földre kerül, s megesik, hogy vele a viselők egy s több hajaszála is. Kísérőm látva, hogy csodálkozom az eseten, megjegyzi:

— Hát ha még a múltkor kint lett volna. Képzelje 40 párnós asszonyt lepleztek le egy délelőtt. Ez volt idáig a rekord.

A tél vámszedői

A beszélgetést az irodában folytatjuk. A fuvarosokra tercakife — tisztelet a kivételnek — a tél vámszedői- ként zsarolják az embereket, özvegy Konrád Viktornétól, aki csupán nyugdíjából él, 20 forintot kértek 1 mázsa tüzelő elszállításáért,

— Két mázsa szenet 28 forintért vittek haza és otthon még egy liter bort is követeltek, — így nyilatkozik Pajor Károly né, Katona József utca 18, szám alatti lakos,

Amíg hallgatom őket, egy kis számítást végzek magamban. Három mázsa lignit ára 54 forint, a fuvar pedig 48 forint, plusz egy liter bor. Szegyen és gyalázat így élősködői a szegényeken. Vajon mit szólnak ehhez az öreg fuvarosok?

Soós Mihály, Szabó Frigyes, Kovács László, Pataki és Kállai János, Fodor és Tornvi István, a telep fuvaros törzsgárdájának a véleményét az öreg Hencz Jani bácsi mondja el,

— Nálunk egy az ár télen, nyáron. Mi elítéljük az ilyesmit, mert kérem, az már lelketlen- ség, amikor soványpénzű kisemberek kénytelenek a fuvarosnak minden pénzt megadni, csakhogy ne kelljen már tovább fagyos- kedniuk. Meg aztán ránk, a stabil fuvarosokra is rossz fényt vet az ilyen zsarolás. Tetszik tudni, az emberek szeretnek általánosítani.

Meggondolandó, amit az öreg Hencz bácsi mond. Sőt mi több, nem lenne haszontalan időtöltés, ha egyszer a Kecskeméti Városi Tanács alaposan megvizsgálná a tél eme vámszedoi- nek, az idényjellegű és engedély nélküli fuvarosok működésének bogy-mintjét.

Csak már jönne a tavasz...

11 óra, véget ért az osztás. A két vezető, aki reggel óta rojtosra beszélte a száját az érdeklődő, vitatkozó és veszekedő emberekkel, olyan karikás szemmel ül az irodában, miként a sebészorvos szokott egy nagy műtét után. S amivel vigasztalják magukat, az kicsit humoros, de nagyon is emberi.

— Hát, komám, ha megérjük ép ésszel, csak a hivatalos tavaszt, hát olyat mulatunk, hogy csuda! — Az újságíró pedig mi mást mondhatna azoknak, akik kényszerű-kelletlen hétszámra csak átkot, szitkot nyelnek, mint azt, hogy — úgy legyen.

Sándor Géza

I HASZNOS j érdekessége

k

a természet világából p

Hogyan telelnek a kártevő rovarok?

A TERMESZTETT növényeken élő rovarok életmódjukban alkalmazkodnak az őket eltartó növények életmódjához, — ellenkező 'esetben elpusztulnak. Ez érthető is, hiszen a táplálékul szolgáló növényi anyag csupán az év egy részében áll rendelkezésükre. Ügy kell tehát életüket beállítani, hogy utódaik fejlődése erre a néhány hónapra jusson. A fák ősszel lehullatják !evélzetüket,( a tél hidege megbénít minden növényi életműködést. A növény nem táplálkozik, tellát a belőlük élősködőknek is pihenniök kell. A rovarok életműködésében ilyent,or a fejlődés átmenetileg abbamarad s az addigi állapotot sajátos nyugalom váltja fel. Szaknyelven az úgynevezett diapauza stádium következik be.

A LEGEGYSZERŰBB esetben a diapauza a kedvezőtlen életfeltételek hatására jön létre. Ezt az állapotot a csökkent anyagcsere jellemzi. Az állat él ugyan, de semmi megfigyelhető életjc- lenséget nem mutat. Az őszi fagyok után valamennyi rovar ebbe a dermedt, tetszhalálszerű állapotba jut és ebben tart ki egészen a tavaszi felmelegedésig.

A kártevő sáskák többsége a nőstények által készített petetokban tojásalakban telel át. Lárvaalakban telelnek át a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek. Sokszor 50—60 cm. mélyen

a talajba húzódva vészelik át a telet. A cserebogarak lárvái, a pajorok többéves fejlődésük során a talapban töltik életüket s itt telelne^ 20—60 cm. mélyen. A vetési bagolypille kifejlett hernyója, ^ mocskos pajor őszszel befejezi táplálkozását. Teste sok tártaiéi: zsíranyagot és kevés vizet (tartalmaz, 5—25 cm. mélyen a lila j ban a —10 C-fokot is jól tűri. A gabonafutrinka lárvája, a csóosárló 10—14 cm. mély aknája aljában várja a tavaszt.

MAS KÁRTEVŐK mór babaiakban telelnek át. Az amerikai fehér szövőlepke a fák kérge alatt, kerítések réseiben és egyéb száraz helyeken, lazaszövésű gubóban, bábalakban telel: A burgonyabogár kis földkamrában, teljesen kifejlődött bogáratokban j 10—15 cm. mélyen telel, a vetésfehérítő bogár ugyanebben az alakban. A lucernabogár a lucerna talajában ugyancsak kifejlődött alakban húzza meg magát.

A KÁRTEVŐK ÉLETÉNEK ebben a szakaszában a legkisebb fáradsággal és költséggel eredményesen ártalmatlanná tehetjük a rovarok egy részét. Meg kell jegyezni), hogy nem minden kártevő ellen védekezhetünk s telelés szakában, de amelyeknél erre alkalom kínálkozik, azt igyekezzünk' kihasználni.

Szűcs József

Igyekszik a rakszolgakereskedeleni Japiáae

írta.: Hesseti J'iHman

..HÁROM 3ÓBARÁT,

mindig együtt jár../

kztiiwt elő .,

Hárman voltak!

Egy üzemben dolgozlak. Az üzem a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára volt.

A három ember, Kaposvári Miklós főmérnök, Németh Sándor munkaügyi osztályvezető és Szőke László művezető. Nemcsak, hogy egy üzemben dolgoztak, de egv házban is laktak. Két szoba, fürdőszoba, összkomfortos, minden igényt kielégítő, modern lakás mindegyiknek.

Hogy mennyit kerestek?

Átlagban havi 2800—3500 forint között.

Német Sándor, akit egyébként a gyár »lumpijának« neveztek, s mint munkaügyi osztályvezető rettegett és megfellebbezhetetlen »kisistene« volta gyárnak. Szenvedélyesen szerette a színjátszást. Mint gyakorta hangoztatta, benne egy -igazi színésztehetség« veszett el. (Az azonban alaposan.)

Nosza gyorsan az »ústchet- ség« alakított egy »csztrád együttest«, melyben Kaposvári és Szőke melléit helyet kapott mindegyik felesége, sőt gyermekeik is, a 13 éves Éva. a 7 éves Jutka, az 5 éves Kati és a?, alig io hónapos Márta.

és házhoz

líézbestitk

'ÜffiU x íPETÖFi NÉPÉ

A japán munkaügyi minisztérium által összegyűjtött adatok rávilágítanak arra, hogy az utóbbi időben ijesztően fokozódott a rabszolga kereskedelem Japánban. A minisztérium szerint az emberkereskedelemnek i 950-ban 40 291 személy esett áldozatul, — köztük 4764 kiskorú, — szemben az 1955. évi 8635 fővel. A rendőrség véleménye szerint azonban az áldozatok tényleges száma jóval magasabb.

Az ismert esetek mintegy 80 százalékában 17—25 éves fiatal lányokról van szó, akiket fehér rabszolgakereskedők »vásárol-, lak meg« és prostituált negyedekben, valamint az üdülőhelyek vendéglőiben kétes »állásokban« helyeztek el. A hatóságok közölték, hogy az újonnan életbelépett prostitúcióellenes törvény ellenére az emberkereskedelemmel foglalkozó személyek 10—70 fontig terjedő összeget fizetnek egv-egy fiatal lányért.

A falusi szegénység és az enyhe büntetések megnehezítik e kelevény felszámolását. Ta- nino asszony, a munkaügyi minisztérium nőkkel és kiskorúakkal foglalkozó osztályának igaz- j gatója, a következőket mondotta:

»Északkelet kaidobun so! havi 3 íontny

■Honsuban s Hók- parasztcsalád é; i igen alacsony jö-.

HÍREK A FILM VILÁGÁBÓL

védelemből. Amikor rossz a termés, vagy hű az egyik lány a városban akar dolgozni és a szülőknek nincs pénzük ruhára, ágyneműre, a fehér rabszolga- kereskedő megragadja az- alkalmat és kész az alku. A szülők gyakran nerh tudják, milyer »állásba« kerül a lányuk.

A büntetések általában enyhék, és az ügynökök, ha elfogják őket, gyakran néhány lent pénzbüntetéssel megússzák ; dolgot. A helyzetet a közelmúltban megnehezítette, hogy Hok- kaidóban, Japán legészakibb szigetén, ahof mintegy 240 Oüi parasztcsalád küzd anyagi nehézségekkel, igen rossz volt s rizstermés. A rabszolga kereskedelem elburjánzása azonban már október előtt, a hokkaidói rossz rizstermést megelőzően is aggasztotta a hatóságokat.

Az emberkereskedelem fokozódásának legfőbb oka a túlnépesedés, a szegénység és bizonyos esetekben a parasztkörzetekben még eleven feudal ista elképzelés, amely szerint, ha nehéz idők járnak, a lányoknak az a kötelességük! hogy feláldozzák magukat szüléikért.

(A »Manchester Guardian« qikke.)

i^VVWVVyS'WVVNriA^1'

HIPNÓZIS a dohányzás ellen

Henry Blythe (angol hipnotizőr hanglemezeket terjeszt, melyekkel állítólag le (tudja szoktatni »pácienseit« £ dohányzásról. A hanglemezekhez I mellékeli saját fényképét, amelynek hipnotikus tekintete »könnyű hipnózisba« helyezi a nézőt. (Amint ez az állapot beállt, a hanglemezről Henry Blythe hangja azt szug- gerálja a hallgatónak, hogy nem is kívánja a dohányzást s arra inti, nehogy a dohány teljes elhagyása után lógó orral járja a világot. A hanglemez ezekkel a szavakkal ér véget: »Most ismét felébredhet«! Blythe azt állítja, hogy a hanglemezzel közvetített kezelés ugyanolyan hatékony, mint a | személyes. —> (■* Frankfurté r Kimdschau » bél >

| nöVI BESEN ÉRDEKES UJ {FILMEK jelennek meg film- . színházaink műsorában. Kecs- jkeméten is bemutatják a Mese fa 12 találatról című magyar film jután és a régóta várt Csodacsa- jtár című szatírát. Az utóbbi ren- Jdezöje Keleti Márton. Főbb sze- Jreplói: Pongrácz Imre, Feleki íKaniil, Ungvári László, Gőzön {Gyula, Kiss Manyi.

| A zenekedvelők bizonyára {nagy érdeklődéssel várják majd {a Smetana cseh zeneszerző éleltérői készült filmet. Több, Hajiunk kevéssé ismert opera rész- ilete is szeretjei a filmben, mint ja Brandenburgi Csehoszágban, {Eladott menyasszony, Dalibor. j Akik szeretik a pedagógiai {problémákat, bizonyára szívesen ‘nézik meg a »Vizsgázik a tanító úr« című francia filmet. Főszereplője a nálunk is jólismert Bernart Blier.

Régóta várják filmkörökben a norvég—jugoszláv közös produkcióban készült Véres út című filmet. A film a múlt évi Cannes-i filmfesztiválon bizonyos nyugati körök nyomása miatt nem kerülhetett bemutatásra, mert a film ragyogó vádirat a német militarizmus embertelensége ellen.

ARTHUR MILLER, haladó- szellemű amerikai drámaíró »Sn- lemi boszorkányok« c. színművéből francia—keletnémet közös produkcióban film készül, melynek főszerepeit Yves Montand és feieségc, Simone Signorét alakítják.

Miután a »társulat« ilyen szépen összeáilott, a szereplők megfelelőknek bizonyultak, szerepelni is kellene — gondolták,

Németh Sándor gyorsan berohant a járási népművelési csoporthoz cs közölte, hogy társulatával a határon lévő bácsalmási kultúrházban szeretnének játszani, intézzék el neki.

Csak egy telefonba került és szombat délután' máris átraké- szen állt a csoport.

Mivel is utazzanak?

Ez sem volt nagy probléma! Akadt cégjelzéses papír és pecsét a gyárban és máris ment a gyár nevében az autóbuszigénylés a Közlekedési Vállalathoz.

Alit mondjunk még?

Az autóbusz Bácsalmásról már üresen jött vissza, mert utasai az előadás helyett a jugoszláv határon való átszánkó- zást választották, itthagyva otthont, hazát, kifizetetlen autó- buszszumlát és egyéb adósságot.

Mindezek után csak egy a furcsa! Sem Kiskunfélegyházán, sem az úton nem tűnt fel sen-( kinek ez a különös kis »szintár.: sulat?!«