Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-05 / 29. szám

*■■■■ :■ -■■■*'■ A.-Z— . . AÁ-Aa—í,:'..v?.. •///-■A’/ : . . . ' V ,, . :■ Jy .' - /' . ■ .'ÁAAA: Másfél litert fogyaszt 100 kilométerenként az. új »JAWA 50- segédmotoros kerékpár (MOPED). Maximális sebessége 50 kilométer. A gyönyörű kivitelű kerékpárt lábpedállal, vagy anélkül szállítják külföldre a megrendelő ország kívánsága szerint. LÁTOGATÁS A SZÍNHÁZ BERKEIBEN Az öltöző ajtaján jóízű neve­lés szűrődik ki. Ahogy belépek ■jz ajtón, Szendrey Ilona művész­nő szomorúan ül a tükör előtt, s fájdalmas arcán látszik, hogy beteg. Ahogy elkezdünk beszél­getni, tekintete elárulja, hogy rendezgeti gondolatait. — Kilenc éve vagyak már szí­nésznő. Pécsett kezdtem meg pályafutásomat. Mint operettpri­madonna szórakoztattam a tap­sokkal jutalmazó közönséget. Legnagyobb sikereimet a »Dohá­nyon vett kapitány «-ban, s a ->Szibériai rapszódiában« értem el. Eddigi működésem során sze­retettel gondolok tússzá egyik legkedvesebb szerepemre: Leon- tinra. Pécsről Debrecenbe kerültem, i itt fejeztem be énekkari pá­lyafutásomat. A »Bajazzók«-ban énekeltem utoljára, mint operett- primadonna. Ebben a tősgyöke­res kálvinista városban új ol­dalamról ismert meg a város-la­kossága, tudniillik itt mutatkoz­tam be először prózai szerepben. 1955 őszén kerültem a Kecs­keméti Katona József Színház­hoz. Itt játszottam életemben elő­ször Möllere »Fösvény« című víg- játékából Fruzsina szerepét. Az elhangzott kritika feljogosít ar­ra, hogy minden nagyképűség nélkül kijelenthetem, jól oldot­tam meg ezt az alakításomat. Nagyon bánt, hogy betegségem miatt nem látszhatom. Tudja — mondja lázas izgalommal — a színésznek a színpad a menny­országa és csak akkor igazán boldog, ha a közönség forró taps­sal jutalmazza. Elsőrendű köte­lességemnek tartom, hogy sza­badidőm minden percét kihasz­náljam. Ilyenkor olvasok, s nem utolsósorban kislányom baráti társaságában töltöm el időmet. Pannikának hívják élelem leg­drágább kincsét. A Zenei Álta­lános Iskola növendéke. Megsú­gom, most készülünk születés­napjára. Imádja a színházat és mindig, azért könyörög, hogy vi­gyem magammal. A darabokat tudja kívülről. Majd ezek után rátér az el­múlt évad legvitatottabb darab­jára. A »Pillangó« körüli harcokban láttam meg, mire képes a színészi társadalom, ha összefog. Ötven­négyszer játszottuk Kecskemé­ten, s nemhogy letörtünk volna, hanem egyik előadás jobb volt, mint a másik. Az ajtó kinyílik, s belibeg Szalma Sándor színész. Jókedvűen megjegyzi: — Mi az, Lóim, te engeded, hogy kifaggas­sanak? Én úgyis ismerem kol­leganőmet — meséli Szalma, — mint a város legjobb háziasszo­nyát. Az . októberi események alatt az összes nőtlen színészek­nek ő főzött. Hatalmas kondor­ban Totyogott a bableves, s a kalocsai paprikával pirosított paprikáskrumpli. Szendrey Ilona búcsúzóul ezt mondja: — Üzenem a kecskeméti közönségnek, alig várom, hogy is­mét találkozhassunk a színpa­don, mert ez az én egyetlen és boldogító szórakozásom. TOVÁBBRA IS bőséges Se sas ‘fi hiánycikk less a palacksör-ellátás (m\ a csapolt sor Az ismeri villamos energia- és szénellátási nehézségek miatt a söripar vem tudja kielégíteni az egyre növekvő igényeket. Két­ségtelen, hogy az elmúlt évi jó bortermés és a boráralc némi csökkenése után a sül-ellátás ne­hézségei csak kevés embert »ke­serítenek« el. Viszont az is tény, hogy égetett szeszesitalok árá­énak felemelése tovább növelte a sörivók táborát. Milyenek a sörszerető embe­rek kilátásai? — Erre kértünk választ a kecskeméti Sörraktár vezetőségétől. Itt megtudtuk, hogy nem egyértelműen rossz a sörellálás. Ugyanis palackozott sörféleségekből még a csúcsfo­gyasztás évadjában, nyáron sem került ennyi forgalomba. A kecs­keméti kirendeltség három já­rást, a kecskeméti, a félegyházi és a dabasi járást, valamint Kecskemét és Kiskunfélegyháza városoliat látja el sörrel. Ezek­re a helyekre januárban mint­egy 750 hektóliter sört juttattak cl, amelyből 700 hektót palac­kozott formában. Ez a mennyi­ség lehetővé tette, hogy csak­nem minden csemege- és élel­miszer boltban. cukrászdáival hétről-hétre árusíthattak pakx- kozott sört. Február hónapra némi javít * ?ds várható a sörellátás terén. Erre a hónapra már, —a söripar termelésének növekedésével ara* nyosan — 1000 hektoliter sör ér­kezését jeleziék a kirendeltséci­nek. Ebből a nagyobb részt, — 700 hektolitert — ismét palac' kozva hozzák^ forgalomba, így az ötven hektóról háromszázra emelkedhet a csapolt sör fo­gyasztása. — Mint megtudtuk> azért palackozzák a sör nagyobb részét, h-ogy ilymódon foglalkoz­tatni tudják a kecskeméti sör- raktár dolgozóit, s ne kényszeJ vilijének elbocsátásokra. A sör­különlegességek, a Kinizsi, Dé­libáb, Extra maláta stb. kivéte­lével ugyanis itt töltik palackok­ba a sört. Fizesse elő a Petőfi Népét Tovább üldögéltünk és nem győztünk betelni az óceán szépségével. Egyre magasabb, haragosabb hullámokat küldött felénk, mintha maga is bizonysá­got akart volna amellett, hogy valóban kelet, kelet, kelet felől éri a partot a hullámverés. Közben fújt a sohasem pihenő keleti szél, a passzát; fel- felborzolta a tenger tükrét, beásta magát a folyékony elembe, magasra túrta s óriási hullámokat dagasztott, hömpölygetett a keleti láthatár felől kicsiny szigetünk felé. De az óceán szakadatlan ostroma megtört a parti sziklák ellenállásán, s a haragvó, tajtékoshátú hullámok milliónyi vízcseppé szét- porlottan hullottak vissza sírjukba. Csak a keleti szél iramlott tovább sü­völtve a part, az erdők lombja, meg a hegygerinc fölött, akadálytalanul foly­tatta útját egyre messzebb, más szigetek parija felé — napnyugatnak. így hömpölyög az óceán, s fölötte a magasan úszó felhők ugyanígy kelet­ről sietnek a part felé az idők kezdete óta. Már az első bennszülött nemze­dék ismerhette járásuk rendjét és ismerik a sziget mai lakói is. De számon- tartja a széljárást a pirkadatkor halászatra induló óceáni! madarak hosszú sorban vbnuló serege is. Reggelenként széllel szemben repillnek a madarak, míg alkonyaikor — visszafelé jövet —- a keleti széllel vitetik magukat, ha begyük már halaktól nehéz és fáradt a szárny. Sőt, a fák ós a virágok élete is attól az esőtől függ, amelyet a keleti szél hoz magával. De csak mi ketten tudtuk azt, inig ott üldögéltünk, hogy odaát, messze keleten valahol a látó­határ mögött van Dél-Amerika földje. És hogy köztünk Odáig nincs más, mint a nyílt tenger 4000 mérföldnyi széles síkja. Tovább bámultuk a szálló felhőket, a holdfényben fürdő tengert, s annak az öreg polinéziainak a szavát figyeltük, aki félmeztelenül guggolt előttünk, szemét a már hamvadó tűzre függesztve. — Tiki (a tiki szót egész Polinéziában az ősök és istenek faragott ábrá­zolásainak megnevezésére használják) főnők és isten is yolt — pnormogta csöndesen, ö hozta őseimet ezekre a szigetekre, ahol most éttünk. Azelőtt egy nagy-nagy országban éltünk, túl a tengeren. Botjával megkotórta a parazsat, hogy a tűz új erőre kapjon. Majd újra elmélyedt gondolataiban, ö már csak a múltban és a múltnak élt, annak az eseményeihez láncolódott egész lénye. Vallásos tisztelptben részesítette őseit és azok tetteit. Elődeit hiánytalan sorrendben tudta felsorolni, egészen j az istenekig, és mély hittel tekintett a jövőbe, amikor majd ő is egyesülhet j velük. Mert az öreg Tei Telua volt az egyetlen- élő sarja Azoknak a kihalt , törzseknek, amelyek Fatuhiva keleti felét lakták. Hogy hány éves? Azt maga jsem tudja. Ezerráncú, földszínű arcbőre olyan cserzett volt) mintha legulább tszáz éve marná a szél, égetné a nap. Egyike volt a kis szigetcsoport benn- j szülöttei közül ama keveseknek, akik még ismerték és hitték az ősapák legendás történeteit a polinéziaiak főistenéről: Tikiról, a Nap fiáról. Az öreg Tei Tetua szaval Tikiról és a szigetlakok ősi tengerentúli ottho­náról jártak az eszemben akkor is, mikor nyugodni tértünk Kis cölöpkuny­hónkba. Gondolataim kavargásához a sziklákon megtörő hullámok moraja zengte a kíséretet. Ügy tetszett, mintha valahonnan az ideík távolából hang szólna hozzám és súgna valamit az éj csendjében. Nem is tudtam elaludni, í Mintha megadott volna fölöttem az idő; mintha Tiki és társai most kötné­nek ki odalenn a hullámvertc parton. És hirtelen átvillant; valami a gondo­lataim közt. — Észrevetted. — kérdeztem feleségemet —, hogy az itteni bozótban rejtőző nagy Tiki-szobrok feltűnően hasonlítanak azokhoz a nagy monoli­tikus, egyetlen kőből faragott emlékekhez, amelyeket a lejönt dél-amerikai kultúrákból ismerünk? (Folytatjuk) A Járványügyi Állomás is art jelenti: Kecskeméten , , M I N C S gyermekparalízis járvány Néhány héttel ezelőtt, szokat­lan időben, három gyermekpa- ralizises megbetegedés történt Kecskeméten. A megbetegede- sek híre gyorsan elterjedt a vá­rosban és nagy riadalmat oko­zott a szülők körében. Volnl doktor lapunkban meg­jelent rövid megjegyzése pián megkérdeztük a Járványügyi Állomást mi is, ahol Harsanyi doktortól az alábbi felvilágosí­tást kaptuk: — Az elterjedt híresztelések­kel szemben bátran kijelenthe­tem, hogy nincs paralízis jár­vány Kecskeméten. Az dsfncrt, Az alvajáró asszony ölvén kilométert III;VERI» 4III, : ftle'ffofrwn&k egy fymAUat Lehet, hogy a múlt télen kezdődött ez a dolog egy New York-i múzeum dolgozószobájában. Vagy talán már tíz évvel hamarább fogant meg eszméje a Marquises-csoporthoz tartozó egyik kis polinéziai szigeten. — Megtörtén­hetik, hogy most is ugyanarra a szigetre vet ki bennünket a sors, ha ugyan az északkeleti szél nem sodor délebbre, Tahitira és a Tuamotu-szigetek irá­nyában. — Most is olyan tisztán látom magam előtt azt a kis szigetet, csip­kézett szélű, rozsdavörös hegyvonalával, a lejtők partig lefutó sűrű őserde­jével, meg a vendéghívogatóan hajladozó pálmafákkal a part hosszában. Fatuhiva a sziget neve. Közte cs köztük nincs szárazföld — de milyen messze van még innen: többezer tengeri mérföldnyire. Magam előtt látom a szűk Ouia-völgy tengerre néző nyílását, és nagyon jól emlékszem azoknak a szép estéknek a hangulatára is, amikor napról napra ott ültünk az elhagyott tengerparton és tekintetünk megpihent a végtelen óceánon. Akkor a felesé­gemmel utaztam erre a szigetre és nem kísértek ilyen torzonborz uíitársak, mint most. Azért mentünk oda, hogy az élő természet teremtményeit, meg egy halott kultúra szobrászait és más emlékeit gyűjtsük össze. Jól emlékszem egy különös estére. A művelt világot megfoghatatlanul távolinak és valószínűtlennek éreztük. Csaknem egy éve éltünk a szigeten, ahol mi ketten voltunk az egyedüli fehér emberek. A magunk jószántából hagytuk ott a civilizációt minden kényelmével és nyomorával egyetemben. Magünképítette, cölöpökön álló kunyhóban laktunk á tengerparton, pálmafák legyezői borultak lölénk s azt ettük, amit az óceán és a trópusi erdő nyújtott. Azon a bizonyos estén — csakúgy, mint máskor — lenn ültünk -a ho,ld- fényes tengefparton. Teljesen éberen, megtelve a regényes környezet szép­ségeivel, egyetlen benyomást sem szalasztottunk el. Élvezettel szívtuk be a buja növényzet és a sós tenger illatát és szótlanul hallgattuk, hogyan susog a szél a pálmalevelek között. Szabálj'os időközökben minden más neszt, el­fojtva, egyenes vonalban hatalmas hullámok zúdultak a part felé s tajtékozya lepték el a szárazföld peremét,, míg meg nem törtek a sziklákon. Zúgott, bömbölt, fehéren tajtékzott a víz a milliónyi csillogó kő között. Majd újra elcsendesedett minden, amikor a hullámok visszavonultak, hogy erőt gyűjt­senek a part elleni újabb támadásra. — Milyen különös, hogy a sziget túlsó partján sohasem tornyosulnak ilyen magasra a hullámok — jegyezte meg a feleségem. — Azért nem, mert ezt az oldalt, éri a szél; ezért itt sohasem nyugodt a tenger — feleltem. január eleji három váratlan megbetegedés óta nem történt újabb paralízises megbetegedés. Az ilyen jellegű megbetegedé­sek szokványos ideje általában ősszel van. Ezért okozott riadal­mat a szülők körében ez a há­rom januári megbetegedés. — A járványos megbetegedé­sekkel kapcsolatban egyébként örömmel közölhetem, hogy az idényjellegű fertőzéses megbe­tegedések száma, a skarlát, ka­nyaró stb. is jóval kisebb ará­nyú, mint az elmúlt években volt. Ügy, hogy alaptalanok a híresztelések és ijedelmek. vezette az autót Marcia Wollner asszony haj­nali háromkor felébredt és férje autójában találta magát, mint- * egy 50 kilométerre a kaliforniai1 Berkeley-ben lévő otthonából, j Nagyon csodálkozott, hogyan • került ide, hiszen halvány fo­galma sincs a gépkocsivezetés­ről. Férje általában felébred, amikor felesége alvajáróként el- ■ indul, most azonban elaludt. A rendőrség ébresztette fel és kö­zölte vele felesége legújabb ka­landjai. (A »Daily Express «-bői)

Next

/
Oldalképek
Tartalom